Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-07 / 203. (1241.) szám

1926 szeptember 7, kedd. Győztek az őslakespártok az igiéí községi választásokon & gKeresaft&nyssoeiallsta ős a magyar nemzeti pért Esőzés flis&ééa issnét hat nssaeSátumoe civert — A néppárt háromszáz szavazatot vesztett— A Scosnmu- raisSsSU 3©íeRt&P mértő&toen üieserősödfiek — A sstarosztaváfasztésnáE ismét as őslakos polgári tökbsés győzelmére ssásnithatunls A P. M. H. kiküldött munkatársának telefonjelentése — Igló, szeptember 6. Igló város, a Szepességnek kulturális és gazdasági gócpontja, hetek óta lázas izgalom­ban. várta a mai napot, mert hiszen ezen a napán kellett döntenie a város polgárságá­nak arról, hogy hosszú időkre kiknek a ke­zébe teszi le a város kormányzását. Igló is azok közé a szerencsétlen szlo- venszkői városok közé tartozik, amelyek tel­jes súlyúkban érezték a centralisztikus poli­tika áldásait. Városi jellegétől megfosztották, községgé degradálták le s az őslakosságot úgy politikai, mint gazdasági téren háttérbe szoritották. Különösen érezte a mostoha bá­násmódot Igló magyarsága, amely kulturális fejlettségével, gazdasági érzékével és szorgal­mával német polgártársaival együtt mindig példát mutatott a magyarságnak s a magyar társadalmi és gazdasági életnek számottevő tényezője volt. A magyar szót hatalmi szóval elnémították az iskolában és a színpadon s még a templomban sem hallotta idáig felcsen­dülni anyanyelvét a hivatalosan is 17 száza­léknak elismert magyarság mindaddig, mig Tischler Antal dr.-nak, a keresztényszocialis­ta párt szepesmegyei elnökének közbenjárá­sával Vojtassák szepesi püspöknél ki nem eszközölte, hogy a katolikus templomban he­tenként felváltva magyar és német prédiká­ciókat tartsanak. A németségnek kissé előnyösebb helyze­te van, mert a centralista politika arra irá­nyult, hogy széttépje azokat a szivekben gyökerező kapcsolatokat, melyek a Szepesség népét fajra és felekezetre való tekintet nélkül a százados együttélésben összekapcsolták. Ez a törekvés azonban megtört az őslakosok egy­séges frontján, amely politikai tekintetben is érvényesül, ha az őslakosság három párt­ban is tömörül. A németek is — ismételjük — számos sérelmet szenvednek gazdasági és kulturális téren s szomorú tény, hogy ennek az esztendőnek abiturus diákjai voltak, az utolsó diákok, akik német nyelven tehettek vizsgálatot az ősrégi iglói gimnáziumban. Ezentúl csak csehszlovák tanitás lesz, a ma­gyar és német gyermekek iskoláztatásával nem törődik az iskolapolitika. A város autonómiájának felfüggesztése Az általános községi választások alkal­mával az őslakosok pártjai jutottak termé­szetszerűleg többségbe. A 86 képviselőtestületi tagból 15 volt a néppárti, 6 a keresztényszocialista s a 3 zsidólistán bekerült városatya is igen sok esetben az őslakosok pártjaival szavazott- Az őslakosok akaratából lett sztaroszta a nép­párti Horka Sándor dr. és alsztaroszta a ke­resztényszocialista Windt Imre. Ez az őslakos többség természetesen nem volt Ínyére a ki­sebbségben levő államalkotó pártoknak __s_ a zsupánnak és igy a múlt év márciusában az­zal az indokolással, hogy a képviselőtestület munkaképtelen, , felfüggesztették a város autonómiáját. Biztosi minőségben Székács János dr. liptói zsupán földijét, Magáth János iglói ál­lomásfőnököt tette a város élére, aki akkor politikailag színtelen volt. Teschler Antal dr. a megyei vyborban számtalanszor interpellált az autonómia felfüggesztése miatt s ennek meg is volt az az eredménye, hogy a zsupán megígérte, hogy amint Gömörnagynyilas községet, amely három órás szekérutra van ide, egyesitik Iglóval, megtörténik az auto­nómia visszaállítása. Az egyesítés május hó­napban meg is történt, de az Ígéretből csak annyi lett, hogy a komisszárius mellé a zsu­pán a pártok meghallgatásával správny vy- bort nevezett ki, amelyben a keresztényszo- GÍnlisía pártot Windt Imre képviselte. A város polgársága azonban egyre erélyesebben sürgette az autonó­mia visszaállítását, mert a város életbevágó anyagi ügyei, első­sorban a 13.000 holdas városi erdőség fájá­nak értékesítése lesznek aktuálisak. így áz­ni án végre sor került arra, hogy a képviselő­testületi választásokat szeptember 5-ére kiír­ták. Az előkészületek Tíz párt vonult fel abban a városban, amelyben mindössze 6610 szavazat van s ez bizonyos mértékben szomorú dolog, mert az erők szétforgácsolódását eredményezi, ör­vendetes tény azonban, hogy a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista nárí egységes listában állapodott meg, amely a kettes számot kapta s ezt a listát kapcsolták a szlovák néppárt hatos számú lis­tájával- így Igló őslakossága újból egységes lobogó alatt vonult a választási küzdelembe. Ezzel szemben az 1-es kommunista lis­tát a cseh nemzeti szocialista (7) és szociál­demokrata (3) listákkal kapcsolták, vagyis a kommunista párt megtagadva az őslakosság érdekelt, az annyira gyalázott cseh szocialista pártokhoz fordult. Az agrárpárt (4), nemzeti demokraták (8) s a szlovák nemzetiek (9) szintén kapcsoltak, mig az iparospárt (5) és a zsidópárt külön mentek. A választási harc különösen az utolsó hé­ten rendkívül élénk volt. A -házak falát pla­kátok borítják, csak a kettes lista nem vett részt a plakátharcban. Hívei sziklaszilárdan állanak mögötte, mert tudják, hol kell ke­resni boldogulásukat. Annál hangosabb agitá- ciót végeztek a kommunisták s az argalások, akik különösen az Iglóhoz tartozó bányakoló­niákat agitálták meg. Ugyanazokat a szerte­len eszközöket használták, amelyeket már a nemzetgyűlési választásokról ismerünk és sajnos, az elnyomorodott bányamunkásság körében agitációjuk termékeny talajra talált. Kétéves szörnyű munkanélküliség, kivándor­lás, általános pauperizálódás itt a centralista politika következménye s a kommunisták újból osztogatták a lege­lőt, erdőt és Iglófüred épületeit. Kubicskó eperjesi kommunista képvi­selő egy hete itt tartózkodik s személyesen vezeti az agitációt. A agráriusok pedig a kü- lönsegélyek Ígérgetésével s a terrornak min­denféle eszközével dolgoztak. A gyűlések is egymást követték- A ke­resztényszocialista s magyar nemzeti párt va­sárnapi impozáns gyűléséről már beszámol­tunk. Csütörtökön a nemzeti demokraták hir­dettek választási gyűlést, de csak 15—20 párthivük jelent meg s kétszerannyi kommu­nista, akik Kubicskót választották elnökké. Kubicskó igen parlaipentárisan fogta fel tisz­tét. Először a nemzeti demokrata párt elő­adójának adta a szót, utána maga szólalt fel s igy váltogatva igyekeztek nemzeti demok­raták .,s kommunisták egymást meggyőzni. Az akadémikus jellegű ülés ilyen módon komi­kumba fulladt. Szombaton délután 6 órakor, a választás előestéjén a városháza előtti téren a kom­munista párt tartott népgyülést együttesen a cseh szocialista pártokkal, amely nem volt ment az izgalmas jelenetektől. A kommunisták valahogy megtudták, hogy néhány rodobránc meg akarja za­varni a gyűlést és ezért kalapácsokkal, fütykösökkel szerelték fel magukat. 4 botrány a gyűlés kezdetekor nyomban ki is tört. Amikor a kommunista szónok be­szélni kezdett, egy rodobránc elkiáltotta ma­gát: — Éljenek a szlovák rodobráncok! Ebben a pillanatban dolgozni kezdtek a fütykösök, botok s a felkészületlen rodobráncok súlyos se­bektől vérezve hagyták el a csatateret. A gyűlés különben este féltizig tartott. Az egyik kommunista szónok minősíthetetle­nül támadta Vojtassák püspököt s az egyhá­zat és még rendreutasításban sem részesült. A választás napja Vasárnap gyönyörű idő virradt Iglóra- A szavazás a városban reggel nyolc órakor kez­dődött hat szavazaíszedő bizottság előtt s dél­után 4 órakor zárták. A telepeken két órakor zárták le a szavazást s félhatig érkeztek be az eredmények. A szavazatok összeszámlálása már hat órára megtörtént s egy agrárpárti titkár hat órakor a városháza erkélyéről a körülbelül kétszáz főnyi tömeg előtt kihirdet­te a szavazatok megoszlását. A központi vá­lasztási bizottság most adja össze a szavaza­tok eredményét, állapítja meg a választási arányszámot s a pártokra eső mandátumokat. A tömeg mindegyre szaporodik, hogy a hiva­talos eredmény kihirdetését megvárja. Komárom, a magyar Grác Komárom, szeptember 6. (Saját tudósítónktól.) Az bizonyos, hogy az élettelen kis határvárosban ma a nyugdíjasok a viszonyok kényszerítő hatása alatt jelentékeny tényezőkké fejlődtek. Ha valaki a reggeli órákban a városon végigmegy, az min­den utcában nyugdíjasokkal találkozik, akik reg­geli sétájukra indulnak. Itt egy öreg községi jegy­ző, amott egy nyugalmazott postás közeledik és a látóhatáron a nyugalmazott ezredes katonás lépé­sei közelednek felénk. Ezek a nyugdíjasok legtöbbnyíre szegények, mint a templom egerei. A legtöbbnek minden va­gyona egy kis házacskában zsugorodik össze. Igen sok megyei jegyző költözött be a városba, ahol gyermekeit is könnyebben taníttathatja és valami foglalkozáshoz juthat. Ámbár ez a legnehezebb: Komáromban foglalkozáshoz jutni. Itt minden ál­lami alkalmazást elleptek az újonnan érkezettek, akik egyre nagy rajokban érkeznek, de azért egyes hivatalok még sem nélkülözhetik a régi magyar szakembereket és azokat visszafogadták napidija- soknak. Ezek nélkül a verkli igen rosszul forogna. A megyei alkalmazottakat egyszerre bocsátot­ták el 1921-ben. Ezek javarészt munkabíró embe­rek voltak és most is dolgozlak. Akad köztük ze­netanár, biztosítási vezérképviselő, ügynök, ma- gánhivatalnok, még újságíró is. De soknak, igen soknak nem jutott semmi. Ezek várják a nyugdíj emiberlies rendezését, várják türelmesen már évek óta. Beküldték összes irataikat, sokan keresztül­hullottak az illetőség rostáján, ezek, szegények, csendesek és lemondók. A magyar Grácnak még sétatere sincsen, ahol a madarakat etetnék a szegény nyugdíjasok, mint Grácban az öreg generálisok és ezredestől lefelé a törzstisztek. E helyett eljárnak a gyönyörű Erzsé- bet-szigetre, amely most az árvíz után siralmas ábrázatot öltött. Itt találkozik a nyugalmazott bíró és postás, az adóhivatalnok és a megyei nyugdija®, ide járnak a jegyzők is, akik vagyonkájuk romjain és egy munkás élet takarékosságának filléreiből házat vásároltak maguknak. Ha a nyugdíjasok pártba tömörülnének, be- küldihetnék képviselőijüket a város képviselőt ©stü- ietébe, hogy csináltasson a sziget főútiján több padot, amely menedéket nyújt a magyar nyugdí­jasoknak. A szenzáció — ha tudniillik valaki a nyugdi­ját és az évekig elmaradt pótlékait egy összegben megkapja — futótűzként terjed el. Eddig azonban csak összesen hárman vannak ily boldog halandók. A többiek pedig várják a jó szerencsiét tovább. A legfürgébb nyugdíjas most töltötte be nyolc­vanadik esztendejét, soha beteg nem volt és úgy, tud sietni, mint egy gimnazista. Ha erről vesznek példát, akkor mégis csak kivárják a nyugdíj ren­dezését, amely, ba harmadik esztendeje késik, egy­két esztendő múlva mégis csak esedékes lesz és* akkor nagy öröm fut át a magyar Gráoon. (agy.) A választás eredménye Tanulságos lesz, ha a mostani választási I évi nemzetgyűlési választásokkal egybevetve eredményeket az 1923. évi községi s 1925.1 táblázatosán állítjuk össze: 1923 1925 1926 választási arányszám 140 választási arányszám 152 szavazat mandátum szavazat szavazat mandátum 1. Kommunista párt 333 2 685 912 6 2. Magyar nemzeti és kerszoc párt 840 6 859 862 6 3. Szociáldemokraták 962 7 573 589 4 4. Agrárius párt 195 2 1 143 432 4 5. Iparos párt — — 43 292 2 6. Néppárt 2114 15 2111 1810 12 7. Csehszlovák szocialisták 240 1 250 228 1 8. Nemzeti demokratapárt 84 — 62 93 — 9. Szlovák nemzeti párt — — 80 101 — 10. Zsidópárt______________329 _______3__________322______248_______1 Össz esen: 5178 36 5128 5612 36 Az uj városatyák Ennél szomorúbb jelenség az, hogy az iparosság egy része — talán osztályérdekét fölébe helyezve az őslakosság egyetemes ér­dekének — külön listával vett részt a válasz­táson és igy a város sztarosztájának megválasztá­sához szükséges őslakos többséget veszé­lyezteti. A néppártiak három mandátumot vesz­tettek az agráriusok s egyet az iparospárt ré­szére, mig a szociáldemokraták a kommunis­ták táborát erősítették­Az adott helyzet alapján egész biztosra vehető azonban, hogy az őslakosság soraiból fogják most is éppen úgy, mint a múltban a sztarosztát meg­választani, ami eminens városi érdek s amellyel a város gazdasági élete továbbra is oly mederben fog haladni, hogy Igló polgársága mentesítve lesz a községi pótadóktól. V. Z. Bristol amerikai admirális a bolgár királynál Szófia, szeptember 6. Bristol amerikai admi­rális, aki a Dunát egy jachton beutazza, tegnap Várnára érkezett. Boris király az euxinográdi kastélyban hosszabb kihallgatáson fogaóla őt. Az admirális ma folytatja útját Konstantinápolyba. V , *■ * . i* í. Pangalos jókedvű és elmúlt halálfélelme , — Egyre forr a görög katlan — Athén, szeptember 4. A görög forrada­lom hullámai még mindig nem csitultak le. Pangalos ugyan számkivetésben él Kréta szigetén, de volt munkatársai továbbra is Athénben maradtak. A diktatúra ellenzőinek ma így látszik, mintha Kondylis forradalma csak sze­mélycsere lett volna, melyben a nagyra- törő katonai elemek csak azért mozdí­tották el Pangalost, hogy helyébe önma­guk kerüljenek. 'Erre vall Plastiras tábornoknak, a régi Gö­rögország egyik legkiválóbb képviselőjének, mai cikke, mely az „Elesteros Logos“ cimü lapban jelent meg s mindenütt óriási szenzá­ciót keltett. Plastiras csodálkozva állapítja meg, hegy Pangalos emberei, akik nem ke­vésbé voltak kegyetlenek, mint uruk, mind helyükön maradtak. Ezek az elemek egyszerűen féltek a köz­hangulattól, elmozdították tehát Panga­lost, hogy igy a néphangulatot ismét maguknak gyümölcsöztessék. A tábernok ugyan nem Ítéli el határozottan KondyMst, de addig nem hajlandó pártjára állni, amíg eljövendő tetteivel nem bizonyít­ja be demokrata voltát. Mindenesetre a nem­zet megsértésének számíthat az, hogy az uj hatalmi tényező büntetlenül állásukban hagyta a tizennégy hónapos diktatúra szeny- nyes kreatúráit. Kondylis azonnal válaszolt Plastiras cikkére s lándzsát tör Pangalos volt munka­társai s főleg a katonatisztek mellett, mert ezek kellő, időben fölismerték, hogy a dikta­túra kezd ártalmas lenni s ezért önzetlenül megbuktatták volt urukat. Athén, szeptember 4. Kréta szigetéről érkezett jelentések szerint Pangalos hangulata lényegesen javult. A volt diktátor máris arra gondol, hogy az októberi parlamenti választásokon újra je­lölteti magát. A haláltól való félelem nem bántja többé, mert belátta, hogy az uj kor­mányzat nem tör életére s nem hajlandó át­adni személyét a köznép haragjának. A választás alapján Igló uj képviselőtes­tülete ig yalakul: Keresztényszocialista és nemzeti pár­tiak: Teschler Antal dr., Folgens _ Kornél, Marschalkó Elemér dr., Förster Lajds dr., Windt Imre, Weisz Árpád. (Páratlan helyen keresztényszocialisták.) Néppártiak: Drbiák Pál, Faith Márton, Bobula Ede szenátor, Magáth János, Kuchár lózsef, Findura Pál, Bacsányi József, Jinda Román, Merényi József, Yalencsik Mihály, Fábián Pál és Buchstabierer Mihály. Kommunisták: Klein Károly (a lőcsei ügyészségen fogságban van), Penczák István, Sotolár József, Kolesszár Károly, Palencsár József és Bocan József. Agrárius pártiak: Bajtos Ferenc József, Hanzély Ferenc, Servatka József, Mojó János. Szociáldemokraták: Mikula Miklós, Lelek Ödön, Slivak András, Drahovsky Rezső. Iparospártiak: Pollák Simon és Hopka Lajos. Zsidópárti: Singer Miksa. Nemzeti szocialista: Nedobry Gusztáv. A választások tanulságai Először is megállapíthatjuk, hogy körül­belül 500 szavazóval több járult most az ur­nákhoz, mint az előbbi választásokon s ezt a többletet részben Nyilas község Iglóhoz való csatolása adta. Ez hatalmas erőtöbbletet je- i lentelt az ismertetett okokból a komnmnis-J Iáknak s agráriusoknak. Viszont a szociálde­mokraták továbbra is talajt .vesztenek.

Next

/
Thumbnails
Contents