Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-05 / 202. (1240.) szám

1926 szeptember 5, vasárnap, 4 A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról XXX. A földrengést jegyző kéziilék utánnyomás tn0. Hogy a földrengés tüneményét tanul­mányozhassuk, mindenek előtt olyan valami eszközre van szükségünk, amely pontosan megmondja, hogy miféle mozgást végzett a föld, amikor megrengett. Mert az ember durva érzékeivel ugyan érzi a lökést, a him- bálást, de abszolúte nem tud tiszta fogalmat szerezni csupán érzékei utján arról, bogy mi­féle mozgás vetette ki őt ágyából, vagy verte le a képet a falról stb. Olyan műszerekre van szükségünk, amelyek le is jegyzik, hogy miféle mozgást végzett a szilárd földkéregnek egy- egy pontja az alatt, míg a rengés tartott. Ez pedig elég komplikált feladat, mert ez a moz­gás rendkívül bonyolult, nagy összevisszasá­got mutat, tehát csak úgy járhatunk el, hogy a rengési mozgást felbontjuk s külön jegyez­zük például a mozgásnak azt a részét, amely észak-déli, azt a részét, amely kelet-nyugati és azt a részét, amely végül függőleges, ver­tikális irányban tértént. így felbontva sokkal áttekinthetőbb lesz a tünemény. Az a feladat tehát, hogy találjunk olyan­féle anyagi pontot, ami nem vesz részt a föld­rengés mozgásában. Valami módon ki kell találnunk egy szerkezetet, amelynek mond­juk egy ceruzája, tolla, vagy tűje ne vegyen részt a rengő földnek egyik irányú mozgásá­ban. Ha egy ilyen csodálatosan függetlenített ceruza alá odatartunk egy papirost, ami meg részt vesz a földkéreg mozgásában, akkor világos, hogy a ceruza fel fogja jegyezni a papirosra a földrengés északdéli irányú moz­gását. De már most hol vesszük azt a jó­tékony angyalt, aki tartja a oeruzát addig, mig a föld reng? Van egy mentő körülmény. Az anyagok, illetőleg a 'tömegek tétlenségében rejlik ez. Függesszünk fel valami súlyos tárgyat fonál­ra, Amikor a földkéreg megmozdul, persze megmozdul az az állvány ds, amire a súlyos tárgyat felfüggesztettük. De a felfüggesztett tárgy nem veszi át azonnal a mozgást, hanem tétlenségénél fogva egy darabig elmarad tőle. Ugyanaz a tünemény ez, amit mindnyájan ta­pasztalhattunk a vonaton, mikor hirtelen megindították. Testünk nem képes azonnal átvenni azt a gyors mozgást, elmarad a vonat mazgásától s akaratlanul is a szomszé­dunk ölébe ülünk. A villamos kíméletes in­dításai szokták néha az utasokat halomra dönteni. Azt a felfüggesztett súlyos tárgyat nevez­zük ingának. Az inga tehát nem vesz rögtön részt a földkéreg mozgásában s ha a Iája teszünk egy oly an papi rostt, amely állandó, csendes mozgásban van alatta, az inga len- gésirányára keresztben, akkor az inga végére alkalmazott irószerszám szép hullámvonalak alakjában feljegyzi a földkéreg mozgását. Ezzel készen van a földrengést jegyző készülékünk, amit hibásan neveznek föld­rengésjelzőnek. Mert nem jelzi, hanem csak jegyzi a földrengést. Állítsunk fel tehát egy olyan ingát, amely csak észak-déli és egy olyant, amely csak kelet-nyugati irányban tud mozogni. A kettő minden olyan mozgást fel tud jegyezni, ami vizszintes irányban törté­nik, mert a közbeeső irányú mozgásoknak az összetevőit mindegyik lejegyzi. Nem fárasztjuk olvasóinkat tovább az ilyen földrengésjegyzők leírásával, hanem inkább nézzük, hogy mit jegyeznek ezek. A műszer előtt csendesen forog egy henger, amire finoman kormozott papiros van fel­csavarva. A műszer tűje erre a kormozott papirosra szép finom vonalakkal bekarcolja a földrengés lökéseit. Csendes éjjel, amikor egy lélek sem jár a földrengésjegyző pincéje körül, a tü, amely eddig napok óta csupa egyenes vonalat húzott a p-aipiron, egyszerre csak elkezd finoman reszketni, nem húz már egyenes vonalat, hanem mintegy egy milli- méternyi kilengésekkel, apró, szabálytalan •reszketőseket, amelyek eltartanak néhány percig. Néhány perc múlva az inga hatalmas lökést érez, messze, több centiméterre ki­ugrik az egyenes vonalból, oda lassan vissza­térni látszik, de megint kap egy lökést, az­után ismét s most hatalmas kilengésekkel táncol jobbróbbalra. Szinte félelmes nézni. Micsoda titkos hatalom mozgatja az ingát ilyen erőszakosan? A lökések lassan alábbhagynák, a kité­rések kisebbek és szabályosa libák lösznek s csak hosszú porcok, esetleg órák múlva nyugszik meg az inga egészen, hogy megint egyhangú egyenes vonalat húzzon naposon át a papirosra. És ezt a kilengést nemcsak egy, hanem nagyon sok készülék jegyezte, ki korábban, ki későbben. Nyugodtan adják le az újságok­nak a hirt, hogy valahol az éjjel pusztító földrengés volt, sőt azt is meg tudják mon­dani, hol és mikor. (Folytatjuk.) Két hajdani lovagvár A divenyi várrom s a Zichy-kastély — Bal assa Imre uram — A bugyincok — Korsze­rűtlen emelkedés és futólagos filozófia — A P. M. H. munkatársától — Divény, szeptember eleje. Úgy nyugodnak egymás mellett, mint apa és fia. Mint egy letűnt kor képviselője s mint egy virágjában álló erőteljes másik. A két lo­vagvár. Az egyik: a jóval idősebb, immár kövek pusztuló konglomerátuma, várrom, szürkés-bar­nás sziklakockák, csodás egyensulyozottságu fal­maradéka, kecskék legelője, laboda, gyom, szik­lavirágok és szűrős ákác talaja. így fogunk-e járni mindnyájan? A mai gran­diózus építkezések, a gyárak, a tőzsdék, a mozi- műhelyek és mintagazdaságok tetején szintén gyom fogja-e felverni fejét majd egyszer, ha el­tűnnek a mai hiúságok, hogy korszerű, más hiú­ságoknak adják át akkorra már órdemellenné vált helyüket? Hajdan-való és vitézlő Simon bán, vagy Lossonczyak, avagy a hírhedt Balassák, akik őrök időre-szólólag hordáiták egymás hegyibe a köveket büszke mellfeszitéssel s parancsoló kéz­zel: vájjon gondolták volna-e azt, hogy híres-he­ves váruk, mulatságok, keserűségek, esküvők, születések és vérző-vér télén halálozások színhe­lyén két kecske fog tapodni illatos fü után, talán éppeai azon a résen, ahol a vár asszonya nézett el a zólyomi hegyek felé!... S lábam, füzőscipős, sietős lábam ott álldo­gál talán, ahol izgatottan dobogott jó Balassa Imre, hogyha ellentállást tanúsítva egynémely besztercei kalmárok, a büszke dacukban kevés számmal kilovagló, zsákmányra éhes kóbor lova­goknak fejét meglékelgették kissé. Vagy ez a nyí­lás, ez az idomtalan csorbafog talán annak az ablaknak helyét jelzi, ahonnan a büszke nagyur valamelyes kiválóbb lelki hangulatában átdobta életepárját a másvilágra? .». Romok, romok. A nagy mindenség maradt. A fa: fa maradt, a kő: kő maradt, a vas: vas maradt, csak amit az ember eszkábált belőlük, annak van szomorú pusztulása. Nem mi vagyunk a teremtés koronái, emberek! Milyen érdeke®, hogy pont eköré a kiálló sziklafal köré, amit földdel vetett be valamely ismeretlen természeti erő, nos, éppen e pont köré gyülekezik a történelemnek pár eseménye. Aztán sok kilométerrel odébb ismét van egy ilyen pont, amit hajdan várnak, most romnak hívnak s aköré megint sorakozik egy csomó holt név s elkopott évszám. És sok-sok ilyen rom van a földön, sok ilyen pont. Sok holt ember emléke s sok ilyen elhasznált évszám. Ezt hívják történe­lemnek. A mi jelenünk is történelem lesz egykor s apró diákok fogják a négyest szerezni vele a tanári noteszbe, — ha addigra ugyan ez az in­tézmény fennmarad, •— mikor összetévesztik majd ezerkilencszáztizennégyet a napóleoni há­borúkkal s \Mackensent Marlborough-vel. Azt hi­szem, ez a történeti idők legkeservesebb bün­tetése .... A divényi vár, meditálásunknak e szomorú áldozata azon­ban eltűri hátán most úgy a kecskét, mint haj­dan a páncéros-lovagokat. Pedig öreg vár bi­zony, megérdemli a nagy tiszteletet. A történelem feljegyzi róla, hogy már Simon-báné is volt, aki a Bánk-bán összeesküvésben is részes vala. Hogy igy nem viselte jól magát Simon bán, elveszítette a birtokot, melyet bizonyos derék szolgálatok ér­deméül a Tomay-ágból való Dénes ur kapott, nádori méltóságot viselő. így szállt aztán a Los- sonczyakra, Bdnffyakra. Am igazságos Mátyás ki­rály biztosan nem jól irta be őket a feketekönyv­be, mert hamarosan túladott a birtok birtoko­sain. Elkövetkezett aztán a nemzeti gyász kora s hívatlanul, mint a mai siberek, megjelentek a Balassák. Ragadós két kezük volt a Balassii-: nemzetiségéből való fiáknak, hamarosan rátet­ték az egész környékre s tartották erőszakkal mindaddig, mig törvényes jogot nem szorítottak ki maguknak. Meg volt szorulva akkor a király, (olykor bizony több uralkodó is kacsintgatott egyszerre ezekre a vidékekre) s Balassa uraiméi: sikerrel is űzték király uraimékkal a fogócskát. Egyszer csak bentmaradtak a birtokban, csudá­iéi bent marad lak. Csakhamar aztán dologtalan kalandorok, rozsdásfegyverii lovagi emberek gyűltek a várba s szégyen, nem szégyen, Diveny- ből rablólovagok fészke lett, nem nagy örömére fl zólyomi, besztercei, losonci, füloki, s a távolabbi kalmároknak b a vidék urainak. Úgy volt vala­hogy, hogy ahová Balassii uraimék rátelték a lá­bukat, olt inkább vér termett, avagy hamis pénz, esetleg rablót kiálló riadt szó, miut jómód és öröm. Hála istennek azonban, hogy a kalandos hajlamú lovagok közt egy nemcsak a történelem homályosabb nyomású lapjaira, hanem az iroda­lomtörténet hálásabb paragrafusaiba is beírta a nevét, a szintén nyughatatlan vérü Bálint, Ba­lassa Bálint, a költő. Némely kútfő szerint itt született volna a Julia-dalok, a virágénekek s a katonai dalok emez elsőrangú lírikusa. Sajnos, Menyhárt uram is belekerült a krónikás iroda­lomba, illetve valamelyik drámaírói babérokra aspiráló széplélek rajta tett kísérletet a magyar dráma fejlődésének gyerekes-szakaszán s igy lett Menyhárt uram, illetve a Balassa Menyhárt árultatdsa a „Salamon és Markait" történetek mellett szintén érettségi tétel s diákok kesergető- je. Sic transit glória mundi. De azt már égy kró­nika sem szereti emlegetni, különösen az asszo­nyok krónikája nem, amit Imre ur cselekedett. Ő tudniillik rövid utón végzett életepárjával. El­határozta egy ballábbal cselekedett reggeli fel­kelés után, hogy neje őnagyságával rövidesen végez- No, ki is leite az ablakán, halálosan. Sok volt akkor már e kitűnő rablólovag rovásán, (nemhiába, hogy a szom-reH az év száza dokkal később lakó Colomannus Mik­száth nevű íródeák is méltónak találta a meg­írásra) s ő királyi felségének Bécsben kiadott parancsára le is szedték Imre urat a sasfészek­ből. Volt azonban protekció akkor is, megen­gedték neki, hogy egész rövid idő alatt kis kas- télykát, amolyan skvarkái építhet a vár alatt, ami igyideig már a török uraságát is elszenvedte. Épített is Imre ur egy skvarkát, de az olyan volt, hogy négyféléi négy bástya vigyázta s a patakra csapóajló borult, a könyöklőjén csakúgy várták dologtalan lovagok, hogy jön*e már az országúton valamelyes tehetős izmaelita, mint annakeiőtte. A vér csak kiütött megint Imre uron, furfanggal még a várát is visszaszedte a benne dinom-dáno- mozó császáriaktól. 1670-ben építette ezt a vár- szerü alsókastélyt, várfallal, lőréssel, de mivel túlságosan jól mulatta magát itt is: ráküidte ki­rály őfelsége a brachiális sereget, Wesselényi nádor urammal élén s lön álgyuknak fenenagy bömbölése, vitézek halála: ma is ott vannak még a gölyónyomok a torony oldalán. A nagy várat szétrombbantottók, földig tüzelték 1674-ben, a kis kastély azonban megmaradt s uj gazdát várt. Imre ur zsuppon került Bécs városába s az el- konfiskált birtokait a Zichy-grófok szerezték meg. Azóta a Zichy családé a határ. Szép, kerek birtok. ”a” Zichy-szeniorátus mostani kormányzója, István gróf, — aki történettudős és a Magyar Tudományos Akadémia tagja magyar őstörténeti búvárkodásai révén, — a kis kastély udvarában éppen az épület szép egységét megbontó csürépü- letet szedeti szét s teszi a kastélyt lakhatóvá, per­sze anélkül, hogy a műemlék szépsége Csorbát szenvedjem. —< Nincsenek Balassa Imrés velleitásaim, — mondja nevetve, mikor romantikus rajongásom­ban csapóajtót, könyöklő udvari cselédséget, csó- táros lovat. és dürrogó tarackokat képzelgetek a kaputorony köré; a kaputoronyhoz, ahol még most is ott alusznak tti falba erősített csapóhid- kapu csigái. — A toronyszobákat is békés lakószobáinak rendezem be s nem vitézek váróterme lesz... Aztán mindketten mosolygunk s arra gondo­lunk, hogy milyen hidegek, közönyösek és nem­bánomra játszók ezek a kövek, amik egyformán termet alkottak Balassa Imre tivornyáinak, isten­telen viselkedésének és modem könyvszekrény­nek, hamutartónak, karosszéknek, befőttes üve­geknek. A különbségek látása csak emberi kita­lálás, fikció. A lényeg, a legfelsőbb Állandó: min­dig ugyanaz marad. Bolyongunk a hatalmas kastély öreg szobái­ban. Vén, hatalmas karfáju lépcsőház, erős, don­gáé menyezet, művészi kivitele az interlőröknek. Toronyszobák, ahonnan kis ablakból 6tép kilátás nyílik, ahol még ott áll a kandalló, régi vitézek erre teregették ázott kodmönüket, de a cséplőgép bugása is idehangzik: ez már a mai idők jele. Olyan innen a plébánia-templom, mint vala­mely apátsági székesegyház, két hatalmas tornyá­val. Ez sem uj dolog, már a XII. házadban léte­zett. Lőróses falakkal körülvett templom. Aki rosszat cselekedett a középkorban, csak idáig fu­tott, a templom már megvédte a kalóriáktól. Tör­vény megszűnt itt, karhatalom, emberi erő nem ért idáig. „Jus asilii."­A gazdaságban — mert hisz mégis csak ez a fontos, — már csé­pelik az istenáldását. Ezidén több volt valahogy kelleténél az eső, de azért a gabona hatalmas * osztagokban várja a cséplőgép zuhogó karjait. Pi­rosruhás leány áll a magas gabonahegy tetején s hangos vigsággal dalol valami pajkos nótát, amire aztán a munka sokkal jobban megy, mert nagy hahota kíséri. A cséplőgép mellett két budaszállási paraszt bámul. Nézik a bő istenáldást, mert az ő nyolc- százegynehány méter nagyságú falujukban még csak majd ezután kerül cséplésre a rozs. Egy ki­csit későn szokott oda lenézegetni az istenke, hi­deg is a szeme sugara, ahogy a budaszállásiakra rátüz. Aztán, hogy ezeket a „bugyinc^-okat meglátja az ember, önkéntelenül a zsebéhez kap, merliát a bugyinc sem megy el hasztalanul semmi mellett, s amit lehet: hazaviszi magának. Sohse lehet tudni a vidéken: mikor indul kalandos útra egy- egy ilyen bugyinc, akiben még néhai Balassa Imre vére buzog. Igaz, hogy Balassa Imre vára­kat rabolt, meg társzekereket, a bugyinc meg sza­lonnát meg tehenet, dehát vitézibb tetteik is akadnak. Hát a debreceni gulya hah í marhá­ját nem ők hajtották-e át a Tiszán Nógrádig? A pásztor feje fölött nem ők lopják-e át a borjut? Az uraság három disznójának füstölt tetemét nem ők tudják-e úgy eltüntetni, hogy még a madzagot sem lelhetni meg utánuk? Szomorú kis falu ez a Budaszállás ott fenn a hegytetőn, de már a vallá­son sem tudott megegyezni ez az itt kezdeni — ott végezni falucska, mert az egyik rész Luther hitére tért, a másik katolikus maradt. De ked­ves, szimpatikus nép ez, az ő csökönyös elidege­nítési hajlamával. Ha nekem nincs, a másét vi­szem, —■ mottó szerint. Igaz, hogy csak nekem kedves és érdekes, aki a jóízű történeteket hal­lom fatornyu templomuk oldalának dűlve, de nem valami kedves annak, akinek már megmu­tatták ilyetén ügyességüket. A monda azt mondja, hogy még Hollós Mátyás királyunk is összecsapta a tenyyerét, amikor ebéd után visszarakták a ká­véskanalat meg az arany fogpiszkálókat, vendég­ségkor, ahogy nála jártak. ... Aztán az ember lekövetkezik a budaszál­lási hegyről, ha jóízűen elbeszélgetett az odava­lókkal s még el se pillantott a divényi vár ol iá- iáról, félszemmel máris gyorsvonati sínen botor­kál keresztül. Hát ez az, ami nem ér. Nem ér a játék! Ba­lassa Imrétől valahogy nagyon rövid az it a négykerékfékes Fiat kocsiig. Nincsenek Tsmn- ciák. Kérem, csináljuk vissza! Várkapitány! ambícióim vannak s nem akarok rádiót, mozit, Fordsontraktort, négvkerékféket ás étkezők vc.-it. Jó volna kicsit álmélkodni az életen s hallga­tózni, müior a fü nő. Minek úgy sietni! Az élet lényege ugyanaz marad, csak hamisabbak a szí­nei s kapkodóbbak a vonalai. Szombalhy Yikior. „ÍZA“ Jó izlési társaságbeli docens hölgyeknek nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1909 Párisban arany­éremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb aredefek- tusok sikeresen eltávolitatnak. Szeplő, máj- folt, mítteszer, likaosos és zsíros kiütéses teint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc szemzacskók etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord arcá­poló szereket, pontos kioktatással. Mítteszer, pórus, pattanás ellen garnitúra......................................Kő 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . „ 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arc.masszás ráncok karikák ellen „ 77.— Börujjitó garnitúra 4 nap alatt le­hámlasztja a bőrt és olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . . „ 120.— Hajtanaiitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz .............................„ 37.— Ke belápoló, fejleszlő garnitúra . „ 120.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít......................................„ 77.— Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19, II. Szlovenszkó legnagyobb Paun T. SCoilce, Fb-ntca 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellánzyárak vezérképviselete.

Next

/
Thumbnails
Contents