Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-30 / 222. (1260.) szám
^pi®M7VVA<s%^-mRMK' 1926 szeptember SO, csütörtök. Emlékek a régi Oroszországból A régi és a mai Oroszország között körülbelül akkora a távolság, mint, mondjuk: Makó és Jeruzsálem közölt. A kimagaslóbb mérföldkövek a hosszú országút mentén: Nagy Péter, Katalin, Miklós (a második és utolsó), — Rasputin-Ke- renski-Lenin. Pont. Egyelőre nincs tovább. A történelemirónak elég irnivalója, a jövőbeli diáknak még több tanulnivalója lesz, ha mindazt az anyagot, amit az utolsó tiz év produkált, feldolgozni, megemészteni akarja. E sorok íróját a véletlen éppen az időben sodorta Oroszország égjük legérdekesebb részébe, Krím félszigetére, ahol Mária Feodorowna, a jelenleg Dániában tartózkodó özvegy anyacámő és a hírhedt Nikolai Nikolaievits nagyhercegnőtől kezdve Joussoupoff herceg, Rasputin gjdlkosáig, — a cár és cárné s gyermekeik kivételével, — akik akkor már halva voltak, — az egész régi cári család s udvari társaság együtt voltak, s mint a német csapatok internáltjai, a gyűlölt ellenség, Németország felügyelete, egyúttal azonban a bolsevisták elkergetése után, annak védelme alatt állottak. 1918. junius 20-át jelzett az orosz naptár. II. Miklós cár és családja ekkor már napok óta ismét kedvelt Rasputinjuk közelébe — ha nem is az égbe, — legalább is a pokol tornácáig jutottak. A cári család lemészárlásnak részletes hire az internált cári rokonok fülébe éppen e sorok írója révén jutott. Alexander Mihailovits nagyherceggel ennek ai-todori szőlőbirtokán (a Krim: Oroszországnak a ,,Hegjralja“) egy egész vasárnap délelőtt folyamán volt alkalom a háború és forradalmak, legfőképpen azonban a cári gyilkosságnak az orosz ködön csak lassan átszivárgó állítólagos részleteiről tárgyalni, sok mindenről szóló értesüléseinket kölcsönösen kicserélni, kiegészíteni. Kevés hasonló érdekességü beszélgetésben volt azelőtt valaha s lesz ezután is valaha újságírónak része. Másfél évi szigorú internáltság a Krim egy ily elhagyott csendes helyén, óriási anjmgot halmozott fel e világtörténelmi fontosságú időkben ennek az átlagnál jóval magasabb kultúrájú embernek az agyában. Az Ai-Toaorba összezsúfolt cári udvari társaság másfél év alatt alaposan megunta egymást. Miután még csak újsághoz sem juthattak, s a külvilágból csak itt-ott szivárgott be hozzájuk egy-egy rémesebbnél-rémesebb hír, nyomorult helyzetük, s a kilátástalan jövő volt beszélgetéseik állandó anyaga, melyet legfeljebb' a folytonos együttlét foljdán keletkezett apró intrikák, régi hibák kölcsönös felhánytorgatása tarkítottak. Tudjuk jól, hogj7 igen sok családi élet látszólagos harmóniája a gondtalan jóléten alapul. Hej, hogy megbomlik ez a békés állapot, amint az első anyagi gond az ablakon át berepül. Még csak álmunkban sem tudjuk mi szürke halandók azt a pompát, fényt, gondtalan életet elképzelni, amiben a cári uralmak idején a cári udvarok e kiválasztottjainak része volt. — Egy orosz nagyherceg — mesélte nekem az egyik krimi internált ugyanott időző (volt) főudvarmestere, — ha csak valami tulnagy bolondság révén nem vesztette el a cár kegyét, nagyobb hatalommal bírt, 8 nagyobb luxussal élhetett, mint Nyugat-Európa bármely uralkodó fejedelme. El tudja képzelni, mit jelenthet ma számunkra ez az internálás, ez a krimi koldustarisznya? Alexander Mihailovits nagyherceg nem várva be kérdéseimet, ezer kérdéssel ostromolt 18 hónap óta német őrzőikön kívül e sorok Írója volt az első idegen látogatójuk, az orosz forradalom óta el voltak rekesztve a külvilágtól, minden külső hir, de legkülönösebben a cári család sorsa érdekelte őket. — Csakugyan kivégezték ő Felségét s felséges családját? de hiszen ez rettenetes, ezt el sem fogjuk hihetni sohasem, jegyezte meg őszinte kétségbeesés hangján a rendkívül rokonszenves nagyherceg. Mindez előzmény jut eszembe, olvasván a moszkvai államnyomda most megjelent kiadványának negyedik kötetét, amely 11. Miklós cár Alexandra FeodorovovA cámó utolsó éveikben foljrtatott levelezését bocsátja nyilvánosságra. Politika- és Rasputin-mentességénél fogva egyik legérdekesebb levelét a kötetnek szószerinti fordításában tartjuk érdemesnek ideiktatni: Kedves Niki! Egy sebesült katonának kérvéúyét mellékelem. Az illető zsidó származású és 10 évig Amerikában ólt. A kárpáti harcokban félkezét elvesztette. Sebe begyógyult, lelkileg azonban nagyon szenved, mert augusztusban elbocsátják a kórházból, s zsidó létére egyetlen nagyobb orosz városban sem kaphat lakhatási engedélyt. Rendkívüli engedély alapján egyelőre még Pétervárott lakik, ez a belügyin i n téri engedély azonban csak egyévre szól. Tökéletesen beszél angolul, müveit okos ember, nagy városban könnyen kaphatna állást, s még igen hasznos tagja lehetne a köznek. A i w«: Krisztus törtinete 1 I j m Tizenegy nyelvre lefordl- J í 9 tott, világsikert elért könyv. 1( Ara fűzvet 65.— f $ „ kötve 75.— • Megrendülhető n „Prágai # A Magyar Hírlap'1 könyvosz- jgj ^ tályánál, PrahaII.,Panská 12. (9 háború kitörésekor Amerikában nagy . honvágy lepte meg, régi hazája védelmére önként jelentkezett. A fronton megsebesült, vitézségéért a Szí. György-kerésztét kapta, szeretne itthon maradni, zsidó létére azonban nem szabad a zsidó körzeten kívül tartózkodnia. Megalázva, lealacsonyítva érzi magát, s én teljesen megértem: ilyen ember ugyanazokat a jogokat érdemli, mint az összes többi sebesült frontkatona. Nem volt rá kötelezve, s mégis hazajött, nem szabad igazságtalannak lennünk iránta, nem szabad hazája részéről kemény szivet éreznie. Különbséget kell tennünk a jó és a rossz zsidók között s egyenlő szigorral nem lehet eljárnunk ellenük. A rossz zsidókat szigorúan meg kell büntetni, ennek azonban lehetőséget kell szerezni, hogy hálás lehessen hazája iránt. Igazságszeretetedre hivatkozom, kérlek közöld elhatározásodat: Alexandra". A cár a következőket táviratozta: „A sebesült zsidó Oroszország összes városaira letelepedési engedélyt kap“. II. Miklós. Sokat lehetne gondolkozni e levél tartalma s a nemesszivü cárnő szomorú sorsa fölött. Hungaricus Vialor. Harmincezer keresztény nő sínylődik a háremekben és a háremügynökök prédájaként Kelet titkairól mesél az alevi mentőállomás igazgatónője Genf, szeptember 25. Az örmények hívták fel először a világ figyelmét, hogy a török leánykereskedők üzleti „anyagában" sok az, elrabolt keresztény nő és a még mindig létező háremekben is erőszakkal tartják vissza a szabadulni akaró keresztény nőket, akiknek nagy része csak a világháború idején került a szerelem kényszerrabságába. Nagy számmal vannak otyanok is, akiket mint kis gyermeket raboltak el és a háremek, vagy a nyilvánosházak céljaira neveltek fel. Nekem egy dán nő, Miss Jebb beszél róluk. Miss Jebb egész életét gyakorlati jótékonykodással töltötte el és ezért bízta meg őt a népszövetség a vizsgálattal és a nem minden veszély nélküli mentőexpediciók megszervezésével. Ameny- nyire eszközei megengedik, eleget is tesz vállalt hivatásának, felkutatja az áruba bocsátott keresztény nőket és ha módjában áll, biztonságba helyezi őket. Saját menhelye van Alevben, ahol elhelyezi azokat, akik arra várnak, hogy hozzátartozóik rájuk találjanak. Miss Jebb a következőket mondotta érdekes és veszedelmes vállalkozásáról: — Nagyon sokan nem tudják, hogy a háremekben és az ügynökök kezén harmincezer keresztény nő szenved és képezi szerelmi vásár tárgyát. — Hogjun jutottak oda? Elrabolták őket, az utcáról sezdték fel a menekült családok tagjait és áruba bocsátották a gyermekeket, mohamedánok vették őket feleségül és ezzel kiszolgáltatták magukat, sokat csalárd utón Európából importáltak a leánykereskedők. Szétszórtan meg lehet találni őket a falvakban és a városokban, én azonban egyelőre csak a falvakkal foglalkozom, mert a városokban jobban őrzik Őket és vigyáznak rájuk. — Az elmúlt esztendők alatt körülbelül ezernégy százat mentettünk meg, de remélem, hogy a jövő év végén jelentést terjeszthetek be a népszövetséghez, mely szerint már minden keresztény nö kiszabadult a szerelmi pokolból. Elmondta Miss Jebb, hogy a francia rendőriég is gjrakran segítségére van, de a benszülöttek is rendelkezésükre álltak, egy angol fontot kaptak minden megmentett nőért. Ilyen esetben az is előfordult, hogy a prosztitució karjából felajánlott menekülést egyesek nem fogadták el. A szerelem keresztény rabszolgáinak egy harmada örmény. Akadt közöttük olyan is, aki a nevét sem tudta. Egy érdekes esetet mesél el ezzel kapcsolatban. Egy gazdag örmény családot kiraboltak és házukat felgjoijtották. Az anya az országúton pusztult el, az apa pedig az utcán vesztette el két esztendős leánykáját. Az apa nem is nyomozott, hanem Miss Jebb, akinek ez csalt éveli múlva jutott tudomására, megtudta, hogy a gyermek kereskedő kezeibe került és az már túl is adott, rajta, eladta egy másiknak. Itt találtak reá a már megnőtt leánykára, aki még szüleinek nevét sem tudta. Beszállították az alevi menhelyre, ahol az apa egy lencséről ismerte fel. Egyszer előfordult az is, hogy az egyik faluból autón mentettek meg egy leányt. A leánykereskedő több társával lovon eredt az autó után és egészen Alevig üldözte őket. — Higyje el kérem, mondja, nagyon nehéz és fárasztó az ilyen jótékonykodás, különösen azért, mert egyeseknek jó dolguk van és az erkölcsi sülyedést sok elől eltakarja a pompa. Ezek közül sok tagadta meg azt, hogy velünk jöjjön. Igen sok férjhez ment és szereti is az urát, van közöttük olyan is, aki saját tapasztalatai nyomán jött rá arra, hogy a leányk meskedés jövedelmező és maga is belekapcsolódott ebbe az undorító üzletbe. — Az alevi menhelj7en iskolát is állítottunk fel. Az egésznek a képe olyan, mint egy leányár- vaházé, csak azzal a különbséggel, hogy a forgalom nagyobb nálunk. A bennszülöttek között is sokan vannak,, akik hozzánk jönnek feleséget keresni fiaik részére. Különösen beduinok. Általában nagyon szeretik a beduin férfiakat. De sokan jönnek azért, mert munkásleányra, vagy cselédre van szükségük és azt találnak nálunk. Az okoz azonban nagy örömet, ha olyan szülő kerül hozzánk, aki rég elveszett gj7ermekót keresi és meg is találja. Miss Jebb a jövő hónapban tér vissza Keletre, hogy folytassa megkezdett munkáját, amelyiknek eddig nagyon szép eredménye van á. f. Négymillió értékű gazdátlan ékszer a „gentleman-betörő41 vitrinjében A berlini bűnügyi kiállítás érdekességei — Hogyan dolgozott Wald Fritz, a legmerészeb betörő Berlin, szeptember 29. A berlini rendőrség jubileuma alkalmából különös feltűnést kelt a látogató közönség körében a bűnügyi osztály kiállítása, amely az utóbbi esztendők nagy bűneseteiről tart szemléltető oktatást. A kiállított tárgyak között különösen nagy figyelmet kelt egy gyönyörű vitrin, amely szinte roskad a legragyogóbb ékszerektől. Ezeknek összértéke meghaladja a négy millió csehszlovák koronát. Pedig ez a gyűjtemény legfeljebb csak az egybarmadát reprezentálja azoknak a hatalmas értékeknek, amelyek Wald Fritz péklegénynek zsákmányából valók. Wald Fritz a legvakme- rőbb betörők és falmászók közül való, akiket az utóbbi évek annyira gazdag bünkrőnikája felr jegyez. Berlinben Drezdában és Hamburgban olyan nagy számban követett el lakásbetöréseket, hogy rövid néhány esztendő alatt több mint nyolc millió csehszlovák korona értéket harácsolt össze. Az ékszerek jó részét visszaadták a tulajdonosoknak, a vitrinben csak azok a tárgyak maradtak, amelyeket idáig még nem reklamáltak. Nagyon hosszúra vezetne Wald szövevényes bűnügyeinek részletes ismertetése. Minden esete rendkívül érdekes és bizonyos mértékben romantikus színezetű. Tagadhatatlan, hogy Wald Fritz, az egyszerű péklegény, a legintelligensebb és a legmegnyerőbb modorú bűnözők közül való. Utjai csaknem mindig nyiaktörő kozkázattál jártak, de soha sem riadt vissza a legnagyobb veszedelmektől sem. Hosszú időn át a berlini, drezdai és hamburgi rendőrségek, lélekzetvisszafojtva figyelték azokat r nagyszabású bűnügyeket, amelyeket egy és ugyanazon vakmerő betörő követelt el, aki hosszú ideig büntetlenül garázdálkodhatott. A bűnügyi, osztályok számos konferenciát tartottak, amelyeken sokat tanácskoztak arról, hogyan lehetne ezeknek a vakmerő bűntényeknek véget venni. Sokat hallottak az úgynevezett „gentleman- betörő“-ről. A gentleman-betörő csaknem mindig frakkban, cilinderben, lakkcipöben és estélyi köpenyben dolgozott. Mindig erősen megtöltött fegyver volt nála. Különösen kiváló dolgokat produkált a falmászásban. Játszi könnyedséggel vetette át magát az egyik falról a másikra, macskaügyességgel kúszott az esőcsatornákon és villámhárító drótjain, hogy könnyű lendülettel átvesse magát az érkélyckre. Hamburgban egy napon felbukkant egy elegáns fiatalember, aki „Vorreau“-nak nevezte magát és azt beszélte, hogy egy nagy berlini ékszerkereskedőnek a társa. Senki sem kételkedett a fiatalemberben, aki a legnagyobb biztonsággal lépett fel, széleskörű ismeretséget szerzett, mindenkit elbájolt műveltségével és modorával és a bárok és tánchelyiségek ünnepelt táncosa volt. A hölgyvilág csakhamar kegyeibe fogadta a. csinos és elegáns fiút, aki természetesen nem volt más, mint Wald Fritz, a gentleman-betörő. Hogyan dolgozott „Vorreau" ur, arra szemléltető oktatást nyújt a következő esete: Egy B. nevű hamburgi nagykereskedő felesége egy bál után villájának első emeletén nyitott ablak mellett aludt el. Hirtelen zajt: hallott, felcsavarta a villanyt és egy magas, elegáns fiatalembert látott maga előtt, aki mély meghajlással úgy mutatkozott be előtte, mint hivatásos betörő, egyúttal azonban biztosította, hogy semmi baja sem történik. A legnagyobb udvariassággal kérte a „nagyságos asszonyt", hogy kegyeskedjék neki átadni briliáns-gyűrűjét. B. asszony meglepetéséből és ijedt- egéből magához tért, nyugodtan lehúzta ujjárói a gyűrűt és átnyújtotta a lovagnak, mig a többi ékszerét hirtelen ágytakarója alá rejtette el. Most a fiatal ember azt kérdezte, nincs-e valami készpénze? Az asszony azt felelte, hogy van száz márkája, de hogy azt átadhassa, fel kell kelnie. A rabló nyugodtan válaszolt: — Maradjon csak ágyban, nagyságos asszonyom, de engedje meg, hogy szekrényét átkutassam. Az asszony ezt megengedte, a betörő azonban nem talált semmit. Most a mellékszoba felé tartott, az asszony azonban kérlelni kezdte, hogy oda ne menjen be, mert férje szívbajos és ha felriasztaná, az ijedelem halálát okozhatná. A betörő az asszony kérésére a legnagyobb udvariassággal állott el szándékától. Amikor az asszony csodálkozott, hogy ilyen előkelő megjelenésű, válastékos beszédű úriember hogyan léphetett ilyen pályára, azt felelte a betörő, hogy abból a meggyőződésből indult ki, hogy a gazdagoknak nincs olyan sokra szükségük. Az asszony erre azt viszonozta, hogy a gazdagságot sem ajándékozzák, az ő férje is szegényen kezdte és csak lassan szerezte meg vagyonát. A betörő erre udvariasan meghajolt: — Asszonyom, meg kell jutalmaznom bátorságát és gondos aggodalmát férje irányában! Ezzel mély meghajlással visszaadta a rabolt ékszert, azután éppen olyan gyorsan, amint megjelent, el is tűnt. B. asszonynak meg kellett ígérnie, hogy nem tesz feljelentést. Félóra múlva azonban más gondolata támadt. Elmesélte férjének élményét, de az azt hitte, hogy az asszony álmodott. A rend őrség is álomnak tartotta az egészet De később amikor a betörőt elfogták, jöttek rá, hogy a tör ténet teljesen úgy ment végbe, amint B.-né el mondta. Éveken át dolgozott, a gentleman-betörő, mig végre az igazságszolgáltatás kezébe került. rtiiREic^, + " .--7- . ... - - y — A keresztónyszocialista, párt nyitrai tisztujitá-sa. Nyitrai tudósítónk jelenti: Az országos keresztényszocialista párt nyitrai helyi szervezetének vasárnapi közgyűlésén egyhangú választással a következőket választották be az elnökségbe és a pártvezetőségbe: Elnök Framciscy Lajos dr., szenátor; társelnök Jedlicska Gyula; alelnökök Crauss Vince, Morvay Kálmán és Schvarz Ádám; jegjrző Neururer Kálmán; pénztárnok Szabó József; ellenőrök Rusz Gusztáv és Bárek Ferenc; pártvezetőségi tagok Viola Endre, Vajda János, Ács Boldizsár, Bacsa Béla, Braxator Ferenc, Chi- ba Pál, Forgács József, Polányi Aladár dr., Tur- ch. ..yi Ödön dr., Szmida Kálmán, Széchenyi Sándor, Jeney Kálmán, Jankovics József, Juhász Sándor, Juszka Alajos, Klobusicky Károly űr., Lettko György, Nagy Sándor, Psenák Ignác, Gyürky Ákos dr., Risnyovszky János, Ruikovszky József, Simek Antal, Spatina István, Kubinyi Jenő, Juhary Sándor, Kutalik Benedek, Kálmán Béla, Mokosinyi Gyula, Sefcsik Imre, Barta Géza és Gróf Pál. — A tolnai kerület uj képviselője. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap foljd le a tolnai kerületben a nemzetgjiilési képviselő- választás. A kerület képviselőjévé Klein Antal dr. egységespánbi hivatalos jelöltet választották meg 3.720 abszolút szavazattöbbséggel. — Interpellációk. Fedor Miklós, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője kérdést intézett a népjóléti miniszterhez Albrecht Imre lőcsei lakos rok- kantilletményeinek kiutalása, továbbá a postaügyi miniszterhez özv. Bodiczky Gézáné elbocsátott postamesternő kegydija iránti kérelmének teljesítése érdekében. — A rimaszombati reformátusok harangszentelése. Rimaszombati tudósitónk jelenti: Özv. Mészáros Jánosné rozsnyói lakos által adományozott uj harangját vasárnap szentelte fel a rimaszombati református egyház. Délelőtt díszes menet hozta he a vasútállomásról a harangot, amelyet a templom bejáratánál Pálóczi-Czinke István püspök szentelt fel. Az avatóbeszéd végeztével elhelyezték az uj ércharangot a toronyban s ezután hálaadóistentisztelet volt a templomban, ahol Zajdó László zsipi lelkész, az egyházmegye főjegyzője szónokolt. A leánykör karéneke után befejeződött a templomi ünnepély és a közönség a Polgári Olvasókörbe vonult át, ahol 120 terítékes bankett volt. Az ebéd folyamán Kiss Mariska, Pálóczi-Czinke István, Simon Mihály, Egry Ferencz és Törköly József szenátorok, Zehery István dr.. Lukács Géza, Veress Samu dr. és Zajdó László szólaltak fel. — A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának becsiiletbirósága Kasztor Ernő dr. elnöklésével kedden tartotta folytatólagos ülését Ungvárott a Korona-szállóban és befejezte a ruszinszkói magyar szini-kon- cesszió ügyében tartott tanácskozásait. A be- csületbiróság meghozta a határozatot, amelyet alapszabályszerűen javaslat formájában az október 3-án Pozsonyban megtartandó végrehajtóbizottsági ülés elé terjeszt. — Hibaigazitáso'k. Grosscíkmid Gém dr. szenátornak lapunk keddi számában közölt nyitrai beszédének utolsóelőtti bekezdése harmadik sorában „a közeledő választások helyett" a közeledő „községi választások" értendők. — Ugyancsak keddi számunkban megjelent „Török János volt. püspök is a floridai áldozatok között van" cimü hírünk oly értelmű helyreigazításra szorul, hogy Török János nem görögkatolikus hanem görög keleti (pravoszláv) püspök volt.
