Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-30 / 222. (1260.) szám

4

^PA<M-yV\A.Cífc«iHIRLAE

1926 szeptember 30, csütörtök.

A Tátra lejtőjén leereszkedett a hótakaró

1200 méter magasságban megkezdődik az összefüggő hő határa, de kétszáz méterrel lejjebb még nem résznek tudomást a nyár múlásáról — Beszélgetés Guhr Mihály dr.-ral a Tátra

idei forgalmáról

Táiraszéplak, szeptember 29.

Kedves, derűs nap a Tátrában. A kora reggeli órákban még siirü köd és felhó'gombolyagok vonják be a lejtőket s a csúcsokat, de dél felé több helyütt megszakad az ólomszinü kárpit, kék foltok tarkítják a felhőpalástot, amelyek mind szélesebbre terülnek, mig egymást elérik s a sötét ellenség megszégyenülve vonul vissza a csúcsok mögé. Most fenséges látvány tárul szemünk elé, a nap vidám sugarai szeszélyes pajzánsággal verődnek a csúcsokra, amelyeket Tél apó már tövig cukorporba mártott. A tátrai gyógyfürdők övében még pompásan diszlenek a virágágyak, ezer méter tengerszinfeletti magasságban még tiz fok celziuszt mérnek, a vendégek még nem akarnak tudomást venni arról, hogy elmúlott a nyár s felöltő nélkül, szvetterben, hajadon fővel sütkéreznek a pazarul ömlő napsugarakban, de már kétszáz méterrel fölfelé ropogós havon jár a láb, a hóhatár ereszkedik lefélé s figyelmeztet, hogy nemsokára itt a Tátra tele, a nagyszerű téli sportok ideje.

Nem az elmúlás hangulatát érezzük itt, hanem a csöndes nyugalomét, azt a horáciusi érzést, mely az élet boldogságát a hétköznapok gondjaitól való elvonatkozásban látja. A gyógyhelyek, szanatóriumok és villák szinte szinültig tele vannak üdülőkkel, a Tátra ősze az idén különösen forgalmas és élénk.

Szlovenszkó nemzetgazdasági életében jelentékeny tételt képvisel a Tátra idegenforgalma. Többet jelent a Tátra szépsége, nagyszerű hegyi klímája, mintha rézbányákat vagy vaskohókat nyithattak volna oldalán. Fölkerestük Guhr Mihály dr. igazgató-főorvost, a tátraszéplaki szanatórium messze földön ismert kiváló vezetőjét, hogy a Tátra ez idei forgalmára vonatkozólag felvilágosításokat kérjünk tőle. Guhr dr. a Tátra rajongó szerelmese, aki a Tátra propagálása, a turisztika fellendítése s a tátraszéplaki gyógyintéz- mények modernizálása terén végzett munkájával elévülhetetlen érdemeket szerzett. Szanatóriuma most is szinültig telve s ez nem is csoda, ha nagyszerű berendezését, a modern orvostudomány legmodernebb vívmányainak gondos alkalmazását végigszemléljük. A laboratóriumokban komoly tudományos munka folyik, melyet Guhr dr. kiváló segítőtársaival végez s melynek teoretikus eredményei a tudományos publikáció révén közkinccsé váltak, gyakorlati eredményei pedig a gyógyulás számtalan esetében mutatkoznak.

Nehéz ám a délelőtti órákban Guhr dr.-hoz férkőzni, mert ez a rendelés ideje s a mai napon hatvannál több sorszámot osztottak ki. Nemcsak szanatóriumának betegei vannak a várakozók között, hanem síéles körzetből toborzódnak a páciensek s mellettem két prágai beteg várja a rendelését, akiket egy prágai professzor küldött egyenesen Guhr Mihály dr.-hoz. Végre másfél- órás várakozás után bekerülök a főorvosi rendelőbe s a komoly tudományos környezetben, lombikok, retorták, mikroszkópok világában interjúra hegyezem a ceruzámat.

— A Tátra idei szezonja? A szezón eleje gyöngébb volt, mint ta\aly. Julius közepén az átlagon alul voltunk. A szokolünnepségekhez fűzött reményeink nem teljesedtek. Arra számítottunk, hogy a prágai ünnepség külföldi résztvevői tömegesen keresik fel Tátránkat, de egy transzport amerikai vendégen kívül másokat nem irányítottak ide. Sőt a szokolünnepségek bizonyos tekintetben csökkentették a forgalmat, mert Prágába vonzották az idegeneket és különösen a turisztika érezte deriváló hatásukat. A poprádi va- dászkiállitás, a kézsmárki ipari és mezőgazdasági kiállítás viszont nagy életet hozott Poprádunk síkjaira, amit a tátrai telepek látogatottsága is emelkedéssel jelzett. A Kárpátegyesület tennisz- versenyei és a Kassai Sport Club most már rendszeresített nemzetközi tenniszversenyei mind kedvező hatással voltak s azt mutatták, hogy a sport és turisztika nemcsak tisztelőkben, hanem áldozatra kész művelőkben is bővelkedik. Jelentékenyen fokozta a forgalmat a Kárpátegyesület közgyűlése, a muzeumbővitést és zöldtavi menedékházat avató diszgyülése, továbbá a Szontagh- ünnepélyt felölelő ujfüredi rendezése.

— A Tátra propagálása szempontjából kiemelkedő fontosságúak voltak a külföldi orvosszövetségek gyakori tanulmányútjai, melyek az idén különösen sűrűn jelentkeztek a Tátrában. Itt járt a jugoszláv, a nagynémet és a Szudéta- német orvosszövetség és éppen a mai napra várjuk a távol keleti országnak, Litvániának egy orvosi csoportját. Mindezek a tanulmányozó csoportok beható vizsgálattal győződnek meg a Tátra kiváló gyógyhatásairól. Tudományos előadásokban s betegállomány bemutatásában ismerik meg egyrészt a gyógyítás gyakorlati eredményeit, másrészt pedig a tátrai telepek speciális indikációit.

— Középeurópának két magashegységi gyógyvidéke van, az Alpesek és a Tátra. Bár az Alpe- sek nagyságban, kiterjedésben, egyszóval geográfiái sajátosságokban felülmúlhatják a Tátrát, gyógyhatási tekintetben a Tátrának nagy előnyei mutatkoznak az Alpesek felett. A geográfiái szélességek különféle helyein ugyanis a hegyvidékek növényzete ugyanazon tengerszin feletti magasságokban eltéréseket mutat. A szubalpin kiimát a fenyvesek összefüggő öve jellemzi és a gyógyhatás szempontjából ez az öv bir a legnagyobb fontosságokkal. Ennek az övnek felső határa Svájcban 2000 méter, a Tátrában 1500, alsó határa Svájcban 1300, a Tátrában pedig 800 rné- i. Az f/pn a határokon belül észlelhető klima- zóiiá: a legalkalmasabbak magaslati kúrák végzésére. A Tátra vidék ezer méteres magaslatai

külön jelleggel bírnak és a betegségek egyes fajaira a legjobbaknak vannak elismerve, pél Iául a Basedownál, vagy szivalterációval járó más megbetegedéseknél, ahol a szív állapota az 1500 méternek megfelelő levegőritkulást nem tűri és a szervezet a tátrai 1000 méternél a neki legjobban megfelelő hőmérsékleti viszonyokat megtalálja. A léghőmérsékleti klíma egyik kifejezője az összefüggő fenyveseknek magaslati öve.

— A Tátra ez évi nyara, bár másfelől hetekre terjedő esős időszakról érkeztek jelentések, nem mondható rossznak. Miután az esők rövid tartamuak, gyorsan elmulóak voltak, két

egymáíSt követő úgynevezett abszolút esős nap nem is volt. Augusztus vége és a szeptember bővelkedett verőfényben tündöklő napokban és hetekben. Október felé haladunk, itt a hőmérséklet megváltozásának, a hő inverziójának ideje. Nyáron az alföld és a mélyebben fekvő részek melegebbek, mint a hegyek lejtői, ősszel ez megfordul. Októbertől kezdve kiimánk melegebb, enyhébb, mint a völgyeké. Novemberben a völgyi ködök 800 méteren alul maradnak s a hó jelenti verőfényes telünk igazi kezdetét, amidőn már a hótakaró is állandó képet mutat.

— Az idei tél a sportokat újból a Tátrába vonzza. Január 3—10. között rendezi meg a Kassai Sport Club téli sporthetét, január 20—28 között a Kárpátegyesület sporthete következik. Ezekhez járul a katonaság által rendezendő sport hét és valószínűnek tartjuk, hogy az idén a csehszlovák télisport-szövetség szintén Tátránkban irja ki bajnoki versenyeit.

V. Z

ANGOLOK A EREIAGNEBAN

Irta: MÁRAl SÁNDOR

Az a t-érfoglalás, s a hódításnak az a hevessége, amivel az angolok ebben a nyári évadiban megrohanták és bevették a Bre- tagne-t, a összes francia fürdőhelyek közül egészen különösen a Bretagnet, példa nélkül áll Franciaország történetében. Példa nélkül áll pedig azért, mert az angol font soha nem ért még a Bretagneban 170 frankot; mert az angolok, egyszerű kereskedelmi okossággal, minden hajót és minden vasutat megragadnak, ami a nyájasan vadregényes breton tájak felé szállítja őket: szeretik a természetet, s szeretik, ha a font 170-et ér a Finistéreben. Páris mindig, békében is, olcsóbb volt, mint London, a francia vidék mindig olcsóbb volt, mint Pária, de az összes francia vidékek közül a legolcsóbb „pays“ mindig a Bretagne volt, s ma is az maradt. Tessék ezt megszorozni az angol pénzzel, s meg lehet érteni, hogy a Bretagnenak, szegénynek, ilyen szezonja nem volt, amióta fönnáll. A Bretagne gyorsvonattal tiz órára terül el Páriától, de a valóságban szinte valahol Franciaország területén kívül esik, olyan keveset tud Párásról ... A Finistére egyik falujában adtak fel a múltkor egy ajánlott levelet „Alexandre Millerand urnák, a Köztársaság Elnökének", amit a posta el is hozott a Elyséebe, ahol megdöbbenve szögezték le, hogy akad még francia polgár, aki ma sem tudja, hogy Millerand ur már két esztendeje megbukott és nem elnök többé... A Bretagneban a bennszülöttek előszeretettel nem olvasnak párisi lapokat, elleniben nagy figyelemmel olvassák az „Ouest Éclair" c. újságot, ami Rennesben jelenik meg s egész bretagnei tartózkodásom alatt izgalomban tartotta a lelkeket egy körkérdéssel, aminél aktuálisabb, fontosabb, s Franciaország 1926-os problémáit közelebbről érintő körkérdést francia újság ki sem találhatott volna, úgymint: „A hohlfény hatása a löld élőlényeire, különös tekintettel a mezőgazdaságra" c. ankét. Ezt az ankétet habzsolták az elterjedt és komoly belföldi tekintélyű francia újság nagyszámú olvasói ezen a nyáron a Bretagneban; a bel- és külföldi politika összes eseményei a lap második oldalára szorultak heteken keresztül, s az első oldal keskeny hasábjait zsúfolásig tele- irták az izgatott bretonok, gróf és paraszt, munkás és polgármester nyilatkoztak és vitatkoztak izgatott levelekben arról, hogy mi a holdfény hatása az almaborra, a tengeri pókok párzására, s a mezei egerek családi életére ... Bretagneban hamar akklimatizá- lodik az idegen; a második héten megdöbbenve vettem észre, hogy reggel izgatottan nyúlok az újság után, mert a „holdfényhatása a mezőgazdaságra" ha újságírói szempontból nem is mondható különösen aktuálisnak, emberi szempontból föltétlenül van olyan érdekes, mint az, hogy Spanyolország belép, vagy kilép belőle? Ne tessék mosolyogni ezen, mert ez a kis tünet, a holdfény hathasábos hatása 1926-ban egy elterjedt francia újság első oldalán minden bűbájos naivitása mellett többet jelent vidékiességnél; jelenti azt, hogy elég tiz órát utazni a gyorsvonattal, s ötszáz kilóméternyire Páristól már elkezdődik a másik Franciaország, aminek Páris izgalmaihoz, politikájához és üzleteihez édeskevés köze van, s ahol ez a hatalmas, csökönyösen egészséges, mindig értelmes, megszállottan szorgalmas, garasosan kapzsi és őszintén nagylelkű francia nép éli a maga tradícióktól átitatott dolgos, értelmes, békés életét, olyan messze mindentől, ami Parisban börze és Quai d’Orsay, s olyan közel mindemhez, ami ebben az országban elpusztíthatatlan erőforrás: közösség és együttérzés a természettel, szorgalom és egy. bizonyos szelíd esprit, ami nem nagyon mély, nem nagyon csípős, de előkelő, jószándé.ku és emberi... Franciaország, ami centralizálta művészetét, üzleteit és politikáját Párisban, ez a nagy,

gazdag, békés és csöndes ország igazi életében, a mélyben, milyen kevéssé azonos mindazzal, amit Páris elárul róla! S ha még megemlítem, hogy a Bretagneban minden W. G nyílása sziv-alaku, azt hiszem, elérkeztem az idyllnek egy olyan hangulatához, amikor félős, hogy vers lesz ebből a beszámolóból, s

ezért okosabb, ha visszatérünk az angolokhoz *

Az -apró Bretagne-fürdőhelyek hoteljeiben ezen a nyáron 25—30 frank volt a napi pensió, szobával és teljes ellátással, tehát, a „pays" szokásai szerint, a reggelihez „á la di-seretion" adott vajjal, s délben és este a hagyományos oimelette-el, tengeri rákkal és kétféle húsétellel, mert Bretagne nem érzi bűnösnek magát és nem tartja be a peniten ciát. 30 frank, négy és fél angol shilling, tehát Londonban egy rövid taxiut, vagy egy nagyon közepes külvárosi ebéd ára. Nem szabad csodálkozni, ha a Bretagne hemzsegett ezen a nyáron az angoloktól. Ha azt mondom, hogy hemzsgett, akkor ezt úgy kell érteni, hogy aki ezen a nyáron a legrejtettebb Bretagne faluban nem rendelt betekkel előbb szállást az nem is kapott; úgy jöttek, mint a sáskák, úgy jöttek, ahogy csak angolok tudnak jönni, nem nézve jobbra és balra, nyílegyenesen, szemrebbenés nélkül, poggyászukban a grammofónnal, a bibliával és a „Punoh" lég utolsó számával, aminek minden angol a munkatársa, mert ha egy jó vicc jut az eszébe, azt azonnal beküldi az angol a „Punch"- nak, — s ismerve az angolok kitűnő és szikrázó humorérzékét, könnyen el lehet képzelni, milyen mulatságos ez az elterjedt újság! Végig a breton partokon, az óceán és a kanális öböljeiben, öles írek és másfélöles skótok lógatták a lábaikat a sziklákról, itták reggeltől estig a teát és hallgattak. Ami a Bretagneban ezen a nyáron angolban leját szodott, az már nem is nyaralás volt, hanem munkanélküliség, — „les chomeurs..." — mondták a bretonok s kinyújtott ujjal mutattak az utcákon átvonuló térdnadrágos karavánok felé. S a munkanélküli angol magánhivatalnok, elektromos szerelő, vasmunkás jól élhetett ezen a nyáron a Bretagneban. Jól élhetett, mert az angol munkanélküli- segély megüti a 8—10 shillinget naponta (70—90 frank), amiből a munkanélküli házaspár fürdőszobás szobában lakhatott a Morlaix körüli fürdőhelyek hoteljeiben, étkezhetett egy nap, amennyi belefért, s még borravalót is adhatott volna, ha az angolol nem irtóznának úgy a borravalótól, mint a bűntől. Az angol munkanélküli pezsgőzhetett és whyskizhetett a munkanélküli segélyből a Bretagneban. Facér londoni jegyellenőrök démon fürdőlebernyegekben sétáltak olyan exclusiv unalommal a vörös breton sziklák előtt, ahogy Oxford grófja Deauvilleban egész bizonyosan nem óhajt fellépni, anglikán sekrestyések charlestónoztak kétes ferenc józsef-kabátokban esténként grainniofon mellett az „estaminet"-ben, s amit gépirókisasz- szonyban London ezen a nyáron nélkülözni tudott, az ott visongott a breton falvakban, ebédelt tengeri rákot egy londoni villamos- jegy áráért, s pezsgőzött egy mozijegyért. Mert nagy divatja volt a francia pezsgőnek e nyáron a munkanélküli angolok között a Bretagneban. Látszott a szomjúságon, amivel itták, hogy akik isszák, azelőtt nem ittak még sokat belőle.

♦

Mindez persze csak tünet, ha nem is rokonszenves, de végeredményében nem is veszedelmes tünet, s ezeket a sáskákat a francia termés nem sínyli meg jobban, mint a mezei egereket, amelyek hold-fénynél jobban szaporodnak. Ahogy az infláció hozta, úgy fogja a stabilizáció elsöpörni őket, s jövőre a franciák „enifin seul"-t sóhajthatnak fürdőhelyeiken. Hogy a hotelesek ennek

Dr. Szabó és dr. Gödény

Jogi szemináriuma

Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbérlet. Előkészítés bármelyik egyetemre és főiskolára ; jogi, ügyvédi, bírói vizsgákra, államszámvitelre, államvizsgákra, kettős könyvvitelre is. ÍO havi részlet. Központi intézet: Budapest, Károly-kör- út 4. (Telefon: L 963-50.)

őrülni fognak-e, az más kérdés, bár a francia hotelesek esküdöznek, hogy az a közepes francia, aki ebben az évben nem mehetett nyaralni, minden fukarsága mellett még mindig jobb vendég, mint a munkanélküli angol. A jó bretonok egyébként villámgyorsan átállították magukat az angolszász orientációra, reszketőfejü, fehérbóbitás öreg breton koldusasszonyok folyékony „thank“-al köszönik meg a hatosokat s a St. Maló-i kocsisok becsületrendes francia aggastyánok tudakozódására is csökönyösen angolul közlik, hogy „fifteen shilling" egy kocsiút ára Dinardba, amitől a becsületrendes francia aggastyán persze érelmeszesedést kap jogosult dühében -és a rendőrért szalad ... Szó sincs róla, tolerancia és vendégbarátság ide vagy oda, de gyomor kellett hozzá a franciák részéről, udvarias franciának maradni ezen a nyáron a Bretagneban. A holdfény hatása a tengeri -rákokra nem olyan intenzív, mint az infláció vonzereje volt -az angol munkanélküliekre. A francia turista megdöbbenve és tehetetlenül szemlélte, ahogy apró breton városokban angol pincérek alkusznak gótikus kapukra, s hogy Di-nan és Dől katedrálisait még nem cipelték el, hogy a „Maison de Reine Ann-e" még Morlaix-ban áll, s nem Chicagóban, az jő részben annak köszönhető, hogy a francia kormány sietett besorozni ezeket a „történelmi emlékek" el nem árverezhető nemzeti lajstromába... „Akár rossz, -akár jó, ez az én country-m", — mondja Angliáról az angol; de ha a szomszédban egy kicsit olcsóbb, nem habozik az első hajóval elcserélni egyidőre ezt a country-t egy olcsóbb countryval.

S jegyezzük föl, hogy nem vertek meg egy idegent se ezen a nyáron a Bretagneban. Hihetetlen, de igaz.

Megalakult

a szepességi Páneurópa-Unió

Lelkes és kitünően látogatott alakutógyülés Poprá- don — KozVay Kálmán beszéde

Poprád, szeptember 28.

A bécsi páneurópai vüágkongresszufi előtti várakozás elektromossággal telített hangulata lendületes és a legszebb reményeikre jogosító megmozdulásra késztette a eze-pesSégi páneurópaiakat Dacára a szándékosan szűk területre szorítkozó, csendes propagandának, a Paprádon vasárnap délutánra hirdetett alakuló gyűlésre

nem kevesebb, mint 462 főnyi közönség gyűlt össze, ami azt mutatja, hogy a „Páneurópai* jelszavában összpontosult Európa-mentési akció szinte ellenállhatatlan erővel ragadja meg a gazdasági és politikai káoszban fuldokló lelkeket.

A néhány hölgyön és fiatalemberen kívül csaknem kizárólag munkások és latei-nerekből álló közönséget Varga Imre poprádi evangélikus lelkész üdvözölte néhány szives szóval a polgármester helyetitesitésében, felszólítván az egybegyűlteket az elnökség megválasztására, amire az egyhangúlag megválasztottak — Kis A-lfcmz dr. a szépszámú késmárki megjelentek, Eiselt Antal pedig a poprádiak részéről — elfoglalják helyüket, -mellettük pedig a két alkalmi jegyző: Liftm-an Tibor és Geruska Pál, akik a német, illetve a szlovák nyelvű jegyzőkönyvek vezetésére kérettek fel.

Az ügyvezető elnök, Kis Alfonz dr.. röviden vázolja az összejövetel célját és átadja a szót Koz- lay Kálmán késmárki tanárnak, hogy a hallgatóságot a mozgalom lényege felől tájékoztassa.

Az előadó egy, a „Kárpáthenposi" legutóbbi számában megjelent cikkének fonalán meggyőző érveléssel .és szónoki készséggel fejtegeti, hogy a nagyjövőjü mozgalomba való belekapcsoló dús éppen a Szepesség lakosságának eminens érdeke. Az a Szepesség, amely a nemzetiségi és felekezelközi békét már évtizedek óta ápolja, erkölcsileg kötelezve van rá, hogy előljárjon annak a mozgalcm- nak a terjesztésében, amely a nemzetközi kölcsönös megbecsülés és segítő készség ápolását, a modern, elfogulatlanság mentalitásának fejleszt évöt tartja föfeludatának úgy a felnőttek, mint az ifjúság tömegeiben. „In nece-ssn ri i-s;— i-.nltas; in dubi-i-s — libertás et. in omnibűs — oha.rila:>:*‘ Paueurópa ezen Szent Ágostontól kölcsönzött jelszavával záródott a páneurópai program egyes pontjaira is lehelő részletességgel kiterjedő beszéd.

A gyűlés ezután az elnök kezdeményezőére egyhangúlag kimondja a Szepességi Páneurópai- Unió mega! a kukásának szükségességét.

Varga Imre, Löw Alfréd dr., Kis Alfonz dr. és 1 lakács József gán-óci földbirtokos talpraeset t támogató szavai után a közgyűlés kiküldi a vegyesen, német és szlovák tagokból álló bizottságot, hu elvnek tagjai lettek: Sdholtz Albert, Sz:sz Ágostén dr., Takács József, Löw Alfréd dr., Vn-rga Imre, Kis Alfonz dr., Kod tv Kálmán, ttn-lru János! Kreppeuliofer N., Setéik Mihály, Simon Pereme, Kalmusz Adolf,