Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-30 / 222. (1260.) szám

\ Lengyelország nehéz napok előtt Varsó, szeptember 29. A parlament és a Piil- sudszűri-éra közti ellentét Bartel második kormány­alakítása dacára, egyre tart A lengyel közvéle­mény minden meglepetésre felkészült. Parlamenti körökben ugyan azt hiszik, hogy a szejm holnap elfogadja a kormány költségvetési indítványát és nem szavaz az összkormánynnk bizalmatlanságot, de ism:"'* kifejezi bizalmatlanságát a belügyminisz­terrel é' a közoktatásügyi miniszterrel szemben, ami kör"i belül ugyanaz, mintha az egész kormány működésével nem lenne megelégedve. így könnyen lehetséges, hogy Pilsudskiék mégis kénytelenek lesznek feloszlatni a nemzetgyűlést s uj választá­sokat imák ki. A szejm csütörtöki döntő ülésén maga Pilsudskii is részt fog venni, hogy személyes megjélenésével befolyásolhassa a képviselőket­Primo de Rivera elhatározta lemondását ? Paris, szeptember 29. A Daily Mail san- sebastiani levelezője szerint Primo de Rive­ra elhatározta, hogy lemond. Ezt a hirt csak a lehető legnagyobb fentartással lehet fogad­ni, miután a spanyol diktátor alig néhány nap előtt jelentette ki, hogy ámbár fáradt­nak érzi magát, a helyzet nem olyan, hogy engedhetne és épp ezért a végletekig kitart. A Daily Mail hire szerint a nemzetgyűlés ’ égkor, el ebbi ülésén jelenti be lemondási szándékát, egyúttal előterjeszti az uj kor­mány listáját is, melyet a nemzetgyűlés há­rom évre fog megválasztani. A minisztereket a patrióták szövetségéből választják ki. Véres incidens a megszállt Rafnavidéken Páris, szeptember 29. Germersheimben a franciáktól megszállt Rajna-vidéken vasár­nap súlyos incidens játszódott le a francia katonák és a német lakosság között. Az inci­denst a német lapok egészen másképp állít­ják be, mint a franciáit. A németek szerint egy brutális francia alhadnagy, . anélkül, hogy a lakosság erre okot szolgáltatott vol­na, vasárnap délután két német polgárt agyonlőtt, egyet pedig súlyosan megsebesi- tett. A németek békésen mentek hazafelé, amikor a francia hirtelen eléjük állt és kor­bácsával végigvert rajtuk. A németek erre védelmi állásba helyezkedtek, mire a’' fran­cia revolvert rántott - és közéjük lőtt. Ezzel szemben a franciák úgy állítják be a dolgot, hogy egy mulatságról hazamenő ittas német polgárok ok nélkül belekötöttek a francia alhadnagyba, aki csak önvédelemből hasz­nálta fegyverét. A franciák is, a németek is bizottságot küldtek ki az incidens megvizs­gálására. Valószínű, hogy az esetnek ko­moly diplomáciai következményei lesznek. A német kikötőmunkások sztrájk előtt Berlin, szeptember 29. A hamburgi kikötő- munkások között. komoly bérkonifláktus ütött ki, amely csakhamar átterjedt az összes német kikö­tőkre. A birodalma munkaügyi minisztérium köz­vetítő akciója eredménytelennek mutatkozik. Nem lehetetlen, hogy a közeli napokban a jelentősebb német kikötők munkássága sztrájkba lép, ami sú­lyos csapás lenne a német közgazdasági élet szá­mára. Mexikó legfontosabb kikötőjét szélvihar pusztította el London, szeptember 29. Veraoruzá jelentések szerint Mexikónak ezt a legfontosabb kikötőjét egy pusz'itó szélvihar teljesen elpusztította. ÁilMfóiag több száz ember életiét vesztette. A strand közelé­ben fekvő városrészben egyetlen ház sem maradt épen. A várossal mind ennem ü összekött etés, m ég a rádióösszekötietés is, megszakadt. Newyorkbar attól tartanak, hogy a Verwmiz kikötőjében időző nagy amerikai hajók mind a pusztító szélvihar áldozatai lettek. A német-magyar szövetség döntése előtt A magyar nemzeti pár* a magyarság követeléseit a ieg- mess^bbmer^sn fogja képíráséin! — Szenf-Bvány József nyilatkozata francia hivatalos körök érzelemváltozásáról szó sem lehet. Ezek után, ha Thoiry redmé- nyeiből valóság válik, ez a valóság jelenték­telen engedményeikben fog dokumentálódni s nem vonja maga után azt az óriási európai változást, amelyet a bizakodó európai köz­vélemény a múlt napokban várt. A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége közli: Szent-Ivány József a hozzá intézett kérdésünkre a jelenlegi politikai helyzetről a következő nyilatkozatot adta: — Az utóbbi időben állandóan tartja magát az az először a csen sajtóban kelportált hír, hogy a kormányzást a vámíöbbség fogja átvenni. Ilyen irányú tárgyalások folya­matban vannak ugyan, egyelőre azonban az elvi és elméleti határt túl nem haladták. A tárgyalások kimenetele a konkrétumok sorsán múlik, melyeknek feldolgozása még sok időt igényel. A magyar nemzeti párt határozottan az aktivizmus alapján áll ugyan, de ez éppen azt jelenti, hogy a magyarság követeléseit a legmesszebbmenöen képviselni fogja és ezeket német szövetségesei kívánságaival összhangba hozni óhajtja. Ez a legközelebbi jövő feladata. Minden reményünk megvan arra, hogy érvényesíthetjük politikai erőnket, annál is inkább, mert az országos keresztényssocialista párttal való komoly együttmun- kál kodás kilátásai is megnövekedtek, mit, azt hiszem, az egész magyar közönség szíve­sen lát és örömmel köszönt, hiszen ezáltal a magyarság súlya számottevően megnöve­kedik. — Egyébiránt most utazom Prágába, hogy az e hó végén és jövő hó elején megtar­tandó elöntő fontosságú megbeszéléseken résztvehessek. Ezekben a napokban közelebb leszünk a válaszhoz arra a kérdésre: van-e kilátás a vámtöbbség fenmaradására? Köz­te: lomás szerint ebben a kérdésben a német-magyar szövetség álláspontja igen jelentős. — A kiváncsi és szenzációkat szerető sajtó megállapításai kissé koraiak és nem na­gyon használnak a mi ügyünknek. Azért hát jó volna, ha a mi magyar sajtónk a politikai zsurnalisztikában is felülemelkedne másokon. Vihar Pmmarébeisé^© körűi A francia miniszterelnök a thoiryi megegyezésről — Nyugodt a Rémet és francia sajtó — A háborús felelősség kérdése előtérben Paris, szeptember 29. Poincaré hétfői beszéde, melyet a francia miniszterelnök Bar-le-Duc-ban mondott, ismét bonyolultab­bá tette a német-francia viszonyt. Poincaré ugyan régi beszédeihez viszonyítva most enyhébb hangokat ütött meg, de a thoiryi légkörben mégis merevnek és háborúsnak tűnik a francia miniszterelnölk hangja. A be­széd lényege körülbelül az, hogy a háborús felelősség kérdését a mai időkben sem sza­bad megbolygatni, mert erre épül fel a ver- saillesl szerződés. Amint Franciaország en­gedékenynek mutatkozik ezen a ponton, ab­ban a pillanatban elveszti a békeszerződé­sekhez szükséges erkölcsi alapot. Poincaré tulajdonképpen Stresemann genfi Gambri- nus-beszédére felelt, melyben, mint ismere­tes, a német külügyminiszter érintette a há­borús felelősség problémáját s tiltakozott a nyugati szövetségeseknek a németeket okoló beállítása ellen. Az angol sajtó Poincaré harcias beszédét Stresemann beszéde automatikus követ­kezményének mondja s a német külügy­minisztert okolja, amiért a francia mi­niszterelnök kénytelen volt szigorúbb hangot használni. Poincaré beszéde nagy részében belpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Franciaország mai helyzetét nem az elhibázott politika követ­kezményének, hanem egyszerűen annak az általános szituációnak mondja, melybe min­den európai háborús állam a nagy világégés után belekerült. Okos és hidegvérű politika a gazdag országot okvetlenül kiemeli a mai pénzügyi csődből, amint hogy a legújabb időkben máris tetemes javulás észlelhető, ilpolitikai tekintetben Poincaré azon­nal Németország háborús felelősségéről emlékezik meg s kijelenti, hogy ezen a ponton Franciaország nem engedhet, oincaré azonban óvatosan nyilatkozik éles különbséget tesz a háború előtti császári Németország és a mai köztársa­sági Németország között. A háborúért a császári Németország felelős s nem a mai fiatal német köztársaság. Ezzel a megkülönböztetéssel a francia mi­niszterelnök nyitva hagyta az utat a további tárgyalásokra. A beszéd különben sem volt olyan, amely a thoiryi megegyezést lehetet­lenné akarta volna tenni, viszont azonban tény, hogy Poincaré a múltját sem akarta meghazudtolni s igyekezett összhangba hoz­ni a megbékülés lehetőségét a régi német­ellenes érveléssel. Hogy ez mennyiben sikerült Poincaré- nak, azt a legjobban a világsajtó tegnapi és mai hangulata mutatja. Mindenekelőtt jellemző, hogy Németor­szágban nem keltett fölháborodást a bar-le-duci beszéd. A jobboldali sajtó azért nem kap bele Poin­caré elveibe, mert érzi, hogy saját maga pro­vokálta a francia miniszterelnököt, a bal­oldali és a kormánypárti orgánumok pedig azért maradtak nyugodtak, mert minden áron, még a pillanatnyi elkedvetienedésen túl is, meg akarják őrizni Thoiry szellemét és eredményeit. A német sajtó hangja tehát nyugodt s ugyanilyen a. francia sajtóé is. A párisi lapok egyöntetűen megállapít­ják, hogy Poincaré két legújabb beszéde, a St. Germain en Lay-en és a Bar-le- Duc-ban mondott, nem zavarják meg a thoiryi légkört. A többi antantállam sajtója Poincaré kelleté­nél erősebb hangnemét Stresemann utolsó beszéde törvényszerű következményének mondja s ha a német birodalom azt akarja, hogy a genfi megegyezésből pozitív eredmé­nyek váljanak, akkor ne bántsa meg a fran­ciák érzelmeit, amelyek ugyan csak érzel­mek, de pillanatnyilag mégis sok bajt okoz­hatnak. Egyelőre nem tudni, mily következmé­nyekkel járhat Poincaré legújabb állásfogla­lása. Tagadhatatlan, hogy a múlt hetekben keletkezett kedvező atmoszférát ismét megzavarta e beszéd s ma már senki am álmodik arról a szoros német-fran­cia együttműködésről, melyet a múlt héten mindenki eljövendőnek látott. A inig Poincaré a francia miniszterelnök, hiába csinál Briand pacifista külpolitikát, a Kedvező a francia pénzügyi helyzet Paris, szeptember 29. A Petit Párisién mai számában kimerítő áttekintést ad Fran­ciaország pénzügyi helyzetéről. Ezt a cikket minden valószínűség szerint hivatalos körök sugalmazták. A jelentés a devizapiacon ész­lelhető mozgalom megítélésével kezdődik s azt a véleményt juttatja kifejezésre, hogy a következő napokban és hetekben a frank tetemesen meg fog erősödni. Franciaország pénzügyi helyzetének egyen­lege pillanatnyilag nagyon kedvező. A sza­nálás lassan halad, de ez a lassúság éppen a szolidság és a bizonyosság garanciája, mely a kitűzött idő múlva okvetlenül meghozza a várt eredményeket. Az ország pénzügyi helyzetén saját ere­jéből is segíthet s igy nincs nagy jelen­tősége a Thoiryban állítólag elhatározott német kölcsönnek. Németország csak Amerikán keresztül jut­tathat pénzt Franciaországnak, s miért ne forduljon Páris egyenesen Washingtonhoz, miért keresi a Berlinen át vezető utat? — A cikk, melyet valószínűleg maga Poincaré su­galmazott, újból csak a thoiryi megegyezés jelentőségét akarja csökkenteni. Francia-belga pénzügyi tárgyalások Páris, szeptember 29. Francqui belga pénzügyminiszter és Poincaré francia pénz­ügyminiszter fontos tanácskozást folytattak a francia fővárosban. A Matin szerint a fran­cia-belga pénzügyi együttműködést határoz­ták el s a frankvaluták közös frontját, mely­ről már oly régen szó van a nyugati pénz­piacon. Lehetséges, hogy a két állam közös nagy külföldi kölcsönt vesz fel. Poincaré vé­leménye szerint Franciaország gazdasági helyzete még nem érett a stabilizálásra, előbb még javítani kell a frankon s csak ké­sőbb kerülhet sor a szilárdításra. A Journal szerint a francia-belga pénzügyi találkozón az európai vaskartell kérdése is szóba kerül. Bainville feltűnő cikke a lengyel korridor ellen Berlin, szeptember 29. Belpolitikai kö­rökben igen nagy feltűnést keltett Bainville hires francia jobboldali történetírónak a Li- bertében megjelent cikke, melyben a nép­szerű francia hisztérikus a versaillesi szer­ződés utáni idő és az 1815-iki szerződések utáni idő között von párhuzamot. Amit ma Németországban Stresemann csinál, ugyanazt csinálta 1815 után Fran­ciaországban Talleyrand. Képzeljük el, mondja Bainville, hogy milyen lett volna Franciaország mentalitása, ha egy vesztett háború után Bayonnét meghagyták volna Franciaországnak, de közbe egy bor- deaux-i korridort csináltak volna, amely más államhoz tartoznék. Franciaországban mindenki e korridor eltüntetését kívánta volna s igy nem cso­dálható, hogy Németország is a lehetet­len és észszeriitlen danzigi korridor ellen foglalt állást. Ha az ember eredményesen akar tárgyalni, néhány percig a másik tárgyaló fél gondol­kozását is át kell érteni. Világos, hogy Bain­ville a német-francia megegyezés fontossága érdekében föl akarja áldozni a keleti len­gyel barátságot és a lengyel korridort. Né­metországban érthető okokból ez a jelentős cikk óriási feltűnést keltett. V V Hal számunk 1o oldal 222. (1260) szám ■ CSÜtárMk a 1926 szeptember 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, ^ szlovenszkói es rUSzinSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II Panská uHce negyedévre 76, havonta 26Ke; külföldre: .. 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltlkCLl TídpiLCipjCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/Iíl.—Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA !efon:3031l.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Thumbnails
Contents