Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-26 / 220. (1258.) szám
1926 szeptember 28. vasárnap. ■rassGM'MAfiásaaHíRiiAE 5 a mö sodrában Irta: Schöpflin Aladár. Érdeklődéssel olvastam a P. M. H. múlt vasárnapi, számában Egri Viktor cikkét a The poor withe man-ról, Sherwood Anderson amerikai író regényéről. Valóban, súlyos és jelentékeny írónak súlyos és jelentékeny könyve ez: érdekes kísérlet Amerika lelkének s az amerikai embertípusok kialakulásának ábrázolására. Olyan művészi elmélyülés és a piac konvencióival való nemtörődés van benne, amilyenhez az amerikai irók az utóbbi emberöltő alatt nem szoktatták olvasóikat. Az amerikai irodalom pompás kezdetek után a 19. század utolsó harmadában kevés figyelemre méltót adott, legalább az európainak. Valamikor, az Egyesült Államok patriarkális korában, a gigantikus ipari fejlődés rettentő nekilendülése előtt a világ egyik legnagyobb versmüvészét adta Poe Edgárban, egy finom és bájos dalosát a költészet második quadrillejának Longfellowban, egy klasz- szikusan nemes mesélőt Worlington Loving- ben. A nyugatamerikai területek civilizálásá- ra is megtermékenyített néhány igazi irómü- vészt, elsősorban Bret Hartet és Mark Twaint. Ezeknek az Íróknak, bár formanyelvükkel és művészi felfogásukkal az európai irodalom általános szelleméhez s annak különösen angol formulázásához csatlakoztak, sikerült megrögzitenj: a múlt század középi Amerika lelki állapotát és szociális tendenciáit. Ezért kelteitek figyelmet az Atlanti Óceán' másik partján is s nagy várakozásra adtak jogot Amerika irodalmi fejlődése s ennek várható eredményei felől. Ez a fejlődés azonban egész másfelé vezetett, mint ahogy várták. Közben beállott Amerika imdusztriálódása, egyetlen példátlan ipari és kereskedelmi szervezetté való alakulása s ezzel az -amerikai léleknek teljes koncentrálódása a kommerciális szellemben. Termelni, eladni, pénzt csinálni mindenáron: ez lett a centrális gondolat, mely magával ragadott mindenkit. Az irodalmat és az Írókat is. Az üzletember, ha egyáltalán törődött könyvvel, nem kivánt tőle mást, miint egészen felületes szórakozást, olcsó romantikát, mulattatóan összebonyolitott naiv mesét. Nem ért rá a leikével törődni, nem ért rá elmélyedni, nem akarta hallani tőle az igazságot. A gazdag emberek életének külsőségei, a bűnügyi kaland, esetleg még a Far West hamis festőisége lett az irodalomnak az az anyaga, ami egyedül érdekelte, s az a naiv igazságszolgáltatás, mely a világot felosztja rossz és, jó emberekre s megköveteli a jók jutalmazását, a rosszak megbüntetését, az egyedül elfogadható filozófiája. Olyan irodalom keletkezett, amely Európa s általában a világ szempontjából néma volt: nem tudott neki semmit mondani olcsó szentimentaliz- musával és valóságtalan romantikájával. Az első generációk iparosainak és kereskedőinek irodalma voltak, amely szigorúan kerülte az élet gazságait s az volt az ambíciója csupán, hogy pénzéhes nagy gyermekek mesekönyvévé váljon. Ami kevés mélyebb törekvése volt, az egészen szűk körben maradt vagy teljesen elhangzott. Néhány jobbra hivatott tehetség küzködött egy darabig, aztán megadta magát és irta a kommerciális regényeket. Ez az irodalom aztán: mikor jött a mozi a maga tömegcikkeivel, melyeknek szemléletes egyszerűségével semmiféle könyv nem tudott lépést tartani, első zavarában még jobban alászállitotta a színvonalat, a lapos szenzációra állította be magát és ezzel elvesztette a csatát. Népszerűség dolgában a mozival nem tud a könyv versenyezni. És ekkor, mintha fordulat állott volna be, nemcsak az irodalomban, hanem az amerikai ember lelkében is. A harmadik-negyedik generáció business-manje már komplikáltabb lelkű szervezettel jött, egyfelől felgyülemlettek idegrendszerében bizonyos eddig a külső élet fogalmától visszafojtott vágyak és igények, másfelől kívánság támadt benne, megismerni a maga életét és sorsát, Az óriási arányú civilizáció után meo-jött a kultúrára való igény. Már nem elégítette ki az üzlet külsőséges lármája. kezdett f ügye1 ni a belső bangókra is. És ekkor kezdett alakulni az uj irodalom is, amely az emberi léleknek speciális amerikai típusait és az amerikai társadalomnak az egyes ember életével való súrlódásait igyekezett ábrázolni. Hogy miképp, milyen sorrendben ment végbe az amerikai közönség igényének és az irodalom irányának ez az átváltozása, annak megállapításához a tények pontosabb és részletesebb ismerete kellene, mint amilyen nekem rendelkezésemre áll, de minden valószínűség szerint együtt ment mind a kettő, előbb csak szükebb körben mozogva, lassanként egyre általánosabbá válva. Egy uj amerikai realizmus kezdődött, mely befelé igyekezett fordítani az emberek szemét és keresni a speciálisan amerikai lélektani és szociális problémák megoldását. Három regényíró neve válik itt ki, akiknek sikerüli — nem kevés küzdelemmel — áttörni a megszokások és a megrögzött közömbösség kínai falát; Sinclair Lewis, Sherwood AnderrrsnxrK’vdUf’; wttjizt’. JOCStfe ügyvédvizsgára készülők kérjenek „UTMUTATÓ“-t, Dr. Fehérváry Szemináriumától, BUDAPEST IV., Váczí u. 20. són és Theodore Dreiser. Az első kettő közülük már eljutott az európai kontinensre is, különösen a németekhez, de a franciákhoz is, a harmadik, talán legkülönb köztük, biztosan szintén meg fog érkezni Európába egy-két év alatt. S Európa, mai irodalmi lecsökkentségé- ben azon fogja magát észrevenni, hogy az Újvilág elhódítja tőle a vezetést az irodalom terén is. Eddig, ha Amerikának szép képre volt szüksége, vett magának Európából. Ha szép zenét akart hallgatni, meghozatta magának a legjobb európai muzsikust és énekest. Ha szép könyvet akart olvasni — ritkán — igénybe vette az importot. Pénze volt rá több is a kelleténél. Most exportálni kezd ezen a téren is. Egyelőre Írókat. Majd következnek a muzsikusok és képzőművészek is. A gazdasági vezetés után magához ragadja a szellemi vezetést is. Poincaré hétfőn beszédet mond Tttoiryről A legutolsó német-francia Incidens eiintézettnek tekinthető A birodalmi kormány Stresemann meülett Beriin, szeptember 25. Berlini politikai körökben úgy tudják, hogy a német-francia elkedvetlenedés, melyet a Stresemann genfi beszédéről érkezett hamis tudósítás okozott, kiküszöböltee!k tekinthető. Berlinben nem félnek attól, hogy Poincaré bejelentett hétfői beszéde zavarni fogja az eddigi egyetértést. Sőt ellenkezőleg, általában Poincaré megváltozott hangnemével számolnak s biztosra veszik, hogy a francia miniszterelnök magáévá teszi a thoiryi eredményeket. — Miután a német birodalmi kormány tegnap azonosította magát Stresemann jelentésével s Parisban is tisztelt a helyzet, bizonyosra vehető, hogy a thoiryi megegyezés most tisztán diplomáciai kerékvágásiba kerül és függetlenül a parlamentektől. Az elméleti megegyezés után a technikai megegyezések megformulázása válik esedékessé. Sauerwein a Matin mai számában érdekes cikket közöl a thoiryi megegyezés következményeiről. A kiváló publicista szerint nagy és uj dolgokról alig van szó s ha a megegyezést végre megvalósítják, mindkét nemzet be fogja látni, hogy tulajdonképpen csak természetes engedményeket kell ten- niök. Amit Franciaország kap, nem jelentős és nem áldozat. Amit Németország kap, nem más, mint apró kedvezmények a megszállott területeken. A lényeg egyszerűen csak any- nyi, hogy a két nemzet megértőén közeledik egymáshoz és a háború utáni ellenséges atmoszféra végre elmúlik. Kritikus ponton az angol szénsztrájk A munkások nem sokáig bírják a küzdelmet — Hétfőn nagy alsóházi vita várható London, szeptember 25. A huszonkét hétig tartó bányamunkássztrájk a mai nappal ismét kiélesedett. Beavatott körökben a megegyezést reménytelennek mondják. A londoni Oityben az a vélemény alakult ki, hogy ha az eljövendő hetekben nem sikerül a megegyezés, a munkások automatikusan és fokozatosan fognak visszatérni a munkához, mert a nyomort nem birják tovább. Az általános vélemény szerint a sztrájkolok legfeljebb még hat hétig dacolhatnak. A munkáspárti és a liberális sajtó élesen támadja a kormányt, különösen Baldwint, hogy . iínden tekintetben a bányatulajdonosoknak kedvez és elfogadhatatlan ajánlatokkal lép a szak- szervezetek elé. A közvélemény szerint Churchill ajánlata elfogadhatóbb lett volna s csak a premierminiszteren múlott, hogy ez a : k' evező megegyezési mód nem valósult meg. | A hétfői parlamenti vita minden valószínűség szerint igen mozgalmas lesz. Az ellenzék részéről Mac Donald és Lloyd George, a kormány részéről pedig Baldwin és Churchill beszélnek. A Daily Mail jelentése szerint a szervezett bányamunkások 12.5^-a a nyomor következtében máris munkához látott. Ramsay Maodonald a Daily Héráidban kijelenti, hogy a teljes felelősség a kormányt terheli. Szinte szokatlan a különben mérsékelt- és szelid munkásvezér éles hangja, amellyel ma a kormányt támadja. A munkáspárt önfeláldozó igyekezete következtében a tárgyalásokat a múlt hónapban ismét felvették, de a kormány lehetetlen magaviseleté megakadályozta a megegyezést. A parlamentben a munkásság be fogja bizonyítani a kormánynak, hogy mindennek ő az oka. A tárgyalások | folytatásának reményéről azért Macdonald |még nem mondott le. Gajda vádlói a bíróság előtt Szenzációs tárgyalás a prágai törvényszéken — Kratochvil és Solovjev ssovjetbarátsággal és pénzért felt kémszolgálatokkal vádolják Gajdét, aki szovjotparancsnokságra és csehszlovák hadügyminiszterségre vágyott A prágai törvényszék épületét már a kora reggeli órákban megszállotta az egyenruhás és polgári rendőrök csapata. Reggel kilenc órakor az épület előtt közel ezer ember várta a kapu nyitását, hogy jelen lehessen Gajda becsületsértési perének tárgyalásán. A törvényszék elnöksége azonban az egyik legkisebb tárgyalótermet jelölte ki a tárgyalás színhelyéül, úgy hogy magába a terembe és az épületbe is alig száz ember juthatott, Zsizsek törvényszéki birő 9 órakor nyitotta meg a tárgyalást, amelyen jelen volt Gajda teljes tábornoki díszben, továbbá ügyvédje, Adamek dr., valamint a két vádlott: Kratochvil és Szolovjev. Kratochvil kihallgatása A tárgyalás Kratochvil vádlott kihallgatásával kezdődött, aki többek között ezeket mondja: — 1920-ban Oroszországból visszaérkezve feleségemmel Krakowiecki orosz ezredesnél kaptam lakást. Itt találkoztam Szolov- jevvel is, akit azelőtt nem ismertem. Krakowiecki arról értesített engem, hogy Gajda a szovjethadsereg szolgálatába akar lépni. Kérdésemre még azt is mondta, hogy Gajda az orosz szovjet- ! idsereg katonai nevelésének élére pályázik. Én ezen nem lepődtem meg, mert hiszen Gajda már Szibériában kereste az utat a vörös hadsereg felé. ő békét akart kötni az oroszokkal az antant ellen. Erről különben nyilatkozott is egy szociális forradalmár előtt. Az elnök: Fejezze ki magát érthetőbben. Kratochvil: Gajda egy szociálforradal- márral beszélgetést folytatott és ez alkalommal mondotta ezeket. Krakowiecki előtt panaszkodott GajtLa, nogy a mai köztársasági elnök mellett nem tud előre jutni. Később még egy levelet mutatott nekem az orosz ezredes, amelyet Gajdénak egyik barátja, egy csehszlovák aktív tiszt irt és melyben az orosz hadseregbe való felvételét kérte. Nagyon jól emlékszem arra, hogy Krakowiecki egy alkalommal azt mondta nekem, hogy Gajda kérvényét hivatalosan elküldte Moszkvába. Később pedig megkérdeztem, hogy jött-e már válasz a kérvényre Krakowiecki ezt felelte: A válasz kitérő volt, nem utasították el, de fel sem vették. Krakowiecki ezután Prágából az orosz emigránsok párisi kongresszusára akart menni, de a francia hatóságok a határról vissza; küldték. Mindamellett találkozott G aj dóval és tőle információkat kapott a szovjetkormány részére. Egy alkalommal hozzám jött Molodkowski kapitány, Krakowiecki adjutánsa és kijelentette, hogy a mi tisztjeink nem nagyon megbízhatók, mert most is sikerült nekik egész olcsón egy csehszlovák tábornokot megvesztegetni Amikor már nem laktam az orosz ezredesnél, föl akartam őt keresni és éppen Molod- kowskival találkoztam, aki azt mondotta, hogy; az ezredesék még alszanak, mert egész . éjszaka egy igen fontos okirat fordításával voltak elfoglalva, amelyet Gajda bocsátott az orosz ezredes rendelkezésére. Nyáron ismét hozzám jött Molodkowski és ezt mondta: — Rádión Radionovics egy nagyon fess alak. (Gajdát ugyanis igy nevezték a szovjetmissziónál.) Kijelentette előttünk ugyanis, hogy ha fontos okiratokat el akarunk az itteni rendőrség elöl rejteni, úgy vigyük azokat az ö riesányi villájába. Kratochvil folytatja: Az 1921. évi kormányválság idején az itteni szovjetülisszió egy géppel Írott jelentést küldött a belpolitikai helyzetről Moszkvába. Ebben a jelentésben azt is közölték, hogy Gajda a nemzetvédelmi miniszteri állásra pályázik, ami a szovjet részére óriási előnyt jelenthet. Ezt maga Gajda mesélte el Ivrakowieckinek és amikor az orosz ezredes Moszkvába utazott, átadott a vádlottnak egy csomagot fényképekkel és levelekkel s azok között volt Gajdénak párisi levele is, amelyben Gajda Krakowieckinek ajánl Párisbó! valakit. Ezt a levelet azonban nem továbbították Oroszországba. Az elnök: Miért fordult éppeu Boucsek dr.-hoz? Kratochvil: 1926 elején láttam, hogy Gajda ugyanazt akarja csinálni itt, mint Oroszországban, az államhatalmat akarja kezébe szerezni. Én láttam, hogy ez óriási veszélyt jelent a köztársaságra nézve, mert hiszen Gajda múltját első perctől kezdve ismertem. A jelleme érdekelt engem. Ilyen jelleni még barátokra nézve is veszélyes. Amikor egy politikai párt felszólított engem, hogy az összegyűjtött anyagot hozzam nyilvánosságra, nem akartam ezt megtenni, hanem Boucsek dr.-hoz fordultam. Az elnök: Miért éppen Boucsekhez? Kratochvil: Mert tudtam, hogy politikával nem foglalkozik és ő neki már nagy jártassága van az ilyen ügyekben. (Derültség a hallgatóság tribünjén.) A bíró legerélyesebben figyelmezteti a közönséget, hogy tartózkodjék minden hangos megnyilatkozástól, mert ellenkező esetben kiüritteti a termet. Majd azt kérdezte a vádlottól, hogy milyen viszonyban állott Gajdéval. Kratochvil: Gajdéval személyesen semmi bajom nem volt. Alatta szolgáltam és lettem század-, majd ezredparancsnok. Gajda orosz rendjelekkel is kitüntetett engem. Az elnök: Gajda azt állítja, hogy ellenséges viszonyban állanak, mert ő magát alkalmatlan tisztnek ismerte, akit le is degradált, mert egy ütközet alkalmával az elfogott orosz vezérkart futni engedte. Az első rencontre Kratochvil (izgatottan): Ez nem igaz! Tanúim vannak erre, akik jelen voltak az esetnél! Gajda: De igaz, én magam vezettem ezt a harcot. Lovon jöttem Kratochvilhoz és azonnal elmozdítottam parancsnoki állásából. Kratochvil azonban kitünően föl tudta magát találni és más tisztet csapatott el. Kraía Kijelentem, hogy ez hazugság! A - Kérem, tartózkodjék az ilyen ki te' , mi itt nyugodtan akarunk tár . : H'hvil: Ismételten kijelentem, hogy Gajdéval a csata után egyáltalában nem találkoztam. Az orosz vezérkart elfogtam és más helyre szállíttattam. Badarság azt állítani, hogy a vezérkart futni engedtem volna. Solovjev szolra rs Gajda ellen vall A második vádlott Solovjev orosz szolga, aki ma villanyszerelői állásban van. Solovjev kijelenti, hogy egy alkalommal Boucsek irodájába hivatták a Gajda-ügvben. Kratochvil- lal megegyezve el is ment az irodába és elmesélt mindent, amit Gajdéról tudott. Hangsúlyozza, hogy a Gajda elleni vádat azonban csak az újságok utján tudta meg. Majd igy folytatja vallomását: — De ki kell jelentenem, hogy Gajda a régebbi tényeket le akarja tagadni és össze akarja zavarni Az igazságot meg kell mondanom. Egy emberre nem lehet tetiit dobni azért, mert az igazat akarja megmondani. (Derültség és mozgolódás a hallgatóság körében.) Azután elbeszéli, hogy Gajdéval több ízben beszélt Krakovieckiről és amikor Krako- vieckit első letartóztatása után szabadlábra helyezték, ő maga Gajdéval együtt a lakásán fölkereste a* orosz ezredest ez alkalommá1
