Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-21 / 215. (1253.) szám
4 1926 szeptember 21, kedd. A venereás betegség epidémiaszerüen terjed Ruszinszkóban „Az utcai nő morális lesülyedése megdöb- bentő“ — Weber min. tanácsos az elme- beíegosztály kibővítése céljából Ungvárra érkezik. / — A P« M. H. eredeti tudósítása — Ungvár, szeptember 20. A nyilvános házak bezáratása óta a nemi betegek száma hihetetlenül elszaporodott Ruszinszkóban; csaknem 80 százalékkal emelkedett. Munkatársunk felkereste Novák Endre dr. professzort, az ungvári közkórház országos hírű igazgatóját, akitől a következő felvilágosítást kapta: Kórházamban az összes felsőbb hatóságoktól is elismert példás rend és tisztaság uralkodik. Ez a legelemibb követelmény, melyet egy kórházban teljesíteni kell. Ez nemcsak az én érdemem, de a kollegáimé és a nővéreké is, akik lelkes odaadással támogatnak. — Ennek dacára is mindennap újabb és ujaibb foltokat fedezek fel a ragyogó fehérségen. A kórház sziik és kicsiny Ezért voltunk kénytelenek a venereás pavil- lont áthelyezni, amely nem felel meg a céljainak. Újat kell és fogunk is építeni. Ebben a helyiségben a beteg nőik 'botrányosan viselkednek. Szinte elképzelhetetlen, hogy a prostituált nőből mennyire kiveszett minden morális érzék. A prostituált nő morális lesülyedése egyenesen megdöbbentő. Ha csak szerét tehetik, megszöknek, az újságok botránynak minősitik az esetet, pedig az orvos nem börtönőr. Csak az a kötelességünk, hogy a venereás nőket kezeljük és a lehetőségig megakadályozzuk ennek a borzalmas betegségnek továbbterjedését. A venereás betegek száma —• mondja tovább a professzor — 80 százalékkal emelkedett. Az emberiség legszörnyübb betegségét szabadjára eresztették s ha gyorsan és radikálisan nem intézkedik a törvény- hozás, hogy a nemi betegségeket a már bevált módszer szerint — talán kissé szociálisabb keretekben — meggátolja, úgy még katasztrofálisabbak lesznek az V, állapotok. Nagyon szűk az elmebajosok pavillonja is. Ezen f áz' anomálián is gyorsan kell segíte- niühife'Wéfber min. tanácsos, osztályfőnök, a közelíjövöben Ungvárra érkezik és megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az elmebajosok osztályát is megnagyobbítsák. A közegészségügy terén tehát sürgős és megfelelő intézkedésekre van szükség. A kér. szoc. párt akciója a falusi elemi iskolák tan év-megröviditéseért A párt magáévá tette a falvak földműves lakosságának régi kívánságait - Fölhívás az Iskolaszékekhez Pozsony, szeptember 20. Az országos keresztényszocialista párt pozsonyi központja közli: Szlovenszkónak azon községei között, amelyek lakosai túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkoznak, a legutóbbi időben erőteljes mozgalom indult meg abból a célból, hogy a népiskolák tanévét megváltoztassák. A mozgalom a falu népe körében nagyon rokonszenves és egyre szélesebb mederben halad. E tényből azonban semmi- esetre sem szabad arra következtetni, mintha népünk a kultúrával szemben foglalna állást. A nyári hónapokban ugyanis, midőn a mezőgazdaságban minden épkézláb emberre szükség van, az egyszerű földműves ember nem nélkülözheti gyermekeinek a segitségét. A nagyobbak már segédkezni tudnak a napi munkában, a kisebbek állatokat őriznek, avagy kicsi testvéreikre ügyelnek fel, amíg a szülők a határban dolgoznak. A háború előtti időkben a kormányok valóban megértéssel is viseltettek a falu népe iránt s a tanítás, az iskola a mindennapi élethez alkalmazkodott és faluhelyen május! közepétől szeptember 6—8-ig szünetelt a tanítás. A nehéz helyzetben küzködő és a közterhek alatt már-már leroskadó mezőgazdaságnak megsegítését jelentené, ha az iskolaév tartamát a földművelést űző községekben a teljes tiz hónapról nyolc-kilenc hónapra szállítanák le. Az előirt tananyagot ennek ellenére el lehetne végezni, ha a mostani kéthetes karácsonyi és húsvéti szünidőt leszállítanák. Az iskolaszékek a fenti indokolással már számos helyen az iskolaügyi miniszterhez intézendő memorandumot fogadtak el, melyben az úgynevezett kisiskolatörvénynek megváltoztatását kérik főként a tanév tekintetében. A közóhaj érvényesítését több iskolaszék fölkérésére Gregorovics Liipót keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő vállalta magára. Erre való tekintettel az országos keresztényszocialista párt fölhívja az iskolaszékeket, hogy a tanév megrövidítése tárgyában hozott határozataikat küldjék be a párt központi irodájába (Pozsony, Hosszu- utca 23), ahol azokat összegyűjtik és a pánt parlamenti képviselete utján az iskolaügyi minisztériumba beterjesztik. Az örökös forradalmak városában Riport Athénból Athén, szeptember 20. (A P. M. H alkalmi tudósítójától.) A Sta- dion-uton, a modern Athén legforgalmasabb és legelegánsabb főutcájában fekszik a görög parlament. Kicsiny park veszi körül és magas vasrács rejti el az előkelő oszlop-épületet közönséges emberek szemei elől. A vasrács zárva van, a keskeny bejáratot katonák őrzik és a parlament lépcsőzetén katonák alszanak teljes hadi felszereléssel úgy, hogy a fehér épület inkább egy magas katonai parancsnokság székhelyének, mint a parlamentnek benyomását kelti. A katonailag lezárt parlament a görög politika szimbóluma. Diktátorok jönnek, diktátorok buknak, a katonai uralom, a generálisok uralma megmarad. Szociális szempontból Görögország Európa egyik legvisszamaradottabb állama. A lakosság legnagyobb részét, túlnyomó többségét a kispolgárság alkotja, a szocialista pártnak alig 3000 tagja van, kommunista párt pedig egyáltalán nincsen, csak papíron. Az osztályharc Görögországban ismeretlen fogalom. A nagztőke az utolsó háborúkban nagy vagyonokat halmozott össze, a nagybirtokosok egész tartományokat és szigeteket, valamint kereskedelmi flottákat vallhatnak magukénak. Ennek ellenére a gadag athéni polgárság igen szerény és tárasadalmi tagozódottságról Athénban beszélni sem lehet. Az ipar igen fejletlen, legfeljebb Macedóniában észlelhetők próbálkozások. Néhány dohánygyár Kadalá- ban, valamint Északgörögország fontos kikötői Saloniki és Volo. Az állami élet a háború sorozata és igy nem csodálatos, ha az országban a generálisok a legfontosabb és leghatalmasabb személyiségek. Az elvesztett, véres török háború után, 1922-ben először Plastiras generális ragadta magához a hatalmát Visszavezette a vert hadsereg maradványait Görögroszágba, elkergette a királyt és a demokrata-republikánus unió vezérét, Papanastasiut segítette nyeregbe. Plastirast z. kicsiny szocialista párt is támogatta eleinte, később azonban ellene fordult. Különböző apró forradalmak után Pangalos diktatúrája következett, amelynek nálunk ismeretlen részleteiről következő tudósításomban fogok bővebben beszámolni. Pör a német császár dadogó mostohafia miatt Az exosászár sokallja a gyógypedagógus íelperesnő követelését Drezda, szeptember 20. A volt német császárt és feleségét, Hermina hercegasszonyt bepörölte egy drezdai gyógypedagógiai intézet tulajdonos- nője, Müllerné, aki sűrűn hirdeti a lapokban, hogy biztos eredménnyel győgyit beszédhibában szenvedő, dadogó gyermekeket. Müllerné 1200 birodalmi márkát követel Vilmos volt császártól s Hermina hercegnőtől, mert gyógyította a volt császár második feleségének fiát, de hiába küldözgette a felszólító leveleket Dooraba, nem kapta meg a honoráriumot, sót még válasz sem érkezett. Az érdekes perben, amely legközelebb tárgyalásra fog kerülni Drezdában, a volt császár jogi képviselője, egy berlini ügyvéd, elleniratot nyújtott he, amelyben azt veti a követelés ellen, hogy sem a volt uralkodó, sem mostani felesége nem ismeri a felperest. Sejtelmük sem volt arról, hogy a hercegnő beszédhibás fiát Müllerné gyógykezelte, mert az anya Haehnel drezdai neves idegorvoshoz fordult s őt kérte fel fia kezelésére. Csak most a keresetből szerzett tudomást arról, hogy az idegorvos igénybe vett© Müllerné segitségét. A honorárium nagyságát is kifogásolja a volt császár jogi képviselője s arra az esetre, ha a bíróság a gyógypedagógiai intézet tulajdonosnőjének megítéli igényét, fölhívja a figyelmet arra, hogy 1200 birodalmi márka 40 kezelésért, amennyit Müllerné felszámít, tulnagy összeg. Ennyit követelhet egy nagy*- nevű egyetemi tanár, de nem orvosi diploma nél* kül dolgozó gyógypedagógus. A felperes Müllerné tanúként hívta fel a perben Haebnel drezdai idegorvost, akivel bizonyítani kívánja, hogy gyógypedagógiai módszere segített a hercegné fián, aki már nem dadog és minden egyes alkalommal a 40 kezelés ideje alatt egy tel* jes órán keresztül foglalkozott a kis herceggel, tehát egy óráért nem sok 30 birodalmi márka, különösen, miután a kis páciens meggyógyult. — Hol vannak ők már azóta? — bólintott az öreg. — ök is felemás lettek nélkülünk, csonka nemzet, tán már el is vesztek. — Vagy megtanulták ők is viszont a nyilat, kardot! — Azóta aligha, ha száz meg száz nemzedék alatt másból éltek — tűnődött az öreg. A vezér kifogyott a türelemből. Kihúzta magát keserű, nagy elhatározásokra. Felemelt állával odaintett két szolgájának az idegen sátrak felé: — Vezessétek elém a kazárok és gáosok követeit. Az idegen nemzetfők már felkészülten várták odaát ezt a hívást, jöttek is rövidesen. Elül a kazárok, pazarul feldíszített, kincsektől szinte roskadozó .paripákon, szolgákkal a zabla két felén, utánuk a gácsok, gyalog, nyirattan fejjel, alázatosabban. A vezér ©ötét arccal nézett nemzetség- főire, mintha még utoljára is várta volna, hogy megadják konokságukat. Hiába, azoknak nem volt szavuk. A vezér döntött. Megköszörülte torkát. — Kazár nemzetségi ők! Én, mint a ma- gyari nemzetségek választott fejedelme, megfontoltam az ügyeket és szövetséget kötök veletek. A ti nemzetiségeiteket beveszem az én nemzetiségeim közé, egyazon jo&ra ... A magyari uraik felhördültek e szók hallatára, de hallgatva’ megtorpantak mégis. — ... Ti fogjátok gyártani a nehéz számszeríjaikat és azokkal harcoltok mellettünk. Osztozni fogtok velünk az elfoglalandó földeken, megszálljátok a városokat, művelitek a földeket, kerteket, a míves mesterségeket. És a ti istenetek hitét ugyanott válthatjátok, ahol mi a magunk istenének hitét. — Gáos nemzetségfők! Ti meg negyvenezer fejszéssel irtjátok nekünk a gyepüt keresztül a hegyeken a síkságokig ... És bírhatjuk-e békén ezeket a hegyeket és völgyeket? szókra. — Nektek adom, egészen a síkságokig... Háta mögött a magyari urak dühökben a kardjukhoz verték öklüket. A vezér hátra se nézett. Osak úgy a bal válla mögül szólt az övéihez: — Azt akarom, hogy teljes egész országa legyen a népünknek, ahol az élet ki legyen tellve, négykerékre. Csak így élhetünk meg. Amiket önnön fajtám nem vállalt: az idegen majd megszolgálja. Nyakas Ond odatoporzékoItatta lovát a vezér fehér ménje mellé, keserű indulatában a maga mellére vágott öklével, mintha a tulajdon vénét akarná kitépni ziháló tüdejéből: « — Vezér! Engem tart az eskü. De hogyan tűrhessem, hogy idegent, vadonat idegent emelj közibénk!... A vezér ránézett merőn, szomorún: — Gyönge és törékeny lenne az ország pusztán veletek, kik csupa egynyelvű, egyet- goindolatu nép vagytok, osak a könnyű nyilas had értői. De mireánk nagy ország várakozik, abba sokféle nyelv, sokféle fej, sokféle élet kell. — A kard mindent megszerez! — Ki tudja, meddig? És akkor... — Neim tűrhetjük, vezér! Nem törhetjük! Én... A vezér szeme föl villám] ott. — Uratok, fejedelmetek vagyok! Az egész népért én felelek! Mindhalálig! És kezét kinyújtotta, hátra, szolgái felé. Ott máris paranosra álltaik. — Vezessétek elém a húsz legkitűnőbb, legerősebb béssenyő ifjú embert a foglyok közül! Talpig fegyverbe öltöztetve! ök lesznek imától a testőreim 1 A bizalmatlansággal és daccal megalázott namzet’ségfők följajdultak szégyen Ükben és dühükben: — Be;senyéit, személyed köré, legbelsőbb séget?! A vezér végignézett zajgő csoportjukon, hosszan, nehéz szívvel: — Amikor majd megtanuljátok magatok vágni a fát, nyüni az erdőt, amikor magatok kiveszitek a gácsok és kazárok kezéből a különféle szerszámokat és műveltek minden kellő miveket, amik kellenek az országban, amikor magatok lesztek sokféle nyelvűek és gondodatuak, akkor ezeket a jöttsment idegeneket bizonnyal mind elhajtom magam mellől s egész országomból. Lassan megfordult, sátra elé léptetett, lóról szállt s bement vezéri sátrába. Hosszú idő múltán egyszer csak apja öreg kezét érezte vállán. — Fiam, sátrad előtt állnak bessenyő testőreid. A vezér sóhajtott. — Fiam, a kazár és gács uj urak oda- künn ünnepelnek téged. A vezér kellemetlen érzéstől szinte meg- rázkódott: — Fiam, nem örülsz nekik? — Nem. — Bizol-e bennük úgy, mint önön haragos fajtádban? — Soha. — Szeretedbe őket ugyanúgy testvéreidül, mint... — Nekem mindörökké csak azok testvéreim, akikkel együtt jövünk évszázak óta. A törődött aggastyán mintha mosolygott volna a homályban. — Most. már látom, hogy be fog telni a mindeddig reménytelen álom, amit anyám álmodott hetven esztendőiknek előtte, hogy az ő öléből hatalmas folyó ered, hogy ismeretlen földön hatalmas országunk leszen. — Én még ott is a tőlünk elmaradt három nenvzetségnyi testvért fogom gyászolni. Vájjon ezer év alatt is kihajtja-e a ovi törzsünk az ö pótlásukra ezt a hiányzó három JKttta.Mindenkit csodálattal tölt el ISEKT P11L01 i PRÁGA I., RYBNÁ U. 5. g nagyszerű programja. Emmy, a tizenkétéves elsőrangii zenei fenomén, a [p? les Prlmavera, az ^ elbűvölően szép spanyol pár, a*<ik csak rövid ideig lép- rpv nek fel, valamint 30 más ^ pompás müsorszám ragadja j el a közönséget eddig nem ta- [p? gűj pasztáit frenetikus tetszésre. 2 Szabad belépés. Telefon 20819. ^ 3 ----------------— is •wk: III II——1—lill !■ HUSI ilSTTIirMnWMBMBiaM——AiMlliil—MBMB Etelköz Irta: Bodor Aladár. A vezér haragos volt. Levette sisakját, hadd lássak nagy, indulattól redős homlokát. A sátor elé idézett nemzete égfők konok szótlansággal néztek vissza rá. — Hiába. Fáit vágni, eTdőt nyüni: az embereim nem vállalják, — ismételte az egyik csöndesen, de megátalkodottan. — Nyíl, kard, az igen — szegte meg fejét a másik — akár napestig, de fejsze, íkapa, arravalók mi nem vagyunk! — Hát inkább vesszen itt az egész népség?! — csattant ki a vezér indulata. — A bessenyők előbb-utóbb elgázolják szekértáborainkat, mint a gyomot! És sarkantyúit belenyomta lova hor- pasziaiba. Remegett és halkan megnyihogott a lő az éles fájdalomtól, de moccanni nem mert. Nyugaton a nagy Kárpát hegyeire visszását ött a kelő hajnal. A hegyeken túl ott a biztonságos uj élet, csak oda kellene menni érte s a nemzetségek -most húzódoznak a nem nekilkvaló munkától. — Azt is mondják, — folytatta az iménti nyakas — hogy szűk a hely odabenn. Magunknak kellene gabonát vetni, aratni, őrölni. — Úgy, és nektek hát ez se kell!... —- A vezér alatt tehetetlen kínjában nnegp.rüsz- költ a gyötrött mén. — Az a bajunk, — szólalt most a vezér rrpja, köszvényes derekát eligazítva a nyeregben, melyben egész életét töltötte s melyen kívül már aludni se tudott — az a bajunk, hogy nem egész nemzet vagyunk. Csak hét nemzetiség jött el. s nem bírtuk elhozni ama három nemzetséget, kik otthon földet-kertet miveitek, mivességelket űzték, városokat laktak. Ez a hét törzs itt: csak a pusztát érti, meg a harcot, a könnyű futamot. Talán vissz amenjünk érlük? — vetette oda a vezér keserűn. '
