Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-19 / 214. (1252.) szám
1926 szeptember 19, vasárnap. 10 1?^<ÍAI-MA<&feAR-HlRLAE ■iinnmíTn—nnr-—l|'"ll*"ir,n|‘ "iimi—Mwan — Én se — állapította meg az asszony —, csak megmondtam, hogy nem élek így veled ... — Hogy? — szaladt ki a rémület a férfi száján. — Úgy, hogy7 én leszek mindig az utolsó néked ... — Sose mondtam én azt. — Nem mondtad, de úgy cselekedtél. — Tagadom ... — Tagadod? — Igen... Az asszony arcán már kiviritott a mosoly. — Tehát tagadod... A férfi szeme körül szivárvány keletkezett... — Tagadom ... Az asszony valahogy a férfi karja közé került. Érezte, hogy igen biztos és jó helyen van. — Tehát tagadod! — Tagadom ... ... S a lázadók megadták magukat sorsuk hatalmának, amely mégis csak a legnagyobb kényur- nak bizonymit... Helyreigazítás. A Magyar Vasárnap múlt heti számában megjelent „Az inga perceket fűrészel'" c. vers alá tévedésből került Jankó vics Marcell neve. A vers szerzője Kersék János. „IZA“ Jó izlési társaságbeli decens hölgyeknek nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1909 Páriában aranyéremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb arcdefektusok sikeresen eltávolitatnak. Szeplő, májfolt, mdtteszer, likacsos és zsíros kiütéses teint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc szemzacskók etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord arcápoló szereket, pontos kioktatással. Mitteszer, pórus, pattanás ellen garnitúra......................................Ke 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . „ 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen „ 77.— Borujjitó garnitúra 4 nap alatt lehámlasztja a bőrt és olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . . „ 120.— Hajtanalitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz .............................. 37.— Ke belápoló, fejlesztő garnitúra . „ 120.— Folyékony láthatatlan email, oso- dásan szépít ......................... 77.— Iz a kozmetikai intézet Bratislava, Síefanikova 19, II. Majomtánc Irta: Schmideik Dezső Karvaly feszes léptekkel rótta a járdát. Távo- ] lasan egyr-egy járókelő ködlött. A csendet csak dob-! bántó léptei szaggatták s a cikázó autók kóbor nesze. Osztatlanul övé volt az éjjeli utca. A járdaszéleken hófogó vadgesztenyeáák, villanyfényes kirakatok, szunditó villamossínek s az egész petyhüdt, nagyvárosi éjszaka. Karvaly füttyös könnyedséggel oldódott az éjszakába. Már az éhséget is jobban bírta. A robotos hivatalszobában, a keményen feltorló számoszlopok közepette ma ingerültség nélkül dolgozgatott. Mert az utóbbi időben már holdkóros bódulattal vonszolta magát a gyomként szökkenő számok közé s buta szótöredékek zsongtak, cirpeltek fejében, mint például: agymaíom, husvásár... S ha ilyen morzsolgaíásra alkalmas szó akadt meg tudaíhor- gán, nem birt szabadulni tőle. Felemás figyelemmel dolgozott s mindennek előterében szakadatlan zsongott: Agymalom, husvásár... S ha ilyenkor Kovács ur, a hipohonder cégjegyző jött egy fontosabb számlával, hogy sürgősen intézze el, őrjitő kényszert érzett, hogy e papírokat darabokra szaggassa. De iszonyú erőfeszítéssel eddig még lebirta azt a kényszert. Hirtelen felugrott székéről s kurta kacajjal a munkája felett bóbiskoló kollégájához fordult: — Völgyi ur! Ez a bolondos Kovács most biztosan a kezeit lizoformozza, mert idegen írásokat fogdosoít. Remeg a bacillusoktól. Kész bolond! Ma hál‘ Istennek ez a roham is elkerülte. Tul- lenge vacsoráját is jobb Ízzel eszegette. S e röpke séta az éjjeli utcán gyógyítón heggesztgetle felsebzett idegeit. Egy kirakattükör kacérul megvillogott s Karvaly csintalan mosollyal üdvözlőn belélegyintett. A tükörben feszengő mása visszabókolt. Majmos mókával fintorogtak egymásra. Hajszálnyira egyformán. Karvaly egy darabig elszórakozott marionettmásával. Sunyin lesdelte. Független mozdulást, mosolyt, idegen ráncokból verődött morcot kuíatga- tott a tükörarcon. De a bábmása csak unt önarcát visszhangozta fotográfiás hűséggel. Karvaly a hiábavaló lesen feldühödve, a döglött aszfalton rugdalta ki indulatát. A tükörbáb szakasztott oly hevülettel toporzékolt. — Önállóban disznó! — szitkozódott Karvaly s dühösen elrugódzott a kirakattól. Kuplétöredéke- ket füttyögetett hetyke, legényes Ízzel s cikk-cakk imbolygásával egyedül uralta az utcát. Egy uttalálkozónál, kardövén iromba pléhszám- mal, vizslatott egy rendőr. Karvaly kaján mosollyal rábandzsitott: — Tőlem ott cövekelhetsz ítéletnapig. Akkor sem félek tőled. Mert szabadság van bennem. Körülöttem semmi gát, akadálysorompő. A sötétség- lepel testi-lelki jóbarátom. Hátalmasabb személyiség, mint a ti uralkodóitok, túráitok s börtöneitek. Akaratos, szembefeszülő dal buggyant a kából: Debrecenben kidobolták, Hogy a dongót ne , danolják. Dongó, dongó, Csakazértis dongó. Vidor léptekkel dülöngélt erre-arra. Itt már külvárosi sikátorutcák komorlottak. Rozzant házak, körójükékülten karcsú gyárkémények. Karvaly könnyed irammal marsolt tovább. Egyre távolabb otthonától. Az otromba tüzlalakra néző odvas szobájától. Egyre távolabb ágyától. A püffedten gőzölgő ciháktól, amelyek közül mindig fáradtabban tápászkodott fel reggelenként. A hajnali utcán nagylustán felserkentek a dolgok. A kászmálódó munkásokra gyárszirénák hasitó füttye rivalt. Egy-egy társzekér döccent. A i pálinkásbutikok redőnye csikorogva felgördült.,! Sápkóros munkáslányok hármasával összebogozód- va, nagycsinált zajjal himbálóztak a telhetetlen- torkú gyárak felé. Karvaly berzenkedőn melléjükkakaskodott. Valamelyik kapualjból hozzájuklépett egy nagydarab ember. Bőzssbü kabátjából, hűhóval, pi- í'inyó, ijedtszemü majmocskát markolt elő s egyhangú, néhol fenyegető zümzümmel díszletezte az állatka fintorgó tárcát. Az összeverődő hajnali em- berámvak, tudattalan, megcsufolt maguk röhögték az ütlegekkel erőszakolt, tragikus táncon. Karvaly közvetlen a fintorgó majmocska mellett állott. A szörnyümód mulatságos ugra-bugra s az emberek duhaj kacagása szertelenül megzöty- költe a hiúságát. — Ezt a kunsztot én is tudom! — ordította s szilajul toporzékoló lábakkal roppni kezdte az ormótlan táncot. Az emberek álmélkodó lenyügözöttséggel, görcsösen nevettek. Itt-ott vékonyka lánykacagás pengett. Karvaly véreres szemeivel hirtelen széítekin- tett. Minden embermáz lepattant róla e pillanatban. őserdőből ideszabadult orángutáng volt s csak kőbaltával ösztönösen vagdalkozó karjai voltak s húsra, nőstényre forrósuló iromba teste. Bakkecskés ugrással az emberek közé szökkent s csupa- karom kezeivel átnyalábolva egy féligholt lányt, vad-maró csókokkal szaggatni kezdte a testét. Valahonnan egypár markos legény ugrott elő s szívós nadrágszijjakkal alaktalan hustönkké zsi- negelte az eszeveszetten harapdálő, tajtékzó emberszörnyet ... Szerkeszti: Szik 1 av Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Kosice- Kassa, Éder-utca 9. «z., küldendők. ingyen kap egy csehszlovák állami jótékonysági sorsjegyet, mellyel már f.é. október 1-én Kő 100.000 főnyereményt nyerhet. Közelebbit: Ungáir S. bankházánál, bratisiavs, VeflSur*ult:a 2ö. Syfilidologe ör. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa BPreQiigfsa HS. Wassermann vizsgálat! nooöo0®®o©f59©©©®0©oe3e©03©©ssoo^ — Egy állatbarát emlékezései. Rómában — mint egész Olaszországban az első es máig egyetlen — 1911-ben nyílt meg az állatként. A megszervezője és sok éven át igazgatója egy hannoveri német volt, egy Theodor Knottnerus-Mayer nevezetű. Knottnerus-Mayer azóta megöregedett, nyugalomba vonult cs nyugalmában megírta az álatok világában gyűjtött emlékezéseit. Könyvét olaszul irta meg és adta ki nemrég Rómában. Tele van érdekes megfigyeléssel, mulatságos es megható esettel és általában valami olyan optimista felfogásával az állati hajlandóságoknak, ami csaknem az ellenkezője mindannak, amit Aesopus óta minden tankönyv hirdet róluk. A derék német megfigyelése szerint például a hiéna a legértelmesebb, a legőszintébb és a leglársas- érzésübb állat s ha megsimogatják, „kacag örömében és felhúzza fogáról az ajkát". A farkas is a legszelídebb állatok közé tartozik, a róka meg -korántsem olyan ravasz állat, mint gyermekkorunkban tanultuk. Szerinte nincsen rokonszenvesebb vadállat a medvénél, különösen amig fiatal. Ha szerelmes, nyájasságra j.elda nélkül való a viselkedése. Miközben a párja eszik, szerelmese befogja a maga két szemét és hozzá nem nyúl az ételhez. Kacagtató is, megható is, amit a kiérdemesült állatkerti igazgató egy papa- gályról beszél el. A papagály annyira hozzászokott, hogy esténként együtt tértek nyugvóra. Ha azután az igazgató ur a szokottnál későbben talált egyszer hazakerülni, a papagály valóságos féltékenységi jeleneteket csapott. De legjobb, ha magát az irót idézzük itt: „Amint eloltom a lámpát, pontosan az ágyamhoz jön a papagály. Alvóhelye a jobb alsókarom. Előbb megcsókol, aztán ráhelyezkedik a karomra és meg nem mozdul rajta egész éjjel. Reggel gyakran egymás szemébe nézünk. Előbb ő nyitja ki lassan felém fordított szemét, azután én az enyémet, de nyomban behunyja ő is, amint én. a magamét behunyom". Bgatewtzi "-mm — Mit tudsz te még Pavel! Most cseppentél ide Sárosból. Ott akkorák a hegyek, mint ez a gomba, vagy a süvegem. Vakondtúrások, mi, Jenek? Jonek bár falujából nem vott lovább Késmárknál, erősitgette, hogy úgy van, nehogy megsértse Iiansz urat. — Egy esztendeje, hogy elvettem Ágnest, kétszer annyi, hogy fent lakom a hegyekben, egyedül járok éjjel-nappal, de még akkora tündért se láttam, mint egy mákfej. — Egyszer csak látni fogod, Pavel, de akkor aztán kerüld is el jó messzire... . — Félek is én tőle! — Ne beszélj igy, Pavel — szólt rá keményen Jonek. — Hansz urnák igaza van. Magam is láttam már. Hát teszel-e ki esténként kunyhód elibe tejet, darázsmézet meg karéj kenyeret? — Kinek? Minek? — A hegyi manónak, hogy megvédje tehenedet és egyéb jószágodat a farkasoktól meg a medvéktől. Jó gazdának ezt is tudni kell. — Aztán Jonek szomszéd, ha látott már tündért, hát milyen volt a? Jonek előbb előbb megpiszkálta a cseréppipát s egész közel ült a vadászhoz, hagy az is hallhassa, amit most mondani fog. Hansz ur úgy tett, mintha érdekelné a dolog, pedig műiden héten legalább is egyszer hallja, mi történt az öreggel valamikor régen. — Hansz ur is tudja, micsoda károkat okoztak eredeinkben, a bregowai polyákok kivágták a legszebb fenyőíörzseket és átcipelték a Biaikán. A túlsó parton aztán jót nevettek rajtunk, tudták, oda nem szabad nekünk átmennünk. Az erdész ur kiküldött, lessek rájuk. Ott ültem hajnal óta a Szürkebegy lábánál. Senki se mutatkozott. Végre meguntam a dolgot és hazafelé indultam. Ahogy neki vágtam a felső útnak, a Bialká- ban egy fürdő asszonyszemélyt vettem észre. Azt hittem a mieink közül való és feléje tartottam, hogy megtréfáljam. — Vén kópé maga, Jonek szomszéd. — Közelébe érve, láttam, hogy idegen. Hosz- szu szőke hajával takarta be egész testét. Arca szép volt és fehér mint odafent a hó. Virágot szedett a víz partján és hajába tüzögette. Sokáig bámultam ezt a csodát. Ámulásomban fegyverem is lecsúszott a vállamról és zajjal esett le a kövekre. A nő észrevett. A másik pillanatban már ott termett mellettem és hosszú hajával úgy végig vert a szememen, hogy elsötétült előttem a világ. Nem tudtam hazamenni, megvakultam. Úgy akadtak rám másnap a vadászok. Sokáig nem láttam hegyeimet — feleségemet. — A tündér volt az, aki megvakifotf, Pavel. Kerüld 'l Ham, ka látod. Hansz ur bólogatott, úgy van, úgy van. Pedig jól tudta, hogy az a nimfa, akit Jonek meglesett, egy angol lady volt, aki a bájaira kiváncsi pa rasztnak korbáccsal vágott a szeme közé. Szőke hajú, szép volt és fehér, mint odafent a hő. Ilyen volt a Pavel felesége is, az Ágnes. Az a buta Pavel mindig a feleségével bíbelődött. Szereti őt nagyon, a tulságig és félti minden embertől, különösen a szépszavu Hansz úrtól. Reggelen- kint ott alkalmatlankodik a kunyhója előtt. De nem szólhat neki — Hansz ur sokat tehet érte: maholnap alvadász lehet belőle. Azután nem fog itt lakni a néma hegyekben és Ágnes sem lesz egyedül. A rézaknai völgy felől egy csapat szomorú ember ballagott lefelé. Asszonyok, férfiak. — Most temetik Ondrejt, a vakmerő pásztort. Annak is a rossz természete okozta vesztét. Nem hitt senkinek és semmiben, éppen úgy, mint te, Pavel, —kárpálta Jonek. — Ott legeltette ökreit a Sólyomhegy legelőin. Szembeszállt a tündérrel. Hát mi történt? A tündér megriasztotta gulyát, az ökrök neki iramodtak a szikláknak és egy lábig ott tört össze a gyönyörrü jószág. Ondrej kétségbeesve ugrott utánuk. Ez volt oszt* az ugrás, hanem szegény ott is maradt holtan . .. Ondrej fenyőfából összeácsolt koporsóját négy legény cipelte a meredek utón. Utánunk ballagott a gyászoló csapat. Bús melődiáju gyászénekkel kisértek halottjukat a távoli temetőbe. A pap nem jött fel az akolig. öreg már a tisztelendő, nem bírják a lábai.* A jarovinkai temető kapujában fogja elbucsuztatni a halottat. Mit fog csinálni Ancsa és pirinyó gyermekei? Ki gondoskodik róluk. Gondját viselik majd az asszonyok. Már most is az a gondjuk, hogy kiszemeljék az özvegyen maradt férfiak közül, melyik illenék össze Ancsával? Ancsa asszony olykor fölhagy a szivszaggató sírással és közbeszól néha: — Mit gondol nénóm, a bicegő Pavel milyen ember? Aztán megint felhangzik a gyászének, erősebb lesz a sirás: „Ondrej, Ondrej, keserves lesz a mi életünk te nélküled." — Hansz ur, tán mehetnénk, sötét lesz, mire a kastélyba érünk. A fővadász mégegyszer körüljáratta pálinkás kulacsát és készülődött. Pavel, mintha mellébe pácos kés fúródott volna, felugrott helyéről. — Nézzék csak, hát a feleségemet mi lelte? Ilyenkor is elhagyja a kunyhót? — Mit fecsegsz te Pavel? Hansz ur szeméhez emelte a messzelátot, hát a pipa is kiesett a fogai közül arra, amit látóit. — Ez a te feleséged volna, Pavel? Eddig nem tudtam, hogy a feleséged tündér. Jonek úgy megijedt erre a szóra? hogy nem birt megállni lábain. — Ugyan ne hadonázz, Pavel. Persze, hogy a tündér. Mit keresne a te feleséged ilyenkor a sziklán? — De ha mondom, hogy Ágnes. Az ünneplője is rajfa van. Az arcát ugyan nem látom, de a járás egészen az övé. Hansz ur megint elővette üvegét és zavartan törülgette. — Ne csinálj komédiát, Pavel. A te feleséged nem visel aranyos ruhát, nincs sarkig érő haja, nem tud sziklákon sétálni. A te feleséged ott üldögél kunyhótok előtt és rád vár. Jonek a szemeire panaszkodott, bizony már nem lát messzire. A fiatal csősz megnyugodott, hisz Hansz ur mondta. A tündér nem vette észre őket. Ott hajladozott, mint a fiatal fenyőszál a sziklák tetejen. Várt valakit, de az nem jöhetett... Egyedül indult el a tengerszem felé. Arra, ahol Hansz ur magános vadászlaka áll, Hansz ur ráerőszakolta a kulacsot Pavelre. — Igyál fiú, látom, hogy nagyon megijedtél. Megindultak a kastély felé. Egész utón szófián volt mind a három. Pavelt űzte a nyugtalanság. Haza kívánkozott a kastélyból. Nem bocsátották. A cselédség vig estét akart eltölteni, mielőtt a herceg megjönne. Volt gondjuk rá, hogy azt a vig fickót, Pavclt, ma éjjelre itt tartsák. — Hát mit fog gondolni a feleségem? Egy vén kerülő morgott. valamit. Alszik az már, no bizony, keseregni fog... A herceg ur szakácsa nem kímélte sem az ételt, sem a bort. Sokáig fennmaradtak. Hansz ur megelégelte a sok jót és kilopakodott az éjszakába. Pedig Pavel vele akart hazamenni. Együtt uehetldv \ o egy darabon. — Hansz ür itt hagyott. — Hát aztán mit akarsz te azzal a Han=z úrral Pavel. Jobb lesz, ha sohase nézel feléje. Ő ur, te tudatlan paraszt. — Miért ne? Hansz ur derék ember, jó emberem, kedvel is engem. — Az ám, de miért? ... — Ugyan, ne dühösködjék Simon bácsi, tudom én mi fáj magának! Az a múltkori nyulacska... amiért megbüntette Hansz ur. Mi? — Te tudod az én bajomat Pavel, hát a magad bajával nem törődnél egy kicsit? — Nincs nekem semmi bajom. — Könnyű neked öcsém. Ott a feleséged, elsimít az mindent Hansz urnáit Mikorálól süvegei j ük alvadász ur? — öreg, öreg, ráspoly a nyelve. — A te szemed meg vált Pavel, mint a Joneké, akit vakká tett a tündér. Most Ágnes a neve. A vén Simon, aki jócskán beszedett az erős italból, bőbeszédű lett, úgy beszélt Ágnesről, mint Hansz ur szeretőjéről. A főszakács jóízűen röhögött erre, csak úgy harsogott a konyha... — A Hánsz, a Hánsz az nagy kujon. A többiek is utána vihogtak. Pavel rávetette magát az öreg favágóra, hogy megfojtsa, összetiporja. Ez a dolog igen megrontotta volna a mulatságot. Egyszerűen kidobták Pavelt. Ha részeg — jobb lesz, ha viszamegy kalibájába. Mire odáig ért, meg is virradt már. Kunyhója üres volt. Ágnes nem várt rá. — Félt, bizonyára félt egyedül maradni. Lement az édes anyjához a faluba. Hol is lehetne másutt? így mentegette feleségét Pavel. Arra gondolni sem mert, amit az éjjel hallott. A részeg Simon szavai kergették, üldözték. — Hát ha mégis úgy van. Vállára dobia fegyverét . és utjit Hansz ur lakása felé vette. Útközben pihent egyet. Úgy érezte, nincs erő sziklákat járó lábaiban, ólom a leste, össze van törve. Minek is ivott annyit. Leült egy sziklapárkányra. Előtte a sötét vizű tó, fölötte a mozdulatlan, titokzatos hegyek. Itt-ott, a virradást üdvözlő madárfütty, egy- egy roppanás... Feje fölött ismét egy. Föltekintett. A tündér, akit tegnap látott ott suhant el fölötte. — Olyan, mint Ágnes, ő az. Az arcát nem látom, de megismerem a járásáról. Az ünnepi ruhája is rajta van. Nincs mellette se Hansz ur, se Jonek, hogy elcsavarják a fejét. Egyszerre szivébe gyűlt minden keserűsége, amit tegnap óta a tündér miatt átszenvedett. Tegnap, amikor megpillantotta, eszébe jutott, jó, hűséges felesége, aki egyedül van békés kunyhójában és várja hazatérő urát. Most meg a gonosz asszonyt látja, aki hajnalban lopakodik haza a szerelőjétől. Pavel felemelte fegyverét. A hegyek felriadtak, zúgtak menydörögve. A tó is megmozdult, és széles gyűrűkben iramodott a partokig. Pavel látta: valami lezuhant a tóba. Lefutott a parthoz, lássa kit ringat a sötét víz? Ráfeküdt a partra és úgy figyelt a köddel megült vizbe.-— Ágnes ... Ágnes ... szakadt ki Favei torkából az egész élet fájdalma. — Hiszen ez Ágnes... és üvöltözöd, mint az erdők vérző vadja. A tündér, feh-'r arcával ott. aludt a mozdulatlan vízben. S oké hajában apró vízi rózsák, mint frissen hullott vércscppek-
