Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-19 / 214. (1252.) szám
wrJz&aanartfi'Mwir, itt r,rn-rrT- -[mrrmin i nini m «>nn iniwwiiniri iihhhhi nriMiir»r»iiiiwisaiiiiii»rii5iiartii«»«Mii riri^rjo^osjfrdCTw&ji^i^^riqcaia^^ ■^im mrirtrn i ^*APRA.GAIMA<j^RJiIRL^>'iRODALMIMELLEKLETE »< I Nehánísvirág Anyád tavaszi álma messzeröppent, csak te maradtál kiskertjébe csöppent harmatos, édes, csókvirág- csodának- Kik elhaladnak kertetek körül, állva csodálnak. Apád tüskének állt a kerítésen, ne jusson hozzád még a szemverés sem, se méztolvaj, csapongó pille, dongó: se virágrontó ködös gondolat, barna, borongó. Anyád folyton perel a nyári Nappal: ne hervasszon meg hegyes hö-nyilakkal, éjjel a Holddal alkuszik, komázik: ne rontson meg, ha szerelmet nyit a mennyei pázsit . . Se éjjelük, se nappaluk miattad . . . — S egy hajnalon talán meg sem siratnak, ha jő egy merész legény kinek hisznek beront, leszakít, kalpagjára tűz párnapi dísznek . . . Mécs László. ŐSZINTE SZEMMEL Nagyon szép volt az én elindulásom. Fehér gyerekszobából jöttem, melyből kihazudták az életet. Sokáig állottam egy függöny mögött,— erősen tartotta édesanyám keze —ez kínai fal volt: elválasztott engem az utca igazi arcától és az emberek mindig csinosramosakodott kezekkel kerültek énelém. Már akkor nagyon kiváncsi voltam az életre, — ez a függöny mögött paráználkodott az utcán és én nem tudtam kiszökni, hogy szembenézhessek vele. Az iskolában megtanítottak igét ragozni és az állatok nevére, megtanultam szeretni felebarátomat és keresztet vetni a templomok előtt, megtanultam néhány évszámot, királyok, költők és hadvezérek koszorús nevét. Legjobb utón voltam, hogy rendes ember legyek, ki reggel kel és este fekszik, pénzt keres és ebédután szivarra gyújtva végiglapozza az aznapi lapot. Ekkor kiszöktem a függöny mögül. Az utcákon rám röhögött a sár s én ezt ki akartam tisztítani a világból. A kezem gyönge volt: játékszer esett ki belőle, amikor meg akartam fogni az evezőt. Nagy nekifeszüléssel fújtam fel magam, akár a béka az ezópi mesében. A torkom harsonásra tágult, de hiába: gyenge fuvolahangon szakadt ki belőle a levegő. Nekiszaladtam a végtelen utaknak, belevéreztem magam az utszéli fákba. Feldonkizsottosodtam újkori lovagn ak és nekivágtam a Célnak. Nem vettem észre még: a Cél csak egy bús portorony, mely szépen belelapul a sárba, mikor a forgószél elül, mely felkavarta. Most itt vagyok, úgy érzem magam, mint megkopott, ócska rézgaras, melyet elvesztett valaki \ és most lassan belefeledkezik a sárba. Jarnó József. Elet és irodalom Irta: Szilday Ferenc. II. Előbbi fejtegetéseimből mindenki azt következtetheti, hogy beleestem éppen az elitéit esztétikusok hibájába s állást foglaltam a realisztikus irodalmi irány legszélén. Korántsem, csak konstatáltam, hogy a naturalizmushoz, helyesebben az élethez való vissza- visszatérés szükséges és elkerülhetetlen az irodalom felfrissülése, ui színekkel való gazdagodása végett. Az élettől elvonatkozott, kikristályosodott költészet kimerül, mint kimerül az egyazon földön termett s ugyanabba visszavetett vetőmag, vagy ahogy degenerálódik egy önmagába házasodó család. R. Coudenhove-Calerginek van egy nagyon élesszemü megállapítása: „Innzucht stárkt den Charakter, sehwácht den Geist, Kreuzung sehwácht den Charakter, stárkt den Geist“. Az uralkodó házak, arisztokrata családok gyermekei (Innzucht) jellem esek egészen a külön „kékvér“ etikáig, de szellemileg legnagyobbrészt mélyen alatta állanak a vérkeveredésben fogant polgári gyermekeknek. Ugyanez áll a költészetre is- Az arisz- tokratizált költői irány kimért, elegáns, formailag hibátlan, erkölcsi szempontból kifogás alá nem eső, az élettel kereszteződő naturalisztikus irodalom kócos, szabadszáju, formával nem törődő, nem az erkölcsösséget keresi, csak az igazságot, de éppen ebből a kötetlen szabadságból kifolyólag bátrabban tör előre. Uj eszmékkel termékenyíti meg az irodalmat s ezen át az életet is. A 1‘art pour Tart irodalom — mondjuk — jellemesebb, az életes irodalom szellemesebb. Az elsőnél fontosabb a forma, a külső csin, szóval az előadás mikéntje, a másodiknál a benső, a tartalom, az előadás miértje. Sem az egvik, sem a másik irányzat ridegen végrehajtva nem lehet célja az irodalomnak mint művészetnek. Életesség nélkül anyagtalan, sápadt holdvilágirodalom támadhat csak, de viszont az élet rideg másolása, az „élet mélységeinek" magunkért való feltárása, az élet szennyének erőszakos hajszolása — a szent naturalizmus nevében — szintén nem művészi cél. Az egyik müvé- szieskedés, játék, a másik utánzás, fotogra- fálás. „Nem a való hát: annak égi mása Lesz, amitől függ az ének varázsa", mondja Arany és tovább: „Jelennek Írunk... és tán a jövőnek, — Jelennek ir, ki a jelenben él, — Mondom, — közöttünk hisz, szeret, remél, Küzd, vágy, remeg, örvend, szemorkodik; Miért élne visszább vagy húsz századig? Valóban, ha a legnagyobb irodalmi nagyságok alkotásait nézzük, azt látjuk, hogy azok az egészséges realizmusnak és az ebből kisugárzó örök, abszolút szépnek csodás vegyü- letei. A realizmus kacsolja őket a jelenhez, az idealizmus a jövőhöz. Hogy lehet az mégis, hogy a közönség legnagyobb része szeretettel csüng a régi nagyságokon s szinte ridegen visszautasítja azokat, akik a régieknek csak a metódusát követik s szép-meglátásaikat a mai élethez kapcsolják írásaikban? Mert igy van ez, sajnos, a ma élő, erőteljesebb irók valami egészen különös antipátiával találkoznak a közönség részéről, „érthetetlenek", „túlzók", „ultramodernek" s az olvasótábor nagy százaléka szívesebben olvassa az öíven-hatvan év előtt élt és irt költőket, mint a maiakat. Ennek oka talán abban rejlik, hogy azok irásmüvészetét megmagyarázta a közönségnek az iskola, feltárta szépségeiket, mig a mostaniakban az olvasónak magának kellene megkeresnie az érteiAz akkori kor eszméiben nevelődött jelen még nem látja a mai kor indító, — jövőt elŐresugárzó — eszméit. nem tudja utolérni a mai irók gondolatvilágát, akik „közöttünk hisznek, szeretnek, remélnek, küzdenek, vágynak, örvendenek, szomorkodnak" és „tán a jövőnek írnak". Az életet megérteni sokkal nehezebb, mint a történelmet, hiszen a történelem megértéséhez csak olvasnitudás kell, az élet megértéséhez látniludás. Nagyon kevesen vannak, akik nyitott szemmel járnak a ma történelmében, a jelenben s el tudnak helyeződni a mai életben .mint ennek a mai történelemnek részesei. Aki képes erre, az előtt világos, törekvő, éleiszerü lesz a mai irodalom, tisztelni, becsülni fogja a régieket, de szeretni a maiakat. Aki csak a régieken rágódik, vagy ami még rosszabb, a régieket utánozza mint iró, az — éppen Arany János megállapítása szerint: „élve múmia". A mai irodalommal szemben egy szempontot szeretnék a közönségbe beleprédl- kálni: „Senkit el ne ítéli, hogy meg üft Ítéltess!" Senkinek nincs joga kételkedni egy iró őszinte, igaz szándékában s mindenki úgy kell, hogy fogadja az irót, amint az önmagát adja. Nem szabad eleve visszautasítani senkit, mert mélyebben nyúl az életbe s megmutogatja annak sebeit, felszínre hozza annak szennyét, hogy — eltakarítható legyen, — nehogy a mélyben maradva megrothassza az egész életetTermészetes, ezt csak meglett emberekre értem, akik maguk veszik az életet, nem kapják, nem a nevelésre szorulókra, akik a naturalisztikus irodalom hatása alá kerülve annak tendenciájából éppen az ellenkező tanulságot meríthetnék. Zola nem való fiatal lányok kezébe, — ez igaz, — de magát a bibliát, különösen az ószövetséget sem adhatja lelkiismeretes szülő cenzúra nélkül a serdülő ifjúság kezére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Zola naturalizmusa nem irodalom. Az irodalom értékét nem az határozza meg, hogy minden ember, felnőtt és gyermek egyformán élvezheti-e, mert akiben nincs önkritika, nincs kifejlett jellemerő, azokra a naturalisztikus irodalom éppen a tendenciájával ellenkező hatást gyakorolhatja, akárcsak azok a pedagógiai célzatú müvek, melyek a Rontó Pálok, Tamás urfiak, Huck-Le- berry-Finnek és Struvel Péterek történetét dolgozzák fel — elriasztásul s a gyermekek 99 százaléka azokból tanul — pajkosságot. Ide érkeztünk az élethez kapcsolódó, naturalisztikus irodalom egyik jellegzetes sajátságához, az irodalmi mü irányzatosságához. Sokat vitatott kérdés az is, van-e jogosultsága egy irodalmi alkotásban a tendenciának vagy csak az abszolút szép megjelenítése az irodalom művészi célja, a gyönyörködtetés s nem a társadalomnevelés? Arra már rájöttünk, hogy egy irodalmi müvet sohasem szabad az élettől elszigetelve nézni, hiszen az irodalom emberi alkotás. Az iró is ember, nem elvont szellem, az élet egy atomja, aki sohasem tagadhatja meg az élettel való kapcsolatát. Az Írónak, — ha igazán iró, — mondani valója van embertársai részére, ez ahivatása, ezért választotta ki a sors, ezért hívta el a végzet erre a nehéz, mártír kenyérre, tehát befolyást akar gyakorolni embertársaira, jobb irányba akarja terelni a félszeg gondolkodást, meg akar szüntetni társadalmi, erkölcsi fonákságokat. így minden valódi irodalmi műben eo ipso van valami tendencia. Természetes, hogy ez az irányzatosság nem lehet öncél s nem lehet kizárólagosan célja az irodalomnak. Amely műben rikit a tendencia, ordít a „megváltás", az elfojtja önmagában a művészi célt, az lehet irodalmi szósszal leöntött röpirat, de nem művészi alkotás. Talán úgy lehetne megfogalmazni az irodalom hivatását: művészi eszközökkel, a szép és jó beállításával, — vagy nem bánom — a szép és jó (idealizmus), meg a rut és rossz (realizmus) kontrasztjának beállításával megnemesiteni az életet. Az irodalom nem szórakoztatás, nem időtöltés, nem mulatság, de viszont nem program, nem pedagógiai eszköz, nem életfilozófiaEgyik sem és mégis mindakettő. fi vándor Irta: Farkas István A vándor megállt a faluvégen. Görcsös botját marokra szorította, kezét a szeméhez emelte és visszanézett az apró házikókra. — Isten veletek, jó emberek! Isten veled, te kis falu. Békesség és áldás fakadjon a jóság elhintett magja nyomában! Nagyot sóhajtott és nekivette magát az előtte kígyózó, fehérlő útnak. Alig haladt pár lépést, utána szaladt egy kis leány és megfogta a tarisznyáját. — Ne menjen el, bácsi! Ki mondja el nekünk a szép meséket, ki tanit meg ezentúl a versikékre? A vándor megsimogatta a kislány szöszke fejét. — Sohse busulj, kicsi leány. Jön a másik vándor, éppen olyan, mint én, még a tarisznyája is szintúgy tele mesemaggal. Hát csak várjátok türelemmel. Ha jók lesztek, nemsokára megérkezik. A kislány elszomorodott. — Ne menjen el, — kérlelte őt ezüstös gyerekhangocskáján — úgysem jön a másik, vagy akkorra marad, amikorra mi már fel- nevelkedíünkA vándor hosszan nézett a kislány szemeibe. Majd megfogta a kezét és megszorította. Erősen, éppen úgy, mintha férfikezet szorított volna. És a kisleánynak mégsem fájt, inkább’ pir ömlött arcára és emelt fővel tekintett a vándorra. Amint az arra tanította fehér téli reggeleken. — Nohát akkor... a jó Isten áldja meg! És szaladt vissza a faluba, nehogy sírásba fulladjon a hangja s a vándor megszidja érte. Asszony jött szembe az utón, öregedő* feketekendős asszony. — Adjon Isten, fáradt vándor. Talán bizony már itt hagy minket? — Itt, itt... Az asszony megcsóválta a fejét. — Ejnye, no, még egy hétig, kettőig maradhatott volna. Legalább addig, mig az én kis Mariskám is megtanulja a meséket. Eddig nem akartam még a többiek közé ereszteni, mert fiatal volt szegényke— Jön utánam a másik vándor, küldje el ahhoz nénémasszony! Az asszony felemelte a fejét. Elgondolkodva mondta: — Ki tudja, a másik vándor szereti-e majd az idegenek gyerekeit? Hátha finnyás lesz és csak a gazdagok portáján hinti el a tudásfa magjait. — Ha csak oda megy — felelte a vándor — akkor nem a tudás fájáról szedte a gyümölcsöt. Mert aki az alól a fa alól jön, az mindenhová betér, ahol csak a tudás után szomjuhoznak. Az igazi vándor éppen úgy veszi el a fekete kenyeret, mint a frissen sült kalácsot. Az asszony szívesen nyújtotta kezét. — Áldja meg az én Istenem. Aztán, ha erre jár, el ne kerülje a portámat. Valami majd csak akad az asztalunkon a maga számára is... A határkőnél fiatal, napbarnított arcú ember száníogatott. A vándor odaköszönt: — Áldja meg az Isten a munkádat! — 4lf”.í meg •.. — hagyta rá a legény, majd megállította a lovakat. — Hát hová, hová? — Elmegyek. — Talán örökre' — örökre. — Hm. Hogy elmegy... Nem érzi jól magát, mi?! Kicsinyre szabták a faluban a tálat? —• Dehogy azért, dehogy. Várnak rám a falvak, felém intenek a templomtornyok, mint vérző napsugárral pirosított felkiáltójelek, hogy szükség van máshol is rám, mert sok a lakos és kevés a vándor. A fiatalember szórakozottan vakargatta a fejét. Alig is figyelt az értelmetlennek látszó szavakra. Talán arra gondolt, hogy a másik vándornak nagyobb lesz a tarisznyája, többet kell belerakni. — Nohát, ha igy van. csak menjen- Majd jön a helyére más. Annak is odavetjük a kenyeret, ha éppen arra kerül. Úgyis mindegy, akárki van itt, ha egyszer fizetni kell neki. A vándornak elfacsarodott a szive. De azért mosolyt erőszakolt az arcára és úgy búcsúzott: — Isten áldjon, fiam! — Isten áldja — vetette oda kurtán a fiatalember s rásuhintott a lovakra: — Gyi, Gyöngyös, Betyár! A vándor elmaradt a falutól. Még visszapillantott a templomra, amelynek tövében j i i i 0 s
