Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-18 / 213. (1251.) szám
1926 szeptember 18, szombat. ^^«aiyv\Afite®.HiRLAE A magdeburgi gyilkos részletesen elmondta Helling meggyilkolásának történetét Hihetetlen ravaszsággal és gonoszsággal készítette elő tettét — Újsághirdetés utján csalta kelepcébe áldozatát — Menyasszonya be volt avatva a gaztettbe — A P. M. H. tudósítójától — Hogyan került Haas vezérigazgató az afférba? Hannover, szeptember 17. A magdeburgi szenzációs pör tárgyalása iránt csütörtökön délután még nagyobb érdeklődés mutatkozott, mert hiszen várható volt, hogy a gyilkos Schröder ezen a délutánon már a gyilkosságra vonatkozólag is megteszi vallomását. A tárgyalás valóban bővelkedett szenzációs részletekben. Asszonyhaj&le, mint diadalmi jelvények Elnök: Álláskeresés közben többször éjszakázott Magdeburgban. Volt-e ilyenkor nőkkel dolga és viszonyai normálisak voltak-e? Vádlott: Igen, de nem sok szerelmem volt akkoriban. Elnök: ön mindazoknak a hölgyeknek a nevét, akik kegyeikkel megajándékozták, jegyzőkönyvbe vezette? Vádlott: Jegyzéket állítottam fel róluk. Elnök: S mit jegyzett fel ebben? Vádlott (némi vonakodás után): A hajat s azt, hogy mikor és hol ismerkedtem meg az illetővel, továbbá a lakáscímet. Hajfürtöket gyűjtöttem. Elnök: Szobájában egy hajfürtökkel borított botot is tartott, mint diadalmi jelvényt. A2^ elnök rendeletére most előmutatják a botot. A hajtás alatt a bot körül asszonyi hajfürtök vannak csavarva, amit Schröder „gyűjtemény“-ének nevezett. A vádlott azután kijelentette, hogy Hildegard Götzét minden körülmények között feleségül akarta venni. Különösen akkor erősödött meg ez a szándéka, amikor anyja meghalt s ő minden támasztékát elvesztette. A szuggesztiv erejű gyilkos Elnök: Hogy érti ezt? Vádlott: Mikor az ember alól minden kiszalad, kell valami fix pontnak lennie az életében, legyen az egy hulló falevél, vagy egy szentjánosbogár. Nekem is támaszkodnom kellett valakire. Nem vagyok önálló. Elnök: Ezt egyáltalán nem tudom önről elképzelni. Hiszen éppen ellenkezőleg, Hildegard Götze állott mindenben az ön befolyása alatt. Vádlott: De szükségem van egy karakterre, akire támaszkodjam. Értsék ezt még, ez pszichológiai szükségesség. Nagyon társas érzületü vagyok. A titkokat sem tudom magamban megtartani. Elnök: önnek nemcsak nagy intelligenciája, hanem megfontoltsága és iniciativ ereje is van. Vádlott: A vezetőegyéniségek természetét utánozni szoktam, de magam nem vagyok vezetőegyéniség. Elnök: ügy hát rá kell mutatnom arra, hogy levelet kaptam oellatársától, Schulzíól, aki azt állítja, hogy ön bírta rá a szökési kísérletre s hpgy ön olyan szuggesztiv erővel rendelkezik, aminek nem lehet ellenállam. Vádlott: Ezt csak azért mondja, hogy a büntetés elől megmeneküljön. Hiszen Schulz bét évvel idősebb nálam. Aki magasabbra született Elnök: Beszéljen most valamit, családi viszonyairól. Vádlott: Sajnos, édesanyám korán szerencsétlenül járt. Akkor én hároméves voltam. Atyám erős alkoholista volt és azt mondják, hogy deliriumos állapotában sokat vert. Úgy halt meg, hogy sötétben lezuhant a pincelépcsőn. Bátyám a háborúban esett el, nővérem egész jól ment férjhez. Elnök: ön azonban fantaszta-natura, mert állandóan azt hangoztatta, hogy magasabbra született. Vádlott: Ez nem egészen igy van. Ezt csak menyasszonyommal szemben hangoztattam, mert imponálni akartam neki. Elnök: ön Hildegard Götzének úgy adta ki magát, mint joghallgató és azt mondta, hogy azért hazudott, mert el akarták választani menyasszonyától. Végül aztán a doktor címet is adományozta magának. Vádlott: Ezt csak a gyilkosság után tettem. Elmondtam menyasszonyomnak, hogy májusban doktori értekezletet kell Írnom. Aztán okmányt szereztem, amely igazolta a doktori címemet. Elnök: Ez az okmány Magdeburg város hivatalos pecsétjével volt ellátva. Honnan jutott a bélyegzőhöz? Vádlott: Kiutalásokról és nyomtatványokról, amiket meg tudtam szerezni. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy sohasem kíséreltem meg, hogy ennek az okmánynak alapján állást szerezzek magamnak. A gyilkosság előkészületei Nagy izgalom közben tért át azután az elnök a gyilkosság ügyére. Elnök: Junius elején nagyon rosszul ment a dolga. Csak 30 márkája volt s ekkor hirdetést adott fel a Magdeburger Tageszeitungban. Ez a hirdetés igy szól: „Mezőgazdasági takarékegylet könyvelőt keres 500 márka kaució mellett. Schulze.“ Vádlott, milyen okból keresett ön olyan könyvelőt, akinek 500 márka kauciója van? Vádlott (olyan halkan beszél, hogy csak töredékeket lehet hallani): Elnök: Tehát az volt a szándéka, hogy a hirdetés alapján többekkel megismerkedik és aztán ezeket kirabolja. i Vádlott: Nem, mert az ilyen dolog csak egyszer j sikerülhet. Egy társammal akartam ezt végrehajtani. Elnök: Tudott a menyasszonya a hirdetésről? Vádlott: Nem, nem az Isten szerelmére. Csak akkor kérdezte, hogy mit jelentsen ez, amikor a hirdetés megjelent. De Hildát nem avattam a dologba. Elnök: A hirdetés julius 5-én jelent meg az újságban s julius 8-án ön körülbelül tiz feleletet kapott. Vádlott, mit tett ezek után? Vádlott: Kiváltottam a leveleket. A reflektálások nevét egy cédulára jegyeztem fel. Alaposan megtárgyaltam mindent Ewald barátommal s ő azon a nézeten volt, hogy először Helling könyvelőhöz forduljak, akinek ajánlkozását zsebtárcámban hordtam. Helling lakásába mentem, egy hölgy nyitott ajtót s kérdezte, hogy mit akarok? Azt feleltem, hogy Helling állást keres s én ebben az ügyben kívánok beszélni vele. Elnök: Ön soffőrruhában jelent meg, hogy mint Ezután a vádlott részletes vallomást tett,! amely teljesen megegyezett a berlini rendőrbiztos előtt tett vallomásával és nem hozott semmiféle meglepetést. Vallomását mind halkabban és halkabban tette meg, úgy hogy csak egyes mondatrészek érthetőek. Elmondja, hogy az az aggodalma volt, hogy a lövést meghallják, mert a ház előtt sokan jártak. — Leküzdtem félelmemet. A mellékszobában minden eshetőségre zsebreyágtam a revolveremet s azután visszamentem Hellinghez. Amig tárgyaltam vele, arra gondoltam, hogy lőhetném le? Elölről nem akartam megtenni, mert nem akartam látni áldozatom arcát. Felállottam s a könyvállványhoz mentem, de onnan nem volt lehetséges. A szemben levő faltól jobban megy a dolog. — Most heves harc indult meg bensőmben. De aztán minden meggondolást leküzdöttem s egész egyszerűen le akartam lőni. — Éppen ebben a pillanatban fordult meg Helling s én mégegyszer kimentem a szobából, mintha valami teendőm volna. Amikor visszatértem, aggodalmaimat elfojtottam, kirántottam revolveremet és lőttem. Helling lefordult a székről. Ekkor az ablakhoz lopództam, hogy nem volt-e valaki a közelben? Tényleg egy asz- szony jött, aki fenn lakott a házban s azt .kérdezte, mi történt. Szembementem vele s nevetve mondtam: Kitört a forradalom. Visszatértem a szobába és a folyosóra tettem a hullát. A tett után Elnök: Nem gurította le a hullát a pincébe? Vádlott: Nem, magától zuhant le a nyitott ajtón. Közben zsebórája is kiesett. Tovább vontam a hullát a pincében s aztán átöltöztem, de csak a hőség miatt, mert kevés vérfolt volt a ruhámon. Aztán sétálni mentem s azon gondolkoztam, mit kell tennem? Azt tartottam a leghelyesebbnek, ha a hullát elégetem. Közben megjött a menyasszonyom s megkérdezte, hogy valamit felmostam-e a szobában, mert ilyen nyomokat látott, A buVádlotf: Igen. Míg a hölggyel beszéltem. Helling kijött, behívott a szobába, ahol tárgyaltunk. Art kérdeztem Hellingtől, hogy le tudja-e tenni a kauciót, mire igennel válaszolt. Ezután még megkérdezte, hogy többen pályáztak-e és milyen természetű az állás? Elnök: Erre ön azt felelte, hogy egy takarék- pénztár igazgatói állásáról van szó. Vádlott: Igazgatói állásról nem beszéltem, de azt mondtam, hogy könnyű állásról. Helling most azonnal velem akart jönni, de ez nem volt Ínyemre, mert még nem tudtam, hogyan fogom Ewalddal tervünket végrehajtani. A parkba mentem, leültem egy padra, kis idő múlva utánam jött Helling. Elnök: Már most hogyan történt, hogy Helling önt elkísérte Gross-Rottmerslebenbe? Vádlott: Mert azt mondtam, hogy az állásra többen pályáznak, félt, hogy lekésik. így hát együtt utaztunk Schackerslebenbe. Elnök: Amikor Hellinget felkereste, ezt a sportöltönyt viselte? (Felmutatja Schröder ruháját.) Vádlott: Igen. Hellinggel először Sohackers- lebenbe mentem, ahol betértünk Schulze barátomhoz, akinek ott gazdasága van. Ott átgondoltam a tervem. Azt mondtam Hellingnek, hogy előre utazom Gross-Rottmerslebenbe, lassan kövessen. Ezt azért tettem, mert még Ziese barátommal akartam beszélni. Ő azonban nem volt ott s közben megjelent Helling a lakásomon. Leült a nappaliban s egy könyvben lapozgatott. Elbeszélgettünk s én igazán -nem tudtam, mit fogok tánni. Folyton az ablakon néztem ki, hol marad Ziese s végül is arra gondoltam: legjobb lesz, ha te magad végzel vele. torokról a rájuk fröccsent vércsöppeket azonban csak másnap távolítottam el. Azután újra a pincébe mentem s a hullát spiritusszal leöntöttem s meg- gyujtottam. Borzasztó szag és rettentő füst keletkezett s a pince faajtaja is lángot fogott. Féltem, hogy az udvaron játszó gyermekek valamit észrevesznek s ezért néhány kanna vízzel a tüzet újból eloltottam- A kertben nem mertem elá.sni, mert nehezen tudtam volna kivinni s ott fel is fedezhették volna, igy jutottam arra a gondolatra, hogy a hullát a második pincehelyiségben, ahol a szenet tartják, földelem el. Gödröt ástam, meglehetős laposat, mert gyorsan kellett menni a munkának. Akkor kötelet kötöttem a hulla ballábára s nagy fáradsággal vonszoltam be a lyukba. Az egyik lába kiviil maradt, ekkor fejszét ragadtam s addig ütöttem, mig a gödörbe hullott. (Mozgás a teremben.) Aztán a gödröt befedtem az agyaggal, a talajt kiegyenlítettem s megkérdeztem menyasszonyomat, nem lehet-e itt észrevenni valamit? Megnyugtatott, hogy semmit sem látni, ő tudniillik azt hitte, hogy a hullát elégettem. A rabolt pénzből aztán 20 márkát neki adtam, hogy élelmiszert vegyen. Az áldozat megsejtette a veszélyt Elnök: ön azt mondta, nem volt bátorsága áldozatát elölről lelőni, mert nem akart a szemébe nézni. Mi riasztotta vissza? Vádlott: Szemben ült velem az asztalnál egy karosszékben. Még mindig azon gondolkoztam, hogyan hajtsam végre a fétist s kértem őt, hogy nézze meg a könyveimet. Ekkor akartam lelőni hátulról- Helling felállott, a könyvállványhoz lépett s már a revolver után kaptam, a ravaszt a zsebemben fel is húztam. A másodperc tizedrésze alatt megfordult Helling, mert tudat alatt az az érzése volt, hogy veszedelem fenyegeti. Tágra nyilt, elrémült szemekkel nézett rám. De én elhatároztam, hogy ebből a szobából élve nem megy ki. Kétszer megnyomtam a ravaszt. Helling előrebukott fejével az üvegtúnyérra s hörögve zuhant a padlóra. A vádlott ezután elmondja, hogyan történt letartóztatá-a. Azzal keveredett gyanúba, hogy Hellingnek k*d csekkjét forgalomba akarta hozni és óráját el akarta adni. Letartóztatták és most kitalált egy ismeretlen, rejtélyes személyt, a nagy Adolfot, akiről azonban minden vallomást megtagadott. Az elnök: Hogyan került az afférba mégis Haas vezérigazgató neve? A vádlott, aki eddig nyugodtan viselkedett, most egyszerre felpattan és idegesen kiáltja: — Meg kell állapítanom, hogy Kölling vizsgálóbíró és Tenheld biztos nem szuggeráltak engem. i Haas neve már sokkal régebben szőnyegre i került. Az elnök: Ön ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ön csak az utolsó szem abban a láncban, amely a gaztettet végrehajtotta. A gyilkosságot egész más valaki követte el. Csak lassan változtatta meg kijelentéseit. Érdekes megfigyelni, hogyan bővitette ki fokozatosan vallomását a szükséghez képest. Először azt mondotta, hogy a csekket és órát a nagy Adolftól kapta. Azután elmondta, hogy a nagy ismeretlen egy nővel jött ki egy házból és ilyen szavak estek közöttük: Nagy gyár, klubszék, Haas stb. Csak fokozatosan építette ki a nagy Adolfból Haas vezérigazgató alakját. Karakterisztikus az a levél, amelyet a fogságból irt menyasszonyának. Ebben elmondja, hogy egypárszor leveleket hozott a postáról a nagy Adolfnak, amiért pénzt kapott tőle. Aztán autójába vette s maga itt észrevette, hogy két csekk van nála, ezeket és az órát ellopta, mert pénzre volt szüksége. „Ez az én egész bűnöm" — írja. De most jön a körülmények bonyolódása- Tudod-e, kicsoda a nagy A.? El fogsz bámulni! Magdeburgban van egy nagy cég, amely adóvisszaéléseket követett el. Ennél volt könyvelő egy Helling nevű ember, aki tudott a sibolásokról. Másnap jelentkeznie kellett volna a pénzügyi hivatalban, természetesen hát el kellett tűnnie. A dolog ösz- szefüggésben van a csehszlovák konzulátussal is. Én tehát az eltűnt Helling csekkjeit és óráját loptam el. Most már sejtheted a bajokat, Adolf nem más, mint a nagv cég tulajdonosának a fia! Maradi hozzám hü, különben ... tudod, mi következik". Hildegard Götze vallomása Pénteken délelőtt nem csökkent az érdeklődés a tárgyalás iránt. Most már a tanúkihallgatásokra került a sor. Az első tanú Hildegard Götze, Schröder menyasszonya, egy 23 éves szőke leány. Tanúvallomásából kiderül, hogy a gyilkosságról sokkal többet tudott, mint amennyiről a vvjíkos vallomásában megemlékezett. A tett elkövetésének napján Schröder azt mondotta neki, hogy csukja be az ablakokat, ma történni fog valami. Elment a lakásból és röviddel rá lövést hallott. Még sokáig várakozott künn, Schröder érte szólt és arra kérte, hogy emelje fel vele. Mintha a földön egv ruhát látott volna, nem mert odanézni és kirohant. Később Schröder a pincéből kiáltott érte és azt mondta, hogy mégis fel kell őt emelniök. Zsebkendőjét szeme elé tartotta és igv segédkezett, de semmit sem látott. Csak érezte, hogy valami szövetet érint. Schröder utasítására a szobában megtisztította a szőnyeget, amelyen sötétvörös. nyulékonv folyadék terjedt ki. Közben Schröder elásta a hullát és mégegyszer a pincébe hívta, hogy látni-e valamit a holttestből. Hildegard Götze tehát nyíltan beismerte, hogy a hulláról többször beszéltek. Érdekes, hogy a leányt mint tanút és nem mint vádlottat kezelik ezek után. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy ta- nusitott-e megbánást a gyilkos a tett után, azzal felelt, hogy direkt megbánást nem- Schröder a rablott pénzből egy kerékpárt vásárolt neki. Riemann dr. berlini rendőrfelügyelő vallomása Riemann dr. berlini rendőríelügyelő vallomása rendkívül érdekes momentumokat tartalmazott. Riemann dr. volt az, aki Seve- reing porosz belügyminiszter rendelkezésére a bűnügyet kézbe vette. Riemann dr. elmondta, hogyan állította egybe Schrödernek a vizsgálati fogságból kicsempészett két leveléből a bizonyítékokat. Megállapította, hogy Hildegard Götzének is feltétlenül tudnia kellett az ügyről és ezért tartóztatták le őt is. Elmondja azán a rendőri nyomozás lefolyását. Braschwitz rendörbiztos hasonlóan a nyomozás ügyéről tett vallomást. Dr. Szabó és tír. Gödény Jogi szemináriuma Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbérlet. Előkészítés bármelyik egyesemre és főiskolára; jogi, ügyvédi, bírói vizsgákra, állam zámvi- telre, államvizsgákra, kettős könyvvitelre is. IC# íia.vl részlet. Központi intézet: Budapest, Ku:oIy-korút 4. (Telefon: L 963-50) kocsivezető tűnjön fel. ,PERFEKT‘AZ UJ FEJHALLGATÓT keresi ma már valamennyi rádióama ör, mert a ^ felvetel olcsóbb és könnyebb, mint minden más. @fcM Üli 11. 5757 Hogyan ment végbe a gyilkosság? *
