Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-17 / 212. (1250.) szám

8 1926 szeptember 17, péntek. Ötmillió dollár az igazság felkutatására John D. Rockefeller fejedelmi adománya a szellemi munkások szövetségének — Három tudományos osztály fogja kutatni az „igazság“-ot Mag v a r. i innán, angol stb. utlcTél- vízumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáré útleveleinek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggé' eszközli a Prágai Magyar Rirlap kiadóhivatala. A cserkészet válsága Hozzászólás Győri Dezső körkérdéséhez Válságban van-e a cserkészet? Mikor azt mondom, hogy nincs, látom azt a zseniá­lis nevelési módszert, amelyik hódítva járta be a világot. Minden vallás és világnézet felvette módszerei közé, mert a gyermek- leieknek egyazon általános szükségein ala­pult. V A cserkészet tehát ma annyiféle, ahány világnézet tölti meg tartalommal. Egyben megegyeznek valamennyien és ez a tökéle­tesedésre való törekvés (nem a 10 törvény, mert aki ismeri a külföldieket, tudja, hogy ez sem egyforma). A tökéletesedés értelme­zésében ki-ki a maga világnézetének arcula­tát látja kibontakozni. Belső valójában tehát nincs egy olyan egyetemes cserkészvilágnézet a fiuk számá­ra sem, amire Győri Dezső testvérem vágjuk. A cserkészet 12—18 éves fiatal lelkek mozgalma. Az életre akar előkészíteni, hogy .annak ellenséges arculatára a maga jó és nemes bélyegét üsse. Ha ez az arculat nem volna olyan homlokegyenest ellenkező a jó­val és nemessel, nem termelte volna ki ön­magából a cserkészetet. Tehát ez nem aka­dálya a cserkészetnek, hanem amint mozgás súrlódás akadálya nélkül nincs s a mozgó test mégis küzd ellene, úgy a cserkészet, is a világ ellenséges ellenállásából nyeri értel­mét. A „jó polgári" világnézeten alapuló, ná­lunk általánosan ismert cserkészet társadal­mat formáló elvei 10 törvényben nyernek kifejezést. Hogy ez a 10 törvény nem elég­séges az életbe kilépő ifjúság 80 percentjé­nek, azt tapasztalat bizonyítja („Magyaror­szágon az öreg cserkészet intézménye a leg­nagyobb probléma"; Faragó ügyv. elnök), mert az a sok kedves emlék s egy jobbnak ösztönösen fel-fel derengő áhitása miég nem lehet alapja egy gyökeres változásnak. Akik megmaradnak, azokat többnyire a fiuknak felelősségteljesen számonkérö tiszta szeme tartja meg. Bedig egy szélesebb lehetőség, az egyent mélyen érintő világnézet kivonata ez a cserkészet. A mi 10 törvényünk a krisz­tusi világnézetből nyert megfogalmazást. Ide is kell visszaszélesednie akkor, amikor a burkalap és a rövid nadrág nem ható ténye­ző többé s a megnyíló férfi világnézet után kutatva bukdácsol s jobb hijján beéri egy másnap estig tartóval. Pedig az életbe kilökött lelket minden bukásból felemelheti Krisztus személyes se­gítségének a hite. ő nem világból kifutó re­metéknek kivan bennünket, hanem tőlünk várja úgy itt e földön is az Ö akaratának teljesítését. Ebben a kalmár, könyöklő élet­ben, mától, ettől a perctől fogva, mert hol­nap talán már számadásra von. Ami az em­bernél lehetetlen, csak ő vele lehetséges. * * * Ha bevallom, hogy tanár vagyok (de ninos még se bajuszom, se diákom), könnyű­nek látszhatik ez az életút. A gyerekek nagyszerű nevelők azok számára, akik fel tudnak emelkedni hozzájuk. (Aki leeresz­kedni próbál, sosem találkozik velük.) Ezt egy praktikusan krisztusi tanártól tanultam, aki csodás eredményeket ér el fiukkal egy évtized óta. De látnom kellett azt a hajszát is — aminek emberi erővel soha ellen nem állhatna —, amit a könyöklő kalmár világ indít minden átlagnál jobbat akaró ellen. Az a társaság pedig — nevezhetném öreg cser­készeknek is —, ahol vasmunkástól kúriai bíróig ebben a világnézetben emberek talál­koznak, az ő hatalmának bizonysága. Parányi mécsek égnek szanaszét egy tovarohanó jégzajlásban, hol alábukva, hol felmerülve s a közelükben mégis olvad a jég s az utánuk jövők már tisztább vizen halad­nak. Igen, az utánuk jövők. Én is szoktam találkozni néha egy kis fiúval, aki nagyjából hasonlít rám s aki tágra nyitott gyerekszem­mel nézi, mit csinálok. De ez a kis fiú a jö­vőből néz felém, ez az én folytatásom és sok­szor kell szégyenkeznem előtte. De aztán újra tudom kezdeni a munkát, mert érte is dolgozom s mert azt akarom, hogy a jégzaj­lásban tisztább utat fusson a mécse. ö hiszem, hogy akitől ezek a mécsek fényt és meleget kölcsönöztek, aki vissza­várja őket, diadalmaskodni fog mindenek felett a cserkészetben is. Tóth Sándor (Rsz.). Paris, szeptember 15. Az a szűkszavú fávirkt, amelyet John D. Rockefeller a petróleum király titkári hivatala ut­ján intézett a szellemi munkások párisi szövetsé­gének elnökéhez és amelyben azt közölte, hogy nagyobb alapítványt szándékozik lenni olyan tudományos intézet létesítésére, amelynek legfőbb feladatát az igazság felderítése képezné, érthető izgalmat keltett a francia fővárosban. A világ leggazdagabb embere, aki . eddig legalább százmillió dollárt rjándé- . kozott a zemberiségnek jótékony.célú ado­mányok és alapítványokban, úgy látszik, még életében olyan különös alapít­vány által kiván örökbecsű emléket állítani ma­gának. amelyre még nem volt példa az emberiség történetében. Az alapítvány határozatairól pontos adatokat tereszett a szellemi munkások szövetsége a nyil­vánosság elé és egyúttal felhívást intézett az ille­téke? körökhöz, hogy részletes javaslatokat tegye­nek a megalapítandó tudományos intézet munka­körére vonatkozólag. Az eddigi tervek szerint az intézet három alosztályra tagozódnék, amelyek közül az első az emberiség politikai és kultúr­történetének anyagát dolgozná fel pontos részletességgel és egy olyan világarchívu­mot foglalna magában, amely nemzetiségre való tekintet nélkül tartalmazná a föld összes országai­nak történelmi adatait. A könyvtár és okirattár az ókori egyip­tomi papirusztekeresek hiteles másolatá­tól kezdve as 1919-ben kötött békeszer­ződések, másolatáig minden kortörténeti, politikai vagy kultúrtörténeti szempont­ból fontos okmány pontos másolatát tar­talmaznáf, hogy ilyen módon részletes képet tárjon a jöven­dő korok nemzedékei elé a z-emberiség fejlődé­séről. Az intézet második alosztálya kizárólag gaz­dasági kérdések tanulmányozására volna hivatva, — Ez a helyzetűek bernüuket érdeklő ré­sze. Még azt a kérdést kell elintézni, hogyan tudjuk a beérkező hajók ellen inditindó ost­romot lefékezni és a munkások behajózását zavartalanul elvégezni. Mert az emberek fej­ve sztettsége mellett arra kell számítanunk, hogy az első hajókat meg fogják ostromolni. Olyan jelenetek játszódhatnak le, amelyek káoszra vezetnek. A mi feladatunk tehát az is, hogy a menekülést megszervezzük. Zugás, kérdések, ellenvetések, érezhető volt, hogy az igazgatósági tagok nem szívesen gondolnak erre az eshetőségre. — Igen, uraim, a mi feladatunk. — Eze­ket a szavakat olyan eréllyel mondotta, hogy ismét elnémult minden ellenvetés. — Ezt feladatot magamra vállalom és a felelősséget is teljes egészében vállalom. Az elszállítást a még józan emberek segítségével meg fogom szervezni. Még egyszer. — Uraim, — a főmérnök már menőben volt, alkalmazkodjunk a változtaihatatlanhoz. A vihar megkezdődik . . . későbben . . . vagy korábban. Amint a főmérnök az igazgatósági épület­ből a bérfizető térre ért, látta, hogy a munkás még javában szónokol. Látta, hogy a tömeg megindul a kijárat félé. Kutatva nézett idősebb emberei után, akikkel megakadályozhatná a káoszt. Ekkor ... mi volt ez? Egy más alak az emelvényen. A főmérnök összevonta szemeit s úgy fi­gyelt. ő? Ő, onnan fennről? A régi világítóto­rony lakója . . . Mit akar? Látta, hogy a kő­lépcsőkről beszél, hogy a tömeg nagyobb ér­deklődéssel fordul feléje ... az emberek megállaríak . . . visszafordulnak . . . Látta, mint sugárzik annak az embernek az arca és úgy érezte, mintha ő is . . . mintha ő is, ha­tása alatt lenne. Hihetetlen, rejtélyes, lenyű­göző erő sugárzik ebből az emberből. Aztán a tömeg mind összébbszorult a szó­szék körül, A szájak tágrnnyiltak. Mindnyá­jan áb italosán figyelnek. Mély csönd . . . és már a szavait is hallja ... különös tekintettel a természeti kincsek fokozott mértékben történendő kiaknázására. A két első alosztály óriási feladatát azonban aránytalanul meghaladná a harmadik alosztály gigan­tikus munkakre, meri az a filozófia ésa természettudományok összes, eddig homá­lyos kérdéseinek felderítésére nyerne megbízatást és az ebben az alosztályban működő ludősok ép­pen olyan behatóan tanulmányoznák mindazokat a filozófiai, kérdéseket, amelyek Thal-estöl Henry Bergsonig foglalkoztatták az emberiséget, mint akár a csillagászat megfejthetétlennek látszó pro­blémáit vagy az orvostudomány égetően fontos kérdéseit.. Az igazság felkutatására megalakítandó inté­zet megszervezése kétségtelenül nagy és nemesi gesztusa a petróleumkirálynak, aki egyébként is méltán nevezheti magit az emberiség leg­nagyobb mecénásának. Maga a gondolat — bár gyakorlatilag eddig még nem volt keresztülvihető, — mégsem újkeletű, mert az már a XVIII. század második felében megszületett egy Iánglelkü költő, Bernhardin de Saint-Pierre agyában, aki már akkor intézett fel­hívást az emberiséghez egy hasonló intézet meg­alakítására. John D. Rockefeller bizonyára számolt az emberiség tudásvágyával, amikor ötmillió dollárt bocsátott annak rendelkezésére, hogy ezt a leg­főbb vágyát legalább részben kielégíthesse. Hir szerint a petroleumkirály ezt az óriási összeget még további dollármilliókkal hajlandó kiegészí­teni, ha a megalakítandó intézet, munkája sikerre vezet. Bizonyos, hogy az alapítvány terve is szép és nemes elgondolásból származik és hogy az minden valószínűség szerint nagy mértékben fel fogja lendíteni a tudomány minden ágát — mégis, úgy látszik, egy körülményre nem gondolt a világ leggazdagabb embere — arra, hogy az emberi agy minden fejlődés ellenére is örökve véges ma­rad és hogy az örök igazságok felderítésére soha­sem leszünk képesek. Mi volt ez? Mi történt? Ö volt az onnan f énről, a toronyból? Igen, ő volt! Egy ember, hát tényleg ember ő? A pattanásig feszültek idegei, úgy figyelt. Mindent hallott, amit az a csodálatos ember ott fenn beszélt Feje mind mélyebbre bu­kott. A fentről jövő bangók belsejéig megráz­ták- Felkavarták . . . elkábitották, meg­nyugtatták. Érezte, hogy olyan akarat nehe­zedik rá, amelyik erősebb az övénél, leköti, akarat nélkülivé teszi. Csak állott és hallgatott. A szónok befejezte. A hang ott fenn elné­mult A főmérnök felemelte fejét és a szónokra nézett. Látta, amint karját kinyújtja és az ak­na tornyára mutat. — És most menejtek a munkába! Nem parancsoló hangon mondta . . . nem volt ez parancs . . . egyszerű, nyugodt szavak . . . A főmérnök egy pillanatig dermedten ál­lott Mi ez ? Az alak még mindig az emelvényen van. Jobbja a vámházra mutat Szemét körbehor- dozza a tömegen. A legmélyebb csend és nyugalom. Aztán a fejek megfordulnak. A tömegek megindul­nak. Itt-ott, mindenütt kis csoportok válnak le a tömegből és megindulnak az aknák felé. Megkezdődött a munka. * A következő reggelen Uhlenkort szállo­dájának halijában ült a luixh mellett. Rövid, egyforma szövegű hir a lapokban: Szerencsét­lenség a Briggs-cirkuszban­Félretolta a lapokat és órájára nézett. Még semmi hir Tredrupról. Mi történt vele. A portást hivatta és kérdezősködött úti társ; ról. — Mv. Tredrup csak éjfél után tért vissza a szállodáiéi, valószínűleg még szobájában lesz. Ismét jó idő leit el, mig Tredrupot meg­pillantotta, amint lefelé jött a lépcsőkön. Már messziről feltűnt arckifejezése. Ez a gyűrött, sápadt, ráncos arc a nyugtalan, fénylő sze­mekkel vájjon a mindig derűs Tredrup lenne? Nehezen leplezett gonddal és nyugtalan­sággal nyújtotta kezét üdvözlésre. — Mi baja van, Tredrup? Csak nem be­teg? — Beteg? Nem* Uhlenkort ur, a legke­vésbé. Rövid, szaggatott nevetéssel mondta ezt. — Kérem, Tredrupom, ne magyarázza félre érdeklődésemet. Kirézése mást mutat ön beteg. Ezt a változást máról holnapra más­ként nem lehet megmagyarázni. Vagy össze­függésben van ez a mineapolisi szerencsét­lenséggel? — Ugyanez a kérdés — szakította félbe Tredrup röviden. Hirtelen lenyelt egy csésze teát és az újságok után nyúlt — Egyébként — és most Uhlerikorthoz fordult — cirkuszlátogatásainkkal kimondó pechünk van. Nem gondolja ön is? Uhlenkort bólintott. Aggódva nézte Tred­rup megváltozott, ideges vonásait. — Mindig elértünk az ötödik pontig. Ta­lán a legközelebb több szerencsénk lesz. — Tredrupom, kérem, hagyjuk a tréfát. Hiába akar félrevezetni. Nem kívánok in- diszkrét lenni. Ha jobbnak tartja a hallgatá hallgasson. Én magam röviden megmagyará­zom a cirkuszban való viselkedésemet. Meg­hallgatja? — Oh, hogyne, Uhlenkort ur, érdeklődé­sem nagy, talán nagyobb . . . Közelebb húzta székét Uhlenkorthoz. — Hát hallgasson meg. Kissé hosszú tör­ténet, de a végén ott leszünk a kapstadti cir­kuszban. — Körülbelül ötven évvel ezelőtt a Har- lessen-ház egyik tagja — ön bizonyára ismeri ezt a hamburgi céget s talán a családot is — Amerikába vándorolt. Az Uhlenkort és Har- lessen családok nagyatyai ágon sógorságban vannak. Az okok, amelyek azt a Harlessent kivándorlásra késztették, atyjával való pénz­ügyi differenciák voltak. Olyan súlyos termé­szetű differenciák azonban, hogy a viszony egyszerre megszakadt közöttük. — Ez a Harlessen hosszú bolyongások után Középamerikába jutott és a csatorna kö­zelében földet vásárolt Felesége korán meg­halt Leányát maga nevelte. Ckristie Hales­sen. A lovarnő, akit tegnap láttunk. Tredrup felpattant. — Flores de Tejada tulajdonképpen Christie Harlessen? Uhlenkort bólintott — Tragikus sors üldözi ezt a szerencsét­len lányt, akit én csak tegnap este láttam elő­ször. A Panama-csatorna melletti fMikisajá- titások atyjára is kiterjedtek. S most a sötét események sorozata kezdődött meg, amelye­ket még máig sem derítettem fel. Els1) tény­nek azt állapítottam meg, hogy a földért ne­vetségesen csekély készpénzt Űzettek. — Az elutazás előestéjén atya és leánya bucsulátcgatásra mentek lóháton, ügy mon­dom el önnek a dolgot, amint a csatorna mel­letti emberektől hallottam. Körű! be'ül három héttel ezelőtt voltam ott (Folytatjuk.) jSport- . J&*™**™**}.™™ ■ i Az automobil biztonsága, gazdaságossága, kényelme és szépsége Ezen négy fontos kérdésben az alábbiakban hívjuk fel az autótulajdonosok figyelmét. 1. Az automobil biztonságára a legtöbbször ke­vés gondot fordítanak. A szerencsétlenség okait is csak felületesen kezelik, legtöbbször nem is í kutatják azok okozóit. A legtöbb szerencsétlen­ség oka a kocsi fordulásánál való elhajlásban ke­resendő. Hogy ennek azonban mi az oka, azt leg­többször nem ismerik fel. Ha az autó hullámzá­sát tekintjük, akkor a rugókban kell a hibát keresnünk, enélkül azonban autót el nem képzel­hetünk. További oka a kormányzásban keresen­dő. Ha a kerekek nem maradnak az adhásio? pályán, akkor az ut egyenetlensége önkény töieniii is elfaraltatja a kocsit, amely gyakran a kerék töréséhez és ezáltal a kocsi felfordulásához ve­zet. Kérdés most már, van-e rá mód, hogy a ke­rekeket az adbasios pályán tartsuk? Igen, a Dcrihon hydraulikus olaj zökkenés tompító, amely elmés szerkezetével nemcsak a zökkenése­ket fogja fel, de a kocsi hullámzását is egyen súlyozza, különösen kanyarodókban automatiku­san az adhasjos pályán tartja az automobilt 2. Sok szerencsétlenség okozója a hó és. eső. mert elhomályosítja a vezető előtt levő szélfogó üveget Ennek elkerülésére ügyesen megszer­kesztett törlőt készítenek, amely pneumatikusan működik, anélkül hogy a vezető ügyeimét a kormányzásról eltérítené. Ilyen üvegtörlő a Rérk- Shire-Dynoto, mely olajos csapágyban kis ö vagy 1-2 voltos motor által hajtva abszolút üzembizton­ságot nyújt. 3. Fontos körülmény még a kocsi kmézese is. Nagy összegeket fordítanak az autóíulajdouo (19) *at*l|mj*t* 1*5** *l+» DO * Egy elsüllyedt világrész története

Next

/
Thumbnails
Contents