Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-17 / 212. (1250.) szám

^MGAl/V\AGtARHIRME

1926 szeptember 17, péntek.

v Géni, szeptember.

— Képzelje, kollega ur, már harmadik napja zavarom a szerb parasztvezért egy interjúért — mondja egy fiatal pesti kollega, aki éppen interjuvadászatról igyekezett haza —, de sohasem találom meg.

Éppen a Hotel de 1‘Écu előtt állottunk.

— Na, akkor ne keresse ma tovább, — mondtam neki, — nézzünk be inkább ebbe a szállodába itt. Itt szoktak megszállni a szegényebb és takarékosabb nemzetek diplomatái, sőt egy időben a magyarok csak ide- szálltak. Egy Ízben, mikor még a legelegánsabb hotelek közé tartozott, vendég volt itt Károly király is. Persze inkognitóban . . . Már tudom is, kit keresünk meg. Ez a fehér zászló az oldalára forditott kereszttel azt jelenti, hogy most is rokonnal fogunk találkozni, valamelyik finn diplomatával.

Nem sok reménnyel mentünk fel Setala Emil finn külügyminiszterhez, azonban meglepetés meglepetés után ért bennünket. Soha nem fogom sajnálni, hogy betévedtem hozzá. Nyájasan és kedvesen fogadott bennünket tágas szállodai appartement-jában. Bocsánatot kértem, hogy zavarjuk, aztán a szokásos udvarias formák között kérdeztem meg, hogy milyen nyelven óhajt beszélgetni.

Interjút kérnek tőlem az erdélyi viszonyokról

— Azt hiszem, a leghelyesebb lesz, ha magyarul beszélgetünk — felelte kifogástalan magyarsággal, amelyen csak az mutatta az idegent, hogy néha-néha keresgélte a szavakat.

Elfelejtettem meglepetésemben a liften megfogalmazott kérdéseket, de nem bántam meg. Egymásután kaptam az érdekes és nekünk különösen becses válaszokat beszélgetés közben, amit az a kérdés indított meg, hogy hol tanult meg magyarul. Igyekszem az egész beszélgetést leadni, habár azzal kezdődött, hogy ő vett tőlem interjút.

— Látom a névjegyén, hogy erdélyi — kezdte —, először tehát én kérdezek valamit. Mi van az erdélyi magyar iskolákkal? Milyen nyelven tanulnak a gyermekek?

Kérdést kérdés után kaptam. Valóságos statisztikát akart az iskolákról, népességről, kulturális és gazdasági viszonyokról. Mikor rendes feleleteket kapott, ő is válaszolt a mi kérdéseinkre:

— Orczy grófné irt egy nagyon érdekes könyvet az erdélyi viszonyokról. Ezt dánul olvastam. Erről a kérdésről különben is sokat beszélgettem azokkal a magyar képvise- lóKKel, akik néhány hétig a mi vendégeink voltak és bejárták az egész országot.

Setala és a magyar tudományos világ

— Hogy hol tanultam magyarul? 1888- ban mint fiatalember Budapesten tanultam négy és fél hónapig. Magam is csodálkozom, hogy nem felejtettem még él . . . Igaz, hogy gyakran olvasok magyarul. Főként tudományos munkákat, különösen a nyelvtudományok köréből. Ez az én szakmám . . .

— Budenz és Hunfalvy voltak a tanáraim, Hunfalvyéknál valósággal otthon is voltam, mint saját gyermeküket, mindig nagy vendégszeretettel fogadtak. Vikár Béla, a híres gyorsíró, jó barátom volt, ö fordította le a Kalevalát. Lefordította ugyan Barna Ferdinánd is, de szóról-szóra, mig Vikár visszaadta minden költői szépségét. A magyar szépirodalomból nagyon szeretem Jókait, Petőfit, Aranyt, Madách „Ember tragédiáját, szintén eredetiben olvastam Mik- 9záthot, a modernebbek közül azonban, sajnos, csak Herczeg Ferencet ismerem, mert még anyanyelvemen sem érek rá olvasni. A tudományos munkák közül sokra becsülöm Hazay Olivérnek a vogul nyelvről irt könyvét.

Olvastam még magyarul Bán Elemér és Popián Albert fordításait, ők fordították ugyanis le Kiwi Elek müveit.

Magyarok Finnországban

— A magyar könyveket a helsingíorsi egyetem magyar lektora, Veörös Gyula fordítja finnre. Finn leányt is vett el.

— Finnországban kevés a magyar, foly- tetta, de azokat kevés kivétellel mind ismerem. Ott van Páskay Mariska, a finn-ugor nyelv volt tanárának a felesége, Alimon György, az uj tanár, akinek a felesége Hermán Anna és még egy-két család.

Több nevet sorolt még fel és a nevek felsorolásánál bámulatos, szinte hihetetlen

memóriájáról tett tanúságot. De nemcsak nevekre emlékezik vissza, hanem dátumokra és apróbb epizódokra is. Abnormális emlékezőtehetségére jellemző például beszélgetésünk alábbi része:

Párhuzam Apponyi és Briand között

— Rendkívül érdekes emlékem — mondotta —, amikor először voltam a parlamentben (1888). Éppen a huszonötödik paragrafusról volt szó, amire az urak valószínűleg nem emlékezhetnek. Ha jól tudom, kapcsolatban van a véderőtörvénnyel, az önkéntesek magyarnyelvű vizsgájával és azzal, hogy visszavethetik őket egy évre. Ezt ger- manizációnak tekintették és Apponyi tartott ellene nagy beszédet. Ha jól emlékszem, egész hónapot vett igénybe a tárgyalás. Tisza Kálmán akkor a szabadelvű párt vezére volt, Apponyi a mérsékelt ellenzéké és ott volt a nagy szónokok között Ugrón Gábor is. Ez azért jutott eszembe, mert most hallottam először hosszabb szónoklatot Briand- tól és önkéntelenül is párhuzamot vontam közte és Apponyi között.

Mind a kettő elismert kitűnő szónok, de mig Briand nem tesz különbséget szónok és szinész között, addig Apponyi nagyon jól tudja, hogy ö szónok és nem színész.

Nyustya, szeptember közepeA szlovenszkói evangélikusok mostanában üdvözölték a hollandus egyházat abból az alkalomból, hogy ez évben múlott 250 esztendeje Ruiter emlékezetes intervenciójának, amikor 30 luteránus papot, köztük a hi- res nyustyai Georgius Lovcsányit is kiváltott a pozsonyi vésztörvényszéktől. A biztos gályarabság felé induló 30 pap csodálatos megmenekülésének emlékünnepe alkalmából felkerestük a nyustyai luteránus paróchiát, hátha adatokat találunk ott a gömöri protestantizmus történetében oly emlékezetes Ruiter- ügyre vonatkozólag.

Sajnos a negyven évvel ezelőtt bekövetkezett uj paróchiaépitósnél rengeteg irat, feljegyzés, könyv ment veszendőbe, csupán néhány régi anyakönyvet és az egyház történetére vonatkozó jegyzőkönyveket sikerült megmenteni. Részieteket nem árulnak el ezek a Ruiter-ügyben és még a reformációra vonatkozó adatok is csak hézagosak. A hitújítás gömöri történetét a legprecízebben lehetne talán a cserencsényi Kollár és a rimaszombati evangélikus esperességi könyvtárak anyagából rekonstruálni; a rimaszombati volt megyei levéltár is rengeteg, még fel nem kutatott okmányt őriz és a Solemnia nevű alsószkálnoki esperességi tudós társaság immár 100 éves évkönyvei is számos kútfőre hivatkoznak e tekintetben.

— Pedig a reformáció gömöri vonatkozású adatait érdemes lerune feldolgozni, — mondja nekünk Szklenka Gusztáv nyustyai evangélikus lelkész —, mert a megyei történelem rendkívül hézagos ezirányban s oly felületesen odavetett, alá nem támasztott adatok forognak különösen közkézen a reformáció és ellenreformációval kapcsolatban, hogy az szinte bámulatos. Igv például, hogy tovább ne menjek, a Borovszky-féle Gömörkishont monográfia Nyustya ősrégi templomáról egészen elfelejtkezve 1802. évre teszi községünk katolikus és evangélikus templomainak építését, holott elegendő a feje fölött a falba épített régi mestergerenda ócseh szövegét megtekinteni s láthatja, hogy itt már 1802 előtt templom és paróchia állott.

Tényleg, a lelkészlak folyosójának falába egymás végében két mestergerenda van ágyazva, a két gerendahossznyi ócseh szöveg kronosztikonja 1790-et mutat.

— Lássa, kérem —■ folytatja a lelkész nevetve — 1790-ben már paróchia állott itt, még pedig a második evangélikus paróchia a reformáció óta, hát templom hogyne lett. volna akkor már, hiszen az még sehol a világon nem történt meg, hogy a hívek először a paróchiát állították volna fel s csak azután az istenházát.

— A Borovszky monográfia a papi tizedet szedő plébániák listáján sem szerepelteti Nyustyát, ismét felületességből. Nem árt, ha megnézi egyházunk első éveinek történetére vonatkozó eredeti iegyzököuyveinket. Első

Mig Apponyinak legalább két hétre van szüksége, hogy nagyobb beszédeire készüljön, addig Briand improvizál. Igaz, hogy Apponyi beszédeinek valósággal architektúrája van, valóságos művészet minden szónoklata.

A világ szanálása

A lengyel külügyminiszter telefonált At Setala miniszterhez, hogy átjön fontos megbeszélésekre és igy már csak pár perce volt a mi számunkra. Két aktuális kérdést tettünk fel. Az egyik a finn vélemény Németországnak a népszövetségbe való belépésére vonatkozólag. Röviden felelt:

— Mindnyájan kívántuk. Ez alapjában nagy világkonfliktus volt s Németország belépése nem más, mint a világ szanálása.

Uj finn-orosz szerződés

A finn-orosz viszonyra vonatkozólag a következőket mondotta:

— Mi megkíséreltük, hogy elejét vegyük minden olyan konfliktusnak, amelyik a két ország nyugalmát fenyegeti és ez sikerült is. Most már reméljük, hogy ezután még könnyebben sikerül, de nem a régi békeszerződés, hanem egy uj szerződés alapján. Uj szerződést csinálunk a „non ag.ression" elvén.

A lengyel külügyminiszter már meg is érkezett és igy vége volt a szenzációsan érdekes interjúnak.

A Hotel de 1‘Écu kapujában kollegám meglepetésében és elragadtatásában csak ennyit mondott:

— Ez egy négyszázezer koronás interjú

volt.

Igazat adtam neki . . . csehszlovák koronában. Ádám Ferenc.

adataink 1540-ből datálódnak- A szinkatolikus Nyustya ezidőtájban tért át papostól, templomostól az evangélikus hitre, 1594-bén, amikor már pontos egyházi feljegyzéseink vannak, Lányi Gáspár már a harmadik papja volt a nyustyai gyülekezetnek. Az áttérés részletkörülményeire nincs adatunk, de hogy Nyustyának már ekkor rendes temploma, sőt iskolája volt, arra nézve itt a bizonyíték, az 1596. II. 19-én Rimanovianus murányi superintendens által megejtett első kanonika visitációról szóló eredeti jegyzőkönyv.

— Ez a latin, és néhol szlovák szövegű jegyzőkönyv Nyustyát anyaegyházként említi és azt is leszögezi, hogy a beidézett klenóczi leányegyház presbitériuma nem jelenhetett meg a superintendens előtt, mert ugyanaznap Murányba volt becitálva. Az eléggé bőbeszédű jegyzőkönyv teljes részletességgel beszél a nyustyai eklézsia dolgairól. Leírja a templomot kivülről-belülről s igy tudjuk meg, hogy a két karzattal, négy oltárral és rendes ülőhelyekkel felszerelt templom belülről teljesen megfelelt az igényeknek, ellenben toronynélküli zsindelyteteje már vastag mohával volt akartait belepve. A leltár darabról- darabra számba veszi a volt katolikus miseruhákat, kegyszereket s az itt külön említett pontifikaléból következtethetjük, hogy a nyustyai katolikus egyház magasabb funkcionárius székhelye lehetett. A harangláb két harangjáról is beszámol a jegyzőkönyv, néhány sort szentel úgyszintén a paróchiának is, amiről minden szépitgetés nélkül megállapítja, hogy kicsiny. A pap jövedelme sem kerülte el a superintendens figyelmét és szépen sorjában feljegyezte, hogy a papi tizeden kívül keresztelő után egy dénár, temetés után rang szerint 6—9 dénár volt a jövedelme a papnak, özvegyasszonyok elsiratásáért pedig egy párna és egy lepedő illette meg. A papi tized megváltási ára 12 dénár volt akkoriban, de a jegyzőkönyv szerint ezt a hívek épp oly nehezen fizették meg, mint az egyéb honoráriumot. Az iskolamesterről érthetetlen módon nem emlékezik meg részletesebben a vizitációs irat, az iskoláról meg egyáltalában nem s igv meg kell elégednünk azzal, ha a tanítónak, Bistricénus Miklósnak nevét megtudjuk. Csak foghegyről Írja a jegyzőkönyv fogalmazója, hogy a tanító a pappal egyezkedik a fizetségre nézve s a pap látja el élelemmel az iskolamestert, tehát Bistricénus apánkat is, akinek a „koszton" kívül nem volt más jövedelme, mint 8 forint e^v évre és 5 köböl búza.

Ilyen állapotokat talált az első főhatósági szemle a nyustyai evangélikusok egészen fiatal eklézsiájánál, 1596-ban, amikor a murányi superintendensi székben már a második főpap ült. Murányvárnak szerepe a gömöri reformáció életében a pozsonyi grófnak, Snlmnnk ideérkezésével kezdődik. Ferdinánd ugyanis Baso Mátyás rablóvezér elfogntásn, céljából Salm grófot rendelte ki Murányba

Dr. Szabó és dr. Gödény

Jogi szemináriuma

Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbérlet Előkészítés bármelyik egyetemre és főiskolára; jogi, ügyvédi, bírói vizsgákra, államrzámvi- telre, államvizsgákra, kettős könyvvitelre is. 10 havi részlet. Központi intézet: Budapest, Károly-kör- át 4. (Telefon: L 963—50.1

és a liberális érzelmű várkapitány teljes erővel elősegítette a gömöri reformációs mozgalmat, sőt 1560-ban Olmützből Cyprian Friedt evangélikus lelkészt hívja meg a vár lelkészéül, aki kezdetben „regius arcé Murán, concionator“-nak címzi magát, 18 évi munka után azonban már a gömörkishonti evangélikusok • szövetkezésénél, a „murányi fraternitás“-nak „esperes-seuiori" címét veszi fel és valóságos superintendensi iogokat gyakorol. Az ő utóda lett 1594 julius 5-én Rimanovianus János, akinek köszönhetjük a nyustyai evangélikus egyház első kanonika- vizitációs jegyzőkönyvének érdekes történelmi adatait.

Buesuzáskor egy 18 századbeli, kókuszdióból készült kelyhet mutat nekünk. Szklenka nagytiszteletü ur, amit Kubinyi Péter ajándékozott _volt a nvustyai eklézsiának. Egy másik 1750-es kehely és tálka is felbecsülhetetlen értékű kincse a négy századik jubileumot talán má: elhaladt, vagy ahhoz nagyon közelálló nvu-tyai luteránus egyháznak. Bcnkovit- Gyula.

smommmmmmK^asmaaBammmmmBammmxaBBmaamaaBmsameammaaaasmBsam

Gasparri bíbornak, pápai államtitkár lemond

A világ legiskolázotlabb diplomatája távozni készül -r- A bíboros államférfi karrierje

Kardinal-Staatssekretár Gasparri.

Róma, szeptember 15.

Gasparri bibomok lemondására készül és ez a lépés jelentős eseménye volna Európa diplomáciai életének. A pápai államtitkár, aki tulajdonképpen a miniszterelnöki és külügyminiszteri állást egy személyben tölti be a pápai udvarnál, kétségtelenül egyike a legiskolázotlabb, legkörültekintőbb európai diplomatáknak.

Hetvennégyéves ma Pietro Gasparri, aki olasz földön, Capovalazzában született. Huszonkét évet töltött el a pápai államtitkár pozieiózában, szokatlanul hosszú és eredményes időt. Vele kapcsolatban fordult elő a pápai politika történetében a legritkább esetek egyike. 1914-ben választotta államtitkárául Gasparrit XV. Benedek pápa és nyolc évvel később, 1922-ben, megerősítette őt az uj pápának, XI. Piusnak újólagos kinevezése. Az uj pápa trónralépése majdnem mindig egy uj politikai irány kezdetét jelentette és XI. Piusnak politikája sem egyezik mindenben elődje politikájával. De XI. Pius nagyon jól tudta, hogy milyen értékel jelent számára Pietro Gasparri és nem csalódott; a pápai államtitkár épp oly hűségesen irányította a pápai külpolitikát Pius pápa alatt, mint azt Benedek alatt tette.

Aránylag gyors karriert futott be a most lemondani készülő bibomok. A nepi-i szemináriumban végezte el teológiai tanulmányait, majd a római szemináriumban a filológia doktorává avatták. Mértél bibornok hivta meg először titkárjául a nagytudásu, sokoldalú fiatal tudóst, néhány évvel később már a párisi katolikus intézetben adja elő a kánoni jog tudományát. 1898-ig professzoroskodik a fraucia fővárosban és már ez alatt az idő alatt szerezte meg azokat az értékes összeköttetéseket, amelyek később oly nagy hasznára voltak a vatikán kiváló diplomatájának.

lS98-ban Caezarea címzetes hercegérsekévé nevezi őt ki a pápai kegy és ezzel a kinevezéssel együtt indul meg Gasparri diplomáciai pályafutása is. Az uj bercegérsek elhagyja Európát, Peruban, Equadorban és Bolíviában képviseli pápai nunciuskénl a Vatikánt.

1901-ben szólítja őt vissza Európába a pápai parancs, ekkor már fontos megbízatás vár rá Rómában s a kongregáció titkárává nevezik ki. Ebben az állásában végezte el élete főm unkáját, a kánonjog kodifikálását. Ennek az évekig tartó munkának sikeres befejezé-se legnagyobb részben Gasparri érdeme. 1907-ben még javában folytatja kodifikátori tevékenységét, amikor érdemei méltánylásául bibomokká választja őt az 1907 decemberében tartott konziszfórium. ÍOlOban fejeződnek csak be a kánonjoggal kapcsolatos munkálatok, ekkor Gasparri a legmagasabb pápai kitüntetések egyikét kapja s ez a Hűin tét és már nem a bibornokot, hanem a XV. Benedek bíboros államtitkárát éri.

Setala finn külügyminiszter

magyarul ad interjút a Prágai Magyar Hírlapnak

Apponyi-e vagy Briand a jobb szónok? — N émetország felvétele a népszövetségbe a világ szanálása volt — Uj megegyezés készül Finnország és Oroszország között

— A P. M. H. tudósítójától —

Látogatás a250éves Rmter-évfordulót ünneplő nyustyai luteránus paróchián

A reformáció első öt évtizedének nyustyai története — dióhéjban — Rengeteg egyháztörténelmi adat vár feldolgozásra