Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-16 / 211. (1249.) szám
1926 szeptember 16, csütörtök. '5Ra^MAJG&aRHIRI»AB 5 Egy börtönbe került olasz postás megírta a feneketlen örvények könyvét »Ha nem sikkasztasz, följelentelek" — mondja az asszony Hrának — Egymillió lírát sikkasztott Fischetti olasz postás, akit bűnhalmazatba kergetett a felesége — A P. M. H. munkatársétól — Milánó, szeptember 15. fA háború utáni idők erkölcseinek teljes züllöttségét gyűjtötte magába a Fischetti-eset, amely az erkölcsi posványnak olyan örvényeit tárja fel, aminőt a legvakmerőbb írói fantázia sem merészelt volna kitalálni. Amikor Fischetti, az egymillió líra sikkasztója börtönbe került, ott megírta vaskos könyvét, a fenekeden örvények könyvét és ez az önvallomás olyan szörnyű dokumentuma az erkölcsök züllöttségének, aminőt a legelvetemültebb bünkrónikában is alig talál az ember. ,JNem bírom az undort!“/ Az idén március hónapban megjelent a milánói rendőrség előtt egy rongyos, züllött külsejű férfi. — Giuseppe Fischetti vagyok, — mondotta. — Két hét előtt egy millió lírát sikkasztottam. Nem bírom tovább az undort! Tartóztassanak le. Fischetti mint a vasúti állomás mozgópostájának hivatalnoka havi kétszáz Urát keresett. Szerényen, de azért meg tudott élni ebből az összegből, a felesége és a háziasszonya nem tudtak azonban belenyugodni abba, hogy a férfinak annyi alkalma van sikkasztani és — nem ól vele. Hónapokon át minden érvvel és eszközzel igyekeztek 6t erre rábírni, előkészítették részére a szökést is, de Fischetti hősiesen tartotta magát. A felesége ekkor újabb fogáshoz fordult: a háziasszonyhoz fordult, hogy — csábítsa el az urát, akkor talán nagyobb hatással lesz rá. De ez sem használt. Scardevillené, a háziasszony ekkor a feleség tanácsára pénzt kezdett kölcsönözni a szegény kis postahivatalnoknak, tőzsdézésre csábította, a feleségének ruhát csináltatott. Már hatezer líra adóssága volt Fischettinek, amikor a háziasszony egyszerre csak visszakövetelte a pénzt. Amikor nem tudott fizetni, megint biztatgatták, hogy sikkasszon. Fischetti. még mindig ellenállott, sőt titokban kérvényt adott be a postaigazgatóságnak, hogy helyezzék át Nápolyba. De a felesége megtudta a dolgot, visszavonta a kérvényt — a férje nevében és most már energikus lépésre határozta el magát a két asszony. Megfenyegették, hogyha nem Jogad szót, nem adnak enni neki és följelentik, lecsukatják, valami kitalált bűn ürügyében. Közben bemutatták neki Giovanni Vannini mérnököt, a háziasszony sógorát és ennek kedvesét, Teresa Favuzzit. Más szavakkal és módszerrel, de ugyanerre akarták rábírni a hálóba került szerencsétlen ember ők is. Eltűnik az egymillió líra A két uj szereplő azonban, úgy látszik, jobban értette mesterségét. A mérnök maga is felajánlotta munkásságát és részt akart venni — a műtétben. Fischetti vissza akarta utasítani ezt a tervet, de amikor felesége megtudta vonakodását, háziasszonyával rátört és véresre verték. A mérnök megtudta, hogy 1924 december 15-én este nagyobb pénzszállítmány érkezett a vasúti postahivatalba — éppen .azon az estén, amikor Fischetti volt inspekciós — és beosont a hivatalos helyiségbe, ahol szinte szuggeráló erővel végre rávette a szerencsétlen kishivatalnokot, hogy emeljen el egy bankjegycsoma- got, amely egymillió lírát tartalmazott. A csomagot az ablakon dobták ki, lenn pedig várta Fischetti felesége, aki felkapta a csomagot és eltűnt vele. A rendőrség rögtön megindította a nyomozást Fischetti után, aki a bűntényt követő napon eltűnt. Feleségét kihallgatták, de persze nem tudott semmiről semmit. A nyomozás eredménytelen volt mindaddig, mig végre hónapok múlva Fischetti maga jelentkezett Ekkor derült ki, hogy Fischetti Milánóban rejtőzködött és a sikkasztot pénzt kezelésével bűntársát, Vannini mérnököt bízta meg. Természetesen néhány tízezer lírát, mig feleségének és a háziasszonyának is jutott belőle éppen úgy, mint a mérnök urnák. A mérnök ur azonban nem nagyon értett a pénzkezeléshez, különböző üzletekbe fogott és sikerült is rövidesen csődbe jutnia. Ekkor aztán letartóztatták, de persze nem a sikkasztásban való részvétele miatt, hanem csalárd bukásért. Latrok, cinkosok, keritök Pár hónapot ült Vannini mérnök ur, aztán, amikor szabadlábra jutott, — eltűnt. Közben Fischetti többször találkozott Vannini feleségével, aki azt ajánlotta, hogy megmaradt pénzéi bízza Cianciolinire. Fischetti ebbe nem egyezett bele és inkább Corrado Melanit és Giustino De Santet tette meg „vagyonkezelőjének". Ezek aztán elvitték őt előbb Varesébe, majd Paviába, ahol Giuseppe De Vívónak mutatták be mindenkinek és megismertették a szép és fiatal Marcella Beolchinivel. A sikkasztó belészeret a leányba ,akit a három férfi rávesz, hogy menjen el társalkodónőnek De Sante asszonyhoz Laro- sába. El is mennek a kies városkába, de persze, De Sante asszony nem várja őket, mert — ilyen nevű asszony nincs is. Ehelyett azonban a rablóit pénzből még mindig telt egy szép kis meleg fészek berendezésére, ahol a De Vivő nevet fölvett Fiscifettí boldogan turbékolgatott a szép Marcellával — Fischetti ur feleségének tudta mellett, mert hiszen, amint kiderült, ő vitte Páviába a férjét azzal a céllal, hogy ott be- ,lébolond:tsák a szép Marcellába. Mindezt pedig nem azért tette, hogy ezzel megjutalmazza férjét, amiért végül mégis csak sikkasztott. Nem. Tette ezt azért, hogy megnyugtassa saját lelkiismeretét hogy ezalatt ő is szeretőt tarthasson magának, még pedig éppen férje cinkostársának, Vannini mérnöknek a fiát. A tizennyolcéves fiú és a közel negyven esztendős asszony vidám szerelmi életet élt, amíg csak a mérnök közben ki nem szabadult a börtönből és újra meg nem jelent a színen. Pénzt követelt — Fischettinétől. Fia szeretőjétől. Kapott is. És ekkor elutazott Vannini mérnök ur, hogy többó életjelt se adjon magáról. Az utolsó zsarolás Lelkifurdalás nélkül, zavartalanul élte világát ez az emberi mivoltából egészen kivetkőzött kis társaság. Csak éppen az, aki a milliót szerezte, a sikkasztó Fischetti, az nem tudta élvezni a vagyont, a pénzt. Bujkálnia kellett, senkinek sem volt szabad tudnia róla, hogy pénze van és végül is arra szánta el magát, hogy Gallarate közűében, Go- lasceccában házinyultenyésztéshez fog. De itt sincs nyugta. Egyszer csak beállít hozzá egy szőke nő, akit Fischetti, illetve Giuseppe De Vivő az unokanővérének mond, akivel azonban olyan heves jelenete van, aminő — csak a feleségével szokott lenni az embernek. És csakugyan: a felesége volt, aki itt sem hagyta nyugton. A pénzét elverte, a Riviérán volt fiatal kedvesével, ott hazárdul játszottak mind a kettőn és most — pénzért jött a férjéhez. Marcellának pedig, aki még mindig De Vivo-nak ismerte barátját, — megvallja, hogy ez az ember a férje és hogy ő a sikkasztó Fischetti. A megrémült Marcella Beolchini ijedtében az ablakon át szökött el, otthagyta mindenét a villában, egy szál ruhában ért haza Páviába.:. és pár nap múlva Fischetti beállított a milánói rendőrségre: — Fogjanak el.., Nem bírom tovább az undorít Fél évvel ezelőtt történt mindez. Ma már felesége és Cardevillené szintén ott ül a börtönben és várja a — főtárgyalást, amelyen kettőjük ellen — az ügyészi vádirat szerint — a legszigorúbb büntetést kérik, mint fölbujtók ellen. „Kilencvenkétezer koronáiéba került a kassal adófizetőknek két kommunista tanácstag városi lakása" Helyreigazitási nyilatkozat Nem felel meg a valóságnak, hogy „a kommunista párt városi tanácstagjai közül többen kaptak gyönyörű belvárosi lakásokat a Fekete Sas épületében". Bárdos bizottsági tagon kívül, semmilyen városi épületben egyetlen kommunista funkcionárius sem kapott lakást. Nem igaz az, hogy „Bárdos és Goldhammer komunista tanácstagok — a Fekete Sas épület boldog tulajdonosait — éles támadásban részesítették az egyik pártgyülésen". Nem lakom és nem is rendeznek be lakást számomra sem a Fekete Sas épületében, sem más városi épületben, hanem lakom a Fazekas-utca 13. szám alatt albérletben, csak konyhahasználattal olyan egészségtelen igazi proletár lakásban, hogy az abban való lakást az orvos feleségemnek és gyermekemnek eltiltotta. Ennek ellenére aj lakáshoz jutni képtelen vagyok. Nem igaz az, hogy „egy elkeseredett tábori pincelakó, vezetőségi tag, szemrehányta Bárdosnak és Goldhammernek, hogy a proletár elvekkel össze nem egyeztethető módon jártak el", mert elvtársaim igen jól ismerik viszonyaimat és lakásomat és mint proletárnak nekem is igaz szívvel kívánják, hogy jobb lakáshoz jussak és mert városi funkcionárius létemre sem tudtam szerezni „nagyszerű lakást", sőt semmilyen lakást. Nem igaz, hogy azzal védekeztünk, hogy lakásainkat nem a párt utján szereztük, hanem magán utón. Bárdos a kommunista frakció tudatával kérelmezte a lakást a városi tanácstól, én pedig egyáltalában nem szereztem. Nem igaz az, hogy „az ellenzék követelte, hogy Bárdos és Goldhammer mondjanak le városi tanácstagságukról". Nem igaz, hogy hosszú és elkeseredett éjjeli viták során folyt a harc. Nem igaz, már a fentiek alapján is — hogy „Goldhammerék uj fürdőszobájába beállították a csempékkel kirakott luxus-fürdőkádat", mert ma is a Fazekas-utcai nyomorlakásban lakom, ahol még konyhám sincsen, még kamrám sincsen, még villanyvilágításom sincsen, hanem csak proletár petróleumlámpám. Nem igaz, hogy „a két városi tanácstag annak árán kapott a város épületében lakást, hogy tudomásul vették annak a 92.000 koronának a kiadását, amit a város egy közismert kassai vezető személyiség lakásberendezésére fordított". Nem igaz az, hogy rendkívüli vezetőségi ülést kellett az ügyben összehívni. Igaz ellenben az, hogy Bekény László ur cikke elejétől végéig teljes valótlanság. Minthogy itt a sajtótörvény előírásai kötnek, a cildtre a választ a Munkásban adom meg, egyebekben pedig megindítottam ellene a bírói eljárást. Goldhammer Géza. Léván, ahol autóbusz már van, de vízvezeték még nincs A garamparti gócpont, Léva, a tipikus magyar város —- A P. M. H. munkatársától — Léva, szeptember hó. A Garam völgye merész íveléssel szakad szét apró dombokká s egy nagy lendülettel síksággá tárul. A szűk völgyben locsogó folyó, hogy igy kigyönyörködte magát várromokban és régidőktől maradt szerzetes-rendházak omladozó falában, kettészakítja a szorító béklyót s alföldi síkság folyó jává hangsúlyozza magát. S ahol e végzetes felajánlkozás megtörténnék, mielőtt még a Dunába veszítené bele efemer életét: a síkság közepén ott áll egyedül, büszkén és szétterülve: Léva. Hogyan történt, hogy a széles vidéken jelentős, nagy és fekvésénél, történelmi adottságánál fogva is fejlődőképes Léva második helyre szorult — rangot illetően — s Aranyosmarót lett a megyei élet központja, Barsmegye székvárosa, a kis Aranyosmarót, jelentékenyen jelentéktelenebb a környéki városoknál? Valószínűleg megyei urak érdeke, anyagi java diktálta, azorfkizül Kistapol- csány közelsége is, József főherceg hajdani nyaralója. Igaz, hogy rangban Léva második helyezett vala, de jelentőségben mégis első. Már régi időben is kulcs volt a szűkülő Garam völgye előtt a bányavárosok felé hajdani erős, most romokban heverő vára, kapu volt a Kis Alföldről a magas hegyvidék felé, gazdagon termő vidékével élelmiszerraktár és a felülről hozott ipari termékek, erdei termékek tarisznyája a Duna felé. Aztán most jelentősége eggyel bővült is. Mert mindezeken felül elhivatott arra, hogy kis magyar kulturgóc legyen és ebbeli szerepében hathatósan emelkedjen, mivel hogy az idők elkövetkezésével minden hasonló végvárra hivatás vár. És Léva e kijelöltséget elvállalta, tartja is. A közös sors, az egy fiiamba sorozoltság most valamiképpen elmélyíti, és jobban hangsúlyozza a városok közti barátságos érintkezést és egymásrautaltságot. Közelebb férkőztünk egymáshoz, mi, akik eddig csupán íöldrajzi egybetartozanidóság alakjában tudtunk egymásról. Nem volt közös érdeke Lévának és Losoncnak, nem érdekelt jobban Beregszász lüktető élete, mint Veszprémé avagy Brassóé. Inkább hozzáfűzte valami kapocs a gömöri embert Miskolchoz, a Zemplénit esetleg Debrecenhez, a párkányit Budapesthez, mint mostan. Ám ezután Losoncnak, Rimaszombatnak, Kassának s a távolfekvő Eperjesnek egy véredény szolgáltatja az életet s Lévát is jobban hozzálehet kapcsolni mondjuk egy ungvári meginduláshoz, mint annakelőtte egy esztergomihoz. Jelentősebb lett, lokális és kiterjedellebb szempontból is. A szlovenszkói városok testvérisége ez. Néprajzi határ Léva mindezeken kívül, hisz pár községgel feljebb az összeszoruló garami hegyek koszorúját „szlovák kapunak“ nevezik: Barsmegyének felezőpontján mén át e határ. A két malom közti őrlő- dés okozataként különös kevertség származik: a szlovákul s a magyarul precízen értó s beszélő falusi nép típusa. Nem ritkaság ez kevert vidékeken, hogy a nép, a parasztság mind a két nyelvet tökéletesen beszéli s ebből származnak amaz érdekességek, hogy némely szlovákok-lakta vidéken a legszebb magyar nevekkel találkozunk, magyar tájakon pediglen szlovák nevek divatoznak. Első látszatra ólénkforgalmu gazdag város Léva. Vasúti állomása, különösen azóta, hogy a Pozsony—Pelsőci közvetlen vonallal hangsúlyozták is jelentőségét, nagyon forgalmas. A két autóbusz, a hat autótaxi, ami az állomáson első benyomásként forgalmat s jómódot jelent, szinte magátóljáró mutatóként nagyon egészséges külszínt mutat. A déli forgalom, az esti korzó, a széles, nagy piac s a ritka más városban található Nagy Szálló, — amit minden lévai bennszülött jellemzően más- más névvel jelez, — az első benyomást teszik érvényes állandóvá. A híres prímád Kolompár cigány hegedűje. OOC3COVÖÖ3CÍ53ÍOOOCOOOOCOOOOOOOOO § Jogászok! Katona Artúr doktor | x jogiczeimnáriuma, x Q Budapest IX., Ráday-utca 41. sz. G ö Előkészítés az összes jogi vizs- Q Q gákra — Jegyzetbérlet — Dijta- Ó Q 5336 lan tanácskozás levélben la Ő ©OOOOOOQOOOOOCOeoeOOOOOGOGCXJQOQO mellett azonban fehér asztal mellett is előbujaak a zöld asztal komoly bajai. Adók és egyebek Azt mondják Léván is, hogy semmi sem tejfel. A jámbor utazó első lelkesültségét a számok és adatok lehiggasztó fegyverével tompítják csorbává. A kereskedelenj pang, sok a fizetésképtelenség. Nagy és súlyos az adó. Léva határozottan kisiparos város, a vásározó kisiparosok fajtája lakja. Azonban a gazdák vásárló képessége csökkent, az adó s a földreform miatt. Piaca, terménypiaca roppant nagy és olcsó. A múlt heti piacon a búza 180—205 korona volt, az árpa 90—130. Néhány nagyobb ipara a gyárak: tégla, szappan, vaskályhagyár, közepesen mennek. Malmai is vannak. A környék termőhelye elsőrangú. De a jótermés még nem fedezi a horribilis vagyondézsinát és jövedelmi adót. A bankok közül a Barsmegyei Népbank a piac legerősebb intézete, legrégebbi a Lévai Takarékbank, mely kulturális és'városfejlesztési célokra szánt sokat. A hitelkeresés nagy s a bankokhoz is, — az említetteken kívül a Slovenská Banka s a Duna-bank fiókjaihoz, — nagy a biza- fom. A bankoknál különösen az óriási kiterjedésű gazdag vidék- számit. Egyéb problémák A nagyon szép, impozáns tanítóképző intézet, a düledező várrom s a tövében talán Batu-kán idejéből ottfelejtett adóhivatal, az aszfaltozott utcák tisztasága s a forgalom mellett még egy kedves meglepetés vár a nyájas idegenre s ez a vízvezeték s a csatornázás hiánya. Állandó problémája ez a városnak, amelynek polgárait 350 százalékos pótadó sújtja és problémája még sek más is, mivel az állam helyett mindent a város maga szerez be, vagy állít elő. A várospolitikum maga is apró parlamentet imitál obstrukciókkal, képviselőházi jellemvonásokkal és kilenc párttal! Dacára e pártok sokféleségének, a város jellege, jelleme, képe magyar. A heti piacon csomóba csavarodik a régi mintájú, hosszukardos rendőr bajusza, igazságot tévén némely vitás liba- fertályok felett. E libafertályok árulói, 2—300 asz- szony is néha, népviseletben és szapora szóval kínálják a lévai specialitást: a sült libarészt. Ana- tole Francé Nyársforgató Jakabja és társai jutnak eszembe a csontjukkal meredező zsíros libacomb bök láttán, ahogy a kosárból kellegetik magukat. De — last bút nőt least — egy kis higiénia is... A környék népe gazdaságilag fejlett, kultúrája a többivel egy nívón mozog, azonkívül az egyke rendszer áldása is eljutott ide, amihez csökönyösen ragaszkodnak s aminek folytán például Alsóvárad köziég egy szép napon csendesen elvész, el- elfogy, kimúlik... Kulturális élete Lévának Szlovenszkószerte ismert. Az idei szezont az akadémikusok egyesülete kezdte meg s ezután bőven következik a szellemi lehetőségek minden fajtája. Jelentőségében s nívójában első a Lévai Kaszinó, kulturális mozgalmak terén, amelynek termeit a művészi szépségekért és a magyar kultúráért rajongó agilis Schubert Tódor tölti meg a szezon alatt. Főképpen az 6 révén s e helyiségekben gyűlik össze Léva intelligenciája felolvasásokra, előadásokra, hangversenyekre. Számos szlovenszkói híresség innen vette útját. A Katolikus Kör, a keresztény munkás egylet, a protestáns leánykor szintén egyként kiveszi részét a kulturális munkából. Sporttekintetben sem utolsó ’.tennisz- pályáján most zajlott le a VI. nemzetközi tennisz- verseny s alakulófélben a tornaegylet. Gimnáziumában azonban ezidén tették az utolsó magyar érettségit... Alföldi tipusu város Léva, amilyenfajta Szlovenszkón igen kevés vagyon. Nagy terjedelméből valahogy mégis kiesett a Garam s csak pár kilométerrel odébb húzódik a zöld füzes, a csobogó folyampart, rohanva” délfelé! Némely város jellegében északi, hűvös, zárkózott, napsütetlen. Más város nyugati: sietős, mindenféle felszínes kultúrától itatott, egy újabb másik sarkaiban keletiesség húzódik meg, ravasz tunyaság és álmodozó semmittevés. Léva azonban maradéktalanul, őszintén, nyíltan és napsugarasan: a Dél városa. Hajdan való Kokáry István várkapitány ur várának szürke tornya, mint egy napóra: mered a barsi ég kéksége felé. És, mint egy jól regisztráló óramutató: állandóan delet mutat. Delet az ég melegje, a város hangulati színezete, azok a titkos erők, amiknek egybefolyásából Algír — Algír lett és Rejkjavik izlandi várossá magosult, delet az emberek lelke — (odaát Hantban már sárosi, gömöri allűröket penget a magyar: urak keze és szive, de itt, Barsban valahogy nyugatabbra jutottunk az emberek közti érintkezés elbírálásában s délebbre az őszinteségben, lehetne tehát mondani némi kerteléssel, hogy Léva úgy délnyugat felé deklaraálő, — mondanák a hazájukra büszke lévaiak). Milyen öröm volna, állandóan eme speciális Délség tudatában gondolni ezt a várost. Bocsánat. Talán riport lierefébe nem is illik poétikus ellágyulás. De mindnyáján, — többé- kevésbé —• lirikuspv vágjunk. Szmbathy Viktor. \\ 1 1
