Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-15 / 210. (1248.) szám
1926 szeptember 15, szerda. ^IW<jMtMAfifeAaHIRIiAE A kassai week-end szenzációi Primadonnaverseny a kassai színházban — Zsúfolt házak, virágesö, percekig tartó nyílt- színi tapsok — Hí? Biller Irén — hio Harmath Hilda — Biller október végén ismét Kassán játszik Kassa, szeptember 14. Az elmúlt héten csak egy nagy szenzációja volt a városnak: Biller Irén kassai vendégszereplése. Szenzációs volt a művésznő fogadtatása, szenzációsak voltak a „Muzsikus Ferkó“ előadásai és a többi szinházi esték, amikor Biller ünneplésétől visszhangzottak a kassai színház falai, de hogy teljes legyen a krónika, meg kell említenünk azt a rendkívüli színházi eseményt, hogy Biller Irénnel együtt egy hasonló fényes márkájú primadonna, a kassai és szlovenszkói közönség másik -dédelgetett kedvence, Harmath Hilda is kivette részét az óriási sikerből. Valóságos primadonna-verseny volt a kassai színház elmúlt hete. A két tüneményes sztár vendégjátéka volt az a fascináló erő, ami a közel száz százalékkal felemelt helyárak dacára is — egy este kivételével — zsúfolt házakat eredményezett. A pesszimisták azt mondották, hogy a kassai közönség két esténél nem bírja tovább s a harmadik este már kongani fog az ürességtől a nézőtér. A pesz- szimisták számítása — hála a kassai közönség györnyörü lelkesedésének — csődöt .mondott. Bittér Irén fürdőit virágokban s a szűnni nem akaró három gs ötperces nyillszini tapsok tengerében. Harmath Hildát hasonló frenetikus ünneplésben részesítették. Váradi Margit és Hor- nyay Janka fényes békebeli korszakára emlékeztetett ez a kassai szinházi hét, amelynek a megteremtése elsősorban Faragó Ödön érdeme. Kevesen tudják azt, hogy micsoda óriási munkát és utánjárást jelentett, amig a Biller—Harmath primadonnapárt sikerült az előadásokra lekötni. Mind a két sztárnak állandó magyarországi szerződései vannak s igy természetes, hogy csak igen nagy áldozatok árán lehetett a művésznőket Kassára lehozni. A mai gazdasági viszonyok mellett is kockázatosnak látszott ez a nagyszabású vállalkozás. Faragó azonban mégsem csalódott, midőn arra a feltevésre építette föl a nagykoncepeióju vendégjátékokat, hogy a kassai közönség szívesen hozza- meg az áldozatot, ha cserébe kitűnő teljesítményi, művészit kap. A szinházi pénztár előtt formális verekedések voltak a jegyekért s a tó- sün érkezőket a szlovenszkói magyar színészet életében oly ritkán előforduló: „Ma estére minden jegy elkelt" c. tábla vidám sorai üdvözölték. A nagy sztárok vendégjátéka azonban nemcsak a közönség körében, hanem a kassai virágipar terén is meglepő fellendülést okozott. A „Muzsikus Ferkó“ első előadása előtt kocsikon szállították a szegfűt és az őszirózsát a színházhoz. Kassán egy fél év alatt nem vásárollak annyi virágot, mint Biller Irén és Harmath Hilda tisztelői egy hét alatt. Az esti korzónak mindég megvolt a maga külön szenzációja: Oroszné virágüzletében csodálatos virágkosarak és csokrok az utólérhe- tetlen Biller Irénnek, Uhl Matild üzletében pedig szédületes szegfűk, virágból készült óriás-szivek s a szakma terén ösmeretes meglepő és pazar kreációk az isteni Hildának. Ha Billernek fehér virágai voltak, Harmath vörös rózsákat kapott, ha Harmathnak három virágkosara pompázott a kirakatban, Billernek legalább öt, még sokkal pom- pásabb csokrot és szaLlagot rendeltek. Hát még a szallagíeliratok! A nemes vetélkedés ezeu a téren is felülmúlta az eddig Kassán tapasztalt ilynemű s igen dicséretreméltó versengéseket. .. A virágok csatája mi tűrés-tagadás átragadt a közönségre is. A legobjektivebb szemlélődés alapján meg kell állapítani, hogy a kassai közönség két nagy pártra: a Bittér-pártra és a Harmath-párlra szakadt. Mind a két párt szentül meg volt és meg van győződve a maga igazáról s azzal a harci kiáltással bocsátkozott küzdelembe, hogy csak egy primadonna van Kassán és az egész világon — és ez: Ő! írhattak az újságok, amit akartak, beszélhettek a szinházi rókák és a beavatottak. Mind a két tábor képes lett volna meghalni és gyilkolni a maga igazáért. A pártok széles orgánizációival, erős karzati tüzérséggel, az erkélyen elhelyezett s a tapsdübörgésüsz szükséges legnagyobb kaliberű bombavetőkkel, aknákkal és a végnélküli lelkesedés muníciójával megrakott iszonyú nagyságú lőporos tornyokkal rendelkeztek. Mindezekhez járult a nagyszerűen működő s az ellenség hangulatát kifürkésző belső sp'dnázs s az autókkal és motorbiciklikkel fölszerelt repülőflotta, amely a művésznők szállításáról gondoskodott. Hogy kik mozgatták a háttérből ezt a két nagy aparátust, azt sűrű homály fedi és teljes bizonytalanság. Beszélteit X. gyárosról és N. úrról, akik állítólag vagyonokat áldoztak a nemes küzdelem költségeire, de ez csak gyenge föltevés, mert úgyszólván minden félórában uj és még lelkesebb arcok jelenten: meg a virágüzletekben s igy ■ joggal feltételezhető, hogy a kassai és vidéki gavallérok és aranyifjuság legjobbjai vettek' részt a csatában. A Biller-párt kinkkor jei Scharman bácsi kitűnő söreiből merítettek felvonásközben erőt a további küzdelemre. A Har- math-párt karzati gladiátorai a LőcseiMz literes korsóival kocintgattak. A kassai diákság a szokott lelkesedéssel dübörgött s ami a legérdekesebb, a nők még sokkal inkább kivették a részüket a kedvencnek szóló lapsorkánból, mint a férfiak, A legkedvesebb mégis az volt a dologban, hogy legtöbbször mind a két párt elfeledkezett párthü- ségéről s együtt tapsollak a Biller és a Harmath Hilda számai után, mert hiába volt mindeu hangulatkeltés pro és kontra — még Páris is nehezen tudta volna eldönteni, hogy melyik mikor volt szebb, jobb és kedvesebb. Biller Irént a Pacsirta második felvonása után meginterjúvoltuk az öltözőjében. A művésznő tüneményesen szép volt, ragyogó fiatal és utólér- hetetlenül kedves, közvetlen. —Mikor látjuk megint? — kérdeztem. — Október utolsó hetében újra Kassán játszom — felelte Biller. — Én fejezem be a kassai szezont. — Meg volt elégedve művésznő a kassai utjával? — Nagyon, de nagyon. Az éil kassai közönségem ma is úgy szeret, mint amikor állandóan Kassán játszottam. Köszönöm nekik, hogy olyan aranyosak és kedvesek voltak hozzám. A fogadtatásom olyan volt, akár egy álom és az a sok taps, virág és ünneplés nap-nap után kimondhatatlanul jól esett. Kassára mindég a legszívesebben fogok eljönni — ezt írja meg szerkesztő ur! — Miért nem láttuk Kassán oly «okáig? — Budapesti angazsmánom lefoglalt g most is alig tudtam erre a néhány napra elszabadulni. Egy sereg újdonságra kell készülnöm. — Reméljük, a kassaiaknak is jut az uj Biller-darabokból. — Feltétlenül — mosolyog Biller, — de szeretném néhány kedves régi szerepemet is eljátszani: a Suhancot, Nebántsvirágot és a János vitézt. A rendező csengője megszólalt és Biller Irén az ő közvetlen modorában bucsásott el: — Üdvözlöm a drága kassaiakat, a viszontlátásra! Bekéay László. Holota dr. intervenciója az érsekuivári adéleszáliüás érdekében Az érsekujvéri adóháboru a pozsonyi vezérpénztigyigazgafó előtt a vezérpénziigy(Saját tudósitóak telefonjelentése.) Az érs-eknjvári adópanaszok és az adókivetés tarthatatlan helyzete, mint ismeretes, Érsekújvár összlakosságát valóságos forrongásba hozta. A vezérpénzügyigazgatóság érsekuj- vári kirendeltsége olyan adóitat vetett ki, hogy azokat egyetlen polgár sem tudja megfizetni. Ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozott a magyar nemzeti párt iparos-szakosztálya, azonkívül Érsekújvár képviselőtestületi ülésén László Sándor fölkérte Holota János dr. városbirót, nemzetgyűlési képviselőt, hogy a város lakosságának érdekében ezen tarthatatlan helyzet elhárítása ügyében tegyen meg mindent. Az ipartársulat és a magyar nemzeti párt együttesen megkezdte az adókivetések ellen harcot. Holota János dr., a magyar nemzeti párt képviselője, a városi képviselőtestület és az ipartársulat íölkérésére a mai napon egy küldöttséggel, amelynek tagjai Plichta Ferenc ipartársulati alelnök, Szapu Alajos és Baubic Endre voltak, fölkereste Pozsonyban Brachtel v e zé r p én z ügy igazgató t, akinek előterjesztette az érsekujváriak nehéz és tarthatatlan helyzetét. Holota János dr. a következőkre kérte az érsekujváriak nevében igazgatót: 1. Száílitsák le az adókat még az adójavaslati tárgyalások előtt. 2. A tárgyalások folyamán engedékeny eljárást kövessenek. 3. A felülvizsgálás élére pedig a vezér- pénzügyigazgatóság teljhatalmú biztost nevezzen ki. Brachtel vezérpénzügyigazgató válaszában kijelentette, hogy teljesen megérti az érsekujváriak panaszát és utasította a pénzügyigazgatóság érsekujvári kirendeltségét, hogy az adókivetéseknél az engedékenység legvégsőbb határáig menjen el. Az adók megállapításánál olyan összegeket vessen ki, hogy azokat a polgárok meg is tudják fizetni. Holota János dr. a pénzügyigazgatót ezután meghívta Érsekújvárra, hogy személyesen győződjék meg a panaszok jogos voltáról és maga hallgassa meg a polgárok panaszait. A pénzügyigazgató erre határozott választ nem adott. A bizottság, ha nem is megelégedetten, de mindenesetre kissé megnyugodva vette tudomásul a pénzügyigazgató kijelentését. Érsekújvár lakossága szorogva várja a csütörtöki adótárgyalásokat. A félhivatalos lap SzlovenszBcé gazdasági konszolidálása ellen A Ceskoslovenská Aepubiika elutasítja Nitsch Andornak a szlo- vensskói összes törvényhozók ankétjára vonatkozó indítványát Prága, szeptember 14. Megírta P. M. H., hogy Szlóvenszkón az érdekelt körök nagy szimpátiával fogadták Nitsch Andor kezdeményezését, amely szerint Sziovenszkó törvényhozói pártállásra való tekintet nélkül közösen vitatnák meg ezen országrész gazdasági, kereskedelmi és ipari kérdéseit. Más lapok megállapították, hogy a szlovenszkói törvényhozók tényleg foglalkoznak egy ilyen gazdasági blokk létrehozásának kérdésével. Nem tartjuk szükségesnek hangsúlyozni, hogy Nitsch javaslata távol állt minden politikai tendenciától. Annál különösebb a fél- hivatalos Ceskoslovenská Republika mai állásfoglalása, melyben bejelenti, hogy ez a terv egyáltalában nem aktuális, hogy a szlovák törvényhozók igen szkeptikusan fogadják s igy szó sem lehet arról, hogy a nemszlovák törvényhozó által ajánlott gazdasági egyesülés létrejöhessen. A félhivatalos rosszhiszeműen úgy tünteti fel a dolgot, hogy csak a magyarok és magyarónok beszélnek erről a tervről. A félhivatalos tehát még a gazdasági problémák megoldásába is politikát kever bele és még azt is fájlalja, ha egy ilyen komoly és Sziovenszkó gazdasági válságát elhárító tervet véletlenségből nem szlovák vagy cseh, hanem magyar vagy német törvényhozó terjesztett elő. Minthogy a cikk a félhivatalos lapban jelent meg, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nemcsak a félhivatalos sajtó, hanem a kormánykörök is ezen a véleményen vannak. Megkezdték az Eperjesen szolgált rockendorfi tömeggyilkos pőrének tárgyalását A vádirat — A börtönben született gyilkos különös élettörténete Sandner beismerő vallomást tett Ma kezdték meg a pilseni hadosztálybiróság előtt Sandner Ferencnek, az Eperjesen szolgált négyszeres gyükos katona perét, aki április 10-én Rockendorfban megtámadta a Dölner-családot, négy tagját megölte és a lakást kirabolta. Amikor Sandnert a tárgyalási terembe bevezették, bírái láttára sirva fakadt- Hosszú ideig tartott, mig ismét megnyugodott. Az ülésterem, már amennyiben a helyiség szűk volta megengedte, megtelt hallgatósággal. A tárgyalás elején a kirendelt védő a tárgyalás elhalasztását indítványozta, azzal az indokolással, hogy nem volt kéllő ideje az anyagot áttanulmányozni és SandneTrel sem beszélhetett, mert a védelemmel csak a tárgyalás előtt négy nappal bizták meg. Yrba hadbíró-ezredes, elnök a védő javaslatát elutasítja és megkezdi a vádirat felolvasását. A felolvasás, amely cseh és német nyelven történt, két óra hosszat tartott. Fogházban született és kolostorban nevelkedett A vádirat megállapítja, hogy Sandner Ferenc 23 éves és a brüxi járásbirósági fogházban született, ahol 1903-ban anyja lopásért 12 hónapi fogházbüntetését töltötte le. Anyja két év múlva FluSsbergben öngyilkosságot követett el és a kétéves Sandner Ferencet, akivel apja egyáltalában nem törődött, a kaadeni Szent Erzsébet-kolostorban helyezték el, okol 14. életévéig maradt A kolostori nővérek szerint Sandner lusta és erőszakos fiú volt s már 13 éves korában megtámadta az egyik nővért, mert az őt egy alkalommal megfenyítette. Csak a többi nővérek tudták a megtámadottat Sandner karmai alól kiszabadítani. A kolostorból erre elbocsátották. Ezután a községi szol gánál lakott. A szolga előtt egyszer kijelentette, hogy egy cigarettáért képes volna egy embert megölni. 1917 őszén önként jelentkezett egy munkásosztaghoz, amellyel Linzbe ment. Visszatérése után egy; gyárban dolgozott, ahol azonban betörésért elbocsátották. A csendőrség letartóztatta. Ezután mint pásztor és napszámos szolgált Eger környékén különböző földbirtokosoknál. 1924-ben ugyancsak lopásért másodszor is ült. A vádlott apja, aki jelenleg a schönbacbi szegények házában él, iszákos ember és fiáról sohasem gondoskodott. Sandner Ferencet 1924r-ben besorozták és 1925 junius 7-én az eperjesi 14. gyalogezredhez osztották be. Eperjesen kétszer büntették meg Sandnert Az ezredparancsnokság átirata szerint katonáéknál is erőszakos, hazug embernek ismerték s katona- társai sem szerették. A húsvéti szabadságát Schön- bacbon Vogel Rudolfnál töltötte, rendesen jelentkezett megérkezésekor a csendőrsógnél, de a Vo- gel-családt-ól egy szép éjszaka búcsúzáé nélkül tűnt el. A gyilkosság éjszakája Dölner Rudolf földje Rockendorfban fekszik egy elhagyott helyen. Az emlékezetes napon, április 9-én, lefeküdt már a DÖlner-család és pedig a Dölner-bázaspár, a 11 éves Gáspár, a 9 hónapos Mária és a 4 éves Anna. A konyhában pedig a D éves Theodor és a 7 éves József, valamint Hofl- mann Anna szolgáló aludt. A szörnyű éjszakáról egyedül a kis Gáspár tud felvilágosítást adni, mert ő maradt valamennyiük közül életben. A kis Gáspár elmondja, hogy éjszaka fölriadt álmából, mert a sebesült apja ő reá esett. A lámpa égett, látta, amint az anyja vérző szájjal az ágyon ül és hallotta az apja jajkiáltÁsait. Az asztal mellett észrevett egy katonaköpenyben álló férfit, aki egy újságpapír t*ba becsomagolt valamit és azt a köpenye alá rejtette. Az idegen férfi ezután az anyjához ment, megfogta a vállán és kérdezte: Hol van a pénzetek? Az anyja válaszolt: Nekünk nincsen pénzünk. Ezután átkutatta a katona az Íróasztal fiókajit, a szekrényeket, de azt már nem tudja a kis Gáspár, hogy talált-e ott valamit. Arra azonban emlékszik, hogy a konyhából visszatérve, az asztalon pénzt számolt a gyilkos. Ezután eloltotta a lámpát és az ablakon át kiugrott. A kis Gáspár nem tudta, hogy 6züleit súlyosan megsebesítette az idegen. A sötétben kiszaladt p pásztorfhihoz és elmondta néki, hogy valami baj történt a szüleivel. Kettesben visszamentek a szobába, itt látták, hogy a padlózaton óriási vértócsa van. A 6züiők és a többi gyermekek az ágyakon feküdtek és le- jükböl folyt a vér. Ezután elhiv&k a nagyapát és csak ő ébredt tudatára a szörnyű gaztettnek. A négyéves Anua már. halott volt, József a cselédleány hullája alatt feküdt. Közben föllármázták a szomszédokat is, megjelent a csendőrség és a körorvos is. A gyilkos vall A vádirat felolvasása után megkezdődött a gyilkos kihallgatása, Sandner nagyjában beismeri a vádat, de ellentmondásokba keveredik. Mig a vizsgálat folyamán azt állította, hogy a gyilkossággal már régebben foglalkozott, ma azt vallotta, hogy csak abban a pillanatban határozta el magát a gyilkosságra, amikor a Dölner-család szobájába belépett és az alvók nyugtalan mozgását észrevette. Tettét főként azzal indokolja, hogy már régebbi bűntettei miatt mindenütt mellőzték s igy ő gyűlölte , embertársait. A tárgyalást délután kettőkor félbeszakítóttáí és holnap reggel folytatják. Sandner a tárgyalás folyamán megnyugodott és a föltett kérdésekre hangosan válaszolt. Magyarok nélkül, de a horvátok részvéteiével zajlott le a bécsi Trachtenfest Bécs, szeptember 14. (A P. M. H. tudósítójától.) A bécsi árumintavásár befejezése alkalmából Bóos városa nagyszabású népviselet-ünnepélyt, úgynevezett Trachten- festet rendezett, amelyen az összes osztrák tartományok lakosai felvonultak népviseleteikben. A bécsi Trachtenfestet a Magyarországtól elszakított Ruszt vincellérjei nyitották meg. Burgenlandból azonban nemcsak a németek, hanem a horvátok is részt vettek pazar ruháikban. Általános feltűnést keltett azonban, hogy a Traohtenfestről hiányzottak Burgenland magyar lakosai. A brgenlandi magyaron elmaradását sokféleképpen magyarázzák. Köztudomású, hogy Burgenland mintegy 60.000 főnyi magyarsága alig néhány községben lakik zárt tömegekben, leginkább elszórtan ékelődik be a németek és horvátok közé. A burgenlandi magyarok között azonkívül kevés a falusi földmives, legnagyobb részük szellemi és ipari munkás. Ezek viseletűkben erősen elvárosiasodtak és már nem járnak népviseletben. Ez a hivatalos magyarázat a burgenlandi magyarok nagy feltűnést keltett elmaradásáról. Mások szerint azonban a magyarok távollétét politikai okok idézték elő. A magyarok nem akartak Bécsbe menni, mivel nem voltak hajlandók egy osztrák nemzeti ünnepélyen részt venni. A burgenlandi tartományfőnökség sem igen hívogatta a magyarokat, mivel az osztrák hatóságok nem akarták, hogy a bécsi ünnepélyen, amelynek nézőközönsége között igen sok volt az idegen, a magyarok is szerepeljenek és ez olyan benyomást keltsen, hogy Burgenlandban az Ausztriához való átcsatolás ellenére ifi még tömegesen élnek magyarok.
