Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-14 / 209. (1247.) szám
6 1926 szeptember 14, kedd. A magyar származású Szent Omár börtönbe akarja juttatni Hanish prófétát Hogyan lett a temesvári Wendrátska-fiuból mazdaznán próféta — Harc egy automobil körül lyek Németország genfi fölvételéi jelentették. Peltzer, a szőkehaju, szemüveges német doktor, aki nem egyetemi végzettségével hódította meg a világot, (ámbár tagadhatatlan, hogy okos fiú lehet, oly átszellemült, oly szelíd-egyszerű Schul- meister arca van), hanem a lábával. Azzal, hogy tegnap szenzációs idő alatt legyőzte az 1500 méteres távon Niirmit és Widét, a világ két legjobb távfűtőjét. Tehát még a németek is, ez a pár excellence szellemi nép. Tehát még ez a doktor is! Nem lehet a sporieredmények lélektana ellen beszélni, csak meghódolni lehet. Goethe, Wagner birodalma tombol, s úgy érzi, hogy nem Wagner birodalma, hanem Siegfried birodalma, — amiben utolvégre igaza is van, hisz Siegfried, a hős, az erős, primarebb, mint Wagner volt. S ilyen is az arány: este az operában Siegfried-Wagnernél ezer ember, délután Siegfried-P el ízeméi harmincezer. Akik az operából kijönnek Siegfriedre, az erősre gondolnak, mig ugye a sportpályákról jövők nem gondolnak Wagnerre. Pedig ez az utóbbi is méltányos dolog lenne. A Peltzer-félékből is Siegfried nőhet, ha akad merész legené dagyártó, — s azután már semmi sem áll útjában, annak, hogy az uj legenda uj Wagnert találjon, így mondja Duckmayr is, az uj nagy német költő, aki ért az efélékhez. Szvátkó Pál. A bécsi félhivatalos is zsarol Újabb botrányok a bécsi sajtódzsungelben Bécs, szeptember 13. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Ugylátszik, már nincsen bét bécsi sajtóbotrányok nélkül. V: A burgenlandi tartományi kiállítás megnyitásán a kismartoni polgármester a meghívott vendégek előtt kijelentette, hogy két bécsi napilap kiküldött munkatársai , meg akarták zsarolni. A jelenlevő újságírók között nagy izgalom támadt és követelték, hogy a polgármester nevezze meg a szóban forgó lapokat. A polgármester erre közölte, hogy a kormány félhivatalosa, a „Reichspost“ és a legnagyobb példányszámban megjelenő napilap, a „Volkszeilung“ akarták megzsarolni a kiállítás rendezőségét. A másik botrány hőse újra a „Die Stunde“. A „Die Stunde” egyik munkatársa, a Budapestről emigrált Frank László dr. több cikket irt egy gyilkossággal kapcsolatban és eg" kórházi ápolásban levő rokkantat vádolt meg a tett elkövetésével- A rendőrség ebben az irányban is kiterjesztette a nyomozást, de már az első órákban nyilvánvalóvá lett, hogy a Die Stunde szenzációhajhászásból, minden alap nélkül hurcolt meg egy ártatlan embert. Az alaptalanul gyilkossággal vádolt rokkant most bűnvádi feljelentést tett Frank László dr. ellen. Néhány bécsi lap foglalkozik az üggyel és felemlíti, hogy a Die Stunde ugyanezen munkatársa már tavaly egy belgrádi eltűnés kapcsán hasonló lelkiismeretlenséggel „saját, külön nyomozása” alapján j gyilkossággal vádolt meg egy tisztességes bécsi caládot.----- ■■———> 'igknae.'aff7 —~ A Vág-folyó Senki-szigetének titka Hullarészeket sodort a viz egy Szered melletti szigetre — A titkot nem lehet felderíteni Berlin, szeptember 13. A „világmegváltó" mazdaznán gondolat hívei a jövő hét elején ülnek össze Lipcsében első világ kongresszusukra. A kongresszuson a beavatottak szerint most már határozott formában ki fog robbanni az a hatalmas ellentét, amely a legutóbbi időben két táborba osztotta a mazdaz- nánokat. A németországi mazdaznánok zöme ugyanis, élén a freíburgi szervezetekkel, nyílt ellenzékbe készül. 0. C. A. Hanish, a hivatalosan elismert próféta, a „megtestesüli Zarathustra" pártja ellen. Az elpártolt szervezetek élén St. Omar áll, aki meg akarja dönteni Hanish trónját, hogy azután önmagát kiálthassa ki prófétává. Ezzel egyidejűleg a magyarországi mazdaz- nán-mozgalomról érdekes és egészen uj részietek szivárogtak most ki. Néhány évtizeddel ezelőtt, éppen akkor, műkor a mazdaznán-mozgalom első hullámverései Magyarországra is eljutottak, egy beesettarcu, sovány fiatalember érkezett Budapestre, aki Temesvárról indult, el szerencsét próbálni. A fiatalembernek kis batyuján é3 betegségtől kikezdett tüdején kivül semmije sem volt az ég-világon, de miután egy szerencsés véletlen folytán összeköttetésbe került a legelső magyar mazdaznánokkal, egészséges szimatával megérezte, hogy ezen a téren könnyen csinálhat karriert. Wendrátskának hívták a fiatalembert, az apja katonatiszt volt a temesvári garnizonban, aki nem igen törődhetett fia nevelésével. Már csak ezért sem juthatott W-endrátska a mazdaznán-mozgalom élére, bár tehetségét és a szervezkedés körül szerzett érdemeit mindenki elismerte. így hát kétévi budapesti tartózkodás után 1912-ben, önérzetében megsértve, külföldre ment. Wendrátska, mint Szent Omár Körülbelül ugyanebben az időben egy St. Omár nevű ember kezdett mind nagyobb szerepet játszani a németországi mazdaznán mozgalomban, akiről csak évtizedek után derült ki, hogy azonos Wendrátskával. Az ügyes és rendkívül ravasz fiatalember két évig elég jelentéktelen szerepet töltött be a mozgalomban, mig végül sikerült ele :ábitani egy dúsgazdag gyáros leányát, akit azután feleségül is vett. A hatalmas hozománnyal Freiburgba utazott és ettől az időponttól kezdve a kis breisgaui város a mazdaznánok egyik legerősebb fellegvára lett. Wendratska, azaz most már St. Omár megalapította a Ge.ber-Ver- lagsgesellschaftot, amelynek négy előkelő külföldi postatakarékpénztárnál van hatalmas összegű csekkszámlája, majd az Arja-Bleímüvészet Revüjét, amely ma a zarathuszlrikus mazdaznán-mozgalom legelőkelőbb lapja, valamint még több más hasonló lapot és vállalatot. Az ambiciózus ember azonban nem elégedhetett meg ennyivel, ő a próféta aranytalárja után sóvárgott, hogy mint a „minden mazdaznánok ura“ az egész világ hasoló szervezeteire kiterjeszthesse hatalmát és kikiálthassa magát az igazi és valóságos reinkarnált zarathustrává. Eleinte úgy látszott, hogy legodaadóbb hive 0. C. A. Hanishnak, a hivatalosan elismert prófétának. Sőt tovább ment, és kétkötetes nagy műben dicsőítette fel Hanisht, majd „Z“ (Za- ratkustri&che Botschaft) címen hetilapot alapított, amelyben ■: egyre magasztalta a prófétát, akinek pedig titkos riválisa volt. Omár és Hanish harca a próféta Ságért Most azonban, úgy látszik, St. Omár elég erősnek érzi magát a kenyértörésre, mert nyíltan kezdi támadni a prófétái A szakadásra holmi anyagi differenciák adtak okot, pedig a mazdaznánok semmit sem vetnek meg annyira, mint a pénzt. Mikor ugyanis 0. C. A. Hanish megérkezett Németországba, St. Omár egy gyönyörű automobilt ajándékozott prófétájának, aki örömmel is fogadta a figyelmes ajándékot. Annál nagyobb volt azonban csodálkozása, mikor az autógyár néhány hónappal később neki prezentálta a számlát az ajándékba kapott autóért. A próféta megtagadta az autó árának kifizetését, azzal az indokolással, hogy 6 Isten szegény szolgája, vonaton is utazhat és nem okvetlenül szükséges, hogy saját autóján járjon. Ezzé] megkezdődött a nyílt harc a két rivális között és St. Omár, akinek nyelvén még nagyon is megérezni itt-ott a temesvári sváb dialektus nyomait, Ver Fali Hanish c. könyvében kigyót- békát kiált prófétájára és szentül fogadkozik, hogy börtönbe juttatja azt az embert, akiről két vastag köteten keresztül áradozott a leglelkesebb rajongás hangján. Ez a mazdaznánok két táborra szakadásának hiteles és bizony kissé komikus története. Ezért tekintenek a világ mazdaznánjai oly feszült várakozással a lipcsei világkongresszus elé, mert ez a kongresszus van hivatva eldönteni, hogy vájjon hogy is végződik ez a mazdaznán béka- egérharc, mely ekkora vihart vert föL Trencsén, szeptember 13. Vágszered község határában, a Vág folyó egyik homokszigetén egy oszlásnak indult hulla darabjait találták meg. A titokzatos lelet különféle találgatásokra szolgáltat okot, hogy vájjon szerencsétlenségnek esett áldozatiul az illető, vagy pedig gyilkosság történt? A maradványokból az orvosi vizsgálat csupán annyit tudott megállapítani, hogy a hulla egy idősebb korú férfié. A hulla azonban már annyira feloszlott, hogy csupán két folton maradt meg a bőr, egy 12 és egy 15 centiméter átmérőjű darabon. Csak ezen a két helyen maradtak rajta ruhamaradványok is és pedig a nadrágnak és lábravalő- nak részén. Mind a két ruhadarab házivászonból való. Ebből azt következtetik, hogy a halott alighanem munkás ember volt- A holttestet különben már másfél centiméteres mészréteg vonta be, úgy hogy sem a személyazonosságot, sem a halál okát rém lehet megállapítani. Eredetileg a hulla 2—6 éven át egész más helyen feküdhetett, mésztartalmú homokban, azután a Vág vize felemelte, magával vitte és a szeredi szigeten kivetette. A vizsgálat megindult, de valószínű, hogy a senki szigetének titka örök rejtély marad. Lezuhant egy román repülőgép Morvaországban Olmütz, szeptember 12. Vasárnap délelőtt tiz óra körül a morvaországi Altendorf vidékén lezuhant egy román repülőgép. George Palsulescu román kapitány és a pilóta is súlyosan megsebesültek. Az első orvosi segély után mindkét sebesültet a rőmerstadti kórházba szállították. ‘ ' ; ;.„j — Európa utolsó leheletéig kitart Dél- afrika mellett. Amint hazatérek, mindent megteszek, hogy önöknek a szükséges segítséget, különösen embereket — csapatokat —■ a szükséges emberanyagot elküldjék. — Nehéz harcokba fog kerülni. Sok fej, sok vélemény. Boldog Afrika császárság, ahol csak egy akarat parancsol! — Amit én akarok, nem a kivándorlás fokozása. Ez az eszköz, amilyen jó volt idáig, nagyon lassú akkor, midőn minden késhegyen áll. Kezdettől súlyt helyeztünk arra, hogy a kivándorlók fegyver képes fiatalemberek legyenek, akiknek itt kormányuk segítségével exisztenciát kellett keresniük ... és találtak is. — Ez azonban most már nem elég. Az elnök szeme felcsillant. — Uhlenkort ur komolyan hiszi, hogy ez keresztülvihető ... hogy... — Akarom — szakította félbe Uhlenkort. — Életre-halálra megy a dolog. A helyzet a legerősebb eszközök alkalmazását kívánja meg. Mi önöknek európai katonákat küldünk ... egyelőire ... azt mondom, egyelőre ... felszerelés nélkül mint kivándorlókat! — És a diplomáciai bonyodalmak, a- melyek ebből bekövetkezhetnek? ... Egészen bizonyosan súlyos diplomáciai bonyodalmak. Walter Uhlenkort vállat vont. — Elnök ur, súlyos diplomáciai bonyodalmak csak akkor állanak elő, ha már a kard nagyon lazán áll hüvelyében. És ezeket többnyire a kard is dönti el. * Juanita Alameda kiszállt gépkocsijából és belépett a kapstadti Delarey-szálloda előcsarnokába. A portásnak adott ki utasítást. — Félórán belül keresni fog a Prince- ton & Williams-cég egyik alkalmazottja, mintákat mutat be. Vezesse szobámba. — Parancsára, nagyságos asszony! Félóra múlva a liftboy egy üzleti alkalmazottat kísért Juanita lakosztályába. — A Prínoeton & Williams-cég alkalmazottja ! Juanita felemelkedett íróasztala mellől. Mély meghajlással közeledett a segéd a hölgyhöz. De alig hagyta el a liftboy a szobát, felegyenesedett és fojtott hangon szólalt meg: — Parancsol, nagyságos asszonyom? Juanita közel húzódott hozzá és alig hallhatóan mondta meg neki a jelszót. Aztán visszalépett és ismét hangosan szólott. — Kérem, terítse ki mintáit az asztalon ... Igen, itt! A szín ... mintha ... illeni fog ez nekem? — Megpróbálhatjuk, nagyságos asz- szonyom!... Szabad talán a vállára tennem? Kissé körülményesen babrált a szövettel, hogy Juanitára illessze. Aztán néhány lépéssel hátrált, mintha a hatást akarná megfigyelni. Majd ismét egész közel lépett hozzá, majd itt, majd ott rendbe hozott egy-egy ráncot és folyton beszélt. Hangosan beszélt, mint a Princeton & Williams-cég egyik ügyes alkalmazottja, ha távol állott tőle és a fülébe suttogott, ha a szövetet igazította. Juanita ott állott minta szobor, tűrte, hogy motoszkáljanak rajta, de mindazt, amit fülébe súgtak, a legpontosabban megjegyezte. Közben megjegyzéseket tett a próbára vonatkozólag. Fél óráig tartott a próba, azután kartonjait csomagolni kezdte. A nő ekkor halkan ezt kérdezte: .-■■■■ >• — Semmi más újság? — De igen! Omega chilire alatt további tandó: Christi Harlessen, mint lovarnő a Briggs-cirkuszban működik, jelenleg Kap- stadtban. — Ezt továbbítsa maga! És aztán ismét hangosan. — Hagyja itt, amit választottam. Megnyomta a csengőt. A liftboy belépett. A segéd mély hajlongások között távozott. Amikor magára maradt, néhány pillanatig szoborszeré merevséggel állott. Öklei összeszorultak. Hirtelen rándulás szaladt végig testén. Aztán összeszedte magát. —■ Hideg vér, Juanita. Először a sürgönyt a császárnak! Ismét leült Íróasztalához és emlékezetből leírta mindazt, amit meg jegyzett. Szinte szó- szerint sikerült. Akkor s leírtakat chiffrebe szedte. A távirat a teljes beszélgetést tartalmazta, melyet Uhlenkort egy órával előbb a császárral folytatott... Rendszabályok az afrikai császárság egyre növekvő tulhatal- mával szemben. Közlések az uz kivándorlási tervről, hírek nagy hadianyag-szállításokról. Aztán egy nagy kristályfiaskót vett elő táskájából. Tartalmából egy üvegbe öntött, bedobta a távirat eredetijét és várt mindaddig, amig a papír teljesen szétoldódott, semmivé vált. Akkor a chifíret maga vitte le a hotel küldőállomására. Visszatérőben odakiáltott a portásnak: — Páholyülést a cirkusz ma esti előadására ! Ismét szobájába lépett. Nyugtalanul járkált fel s alá. Mélyen gondolkozott. — Ah!... mi lehet ez? ... ez a jéghegy! Hitted-e valaha is, hogy szive van... nem ember ... jéghegy ... és most... nem . . . látni fogom ... és cselekszem ... * Klaus Tredrup Uhlenkort szobájába lépett. — Halló! Na végre készen! Épen láttam, amint hazatérőben volt. Homloka bizony kissé borult volt. Meg is van hozzá minden oka — folytatta, mikor Uhlenkort semmit sem válaszolt. — Itt ül az Uhlenkort ólombányák vezetője egy területen, amelyen bányái vannak és amely nemsokára talán a feketés és fehérek felvonulási területe lesz itt a here- rók földjén ... A tréfa, amit meg akart kockáztatni, benne rekedt, amint Uhlenkort gondterhes arcát meglátta. — Elég mára, Uhlenkort ur! Én csak egy szabad madár vagyok, akinek minden .vagyona tiszta fejében és két erős öklében áu. Talán nem tudok belehelvezkedni az ön súlyos gondjaiba. De azt hiszem, tudom egész biztosan, hogy mára elég volt. Elég a munkából és gondokból! Keressünk valami szórakozást! Kapstadt. gazdag az ilyesmiben! — Igaza van, Tredrup ur! viszonozta gyönge nevetéssel Uhlenkort. — Feltételezem, hogy a szórakozási rovatot kiíanul- mányozta a napilapokból. Tegye meg ajánlatát. Mindenben alkalmazkodom. — Nevessen ki! Nézzük meg a cirkuszt! — Cirkusz? ... Már megint cirkusz? ... Ön olyan nagy kedvelője a cirkuszi mutatványoknak? — Nyíltan bevallva, igen! Meg tudom becsülni a bátorságot és erőt, bármilyen formában mutatkozzék. Utolsó éveimet olyan vidékeken töltöttem, ahol a cirkuszt még híréből sem ismerték. Ezért nem szívesen szalasztóm el az alkalmat, ha ilyesmit élvezhetek. A cirkusz Briggs van most itt. — Cirkusz Briggs? — Uhlenkort felfigyelt. — Briggs? ... Briggs? ...--Igen, Uhlenkort ur! Uhlenkort elővette zsebtárcáját és megnézte a Pinkerton-office legutolsó sürgönyét — Jő, nagyon jő, Tredrup ur! Menjünk hát a cirkuszba. Hány óra? — Nyolc óra. Ha sietünk, idejében érünk az ötödik számhoz. Az első négyet láttuk már Timbuktuban. — Úgy van, Tredrupom — nevetetett Uhlenkort. — És aztán Obermoserhez mentünk. Az autó gyorsan röpítette őket a cirkusz elé. — Nem mondtam?, kiáltott fel Tredrup. — Épen idejében értünk ide. Az ötödik szám. A repülő nővérek épen most kezdenek repülni. Hál Istennek, a publikum itt már kevésbé színes. Bára galérián barnállik még valami, de ezt még kibírjuk. Érdeklődéssel nézték a vakmerő légi- gyakorlatokat. — Valóban nagy bátorság és erő kell hozzá, — állapította meg Uhlenkort. — Vas idegek. Egy másodperccel előbb, vagy később és a nyakba kerül a dolog, vagy legalább is az egészséges tagokba. — Mi következik? Tredrup megnézte a programmot. (Folytatjuk.) * m>'* bo>H^íí§^é©Gérive« Egy elsülyedt világrész története (16)
