Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-02 / 199. (1237.) szám

n

2

glhMWPW

1926 szeptember 2, csütörtök.-0.731 magyart nem fosztottak volna meg anyanyelvének a használatától. Ennyi magyar lakik ugyanis az 1921-es népszámlálás szerint Pozsonyban. Ehelyett mi történt? A pozsonyi íárásbiróság területétől elcsatoltak egy csomó magyar községet, amelyek eredetileg odatartoztak s igv mesterségesen leapasztották a magyarság számarányát 20 százalékon alulra. Majd 1926 április 30-án az 55—1926- számú kormányrendelettel megváltoztatták a rima- szombati, kassai, gálszécsi, nyitrai, stubnyai és ólublói járásbíróságok területét és ezáltal elérték megint azt. hogy S213-j-19.314-j-10.741 -j-17.373, összesen 55.645 magyar, 9284 német és 3407 ruszinnak vitássá v á 1 h a t i k a nyelvhasználati joga! Tehát a „megfelelő könnyítés” fogalma alá nem vonható, azzal merőben ellentétes rendeletekkel igazították el a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogának konfiskációját, vagyis az elnemzetle- nitő törekvéseket, illetve kísérleteket.

Az 55—1926 utolsó rendelete azonban nem eredményezheti még az említett 6 bírósági járásban a nemzetiségi kisebbségek nyelvi jogainak az elkobzását! Mert az utolsó népszámlálás az irányadó a nyelvtörvény 2-ik paragrafusa és a végrehajtási rendelet 14-ik paragrafusa szerint. De még annak is csak a hivatalosan közzétett adatai.

A nemzeti kisebbségek jogi felfogása szerint az utolsó népszámlálás 1921-ben volt s annak a bírósági járásokra vonatkozólag a hivatalosan közétett adatai meg vannak a bírósági járásokra, mint egészekre vonatkozólag. Ez tehát az irányadó mindaddig, mig uj népszámlálás nem lesz s annak adatai közzé nem tétetnek. Ez csak 1931-ben lehet s ig_y az 1921-es népszámlálás hivatalosan közzétett adatai alapján megállapított nemzeti kisebbségi számarányt sem oda-, sem elcsato- lással, sem teljes átcsatolással nem lehet megváltoztatni akként, hogy ennek a ténynek a régi bírósági járásban élő nemzeti kisebbségi lakosoknak a bíróságok előtti nyelvhasználati jogára vonatkozólag befolyása legyen. Ennek a magyarázatnak a helyességét igazolja az is. hogy az igazságügyi minisztérium 7478—1926. számú rendelete az 1921-es nép- számlálás adatai alapján határozta meg a bírósági járások nemzetiségi számarányát s amely járásokban meg volt a 20 százalékos

így fiatalít és szépít a

Jí^§| Sorsi!-erőnse

COfall-putfer COFSlI-szappan

) / Főíctaka! a C. S. R.

részére:

Vörös Rák gyógyLár, Bratislava.

kisebbség, ott kifejezetten ki is mondta, hogy a nyelvhasználati jogosultság a bíróságok előtt megilleti a nemzeti kisebbségeket. Ezen rendelet után jött az 55—1926. számú rendelet, amely egy szót se szól arról, hogy az általa előirt területváltoztatások a nemzeti kisebbségeket a bíróság előtti nyelvhasználati jogtól megfosztja akkor, ha a területváltoztatás folytán a számarányuk a bírósági járásban 20 százalékon alulra olvadt volna! Tehát ily jelentőséget nem tulajdonított a rendeletnek az a kormány, amely ezt kiadta, aminthogy nvilt törvénysértés és nyílt elnemzetle- nitési erőszak nélkül ezt nem is tehette!

De a területváltoztatás publikálását elrendelő táblai utasításban sincs ily intézkedés és az illetékes törvényszékekhez és járásbíróságokhoz, ügyészségekhez, illetve vezetőikhez sem érkezett ily rendelkezés! Tehát a nemzeti kisebbségek az 55—1926. számú rendelet alapján nyelvhasználati joguktól nem foszthatok meg!!!

Az a mód azonban, ahogy a pozsonyi járásbíróság területén élő magyarsággal elbántak és az egyes soviniszta vezető bírák, bírók és ügyészek elejtett szavai, amelyek szerint 1926 szeptember 1-én az 55—1926. számú rendelettel érintett 6 bírósági járásban a nemzeti kisebbség elbucsuzhatik az anyanyelvétől, arra késztet, hogy a tiszta jogihelyzet dacára feltegyem annak a lehetősé-1 gét, hogy a kormány egy burkolt elnemzet-1 lenitő törekvés nyílt érvényesítéseképpen

tényleg elrendeli, hogy 1926 szeptember elsején a rimaszombati, a kassai, a gálszécsi, a nyitrai, a stubnyai és a szepesófalusi bírósági járásokban a nemzeti kisebbségek nyelv- használati joga a bíróságok előtt megszüntet- tessék. Nos ezen eshetőségnek bekövetkeztekor nekünk nem lehet más teendőnk, mint nyílt harc a parlamentben egy oly kormány ellen, amely a nemzeti kisebbségeknek ahelyett, hogy a saint-germaini szerződésben biztosított „megfelelő könnyitések“-et kiszolgáltatná, a nyelvhasználati jogtól fosztja meg a nemzeti kisebbségek jórészét! Be kell terjeszteni azt a törvényjavaslatot, amelyet nyolc év alatt a végrehajtó hatalom az alkotmány előírása dacára sem terjesztett be! Be kell nekünk terjeszteni a birósági szervezeti törvényt s ország-világ láttára alkotni meg azokat a birósági járásokat, amelyek a kisebbségi nyelvhasználati jogokat respektálják és a hivatalnokkormány intézkedését a legteljesebb mértékben dezavuálják s egyúttal a bizalom hiányát is kifejezésre juttatják.

Be kell terjesztenünk egy külön törvény- javaslatot, a nyelvhasználati jog tekintetében a köteles „megfelelő könnyítésekéről és el kell mennünk ebben a kérdésekben a népszövetséghez, ahol lehetetlen, hogy az igazság érvényesülést ne találjon! És ha a jogfosztás politikájának az útját akarja járni a végrehajtó hatalom, úgy legyen mindenki nyugodt, hogy mindezeket meg fogjuk tenni s mindent el fogunk követni, hogy a nyelvünket el ne vegyék és el ne vehessék tőlünk.

Bíróság elé kerülnek

a lenes elleni „fascisia" ¥ádak

& fascisták provokálják ki a bűnvádi eljárást

Prága, szeptember 1.

A cseh fascisták prágai gyűléseinek egyikén Svozil Ciril dr. prossnitzi ügyvéd azzal gyanúsította meg Benes külügyminisztert, hogy puccsal az alkotmány megváltoztatására törekedett. A Národ most ezzel kapcsolatban arról értesül, hogy az államügyészség Svozil ellen fenti kijelentése miatt a rendtörvény alapján bűnvádi eljárást indít.

Az ügyészség eljárását maguk a fascisták provokálták ki azzal, hogy a fascista szövetség titkára, Kucsera József az alábbi levelet i. té^te az államügyészséghez:

„Augusztus 24-én népgyülés volt a prágai Zsófia szigeten, amelyen többek között Svozil dr. prossnitzi ügyvéd is felszólalt. Amikor Svozil Ciril dr. idézte a köztársaság védelméről szóló törvény 10. §-át és az alkotmány 6. szakaszának rendelkezéseit, azzal vádolta meg Benes dr. külügyminisztert, hogy kísérletet tett az alkotmány

alaprendelkezéseinek megváltoztatására.

Minthogy Svozil dr. kijelentése, aki különben is jogászember, nyilvános gyűlésen történt és a jelenlevők között nagy megütközést keltett, kéri alulírott, hogy indíttassák meg a vizsgálat Svozil Ciril dr. ellen arra vonatkozólag, vájjon kijelentése nem tekinthető-e vétségnek a köztársaság védelméről szóló törvény 18. §-a ellen. Tanukként a következőket vagyok bátor bejelenteni: Zástera

mérnök, Prága, Vencel-tér 53., Csapek Ottó dr. földbirtokos, Kosátky, Pobuda Jaroslav, Prága III., Mostecka 2., Ma eh Róbert- a Ná- rodni Repubíika szerkesztőjét és Vacek gyárost, Lysé n. L. Tisztelettel: Kucsera József, Zsizskov, Krásová 27.“

A Národ ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy az államügyészség minden bizonnyal megindítja Svozil dr. ellen a rendtörvény alapján a bünfenyitő eljárást s igy végre mégis csak a bíróság előtt fogják tárgyalni a Benes ellen elhangzott súlyos vádakat.

Magyarország képviseld! a népszövetség szeptemberi ülésszakán

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjeientése). A népszövetség szeptember elején kezdődő ülésszakán Magyarországot Walkó Lajos külügyminiszter és Tánczos Gusztáv altábornagy képviseli. Hevesi Pál dr. meghatalmazott miniszter, a nép- szövetséghez állandóan beosztott magyar delegátus és Barcza György dr. követség! titkár pedig mint póttagok szerepelnek. Bethlen István gróf miniszterelnök nem vesz részt az üléséken, miután azokon Magyarországot érdeklő politika i kérdések nem szerepelnek. Közvetlenül Magyar- országot csak Smith Jeremiás volt népszövetségi főbiztos utolsó jelentése érdekli, amelyet előbb a pénzügyi bizottság tágyal le. A már júliusban nyilvánosságra hozott jelentés ezután a tanács elé kerül.

— A budapesti török követségből ugyvivőség lesz. Budapestről jelentik: Angorai félhivatalos

jelentés szerint a budapesti török követséget iigyvivőséggé szervezik át és Hüszrev bej követet Szófia követté nevezték ki. A diplomáciai képviseletnek ez a lejebbszállitása arra vezethető vissza, hogy a török kormány a külügyi kiadásokat csökkenteni szándékozik. Miután az államok paritásos alapon tartják fenn misszióikat, a magyar kormány is valószínüleg csak diplomáciai ügyvivőséget fog tartani Törökországban.

SCHÖPFLIN ALADÁR

BALATONI TRAGÉDIA

REGÉNY

(10;

— Mondd meg nekem — mondta tovább gondolataiean a beteg asszonynak —, mondd meg, mi az az ember, ki az az ember? Micsoda őrültséget hozott rám puszta létezésével, azzal, hogy megjelent életemben, egy szót szólt hozzám,.hogy rámnézett? Bűbájos, aki szemmel ver meg? A végzet embere, akinek el kellett jönni, mert én arra vagyok ítélve? Mi bennem- ez a képtelen sóvárgás? Szerelem ez? A bűn varázsa? Rettenetes betegség? Mi? Mondd! Lásd, én nyugodtan éltem, minden komplikáció nélkül, rendes, derült asz- szonyi életet, amelyben nincs semmi zavar, semmi rendkívüli, semmi rémitő. Éltem, meg voT.im elégedve magammal, a férjemmel, a sorsommal. Az érzékeim pihentek, nem volt az agyamban egyetlen csúf gondolat, a vérem csöndesen folyt ereimben, csak vér volt, az élet meleg nedve, nem pedig folyékony tűz. És egyszerre jött ő, megszólított, kényszeri- tett, hogy észre vegyem és azóta hova lettem? Az életem csupa értelmetlen zagyvas ág, vergődöm a nyugtalanság zavaros vizeiben, fuldoklók a beteg vágytól. Az eddigi nyugodt, polgári életemet utálom, belső szégyenkezéssel viselem, mint a nem rám szabott ruhát, az undorodásig elégedetlen vagyok, legjobban önmagámmal, a férjemre gyűlölettel nézek, pedig tudom, hogy derék, rendes ember és szeret engem a maga módja szerint. Az érzékeim kuszáltan, harsogva, kényszerítőn követelőznek, egy élet kielégi tetlenség-e ki ni ódik bennük és megtöltik az agyamat olyan gondolatokkal, melyeknek azelőtt a közellétét is c:kergettem volna magamtól, mint a szennyet ív gyalázatot. Meg van a vérem mérgezve és teli: vagyok belül a lelkemben förtelmes fekélyekkel. IIa tudnád, mik jutnak az eszembe álmatlan, izzadt éjszakáimon 1 Ha velem

17 azokat a borzalmas képeket, amik előttem táncolnak, mint a boszorkány víziók, ha tudnád az álmaimat, melyek keserű, undorodott szájízzel töltenek el utólag és este mégis alig várom, hogy eljöjjenek újra. Mi lettem én? Becstelen lettem én? Aljas teremte , bet^g insztérika, a gondolatok és álmok vad hetérája? De hisz én tiszta voltam és egyszerű, egészséges és józan, nekem nem vr'' semmi beteg érzésem és gondolatom. És én nem tettem semmit, nem voltam bűnös, ne í kerestem az izgalmakat. Mondd hát, mit csinált belőlem ez az ember, a te urad? Mondd, mi lesz velem? Aljas leszek, céda, szennyes, vagy őrült leszek, talán az is vagyok már?

A beteg asszony nem felelt, csak nézett messze, az életen túlra, mint aki útban van és már csak az utjának a végoélját látja. Elza gyűlölettel nézett rá, közömbösségét gonosznak, kárörvendőnek érezte, földöntúli fenségét ^ birtokló gőgjének. Föllázadt ellene:

— Nekem van több jogom hozzá. Te már túl vagy mindenen, de én most, most szenvedek miatta . . .

A beteg asszony a betegek irtóztató közömbösségével hallgatott. Hogy gyűlölte most Elza ezt a beteg asszonyt, vad, asszony!, irigy gyűlölettel, fuldoklóit, ha rá kellett gondolnia. És ahogy rágondolt, nem tudta másképp látni, mint ott, fekve, a villa előtt, az előtérben a osudaszép, d-usvirágú krimzonrózsa- lugassal, alkonyati hangulatban, halványan, a bágyadt, lihegő nyári haldoklás kimondhatatlanul szomorú szépségében. Egy félelmetes és ellenállhatatlanul vonzó tragédia szépségében. Elza nem sokat látott, nem sokat tapasztó ’ életében, rendkívüli és nagyon szép dolgok csak a színpad révén jutottak a tudatába, ezt is, Réltekynét, valahogy színpadon képzelte el, mint valami rikatóan szép, de egyúttal rikatóan gyűlöletes alakítást. Valahogy nem érezte, nem hitte teljes hittel a valóságát, nem volt az a meggyőződése, hogy csakugyan

szemmel látta, mint valami olvasmányból visszamaradt emlékkép, úgy élt benne. Különben is olyan állapotban volt, hogy valóság és fan tóm, képzelődés és élmény összezavarodott benne, nem tudta, melyik ez és melyik az, nem voltak mértékei a dolgok megítélésére. Az egész belső élete olyan rendkívüli volt, olyan minden eddigi fogalmain tulkerült, olyan valószínűtlennek tűnt fel előtte, hogy mindent, ami vele történt és amit gondolt, valanogy úgy nézett, mint valami a valóságon kívüli, könyvben olvasott dolgot, ami voltaképpen nem is ő hozzá tartozik, csak éppen hogy ő szenved általa.

Délelőttönkint nem bírt otthon maradni, elkergette hazulról a nyugtalanság. Mindenféle ürügyek alatt, amelyekkel önmagát csalta, bejárt Pestre, járt keresztül-kasul a Belváros utcáin, nézte gondolattalanul, figyelem nélkül a kirakatokat, fürkészve és reménytelenül benézett a kávéházak ablakain, figyelte az utcán járókelőket, voltaképpen azonban álmatagon, tespedten ődöngött, nem látott, nem figyelt meg semmit, egy mánia tartotta fogva, anélkül, hogy ma is teljesen tudatában lett volna: mindig, mindenütt, mindenben

Béltekyt kereste. Minden délelőtt azzal a titkos reménnyel ment el hazulról, hogy találkozik vele, minden gondolata alatt ennek a reménynek a talajvize áramlott, mindig, mindig hasztalanul. Céltalan ődöngé&e feltűnt egy-egy kalandra vadászó, jószemü fiatalembernek, minduntalan megesett, hogy fixi- rozták, utánamentek, diszkréten vagy kevésbé diszkréten meg is szólították, az ilyen kalandok mindig undorral, megalázó érzéssel töltötték el, azt hitte, a férfiak megismerik, hogy tilos gondolatokkal, idegen férfi után jár, azon az utón, amely a bűn felé vezet, amelyen teljesen korrekt asszonyok sohasem szoktak járni. Ezt érzik meg rajta, valami különös férfi-szimattal, ezért vetik magukat utána, mint könnyű préda után.

Aztán egy hátbor^óztató dolog jött iá. A

fé.^ kezdett hozzá közeledni. Érezte-e a házaséletüket fenyegető veszélyt és otromba férfimódon azzal akart elébe vágni, hogy magára erőlteti a szerelmet, amely már rég beleolvadt a hajába? Vagy talán izgatólag hatott rá az asszony izgalma, fölébredtek tőle az ő bóbiskoló érzései is és a vastag akták, vékony pénzek, az évek folyamán felhalmozódott zsírrétegek alá temetkezett egykori szerelem újra feléledt benne? Tény az, hogy Gyula megint úgy kezdett viselkedni, mint egy ifjú szerelmes és mindenképpen igyekezett házaséletüket uj mézeshetek állapotába terelni. Udvarolt a feleségének, minduntalan virágot, finom cukrokat hozott neki, szépeket mondogatott, oh, különösen ez volt émelygős, mikor ez a korán vénülő, hízott ember egyszerre abban a tónusban kezdett beszélni, mint egy szerelmes ügyvédbojtár, amikor próbálgatta a kezét elkapni, szorongatni és csókolgatni, minduntalan, ha otthon voltak, kettesben, orozva átölelgette, megcsókolta, mint valamikor, mikor a figyelmes mama előtt kellett takargatni az ilyen bohóságokat. E-~k az időtlenségek háborították fel igazán Elzát, a rosszullétig. Néha ilyenkor felvillant benne Bélteky képe. Ilyenkor vad lázadás fogta el, ellökte magától a férjét, makacs, összeszoritott fogú hallgatásba merült és a teste libabőrös volt a rémülettől és az undortól. Ilyenkor szeretett volna meghalni és rettentő öngyilkossági terveken törte a fejét, amig szegény kis agya el nem fáradt és nem jött rá a tompa vak álom, amely olyan kábult, p: íésteien, fárasztó volt, mint a ve rónáiéi vezők kietlen álma.

Egyik nap, reménytelen cserkészéi ei közben, a Váoi-utcálbau ment, rossz éjszaka utáni délelőttön, kábult au, keserűen, mikor hirtelen valami döbbenetét érzett, amitől alig tudott tovább menni, a lába roskadozni kezdett, a szive vadul kalimpált a melle i alatt.

(Folytatjuk.^