Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-11 / 180. (1218.) szám

Mexikóban zár alá helyezték az egyházi javakat Mexikó, augusztus 10. A belügyminisztérium rendeletére az egyházzal kitört kon­fliktus elintézéséig az egyház birtokában levő összes javakat, a kegyeleti helyek kivételé­vel, cár alá helyezték. A Calles elnök elleni merénylet tervével vádoltakat szabadlábra helyezték. A mexikói érsek tíjabb nyilatkozatot adott közre, amely szerint a katolikus egyház respektálja az állam alkotmányát és törvényeit, azoknak a pontoknak kivételé­vel, amelyek az egyház tényleges jogaival ellenkeznek. Mexikó, augusztus 10. A Reuter jelenti: A mexikói kormány nyilatkozata ellenére, hogy az egyházi törvényeket éppen úgy alkalmazzák a katolikusokra, mint a protestán­sokra, eddig semmit sem tettek a protestáns egyház javainak nacionalizálására. A kor­mány közreadta, hogy ezt a jogot a jövőre fentartja magának annak az elvnek alapján, hogy az egész egyházi vagyon a nemzethez tartozik. A kormány a protestáns lelkészeket felszólította, hogy a községi hivatalok számára inventáriumot állítsanak fel. Viharos jelenetek között, szocialista ás kommunista obstrukcióva! kezdődött a Versailles! nemzetgyűlés Végnélkül! vita a napirendről — Poincaré kormánya amorti­zációs kassza létesítését javasolja A ruszin-magyar viszony Ungvár, augusztus 10. Az országos politikai témák újszerű egymás­utánjában valahogy sehol sem található fel a ru­szin-magyar viszony témája. Ez a téma pedig nemcsak kizárólag Ruszinszkó politikai oelügye, de nagymértékben érdekli a szlovák-ruszin vi­szonyt is, melynek területi téren való rendezet­lensége szintén a megoldandó problémák közé tartozik. A ruszinszkói magyarság a csatlakozás első évétől kezdve a legutóbbi napokig állandóan fel­színem tartotta a ruszin-magyar viszony témáját- Az a nagy megrázkódtatás késztette erre, amely az ál lombom lás sa! ka pcsol at ban minden itt élő nemzetet egyaránt ért. A ruszin-magyar viszony történelmi idők óta mindig a togszivélyesebb volt. A két nemzet egy­másmell etti élete a gazdasági szükségszerűségből eredő egymásra utaltságot bizonyos faji szimpátiá­val úgyszólván ideálissá tette. Ebből az ideális viszonyból következett aztán, hogy amig a régi Magyarország nemzetiségi mozgalmai a szloven- szkói közéletet sokhelyütt megmérgezték, addig a ruszin vidéken, főként a mai Ruszinszkó terü­letén ismeretlenek voltak a nemzetiségi villon­gások. A jóviszony fentartásáíhoz hozzájárult a ma­gyar földmivelési minisztériumok hegyvidéki ak­ciója is és ennek tulajdonitható, hogy például egy Egán Ede emléke ma is szent a ruszin nép széles réteget előtt. A viláhgáborj a magyar-imszin vi­szonynak csak kedvezett. Az orosz hadak pusz­tító útja, a háborúban elkerülhetetlen atrocitások, ít magyarság. anyagi támogatása ismét csak hozzá­járultak e szívélyes viszony öregbítéséhez. Az el­pusztult kárpáti falvak helyére épített uj, szép falvak ma is hirdetik a magyar gondoskodás eredményeit, nem is szólva arról az óriási gazda­sági előnyről, amely abból hárult a ruszin népre, hogy aratás idején szabadon mehetett a nagy Ma­gyar Alföldre magának és családjának a minden­napi kenyeret megkeresni. A hirtelen országomlás következtében meg­változott helyzet, érzelmi ellentétben találta a ru­szin népet azokkal az áramlatokkal, amik a szláv térhódítás nyomán Ruszinszkón is végigsöpörtek. A prágai kormánynak minden eszközt meg kel­tteti ragadnia, hogy a ruszin népet a vele békében és szereteiben élő magyarságtól elidegenítse. Ezen eszközök között nem utolsó helyet foglalták el azon rágalmak, amiket a történelem meghamiisiitá- sán keresztül az itt élő magyarság politikai meg­mozdulásának tendenciózus elmagyarázásáig gyár­tottak. A ruszin-magyar viszony mesterséges el- hidegülését azonban a legnagyobb mértékben azok a ruszin és magyar nyelven írott lapok segí­tették elő, amelyekeit a kormány drága pénzen tartott fenn, vagy szubvencionált és szubvencionál ma is. A ruszin-magyar viszony istápolóit a prágai kormány mégis a 'ruszin intelligenciában látta. Ennek az intelligenciának letörésére és a hivata­lokban való kicserélésére kitűnő anyagul szol­gáltak az ide menekült ukránok, akik hiányos mű­veltségűktől eltekintve, hivatásszerű ellenségei ma ás a magyar nemzetnek. Ez akarta aztán, hogy az álláshoz jutóit vagy állásában maradt ruszin tisztviselő és hivatalnok nagy hányada sokkal magyargyüiölőbbnek bizonyult a bevándorlóit cseheknél. A magyarság sajtóorgánumai azonban állták ezt a kegyetlen gyülötetszMst. Azért a sok k ő- ért, amellyel a ruszinok úgy vezérelik egy része, mint sajtójuk nagy része által megdobálták a ma­gyarságot, kenyereit kaptak viszonzásul. A Riuszinszkóban élő magyarság nagyon jól tudta, hogy a ruszinok sorsa előbb-utóbb miben sem fog különbözni a cseh centralistáktól eltip- rásra Ítélt magyarokétól, éppen ezért a közös sors érzete mindig azt diktálta neki, hogy a jóban- rosszban vele együtitélő ruszin nép iránt a meg­próbáltatások keserű napjaiban is csak szeretetet erezzen. A magyarság az első perctől kezdve meg tudta különböztetni a ruszin nép zömét annak konjunkturális helyzetben levő vezetőitől. Ennek tulajdonítható, hogy a ruszin-magyar viszony, a kíméletlen prágai nyomásnak dacára sem hidegül! el oly mértékben, hogy az szívélyesnek ne volna mondható. Ámde az utóbbi időben, amióta a magyarság politikája az akti vitás terére lépett, a ruszin ■■ma­gyar viszonyról mind kevesebb szó esik. Paris, augusztus 10. A lapok behatóan kommentálják a Glémenceau nyílt levelének és a Coolidge nem hivatalos válaszának kö­vetkeztében előállott, helyzetet. A Petit Pa­risáén newyorki levelezője kijelenti, hogy ámbár Coolidge és az adóssági bizottság tag­jai a Rerange r-Miellon szerződés revíziója ellen foglalnak állást, be kell várni, mint fog kialakulni a szé­les nyilvánosság véleménye, amelyre az Amerikában igen népszerű Clémenceau megnyilatkozása nem maradhat hatás nélkül. Clémenceau írása Amerikában eddig nem adott alkalmat elhamarkodott polémia kiala­kulására és egyedül a Washington Post fog­lal el igen éles álláspontot, amikor azt írja, hogy az amerikaiak nem ijednek meg a vén ifckxris frázisaitól, amelyek egy fantasztikus történetet mesélnek el. A Volonté, Eoho de Paris és a Malin azt írják, hogy Clémenceau nyílt levelének hatá­sa nagyon is platói értékű és Franciaországnak végezetül mégis csak ratifikálnia kell az adóssági megegye­zést. Az Echo de Paris szerint a minisztertanács tegnapi ülésén igen nagy izgalmat okozott az a hir, hogy a külügyi bizottság elnöke, Franklin-Bouillon, aki tegnap nyári tartóz­kodásából hirtelen visszatért Parisba, a kül­ügyi bizottságban erős kampányt provokált a ratifikálás ellen. Poincaré gyorsan fel­kereste őt, de nem sikerült szándékának megváltoztatására bírnia. Paris, augusztus lő. A nemzetgyűlés el­nöke, de Selves, tegnap este Versailiesbe utazott és az éjszakát a számára berendezett palotában töltötte el. Az a tér, ahol az autonómia követelésében ru­szin és magyar mindig találkozott, ma egy kissé üres. A kitaposott utakat a közöny burjánja ver­te fel és mi csodálkozással tapasztaljuk, hogy mi­helyt a magyarság a ruszinszkói autonómia köve­telésének hangoztatását — egyéb politikai elfog­laltsága miatt — szüneteltette, a nuszitnság köré­ben is elsikkadt ez a probléma. A prágai kormány tisztában van azzal, hogy a ruszin-magyar viszony együk lényeges tényező­je a ruszinszkói autonómia. A befelé még minidig centralisztikus ösztönöket tápláló kormányzat te­hát. azt. hiszi, hogy ha a magyarságot a politikai aréna más részén foglalkoztatja, azzal a miszin- szkói autonómia kérdése mindjobban háttérbe szorul. De háttérbe szorul a ruszin ^szlovák határ A Malin szerint annak a külön bizottság­nak megválasztása, amelyikhez a kormány­javaslatot beterjeszteni fogják, a frakciók kölcsönös megegyezése alapján fog megtör­ténni. A bizottságnak 30 tagja lesz, még pe­dig 20 a kamara és 10 a szenátus pénzügyi bizottságából. A szocialista Renaudel ajánla­tán kívül még aTra is számítanak, hogy Léon Blum és Dorricht meg Lafont kommu­nista képviselők is terjesztenek be ajánla­tokat. A kormánynak valószínűleg nem lesz semmi nehézsége, mert erős többsége van. Valószínűleg a nemzetgyűlés ülésezése még a mai nappal véget ér. Versailles, augusztus 10. A kongresz- szust délelőtt fél tíz órakor minden neveze­tesebb esemény nélkül megnyitották. Az elő­terjesztett ügyviteli rendet elfogadták. A napirend feletti vita csak délután ve­szi kezdetét. Eddig csak a szocialisták kamarai csoportja hatá­rozta el, hogy a kormány javaslata ellen harcot indít. Ebben az értelemben tartja Blum nagy be­szédét, amire Poincaré azonnal felelni fog. Több szónok is fel fog iratkozni, mert igen ritka az az alkalom, hogy képviselő nemzet- gyűlésen beszélhessen, erről tehát a népsze­rűséget hajhászó képviselők nem szívesen mondanak le. A közönség érdeklődése nem olyan nagy, mint aminőre számítottak. Az utóbbi évtizedekben nemzetgyűlést mindig csak ak­kor tartottak, amikor uj államfőt kellett vá­lasztani. Az elnökválasztással egybekötött ceremóniák esett öl-esetre százezernyi em­bertömeget vonzottak Versailiesbe. Most a rendezésének igen kényes problémája ás. E kettő nélkül pedig a csehszlovák kormány etett semmi jelentősége minős a kárpátaljai ruszin népnek, melynek — mesterséges elszegényiíéséből kifolyólag — rövidesen nem autonómiára, de ki­zárólag csak kenyérre lesz szüksége, hogy min­dennapi életét eltengetihesse. Kétségtelen, hogy a ruszin nép sohase lesz oly magára hagyatott, mintha a magyarság poli­tikai szükségszerüségból minél kevesebbet fog tö­rődhetni Ruszinszkó speciális bel ügyével. A ma­gyarság azonban — mint eddig — ezután sem lesz következetlen és mindig ki fog tartani a ruszin­szkói autonómia mellett, mert egyedül ebben látja maga is gazdasági érdekeinek egyetlen védőbás­tyáját. Versailiesbe vezeitő utak, amelyek máskor tele vannak autókkal és egyéb jármüvekkel, szinte teljesen üresek. Azért nagyszámú ka­tonaságot és rendőrséget összpontositoltak Versaiillesbeu. A tárgyalási teremből is hiányzik a nagy társaság eleganciája, mert a nemzetgyülést az előkelő társaság nem tart­ja olyan szenzációnak, amelyért érdemes lenne a nyaralást megszakita-ni. A képviselők és szenátorok ellenben nagyobb számban jelentek meg, mint ahogy azt a kamarának utolsó ülései után várni lehetett, amikor az ülések üres padok mellett mentek végbe. Amikor a nemzetgyűlés elnöke, de Sel­ves, aki egyúttal a francia szenátus elnöke, belépett az ülésterembe, a padok két harma­da már meg volt szállva. Amikor az elnök ünnepélyesen megnyitotta az ülést és beje­lentette a nemzetgyűlés megalakulását, ün­nepi csend honolt a teremben, ez a hangulat azonban csak rövid ideig tartott. Abban a pillanatban, amikor az elnök azt indítványozta, hogy a nemzetgyűlés­nek 1878-ból származó házszabályait fogadják el, amelyek szerint a kisebb­séget korlátozzák a szólás jogában, nagy tumultus keletkezett, amely fölött de Selves, aki a szenátus nyu­godt tárgyalásaihoz van hozzászokva, nem tudott úrrá lenni. A szocialisták és kommu­nisták a padok tetejével intern,ális lármát csaptak, még mielőtt de Selves a szónokaik­nak a szót megadta volna. Véget nem érő vita kezdődött a házszabályokról. Renaudel élesen protestált az ellen a kísérlet ellen, hogy a kisebbséget gúzs­ba kössék. Pártja nem azért jött Versailiesbe, hogy megzavarja a tárgyalásokat, de követeli, hogy az alkotmány szerű jogokat mindenki tiszteletben tartsa. A szocialisták é-s kommu­nisták egész sor indítványt terjesztettek be a házszabályok megváltoztatására, amelyeket sorjában elvetettek, vagy egyszerű vagy név­szerinti szavazással. Ellenben elfogadták Morinaud azon javaslatát, hogy a házszabá­lyokhoz a többségnek.és a kisebbségnek csak szónoka szólhasson hozzá. Végül Poincaré is szóhoz jutott és felol­vasta a kormány ajánlatát egy amortizálás pénztár létesítéséről. Az ebbe átutalandó bevételekhez szükséges alkotmányos biztosítékot a kamara és a sze­nátus többségével kell az alkotmánytörvény­be beiktatni. Ezen pénztár létesítése céljából egy 30 tagú bizottság választását javasolja a törvényjavaslat. Ez újabb alkalmat adott szá­mos házszabályulÓdositási javaslatra és vég- nélküli vitára, amelynek délfélé Bonnefou vetett véget azzal az indítvánnyal, hogy ezt a bizottságot a kamara és pénzügyi bizottságai - na kitagjai sorából nevezzék ki. Az ülést ez­után délután három órára elnapolták, hogy a bizottság a törvényjavaslatot letárgyal­hassa. jók, hogy a magyarság országos politikája mind kevesebb érdekközösséget vall a ruszinok politi­kájával; azok csak azt látják, hogy se vallási, se nyelvi, se kulturális, de részben még gazdasági, téren sincsenek a két nemzetnek azonos érdekeik. De nem látják azt az érzelmi kapcsolatot, amelyre a magyarság mindig büszke volt és amely bele­szólott a rideg politika menetébe is mindenkor, ha arról volt szó, hogy a rusziinság életérdekei netalán veszélybe kerülnének. Erre pedig bizo­nyára sor kerül még. A rasmn-magyar viszony tehát annál melegebb lesz, miinél kevesebbet be­szélnek róla. ■ HHI IBM Wl Ilii II II111 II i iiiii i Eir’as Akik tehát arról beszélnek, hogy a magyar­ság reális politikájának utmentébén a ruszin-ma­gyar viszony elhidegülése érzik, azok csak azt Iái­............... , ^ ^ Hal számunk 10 oldal El őfizetési ár: évente 300, félévre ISO, szlovenszkói eS TUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőségí Praga H. PansRá uhce negyedévre f6, havonta 26 Ke; külföldre: l'i'L ' 7 ^ *2, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltlrCCLl nCLpiiCLpjCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Te­havonta 34 Ke. Egyes szám árai‘20 Kí DZURÁNYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
Thumbnails
Contents