Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-01 / 172. (1210.) szám
10 1926 augusztus 1, vasárnap. dolatai gomoíygó törmelékekben kóvályogtak az öngyilkosság, a bérkocsistand s holmi bizonytalan kegyelemkenyér körül. Egyikre sem tudta elhatározni magát s a feje zúgott, a szeme cikázott, az odúban fagyossá vált a nyirkos pára s az ablakon túl egy szürke henger hirdetöoszlop s egy fáradhatatlan játékszamár részint elrontották, részint megpecsélt-ék az emberek életét. III. Karácsony hetében Péter kapitány rongyokba burkolt, nyöszörgő fiúcskára bukkant hazatérőben a kirakat előtt. Báván meredt a pöttöm emberi jószág a játékszamárra és kékrefázott hideg kezével hiábavaló erőlködést fejtett ki, hogy letörölje az üvegre rakódott alkalmatlan párát. Péternek ez egyszer megesett a szive, odaállt csodabeli óriásnak az ágrólszakádt élet fölé. — Kivülről nem lehet letörölni a homályt, — fogta nyakon az elcsapott szipogót. — A homályt csak belülről lehet fényesre dörzsölni, — tette még hozzá, maga sem sejtve, milyen igazat mond. — Á szamarat akarom, — nyügösködött rekedten a gyermek. Péter a. szemébe nézett, azzal a sajnálkozó, atyás tekintettel, ahogy csak legényemberek tudnak kutatni néhanapos magukba szálláskor tőlük idegen emberpalánták gondolataiban. — Hogy hívnak, kis fiam? — Sebestyén. — Hm. Látod, Sebestyén, az embernek nem szabad akarni olyan dolgokat, amikről azt sem tudja, jó-e, vagy gonosz? — De az a csacsi mozog, — vágyódott Sebestyén tovább. — És én ráülnék, ha az enyém volna és a csacsi elvinne engem. — Hova, Sebestyén? A kis fiúban a feltett kérdés egyszeriben leverte és összetörte a mécsest. — Haza, — zokogta olyan keservesen, hogy Péter kapitányt szinte mellbelökte a nyomorúsága. Szeretettel végigsimitotta a homlokát. Azzal akarta vigasztalni, hogy majd hazavezeti a csacsi helyett jómaga. Hanem Sebestyén homloka forrrő volt, mint a tüztől lekapott edény. Megijedt Péter ettől a láztól, mert olyan emberi kötelességre eszmélt tüzelő parancsa nyomán, ami elől többé ki nem térhetett. — Bátorság,fiam. Hazaviszlek. Kocsikán megyünk. Mondd meg sebesen, hol lakik apad? Csakhogy Sebesrtyén sem apja, sem anyja címét nem tudta megnevezni már. Zavaros gyermeki nyögéséből, amit a láz még fantasztikusabb mezbe cicomázott, Péter csak azt a kirakatszürke valóságot szegezhette le, hogy Sebestyén éppoly egyedül, tehetetlenül áll ezen a nyomorúságos világon, akár csak maga. Dühösen ragadta karon a gyermeket, átvonszolta a térdig fröccsenő, kátyus kocsiuton, be a 9aját kietlen hodályába, ahol ügyetlenül vetkőztette le, ágyba fektette s nyakig bebugyolálta. Sebestyén lázalmaiban is egyre a szamarat látta a követelte. Felháborító kitartással ragaszkodott rögeszméjéhez, hogy eltemetett szüleihez csak a játékszamár hátán lovagolhat látogatóba. Meggyőződésével szemben hiábavaló volt az okos, csititó szó, nem használt, hogy Péter ugyancsak meggyőződéssel minden rosszat ráfogott a mozgó- fejű otromba kirakatdiszre. Izzadt hánykolódá- sok közepette, tüdejének szemtelen és káros tágításával fújta, üvöltötte a beteg: — Szamarat akarok, szamarat! Céltalan, de öntudatos kalimpálással kezs-lá- ba ennek a mindent elhomályositó eszmének szegődött szolgálatába. Péter kesernyés kijózanodással magyarázta: — Sebestyén, én vagyok a szamár, hogy hazahoztalak. Elégedj meg velem és viselkedj illedelmesen. Mi erre mindketten, feikacagtunk, mint a eors- tragédiák hisztériás hősei. III. A poéta. Az eperjesi színházban premierre készültek. Az ünnepi előadásra várták a darab szerzőjét is, a budapesti fiatal költőt: Lampérth Gézát. A premiér előtti napon Kassán ragadt. Magáért a városért is, meg egy ki® kiruccanás kedvéért. Az aranytükrös kávéházban, akadtunk rá. Akik rokonságban voltunk a szelid múzsával, meg az ezerszemü sajtóval, elosaltuk magunkkal és megbújtunk vele a Hübsch bácsi családi kávé- házában. Sok szó esett ott mindenről, a darabról, magunkról, meg más, bölcsebb és tökéletesebb emberekről. A rózsaujju hajnal hiába intett a jóra, hiába példálódzóit az otthon nyugalmáról... Belénk karolt a kedv, a harátkozás. Valami üdítő ételről ábrándoztunk valamennyien. Meghívtam őket hozzám korhelylevesre. Nagy lármásan állottunk meg a konyha előtti bejáréban. Egyedül próbálkoztam a lakásba, hogy elhárítsam a gyanított veszedelmet és más egyéb nehézségeket. A feleségem már a konyhában tett-vett. — Urfi {amikor dühös volt mindig urfizoét), hát ez mi? Most kell előkerülni? Emberek csúfjára? — Na, na, hagyd abba, majd aztán végezz velem. Kedves vendégeket hoztam. Velünk van egy budapesti iró is. Lesz korhelyleves? — Az az iró is, meg a többi is, olyan tivornya lump, mint te. Ezt már nyitott ajtó mellett, kifelé, de kedvesen, vendéglátó szívességgel mondotta: — Ha már itt vagytok, legalább rakjátok meg a tüzet. Neki is láttunk azonnal és a korhelyileves, a kívánatos gyógyír, egyhamar ott párolgóit a mosolygó asztalon. A kolbászszeletek,’ mint fiatal, kacérkodó asszony szernek kandikáltak a megbékélt, vig azarii \mdItógejta*. Városi Ajrjpád. Pillanatra a beteg kerekre meresztette fénylő szemét. Meg akart győződni, vájjon ó téved-e, vagy a kapitány hazudik? Péter feje azonban nem bólogatott, s ez a Sebestyén jóvoltából iö- vidre beállott csöndre megsemmisítő erőve! hatott. — Nem vagy igazi szamár, — fordult el tőle megvetéssel. S a következő percben ] abrj>kap«lt az iménti mérges rekedt harsogás: — Én a mozgófejü szamarat álra rom! Péter kapitány megadta magát. Lehorgasztott fővel bandukolt át a szatócsüzletbe, hol esetlen magyarázatok kíséretében megvásárolta Sebestyén számára a játékszamarat. IV. ügy tetszett eleinte, hogy a végzet költözött be vele és hogy idegeit és gondoskodásait 'l'áltos helyett most már hárman fogják nyílni, elkoptatni: a harci mén, Sebestyén s a játékszamár. És Péter, aki Lupkovnál, a Nyágó-tetőn viselt dolgaiért alig félévvel ezelőtt még büszkén domborodó mellén viselte a vaskoronarendet, szűkülve lapult külteleki hajlékában a következő napok borzalma előtt. Félszeg félelemmel ejtette Sebestyén betegágyára az akaratos féreg vágyai netovábbját. — Nesze. Megvettem. Most aztán hallgass és magadra vess, — dadogta elégedetlenül. Sebestyén szemében megvillant az öröm. Mohón kapott a megváltás után, magához ölelte s cserepes ajakkal csókolta elért játékszerét. — Csacsika, Sebestyén beteg. Csacsika, te fogod meggyógyítani Sebes!yént, aztán elviszed a hátadon mindenüvé. Akkorára megnősz. Lábadat is úgy fogod mozgatni, mint a fejedet. Jó leszek hozzád, csacsika ... Megnyugvón, boldogan csendesedett el a szállás. A beteg tüdeje kimerültén vett lélekzetet, karjai ernyedten szelídültek a szürke krisztusi jóság szorítására, s Péter kapitány könnyebbülten sóhajtott a végre beállott házi békességbe. Aludt Sebestyén mély, álomtalan, üditő szen- derben. Ablakán túl Péter engesztelő pihéket látott szállingálni a viaduktra és hirdetőoszlopra. Fehér karácsony tisztította lágyan a fájdalom fertályát, mint valami gyónás és fogta föl a messzeség lihegő város lármáját isteni féltékenységgel. Valahol nagy harangok zúgtak megbocsátást a múlt szenvedéseiért. De ebben a megbocsátásban már csírázott az uj életerő és Péter kapitány eltelt a megáradt hanghullámokkal. Tudatára ébredt, hogy kötelességei támadtak Önmagával és másokkal szemben. Elfogódva lépett Sebestyén fekvőhelyéhez, óvatosan nyújtotta ujjait a játékszamár felé és ügyesen, hogy az alvó mit sem érzett, billentette meg a rugőjáratu, együgyü fejet. A játékszamár bólogatása széles mosolyra húzta Péter kapitány szája szögletét. — Most már megteszünk, — gondolta ujjá- születőben és másnap harci ménjét elszántsággal szerszámozta a tétlenségből kimozdított vén határ elé. Ropogósra fagyott kocsiuton fütyörészve cserditett Táltos füle mögé, mig iramuk mögött észrevétlen könnyűséggel szakadt hirdetőoszlop, kirakat s a viadukt a tétova múltba. A mi cserkésztáborunk A rimaszombati cserkészek táborozása Murány vára alatt — Napi munkabeosztás — Tábortűz — A cserkészet kellemes volta — A P. M. H. munkatársától — Tiszolc-Murány, julius vége. Ebben, a táborban bizony sem háromezren, sem harminc ezren nem vagyunk; ebben a táborban mindössze harmincötén vagyunk rimaszombati cserkészek, de csak olyan cserkésztábor ám ez, mint akármelyik külföldi más. Legalább is nekünk. Mert nekünk ez a legjobb, ez a legkedvesebb, legszebb és legigazibb cserkésztábor. Kicsi, kedves sátorváros. Ahogy ide kijöttünk, ahogy itt levertük sátorfánkat a szó legigazibb értelmében, elhatároztuk, hogy esőben-napfényben egyképpen derűs kis állam lesz ez a kéthetes ’ cserkészállam, amit a cserkészeszme jegyében s a cserkésztörvények teljes erejével alapítottunk meg. A murányi vár alatt, amiről egykoron Gyöngyössy István ur énekelt a „Murányi Vénus" című époszában, Széohy Mária híres, felhőkig nyúló bástyáinak tövében, közel ahhoz a híres forráshoz, ahol Wesselényi és Szécthy Mária találkoztak oly jelentőségesen: büszkéllet föl a rimaszombati cserkészek fehérlálfomos zászlaja. Forgalmas országút mentén, a dobsina—tátrai autóut kanyargásainál kukkantottak le a sátrak az uiti járó-kelőkre, lebegtek a szélben az őrsi zászlók és rivalgott reggel, délben, este a kürt. Füst szállott a konyha csőkéményéből, gyerekek zsivaja metszette olykor ketté a levegőt, csajkamosók zöreje és fürd őzök sikongató sa verte fel a murányi fensík fehér mészkőszikláinak egyhangú csöndjét. Az ideális állam kicsinyben megvalósított mása ez. Főtörvénye a szeretet s a szereteten alapuló engedelmesség. Ebben az államban a törvény: nevetni és vidámnak lenni. Szorgalmasnak és engedelmesnek. Hát igaz: nem voltunk ezren. Csupán elenyésző kis számban voltunk az ezerhez képest, nem voltak teleionállolaásaink e minden gyors közlekedési alkalmatosságunk csupán két bicikli vala. Kés-villa helyett is inkább csak a kanál volt használatos és a puha, ruganyos ágyat nem nélkülöztük a kemény szalmazsákkal szemben. Mégis nagyszerűen éreztük magunkat. Napiparancs függőt a parancsnoki sátor előtt és szigorúan ahhoz alkalmazott napi programunk teljesítését Báthory Andor parancsnok vigyázta, a naponként változó napostiszttel együtt. Az első két-három nap bizony sok volt a dolog, a cipekedés, az izza- dás, ám a tábor felépítése után kezdetét vette a rendes tábori élet. Körülbelül igy: Reggel félhétkor ébresztő. Fújták a kürtösök, amíg csak a legkisebb borzas fő is elő neon került álmosan a sátorból. Ezután mosdás, fürdés, tábar- takaritás, ruharendbehozás következett. Nyolckor ima, ünnepélyes zászlófelhuzás és tisztelgés a zászló előtt. Utána regeit. Háromnegyedliter kakaó volt az adag, de bizony akármelyik még meg is mp- lázta. Ezután megkezdődött a beosztott munka. Voltak, akik élelemért siettek a faluba, mások postáért mentek, vagy vitték a keservesen megfogalmazott leveleket. A napos őr a konyhán kuk- táskodott a szakácsoknak. A szakácsok, — három hatodista fiú, — nagy szakértelemmel, szörnyű buzgósággal, néha több-kevesebb sóval és minden kozma nélkül sürgették-forgatták az ebédet a földbedsott cserkészkonyha titokzatos rekeszeiben. Nagyszerű volt ez a földkonyha, vaslemezével, füstölgő csövével és izzadt, napsütötte képű kis szakácsaival. A három fogást mindig nagyszerűen elkészítették. A többi fiuk ezalatt játszották a nagyon ügye- sitő cserkészi áték okát, kirándulgattak, f űröd lek, vagy tanulták a cserkészpróbák anyagát. Tízórai, ebéd, pontosan volt mindig. Jaj, lett volna a szakácsoknak! Ebéd után általános pihenő, levélírás, naplóirás, vagy csendes szusszanlás a sátorponyva alatt. Utána ismét játék, kirándulás, cserkészfog- IpJkozáSj uasoanáyÉJ egybekötve .Vacsoráig. y.acsora után ki-ki elmosta edényeit, a szakácsok Is előbujtak odúikból és méltó megelégedéssel nézték a teli gyomrokat. A leghangulatosabb rész azonban ezután következett. A tábortűz. Csodálatos a cserkésztábortűz vonzó varázsa. A hold szélesen vigyorogva gurul ki az erdőkből, csillagok pislognak az estében, messzi tehén- kolompok szava hangzik, vagy egy tanyai kutya elnyújtott vonitása. Az erdőben csak a bagoly 6ik- kant egyet-egyet, az országúton egy titokzatos autoreflektor suhan végig. A cserkésztábor nagy kupsátrai, mint titokzatos szürke óriások hallgatnak s csak néha roppant rajtuk a szél egyet. A középen hatalmas máglya vakító tüze világítja be az arcokat. Kicsik, nagyok álldogálnak, vagy heve- rednek a tűz köré, a kantinostól vásárolt csokoládét majszolva s aztán egy erőstorku gyerkőc felharsant ja a nótát: —■ Fiuk, fel a fejjel, a harsona zeng... Visszhangzik a szemben álmodó fenyőerdő, harsog a domboldal s uj, uj nóták kerülnek sorra: — „Te vagy a legény, Tyukodi pajtás.. — „Táborunkban minden reggel, este...“ ^ztán a tréfásak. Egy finn nóta: — „Tuku Tuku lámpái tani" meg ez: „Gye rotás gém féle rotás.. .** ami nem egyéb, mint: „Egy sátor meg két sátor" visszafelé olvasva. A vendég losonci cserkészek még ma is azt hiszik, hogy ez valami eszperantó nóta. Csattog, zeng a jókedv. Monológok, szavalatok kerülnek elő. Tréfák. Végül az öreg „krokodilok“ (már mint mi, különsátorban meghúzódó hajdani aktív, mostani vén-cserkészek) találgatnak ki mindenféle tréfás jelenetet az ifjú nemzedék őszinte örömére. Ám pislog a tábortűz, álmos a kis Jóska gyerek is, félrebillent fejjel nyekken csak néha a nótába. Aludni kell. Lassú szellő indul a fák között. Esti féltiz. Még az egyik elmondja a cser- késztiztörvényt, egy őrsvezető imádkozik, a zászlót ünnepélyes kürtszó kíséretében bevonják. Takaródét fuj a kürtös. Gyorsan sátrába vonul mindegyik, csak a kétóránkint felváltandó őrök piszkálják álmosan a tüzet. „Éji pihenőre" száll mindenki, — ahogy az esti bucsunóta mondja. Negyedóra alatt mély csend. Egy-egy őr jár néha a tábor körül, csendes szuszogás hallatszik a sátorból, valamelyik álmában is folytatja, fennen kiabálva a délutáni hadakozást. A rendes napi beosztás tehát ilyen. Ám vannak szörnyű hadijátékok, ügyességfejlesztök, történnek kirándulások a Táborára, a murányi várba, a fennsikra,Nagyrőcére az Erzavói völgybe sűrűén. Vendégek érkeznek autón, gyalog, vonaton. Van üdvrivalgás, sütemény- kiosztás és otthoni cukornak ropogtatása. Egy idő múlva megbarnitott, egészségtől piros, mindig fürdő, hegyi levegővel telített fiuk rohannak a tábor mezején. Bizony, rájuk sem ismernek a szülők, ha úgy látogatóba jönnek a táborba. A munka megizmo- sitja a gyengét, a játék felvidámitja a szomorút, a levegő egészséget szór, a tábor két medikusa dacára, akiknek semmi orvoslás nem maradt, mint néhány karcolás begyőgyitási ambíciója. Rend, fegyelem, egészséges cserkész- szellem uralkodik a táborban. Nagy gyönyörűségünk telik nekünk a kicsiny fiukban s az ambiciózus nagyobbacskákban. Amit az iskola elmulasztott, kipótolja a cserkészet. Anyák, szülők, gyermekeiteket szerető magyar szülők, alakíttassatok cserkészcsapatokat ott, ahol nyolc-tiz rátermett fiú akad reá. A cserkészcsapatnak nem lényeges feltétele, hogy iskola álljon n hála mögött. Bármely faluban megalakilhaljuk a cserkcsz- csagatot, ha kellő rátermettséjjjü vezető akad s kellő lelki&égü gyerekek serege. Akarnotok kell, hogy testben, lélekben tiszta, erős és vidám fiatok legyen. A cserkészet az az eszme, ami tizenhét- tizennyolc éves korig teljesen kielégíti a gyermekek testi-lelki igényeit. Anyák! Adjátok be fiaitokat cserkésznek! Szombathy Viktor. Nyári sípszó Megfujta már a Nyár a sípot, füttyös dallal belesivitott fülembe a vidám szirén. Csoda-ló fogva kocsijába rózsát tűz a lányok hajába, e titkokat hordoz a szivén Vidám utján felgyűlt szivekkel és hullott sziromlevelekkel hinti tele mind az utat. Csókja perzsel, a Napja éget, f tüzében felizzik az Élet b termő aranylásba mutat. Vásárdi Lia. — „Költők és költészet". A „Magyar Vasárnap" múltkori számában ily cím alatt Közlőit cikkből, tördelési hiba következtében, kimaradtak a végmondatok A helyreigazítást itt adjuk: „A szerelem nem realizálható, dramaturgiája nincs, a szerelem marad, ami: — szerelem. „Herodes és Marianne" kozmikus dráma akar lenni, de szétfolyik; az embereken túl, idegen vizeken balálra dermed. A szerelem drámája nem realizálható! És itt eszünkbe jut drága halottunk: Merényi Gyula posthumus müve: „A gyönyör", mely a szerelem kollektív drámája akart lenni. Egy nagyszerű ötlet, egy utópisztikus vágy, mely Merényi kezében — a szerelem természetének megfelelően — drámai összefüggés helyett, lírai képekre bomlott. Ami nem sikerült Hebbelnek, nem sikerülhetett Merényinek sem. A titkos szfinx, szfinx marad Julius Bab könyvében is. Julius Bab dramaturgiai könyve: meleg teoretikus Írás a szerelemről." Sursum corda. Alakjait nagyon távolról kezeli. Nem sikerült — B. F. Őszinte érzés, kezdetleges forma. — Jolán. A „Maradná szeretnék Nálad" cimüt besoroztuk a közölhetők közé. — N. S., Trcncsén. Az „Ébresszetek" c. költemény bensőleg tartalmas. A harmadik szakasz pesszimizmusa bátor, szókimondó. A külseje azonban erős csiszolásra 6zorulma. Szik. Erőteljes, csinos vers, de befejezése nem kerek. Hiányzik a tartalmi csattanója. — Magyar L. Alkotásai a közölhetőség határán. járnak. Majdnem sikerültnek mondható a legtöbb, de egy-egy kirívó sző, egy-egy naivabb sor lerontja a hatást. Legjobb az „Élet delelőjén", csak a vége zökken félre. Néhol ósdi nyelven ir. Például az „ápolám — panaszkodám" ma már csak különös belső okokból alkalmazható alak, de rímnek senumáesetre nem rím. A „valahol messze" romantikáját már Kiss József kiaknázta. De azért „kopogjon csak bátran" máskor is! — „Magyar", Komárom. Bizonyára kevés verset irt még. „A hid“ homályos, a „Virághervadáskor" egész a primitív népdalig egyszerű. Kezdetben mindenki átmegy az utánzás iskoláján, ez hozzátartozik a tanuláshoz. ön még tanul. — N. Á., Pozsony. Várjuk valamelyes prózáját. — K. D., Eperjes. Ez nem vers prózában, hanem próza prózában. A szabadvers sajátos hangú, sajátos logikájú és sajátos ritmusú — de szintén vers. Sőt éppen azért prózai alakú, mert lírai őszintesége és fokozott képzelet- tevékenysége széttöri a zárt formát. Szerkeszti: Sziklay Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: KosiceKassa, Éder-utca 9. sz., küldendők. Tartós ondoláció elegáns képet aa arcának és ha tetszeni akar, úgy haját állandóan csinosan és modemül mosnia és rendbetartania kell. Ma a kisütött haj nélkül egyetlen mikádó sem elegáns és a hosz- szu hajat, ha nincsen állandóan ondolálva, senki sem tudja szépen megfésülni. A vassal való hajsütés ma már idejét múlta. A Vacek- féle speoiális helyiségben tiz teljesen tökéletes, külföldi apparátussal elsőrendű munkaerőktől oly állandó ondulációt nyer, amely minden hölgynél hónapokig eltart. Az állandó ondolációt a vassütós helyett a legújabb vlzlondoíáclóval hajtják végre. A mikádó állandó ondolációjának ára, belföldi rendszer . ..........................................«,,K8 80— fr ancia rendszer Kó 120 — angol rendszer . . I J [ í [ l J l l . Kő 150amerikai rendszer . .........................., j . . Kő 200.__ [ A hajfestésben valóságos "" fordulatot'*""jclcntott “ azl „INECTO RAPID“, csakis Vaceknél festenek ezzel a tökéletes amerikai festékkel. Az egész haj fostése.............................. Kő 200— A bajnak hozzáfestése...................................Ke 100— A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Vaeek átfestésével helyre lehet hozni, ősz haj átfestése ,,Henné“ színre..................................................................... , Kő 120— fe stett haj átfestése.......................................................Kő 50.— Mikádó rendbehozását, amellyel a legelegánsabb arcot lehet kapni, specialisták végzik. Ára....................Kő 6— Ha jfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelőnyösebb árak mellett kaphatók Vacek-nél, mert egyenesen az előállítónál gyári áron kaphatja Óriási választék, diszkrét szétküldés a vidékre minták szerint. Feltűnést keltő Prágában és egész Európában verseny- nélküli Vacek fodrászterme csak hölgyek részére PRÁGA II.. Václavskő nárn. 38, Bejárat Bafa mellett. Csakis hölgyek részére! — Hatvan vendég kiszolgálására bovondczvel — Elegáns, modern napi világítás, tisztaság és legnagyobb kényelem. Minden fajtában szakember. Nép- zorü és olcsó árak, nőm drágább, mint egész Prágában szokásos.. Naponta d. n. 8 órától 6-Ig hangverseny.
