Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-08 / 178. (1216.) szám
10 Magam nyarára Búcsút mondok most a Sípszavaknak 8 minden tarka tavaszi álomnak, a Silva Rerumot titkos ébenládikóba zárom * a perceket sirató gitárom messzi eldobom. És asztalfiókomba dugom Marx kapitalizmusát és porral páncélozom föl a Puskin-fordításokat meg az Élet furesainioiáíés fekete könyvét. A bélyegalbumom estéli ablakba rakom ki: a hold ezüst kezével fog benne lapozgatni. Mert: bibliás szombatcste tárta föl előttem csudás rónák mindent megoldó sík tenyerével: hegy az élet csali az életből árad, a könyvek halott szagának, a vasárnapi fekete ruhának, lárvák között lárvának maradásnak: hite, üdve, értelme nincsen! Azért a magam nyarára. nem hallgatok senkiíia szavára, elmegyek egy sárga síkút erős házikóba, ahol egy szép szegény lány néz a holdba és szemeivel kincseket keres a nyár-éjszakába: ezt a szegény lányt megcsókolom. Szalatnai Rezső. Könyvek Bogsch László: Vadászelbeszélések Ha akarod, azt mondhatnád, hogy vadászelbeszéléseket imi nem szükséges, sem nem lehet manapság. Ki olvasná őket? Az idő megszilaju.it és a prestissimo magával rántotta a magányt, a meditálást, a tisztást, amely előtt felfigyelve megáll az ijedt őz: magával rántotta, elsodorta, tul- orditolta az erdő orgonáját, amelynek csodás összhangjában az emberi lélek vitte a magánhe- gedü hálaadó szólamát... Lehet, hogy ez mind a múlté. Lehet, hogy a vadásztüz lángjaiból kiugró kedves ötletet, a bor történeteit és az éjszaka csendjét már nem hallgatja senki. És végül: lehet, hogy a lóditással azonosított vadásztörténeteit ma m;ír senkit sem érdekelnek, mert az űzött naptól, a hajszolt aranytól oly messze esik az erdő, hogy hiába keresnők a hozzája vezető utat.. Ha azonban felnyitod Bogsch László kis könyvét azzal, hogy dehogy is fogod ezt elolvasni, amikor egyrészt az .utótőzsde jegyzései, másrészt a szenzációs foyltatásos regény foglalkozta", amely az esti lapban jön — nyitva felejted a kis könyvet és szemedet az első oldalakon: „Egy fe- nyögalyacska" a bevezetés Utáni első fejezet. Önkénytelenül is utána nyúlsz: olyan örökzöld, olyan illatos. Annyi derű, erdő, kék ég borul főied, annyi megnyugvás, hogy amikor a szerző szivéből bölcs szavak hangzanak fel és a bölcsesség az erdővel, a természettel egyesül, meg vagy róla győződve, hogy mindezt a fenyőga- lyacska illatozta agyad és szived* felé. . És azután már nem hagyod el a könyvet, azaz ő nem ereszt el. „Az erdő halottja" —- egy szerencsés lövés, amellyel a boldog vadász az ózbakot terítette le, egy apát is talált, kilenc gyermek kenyérkeresőjét: vadászszerencse és vadásztragédia egy lövésben! így elevenedik meg az erdő kaleidoszkópja: Branyiszkő, szarvasbőgés, Mária Magdaléna, az őzike, „Kálmán bácsi medvéje", „a 90 éves Pista bácsi", a sárga tenger, a disznótor, az or- vosságos üveg meséje. Mind megannyi kedves történet, amelyek az erdő ölén Íródtak, a vadász- társak közt, valósággal teli, igaz történetek. A Bogsch László vadászkezében nem reszketett a fegyver és szem nem tévesztette el a vadat: nem reszketett kezében a toll sem és biztosan rögzíti meg mindazt, amit szemügyre vett. Erdő és emberek, történetek és emlékezések életteljesek: egy darab nagyszerű szép, bátor, mély humoru és őszinte magyar világ, amely ma már olyan nagyon kezd elmaradozni tőlünk, mint maga az tüdő, a csend és a természet boldogsága. n. Tartós ondoikió elegáns képet au arcának és ha tetszeni akar, úgy haját állandóan csinosan és modernül mosnia és rendbetartania kell. Ma a kisütött haj nélkül egyetlen mikádó sem elegáns és a hosz- szu hajat, ha nincsen állandóan ondolálva, senki sem tudja szépen megíésülni. A vassal való hajsütés ma már idejét múlta. A Vacek- féle speciális helyiségben tíz teljesen tökéletes, 'külföldi apparátussal elsőrendű munka,- erőktől oly állandó onduláeiót . , , . nyer, amely minden hölgynél l.on;;po;ag eltart. Az állandó ondolációt a vassütés helyett a legújabb viziondolúclóval hajtják végre. A mikádó állandó ondolációjának ára, nelföldi rendszer ................................................,.Kö 80.— fr ancia rendszer . t ¥ . Kf, 120.— angol rendszer K6 150.— amerikai rendszer.................................. , . KE 200._ I A hajfestésben valóságos fordulatot jelentett azl „INECTO RAPID“, csakis Vaceknél festenek ezzel 0 a tökéletes amerikai festékkel. Az egész haj festése.......................................KE 200.— g ^A ^hajnak hozzáfestése . . _. . . . . . KS 100.— H A rossz festés tönkreteszi a hajat s ezt Vacck átfestésével helyre lehet hozni, ősz haj átfestése „Hennó" színre................................................................ , KE 120.— fe stett haj átfestése.....................................................KS 50.— Mikádó rendhehozását, amellyel a legelegánsabb arcot lehet kapni, specialisták végzik. Ára....................KS 6.— Ha jfonatok, parókák és fodrászkellékek a legelőnyösebb árak mellett kaphatók Vacek-nél, mert egyenesen az előállítónál gyári áron kaphatja Óriási. választék, diszkrét szétküldés a vidékre minták szerint. Feltűnést keltő Prágában és egész Európában verseny- nélküli Vace!: forfirc'szíerrr.e csak höiqyek részére PRÁGA II., Václavské nám. 38, Bejárat Bafa mellett. Csakis hölgye!; részére! — III.tvan vendég kiszolgálására berendezve! — Elegáns, modern napi világítás, tisztaság és legnagyobb kényelem. Minden fajtában szakember. Nép- zerü és olcsó árak, nem drágább, mint egész Prágában szokásos. Naponta d. u. 8 órától C-Ig hangverseny. A magyar katholicizmus egyik kiemelkedő vezéralakja, a nemzetközi tudományos életben is általánosan elismert Bangha Béla páter, Jézustársasági atya a budapesti „Nemzeti Ujság“-ban értékes cikket irt a vallás és tudomány sokat vitatott viszonyának kérdéséről. A cikket, amely általános érdeklődésre tarthat számot, a következőkben közöljük: Az a körkérdés, amelyet Róbert de Flevs intézett nemrég a Francia Tudományos Akadémia tagjaihoz s melynek eredménye előttünk fekszik, valóságos eseménye a tudományos és egyben a vallási életnek. Oly esemény, amelyet jelentőség szempontjából habozás nélkül állíthatunk akár a chikágói eucharisztikus kongresszus mellé. Chiká- góban a tömegek tettek hitet a katolicizmus mellett, Párisban azonban az értelmiség legmagasabb vezérkara, a természettudományok ma élő legelőkelőbb képviselői szavaztak le a tudomány nevében — a vallás mellett. Nem emlékszünk hamarosan még egy esetre az újkorban, amikor ilyen impozáns tudományos együttes hajtotta volna meg zászlaját a hit előtt. Ezért nem lehet emellett az esemény mellett csak úgy közömbösen , elmenni. Az esemény jelentőségét fokozza, hogy a vallás mellett való tanuságtétel éppen természettudományos oldalról jön és éppen Franciaországból. Semmiféle tudomány nevében nem támadták a vallást az utóbbi fél évszázad folyamán akkora hevességgel, mint a természettudomány nevében. Szinte egyértelművé lett a vallást támadni s a „természettudományos alapra" hivalkozni. Hozzá nem értő, tudatlan agitátorok, szocialista izgatok, radikális politikusok és írók a nép széles rétegeibe bevitték a hiedelmet, hogy a vallás ellen éiben áll a természettudományos gondolkodással, hogy naivitás, amelynek a tudomány ellentmond. Ezen az alapon követelték s számos országban keresztül is vitték az iskolák „laicizálásat", azaz a vallásoktatás eltörlését s ahol a destrukció hatalomra jutott, mint éppen Franciaországban, vagy Oroszországban s újabban Mexikóban, első dolga volt a hitetlenséget a közoktatás kötelező alapjává tenni. A Francia Tudományos Akadémia megnyilatkozása ebben a kérdésben több szempont ból különösen is értékes. Először is tudnunk kell, hogy a latin nyelvekben s az angolban is „Science" nem tudományt jelent általánosságban, hanem kifejezetten természettudományt. A Francia Tudományos -fAkadémia > külömbözik az „Académie de France“-tól, amely az irodalom jeleseit foglalja magában s különbözik a többi szakakadémiáktól is, melyek együttesen alkotják az „In- stitut de France“-t. A Francia Tudományos Akadémia továbbá kétségtelenül az egyik legkiválóbb, ha nem a legkiválóbb természettudományi tudományos testületé a világnak. Minden egyes tagja egy-egy világszerte elismert, abszolút kitűnőség. Ha tehát ez a testület megszólal, ennek a megszólalásnak olyan súlya van, mint nagyon kevés egyéb testületnek a világon. S ha valakinek joga van a természettudomány nevében nyilatkozatot tenni, kétségkívül első helyen ennek a testületnek van. A kérdés, melyet az ismert nevű iró s szerkesztő, de Flers, ennek a testületnek minden egyes tagjához intézett ez volt: „Van-e ellentét a természetffltdomány s vallásos érzület közöl A? Mit gondol a tisztelt olvasó, a .hatvannyolc akadémikus közül hányán feleltek erre a kérdésre igennel s hányán nemmel? Há:i- í-méíci-o a szabadgondolkodó dogmát, amely szerint a vallás és természettudomány ellentétben állnak? Hány beszélt a vallás ellen? Egyetlen egy sem. A beérkezett válaszok kivétel nélkül a vallás javára szólnak. A Francia Tudományos Akadémia egyhangúlag visszautasította azt a felfogást, amelyet két nemzedéken át ordított, harsogott, propagált a szabadgondolatnak nevezett vallásgyülö- let s egyhangúlag tanúságot tett amellett, hogy a vallás és természettudomány közt ellentét nincs. A válaszok hangja természetesen külöm’ megkérdezett akadémikusok egy része valószínűleg nem is pozitív istenhivő. De az ellen valamennyien állást foglalnak, mintha a természettudományosság szükségképp szemben állna a hittel. Egyik meg is jegyzi, hogy a természettudományhoz szokott exakt elme természetesen könnyebben hajlik a vallási kérdésekben is a bizonyítékok szkeptikus átvizsgálására s esetleg nehezebben jut el a hithez, legalább a kinyilatkoztatott tanok hitéhez; de Isten létét ő is elismeri. A legtöbben azonban egyenesen a hit elö- islcoláját látják a természettudományban. S valamennyien bizonyos kiábrándulással beszélnek az elmúlt félszázad ama naiv hitéről, hogy a természet ismerete pótolhatja a vallást s választ adhat az az élet legvégső kérdéseire. Néhány különösen jellemző nyilatkozatot érdemes ideiktatni. Le Chatelier, a kémia s metallurgia tanára a Sorbonne-on, igy ir: „Természettudomány és vallás közt ellentét nincsen, mint ezt a tapasztalás maga mutatja, hiszen Pascal, Ampére és Oau- chy mélyen vallásos emberek voltak s ugyanokkor kimagasló tudományos tekintélyek... A modern irodalomban persze állandóan az ellenkezőt állítják; de ezek az állítások nem származnak igazi tudósoktól, legfeljebb féltudósoktól s a leggyakrabban olyan Íróktól, akik minden természettudományos képzettség híjával vannak". A botanikus Lecomte szerint „vallás és tudomány közt ellentét nincsen, legfeljebb egyesek fejében, akik ezt az ellentétet mindenáron akarják". D'Arsonvah a Collégé de Francé orvosprofesz- szora, így felel a felvetett kérdésre: „Voltak-e s vannak-e nagy tudósok, akik egyúttal hívők? Igen. Ez oly ténymegállapítás, amelynek nem lehet ellentmondani. Ezzel azonban az ön kérdése is el van döntve". Andoyer, a csillagász és ma tematikus, a Sorbonne tanára, igy szól: „Ellen tétet, a vallás és a tudomány közt egyáltalán nem tudok felfogni. Ellenkezőleg vallom, hogy a tudományosság szelleme egyenesen rávezet a vallásosságra“. Sokan kiemelik, hogy a vallás és a tudomány közt már azért sem lehet ellentét, mert mind kettő különböző tereken mozog. A természettudománynak határai vannak, mondják s a vallás- bölcselet éppen ott kezdi meg munkáját, ahol a természetbúvár munkája véget ér. Georges Clau- de a világhírű fizikus, akinek a feloldott acetilént, a levegő cseppíolyáscá tételét s az ammóniák szintézisét köszönjük, kijelenti, hogy a tudomány mindenfelé titokba ütközik, úgy, hogy „inkább alázatosságra, mint kevélysége tanil“ s igy semmi joga nincs akár a hűre, akár a hitetlenségre kényszeríteni az embert. Az erkölcs, folytatja, semmiesetre sem állhat meg puszta természettudományos alapon, vallás nélkül. A tudós pedig annál kevésbbé találhat akadályt a hit titkaiban, mert. a saját területén, a ’ermé- szetkutatás mezején is állandóan hozzászokott, hogy ti!okkal találkozzék, amelyeket az emberi elme megoldani nem tud. Nagyon érdekes a fizikus és elektrofizikus André Blondel nyilatkozata. „Mint a legtöbb balvélemény, úgy a hit s tudás közti állítólagos ellentét hiedelme is csak akkor érte el a nagy tömegeket, amikor azok már rég visszavonták, akik ezt az ellentétet először felállították. Ki hisz ma már a tudomány mindenhatóságában? A tudósok közül bizony nagyon kevesen őrizték meg azt a csalódást, amelybe a múlt nemzedék tudósait a természettudomány gyors és csodálatos vívmányai ringatták. A mai te....-■ kicsinyeknek érzik magukat a természet egyre megújuló nagy titkával szemben, amely annál inkább bonyolódik,, mennél tágabbak az ismereteink. A mai természettudós az én nézetem szerint, csak két dolog közt választhat: a boldog hit között, amelyet annyi nagy természettudós vallott: Newton, Descartes, Leibniz, Pascal stb.-től kezdve Ampére-ig, Biot-ig, Faraday-ig, Cauchy-ig, lord Kelvinig, Hermite-ig, Pasteur-ig (ezek a nevek maguk is megadják már a választ a feltett kérdésre) és oly agnoszticizmus között, amely barátságos a vallási eszmékkel szemben". Rendkívül tanulságos a kémikus Moureu válasza, aki a saját belsejébe tekint, hogy beszámolhasson a kérdésről, „Hogy a vallás és a tudomány ellenkeznek, ezt hittem talán én is — fiatalkoromban. Tele tudományszomjjal, tele elragadtatással vetettem magam a természettudomány karjaiba s néhány év alatt elég széleskörű ismereteket szereztem. Elkapatva eredményeimtől, azt hittem, hogy a tudomány csakugyan egymaga megold minden problémát, hogy semmi, sem az élet mivolta, sem a dolgok lényege s rendeltetése nem vonhatja ki magát a természet tudomány hatalma alól. Materialista voltam s azt hittem, az Isten, a lélek halhatatlansága stb. csak a gyenge elméjüeknek való s a valóban ,„szabad" szellemeknek fel kell szabaditaniok magukat e fogalmak alól. Később azonban la-3- sankint rájöttem, hogy bár sokat tudok, de eddig rosszul tudtam, meg nem emésztettem, fel nem dolgoztam. Mennél mélyebben hatoltam a dolgok lényegébe, annál inkább észrevettem, hogy a dolgok bizony nem állnak oly egyszerűen, mint ahogy én huszonötéves eszemmel elgondoltam. Elhagyva a kísérletek szűk kereteit, elkezdtem a világegyetemről gondolkozni s láttam, hogy mennél több részletet tudunk, annál mesz- szebb tárul fel <■< lágha ár s annál kisebbnek tűnik fel ismereteink mennyisége. Minden oldalról elém meredt a Végtelen Lény fogalma. A világegyetem mögött, ahol minden összefügg s együvétartozik, rá kellett találnom a Végtelenre. Lehetetlen fel nem ismerni az ellenállha'.aüan szükségességet, hogy elismerjük azt a felsőbb Lényt, a Mindenhatót, aki épugy törvényhozója az anyagi világnak, mint szerzője s törvényhozója az erkölcsi rendnek. > Ez volt az én fejlődésein/ A tudomány s a hit ellentéte régóta már csak mint ifjúkori emlék él a lelkemben." De legyen a szemelvényekből elég.* Az ember ámulva kérdi e fényes hitvallások láttán: honnan veszik a bátorságot ezek után n vallás ellenségei, hogy még mindig a vallásosság s a termfcszttudomány ellentétéről beszéljenek? Az illetékesek, a csakugyan hozzáértők magukba- szállva, alázatosan vallják be, hogy erről az ellentétről beszélni tévedés volt; sokan egyenesen hangoztatják is, hogy a tudomány s a hit ellentétéről ma már csak a ludailanok .beszélnek. Mi címen hirdetik mégis féltudósok és egésztudatlanők, hogy a vallás csak a naivaU^ a hiszékenyeké és gyermekeké? Vájjon legalább okulni fognak-e a francia akadémikusok impozáns, egyhangú nyilatkozatain? Hirt fognak-e adni róluk legalább? Bajosan hisszük. De legalább, akik ez újabb lanusag- tételt ismerjük, újból meggyőződhetünk róla, hogy a vallás elleni mozgalmak, a hitnek a felvilágosodás és természettudományos gondolkodás nevében való támadása egyszerű tájékozatlanság, vagy rosszindulatú félrevezetés. A szellemóriások a hit mellett foglalnak állást, a törpék és tudatlanok persze tovább szavalnak ellene. Milyen a divat a francia fürdőhelyeken? — A P. M. H. tudósítójától — Páris, augusztus 7. A frankb&ssz elcsendesedett s a frankzuhanás első napjaiban úrrá lett pánik nyomtalanul eltűnt Poinoaré örökké mosolygós arcétól, akiben csodálatos egyöntetüséggel összpontosítja bizalmát nemcsak a kispolgár, hanem az úgynevezett felső tízezer jórésze is. A pariinak abbahagyták a bankok ■ostromlását s ma már aíki a takarékból pénzét kiveszi, azért teszi, ment nyaralás miatt van rá szüksége. Az augusztusi nyaralás most a legfőbb probléma azoknak, akiket eddiig itthon tartott a rossz időjárás s mindenki abban bizakodik, hogy szép augusztusi napok derülnek a lucskos tavaszra. Ez a remény fűtötte a nagy szalonokat is, akik ■teljes felszereléssel, vagonokat kitevő áruval vonultak le az előkelő fürdőhelyeken lévő fióküzle- tükbe (Biarritzba, Trouviliébe, Nizzába, Cannesbe stb.), de a szezon első hat hetében nem adtak el semmit. Ehelyett elkészítettek egy második számú 1926-os nyári divatot, amelyet úgy is lehet nevezni, hogy nehéz nyári divat, — amely alkalmazkodott az időjárás szeszélyéhez. A francia divatszalonok ezzel az eljárásukkal — amely példa nélkül áll a divat életében — uj fejezetet iktattak a civilizáció történetébe, amelynek ezt a címet tehetne adná: Az élelmesség mindent legyőz, avagy: Dupla divat a frankzuhanás napjaiban, vagy még: Az emberi ész diadala a természet mostohái ága felett. Hagyjuk most az úgynevezett nehéz nyári divatot és gyönyörködjünk a „ptege et cempagne" ■könnyű, lenge toalettjeiben, ahogy azokat egy jó- nevü divatszalon vezetője elibünk tárba. Ezekhez a habkönnyű, tehetetfinomságn tengerparti öltözékekhez a gyárak újfajta szövésű muszlint készítettek és különleges tafotát s a kinad selyemnek az eddiginél is vékonyabb, de erős fajtáját állították elő. A ruhák alja a megindult bővülési irányzat folytán egyre távolodik a szűk szoknyától és pedig részint berakások, pliszék, hólok által, részint pedig a néhány év előtti divat, a széles fodrok |gt- édesztésével. Láttunk néhány pazar brüsszeli csipkével díszített aljmodeűit, három-négyszeres fcdor- diszítéssel, amely egyenesen és határozottan ha- rangalaku volt és belül erős orgonatüllél volt kitartva. Bár az alj alul rendesen egyenesre vágott, nem ritkák a hullámos, cikk-oakkos virágkeöielyre emlékeztető aljak sem, amelyeken, főleg tengerparti, délutáni sétaruhákon nagyon kedveltek az egysoros és kétsoros övék. Vitorlás és hajókirándulásokra, hegyi túrákhoz igen divatos egy finom anyagú vászon, többnyire csikós szánben, míg a muszünre nagy virágok vannak festve fantasztikus színekben, főleg azonban rózsák csoniszin alapra. A fehér muszlin kék babos festéssel divatos és pedig úgy, hogy a blúz fehér zsabójának két szélén kívül a blúz teljesen fehér marad a derékon Jelűiig, Innen kezdődnek a lefelé növekvő babos pettyek a csípőn alu- lig egy arasznyira, le egészen az övig. Itt az alj újra fehér s mintegy tiz centi méternyire kezdődnek a kék pettyek és nagyobbodnak az alj szél áig, amely alól funikaszerü, másik alj ér egészen a térdig. így a babos alj valósággal egyetlen fodrot képez ezen az uj kreáción, amely bizonyára nagy kedvelte égnek fog örvendeni. Az előbb említett virágkehyely-forma aljhoz szveitterszerü, skótmiutáju, haránt nagykő d-rás blúzok is igen felkapottak, a nyakon nem mély, de annál szélesebb, sőt valóságos köralaku kivágással, amely látni engedi a váltakat is. Sötétszinü nyári ruha csak kevés készült, ten- gerészkék színben, könnyű tafotából. Mély, egészen a csípő magasságáig érő fehér selyemmsl- lényke villog elő az ultramarin ruhából, amelynek szoknyája elől több „godet“-vel bőre, sőt lobogó bőre van szabva. Előszeretettel viselnek a hölgyek, főként a strandruhákon, nyakukban keskeny, fekete selyemszalagot, de még inkább fekete bársonyt. Sokszor a felálló gallér mint nyakkendő fogja körül a ruha színével harmonizáló szalag (halvány színek: a^mazőld, leidbe, fréz), amely olykor sállá szélesedve a nyak körül csavarodik és japán motívumokkal batikolt vége szabadon lebeg. A divatos keskeny, fekete Mrsonyszalagot ezüstös fonóin hímzés díszíti, vagy fii Merek csillognak rajta. A csokor e bő hosszúságú senki-Tón vagy elől van, de — ki tudná a hölgyek és a dinit szeszélyét megmagyarázni — nem ritka eset, hegy a dús maslipa megkötött fekete nyakra való csokor hátra van vetve a világos gallérra s úgy csüng le a büszkén korzózó és fiirt elő hölgy ♦háta közép n, mint egy furcsa kérdőjel, mint egy hosszú, vk'ogó fekete copf V. R. 1926 augusztus 5, rasarnap. Tf^<M-iVW-ÓAR.HIRLAE Minős ellentét á vallás és a természettudomány között *A francia akadémia körkérdése 68 akadémik ushoz — Egyetlen felelet sem szól a vallás ellen Szerkeszti: S z i k 1 ti y F c r e n c d r. Kéziratok a szerkesztő oimére: Kosivo- Kassa, Édor-utca 9. sz., küldendők.
