Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-08 / 178. (1216.) szám
8 ram l'ffZV, SŰgUSS^S vAEimap. Mórt így meg neon lobbant fel a gyűlölet ezen a kemény arcon. Megállóit a töltés előtt és a csípőjére nyomja a két öklét. Az uj ló ágaskodott alatta, de csakhamar megérezte a két vastérd rettentő szorítását. A napsütötte dombok mögü' jiost vágtatott elő az uj óriásmözdony. A kerekei vörösek voltaik, a kazánja zöld, a kéménye fekete. Egész kicsi volt a kolosszus kéménye. Bili merően nézte, hogy csillognak vadonatúj testén a testetlen fémrészek. Ahogy a sinek reszkettek, Bili egyre jobban érezte a vágyat, hogy még egyszer felvegye a versenyt. De bordái sajoglak még és az uj ló még kissé idegenül táncolt alatta. A tehetetlenség éktelen dühe gyűlt fel benne a kipattanásig, ahogy a legyőzője egyre közeledett. Az óriási arányokkal szemben őt is óriássá növesztette a düh és arra gondolt, hogy legjobb volna a Tassét elővenni a nyeregkápáról. A kis kémény köré dobná, jól meghurkolná, aztán ellenkező irányban sarkantyúba kapná a lovát. Egyszerűen lerántaná a töltésről az ellenfelét. Most felmagaslotrt a közelben a száguldó vastorony. Zúgott, csikorgott és bömbölve nyelte a síneket. Fekete füstjét a napsütésbe pöfögte és a füsfgomoly árnyékai vele száguldottak a töltésen. Bili egyszerre kicsivé zsugorodott az elosztó füstfelhő kormos rongyai között. Nem volt többé a prairie ura, csak egy magányos lovas. Amikor ennek tudatára ébredt, a vasszörnyeteg már a hegység tövében száguldott. A következő vasárnapon különös dolog történt. Mindenki lázasan futott a városka főterére, még a korcsma is kiürült. A főtéren egy pompás, csillogó vörösre lakkozott kocsi állott, amely lovak nélkül futott. Flanagan ur, a sheriff hozatta San Fronciscoből. Ez volt az első automobil, amelyet a városka lakói láttak. Igaz, hogy Jim, a néger, nevetett a csodálkozásukon, mert ő az East- sideon már sok jlyet látott. De jobb lett volna nem nevetnie, mert olyan pofonokat kapott, hogy a ban- jója kiesett a kezéből és egy éles kövön nagyot koppanva, végigrepedt. Flanagan ur most jött ki a cukrászdából. Hatalmas, lelógó fekete bajusza, széleskarimáju fekete kalapja és kissé kopott, térden alul érő re- dingótja volt, bő pantallója alatt sarkantyus csizmát viselt. Akárcsak az első amerikai filmek sheriff jelt utánozta volna, olyan volt Flanagan ur. Kaiaplengetéssel üdvözölték. Eme szónoklásra kínálkozó nagyszerű alkalmat lehetetlen volt elszalasztani. Bozontos fekete szemöldöke hol magasan a homlokára emelkedett, hol a mélybe zuhant. — Jaokson-Country lakosai! örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy eme korszakalkotó uj találmány felé viharzó érdeklődésieket minden irányban kielégítsem. — Húr rab, hurrah mr. Flanagan!!! — Eme lovak nélkül járó kocsi nem boszorkányság, mert, mint minden alkalommal hangsúlyozom, boszorkányság nincs! íme, ahelyett, hogy szaporítanám a szót, feltárom előttetek úgy a motor, mjnt a benzintartály védőburkolatát és a Ba- ker-telep gépésze ám magyarázza meg nektek a dolgokat, amelyeket magam sem értek jobban nálatoknál. Az arcokon látta, hogy ezt nem kellett volna mondania. Az emberek sohasem szeretik, ha a vezető bevallja, hogy nem okosabb náluk. Nem is figyeltek a gépész magyarázatára, aki végül is dühösen csapta vissza a pléhbuxkolalot. Flanagan ur felült a kocsiba. Ez a csodálkozás újabb moraját váltotta ki. A gépész a kormány mellé ült. Újabb csodálkozás. Most itt az ideje, gondolta a sheriff, hogy mindent helyrehozzak. — Jaokson-Country lakosai! Eme gépkocsi nemcsak lehetővé teszi a gonosztevők eredményes üldözését, hiszen a gyorsasága nagyobb, mint bármely lóé, hanem beláthatatlan jövővel rendelkezik abban az irányban is, hogy feleslegessé teszi sinek építését. Igaz, hogy jelenleg félannyi sebességgel sem rendelkezik, mint az Eestem Pacific, de sebességének feljavítása csak idő kérdése. Bili figyelmesen hallgatta a sheriff szavait. Sokáig mozdulatlanul állott még akkor is, amikor a gépkocsi a tömeg üdvrivalgása közben elrobogott. Aztán öklével furcsa mozdulatot tett, mintha megfogna valami láthatatlan dolgot. Ezt a mozdulatot csak amerikai ismeri. így tesz, ha valami mentő ötlete támad, vagy ha hírül veszi, hogy sikerült valami, győzött valakin. Báli aztán még gúnyosan el is mosolyodott a gépkocsi után szállongó porfelhőben. Barátai meglepetve figyelték, amint a korcsmába belépett. Egy rekedten ordítozó mexikóit, akj folyton a kését villogtatta, egyetlen horogütéssel leterített. — Halló, ez ismét a régi Bili! Teltek az évek és Bili valóban a régi volt. Csak néha viselkedett furcsán. Eltűnt egy-egv napra és mindig fáradtan jött meg a karámba. Máskor felrúgtatok a dombtetőre és órák hosszat figyelte azt. a területet, ahol a töltés mellett futott az országút, amelyet nemrégiben építettek. Egyszer kalaplengetve vágtatott le a dofnb- tetőről. — Gyertek, gyertek! Hamar utánam! A cov,boyok felugráltak a lovakra. Csakhamar az egész csapat a dombtetőn volt. Kíváncsian figyeltek a Bili mutatta irányba. Apró pont és nagy porfelhő közeledett az országút messzi kanyarulatán. Amikor a kétszázhetes őrháznál volt, már látták, hogy liatalmas, hosszútestii gépkocsi. A sheriff kocsija nevetséges rozoga tákolmány volt emellett az élesorru, hosszutestü gyík mellett, amely hihetetlen sebességgel surrant a fehér országúton. Bili figyelte, mennyi idő alatt teszi meg a két őrház között az utat, aztán fel-kacagott. A fiuk most kezdték érteni a Bili furcsaságait. Aztán egyre gyakrabban jöttek a gépkocsik. Hí 1.1 sokat őrködött a dombtetőn, amig végre eljött az ő napja. Meeszelátóján egy olyan gépkocsit pillantott meg, amilyet eddig még nem látott. A kocsi hosszabb és alacsonyabb volt minden eddiginél. Oldala nem volt, még padlója sem, úgy, hogy a középtengelye volt csak fedve. A hátsó kereszt- tengely felett egy ülés, elől egy, aztán a motor és a benzintartály. A fehér versenykocsi szédítő sebességgel vágtatott. A kétszáztizenhetes őrháznál érte utói az uj mozdonyt, ahol az országút a 'töltéssel párhuzamosan kezdett haladni. A mozdony harsogott és prüszkölt. A fehér versenykoosi egyeidéiig egy élben haladt vele, aztán, mintha megelégelte volna a játékot, nesztelenül surrant eléje. Vagy két kocsihosszal. Egy ideig tartotta az előnyt, végre a kétezáznyoleas őrháznál uj neki inam odás- sal messze elhagyta az Eastem Paoiifioet. K,iis fehér felhő jelezte az útját, amelynek nyomába nagy fekete füstfelhő vágtatott egyre nagyobb távolságban. Bili leeresztette a binoklit. Újra azt a furcsa mozdulatot tette, aztán hosszan, szívből felkacagott ott a napsütötte dombtetőn. Az óriási mozdony úgy vette észre, hogy a cowboyok, sőt a csikók is kacagnak rajta. Mint valami divatosan öltözött nagymamán. Tombolt dühében. Minden porcikája reszr- keltett és mérföldekre megreszkettette maga előtt a síneket. Két nagy tüzsze.me véresen lángolt fel az alkonyaiban és ott, ahol az országút keresztezte a töltést, gyakran rohant rá egy-egy gunyolórlóra. Sőt a töltésen is sikerült neki egyszer két odaté- vedt bölényt felfalnia, holott ezek nem gúnyolták. Szemeik véresek voltak, mint az övé és földreszeg- zett fejjel várták, mert nem ismerték. Mindegy, nem kegyelmezett. A sok olaj után vérre szomjazott. Hókaparójának vasléoei mint óriás fogak csattogtak és az egyik sorompót elfelejtette letbo- osájtiani az őr. Gyerekeivel játszott és így került egy nagy gépkocsi a mozdony fogai elé. A mozdony érezte a féket. De most összeszedte minden erejét- Egy gigász dühe zihált a vaisbordái mögött, tombolva, harsogva Toppantott össze minden féket és a győztes gépkocsit a kétszáznyolcas őrházig hurcolta. Ott rárohant és szilánkokká törte. Aztán diadalmasan prüszkölt tovább és a Sziklás-hegység riadtan, remegve verte vissza dübörgését. A prairie felfigyelt. A kétszázhetes vasúti őr felakasztotta magát egy szemaforra. Bili megdermedve állott a dombtetőn, mint az ijedtség lovas- szobra. Nagy csend üvegburája alatt állottak a távolságok. Ekkor pengeni kezdett, az üvegbura. Egy gépmadár zúgása szétpattan tóttá. Vijjogva szállt a gépmadár földi tragédiák felett részvétlenül szárnyalva. Csavarjának süvöltése gúnyos kacaj volt jellegek felett. De a városokban, felhőkarcolók és dómok tetejéről utánanyult az antennák milliónyi karja és a gépmadár megtudta, mit érzett. Bilil, amikor halálos kimerültén vágódott el a töltés mellett, az uj mozdony mögött. Korunk hősnője — Filmkockák — (A rendező megjegyzése.) Ez nehéz film lesz. Nehéz, mert nem szabad sablonnak lennie, nehéz, mert minden nő külön dráma, külön vígjáték, külön színésznő, külön birodalom. Mert minden nőről más és más képet lehet és kell is készítenünk s mert a nő-probléma, Évától máig, a férfiak számára nagyon megoldatlan. Néha azt hisszük, hogy ismerjük őket, mert a nők, látszólagos sokrétűségük és differenciáltságuk ellenére nagyon egyszerűek, nagyon átlátszók, — máskor meg tűnődve állunk a leghétköznapibb nő érthetetlennek bizonyuló belső megoszlása előtt. De örök tárna és örökké megoldatlan marad. És az ilyen filmbe mindig belékiabálnak. Néha tapsolnak is, de ha nők maguk tapsolnak: nagyon rossz lehet a film. A rendező sajnálja, hogy csak pár képet mutathat be, ami alig elegendő témája bizonyításához. Szeretne beszélgetéseket közölni, amiknek címei igy hangzanának: „Fiú beszéde a lánnyal*'. „Férfi beszél a nővel". „Az asszony beszél". „Beszéd lányos anyával a modern lányról s a ház:as lányról". „A sportlady beszél falusi fruskával". Meg sok ilyen beszélgetés. De ez csak zavarná az egységet. Műhelyvezető ur, kezdhetjük! Először kérek egy kis általános tájékoztatót! Az egész vidéket kérném egy pillanatra! — Pardon, igaz, persze: az egész kort akarnám mondani! Színezett film lesz, kérem a szin-értékeket helyükön megtartani Igen, egyetlenegy tabló lesz. Kérek egy Kis vibrációt a hegyek mögött, izgatottságot, várakozást, kibontakozni akarást. Ja, hogy nem érti? Persze: ez fogja jelölni a háború előtti nők emancipálódni akaró törekvéseit, a suffrapeífe-mozgalmat. Kérek egy bóbitát Mrs. Pankhurst kalapjából is. Igen? Szóval egy kis átmenetet a kilencvenes idők fin de siécle-jeből úgy arrafelé, amit mi, magyarok a nők Ady-lázának nevezhetnénk. Mert ez is beletartozik korunk hősnőjének környezetébe. Kész? Most kérem a vörös reflektort, sok vöröset, várt, tüzet. Háborút, igen, a középső kulissza háború lesz. Férfihiány. Hadilányok, hadiasszonyok. Férfi és női hűség. Igen, irógépkisasszonyok, villamos- kalauznők és nők minden polcon. Bricsesszben és katonasapkában. Szép távlat, mi? Egy kis elíér- fiasodás. Most kérek egy kis bolsevizmust, igen oda fel, Európa jobb szegcHeiébe. Egész végig, lehet. Szabadszerelem. Csak tessék, egész báiran, úgy. Egy kis hisztériát is kérek. Szíveskedjék mutatóba egy kis morfiumot s egy kevés kokaint biggyeszteni. No, most egész a túloldalon, a jobbsarok felé armerican-girl-öket kérek, független amerikai lányokat. Persze, itt szíveskedjék belekeverni egy kis regényes szentimental izmust, amerikás naivságot, aztán dollárt, au‘ót és golfkalapácsot. Marad Európa? A középső szabad téli kérném kitölteni háborús mentalitású fiatalsággal. Leánygimnázium, független megélni törekvés. Egészen előre kérnék egy kis magyar házias nevelést, igen, falusi kúriát, rengeteg ennivalót, görcsös ragaszkodást az úgynevezett magyaros életmódhoz. Egy kevés letörést is. Szegénységet. Budapestet és Mucsát. Aztán egész előre a forradalmakat, konjunktúrákat. Még egy amerikás lányt. Egészen virágzásban. Aztán pubífrizurákat és Etont. Rengeteget. Sportot és a „Die Dante" cimü képeslapot szegény varrólányka kezében. Egy-két gargonne-nőt. Marguerite, Bettauer és Shaw képmását. Sok sportot. Nagy szegénységet. Néhány úgynevezett törvénytelen gyermeket. Aztán mozihősőket kérek. Filmprimadonnákat. Sia- rokat. Igen, Douglastó] Chaplinig és Mary Pick- fordtól a rádióantennáig mindenkit. Még egy kis véli. Izzadságot. Házassági problémákat, szociális problémákat. Igen, ezt H. G. Wells-sel lehet bizonyítani. Vért, vért, pénzt, felszínes civilizációt, technikai kuliurát és egy finom bie<J ermeyer- féle csipkét is, amint sokan visszavágyódnak rajta szép nyárspolgári időkre. Kész? Hogy nem lehet? Hogy zavaros? Hogy mi lesz ez? Ez — 1. Tolni plán lesz. Egében szétnyitott objektív lencseiiveggei. Kérem, a szóviccet tessék elhagyni. Hogy ez nem is objektív, hanem szubjektív kép lesz? Persze! Hiszen divat az individualizmus. Mindenben ar. egyénit keressük. Hát ha én igy látom, kérem? Hogy zavaros, érthetetlen? Hát nem zavaros es kuszáit ez az egész kor is? Érti talán ön az ösz- szefüggéseket a kor jelenségei között? Ismer ön manapság érvényes erkölcsi törvényt és logikát? No lássa, hogy nem! Hanem siessünk, siessünk, ezt a képet mindenki látta, végigszenvedte, ismeri már kivül-belül. Unalmas lesz. Igen, persze, csak egy pillanatra kell az egészet megvillantam, csak éppenhogy felfrissüljön az emlék. Aztán kerem a j mellékes tárgyakat dobni, a gépet közelebb. Halló' 1 Kisasszony, asszonyom, színésznő, hősnő, szív esi-1 kedjék belépni a képbe! Mehet! 2. Second plán Korunk mai hősnőjének arca, úgy tűnik, nem egészen megvilágított, aminthogy mozdulata, tevékenysége, akarata, szándéka és környezete is kissé homályba .vész. Ahogy jár-kel, akar és cselekszik: kissé tétova, mert még elmúlt idők eredményeire támaszkodik és szabadabb jövő felé vágyódik már. Nagy szakadék van mögötte: a háború és a háborút követő feltétlenül materiális felfogások ütköznek meg háború előtt való mégis ideálisabb mentalitásával. Azelőtt mégiscsak majdnem egyedüli célja volt a nőnek a férjliezmenés, a családi élet ápolása, a gyermeknevelés. Most, hogy a jnegélhetés nehezebb, alkalmazkodnia kellett a férfi megváltozott igényeihez. Mert, — és hiába ez ellen minden eszmei és gyakorlati tiltakozás, — mégiscsak a férfihez igazodik a nő. Igaz viszont, hogy nő nélkül pedig a férfi nem tud ellenni. A férfi azonban manapság több szabadságot kíván s ennélfogva a nő is azt teszi. Kitermelődött a független nőnek, a gar^onne-nak típusa, mint a kor legjellemzőbb női fajtája. Kitermelődött, mert nem lehet máskép. Régi ábrándjait eldobta az ember, a mai filozófia, a mai gazdasági rendszer s a mai szkeptikus mindentisme- rés folytán sok intézmény megdőlt s megdőléssel fenyeget a házasság régi szisztémája is. A férfi és nő között eddig ismert, úgynevezett Isten-ember előtti törvényes viszony, a házasság, határozott krízisbe jutott. Ugyanúgy, mint az eddigi ideál, a Biblia. A kutatók s a bátrabbak más formáját választották az együttélésnek: a cargonne-oskodást. Bevallhatjuk azonban, hogy ez isméi csak a házasság, de .annak egy más formája. Az örök törvényeket megdönteni nem lehet, legfeljebb csak a paragrafusok magyarázata változik. A férfi és nő közötti örök harc egyik okaként most a szerelmi élet ellentétein kívül a gazdasági érdekellentétek is bekapcsolódlak. Sokan teljesen ki is kapcsolnák szívesen az ellentétnek előbb említett, ősi fajtáját s teljesen materiális, a megélhetést érintő okokat hoznak fel csupán Az itt elmondottakat csak úgy szabad olvasni, ha az ember az általános világképet tartja szem előtt s nem specializálódik nemzetekké. Hiszen az természetes, hogy más a török nő helyzete, mint a spanyolé és más szellemben aevelődöik a newyorki lány s máskép a magyar udvarházak konzervatív, hosszuhajas 1 eladólánya. Ennyire fel- darabolódnunk nem szabad, ha korunk hősnőjének egész arcát látni akarjuk. A kor hősnője mindenképpen modern akar lenni. De mi az, hogy modern? Modernség alait azt értik, hogy minden szabad, minden illik s a modern nő szívesen elférfiasodik. A modern nő csak önmagával törődik, s fezt hiszi, ebben a formájában jobban vonzza a férfit. A csalódás itt van. Igenis: a nagyon fius-nő, a nagyon szabad nő érdekli, izgatja a férfit. A férfit, aki polygám hajlandóságánál fogva minden uőt birtokba szeretne venni. A férfiúnak lesztik a nő önkéntelen — (valljuk be, sokszor csupán - látszólagos) — odahajlása. Abban a pillanatban azonban, mihelyt a férfi teljesen, szivvel-lélekkpl-testtel magáénak tudja és akarja a nőt: a nő elférfiasodása fikció lesz csupán, fikció, amit a férfi siet eldobni leghamarabb. A nőt a férfi nőiességében szereti. Minden, ami odáig van: kölcsönös, hamis ámítás. Igen. Nem kell azonban összetéveszteni a nőiességet azzal, amit az erényes nők maguk nőiességnek értenek. Nem szabad összetéveszteni J azzal az udvarházas, csirketenyésztő, koszomba- [ font-hajú, iruló-piruló, maga lábán járni alig udó, ; Mariit! és Croker regényeket olvasó hamisott-m ; kilcnyészteft női típussal! Ennél már többet kíván meg a mai nők mai, haladottabb formája. Kell az egyéniség, a bátorság, az önállóság a nőkben I Igenis, kell a pubifrizura, ami a nők önálló voltáról tesz némi bizonyítékot, kell az autóvezető- szakértelem és kell a bátorság. Csak éppen ennek tulhajtása: a nő, mint az amazongárda harcias-tagja: ez nem kell! Valljuk be: a tul-„házias“ lányok kora lejárt. A szende, piruló, haragszomrádot-játszó nők ideje elmúlt. A probléma ez: legyen a nő „házias" vagy: „modern"? Hozzuk csak közelebb a gépet. Arcot kérek! 3. Premier plán Korunk hősnőjét a gazdasági harc tenyésztette ki. Korunk hősnője nem ismeri a nyugodt életet: örök konjunkturális harcok, örök valutáris ingadozások teszik szeszélyessé, idegessé életét. Korunk hősnőjének minden raffinériát, kényelmet, minden pazart bemutatott a világ, talált ki a férfi. Korunk hősnője azonban ideges, sietős, néha bizony hisztérika is: siet habzsolni az élc-rf. Mindent megtanul, amit a férfi tud. Keve S) ugyan az invenciója és a bátorsága, de nagyobb a szorgalma és a kitartása. Ott van a műtőasztal- mellett, ott a kémiai laboratóriumban, riporternőnek éppen olyan használható, mint ahogy autóversenyen birja^idegekkel. Korunk igazi hősnője nem rossz nő. Dolgozik, mert nagyravágyó. Korunk ezer kis statisztája: az irodakisaszonyok, a munkásnők s ezernyi hasonló foglalkozásúak fejéből azonban nem tűnik el a romantika s egy regényes fordulat életsorsot változtató hatalmában bizik titkon mindmegannyi. Korunk hősnője határozottan garconne-tipus. A meghatározást azonban ekképp kell értelmezni: — önálló, független, dolgozni tudó nő, akinek azonban nem mindenesetben von szerelmileg is gargonne-élete. Ifjabb korában úgynevezett fius- tipus volt. Most ráébrédt annak a tudatára: nem okvetlenül szükséges, hogy egy férfinek örck függeléke legyen ő. A megélhetési formát különválasztotta a házasságnak nevezett és törvényesített úgynevezett szerelemtől. A kor hősnője nagyon differenciált, raffir.ált akar lenni. És férfias. Alapjában azonban sokkal jobb ő ennél s nem lehetetlen, hogy ez az egész struktúrája csak reakció egy véres öldöklés után s rövid időn belül ismét megváltozik viselkedése és életfelfogása. A mai nő erős, egészséges nőtipus akar lenni, a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodó. És mindenekelőtt: modern. A hiba azonban ott van, hogy a modernség fogalmát alakítja és értelmezi kedve szerint. A modernség „teljes ,zabalságoi" jelent nála. Hogy miben nyilvánul a hősiesség? Némelyiknél a megélhetési küzdelemben, másnál a szerelemben, nagyon soknál az anyaságban s minden-minden tragédiás elhivatottságban. S hol? Bizony, Csajágröcsögén éppúgy találhatunk hősnőt, mint Monte-Carlo rulett-asztala mellett. Korunk hősnője mindenütt ott található s kosunk asszonyának-lányának mindegyikébe csöppentett a Legfelsőbb Elrendeltetés valami kiesiuy hősiességet. Hősnőnk igen differenciál! nő. Lelke mélyén azonban egyszerű, jólélek: csak éppen az életformák változtak meg körülötte, amihez alkalmazkodnia kellett. így az egyik hősnő varróasztalnál maradt, hogy a másiknak, aki este monoklisan, félmeztelenül ugrál a kenyereiadó bar-asztal tetején, varrhassa ruháját. Segcdrendező ur! Halló! Kérem eresen a Jupiterlámpát, kettőt bekapcsolni. Művésznő, nézzen a génbe. Egy kis divatkép. Külső fénykép i? szükséges, máskülönben nem jönnek előadást nézni, illetőleg a publikum nem érdeklődne kellőleg ön iránt. Hogy ki a publikum? Egyrészt a férfiak, másrészt a szörny üköd ő erkolcsbirák, a locsogó megbotránkozók. Egy kis kirakatkép, művésznő, hívogató, csábitó, érdeklődési-keltő. Kellékes, hozzon egy kis rúzst, porcellán-arc- festékeí. Haj? Igen, eton. Tavaly még azt kívánták, de a pubi még maradhat. Hosszú haj nem szép. Nehéz. Primitív. Méltóztassék ezt a ruhát, egészen sovány lesz benne. Nyúlánk. Ékszer kevés. Hosszú, fehér, manikűrözött ujj. Jó kivágott ruhák. Sok ruha. Délelőtti, délutáni, golf. tennhz, autó, ski-ruha. Irógépkisasszony-ruhát is kérek. Szegény munkásnőruhát is. Meg sirandkosziiimöt, szandálcipővel. Hadiözvegyruhát is kérek. Egy csomó könnyet is, üveggyöngyből. Kombiné! is kérek. Ez hatásos. Selyemharisnyát. így. Egy kis vágyódást kérek az arcra, meg egy kis hidegséget. Izmokat. Blazirtságof. Most flöri- szerii mosolyt. Most munkakedvet. Jól^ van, igen jól van. Energiát, energiái! Vállalkozó kedvel. Házi tűzhelyet. Mit? Hogy ez is lehetséges? Persze! Ez is van! Házi tűzhelyet! S pólyásbabát. Csak egyet. Egyet! Több nem divat. Igen, divat rajongást is. Sok divat szamárságot. ... Mi, művésznő, hogy nem bírja, hogy ez sok? De hisz azt mondta, hogy Kegyedék, nők, versenyre kelve ... Tessék? Jól hallok? Hogy azt mondja, minden sallangot, cigarettát, foxbluest és eredetiséget felcserélne egy igazi, becsületes háziassággal, modernséget a háziassággal, egyszerűséggel, ha igazán,- ha nagyon megszeretne valakit? Hogy azt mondja: ennek inkább s mindig nagyobb értelme van? Engedje, hogy ezért megcsókoljam a kezét. Ja? Hogy a film milyen? Hát Hiányos, mint minden, amit a nőről tudunk, de azért némely részét be lehet mutatni. Szombalky Viktor.->OOÖÖ©CeOOO®iSOÖOOQÖCO©0©OeQÖ©Q», Syfííidologe Dr. Kolb ezelőtt a prepái, frankfurti és berlini bőrklinikák tnnArse.ffédje és niAsoilorvosn II. SÍ. Wassorninnn vizspálnt! noooaöootwooooeoeeooooosooooooo^
