Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-06 / 176. (1214.) szám

1926 augusztus 6, péntek. ^^<MtA\iV<kVARHIRIiAP mxBt Fedor Miklós képviselő beszámolója Szepesváralján Mit mondott Juriga Nándor nagyszombati beszédében Szent Istvánról? Szepesváralja, augusztus 5. (Saját tudó­sitónktól.) Az országos keresztényszocialista párt augusztus elsején szépen sikerült nép- gyűlést tartott Szepesváralján. A gyűlésen a vidék iparos-, gazda- és munkásközönsége is impozáns számmal volt képviselve. A gyűlést Kossik Károly városbiró nyitotta meg és Fe­dor Miklós nemzetgyűlési képviselőt üdvö­zölvén, átadott neki egy, a szepesváraljaiak sérelmeit tartalmazó memorandumot azon kéréssel, hogy azt az illetékes kormány- helyen terjessze elő. Fedor Miklós képviselő készségesen meg­ígérte a kérés teljesítését. Majd részletesem ismertette a belpolitikai helyzetet. A közön­ség lelkes helyeslése mellett számolt be a párt képviselőinek az agrárvám, a kongrua és a tisztvisélőtörvény kérdéseiben elfoglalt állásfoglalásairól és e kérdésekkel kapcsolat­ban kifejtett parlamenti tevékenységéről. Ezután a nyelvi kérdéssel foglalkozott, amely a magyarokra, szlovákokra és néme­tekre egyenlően sérelmes. Szepesmegyébeu eddig mindenki igyekezett mind a három nyelvet elsajátítani, mivel a gyakorlati élet megkövetelte ezt. Felszólít mindenkit, hogy most is és ezután is ragaszkodjék anyanyel­vonsz és használja szabadom a másik két nyelvét is. Az Őslakosság további testvéri összetartását és annak kim él yit és ét szolgálja a keresztényszocialista párt s ettől a pro­gramjától sohasem fog letérni. A szlovák néppárt magyarellenes meg­nyilatkozásait kritizálva a hallgatóság mély megdöbbenése mel­lett ismertetne Juriga Nándornak, a nép­párt papképviselőjének legutóbbi nagy­szombati beszédét, amelyben papi fültanuk vallomása szerint a katolikus egyháznak egyetemesen tisztelt magyar szentjéről, Szent Istvánról a követ­kező kijelentést tette: „Szent István keze semmi jót nem csele­kedett, hanem gyilkolta Az általános helyesléssel és lelkes ünneplés­sel fogadott beszédnek a Jurigát éles kritiká­ban részesítő megállapításait egy néppárti pap igyekezett megzavarni, azonban ered­ménytelenül, sőt a közönségben éppen ellen­kező hatást ért el. A gyűlés utolsó szónoka Fleischmann Gyula dr. kassai főtitkár volt, aki a párt leg­közelebbi feladatairól beszélt és felszólította a párt szepesváraljai hiveit, hogy az elkövet­kezendő fontos időkben is híven tartsanak ki a jobb jövőért harcoló párt mellett. Egy félmllllórddal leszállítják az egyenes adókat Englls pénzügyminiszter az adóreformon újabb módosításokat eszközöl — A javaslat össze! kerül a parlament elé Prága, augusztus 5. A parlament őszi ülésszakán beterjeszti a kormány az adóre­formról szóló javaslatot. Ez lesz a legterje­delmesebb törvényjavaslat, amely a ház elé került eddig. A javaslat — értesülésünk szerint — az egyenesadók bevételeit egy félmilliárd koronával készül csökkenteni, vagyis fe­jenként BO korona adókönnyítést jelen­tene évenként. A javaslaton már öt teljes éve dolgoznak az illetékes körök, már több Ízben el is ké­szült, de a változott gazdasági ,és főképpen politikai viszonyok következtében mindig újabb és újabb módosításokra szorult. Még ma sem készült el teljesen s jelenleg maga Englis pénzügyminiszter újabb módosításo­kon dolgozik. Egyelőre tehát még nem lehet a javaslattal szemben állást foglalni, de már előre jelezhetjük, hogy a nemzetgyűlés tagjai óriási feladat előtt állanak, mert az adóre­form, amelyet mi már évek óta éppen úgy sürgetünk, mint az állam lakosságának nagy része, nem szól csak átmeneti időre, hanem teljes tiz évre. A pénzügyminisztérium tehát nagyon helyesen tenné, ha a javaslatot leg­alább két-három hónappal, annak parlamenti tárgyalása előtt nyilvánosságra hozná, hogy minden törvényhozónak kellő ideje legyen annak beható áttanulmányozására. A népszövetség krízisbe jutott a tanácstagságok kérdése miatt Spanyolország ragaszkodik az állandó tanácstagságkoz Briand és Chamberlain közvetítenek London, augusztus 5. Primo de Rivera tábornok a Daily Express levelezőjével be­szélgetést folytatott arról a kérdésről, vájjon Spanyolország végérvényesen visszalép-e a népszövetségtől abban az esetben, ha a népszövetségi tanácsban nem kap helyet. A tábornok kijelentette, hogy meggyőződése szerint a függő kérdéseket mindenki számára kedvező módon rendezik, még mielőtt a népszövetség újból összeülne. Spanyolország semmi olyat nem tesz, ami a népszövetség jó munkáját akadályozná és a világbéke fentartásában közre akar munkál­ni. Arra. a kérdésre, hogy Spanyolország ra­gaszkodni fog-e az állandó tanácstagsághoz, Primo de Rivera csak ennyit válaszolt: Bízunk Chamberlain és Briand támoga­tásában. Paris, augusztus 5. Az Exoelsior azt a re­ményét fejezi ki, hogy a spanyol sajtó ellen­zéki magatartása ellenére megegyezés jön létre Spanyolországgal a népszövetségi tagságra vonatkozólag. Cham­berlain és Briand minden erővel azon fárad­nak, hogy a brazíliai kormányt elhatározásá­nak megmásitására bírják és remélik, hogy Brazília benn fog maradni a népszövetségben. A tárgyalásokat, jelentékeny mértékben megkönnyíti az a tény, hogy mindazok az államok, amelyek képviselőiket a népszövet­ségből kivonni akarják, két éven belül kény­telenek még a népszövetség kötelékében megmaradni s mindazokat a nemzetközi kö­telezettségeket teljesíteni, amelyek a nép- szövetségi paktumból rájuk háramlanak. A Reuter távirati irodának közlése sze­rint Spanyolország magatartása a tanácstag­ságok szétosztásának kérdésében enge­dékenyebb, mint Brazíliáé volt, s úgy véli, hogy a kérdés rendezésével meg­bízott külön bizottságnak még a népszövet­ségi tanács ülésezése előtt egybe kellene gyűlnie. Madrid, augusztus 5. Az El Liberal inter­jút közöl a provizórikus direktórium egykori elnöaevei s Spanyolország jelenlegi követé­vel, Magaz niarquis-val, a , népszövetség kü­szöbön álló. tárgyalásáról. Magaz elsősorban a.zt jelentette ki, hogy Spanyolországnak szüksége vau az állan­dó tanácstagságra, különben abban sem­miképpen sem volna képviselve. „Mi nem vagyunk senkinek szövetségesei — jelentette ki — és ezért osak önmagunk kép­viselhetjük s mások által nem kép mseit élhet­jük magunkat.14 Ha a spanyol kormány a szeptemberi ülésezés után szükségesnek fog­ja találni, hogy a népszövetségből kilépjen, ez nem jelentené az izoláláshoz való vissza­térést, mert más hasonló súlyú államoknak szintén nincs képviseletük Genfben s rend­kívüli fontosságú nemzetközi egyezményeket, mint a washingtoni szerződést s a locarnói paktumot szintén a népszövetség interven­ciója nélkül kötötték meg. Ha Spanyolország a népszövetséget elhagyja, ez semmiképpen ■sem fog nemzetközi presztízsének ártani. Madrid, augusztus 5. A minisztertanács az arbitrázsszerződések tervezetlével foglal­kozott. A lapok szerint a Spanyolország által aláirt eddigi összes arbitrázsszerződések olyan fentartást tartalmaznak, hogy a szer­ződő felek az arbitrázsból mindén olyan ügyet kikapcsolnak, amely becsületükre, füg­getlenségükre és életkérdéseikre visszahat­hat. Az éppen most aláirt spanyol-svájci szerződés meghatározza, hogy minden vita, legyen az bármilyen természetű, arbitrázs­nak van alávetve. Hasonló szellemet kell al­kalmazni Spanyolország többi arbitrázs- szerződésének megkötésében. Páris, augusztus 5. Briand tegnap fogad­ta Quinones de León spanyol követet, Lesodi lengyel követet és Ishii japán követet, akik­kel a népszövetség legközelebbi ülésszaká­nak napirendjéről, elsősorban Németország tagságáról és a népszövetségi tanács kibővíté­séről tárgyalt. A francia képviselők számának leszállítását indítványozzák Párig, augusztus 5. A Serot árán vitása alatt ál­ló képviselőcsoport olyan javaslatot terjeszt be, amely szerint a képviselők számát 350-re, a szená­torokét 175-re szállítsák le az eddigi 580, illetve 300 helyett. Azok a departementek, amelyek idáig három delegátust küldöttek, a jövőben kettővel, azok, amelyek nyolcat küldöttek, néggyel képvi­seltetik magukat. Avarescu augusztus 15-én érkezik Olaszországba Róma, augusztus 5. Jelentettük már, hogy Avarescu román miniszterelnök Olaszország­ba készül. Most már az érkezés napja is meg van állapítva. Avarescu tábornok augusztus 15-én érkezik Olaszországba, ahol gyógykezel- teti magát egy fürdőhelyen. Oltani tartózko­dását három-négy hétre tervezi, majd Rómába megy, ahol fontos megbeszéléseket fog* tarta­ni Mussolinival. A tárgyalások során minden valószínűség szerirt szóba fog kerülni a ro­mán-olasz kereskedelmi megegyezés kérdése is. xx A Brehm: A* állatok világa, nemcsak tudo­mányt ad. hanem magát az életet, ezért vegye meg. A nő és a zseni Irta Wallesz Jenő A. tea mint megolvadt arany csurgóit már a szamovár csapjából, de a szobaleány még mindig nem mozdult ki úrnőjének sza­lonjából. A kis asztalkán ide-oda rakosgatta a csészéket, tányérokat és finom, apró evőesz­közöket. Hol ide, hol meg amoda tette a vajat, zsömlyét és cukrászsüteményeket, mintha a maradásával bosszantani akarta volna a férfit és a nőt, akik már türelmetlen- kedve nézték a szobaleánynak ezt a szokat­lan rendszer etetőt. Az asszony végre megelé­gelte ezt a buzgóságot és rászólt a leányra: — Hagyja csak, Anna, a többit magam elvégzem majd. A szobaleány egyet-kettőt igazított még az asztalkán, aztán kiment a szalonból és Maros Endre, a kísérleti biológia professzo­ra, magára maradt a fiatal asszonnyal. — Mit csinált egész napon át? — kér­dezte az asszony és odacsusztat'ta a teáscsé­szét Maros elé. — Reggeli kilenctől délután háromig a mikroszkóp mellett ültem és dolgoztam. — Tizenkét óráig dolgozott egyfolytában? — Dehogyis tizenkét óráig. — Kilenc és három az tizenkettő. — Ez igaz, de kilenctől háromig csak hat. óra. Az asszony csodálkozva nézett a fiatal professzorra. Az arcán látszott, hogy kételke­dik vendégének matematikai tudásában. Még egyszer megkérdezte: — Csakugyan hat és nem tizenkettő? Hat, kedves Marianne, hat. — Szóval, maga ma hat óráig nem gon­dolt rám. Hat óráig volt hűtlen hozzám. Beismerném, ha igy lenne. De higyje el, munka közben minden gondolatom magá­nál járt..És én azt hittem, hogy ezt maga is érezte. Higyje el, a férfi a legerősebb munka közben is arra gondol, akit szeret. Sőt dol­gozni is csak annak dolgozik, akit szeret. A | munkám különben is valamelyes vonatkozás­ban van magával. — Igazán? Ez nagyon érdekel. Milyen összefüggés lehet köztem és a mikroszkóp között? Az asszony hörpintett a teából, harapott a cukrászsüteményből és odaszólt a profesz- szornak: — Kihűl a teája . . . Mondja, édes pro- fesszorkam, hát csakugyan gondolt rám?-- Hogyne! Sejt-tanulmányokat végez­tem. Nem tudom, hallott-e már arról az el­méletről, hogy minden élő lény szervezeté­nek az anyaga him- és nőnemű sejtekből áll. Az égjük'szervezet ben a him ne mii, a másik­ban a nőnemű sejtek vannak többségben. Ebből magyarázható meg, hogy vannak fér­fiak, akik nőiesek és vannak nők, akik fér­fiasak. Ez idáig puszta elmélet volt, én azon­ban kísérleti utón akarom bebizonyítani, hogy a sejtek anyagából megállapítható ez a kétnemüség. A kísérleteim máris eredmény­nyel biztatnak. Mikroszkópiái vizsgálataim folyamán azt észleltem, hogy bizonyos sejtek reagálnak a kálium hipermangánikumra, má­sok ellenben nem. Ez a reagálás abból áll, hogy egyes sejtek felveszik a tolás szint, má­sok nem. Bizonyos tehát, hogy kétféle sejt­anyag van, mert ha csak egyféle lenne, úgy a sejtek mindegyike reagálna a híi per man­gán ik-umra, vagy pedig égjük sem reagálna. Most még azt kell csak megállapítani, hogy a kettő közül melyik a férfi- és melyik a női sejt. Az asszony kiujTlotia a rétik üljél, mely a teáscsésze mellett feküdt, kivette belőle a kis tükröt és arcához emelte azt. Megnézte az ajkait, hogy elég pirosak-e, aztán elfordította a fejét, hogy jobban lássa a halántékához ta­padó hajfürtöket. Az egyik fürtöoskét odaszo- ritolta a fCiliéhez, hogy mozdulatlanul marad­jon, a másikat megbotolta kissé, hogy len­gébb legyen. A professzorban egy pillanatra megakadt a szó, de aztán folytatta:- A különböző sejtek jellegzetességét megállapítani nem volt nehéz, de annál több munkát ad annak felderítése, hogy melyik a him- és melyik a nőnemű sejt. Remélem, hogy a mikroszkóp bevilágít ebbe a miszté­riumba is. A szerelem fiziológiája ugyanis amellett szól, hogy mindig a férfi az aktívabb fél. Ennek az aktivitásnak az egymás mellé tett sejtekben is meg kell nyilvánulnia. A mi­kroszkóp lencséje alá helyeztem tehát olyan sejteket, amelyek a kísérletek folyamán kü­lönböző szinüeknek bizonyultak. Férfi- és női sejtek állottak szemben egymással és a mi­kroszkóppal azt kellett megfigjTeIni, hogy melyik sejt lép elsőbben akcióba. Az első megfigyelések szerint a hipermangáuiikumra reagáló sejt volt a támadó fél, tehát eldön- töttnek látszott, hogy ez a férfisejt. Azonban a tudomány nem érheti be ennyivel, mert a tudomány a megtalált igazságot csak akkor tekinti abszolút igazságnak, ha legalább két különböző irányban lefoljüatott kísérlet ugyanazt az eredményt deríti ki. A kísérlete­ket tehát más irányban is folytatnom kellett. Miután az első kísérletek megállapították, hogy a mangán ikumra reagáló sejtek a férfi- sejtek, meg kellett figyelni, hogy milyen je­lenségek mutatkoznak, ha csupa olyan sejtet helyezek egymás mellé, amélyek női sejtek­nek bizonyultak. A feltevés ugyanis az volt, hogy ezeknek a sejteknek egymás közt is passzíve kell viselkedniük. A kísérlet ered­ménye halomra döntötte az előbbi eredmé­nyeket, amennyiben a hipermangánikumra nem reagáló sejtek egymás ellen törtek . . . Az asszony megint, elővette a retikülből a kis tűk sőt és a szemöldökeit, nézegette. Pár­szor végigsimitóttá ujjaival, aztán megigazí­totta gyöngynyakékét. — Igya már ki a teát — mondta kissé türelmetlenül és ujjaival megbolygatta a fülére hajló fürtöket. A professzor kissé kiábrándulva nézett az asszonyra. Hátradőlt a rokokó-karosszék- ben és gépies mozdulattal a csésze mellet! fekvő eziistkrínál után nyu.lt. Felkavarta a teát, de az arcán és mozdulatain meglátszott, hocv a tea eevaitalában nem érdekli. — Mire gondol? — kérdezte az asszony és cigarettát dugott az ajkai közé, hogy rá­gyújtson. De a gjmía nem fogott tüzet. A do­boz oldala kopott és foszlott volt és a gyuía- to jek széjjelmorzsolódtak rajta. Már az ötödik gyufával próbálkozott, de ez se fogott tüzet. — Adja ide azt a gyű fásskatulyái — mondotta a professzor és kivette az asszony kezéből a dobozt. Két szál gyufának a fejét egymáshoz dörzsölte és mind a két gyufa hit leien lángra lobbant. Az egyiket odatar­totta az asszony elé, a másikat odanyomkodta a hamutálcához, hogy kialudjon. — Milyen zseniális maga — kiáltotta az asszony és szinte imádságos tisztelettel ! á- multa a fiatal tudóst. A professzor lesújtva ereszkedett vissza a karosszékbe. Tudományos kísérletei, vizs­gálódásainak eredménj-ei jutottak eszébe és gondolataiba beletáncolt az asszony kiáltása: Milyen zseniális maga! Két gyufafejet, egy­máshoz dörzsölt és ezért zseniálisnak mondja őt. Egy ideig szótlanul nézte az asszonyt, az­tán nyelt egyet a teából, hogy valamivel eny­hítse a helyzet feszültséget. Az asszony fel­emelte a tálcát és a professzor elé tette a cukrászsüteményeket. E mozdulat közben le­csúszott válláról a csipkés páut, mely a ru­hát tartotta és jobb válla meg az egész felső karja vakító fehéren odaragjúgott. a profes­szor arcába. . Az asszony uagj'ót szippantott és az ősz szecsucsorödotl szájból kigoniolygó füstöt rá- lehelte a cigarettára. A professzor meglátta, hogy az összecsucsórodott ajkak egy pajkos, kihívó mosolyt lepleznek. Villámgyors moz­dulattal kirúgta maga alól a székét, meg­ragadta az asszony kezét, és éhesen oda szorí­tott a száját az asszony nyakához. Az asszony teste mégvonaglótt. Két kéz­re kapta a férfi fejét és mosolyogva a szeme közé nézete. — Csacsi mondóit a sok melegseggéi és keblére szorította a zseni fejet.

Next

/
Thumbnails
Contents