Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-04 / 174. (1212.) szám

1926 augusztus 4, szerda. TMMmM”"1,"‘,r"iiiiiiiiMwaii mii in-im<iMMA.<aíaR.HmLAE Poprád: a Tátra kapuja A tátrai fürdők fejlődése — a Magas Tátra fürdőit — A Popráddal szemben — M!ért Nagyobbrészt magyarok látogatják kormánykörök mostoha bánásmódja nem építik föl Poprád uj állomását? I. Poprád, augusztus eleje. Amióta a szlovenszkói fürdők legnagyobb része a világfürdők nivójára emelkedett, szinte vetekedtek az újságírók és természet- barátok a fürdőknek szép jelszavakkal való föleifrázásával. A leggyakrabban olvashatjuk ezt a jelszót: Szlovenszkó gyöngye. S ha megtekintjük a fürdőket, úgy mindegyikére alkalmazhatjuk ezt a szép jelszót, azonban a természeti szépségek kimeríthetetlensége, a gyönyörű fekvés, az egészséges levegő magát a Magas Tátrát teszi Szlovenszkó legfőbb gyöngyének. Ha az ember a prágai gyorsvo­nattal Liptószentmiklóst elhagyja, maga előtt látja a Tátra gyönyörű hegylácolatát, havas csúcsaival, fenyves völgyeivel és még ma is, aki azon a vidéken évek hosszú során át élt és lakott, nem tud betelni ezzel a felejthetet­len szép természeti képpel. A Magas Tátra fürdői az utolsó két évti­zed alatt annyira fejlődtek, hogy egy sorba állíthatjuk őket bármely világfür­dővel. Még a régi, háboruelőtti magyar rezsim alatt felépült Tátralomnic Grand Palaisa és Ótátrafüred Grand Hotelje- Mindakettő az akkori követelményeknek megfelelően olyan szálloda volt, amelyet ritkán látunk még a legismertebb svájci vagy francia fürdőkben is. A Tátra fürdőkulturájának fejlődésével egyidejűleg a Poprád völgyben fekvő vá­roskák is rohamosan fejlődni kezdtek. A legnagyobb jövőt elsősorban Poprád- nak jósolták, amelyet méltán a „Tátra kapujáénak neveztek. Ugyancsak a háború előtt elkészült a poprádi állomás uj épületterve, amely a győri alagutas állomás mintájára készült vol­na. Óriási versengés folyt évek óta Poprád és Igló között a dobsinai vasút kiépítése miatt. Azok, akik a Tátra fejlődését szem előtt tartották, Poprádnak Ígérték ezt a vas­utat, azonban Iglónak nagyobb befolyása volt a magyar kormánynál és igy évről-évre elha­lasztották ennek a vasútvonalnak a kiépíté­sét, amely Gömört . összekapcsolta volna a Szepességgel. . Magyarok a Tátrában Jött a forradalom, az uj államalakulat, a tervek füstbe mentek, a fürdők óriási vál­ságon mentek keresztül és csak nagynehezen tudták hét év alatt ezt a válságot kiheverni. Ma a Tátrafürdők ismét kedvenc helyei a régi vendégeiknek, magyarországiak­nak. A hatóságok és hivatalos közegek belátták, hogy a Tátrát nem szabad és nem lehet Magyarországtól elzárni, be­látták, hogy a gyógyhelyeket nem szabad a gyűlöletes politika áldozatává tenni. Ma már mindenünnen bátran jönnek a vendégek, nincsenek kitéve semmiféle zaklatásnak és ha a Tátra akármelyik fürdőjét meglátogatjuk, látjuk, hogy a fürdőközönség legnagyobb része magyar. Még Tátralomnic is, melyet az állam ke­zel, szívesen fogadja már magába a ma­gyar vendégeket. Ujtátrafüreden, mint ismeretes, felépült Szlovenszkó legmodernebb szanatóriuma, a Palace Szanatórium. A többi türdőtelepeken nem igen építkeznek s ennek okát abban lel­hetjük, hogy a magánvállalatok fölött állandóan ott lebeg damokleszkardként a fürdőtörvény és a Nemzeti Park létesítése. Sajnálatos tény, hogy a prágai kormány­körök még mindig nem ejtették el ezt a kér­dést, jóllehet a tapasztalatok bizonyítják, hogy az állam a saját kezelésbe átvett fürdőkre, úgy a Csorbatóra, mint Tátralomnicra, ráfizet, ellenben a magánfürdők igen szépen renzálnak. A szűk állomás óriási forgalma A forgalom ma sokkal nagyobb, mint volt tiz évvel ezelőtt, de éppen az állam és a kormánykörök mostoha bánásmódja kö­vetkeztében Poprád állomása még mindig az a régi kis épület, mint régente volt. Sokszor sürgették már a modern állo­másépület felépítését, de a kérés és sür­getés mindig hiábavaló volt, a kormány­körök még csak ígéretet sem tettek arra, hogy rövidesen felénitenék az uj állomás­épületet. Vasárnap és ünnepnapokon, amikor Kassától Zsolnáig úgyszólván minden város turistái százával látogatják meg a Tátrát, va­lóságosan életveszélyes a tolongás az állomás szűk kijárőjánál és a vasutigazgatóság még csak arra sem fordít gondot, hogy legalább 2—3 kijárata legyen a pályaudvarnak. S most. hogy az állomást elhagytuk, meg­nézzük a „Tátra kapujáénak, Poprádnak a fejlődését. Az állomás előtt fővárosiasan egész sor autotaxi áll és három szállodát lá­tunk. Szemben az állomással van a város tu­lajdonát képező Tátra-szálloda, amelynek ét­terme közismeretes. Balra ettől van a régi Nemzeti-szálloda, amely 20 év óta egyáltalá­ban nem változott. Egyedül a Hotel de l‘Eu- rope tűnik ki kétemeletes modern épületé­vel, gyönyörű kávéházával és éttermével. A szálloda tulajdonosa semmi áldozattól vissza nem riadva ez évben éüittette fel a második emeletet s az ötven szoba berendezése olyan modern, hogy még a legkényesebb vendéget is kielégíti. Uj városnegyedek, uj utcák Ezek mögött a szállodák mögött, az Er- zsébet-sétány környékén egészen uj városne­gyed épült- Alacsony, földszintes, villaszerű épületek. S a hársfás sétányon a város felé menve az első kellemetlen fogadtatásban ré­ez az országút szesiti a város látogatóját s ez az országút rettenetes pora. Bent a városban legnagyobb meglepeté­sünkre olyan építkezési kedvet találtunk, amilyet ma, a nehéz gazdasági viszonyok mellett ritkán lehet még jóval nagyobb városokban is észlelni. A vasúti utca egyik oldala rövid egy év alatt teljesen kiépült. Az evangélikus egy­ház ugyanis Varga Imre lelkész vezetésével kitünően kihasználta üres telkeit és négy nagy épületben ma Poprád város legszebb üzlethelyiségei vannak s ugyanott készül az uj Central-kávéház, amely már október kö­zepén megnyílik. Bent a városban is számos uj épületet látunk s ma már nemcsak Szepes- szombat felé, hanem a Lőcsei-uton is uj utca keletkezett. Poprád város külső képe mindamellett némi csalódást okoz a látogató előtt. A Fő­utcája, amely a város gerincét képezi, az el­hanyagoltság és nemtörődés képét mutatja. Szépségre ugylátszik nem nagy gondot fordít a városból községgé degradált elöljárósága. Maga a városháza, arrtely az utca legszebb helyén fekszik, a legszegényebb képet nyújt­ja. Parkírozása pedig sok kivetni valót hagy hátra- Húsz évvel ezelőtt a városi szálloda Bemard Shaw körül forrong egész Anglia Az író a német nagykövethez Irt levelében a németeket nyíltan az angolok fölé helyezte — Chamberlain naptára a német írókról A Westminster Gazette Shaw megtöréséről London, augusztus 3, Bemard Shaw het­venedik születésnapjának ünnepségei jelen­tős utókövetkezményekkel jártak. Mint isme­retes, az aingol kormány nem vett részt az iró ünnepeltetésén, sőt mindent elkövetőit, hogy kellemetlen nehézségeket gördítsen a jubileum elé. így nem engedte át a parla­ment termeit az ünnepi lakomára, az állami rádiót nem bocsátotta Shaw szónoklatainak rendelkezésére s egyetlen egy úrral sem képviseltette magát a díszvacsorán. A Baldwin-kormány magatartása abból magyarázható, hogy Shaw sohasem ta­gadta, szocialista érzelmeit s állandóan maró gúnnyal ostorozta Anglia polgári berendezését. Galsworty és számos angol iró sem vett részt Shaw ünnepéltetésén s a közvélemény, az újságok ugyancsak feltűnő hidegen, néha szinte ellenségesen viselkedtek­A következmény az volt, hogy Shaw rendkívül szellemes és éles beszédet mon­dott jubileumán az angol kormány és a „oant“-be kapaszkodó angol nép ellen. Ezt a beszédet még csak elviselte volna a brit közvélemény, de Shaw még többet is tett. Ismeretes, hogy a nagy drámairó sikereinek nagy részét a német közönségnek köszönheti s jóformán a német szinpad, meg a német kritika voltak azok, amelyek megismertették és megszerettették őt Európában. Mint Shakespeare és Ibsen, vagy egykor Wilde, úgy Shaw is szinte német Íróvá vált. Shaw állandóan ragaszkodott is a németség­hez s a londoni német nagykövethez például személyes jóbarátság fűzi. Jubileumán is a németek ünnepelték leginkább s a londoni nagykövet a biro­dalom hivatalos jókívánságait is kifejezte Shawnak. Erre az ősz iró angol szempontból ször­nyű levelet irt a német nagykövetnek. Az idegen diplomata előtt sértő iróniával szólta le honfitársait, míg a németeket égig ma­gasztalta. Többek között a múltat is példá­nak hozta fel, amelyben a németek az intel- lektuelleket mindig gyámolították, Angliá­ban pedig soha semmibe sem vették. Magától értetődik: Anglia mélyen meg van sértve. Tényleg hallatlan eset, hogy egy idegen állam képviselőjének hivatalos üdvözlé­sére ilyen angolgyalázó választ adjanak, ilyen választ, amely az egész világon is­meretessé válik. Az angol közvéleményben azonnal parázs Shaw-vita támadt. A polgári társadalom túl­nyomó része fölháborodva utasítja vissza Shaw vádjait s az állami ünnepeltetés elma­radását épp azzal indokolja, hogy Shaw örökéletében angolgyalázó, igazságtalan s ol­csó, szellemeskedő diadalokra pályázó volt. A Westminster Gazette például komo­lyan belemegy a játékba és hosszú összeha­sonlításokat közöl az angol és a német kul­túráiéiról. Kijelenti, hogy Anglia sohasem fog bele­esni az utálatos német szokásokba és so­hasem tart magának udvari Írókat vagy művészeket, mint a német Vilmos-éra, Ha Shaw oly viharosan követeli a művé­szek állami elismerését, akkor a művé­szek szolgálják ezt meg és ne támadják az államot, hanem védjék hazájukat s an­nak alapelveit. Az önérzetes Anglia szí­vesebben látja, ha Shaw Németországban kap állami elismerést, mint Angliában. Chamberlain megteheti, hogy naptárt ve­zet a német Írókról s alkalomadtán viszo­nozza Stresemann bókjait. A lap szerint Shawnak nincs igaza, ha dicséri a németek kulíurérzékét. Hiszen Hei­ne nagy nyomorban halt meg a párisi Mont- martre-on, Schiller, Richard Wagner és Marx pedig az éj leple alatt voltak kénytelenek menekülni, amikor elveik kényelmetlenné váltak a környezetüknek. Ilyesféle Angliában nem történik és Shawt is nyugodtan megtű­rik minden gyalázkodása dacára. Aki haláltokozó gondatlansága miatt önmagát is halálra Ítélte A nagykerényi mezőőr és egy tizenhatéves leány megrendítő tragédiája — A mezőőr revolverével játszó leány szivenlőtte magát — A mezőőr kétségbeesésében öngyilkossá­got követett el — Hátrahagyott levele szerint a saját maga kiszabott halálos ítéletet haj­totta végre — A P. M. H. tudósítójának jelentése — előtt és mögötti tereket befásitották, ma el­lenben ezek teljesen el vannak hanyagolva és a tehenek meg libák legelőjévé lett. Azt hisszük, hogy a városi vezetőség igen csekély áldozat­tal könnyen rendbe hozhatná ezt a két parkot s ezt már csak azért is meg kelle­ne tennie, mert hiszen Poprád város la­kossága elvesztette egyetlen vasárnapi üdülőhelyét, a Husz-parkot, elvesztette legszebb mulatóhelyét, Virágvölgyét és mióta a Légiobanka átvette a villamos- vasutat, a drága tarifa következtében a középosztály és a munkásosztály csak nagy ritkán engedheti meg magának, hogy a Tátrát meglátogassa. Ezen könnyen korrigálható mulasztások és hibák mellett azonban a városi elöljáróság most, mint értesülünk, óriási terveken dolgo­zik, amellyel a várost fejleszteni akarja s ebben részben a kormánykörök is elősegítik. Mig Poprád város volt, addig az állami hiva­talok, a járásfőnökség, járásbiróság, adóhiva­tal Szepesszombaton voltak. Most ellenben, hogy községgé degradál­ták, a kormány Poprád előzetes meg­kérdezése nélkül áthelyezte ezeket a hi­vatalokat Poprádra. Ez azonban eddig csak elvben történt meg, mert a városnak vagyona nem volt s igy az állami és közigazgatási hivatalok szük­séges épületeit mind a mai napig még nem tudta felépíteni. 3íaga a prágai kormány eddig egyáltalá­ban nem segítette elő Poprádot és sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy Poprád és Szepesszombat határán óriási kaszár­nyákat építtessen fel. Poprádnak van tehát ma már katonasá­ga is és ha az állami s közigazgatási hivata­lok is idekerülnek, úgy Poprád lesz nemcsak a Tátra, hanem az egész poprád és késmárki völgy gócpontja. Kopper Miksa. Érsekújvár, augusztus 3. Megrendítő szerencsétlenség történt teg­nap délután Nagykerény községben. A sze­rencsétlenségnek két halálos áldozata van, egy 16 esztendős magyar leány és Zórád Lajos 24 esztendős mezőőr. A végzetes délután Zórád Laj >s kis me­zei kalibájában pihent, amidőn két ismerős parasztleány ellátogatott hozzá. Derűs hangu­latú beszélgetés közben az egyik kisleány, Harcsa Lenke kezébe vette az asztalon heve­rő mezőőr revolverét s játszani kezdett vele. Zórád abban a hiszemben, hogy a revolver biztositó zárja rendben van, aggodulom nélkül szemlélte a veszedelmes játékot. A kisleány játék közben véletlenül megrántotta a töltött fegyver ravaszát s a fegyver elsült. Az eldördült revolver golyója. Harcsa, Lenkének pontosan a szivébe fúródott. Élettelenül esett össze a vigyázatlan le­ány. A halott láttára Zórád Lajos kétségbe­esésében kiragadta a leányka hidegülö kezé­ből a revolvert s őrülként elrohant a baleset színhelyéről. Lakásába érve bezárkózott szobájába és a revolverrel szivén lőtte magát. A nyomban kiszenvedett öngyilkos egy kusza vonásokkal megirt levelet hagyott hát­ra. A levélben eskü alatt igazolja, hogy nem ő ölte meg a viruló szép Harcsa Lenkét, aa- nem gondatlanságból hagyta játékos kezében a revolvert A rövid levél utolsó mondatában közli, hogy bűnös gondatlanságáért a bírói igazság­szolgáltatást megelőzve halálra Ítéli ön­magát. A szörnyű szerencsétlenség hire hamaro­san elterjedt a vidéken s a szomszéd falvak lakossága is mély megrendüléssel zarándokol a két ravatalhoz. Egy holland világutazónőnek megártott a bicsérdizmus Tizhónapos vándorlás után Magyarországon bicsérdista lett és meghalt Arad, augusztus 3. Különös világjáró társaság tűnt fel a na­pokban Arad utcáin. A társaság tagjai között van egy férfi, egy nő és két apró gyermek. A különös karaván egyik külvárosi téren tele­pedett le rögtönzött sátor alatt. Az aradiak kí­váncsian vették körül a sátort érdeklődtek a különös karaván sorsa iránt. Egészen szokat­lan történetet mondott el a karaván férfitag­ja: Van Weysen. — 1925-ben öten indultunk el Amszter-* damból, hogy 1932-ig gyalog körüljárjuk a vL lágot. Én asztalosmester voltam Amszterdam­ban, sehogysem ment. Feleségem, aki örök­ké könyvet olvasott, egy napon azzal állt elő, hogy induljunk gyalog neki a világnak a gyer­mekekkel együtt. Nem sokáig gondolkoztunk. Útnak indultunk öten. A feleségem, a húgom, két kis gyermek és én. A kis gyerekek, akik nem bírták a gya­loglást kocsin ültek és az utakon mi vonszol­tuk a kocsit. Nagyon nehéz volt a kezdet. Fe­leségem azonban nem akart visszafordulni, mert hiszen otthon mindent eladtunk. Tiz hónapon át mentünk szakadatlanul. Éheztünk, fáztunk, de azért kitartottunk ter­vünk mellett. Azután Magyarországra jöttünk és megtörtént a első baj, a feleségem meghalt. — Ennek is egészen különös históriája van. Magyarországon megismerkedtünk egy fiatalemberrel, aki kis füzetet adott át ne­künk. Azt mondotta, hogy ebben a füzetben olyan tanítások vannak, amelyek megváltják a világot. Azt mondta, hogy ez a nagy apostol tanítása, aki most. járja a magyar városokat. Valami Bicsérdy- nek hívják. — A feleségem — folytatja az amszter­dami asztalosmester, — napokon át bújta a füzetet. Nem is lehetett kimozdítani a sátorból. Minden ellenkezésünk dacára koplalni kezdett. Az első napokban nem evett semmit aztán nyers főzeléket kért. Egyre halványodott, soványodott. Később már alig tudott járni. Könyörögtem, hogy gyerme­keire való tekintettel hagyja abba a koplalást. Nehezen sikerült meggyőznöm, de már akkor késő volt és a Dunántúl egyik városában elhalálozott. Ott temettük el az idegen városban. A világjáró asztalosmester nem is tudja a város nevét, ahol feleségét eltemették. A körülállók közül többen megkérdezik, hogy miért nem fordulnak vissza hazájukba? — Most már nem lehet, — mondja rezig- náltan az asztalosmester, — teljesítjük felesé­gem kívánságát. Azután odamegy nundenik körűiéi lóhoz és levelezőlapot kinál nekik, amelyen felesé­ge ravatala látható. És az emberek nem szívesen adnak tiz leit

Next

/
Thumbnails
Contents