Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-29 / 196. (1234.) szám

1926 augusztus 25), vasárnap.

■'■■^í&VSXt&L'X ’ 1LMAX Jt'jS'fcJt*.' x A J. •StmJUcA* •

1J

*m>» do i^^^áeofeNYe *

Egy elsülyedt világrész története

(4)

Aztán mechanikusan tapsolni kezdett, mert ebben a pillanatban bukkantak fel a nagy medence felszínén az Amaconda búvár- csoport tagjai, akik mindenféle csodálatos vizi mutatványokat hajtottak végre.

— Elragadó! Elragadok ezek a kocsáuon ülő fekete szemek, amelyek szinte elnyelik a fehér vizi nőcskéket . . . Meg kell adni, jó testű nők. Na, itt biztosan magas árfolyamuk van.

A buvárcsoport mutatványai befejeződtek. A rákövetkező szünetben a sajtószolgálat tüzbetüi újból fellángoltak a tetőzeten.

„Panama, március 18, este 6 óra 45 perc. Helyi idő. A 60 és 70 kilométer közti szakaszon az aknákat megtöltötték. A 70 és 73 kilométer közti végső szakaszon a fúrólyukakat a másfél kilométer mélység elérésével elkészítették. A robbantó kamarák kivésése ezen az utolsó részen megkezdődött. Az Egyesült Államok közvéleménye az aknák egyszerre való felrobbantása mellett foglal állást.“

„Christiania, március 18, este 6 óra 30 perc. Helyi idő. Az ország minden részéből összegyűlt határozati javaslatokat most küldték el Bernbe az európai központi kormányhoz. Norvégia azt követeli Berntől, hogy még egyszer erélyesen tiltakozzék a Panama-aknák egyszerre való felrobbantása ellené'

„Timbuktu, március 18, este 7 óra 30 perc. A császári kormány elhatározta, hogy az Augusztus-császár-aknában a hatodik kilométer elérését nagy ünnepéllyel teszi emlékezetessé. Őfelsége legmagasabb jelenlétével fogja az ünnepségek fényét emelni."

Amikor az utolsó hir megjelent, hatalmas tetszésvihar zúgott végig a nagy cirkuszban. Minden tekintet az udvari, páholyra irányult. Éljen a császár!

Amint a spontán ünneplés elcsendesedett, a nézősorok lassan ürülni kezdtek. A nagy szünet megkezdődött s a nézők nagy része a foyerba vonult.

Guy Rouse Juanitához fordult

— Néhány pillanatra magadra hagylak. Pár sürgős ügyet kell elintéznem a követünkkel.

Amint Rouse eltávozott, Juanita is elhagyta a páholyt, a körfolyosóra lépett, hogy a foyerba jusson. Ekkor megpillantotta a rendőrtisztviselőt, aki röviddel ezelőtt Rouse- nak átadta a cimet. Pillanat alatt ceruzát vett elő táskájából, sietve a program hátára vetett néhány sort és szemével magához intette a tisztviselőt. Azután visszafordult a páholy felé és mintha véletlenül történt volna, leejtette legyezőjét. A rendőrtiszt pillanat alatt átértette a helyzetet, odaugrott és átnyújtotta neki.

Amikor Juanita a legyezőt átvette, a rendőrtisztnek kezébe nyomta az összegyűrt programot.

— Mr. Rousetól Mr. Tredrap számára.

Alig távozott a rendőr, máris visszatért

Rouse.

Amikor Junitát a páholyon kívül találta, bizalmatlanul nézett rá.

— Hová tartottál, Juanita?

— A foyerba akartam. A levegő itt borzasztó ... de a künnállók szemtelen és tolakodó viselkedése még tűrhetetlenebb. Szeretnék hazamenni. Fáj a fejem.

— Éppen most értesültem a követünktől, hogy a császár is elhagyja a cirkuszt és 0 óra 30 perckor vár rám a kastélyban. Rögtön visz- szatérünk szállodánkba.

*

Obermosernél ültek és túl voltak már az első korsón.

— Nos, Uhlenkort ur, megtöltetjiik-e újra a kalabasszokat?

Klaus Tredrup, az egykori miteweidai diák, korsóját a söntésbe küldte.

— A három napomnak csakhamar vége. Az ördöglyukban nem mérnek efféle finom anyagot!

Anélkül, hogy feleletre várna, magasra emelte korsóját.

— Még két telit, Obermoser mester Minkéből!

Uhlenkort vidáman bólintott.

— Kifogástalan ital. Akár a müncheni Stacbusban. A leginyencebb nyelvet is kielégítheti.

A kövér Obermoser két habzó korsót tett eléjük.

— Jókor jött. Dos is eaner a Bier! Igazán nem hittem volna, hogy ezt Timbuktuban megtaláljuk, Uhlenkort úri

— Na, hogyan csúszik ez a feketéknek, Obermoser mester, — kérdezte Uhlenkort. — Megcsodáltam a maga fekete törzsasztalát.

— Igen? Uhlenkort ur, — bólintott a kövér német — ezt kezdetben magam sem hittem volna, hogy a fekete fickók olyan hamar megszokják az anyagot. Csak fehérekre számítottam. Most már van fekete törzsem is, amelynek feltámadt az ízlése. Vannak köztük, akik egymásután felhajtják a tiz korsócskájukat, még pedig exportsört, uram . . . Akarják az urak a legfrissebb hireket olvasni? .. . Na, ami a pokoiakna körül van, azt ön biztosan tudja, Tredrup ur.

— Mit?

— Na, a nagy felavató ünnepségeket.

— Nem, erről még nem tudunk semmit!!.. Ide a hírekkel!

Obermoser szaladt, amennyire pocakja engedte. A nyitott ajtón át betört a feketék lármája.

— Mint egy müncheni sörfőző ben — nevetett Uhlenkort.

Obermoser visszajött a Középafrikai Birodalmi- és Állami Híradó legfrissebb példányával.

— Itt lenn, itt olvashatják.

Tredrup átfutotta a hírt, hogy őfelsége Mirmeapolisha fog jönni a Csad-tci akna hat kilométeres mélységének elérése alkalmából rendezendő ünnepségekre.

— Ezer teremtette! Csinos meglepetés. Ez az elhatározás nagyou hirtelen születhetett meg. A mi főbonumk Minneapolisban semmit sem tudott még róla, amikor útnak indultam. Vigan folyhatott a dolog odalenn Teremtette, talán holnap megkapom a visszahívó sürgönyt.

Hatalmasat hörpintett.

(Folytatjuk.)

Politikai jóslatok 1927 és 19 8-ra

Berlin, augusztus 28.

(A P. M. H. berlini tudósítójától). „Kosmo- sophisck-astrologisehe Ivalender" címen három asztrológus: Max Kemmerich dr., Frisdrích von Stromer-Reichenbach és A. M. Grimm szerkesztésében a minap érdekes évkönyv hagyta el a német sajtót. Az évkönyben a három asztrológus politikai horoszkópot állít fel a következő két esztendőre. Berlinben komoly tudósok is" foglalkoznak a három asztrológus jóslataival, mivel Kemmerich és társai állítólag már 1913-ban megjelent évkönyvükben megjósolták a világháború, Ausztria, Magyarország bukását, a német bol- sevizmust és a többi azóta történt dolgokat. Nézzük meg tehát, mit jósol az évkönyv a következő két esztendőre:

— Angliában a viszonyok egyre rosszabbodnak, a királyi családban halálozások lesznek. Tömeges balesetek, automobil-katasztrófák, robbanások, hőség és elektromosság révén. A parlamentben igen heves jelenetek lesznek, a pártok felbomlanak. A viták főként katonai kérdések körül fognak folyni. Anglia a következő évben elveszti egyik barátját.

— Németország ismét császárság lesz.

— Franciaországban a pénzügyi viszonyok valamivel javulnak, azonban a felvirágozás még nem következik be. Haláleset a parlamentben. Kritikus napok január elején, február közepén, júliusban és a következő hónapokban.

— Ausztriában ismét kritikus éve következik az államnak és a kormánynak. Politikai kudarcok és rossz gazdasági viszonyok. A kormány visszalépése és az államfő halála valószínű. Végül is minden jóra fordul. Az őszi hónapok 1927-ben igen kritikusak.

— Szovjetoroszország igen rossz időknek néz elébe, 1927 forradalmakat, az ipar és kereskedelem csődjét, munkanélküliséget, törvénynélküliséget és más nehézségeket hoz. Főként a február' igen kritikus.

—• Csehszlovákiára az 1927. év igen sok politikai természetű zavart és kellemetlenséget rejt magában, részben okiratok és szerződések kapcsán. A következő évek számos csalódást hoznak. Sok közlekedési baleset, azonban más téren szép eredmények is. A hadsereg fejlődése tovább tart, esetleges háborús vállalkozások eredményekkel kecsegtetnek. A következő év uj vállalkozásokat és reformokat hoz.

— Jugoszláviára kritikus esztendő következik, a gazdasági és politikai helyzet sok kivárni valót hagy maga után.

— Magyarország békésen fejlődik. Gazdasági és politikai sikerek. Február kritikus, épp úgy március és május vége, továbbá november és december.

— Olaszországra az 1927. év kedvező esztendőt jelent. Minden sikerül, az ország tekintélye s hatalma gyarapodik. Kedvező időszakok 192? március, valamint junius első fele, ,ezzel szemben január eleje, február közepe és juhus igen kritikusak.

Ezeket jósolja többek között a három r.-ztio- lógus a következő két esztendőre. Aki akarja, komolyan veheti.

Egy pesti leány sikkasztott, hogy beteg nővérét és édesanyját eltarthassa

— S. Rózsinak, egy lilmvállalat pénztár osnöjénelt megdöbbentő tragédiája —

Budapest, augusztus 28.

(Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt tiz órakor egy szomorú, sápadt arcú, szükmellü fiatal leány vonszolta fáradt testét egy detektív mellett a főkapitányság épületében. Aranyszőke feje mellére hanyatlott, nem tekintett sem jobbra, sem balra, csak gyönge hangján kétségbeesetten hajtogatta:

— Loptam, sikkasztottam! De csak azért tettem, mert másképpen nem tudtam volna gyógyittatni beteg húgomat s özvegy 'édesanyámat. Nem volt pénzem, sikkasztani voltam kénytelen!

A jelenet nagy7 meghatottságot keltett, a főkapitányságon. Különösen, amikor kiderült, hogy a 70 millió koronát elsikkasztott S. Rózsi tényleg

azért tévedt a bűn útjára, hogy szerencsétlen tüdőbeteg nővérének gyógykezelési dijait fedezhesse.

S. Rózsi egy budapesti fílmvállalatnál volt alkalmazva, ahol évek óta a pénztárkezeléssel bizták meg. Főnöke annyira megbízott az intelligens és mindvégig becsületesnek mutatkozó leányban, hogy csak a legszükségesebb évvégi kontrollt alkalmazta vele szemben. Ilyenkor a leány könyvei teljesen megegyeztek a pénztárban talált készpénzösszeggel.

Néhány nappal ezelőtt azonban az igazgatónak üzleti akció miatt pénzre volt szüksége s hirtelen pénztárvizsgálatot rendelt el. Itt tűnt fel a sikkasztás. A pénztárkönyvek kimutatását nem fedte a pénztárban talált készpénzösszeg, mert vagy bárom millió korona hiányzott. Az első pillanatban nem is tűnt mindjárt fel ez a körülmény, mert azt hitte az igazgató, hogy a pénztároskisasszony talán tévedett. De amikor S. Rózsinak az esetet jelentették s őt kérdőre vonla az igazgató,

a leány elsápadt s zokogva vallotta be, hogy nemcsak három millió korona hiányzik, hanem már évek óta a könyvelésben olyan tételeket szerepeltetett, amelyekkel manipulációit leplezhette.

Szakértőkkel felülvizsgáltatták most a könyveket s megállapítást nyert, hogy a leány évek óta vagy hetven millió koronányi összeget sikkasztott el a vállalat pénztárából. A szerencsétlen leány nyomban azzal védekezett, hogy a pénzre azért volt szüksége, hogy beteg húgát gyógykezeltetbesse és özvegy édesanyját eltarthassa.

A vállalat feljelentést tett ellene s ennek alapján ma letartóztatták a leányt. Itt is a már említett védekezését hozta fel.

A rendőrség eleinte azt hitte, hogy a leány csak kitalált mesét mond, hogy tettét enyhítse, de egyre-másra jelentkeztek a tanuk, akik bizonyították, hogy a leány sohasem költekezett, hanem a keresetét beteg húgának orvosságaira és özvegy édesanyjának eltartására fordította.

S. Rózsi édesanyja ma délben megjelent a vállalatnál és sirva kérlelte az igazgatót, hogy szüntettesse be az eljárást leánya ellen, akit csak a nyomor tévesztett meg s megígérte, hogy lakását kiadja s az igy kapott bérösszegből törleszteni fogja a vállalatnak okozott kárt. A tüdőbeteg leány is, aki kisebb hivatalban dolgozik, felajánlotta fizetése felét a sikkasztott összegek törlesztésére, de a vállalattal eddig nem sikerült még megegyezésre jutniok.

Miután S. Rózsi bűne tisztázva van, még a mai nap folyamán átkisérik a főkapitányságról a királyi ügyészség fogházába, ha csak addigra meg nem egyeznek a károsult vállalattal az okozott károk visszatérítésére nézve,

JSpor.'ujgnwawnnii— wnia iiiwTMMMWMMWBflrafWBiwmwraaay

Karcolatok

az Európa-uszóbajnokságokról

— A P. M. II. eredeti riportja —

Budapest, augusztus 27.

Még az első napon történt ez az eset, amikor a csehszlovák kolónia megérkezett a magyar fővárosba. A kiküldöttek ezetője, a prágai mérnök, Hauptmann volt. A pesti szövetségi vezetők előtt is amikor bemutatkozott, az már természe- tes, hogy csak a becsületes nevét mondotta németül: Hauptmann. Az elszállásolásnál Donáth dr. kereste a vezetőt és kérdezte az egyik úszótól: Nem tudja, hol van a kapitány ur?

Csak ekkor derült ki, hogy a pestiek abban a hiszemben voltak, hogy Hauptmann foglalkozásra nézve kapitány és nem a rendes neve. A tévedésen legtöbbet maga Hauptmann mulatott.

*

Az első tréningen a Császárban rengeteg úszó jelent meg. Mindenki ki akarta próbáim a pompás vizet, trambulint és órák hosszat tartott a tréning. Az úszókon kivül — délelőtt lévén — leöltöztek sokan olyanok is, akik csak a fürdésnek hódoltak. Ezek között volt egy kb. 70 éves ősz hajú bácsi is, aki sekély vízből átmerészkedett a mély vízbe, ahol az úszók voltak. Mivel az úszás az öreg bácsinak nehezen ment, nem bírta ott sokáig és mielőtt partot ért volna, elkezdett fuldokolni. Aküc ezt észrevették, kiabálni kezdtek:

— Segítség! Egy ember fuldoklik!...

És mielőtt a többi úszó segítségére siethetett volna, a parton lévő Balázs beugrott a vízbe és szépen, szabályosan kimentette. Volt is erre nagy ováció. Az egyik úszó meg is jegyezte:

— Ha a csehszlovákok nem is fognak a versenyen győzni, de legalább ezen embermentcssel egy győzelmet vindikálhatnak maguknak. Balázst úgy fényképezték ezután, mintha legalább is Mundot győzte volna le. így is lehet sikert aratni.

*

Mikor Arne Borg megérkezett, minden sport- gurmandnak leghőbb vágya volt, hogy a nagy svéd autogrammját megszerezze. A nagy Arnénak emiatt olyan ostromot kellett kiállani a fürdőben, a szállodában, a villamoson, hogy már nehezére esett. Az első időben még teljesítette a kérelmeket, de már később sokakat visszautasított. Az utolsó napokban észrevette, hogy most már nem igen háborgatják, csak úgy elvétve jönnek hozzá autogramért, pedig csak ezután beszéltek és írtak sokat róla és szerették volna látni, hát még hogy dicsekedtek volna aláírásával! Ennek okát a sprinter Werner elárulta neki, mondván:

— Ez amiatt van, mert soha annyi Arne Borg nem mászkált Budapesten, mint mostan.

Az tény, hogy sokan vettek olyan okulárét, mint az Arneé és ha a fiatal bubieszek hozzájuk mentek aláírásért, akkor azok nagyon szívesen firkantották alá Arne Borg nevét. így mentesítették sokan az igazi Arnét a molesztálástól és az ál 7 -ne Borgok pedig hízeleglek maguknak, hogy sokan őket a nagy svédnek tartják. Az autogramok aláírásánál ilyen volt a helyzet minden nagysággal. Volt olyan huncut üsző is, aki Weiss- müller nevét irta alá. A felvilágosításra, hogy miért ne .1 úszik, azt mondta, hogy amerikai léiére nem versenyezhet,

♦

A Császár-uszodán kivül sok ezernyi nép várta türelemmel a versenyek eredményeit és ha látták, hogy a tribün ujjong, éljenez, kiabál, akkor ők is azt csinálták utánuk. A műugrás után a harmadik helyezett Balázs ott maradt a trambu- linon és onnan figyelte a küzdelmeket. Mikor ezt a külső publikum észrevette, akkor oda kiabálta Balázsnak:

— Mi az eredmény? Mi következik ezután, miért zajonganak?

Balázs a kérésnek mindig eleget tett és kezéből szócsövet csinált és úgy kiabálta ki az eredményeket, mint a hivatalos kikiáltó. Igv némileg kint is tájékozva voltak a belső küzdelmekről.

*

A világversenyen megjelentek a románok is. Először mindenki azt gondolta, hogy valahonnan Bukarest vidékéről jöttek és egy szót sem tudnak magyarul. A KAC úszószakosztályának egyik vezetője, Neményi Jenő, tárgyalni akarván velük egy román túráról és a vezetőhöz közeledve, németül akart velők beszélni. Az ránevetett és mondta:

— Uram, mi tudunk magyarul, hiszen Erdélyből valók vagyunk! Kisült azután hamar,

1026-os legújabb Séikocsi-mtdel

Mignon 11/35 HP — Grand 19/60 HP.

Hut@"Praga»

Praha VIBI.