Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-29 / 196. (1234.) szám
®SRŰ!f^T**W#3WEni 1926 augusztus 29, vasárnap. í^mvam&MMNS?!. iSSUva ■ ^zBovthszkó legnagyobb lil- él porcelánüzlefe LflE«BaiMnHBHfaBnaw8<'*» *)bih» -towwm Psüíi T. K@$!(«,. Fd>utca 19. sz. (Talefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meisseg porceilángyárak vezérképviselete. Ujj i|loiiács iiiáe Munkács, augusztus 28. „Hős vértől pirosul! gyásztér sóhajtva köszönjek"! Négyszáz esztendős vérzivatarja lemosta ugyan mezőidről a vért, melyet annyi magyar szív honáért áldozott s a magyar nemzet dísze virága haló-poraiban már régen összevegyült az édes anyafölddel, hogy Mohácsnak mezején annál zöldebb legyen tőle a fü és illatosabb a virág, — de e négyszáz esztendő sok-sok szenvedése, küzdelme és vezeklő bünhődése sem volt elég ahhoz, hogy lemossa arcunkról véres könnyeinket s igy e nevezetes évfordulón is csak a nemzeti fájdalom mélységes érzelmeivel lebbembetjük fel a múlt fátyolét. Mohács akkor a nemzeti szerencsétlenségnek sorozatában csak egy nagy veszteti csata színhelye volt, mint akár Muhi vagy Várna előbb, de a történelmi események végzetes alakulása folytán később a nemzed nagyság sírja, a régi dicsőség és állami szuverenitás gyászos temetője lelt. E név egy fogalom, melyhez mindazt hozzá fűzzük, ami múltúnkban a gyász, a szenvedés és elbukás keresti emlékeivel együtt jelent meg valaha. Nem úgy szakadt ránk, mint elődje és társa: Muhi. — A tizenhatodik század elején nem érte Magyarországot olyan váratlanul a török támadás. mint a tizenharmadikban a tatár, de annál nagyobb a történelem itéleszéke előtt felelősségük azoknak, aki előidézésében s a gyászos mohácsi események bekövetezésében részesek voltak. A költők és irók bizonyos előszeretettel foglalkoztak mindig a mohácsi csa a eseményeivel s a nemzeti újjászületés napján éppen ugv, mint az elnyomás keserű éveiben szerették azt a nemzet szeme elé állítani, hogy lássuk meg benne, mint fénylő tükörben önmagunkat, hibáinkkal és erényeinkkel egyaránt s hogy belőle uj hitet és uj erőt meri,hessünk a jelen küzdelmeihez. Csodálatosak is azok az idők, azok az emberek s még csodálatosabb és végzetszerübb azoknak az eseményeknek az összetaláikoz is a, hogy nem mondjam torlódása, amelyek Magyarország bukását s első feldarabolását eredni én;, e:ik. A tizenhatodik század olyan vihartól terhesen virradt Magyarországra, akárcsak most a huszadik. — A Mátyás állal teremtett jólétnek a Hunyadiak félszázados munkájával kiverekedett nagyságnak és biztosságnak nyoma sincs már. A tehetetlen cseh Ulászlónak, vagy mint kortársai nevezték: Dobzse Lászlónak két évtizedes uralkodása elég volt ahhoz, hogy minden alkotásuk semmivé legyen. A Jagellók egész uralkodásában nincs pgy mozzanat, nincs egy kis oázis, ahol a lelkünk büszkeséggel megpihenhetne. Mindenütt csak önzés, haszonlesés, pártóskodás és a jövővel, a haza sorsával való nemtörődésnek egy olyan megmagyarázhatatlan foka, amely csak azoknál és olyanoknál szokott előfordulni, akik a jövőre nézve már minden reményüket feladták. — A főurak és főpapok, élükön Bakóczcal és Báthoryval, az ököljog korát teremtik újra, hogy kapzsiságukat kielégíthessék s a hatalomért a legélesebb, a legnyíltabb harcot folytatják a köznemességgel, melynek élén a Zápolya-nemzetség s Verbőczy István áll. Az elnyomott jobbágyosztály viszont mindkettőnek a hatalmát érzi, karát pedig ezeknek az áldatlan viszonyoknak csak az ország látja. (151-1. parasztlázadás.) — A jók, a nemesek, az ország romlását fájló szívvel nézők, lassan leszorulnak a küzdőtérről s helyüket mindenütt a nagyszájúnak, a zavarosban felszínre kerülő szerencselovagok foglalják el, akik előtt többé semmi sem szent. Nincs központi hatalom, nincs jogrend, nincs honvédelem, s mindezt megkoronázza s betetőzi az a tragikus fordulat, amikor a tehetetlen király helyét egy még tehetetlenebb fiatal gyermek foglalja el. — S majdnem ezzel egyidőben ül trónjára a leghatalmasabb török szultán, minden idők legnagyobb stratégája: TI. Szolimán. Célja világos mindenki előtt, terve ismeretes egész Európában s Nádorfehervárnak, az ország kulcsának 1521-ben történt gyászos eleste elég memento arra, hogy a magyarok felébredjenek végzetes játékaikból. — Mindhiába! Az öt év úgy megy el a nemzet felett, hogy az alatt egy kardot ki nem köszörülnek, egy puskát nem szereznek, egy sáncot meg nem ásnak. Az első ijedelem lecsillapulása után megy minden a maga utján s mint ahogy a kor krónikásai megállapították, ha egy forinttal meg lehetett volna az országot menteni, talán ez a forint is hiányzott volna... így virradt Magyarországra a gyászos emlékű 1526. esztendő. Mikor Szolimán megindította hadjáratát, még sokat, lehetett volna javítani a helyzeten, de nem volt, aki kezébe vegye az ország védelmének nehéz munkáját (akár csak 1918-ban!) Nincs sehol egy államférfiu, aki irányt tudna mutatni, nincs hadvezér, aki a védelemhez értene. — Tömöri büszke vezér, hős harcos, mikor egy portyázó török csapatot kell megtanítani, vagy egy török sáncot, vásárt kell meglepni, de nem hadvezér akkor, amikor szervezett janicsár hadsereg százezreivel kell felvenni a küzdelmet. Ilyen körülmények közölt tehát a győzelem reményével nem állhatták útját Szolimánnak Mohács mezején! Annál csodálatosabb az a páratlan elszántság, az a hősies önfeláldozás, amelyekkel a török hadseregnek neki mennek. Mintha csak önfeláldozásukkal, hősi halálukkal vezekelni, fizetni akartak volna azokért a hibákért és mulasztásokért, amelyeket életükben elkövettek. Mintha csak mind vértanúja akart volna lenni a keresztény világnak, mely tétlenül nézte az őt védő Magyarország gyászos elbukását. Még le se szállott a nap a Mecsek alján, a csata már elveszett s most már Magyarország kardcsapás nélkül hullhatott ölébe Budával együtt a győztes szultánnak. Ez történt- ma négyszáz esztendeje, 1526 augusztus 29-én. És amikor a történelmi távlatból szemünk elé idézzük ezen eseményeket, felmerül a kérdés: vájjon tanultunk-e belőle mi, kik magyarok vagyunk? Mint a költő mondja, megértjük-e vájjon „Mohács veszedelmét"? Megórt j ük-e végre valahára, hogy a magyart ellenség soha sem győzte le, valahányszor elbukott, mindenkor „önfia vágta sebét!" Nézzünk szét magunk körülL Gondoljunk csak a huszadik század átélt esztendeire! Mennyi hasonlóság, mennyi közös vonás. Minden a régi. Csak a nevek mások. S az eredmény, az évtizedekig tartó meddő pártharcoknak, a köznemesség köréből kiemelkedő uj vezérek (Tisza) letörésére irányuló viszályoknak a következménye: az ország elbukása és négy részre' való darabolása: Bizony, uj Mohács ez, annak hatványozott méreteivel. Szomorú igazságok, szomorú valóságok ezek, amelyekből' azonban sokat lehet tanulni, amelyekkel érdemes foglalkozni. Nagyon a tollúnkra kívánkozik most az, amit Eötvös Károly a negyvennyolcas időkről mond: „Sok gyász, sok szomorúság ért bennünket akkor, de annak az időnek gyásza is fenségesebb és szomorúsága is vigasztalóbb, mint későbbi napjainknak minden d:csősége“. „El ti komoly képek, ti sötétség rajzati felre!" — Amint a mohácsi csata gyászos eseményei felett elgondolkozom, sem a kishüiiság, sem a csüggedés érzése nem nehezedik rá a Telkemre, úgy érzem, hogy ha az, isteni Gondviselésnek nem lett volna valami különös célja mi velünk, akkor már régnn letörölhetett volna a föld színéről bennünket, mini a hunokat, avarokat. — Mi hát az a misszió, mélyet nekünk szánt, amelyet a magyarságnak kell betöltenie? A feleletet komoly idők legnagyobb bölcse, Deák Ferenc adta meg.; erre a kérdésre. Ö mondotta válságos napokban: „Minden nagy nemzetnek különös reudeltetése van az emberiség történelmében, amely biztosítja Augusztus 29-én délután 6 óra 45 perckor lesz 400 esztendeje, hogy fi. Lajos király a mohácsi csatasikról menekülve beleiül! a Csele-pa- takba. A szultán tábora a Földvártól délre eső dombon, — Mohács alatt van ez a hely — még négy napig figyelő állásban várakozik és csak azután fog az üldözéshez. Halmay Barna, a IV. hondvédhuszárezred századosa közli ezeket a pontos adatokat a mohácsi csatáról írott tanulságos történeti munkájában, amely most jelent meg, „Az 1526-iki mohácsi csata keletkezése és igazi helye" címmel. Halmay Barna százados a nagy nemzeti veszedelem 400 esztendős évíordu- dulójára egykorú adatok nyomán dolgozta fel a világhírűvé vált mohácsi csata törlénetét. A hadtörténelmi iró alaposságával vitatja meg a csata számos eddig még ismeretlen körülményét, mondhatnék kulisszatitkát. Másféléves munka eredményeképpen irta meg Trohács történetét és különösen érdekes a nagy csatáról írott hadműveleti kritikája. Brodarics püspök, a mohácsi vész egykorú teMenetírója azt irta, hogy először a csata színhelyétől jóval délebbre, a Drávánál akartak megütközni. — Eszékre siet a király — mondja Brodarics — azért, hogy ott őrséget helyezve, e helyet megtarthassa. A Dráva védelmét mégis elejtették és ked- kedvezőllenebb terepen vették fel a harcot. A mohácsi csata vezetésénél magyar részen nem volt meg a harcászati érzék, ami szükséges ahhoz, hogy csatát- lehessen nyerni és amit Napóleon csaknem háromszáz évvel később „szentelt tűznek" nevezett el. Ehhez születni kell és ilyen képességre a mohácsi magyar sereg vezetői közül senki sem született. Ugyanez Hiányzott azonban Szulejmán szultánnál is, a török hadsereg fővezérénél, mint Halmay megállapítja. Szulejmán szándéka a magyar sereg leverése után Buda és vele együtt Magyarország végleges elfoglalása volt. A mohácsi csata történetéből közismert, hogy hosszas huza-vonával készülődött csak el a magyar sereg, hogy nem volt. rendes hadászati terv, hogy a vezérek nem tudták mi a király szándéka és a . király nem tudta, mit tartanának legjobbnak a vezérei, végül mindennek betetőzéséül az álkos visszavonás, aminek az lett a vége, hogy Szapolyai tartalékhadai nélkül ütköztek meg a török fősereggel. Szapolyai végzetes késése Szapolyai István vezetésével az erdélyi sereg Szeged mellett, Mohácstól 125 kilométerre állott akkor, amikor a magyar sereget a törökök megsemmisítették. Augusztus 27-én ért Szegedre Szaporái serege és egy nappal később, a csatát megelőző napon a szultán még arra várt, hogy az ő seregéhez is felzárkózzanak az elmaradt részek. Augusztus 29-én reggel negyed 7-kor a török sereg egy oszlopban elindult Baranya várról és felderítést végez. Baranvavár most már jugoszláv területre esik. Ugyancsak azon a napon, 29-én, a sorsdöntőén végzetes napon napfelkeltekor Lajos király serege feláll a harcra a Borzapaiak vonalán. Délben 12 órakor a két sereg zöme megkezdi a felfejlődést, a forróan tűző augusztusvégi napon. Kitűnt, hogy megbosszulta magút a magyarok négynapos passzivitása, augusztus 25-től 29-ig. Ez alatt az idő ala'l a törököknek alkalmat adlak arra, hogy egész seregii- j VJ összegyüjlsók. I Délután 2 órakor kezdődik meg a nagy coaíemnaradását. A görög- nemzet a művészetet, a római a jogot és az állam szilárdságát szolgába és fejlesztette, az angol a világkereskedésnek és a műveletlen népek polgárosításának nagy munkáját végzi, a francia szabadságra, egyenlőségre, törekszik, a német a tudományt műveli, az orosz világbirodalmi nagyságért lelkesül. Sokat gondolkoztam azon, hogy a mi nemzetünknek mi lehet a missziója s úgy látom, történelmünkből és mostani helyzetünkből, hogy nekünk az igazságéri keli élnünk és küzdenünk s a vallási, nemzetiségi és társadalmi osztályok közt az igazságot Íréül diadalra juttatni. Akkor feninaraduük, sőt szép jövő is áll előttünk, ha rendeltetésünkhöz: az igazság szolgálatához hívek maradunk." 1526 augusztus 29. Emlékezzünk régiekről! i Ja, amelyet a világtörténelem mohácsi csata néven ismer, de tulajdonképpen a ma már fenn nem álló Földvár község mellett vívtak meg. Tömöri érsek megadatja a királlyal a jelet az általános támadásra. A magyarok elsülik ágyúikat és Tomorival az élén megindul az első harccsoport, a Borza-palaktói Földvár község felé. Ibrahim tábora ellen. A magyar tüzérség többé nem szerepel. Félórával azután, hogy Tömöri, a büszke' vezér, megkezdte a támadást, a királyi csoport Földvár elé ér és támad. A sorsdöntő óra Körülbelül délután négy óra lehetett, amikor a török tüzérség akcióba lépett és eldöntötte a csata sorsát. A szultán a Földvártól délre egy helyen összezsúfolt tüzérségét teljes mértékben kihasználta a magyar sereg ellen. A magyar hadrend felbomlott és a törökök a Borzavölgy és Dályok község között szétverték Lajos király seregét. Este háromnegyed 7-kor már vége van a csatának. A törökök négy napig nem mernek üldözni, de Lajos király ekkor már halott. Még a csata estéjén háromnegyed hét óra tájban menekülés közben belepusztult a Csele-patakba. Augusztus 30-án és 31-én a törökök összeszedik a csatatéren hagyott magyar. hadianyagot és össze- íogdossák az élve maradt magyarokat. Augusztus 30-án Bátaszé'knél átkel a Dunán Szapolyai és a visszafutóktól tudja meg, hogy elölte való napon a magyar sereg Mohácstól délre megsemmisült. Szeptember 1-én felderítésre előre küldik a török sereg egy részét, másodikén pedig Szu- lejmán egész tábora felszedi sátorfáját a mohácsi síkon és elindul Buda felé. Szeptember 11-én a török sereg zöme bevonul Budára, amelyet ekkor még nem tudtak hosszú időre megtartani. A törökök sikerének egyik oka volt az is, hogy ir- reguláris csapataikat a Drávától délre hagyták és a csatában csak bevált erőkkel vettek részt. A csatát megelőző három nap, amint Brodarics püspök megírta, „csatározásokkal telt el, amelyek szünet nélkül folytak, még pedig az ellenségnek mindig nagyobb kárával, mint a mieinknek". A királyi sereg azonban ezt az időt még sem tudta jól kihasználni és igy történt meg, hogy amikor az erdélyi sereg megérkezése előtt harcba bocsátkozott, a végzetes augusztus 29-ének délutánján pár óra alatt megsemmisült a törökök ágyuíüzében és' a janicsárok tőreitől. A harc tartamát Brodarics püspök mindössze másfélórára • teszi, de az öldöklés késő estig tarthatott. A király szürkület táján ért a csatatértől 18 kilométerre eső megásatlan sírjához, a Csele-patak- hoz. Ma Gelei-pafaknak nevezik a Csele-patakot. Éjjel nagy zápor szakadt a csatatérre és elborította nemzeti nagylétünk sírját. A szultán tulkönnyilnek találja a győzőimet Szulejmán szultán másnap reggel még azt hitte, hogy nem az egész keresztény sereget győzte le, hanem annak csak előre küldött kis részét. Tulkönnyünek és gyorsnak találta a győzelmet ahhoz, hogy az egész keresztény sereggel állott volna szemben. Szeptember 2-án vonult be Mohácsra a török sereg zöme és itt tudja meg a szultán a valódi helyzetet, hogy az egész magyar hadsereget semmisítette meg. Szeptember 7-én Dunaiuldyáron van a szultán, ahová elébe viszik Buda várának kulcsait a vár meghódolása jeléül. Nemsokára Kisázs:ából rossz híreket kap a szultán és erre PótervAradon át hazatakarodik, Magyarország szerencséjére. Tizenkét nemzet katolikusai tanácskoztak Svájcban Az einsiedelni nemzetközi katolikus kongresszus Genf, augusztus 28. Az IKA (Internationale Katholische As- sociation), a katolikusok nemzetközi szövetsége most tartotta hatotok kongresszusát a svájci Einsiccíelnben. A kongresszus fővédői a churi püspök s az einsiedelni hercegapát volt. Tizenkét nemzet (Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Egyiptom, Északamerikai Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Litvánia, Magyar-, Német-, Olaszország, Svájc) képviseltette magát 150 taggal. A. tavalyi oxfordi kongresszus külső méreteiben talán impozánsaid) volt, mert több nemzet küldötte el delegátusait, de az einsiedelni melegebb, bensőbb volt. A Szentatya atyai hangú iratban üdvözölte a kongresszust s működésére Isten áldását kérte. A kongresszus előadásainak tárgya volt: Krisztus szociális királysága. A kongresszus ünnepi szent misével kezdődött, melyet D. Madarász István, Magyarország delegátusa celebrált a világhírű kegy kápolnábanA kongresszus valamennyi előadása ma- gasnivóju volt, melyet sokszor élénk vita követett. A hallgatóság legnagyobb része azonban a német nyelvet bírta, azért inkább azok az előadások keltettek nagy érdeklődést, melyek német nyelven mondattak. Óriási hatást váltott ki Eberle szónoklata, aki. közel másfélórás előadásban gyönyörű nyelven a keresztény állam feladatairól értekezett. Nagyhatású D. Madarász István előadása is, aki a krisztusi morálnak az iskolában való egyeduralmát állította oda, mint a jellemnevelés- nek egyedüli célravezető eszközét. A kongresszus ünnepi gyűléssel és Te- deummal fejeződött be. A kassai magyar polgári iskola uj hajlékában Polák Gyula keresztényszocialisía polgár- mesterhelyettes munkájának örvendetes eredménye Kassa, augusztus 28. (Saját tudósitónk- tói.) Már közel egy esztendeje annak, hogy a volt jogakadémia épületét hivatalosan átengedték a kassai állami magyar polgári iskola részére, azonban az iskola eddig még nem volt képes ott véglegesen elhelyezkedni és berendezkedni, mivel niég mindig ott tartotta előadásait a tanítóképző, sőt a postaigazgatóság távirdász tanfolyama is. Polák Gyula dr. keresztényszocialista polgármesterhelye! tes erélyes és fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy ezeket az intézeteket sikerült az épületből kiszorítani s hogy a magyar tannyelvű polgári iskola végre hozzáláthatott a végleges berendezkedéshez. Az uj iskolaév megindulása előtt fölkerestük a magyar polgári iskola uj otthonát, amelyben Kálmán József igazgató készségesen végigkalauzolt. Az iskola jelenleg négy tanteremből, egy rajzteremből és egy slöjdte- remből áll. Ezek nagyobbrészt már teljesen készen, felszerelve várják a tantermekként 60—60 tanuló bevonulását. Miután az iskolának még szertára nincs, minden teremben ideiglenesen két-'iároM.v szertárszekrény van felállítva. A tantermek mind ragyognak a tisztaságtól s mind az első emeleten vannak, egy kivételével, mely a földszinten van s kissé messze esik a íöbl i termektől. He egyelőre nem lehet máskén berendezkedni, miután a jogakadémia könyvtára is az épületben van még. Miközben végig megyünk a termeken, az intézet igazgatója szívesen magyaráz nekünk s beszélgetésünk közben ismételjen Lm- -súlyozza, hogy az intézet mily sokat köszönhet a kér. szoc. városi tanácstagok, de lmT-mson Polák dr. polgármpsierke’vePes m;-v.'mak, a melyet az intézet érdeké be u kifejtett. Hibákról és erényekről! R. Vozáry Aladár. A négyszáz év előtti Mohács végzetes raásfélórájának hiteles tSrléaete Ma Gelei-pataknak hívják a szomorú emlékű Csele-patakot — A mohácsi csata tulajdonképpen földvári csata.
