Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-29 / 196. (1234.) szám
1928 augusztus 29, vasárnap. Északeurúpai problémák Beszélgetés Setalil finn külügyminiszterrel Helsingfors, augusztus. (A P. M. H. Helsingforsban időző levelezőjétől.) Setala professzor, a világhírű finn nyelvész, aki a jelenlegi kormányban a külügyminisztériumot vezeti, ma hosszabb kihallgatáson fogadott és különböző kérdésekre részletesen nyilatkozott az északeurópai problémákról. A beszélgetés a következőképen folyt le: • = Milyen a viszony Finnország és Szov- jetoroszország között? — A szovjetkormány ez év márciusában ajánlatot tett, hogy kezdjünk tárgyalásokat egy döntőbirósági szerződésről és biztonsági egyezményről. Mi erre az ajánlatra legutóbb azt válaszoltuk, hogy mivel a biztonság kérdése más államokat is érint, vonjuk be ezeket is a tárgyalásokba. Jelenleg egyébként az Aaland-szigetek ügyéről folytatunk szóbeli tárgyalásokat az oroszokkal. = Milyen a viszony egyrészt Finnország, másrészt Észtország és Lettország között? — Finnországra nézve fontos érdek Észtország és Lettország fenmaradása. Finnország ugyanis geográfiai és kulturális helyzeténél fogva közvetítő szerepet játszik Skandinávia és Baltikum között. Kultúrájánál fogva Finnország a skandináv kulturterülethez tartozik, mig Észtországhoz nyelvi rokonság fűzi. Ugyanilyen kapcsolatok állanak fenn Észtország és Lettország között. Politikailag is a lehető legjobb viszonyban vagyunk mindkét állammal, azonban szorosabb szövetségbe nem mehetünk bele, mert nem akarjuk feladni önálló szabadságunkat. = Milyen a Lengyelorzsághoz való viszony? — Lengyelország geográfiailag és kulturális szempontból távolabb esik tőlünk, mint a balti államok, azonban Lengyelország fejlődése Finnországnak is érdeke, mivel a két ország érdekei a legtöbb esetben megegyeznek egymással. = Milyen a Lengyelországhoz való vi- szág a népszövetségi tanács tervezett kibővi- tésével szemben? — Károsnak tartjuk a népszövetség tanácsának túlságos kibővitését, mivel igy, mint a Népszövetség végrehajtó közege akadályozva lenne a munkában. Másrészt a túl kicsiny tanács is hátrányos, ha az egyes tanácstagok bizonyos kérdésekben érdekelve vannak és nincsenek elegendő számban semleges tanácstagok, amelyek szavazataikkal az érede- kelteket ellensúlyozhatnák. Mi mindenesetre ügyelni fogunk arra, hogy a tanács kibővitésé- vel az északi államok képviselete ne gyengüljön. *• A politikai interjú után Setáiá külügyminiszter kezdett kérdezni engem magyar problémákról — magyar nyelven. A belpolitika gordiuszi cscntéja a Jövö évi elnökválasztás Cs@f? Rajzét! koalíció: csak — az elnökválasztásra 7 — Ha Masaryk elnök nem vállalja a Jelölést, úgy csak Svehla jókét szémlfésba Svehla politikai tárgyalások helyett franciául és angolul tanul Prága, augusztus 28. Hetek, sőt hónapok óta folyik a sajtókampány a jövendő parlamentáris kormány megalakításának kérdéséről. Á véget nem érő diskusszió három kormánykombinációról beszél. Az egyik a cseh polgári pártok kisebbségi kormánya a németek támogatásával, a másik a nagy koalíció és végül a harmadik a régi nemzeti koalíció. A kombinációk olyan ellentétesek és tapogatózó ak, hogy véglegesnek ma még egvet sem lehet venni, már csak azért sem, mert hiszen a pártok egyelőre a saját táborukban csinálnak rendet s az egymás közötti hivatalos tárgyalások csak szeptember közepe felé fognak megkezdődni. Mindamellett megállapíthatjuk teljes határozottsággal, hogy a mai belpolitikai válság gordiusi csomóját a jövő évi elnökválasztás képezi. A kisebbségek ugyan egyelőre csak madártávlatból nézik a fejlemériyeket, de készen állnak arra a pillanatra is, amikor az elnökválasztás kérdésében is egyenlő tárgyaló félként léphetnek föl a csehekkel. Az első elnökválasztás nem okozott, gondot a cseheknek, mert az uj államalakulat nagy jelentőségét átérezve, egységesen léptek fel a katolikus néppárttól kezdve egészen le a szocialistákig. Az elmúlt hét esztendő azonban erősen megváltoztatta úgy az általános belpolitikai helyzetet, mint a cseh pártok egymás közötti viszonyát is. Hiszen naponta olvashatjuk, mi mindent vetnek egymás szemére a cseh pártok s a valóságban is tapasztalhatjuk, hogy a legádázabb elvi és inég inkább személyi harc tényleg az államhatalom birtokáért folyik. Eddig a baloldali pártok, a szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták voltak uralmon a cseh agráriusok hallgatólagos beleegyezésével. Ez a három párt hét éven keresztül osztozkodott a hatalmon. A történelmi országokban mind a hárman egyenlő arányban jutottak nagy és fontos állami intézmények élére és osztozkodtak a lefoglalt földeken is/ Lent Szlovenszkón pedig az állami közigazgatás agrárius kézben volt, viszont a szociális intézmények élére szociáldemokraták jutottak. Ez volt az a hétéves kompromisszum, amelyet végül a közvélemény is „kuhkandel“-nek nevezett. Azonban mindennek van határa. A novemberi választásokon megváltoztak az erőviszonyok. A szocialisták vezetőszerepét átvették a. katolikus néppártiak, akik hat éven keresztül csak statiszt-oszerepet játszhattak. Most, hogy Sramekéknak 31 mandátumuk van a képviselőházban, kiléptek rezerváltságukból és megelégelték a szocialista uralmat. Az emberek lassan kijózanodtak a „fölszabadulós“ jelszavak első mámorából. A nagy „szabadságot" azonban nemcsak politikai téren, hanem a társadalmi erkölcs terén is a szabadosságig fejlesztették és használták ki. S mindez a liberalizmus és demokrácia leple alatt történt. Ugyanakkor azonban a kisebbségekkel szemben a legféktelenebb sovinizmussal dolgoztak s erőszakosan elnyomták azokat. Szabadságuk elvakultságában el akarták tüntetni ennek az államnak öt és félmilliónyi kisebbségét. Ez örökké nem tarthatott. Az oly sokszor hangoztatott „húsos fazék" körül ülők mégis csak ösz- szevesztek a nagy falaton, amelyből minden koalíciós párt akkori erőviszonya szerint követelte a maga részét. A vadházasság csak eddig tarthatott. Most igyekeznek a pártok uj házasságokat kötni. A cseh szocialisták egy baloldali blokot, a cseh polgáriak pedig egy jobboldalit akarnak alakítani. Azonban sem az egyik, sem pedig a másik cseh biok nem elég erős ahhoz, hogy az államhatalmat a kezébe vegye. Ezzel elérkezett az a pillanat, amikor a kisebbségi pártok és pedig ngy a jobb-, mint a baloldaliak is, szóhoz juthatnak. A két cseh tábor kénytelen a kisebbségek támogatását igénybe venni, ha komolyan véget akar vetni a most már tarthatatlanná vált helyzetnek. S mindez szoros összefüggésben áll a jövő évi elnökválasztással. Sokan teljes határozottsággal azt állították, hogy a cseh polgáriak már megegyeztek ebben a kérdésben a németekkel s egy polgári embert jelöltetnek. Ez azonban nem felel meg a vakságnak. :/■. Az elnökválasztás kérdése még nem olyan aktuális, hogy erről már megegyezést köthettek volna. Sőt ellenkezőleg, éppen a mai politikai bizonytalanság azt mutatja, hogy ebben a kérdésben tanácstalanok még a pártok. Sokat Írtak már arról is, hogy Masaryk elnök magas korára való tekintettel nem jelölteti magát. Azonban ez az állítás még megerősítésre szorul. De tegyük fel, hogy a hír megfelel a valóságnak. Akkor óriíisi fontosságú az, hogy ki lesz az utódja. Két személyről lehet csak szó és pedig Kramár és Svehla. Kramár A háború előtti és. alatti küzdelmével tarthat igényt az elnökségre, viszont Svehla, a legkitűnőbb diplomatapolitikus, a közismert kompromisszumos taktikája révén nem vesztette er hitélet sóm a szocialistáknál, sem pedig a néppártiaknál. Svehla, úgy látszik, komolyan foglalkozik is ezzel a tervvel, mert a legnagyobb belpolitikai válság idején mindig külföldre utazik s most is, hogy Svájcból visszaérkezett, nem folytat semmiféle belpolitikai vonatkozású tárgyalásokat, hanem szorgalmasan tanulja a diplomácia nyelveit: a franciát és az angolt. A jövő évi elnökválasztás kérdése valószínűleg .még egyszer összehozza a régi koalíció pártjait. Már ma olvashatjuk több polgári cseh lapban, hogy a cseh nemzet önérdeke nem engedheti meg, hogy az elnökválasztás döntése a kisebbségek kezébe menjen át. A cseh pártoknak olyan jelöltben kell megegyezniük, akit egyhangúlag meg is választanak. S ez a jelölt a mai körülmények között csakis Svehla lehet. Kopper Miksa. A jugoszláv-görög szerződésiek nincsenek titkos klauzulát Athén, augusztus 28. Az Agence d‘Athé- ir fölhatalmazást kapott arra, hogy megcáfolja a külföldi sajtóban elterjedt azon hirt. mintha a Görögország és Jugoszlávia között nemrégen megkötött szerződés titkos klauzulákat tartalmazna. A szerződés már csak azért sem tartalmazhat titkos klauzulákat, mert azt raui^álás után a népszövetséghez továbbítják. így fiatalít és szépít a t Sorall-crénie Corall-poder Sorall-szappan Főlerakat a C. S. R. részére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. nem sokat törte rajta a fejét, az agya elfáradt, elkábult, tompa, nehéz félálomban feküdt hányát. Ebben az állapotában mintha szédületes tempóban iramlott volna vele az élet, képek képek után, emlékek emlékek után vágtattak rajta keresztül-kasul, zagyván, egymásba fonódva, groteszkül összeelegyedve, gyermekkori dolgok és mai dolgok, elmúlt dolgok és leendő dolgok, amiket gondolataiban elképzelt magában, mintha valahol a való világon kívül lebegett volna, légüres térben, ahol az élet rendes nehézkedési törvényei nincsenek érvényben. Felriadt álmából, emlékezett mindenre, harag, felháborodás fogta el. Csaknem hangosan felkiáltott: — De hát mi lelt engem? Megőrültem? Aztán kissé lecsappant az idegrendszere, nyugodtabb lett. — Csak nem vagyok szerelmes? Milyen butaság! — gondolta magában és elhatározta, hogy vigyázni fog magára, leküzdi ezt az esztelen kívánságot. Csakhamar elaludt, jó hajnal felé volt már és aludt vagy tiz óráig délelőtt. Még arra se ébredt fel, hogy a férje feltápászkodik, felöltözik és elmegy. Utána egész nap nyugtalan volt, minduntalan Béltekyre kellett gondolnia, pedig nem akart rágondolni, erősen akart nem gondolni rá, erőszakkal kergette el magától ezt a gondolatot és mégis mindig visszatért. Mérges volt magára, folyton ezt hajtogatta: — Csak nem leszek szerelmes, mint egy kölyöklány, egy idegen férfibe, akit nem is ismerek! Estefelé azért szokatlanul gondosan ki- c. ^zve, nagy izgalommal ment le a kioszkba. Olyan érzés volt benne, mintha várna valan , valami fontos, nagy eseményre, valamire, ami nagy befolyással lesz sorsára. Pedig csak arra várt, hogy ott lesz-e Bélteky. Még le sem ült a társaságuk asztalához és már arra nézett, ahol tegnap Bélteky ült. Most nem volt ott, nem volt ott és Elza nagy haragot, éles sértődést érzett emiatt. Pár perccel később oldalt fordult, hogy a pincérhez szóljon és ekkor meglátta valamivel oo bb Béltekyt, egy másik asztalnál. Ismét egyedül volt és ismét őt nézte, erősen, félreérthetetlenül. Elzának a térdébe szállt az ijedtség, a szive mintha elállóit volna egy pi'.anatra. Aztán öröm és diadalérzés fogta el, érezte, hogy az arca ki pirosodik, nagy felszabadulást érzett, a nyomás, ami az éjszaka óta a lelkén volt, leszakadt róka, csak a nyugtalan idegesség maradt meg benne, an.i abban nyilvánult, hogy sokat és gyorsan beszélt, tréfált, kötekedett Kiss tanárral, még a komoly Gál mérnökkel is, elmés volt, csipkelődő. Mintha kevés pezsgőből kicsit beosipett volna, könnyű, derült mámorköd v lt az agyán. Maga előtt is titkolt kacérság- gal úgy igyekezett ülni, hogy Bélteky mindig profilban lássa, — azzal szoktak neki hőkölni, hogy nagyon finom profilja van. Kipróbálta nem egyszer tükör előtt, hogy ez L : a profil-vonala finom Íveléssel hullámzott le a homlokától nem nagy, de jól formált orráig s onnan le az álfáig, volt benne valami disztingvált előkelőség és inklligen- cta. Úgy találta, hogy előkelő származású nőknek szokott ilyen profilja lenni. Ezt nézheti Bélteky, ennél különbet nem sokat talál. Akármilyen társaságba' jár. ez r. mi akad ott sem mindennap. A fejéi, áltaiá/an. nézheti. yp - . . \ (Fo y« . „ -.) r Orrnál" ninr'Q C’znl/CPCTf* arra> hogy gyomor- és hátbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor köv íllllCo oZU&oCgl tudomásu, Hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert fiGW!Á0E keserűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos I OMÁN Dl keserűviz elegendő. Kapható kis és nagy üvegben. SzétkiildÓ5Í hely: Igraándl keserűviz forrásváüalat Komárom. Árjegyzék ísméteJadéknak kívánatra bcnr.cntvc "Ni» mi I n. I.' J'.' ■ ''"H'H.1 1 a". ___i_______í'."-_______H. --"’C.,.'.'..IJ. I I ..I—, V 'Ji.'/'i.lil Kivonta a karját. Érezte a Gyula karja rándulásából, hogy ezzel megbántotta. Ha most egy szót szól Gyula, bizonyosan keserű civó- dás lett volna belőle, itt, a Dunaparton. De Gyula nem szólt, kitartóan hallgatott, nem adott módot a veszekedésre és ez annál bosszantóbb volt. Tűrhetetlen, kinos atmoszféra volt a két házastárs között, Elzának a torkát fojtogatta a keserűség, egyszerre támadt fel benne minden sérelem, ami valaha a férje részéről érte, úgy érezte, kimondhatatlanul boldogtalan, hozzá méltatlan házasságban él, az egész élete tönkre van téve. Tudta magáról, hogy most sápadt, savanyú arokifejezésü, meg van öregedve. Jó, hogy már sötétedik, nem látják, mi lett belőle emellett az ember mellett. Szó nélkül vacsoráztak meg, nehéz, nyomasztó hangulatban, étvágy nélkül és vacsora után Elza azonnal lefeküdt. Az egész idő alatt nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Mikor Gyula is elszívta szivarját és bement a hálószobába, Elza úgy tett, mintha aludnék. Pedig nem aludt, hánykolódott az ágyban, ébren, .kábító, nehéz félálomban, go- molygó, ködös gondolatok között. Iszonyú idegesség volt benne, a lepedő, a paplan minden gyűrődése mintha külön nyomta volna a testét, a legkülönbözőbb helyzetekben próbált feküdni, de minden helyzetet lehetetlenül kínosnak érzett. Bevett egy gramm aszpirint, ez használni szokott neki, most is lecsillapította egy kicsit. Düh vei nézett a férjére, aki olyan mélyen aludt, hogy még a lámpagyujtásra sem ébredt fel. Aztán egy pillanatra józanabbul kezdett gondolkodni, eszébe jutott, hogy mért is találja most olyan gyűlöletesnek ezt az embert? Nem tudta, SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY (7) * — Hát a Hollóba sohase megyünk? — Máma nem — felelt Elza határozottan. — Fáradt vagyok, hazamegyünk, ugye, Gyula? Gyula természetesen az ő véleményén volt. Fölálltak. Elza most nézett körül, arrafelé, ahol az előbb Bélteky ült. Már nem volt ott. A kis kerek asztal üresen állt. Ez most is rosszul esett neki. Mért nem várta be ez az ember, mig ő elmegy? Hát ő csak egy negyedórára tudja lekötni? Bántotta, hogy nem tudta, rég elment-e Bélteky vagy csak most. A két jóharát hamar elköszönt tőlük. Kelten mentek a Dunaparton Gyulával. — Rosszkedvű vágy ma, kedves — mondta Gyula aggódva. — Nem vagyok én se rossz-, se jókedvű — felelt ingerülten Elza. — Csak unom már kissé azt a Gált meg a Kisst. Kezdenek Ízetlenek lenni. Nono — csitította Gyula és tapintatosan elhallgatott. Tudta már, hogy ilyenkor legjobb hallgatni, minden szó csak sérti, bosszantja az asszonyt. Elzát meg most a férje hallgatása bosz- száhtotta. Milyen közömbös ez az ember! Nem érez meg semmit. Nem törődik semmivel. Tőle ugyan Bélt'eky . . . akkor sem venné észre, ha már . . . Egészen el fog hájasodra a lustaságtól . . . Tűrhetetlennek érezte, hogy most karonfogva menjen vele.
