Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-04 / 174. (1212.) szám

Magyar-csehszlovák kereskedelmi tárgyalások Prágában Csütörtökig elnapolták a csehszlovák-magyar kereskedelmi- szerződési tárgyalásokat Eddig csak vámtarifái!* megbeszélések folytak — Nickl dr. Budapestre utazott uj utasításokért — Csütörtökön folytatják a tárgyalásokat Tegnap este rövid tanácskozást folytatott a csehszlovák és magyar kereskedelmi delegáció. A tanácske zás főpontja a vámtarifa kérdése volt. A magyar delegáció csak itt nyert betekintést a vámtörvénybe és ez olyan nagyarányú különbségeket mutatott fel, amelyek a delegáció előzetes és jelenlegi ismeretei közt fennállnak, hogy Nickl dr., a magyar delegáció vezetője, Budapestre utazott uj utasításokért, mivel a régiek nem bizonyultak elégségeseknek. Nickl dr. csütörtökön visszaérkezik Prágába, úgy hogy a szerződési tár­gyalásokat csütörtökön folytatni fogják. A beavatott helyről nyert értesüléshez a rrager Abendzeitung a következőket fűzi: A magyar delegáció a tárgyalások folyamán azt a nézetét fejtette ki, hogy Magyar- 01 ág a minimális vámokat is prohibitiv vámoknak tekinti. A csehszlovák delegáció ezzel szemben hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia nem hajlandó a minimális vámokon semmiféle változtatást eszközölni. Amennyiben magyar részről augusztus 13-ig pozitív ajánlat nem érkezne, akkor a csehszlovák kormány a minimális vámok provizóriumát is hatályon kiviil heb»zi A magyar delegáció helyzete annál súlyosabb, minthogy Cseh­szlovákia a mkiinittiis váüíok provizóriumának fentartásáért súlyos kompenzációkö­vetel. Innen merültek fel a nehézségek, amelyek a tárgyalások elnapolását eredmé­nyezték. . '4 A magyar delegáció tagjai: Pétery Ödön kereskedelmi minisztériumi államtitkár, Barcza Ernő földmivelésügyi minisztériumi tanácsos és Staub Károly dr. miniszteri titkár, ma megtekintették a várat. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése szerint a magyar kereskedelmi érde­keltségek nem várnak sokat a prágai tárgyalásoktól és már most hangsúlyozzák, hogy az esetben, ha a tárgyalások eredménytelenül végződnének, a magyar kormánynak feltét­lenül retorzióval kell élnie. A magyar kormány interveniál a sziovenszkói és ruszinszkói kiutasí­tottak érdekében? Nagy föiháborodás Magyarországon a tömeges kiutasítások miatt — A magyar félhivatalos megnyilatkozása Szent-lvány politikájáról Budapest, augusztus 3. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A félhivata­los 8 Órai Újság Írja: Mértékadó politikai körökben ma délelőtt nagy megdöbbenéssel tárgyalták azt a Csehszlovákiából érkező bírt, hogy a csehszlovák hatóságok az utóbbi na­pokban Szlovenszkó területéről, különösen Beregszász és Munkács környékén, nagy­számú tekintélyes magyar polgárt utasítot­tak ki. Az a vélemény alakult ki általános­ságban, hogy a magyar kormány prágai követe utján sürgősen interveniáljon Prágában, hogy a csehszlovák kormány a folyamatba tett kiutasítások végrehajtását mellőzze. A mostani kiutasítások annál inkább keltet­tek nagy feltűnést — folytatja a lap —, mert a prágai parlament már letárgyalta és meg is szavazta a Szent-lvány—Dérer-féle tör­vényjavaslatot, amely a csehszlovák állam- polgárság megszerzéséről szól. A csehszlo­vákiai kiutasításokkal kapcsolatban beava­tott helyen kijelentették a 8 Órai Újság mun­katársának, hogy a mértékadó helyen a kérdésben kon­krét elhatározás még nem történt, de bizonyosra veszik, hogy a magyar kor­mány a legközelebbi napokban megteszi a szükséges lépéseket. Kormánypárti képviselői körökből szerzett értesülés szerint az egységes párt több tagja ma­gához Bethlen miniszterelnökhöz akar fordulni, hogy felkérjék az intervencióra. Az intervenció sürgősségét az is megokolttá teszi, hogy a legújabb jelentések szerint Munkácson a kiutasítottak száma a liatvanat is meghaladja. A kormánypárti körök arra is rámutat­tak, hogy a csehszlovákiai hatóságoknak ez a mos­tani eljárása semmiképpen sem alkal­mas arra, hogy a két állam között az - /ira hangoztatott békés atmoszféra megteremtődjék. xx csehszlovák hatóságoknak ez a sérel­mes intézkedése altkor történik meg, amikor Szent-lvány József, a csehszlová­kiai magyar nemzeti párti képviselő, az ottani magyar ellenzéknek leghivatot- tabb, széles koncepciójú vezére, nagy áldozatok és nem kis lelki vívódás árán ament abba, hogy a csehszlovák ag­rárvámok ellen nem folytat harcot. Tette cm annak a reményében, hogy az állam- jarsági jog uj kodifikálásával a szlo- nszkói és rus: '"ói magyarság pusz­tulását és kiutasítását megakadályozza és az ottani magyarság hatalmas töme­geit menti meg a hontalanság keserű sorsától. Ezzel szemben azt kell tapasztalnunk — fűzi tovább a félhivatalos —, hogy a csehszlovák kormány egyoldalúan és kíméletlenül nem veszi tekintetbe a megállapodást. A kínaiak Pánázsia ellen Tokió, augusztus 3. Vasárnap Nagasaki- ban megnyitották az els’í pánázsiai kongresz- szust, amelyen 50 delegált jelent meg Kíná­ból, Japánból, Indiából, Sziámból és a Fülöp- szigetekről. A kínai megbízottak azonnal zavart okoz­tak, mert teljes egyenrangúságot követel­tek önmaguk számára s azonnali elutazás­sal fenyegettek, ha nem teljesitik köve­telése ike f. Á japánok rábeszélése után sikerült az ellen­téteket eloszlatni. A kongresszus megbeszélte az ázsiai népszövétség mikéntjét de nyomban elvetette azt a pontot, mely Tokiót jelölte meg az eljövendő ázsiai népszövetség állandó szék­helyéül. Számos kinai kereskedő- és munkás- szervezet a korgresszus ellen nyilatkozott és kijelentette, hogy az állítólagos pánázsiai szö­vetség megteremtésével Japán egyéni érde­keit akarja szolgálni. Rejtélyes rablógyilkosság Leitmeritz mellett Prága, augusztus 3. A leitmeritzi csend­őrség e napokban fölfedezett Podborauban egy rablógyilkosságot, amelynek áldozatául esett Kuhmann Károly, a Phönix biztosítótár­saság kerületi felügyelője. A gyilkosságra úgy jött rá a csendőrség, hogy egy kis fiú mé­zet akart vásárolni Kuhmannái, a lakásba ér­ve már csak Kuhmann kihűlt holttestét talál­ta. Az eddigi nyomozás csupán annyit tudott megállapítani, hogy Kuhmann pénzkölcsön­zéssel is foglalkozott. Az ismeretlen gyilkos valószínűleg kalapáccsal ütötte agyon áldoza­tát. Eddig azonban még semmi nyomot nem talált a csendőrség, sőt még a rendőrkutya is elvesztette a gyilkos nyomát. —a——b—— . Magyar—csehszlovák kereskedelmi tár­gyalások évek óta folynak, de magyar—cseh­szlovák kereskedelmi tárgyalások évek óta nem tudnak dűlőre kerülni. A csehszlovák köztársaság közben kereskedelmi szerződést kötött Hondurásszal, Japánnal és még néhány messze fekvő egzotikus országgal, de itt, a közvetlen közelben eddig megegyezésről szó sem lehetett. Pedig olyan egyszerű a tétel: adva van egy ország, melynek kivitele első­sorban agrártermék és adva van egy másik, melynek kivitele elsősorban iparcikk. A két állam egymás mellett van, nosza hát! — De hiába. A népszövetség pénzügyi bi­zottságában ismételtein elhangzott a kívánság, hogy az utódállamok gazdaságilag közeledje­nek egymáshoz, — mindhiába. Sőt ellenke­zőleg, tudomásunk van róla, hogy az összeom­lás után Csehszlovákia tervszerűen a tenge­ren túlról hozta be jelentős gabonaszükség­letét, csak azért, hogy a súlyos bajokkal küz- ködő Magyarország nehézségeit fokozza. A lerongyolódott Magyarország akkortájt pedig szívesen támaszkodott volna újjáépítő munká­jában a cseh iparra, de ennyi rosszakarat és a kölcsönösség ekkora hiányának láttára már csak anyagi okokból sem erőszakolhatta a szerződést. Közben pedig beteljesedett a köz­mondás: aki másnak vermet ás^ maga esik bele. Csehszlovákia nem törődött a magyar piaccal, nem kívánt szerződést, másutt vásá­rolt gabonát, — ám a magyar ipar pusztán kényszerűségből függetleníthette magát: a ne­héz évek alatt hangyaszorgalommal fiatal ipar keletkezett Magyarországon (textil, cu­kor), amit pedig nem lehetett máról-holnapra előállítani, azt másutt vette. Iparállam sok van, iparállam egyetlen sincs rózsás piachely­zetben és sok van, amely még szállít Magyar- országnak- A lisztet pedig megveszi más. De mindennél szebben beszélnek a szá­mok, 1921-ben Magyarország teljes kivitelé­nek csak 16 százaléka irányult Csehszlovákia felé (akkor még Prága nem vásárolt Magyar- országon) 1925-ben, fokozatos, tervszerű erős- bödés után már 24.11 százalék. Ezzel szem­ben 1921-ben még a csehszlovák kivitel 11.23 százaléka ment Magyarországba, mig 1925-ben már csak 6.26 százaléka. Mit bizonyítanak ezek a számok? Cseh­szlovák felfogás szerint azt, hogy Magyaror­szágnak eminens érdeke a csehszlovák piacot tartani, mert a Csehszlovákiába való magyar kivitel évről-évre emelkedik. Igaz. De nem épp ugv bizonyítja ez az emelkedés azt is, hogy Csehszlovákiának érdeke Magyarorszá­gon vásárolni? Nem bizonyítja azt, hogy a hajdani, tengerentúli gabonavásárlásoknál mégis csak egyszerűbb, jutányosabb — ha nem is olyan hazafias — a közelfekvő Nagy Alföld kincseskamrájából beszerezni az élel­miszerszükségletet? A cseh fensiknak évszá­zadok óta — még amikor ipar nem is léte­zett — szüksége van a magyar lapály termé­sére és munkájára. Ellenben mit bizonyit a másik számtétel? Azt, hogy Csehszlovákia Magyarországba való kivitele 1921-től 1925-ig 11.23 százalékról csaknem a felére csökkent? Őszinte vagyok: nem bizonyítana semmit, ha — ha nem érte volna éppen most, júniusban a csehszlovák közvéleményt az a nemzeti csapásnak felfog­ható bejelentés, hogy a júniusi külkereske­delmi mérleg — passziv. A magyar piac te­hát nagyon hiányzik, azaz a kivitel nem osz­lik meg egyszerűen másképpen, mint előbb, hanem mindenütt redukálódott s a leglénye­gesebb redukció Magyarország felől történt- És még egy szám: 1925 júniusában még plusz 7 millió csehszlovák koronát jelentett a Ma­gyarországgal folytatott kereskedelem, 1926 júniusában már mínusz egy milliót! S ezek fölött a számok fölött állnak az ál­talános tények. Magyarország külkereskedel­mi mérlege és egész gazdasági fejlődése az 1920—1921-es évekkel szemben határozott előrehaladást mutat. Ott is vannak bajok, de a felfelé Ívelés tagadhatatlan. Csehszlovákiá­ban ellenben mindegyre gyűlnek a felhők a nagy iparvidékek fölött s még fel sem ocsúd­tunk a két-három nap előtt becsapott várat­lan mennykőcsapásból, a passziv kereskedel­mi mérleg hiréből. Magyarország gabonáját bárhol el tudja helvezni Európában, különö­sen ezidén, az általános rossz termés mellett. Ellenben a katas_z_tróíális csehszlovák keres­kedelmi mérleg is mutatja, hogy milyen jő volna, ha a nagyszerű felvevőképességü ma­gyar piac szerződésileg garantálva nyitva ál­lana. Viszont tagadhatatlan, hogy Csehszlová­kiában, különösen a várható rossz évben, amikor sürgősen szükséges a gabonasegitség, nagy hiánya lesz a magyar agrártermények- nek, melyeket nem lehet csak oly egyszerűen a tengerentúlról pótolni. Mindebből kitűnik, hogy Csehszlovákiá­nak nagyobb érdeke a magyar piac megnyi­tása. mint Magyarországnak a mindenkép­pen biztos cseh piac biztosítása s éppen ezért nemcsak a kormány, hanem az egész itteni nép érdekében fontos, hogy Csehszlovákia szakítson eddigi prohibitiv gazdaságpoliti­kájával s a most Prágában folyó magyar— csehszlovák tárgvalásoknál végre megkösse a neki fontos magyar—csehszlovák keres­kedelmi szerződést. Mai számunk 10 oldal ^ ^ SE^m * ®*®**^® * 1926 augusztus 4 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, sziovenszkói eS ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panska uhce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: 7V7 • .» r 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő'- hivatal: Prágáik, Panská ul 12/III. — Te­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA !efon:30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha

Next

/
Thumbnails
Contents