Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-27 / 194. (1232.) szám

Sorsjegyügynökök sorozatos garázdálkodása Szlovenszkón Az ügynökök fele: csaló — Notórius gonosztevők szabadlábon — Ne vegyünk sorsjegyet ügynöktől Prága, augusztus 26. Az utóbbi időben annyira megszaporodtak a sorsjegy ügynökök csalásai, hogy a már járvány- széni veszedelemmel szemben a rendőr- és a pénzügyi hatóságok minden megfeszitett mun­kája csaknem eredménytelennek bizonyult. A sorsjegy-csalások élleni erélyes fellépést nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy a legtöbb ká­rosult egyáltalán nem jelentkezik, mert rösteli magát, hogy a furfangos csaló ügynöknek „fel­ült" s igy a hatóságok csak azokról az esetekről szereznek tudomást, amelyeknél a magánfelek anyagilag súlyosan károsodtak. A legtöbb csalárd sorsjegyügynök brünni bankokra hivatkozva, avagy brünni bankok ha­mis vagy valódi igazolványaival keresi fel az áldozatait Szlovenszkón és Ruszinszkón. Ennek folytán a brünni rendörigazgatósághoz ezrével jönnek a feljelentések a szlovenszkói csend- és rendőrségi hivataloktól, minek következtében ez már szinte specializálta magát a sorsjegycsalások nyilvántartásában és üldözésében. Mint azt a belügyminisztérium hivatalos közlönyének legutóbbi számában olvassuk, ezek a szédelgő sorsjegyügynökök főleg Szlovenszkón és Ruszinszkón garázdálkodnak, miért is érde­mes lesz közelebbről megismerkedni ezeknek a módszereivel, hogy a jelentkező „ügynököt" bárki a hatóságok figyelmébe ajánlhassa. A belügyminisztérium jelentése szerint a vidéken működő sorsjegyügynökök öt­ven százaléka közönséges csaló. csakhogy az üzletet megkösse, — nem veszi fel az első részletfizetést, ellenben a banknak beje­lenti, hogy ezt már felvette, csali hogy megka- paritsa a negyedik, hatodik, stb. — kialkudott — részletet. A bankok is hibásak, mert ezekhez az üzletkötésekhez olyan személye­ket vesznek fel, akiknek az erkölcsi színvonala nemcsak alacsony, hanem a legtöbbször nofori- kus gonosztevők s az emberi társadalom számki­vetettjei. A brünni rendőrigazgatóság valamennyi banküzlet sorsjegyügynökének a jegyzékét bekö­vetelte s csekély meglepetésére megállapította, hogy az ügynököknek csaknem a fele a leg­különbözőbb bűncselekmények miatt, igy lopás, betörés, rablás, súlyos sesti sér­tés nemi erőszak, sőt rablógyilkosság miatt, életének jelentős részét a börtön­ben töltötte. Eme díszes lista után a belügyi és pénzügymi­nisztérium részletes utasításokat adnak a ható­ságoknak, hogy ezek miként járjanak el a csaló sersjegyügynökök s a megbízó pénzintézetek el­len. Ezek a rendelkezések a nagyközönséget ke­vésbé érdemik, ellenben annál fontosabbak a központi hal óságoknak a közönséghez intézett tanácsai. Senki se vásároljon sorsjegyeket házaló ügynököktől. A sorsjegyeknek házaló- kereskedés utján való terjesztését a tör­vény kifejezetten megtiltja s igy a sors­jegyügynök törvényellenességre akarja rávenni a felet akkor, amidőn házhoz hozza a sorsjegyet megvétel céljából. Éppen ezért senki sem köteles a részleteket fi­zetni, ha a csendőrségnél, vagy rendőrségnél jelentést tesz arról, hogy ily ügynökök áldozata lett. Minden károsult, — még ha kisebb össze­gű pénze is bánja, — haladéktalanul je­lentse fel az ügynököt, s azt a bankot, melynek képviseletében az illető eljárt, mert nem lehetetlen, hogy az édesszavu ügynök urban a rendőrség egy körözött gonosztevőt fog elfogni, Akiért a fél minden korckázat nélkül kap majd egy szép összeget, amely esetleg az illető fejére van kitűzve. Minden esetben legtanácsosabb azonnal megmutatni az ügynök urnák, hogy merre van az ajtó! Aki sorsjegyet akar venni, az forduljon egy pénzintézethez, ahol becsületes, megbízható kiszolgálásban lesz része. T. J, Álarcos banditák kiraboltak egy vágszeredi uriasszonyt Ismeretlen tettesek éjféltájban betörtek Ka meniczky Máriához, az asszonyt összekötözték s elvitték a pénzét és ékszereit — Há rom gyanús embert letartóztattak A legmarkánsabb s a leggyakoribb eset a követ­kező. Az ügynök a leghatározottabban megígéri, hogy az éppen eladott sorsjegyet rövid időn (rendesen két hónapon) belül nagy nyere­ménnyel kihúzzák. Nagyobb „bizonyosság" ked­véért megígérik, bőgj' a nyereményt személyesen fogják elhozni s a féltől írásbeli ígéretet vesz­nek arra nézve, hogy a sorsjegy tulajdonosa a nyereményben őket is részesíti. A fél az ilyen mézes-mázos szavaknak „bedől" s néhány nap múlva felhívást kap a banktól, hogy a megvett sorsjegy árának részleteit fizesse. Számos vállal­kozó szellemű ügynök azt is megígéri, hogy egy vágj' két részlet lefizetésével a vevő és családja be van biztosítva nagy összegre, vagy hogy a ve­vő kiadós hitelt, vehet fel építkezésre. „A pénzügyminisztérium ellenőrei“ Számos esetben a pénzügyminisztérium el­lenőreiként lépnek fel a csaló ügynökök s a felet megfenyegetik, hogy elveszti a nyugdiját, rok­kantdiját s más, az államtól élvezett jövedelmét, ha nem vásárol sorsjegyet. így előfordult oly eset, hogy az ilyen „ellenőr" megfenyegette egy szlovenszkói község biráját, hogy az állását veszti, másutt egy kovácsmestert, hogy az iparenge­délyét megvonják. Az állása elvesztésével meg­fenyegetett községi biró lepecsételte az ügynök reklámnyomtatványait, amelyekkel azután a fa­lunak csaknem valamennyi lakósát sikerült el- széditenie. A már kihúzott sorsjegy Más, élelmes ügynök olyképpen elevení­tette fel a vásárlókedvet, hogy a sorsjegyekre ráfogta, hogy azok a legutóbbi húzásnál máris nyereménnyel kihúzattak, s a vevőnek csak a nyereményért kell elfáradnia a városba. Az ilyen bejelentés nyomán támadt jókedvet arra használ­ják fel, hogy egy csomó még „kihuzatlan" sors­jegyet elsózzanak s ami a fő: a províziót fel­vegyék. Intelligens kereskedők is „bedőlnek“ Szlovenszkó egy kisebb városának egyik jó­módú kereskedőjéhez „a pénzügyigazgatóság íő- ellsnőrei" állítottak be, „vagyonellenőrzés" cél­jából. A kereskedő akarva, nemakarva, külön helyiséget is adott a „revizor" uraknak, akik azonban abbahagyták az ellenőrzést akkor, ami­dőn az illető egy halom sorsjegyet vett tőlük s erre ezerkilencszáz korona előleget kifizetett. Arany dukát-nyer eimény Egy ruszinszkói magyar gazdával oly nyilat­kozatot írattak alá az ügynökök, melynek tar­talmát nem is értette. Majd ezer koronát fize­tett azért, hogy rövidesen tiz arany-dukátot fog kapni, azon kívül hatalmas nyereményben ré­szesül. Néhány nap múlva megjött — nem a dukál, hanem a bank felszólítása, hogy huszon­két hónapon át fizessen ötszáz koronás részle­teket. A hadikölcsönölc ellenőreinek is nagy előszeretettel tüntetik fel magukat az ügynökök s a hiszékeny embert beugrását ják, hogy hadikölcsöne érvénytelen lesz, ha nem vá­sárol sorsjegyet. Reklámsorsjegyek Eme csalások kiáltó esetei azok, amidőn az ügynökök úgynevezett reklám sorsjegyeket adnak el. Az ügynök a titoktartás kötelezettsége mel­lett „elárulja" a vevőnek, hogy a bank a saját pénzéből nagy dijat fog kifizetni a sorsjegyre, csak ezért, hogy azt mondhassa, hogy a nála vett sorsjegy milyen szerencsét hozott. Ezerszámra tart nyilván a rendőrség olyan eseteket, ami­dőn az ügynök a sorsjegy helyett teljesen érték­telen, színes reklámeédulákat adott el. Ha előleget sem kíván az ügynök, akkor sem szabad neki hinni. Meg­állapítást nyert ugyanis, hogy számos ügynök -• Pozsony, augusztus 26­A rablóromantika talán sohasem hara- pózott el Szlovenszkón oly veszedelmes ará­nyokban, mint a legutolsó hetekben. Az új­ságolvasó közönség alig ocsúdott fel még a zsolnai vonatrablás, a zempléni és ruszin- szkói rablóesetek s legutoljára a nagyszom­bati rablótámadás hatása alól, s máris uj ál­arcos rablóbanda garázdálkodásáról adnak hirt Vágszeredről. Tegnapelőtt éjjel félegy órakor bárom ismeretlen álarcos rabló betört Karneniczky Mária magánzónő lakásába. Az urinő háza ugyanis távolabb áll a kis városkától, ezért választották ki az ismeretlen tettesek épp ezt a csendes lakást rablómerényletük szín­helyéül. Álkulccsal hatoltak be a szobába és a már ágyban fekvő, szendergő uriasz- szony csak abban a pillanatban vette észre a támadókat, amikor azok revolve­reiket feléje szegezve, rákiáltottak: „Ha kedves az életed, add elő a pénzed!“ A felriadt asszony nagyot sikoltott és fenyegetéseik dacára azt erősitgette, hogy nincs pénze. A rablók erre kezét-lábát összekötözték s ronggyal be­tömték a száját. Az idősebb urinő fuldo­kolni kezdett s a nagy izgalomtól elájult. Ezalatt a három bandita nyugodtan vé­gigkutatta a lakást. Az asszony párnája alatt talált kulcsokkal felnyitották a szekrényt, ahol 3000 korona készpénzt találtak. A varrógép jobboldali fiókjában rejte­gette Karneniczky Mária a gyűrűit s egyéb apróbb ékszertárgyait. A rablók ezt is ma­gukhoz vették és az éj leple alatt kereket ol­dottak. összekötözött áldozatukat eszméletlen ál­lapotban a földön fekve hagyták, így talált rá reggel a takarítónő, aki rögtön orvosért szaladt és jelentést tett az esetről a csendőrségnek­A csendőrség széleskörű nyomozást indí­tott meg. A helyszínen semmi áruló jel nem maradt. Gyanú alapján azonban letartóztat­tak.három személyt, akik azonban erősen ta­gadnak és alibivel védekeznek. A letartóz­tatottak Siegel Ferenc 25 éves lakatos, Paska István 31 éves kőmivessegéd és Hoyer József 26 esztendős mészárossegéd. A két első vág­szeredi illetőségű, a harmadik sintavai. Ma a gyanúsítottakat beszállították a po­zsonyi ügyészségre. A károsult uriasszonyt szembesítették a vádlottakkal, azonban a szembesítés nem járt eredménnyel, mert egyikükben sem tudta felismerni a sö­tétben „dolgozó" álarcos tetteseket. Az ügyészségen ujjlenyomatot vettek a három emberről s a lakásban talált ujjlenyo­mattal együtt az azonosság megállapitása vé­gett Prágába küldték. A rablótámadás hire Vágszereden és környékén nagy nyugtalanságot keltett. Egy háromszáztagu expedíciót legyilkolfatott a tibeti eSIenkormáey A szép, szőke Mary Wattwyl-nek nyoma veszett — A tibeti diák s az angol lány tragikus szerelme London, augusztus 26. Az angol gyarmatosító politika legalább szinleg mindenütt sikereket aratott. Ez a siker a politikai eredményeken kívül főleg abban rej­lik, hogy az európai befolyás alá kerülő terüle­tekre néhány hónapon, vagy néhány éven belül utat talál az európai szellem, az európai civili­záció, az európai technika is. Az egyetlen angol befolyás alatt álló terület, ahol mindez mostanáig neín 'sikerült, Tibet volt és marad. Igaz, hogy a földrajzi elzáirkózottságon Ikivül a hosszú ideig tartó kínai befolyás csökönyössé tette Tibet la­kóit minden idegen újítással, minden reformmal szemben, hiszen a kínaiak Tibet fölötti uralmu­kat csak olyképpen vélték megtartani, ha mes­terségesen szítják az európaiak elleni gyűlöle­tet, ha a tibeti fennsíkot majdnem megközelit- hetetlenné tevő hegyóriásokon kívül egy szellemi fallal is körülveszik az országot. A dalai láma modernizálódik Az angolok jól tudták, hogy gazdasági érde­keiknek csak úgy tudnak tibeti földön szolgálni, ha megtörik a lakosság ellenállását az európai kultúrával szemben. Óvatosan, ügyesen fogták meg a dolgot, megkörnyékezték a lámákat, tisz­te' *ben tartották Ti beinek szigorú, az egész or­szág életét befolyásoló vallásos életét és mun­kájuk nem is látszott, sikertelennek, mert csak a múlt héten járta be a világsajtót a meglepő hir, hogy a tibeti főpapok az ország fennállása óta talán először elhagyták Ázsia földjét és az angol kormány meghívására Londonba jöttek. A most Tibet fölött uralkodó dalai láma modernebb szellemű elődeinél és belátta, hogy országát nem lehet többé megtartani a világszel­lemtől való teljes elzárkózott ságban, belátta, hogy bele kell kapcsolódnia az emberiség fejlő­désébe. Csakhogy mig a dalai láma és hívei haj­landóknak mutatkoztak az angolok által tervezett reformok megvalósítására, azalatt a tibeti pap­ság legnagyobb része veszélyeztetve érezte az ország fölött gyakorolt korlátlan hatalmát. És megtörtént Tibetben az ország fennállása óla ta­lán először, hogy a dalai láma szinte isteni te­kintélye olyan csorbát szenvedett a papok által folytatott agitáció folytán, hogy lehetővé vált egy ellenkormány megalakulása. / Modern tervek A dalai láma és az angolok .megegyeztek ab­ban, hogy Lassaban, a szent városban, Tibet Ró­májában villanytelepet állítanak fel. Ennek a vil­lany telepnek a felállítása óriási előnyt jelentett volna Anglia számára, hiszen máról-holnapra meghatványozta volna az ország természeti kin­cseinek értékét. A villanytelep felállítására vonatkozó terve­zetet egy fiatal tibeti beszélte meg a dalai lá­mával. Ez a Ringang nevezetű fiatalember egyi­ke volt azoknak a tibeti diákoknak, akik angol főiskolákba kerüllek és megismerkedtek Európa tudományával, szellemével és ráeszméltek arra, hogy az országukat népük érdekében ki kell emelni az évszázadok óla ránehezedő szellemi sötétségből. Ringang elvégezte Angliában tanul­mánya;!, elektromérnök lelt. és igy elsősorban mutatkozott alkalmasnak arra, hogy a villanyte­lep felállítására vonatkozó nagyszabású tervet megvalósít za. % 1926 augusztus 27, péntek. Magyar, román, angol stb. utlevél- rizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. ——muiummi 'n—a—m—————pm—» A dalai lámának igen szimpatikus volt, hogy tibeti vezetés alatt történjék meg a nagy­szabású technikai újítás, mert várható volt, az ország lakossága körében óriási izgalmat fog kel­teni a villanytelep felállítása, mely egyszeriben megváltoztatná Tibet egész életét. A dalai láma meg is állapodott az angol korm ánnyal és megegyezett Ringanggal, hogy jú­lius végén megkezdi a munkálatokat. Kikötötte azonban azt, hogy az összes munkálatokat tibe­tieknek kell végezniök és a villamos felszerelé­seket szállító expedícióban, is csak tibetieknek szabad résztvenniök. Tibeti fiú, angol lány Ringang angliai tartózkodása idején megis­merkedett egy angol kereskedő lányával és az exőtikus idegen és a csinos angol miss egymásba szerettek. A fiatalember szeretett volna Angliá­ban végleg letelepedni és feleségül venni az an­gol diákkisasszoyt, akivel együtt végezte tanul­mányait. A lány családja részéről azonban a Jeg- merevebb visszautasítás volt a válasz, a büszke angol-szász kereskedő felháborodva tagadta meg leánya kezét a szerelmes tibeti mérnöktől. Azonban, amikor az angol sajtó először kez­dett Írni arról, hogy expedíció indul Tibet vil­lanyszolgáltatásának megszervezésére, ezt az ex­pedíciót Ringang mérnök vezeti, a nacionalista angol kereskedő megváltoztatta álláspontját. Új­ból magához hivatta Ringangot és közölte vele, hogy ha az expedíciót sikeresen bevégzi, ha az angol törekvések a villanytelep felállítása révén tényleges hatalmas lépéssel előbbre jutnak, úgy hajlandó lesz feleségül adni hozzá leányát. A lány Tibetbe szökik Ringang boldogan indult el útjára. Anglia határán hozzá és Angliában élő két tibeti társá­hoz uj utas csatlakozott. Az uj utas Miss Mary Wattwyl volt, Ringang menyasszonya. A tibeti mérnök meglepetve köszöntötte menyasszonyát, aki kijelentette neki, hogy meg zökött hazulról és vele jön 'Tibetbe. Nem hajlandó egyedül el­engedni a veszélyes útra. — Ha te nem térsz vissza, úgy én sem aka­rok visszatérni — mondotta az angol leány. Ringang próbálta meggyőzni Mary Watt­wylt vállalkozása esztelenségéről és könyörögve kérte, hogy térjen vissza Londonba. A leány azon­ban hajthatatlan maradt és a családja már csak Ázsiából értesült arról, hogy eltűntnek hitt leá­nya a három tibeti fiatalemberrel Lassa felé vonul. Tibetben napok alatt elterjedt a hire, hogy az európaiak fel akarják gyújtani az ősi falva­kat. Lángra akarják lobbantam az istenek templo­mait és a dalai láma beleegyezését adta a pokoli tervhez. Faluról-falura vonultak az ellenkormány bujtogatói és a tibeti lakosságon páratlan izga­lom vett erőt. Már az ország határán értesítették Ringangot és társait a láma követei, hogy saját érdekükben jól teszik, ha visszafordulnak és elhalasztják a villanytelephez szükséges felsze­relések szállítását, mert a láma a lakosság han­gulatára való tekintettel nem tudja biztosítani életüket. Azonban a készülékeknek a tibeti határon való szállítása olyan hatalmas összegeket vett igénybe, hogy az expedíció vezetői elhatározták, hogy semmiképpen sem hajlandók kudarccal visszatérni. Nem hátrálnak meg. Különösen Miss Wattwyl ragaszkodott hozzá, hogy fovább men­jenek. A szőke Mary naplója Az ut epizódjait az angol lány naplója őrizte meg, amelyet az expedíció tragédiája után a da­lai láma küldetett el az angol kormány utján Wattwyl ékhez. Tibetbe érve Ringang megszervezte expedí­cióját, 300 tibetit fogadott fel a készülékek szál­lítására, jórészt fiatalemberek, akik szívesen vettek részt a vállakózásban. Azonban az ut első része simán folyt le. 400 mérföldet tett meg a szállító csoport Calimponból Bengálig. Bengál után nyomuk veszett és csak a Kalkuttából és Bombayból kiküldött nyomozók tudták meg az expedíció rettenetes végét. A Himalaya-hegységbcn 12.000 láb magas­ságban vándorolt a csapat. Ekkor törtek rájuk a tibeti ellenkormány felizgatott, vad csapatai. Né­hány perc alatt, körülvették Ringang expedícióját és miután hosszú küzdelem után a főbb ezer főnyi seregnek sikerült Ringangot és kis expedícióját lefegyverezni, először a gépek megsemmisítésé- hez foglak hozzá. Miután darabokra zúzták a nagy értékű készülékeket, rávetették magukat, az expedíció tagjaira.. Először Ringangot végezték ki irtózatos kínzások között, majd, az expedíció­nak minden tagját megölték. A dalai láma esi pa­tai körülbelül két nappal a rettenetes mészár­lás után érbek a katasztrófa helyszínére, de mér csak a felismerheíetlenségig eltorzult holtteste­ket tudták összeszedni. Az expedícióból csak egy ember hiányzott, Miss Wattwyl. A merész angol leány sorsáról még nincsen semmi hir. Megtalálták naplóját, poggyászát, ruházatát, de még nem sikerült ki­deríteni, hogy mi történt vele. Angliában meg vannak győződve arról, hogy a leányt életben hagyták és valami eldugott kolostorba hurcollak, ahol a termékenység istenének rabnőjévé avat­ták fel és irtózatos szenvedésekben, meggyalá- zásokbui van része. Az angol kormány Rn/ce tá­bornokot, aki 1922-ben már egyszer kísérletet tett. a Tlimalaya megmáse'sávr.. bízta meg Miss 4 6

Next

/
Thumbnails
Contents