Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-25 / 192. (1230.) szám
5 Szerda, 1926 augusztus 25. eredmény nélkül. Már Párisban feltűnt kiváló ízlésével és tervezőképességével. Mesterei csakhamar felismerték munkájának nagy értékét és versengtek érte, hogy őt maguknak megnyerjék. Ma egyik legelőkelőbb párisi szalonnak vezetője, ki bizonyos részvéttel beszél azon kollegáiról, kiknek illetőségi ügye rendben volt. * F. M alig tette le az érettségit 1914-ben, egy év múlva már az orosz fronton volt, honnan mint súlyos sebesült került haza. Hosszas betegség után felgyógyult, de hallását teljesen elvesztett a végtelen türelemmel tanította a száj mozgásáról olvasni és lehetővé tette, hogy igy embertársaival érintkezni tudjon. Amint lehetővé vált, hogy előadásokat hallgathasson, elvégezte Budapesten a kertészeti főiskolát, melyhez a szükséges alapismereteket már akkor megszerezte, amidőn atyja a szájról olvasásra megtanította. Ma egyike nemcsak a legképzettebb szakembereknek, hanem egyike a legboldogabb embereknek is. Egyedül virágainak él, melyek elfeledtetik vele testi fogyatkozását: Azok néma beszédét jobban megérti, mint bárki más és ez oly eredményekhez vezeti, melyek neki őszinte örömet, nagy boldogságot és — biztos exisz- tenciát tesznek lehetővé. Halálos repülőgyakorlat Budweiss mellett A levegőben meggyuladt és lezuhant egy katonai aeroplán — A megfigyelőt Észt s a pilóta halott Budweiss, augusztus 24. A budweissi hadtest gyakorlatozásain, melyek Veseli közelében folynak, tegnap halálos kimenetelű repülőszerencstétlenség történt, melynek két emberélet esett áldozatul. Délelőtt tiz óra tiz perckor startolt az egyik katonai aeroplán, a prágai első repülőezred egyik kétüléses gépe. Száz méter magasságban hirtelen hatalmas lángok csaptak lol a motorból, melyek csakhamar az egész apparátuson végigszaladtak. Az összeégett szárnyú gép zuhanni kezdett. A kétségbeejtő helyzetben a megfigyelő, Holubek József főhadnagy nem vesztve el lélekjelenlétét, kiugrott az aeroplánból. Azonban ejtőernyője nem nyilott ki s igy a főhadnagy halálra zúzta magát. Menten szörnyethalt. A pilóta, Michael Kopacsik címzetes szakaszvezető a lángoló géppel együtt zuhant le. Holtteste szénné égett. A szerencsétlenség színhelyére bizottság szállt ki, hogy megállapítsa a katasztrófa okát és részleteit. A szovjet ellenes orosz „Föderatív ParaszttanáesM érdekes jegyzéke a népszövetséghez Emigráns oroszok nyári ábrándozásai bécsi kávéházakban Bécs, augusztus 24. Az orosz „Föderatív Paraszttanács“-tól, amelynek külföldi irányítója a jelenleg a Bécs melletti Badenben élő Szergej Csernusenko- Szagajdacsny, a következő érdekes közlést vettem: Az egyetemes orosz föderatív parasztta- nács a napokban az európai nagyhatalmakhoz és a népszövetséghez a 100 milliót számláló orosz parasztság nevében egy igen érdekes jegyzéket intézett, amelyet Szagajdacsny, mint a Parasztpárt vezére és a Paraszttanács elnöke, irt alá. Az érdekes jegyzék lényege ez: A Paraszttanács proponálja a nagyhatalmaknak és a népszövetségnek a békeszerződések érvénytelenittetését, illetve radikális revizió alá vételét, valamint a Németországot „szanáló" u. n. „Daves-terv" érvénytelenittetését. Egydejiileg bejelenti a jegyzék a nagyhatalmaknak és a népszövetségnek, hogy a közeljövőben hivatalosan fel fogja szólítani a föderatív Paraszttanács a moszkvai szovjetkormányt, hogy adja át a kormányhatalmat a Paraszttanácsnak. (?!) Ha a moszkvai szovjetkormány, amint az előre látható, nem fog reagálni a felszólításra, akkor az orosz parasztság a vörös hadsereg ellenforradalmi csapattesteivel karöltve forradalmi utón fogja a moszkvai szovjetkormányt megbuktatni. Az orosz parasztság a kereskedelem, az ipar és a pénzvilág képviselőivel közös nagyorosz népkormányt fog a forradalom után létesíteni. A Németország, Bulgária, Ausztria és Magyarország reparációs fizetéseinek a paraszttanács által proponált érvénytelenittetése ellenében, mint kompenzációt, az orosz föderatív Paraszttanács, a jövendő nagyorosz népkormány nevében, koncessziókat ajánl fel Oroszország területén a nagyhatalmaknak. Biztosítja, hogy a szovjetkormány bukása után mindjárt hozzákezdhetnek majd Oroszország gazdag természeti kincseinek kiaknázásához és pedig ebből a célból teremtendő speciális német, bulgár, osztrák és magyar szindikátusokkal, amelyek ezekre a speciális célokra az angol-amerikai nagytőkétől megfelelő hiteleket kérnének és minden bizonnyal kapnának is. A jegyzék végül meedegyzi, hogy Szergej Csernusenko-Szagajdacsny van kiszemelve a jövendő nagyorosz kormány elnökének. Az érdekes jegyzéknek természetesen nem szabad sokkal nagyobb borderét és hatóerőt tulajdonítani, mint az orosz emigránsok hasonló megnyilatkozásainak. De mindenesetre figyelemre méltó, hogy a jegyzék valóban a száz milliót számláló orosz parasztság hangulatát tükrözi vissza. Egyelőre azonban nem tartjuk valószínűnek, hogy e hangulat forradalommá tud majd erősödni. Ehhez még alighanem évek munkájára lesz szüksége a föderatív orosz Paraszttanácsnak. ‘ Gömöri Jenő. — Felhívás Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar főiskolásaihoz! A csehszlovákiai magyar diákegyesületek közös elhatározása folytán a csehszlovákiai magyar egyetemi polgárok folyó évi szeptember hó 6—7-én Léván, a Garamvölgyi Főiskolások Szövetsége rendezésében tartják meg első kongresszusukat. A munkafelhalmozás elkerülése és az elszállásolás érdekében kérjük a már működő és alakulóban lévő deákegyesületek vezetőségeit, valamint szervezeteken kivül álló diáktársainkat, hogy az alábbi címre a legrövidebb időn belül jelentsék be a hivatalos kiküldöttek és nem hivatalos résztvevők számát. Vasúti kedvezmény kéréséről gondoskodtunk s amennyiben kérésünk kedvező elintézést nyer, azonnal értesítjük a jelentkezett résztvevőket. Diákkongresz- szus Előkészitőbizottsága Léva, Kath. Kör. Mr hiába harcol önkormányzata visszaállításáért Ungvár, augusztus 24. (Ruszinszkői szerkesztőségünktől.) Emlékezetes az a nagyszabású mozgalom, melyet az Ungváron létező nagyobb politikai pártok kezdeményeztek abból a célból, hogy a főváros elkobzott önkormányzatát visszaszerezzék. Sajnos, eddig ebben az ügyben az illetékes hatóságok részéről mi sem történt, pedig már hónapok múltak el azóta, hogy az önkormányzat visszaállítását követelő memorandumot egy pártközi küldöttség a zsu- panátushoz és a kormányzósághoz eljuttatta. Akkor az volt a remény, hogy a kormányzóság, tapasztalván az egységesen megnyilatkozó kívánságot, a demokratizmus álláspontjára helyezkedik és nem dezavuálja tovább a köztársaság állítólagos demokratikus jellegét, azaz: utasítja a zsupánt, hogy a községi képviselőtestületi választásokat írja ki. Ez a remény azonban szertefoszlott. A nyár folyamán Rozsypal alkormányzó szabadságra ment, az ügyben döntést tehát nem hozhatott. Beavatottak információi szerint az alkormányzónak határozott szándéka az, hogy Ungvárnak nem adja vissza önkormányzati jogát mindaddig, amig az összes tervbe vett reformokat — a lakosság teherbíró képességére való tekintet nélkül — keresztül nem hajszolják. Ennek tulajdonítható, hogy Hrbek kormány- biztos jog- és hatáskörét már régen túlhaladó tevékenységet fejt ki és mint teljhatalmú diktátor minden törvényes kereteken felül- állónak érzi magát. Bizonysága ennek az is, hogy Ungvár vízvezetékének és csatornázásának milliókat felemésztő tervét is diktatórikusán akarja keresztiilhajszolni, anélkül, hogy ebben a kérdésben a város vezetésére egyedül hivatott városi polgárság >t csak meg is kérdezné. Információink szerint Hrbek nagyon jól tudja, hogy Ungvár, Ruszinszkó fővárosa, belátható időn belül nem juthat hozzá önkormányzati jogához, ezért a ieghorribilisabb összegeket felemésztő gazdasági reformokat nyugodt lelkiismerettel viszi keresztül. Amikorra már Ungvár összeroppan a terhek súlya alatt, Hrbek gondoskodni fog arról, hogy a felelősség róla elháruljon. Ahol a csillogó üvegeket gyártják A százéves zlatnói üveggyár — Adó, vám, fuvar: stereotip panaszok — Az üvegfúvás dicsérete Zlatnó, augusztus 24. Olyan ez a gyár, mint ékszertokban megbújó régi-régi családi ereklye. Zöld erdők, kimagasló tornyos begyek, fenyők és erdei tisztások ágyába dugott magas, füstölő kémény: csak a füstje száll a begyek magassága felé, régi, zsindelytetős épületek sora, modernség és régi építkezés szeretős egymáshozsimultságban. Családi gyár, valami kedves, megbújó családi bizalmasság van rajta, épületein, hatalmas, pupos- bátu műhelyein. Régi vasihámorok jutnak eszembe, idillikus vashámorok, szorgalmas, törekvő családoknak sok ember szolgáló műhelyei. A vonat elballag fölötte, mert ezt a sietséget inkább bizony csak ballagásnak minősíthetem, aztán gyors iramodással tűnik el az alagutban, hogy a látott kép egységes, változatlan, meg nem másítható s erős hatású tegyen, hogy az alagút másik oldalán előbukkanva, már a rimakokovai völgyet lássuk, függetlenül minden előbbitől. így marad bennünk a kép: szűk völgyben, régi időkből ottfelejtet t régi családi kincs. Különös: úgy érzem, hogy hajdanvaló kedves mese- liróm, Andersen szelleme lebeg a vidék fölött s szöveti a titkos meséket halála után is képzeletünkben. A környéki üveggyárak Egy időben csak eljöttek errefelé idegen üvegfúvók, idegen vállalkozók s hogy, hogy nem: benépesült az egész vidék üveggyárakkal. Szinte parancsszóra történt a dolog. Volt faanyag tüzelőre: ez volt elsősorban a fontos. Aztán a szállítási lehetőség is könnyen adódott. Ez sem vala utolsó ok. Az Ipoly és Rima völgye között egyre épültek az üveghuták, ki öblös üveget készített, ki ablaknak való táblát. Megéltek szépen Szikla, Ujantalvölgy, Rimakokova, Zlatnó, Farkasvölgy, Jópatak, Hámor, Málnapatak, Katalinhuta: ezek születtek, éltek, virultak, egynémelyike már száz esztendőnek előtte is. Aztán lassankint el-elmaradozott egyik-másik a versenyben, némelyik tartotta az iramot, másik elbágyadt, egyik modernebben kelt fel, másik egy szép napon lecsukta a szemeit. Talán leghamarább a kis sziklai üvegfúvó. Gyerekkorom emlékei közt, ha kutatok: hatalmas, öreg hegyek árnyékában, istenhátamegetti messzeségben látom a 6ziklai, kedves kis gyárat s kvarcportörés gyenge koppa- nás: a hang, fekete háttérben vörös, tüzes üveggömbök, a fuvócsövek végein nagyobbodó üvegek: a látvány, ami most föl-fölmerül bennem. Azelőtt, még a háború előtt, legszebben birta az iramot s leghíresebb is volt az ujantalvölgyi üveggyár. Lassankint vasutakat vezettek a nevezetesebb gyárakhoz, már nem szekérrel kellett elrázatni a törékeny üvegdolgokat a me9szefekvő vasútállomásokra. A kultúra, a modern vassínek alakjában kirohant hozzájuk és magához édesgette az üveghutákat. A sziklai tulmagasan feküdt, oda már nem tudott felkuszni a sin. De a völgyekben fekvőkhöz ide is, oda is elküldte csápjait, kinyújtotta lábait a vasúthálózat s szedegette össze a csillogó üvegeket. Aztán hirtelen kezdtek utolsó lélegzetet venni. A kokovai üvegláblagyár manapság néma épületek sora. Nem lóbálják a hatalmas, sokküós súlyú üveghengereket fuvás közben a munkások s nem bámulom álmélkodó szemmel a kihűlő üveghenger táblává simítását. Ujantalvölgyön is szívesen felvennék az üvegfuvóosövet s nem tennék le néhány cserkészcsapat kiváncsi gyerekszeme előtt, mint nemrégen még a kommunista érzésű munkásság egyönietüleg megcselekedte. Most már kevés dolgozik, mindössze három: Zlatnó, Málnapatak s Katalinhuta. Családi gyárak Ez nem részvénytársaság, ez a három gyár. Ez nem játszik konjunktúrával, tőzsdével, ez megmaradt régi állapotában, ami volt: mind a három gyár külön-külön családi kézben van. Régi tipusu, kedves gyárak, családi örökség, családi kezelés, a zsindelyeken szinte családi hagyományok patinája zöldellik s a családfő maga hajlik a mindent jelentő íróasztal fölé. Van valami közvetlen kedvesség ezekben a gyári épületekben, a gyári szisztémában magában, itt, eldugott völgy záró karjai között. Az üvegfuvómunkások sem jött- mentek: családok adják át egymásnak a munkahelyet, a placcot, apáról fiúra, nagyapáról unokára száll a fuvőeső, az üveggömbök szélesbiílésé- nek titka, a kemence tudománya s a köszörülés ügyessége. A zlatnói üveggyár a No vek testvéreké. Novek Béla most a kokovai udvarházban lakik. Szép régi kastély: néhai Knöpf- ler Károly kapta itt a nemességet, mert hogy kiváló nagyiparos volt. Novek Dezső pedig a zlatnói gyár kis irodájában szolgál felvilágosítással a gyárról, amely 1896 óta van a család kezén. Százéves már ez a gyár. Zahn J. G. alapította s a Meyers Lexikonban is megemlített Pantocsek Leó, hajdani lengyel emigráns volt híres vegyésze a gyárnak, aki az üvegek szépítéséhez szükséges üvegirizálást is kitalálta s addig mesterkedett, mig speciális üvegkemencével nem lepte meg a gyárat. Sírba vitte a titkát azonban. Ebben a gyárban aztán törhetne üveget mindenki, aki gyerekkorának e szenvedélyét még most sem pihente ki. Üvegcserepek kupacokban, hasznavehetetlen kancsók a sarokban, becsomagolásra kész üvegek ládákban, üveg itt, üveg ott, üveg mindenütt. Csakhogy kímélik itt ám az üveget. Minden egyes darabról külön elszámolnak! Az üveggyártás Legszebb gyári produktumok egyike, amit eddig láttam: az üveg. Finom, tetszetős, érdekes. Az üveganyagot állandóan egy ember keveri össze az alkatrészekből. (L.: iskolai tankönyvek.) Ezt aztán nagy kemencében, gömbtetejü, soknyi- lásu kemencében, speciális agyagból készült s háromhavonta kicserélt fazekakban forralják, főzik fel. Szörnyű magas, hatalmas, szellős szála közepén vagyon eme kemence. Apró nyílásai, mint tüzes, izzó, vörös sárkányszemek lüktetnek, forrallak, bugyognak. A kemence körül korridor. És azon busz-harminc sürgő munkás. Most pedig ide fűm kellene, mert inkább a szem értené meg a nyüzsgő forgást, mozgást, életet, a fekete, vörös színeket, mint a fül, a lein szavak hangjai utján. A kemence nyílásaiba hosszú csöveket dugdosnak eme kiváló munkások, c?u- romviz-izzadíak, félig dekoltáltak, kimere Itsze- müek, beesett, szürke arcnak, lihegők, fujók. Üvegfúvók. Gyors, preciz, sürgő, de vigyázalos mozdulatok. Benyúlnak a kemencébe s apró üveggömböt forgatva a fuvóosövön, kihúzzák a csövet- Egy -vigyázatlan mozdulat: már pecsétet, forró üvegpecsétet sütött a szomszédja arcára. Karok, lóbált rudak, izzó üveggömbök, gyönge csörrenések, topo- gás, csövek, karok, lábak, csapóajtók mozgása, forgása, neszezése. A hosszú csövet fújni, forgatni kezdik, levegőben, formában. Sistereg, ha vízzel öntözgetik. Észre se veszed: kész az üveg, fül van a kancsón, gyenge perdüléssel koppan le a pohár, a hamutartó, villanykörte: mit akarsz? A legfinomabb, legszebb üvegnemük itt csak: anyag, hosszú cső végére felcsavart formátlan folyó massza. Apró gyerek szedegeti le a csövek végéről, gyenge koppintással, ha földre esik: az se baj, nem törik el. Hűteni viszik. Fokozatosan hütik lefelé. Edzik. Dobálják az üvegeket, csörög az üveg s nem törik el. Kész állapotban sem. Hát ilyen ügyesek. Egy láda üvegre még dobnak poharakat s épen marad az egész. Nekem eltörne két tucat. Ezért én nem próbálom meg. Hadd higyjék, hogy én is tudom. Azt hiszem, forsza van annak is, ahogy a csőbe be- lefujnak. Csak nem mertem megkérdezni. Mikor kihűlt, leszedik a végét az üvegnemü- nek, ületve a fuvőeső végén kialakult, hasznavehetetlen végét. Köszörülik, hogy gömbölyű legyen a pohár széle, ha iszol belőle. Hosszú műhelyben, ablakok előtt virágokat csiszolnak, formákat köszörülnek rá. Hihetetlen gyorsan, mértani pontossággal, tévedés nélkül. Ez már apától fiúig „a kézben van“. Úgy születnek ezek a kezek, hogy ügyesek máris. Tessék elhinni, nagyon nehéz ilyennek lenni. Festenek is az üvegre. Az imáit holmik csodaszépek, ragyogók, nemesek. Szépítik az üveget, hogy gusztusos legyen. El se lehet mondani, milyen szép ez az üveggyártás. S hogy milyen egyszerű, igy, ha nézem. A szépség még nem haszon — Szép, szép, — mondják a gyár tulajdonosai. — Van is megrendelés Németországba, Magyar-, Angol-, Bolgárországba. Csakhogy ismeri ön a lapok 3tereotip mondatát: Adó. Vám? Hát ez megöl mindent. Most 200 munkást tudunk csak foglalkoztatni. A nyersanyagot, szenet Csehországból hozatjuk s a fuvar roppant drága. Ez az ipar megölője. Jó tarifa-, adó- és vámpolitikát! A bolsevista kárt feljegyezték, de máig sem térült meg, A múltkor itt járt a csehszlovák kereskedelemügyi miniszter s el volt ragadtatva az áruk fölött, de hiába a szépség, ha nincs haszon belőle! — Az erdő- és földreform is kellemetlen nekünk. Fára szükségünk van s az erdőket felparcellázták. A mostani birtokreform mellett fát kapni lehetetlen. = Mennyi munkás dolgozik most? — A régi 2500 helyett a három gyárban ösz- szesen 500. Szociális szempontból is káros! A gyártás a békebelinek 50 százaléka. Dolgozni szeretnénk, egy kis lélegzethez jutni! Hát, úgy látszik, mindenütt hasonló a panasz. Milyen stereotip mondatok már. Mondani kell, mint a leckét. De nem jó feladat, bizony. Ebédidő Dudál a kürt. Fáradt, izzadt munkások jönnek elő. Hajnaltól dolgoztak, délben, délután már nem lehet, veri őket az augusztusi hőség egy oldalról, másik oldalról a kemence tüze. Fáradtan, kifújt tüdővel, csapzottan jönnek. Pislogva kerülnek elő az üvegcsiszol ők. (Ha poharat veszel a kezedbe, gondold, hogy emberi lélekzet suttog benne, emberi erő búvik meg öblében s emberi szembe pattant köszörült szilánkja. De gondold azt is, hogy mindnyájan robotosok vagyunk emberek s becsülni kellene egymást. S jusson eszedbe, hogy nem tesszük. Kicsit rosszak vagyunk azért, tudod?) Üresen lélegzenek az üvegpipák. Finom poharak fúvója. Jaj, műyen más az ablaküvegé! Két kézzel lóbált hatalmas hengerek cstingesztője az ablaküveg pipája, az ablaküvegé, amin unalmas óráidban bámulsz kifelé. Láttam egyszer embert, szegény öreg munkást, aki még dolgozni, élni, pénzt látni akart, ahogy hatalmas, puha üveghengerét lóbálva egy mély nyüás fölött, már nem tudott belefűni többet. Csak lóbálta a hengert, fújta, de az nem nagyobbodott. Ide-oda lógott szegény emberi teste, küzködött, kapaszkodott az üveg- pipába, mint szalmaszálba, de az nem kegyelmezett neki. Le kellett emelni gyorsan a szegény embert, mert a hőséget nem birta el sehogy s öntudatlanul álldogált, kezében a makacs üveghenge- res-pipával s vízzel locsolták. Az üvegpipát pedig uj legény vette át s fújta ablaküveggé. Nagyon örülök, hogy ezek a jóemberek csak poharakat fújnak, mint szappanbuborékot a gyerek. De vájjon a világmindenségben a legmegfeszi- tettebb emberi akarat irtózatosnak látszó munkája nem csupán pattanó szappanbuborék-e az évezredek hatalmas műhelyében? Szombathy Viktor. — Merénylet egy vonat ellen. Vasárnap este Prága egyik külvárosának, Vrsovicénak állomásáról kiinduló 1348. számú tehervonat alá nyílt pályán ismeretlen tettesek puskaport helyeztek, amely felrobbant. A vonat azonnal megállt, megvizsgálták a helyet és a gépet s minthogy a robbanás kárt nem okozott, a vonat folytatta útját. A nyomozás megindult.
