Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-22 / 190. (1228.) szám
10 Vasárnap, 1926 augusztus 22. összetéve, de hogy el ne felejtsem, holnap megnövesztem a hajamat. :';A íiu (feláll): Talán már mehetnénk! A lány (íelsikolt): Jes-szusom, itt jönnek! Szökjünk el még egy kicsit előlük, ' édes Gyuszi szökjünk még el egy kicsit előlük. Nem akarok még hazamenni, oly jó itt kint. oly fincsiiiü (Elszaladnak. A vak ember feliéiegzik és csóválja a fejét. Hangjuk után átélve az előbbi férfi s az előbbi nő érkeznek. Leülnek a padra.) A férfi: Hát ez borzasztó!. Én már nem keresem többet őket! Lehetne annyi eszük! A nő: Istenem, hát gondold meg, hogy nem hagyhatjuk el őket egyedül, magukra! Ebben a vadonban, éjszaka idején. A férfi: Majd beviszi őket a rendőr, majd beviszi! Utóvégre én nem vagyok köteles... ■ . t A nő: Az ég szerelmére, hát ne hagyj magamra (a vak emberhez). Bácsi kérem, tessék szives lenni megmondani, hogy nem tetszett-e errefelé látni két olyan ... A férfi: Ugyan hagyd, nem látod, hogy ez egy vak ember! Vak ember: De azért tudom, uram, hogy miről van szó! Éppen most játszottak itt a pádon és arra, jobbra szaladtak el önök elől. A nő (megragadja a vak ember kezét s a iboldogságtól vékonnyá vált hangon mondja): Köszönöm szépen kedves bácsdka, köszönöm! A férfi (szintén megragadja.a vak ember kezét és úgy rebegi): Köszönjük nagyon szépen a szives útbaigazítást! A vak ember (megdöbben, mert két pár kis kezet érez a kezén, két üde gyermekhangot a fülében. Kinyújtja a kezzeit és tapogatózva teszi rá a hálálíkodók fejére. Hebeg): De hisz maguk ... maguk ... a gyerekek!.,. De hisz... kit keresnek?! A nő: Igen kérem szépen kedves bácsi, én Tury Sára vagyok, most jövök a harmadik elemibe, ez meg a barátom Perec Sándor, — amiért ő nem lát, azért hajtsd meg magad! — ő most megy már a negyedikbe. Én az anyukámat keresem, o meg az apukáját, tetszik tudni, hencball is volt náluk, anyukám ruhája... Különben ha nem tetszik látni, úgyse, ... de nagyon szépen köszönjük a szívességét, tehát arra jobb felé mentek, gyere, szaladjunk Sándor, most már biztosan megtaláljuk őket. A férfi (megmarkolja a vak ember kerzét): Perec Sándor vagyok uram és Perec Sándor ezt önnek nem felejti el! A vak ember (gyorsan meghajol): Kérem, kérem, nincs mit, Bekecs Antal vagyok. (A gyerekek elszaladnak, a vak ember kábultan ül vissza a padra.) Darkó Istvánt Fanyarul mosolygott, de belé.•eredtek az asszony szavai. Fél tőle a gyerek, mert nem akarta, hogy megszülessen. Biztosan ezt érzi. Azontúl rágódott rajta, az asszony véletlen kiesett szavain. Hátha igaz és igy van? Szerette volna jóvátenni hibáját. A gondolat most ír ár dühös árnyékkal kisérte. Késő volt. Évekkel utóbb egyszer kocsi állt a ház előd. A kisfiú a lovakkal játszott, beszélt hozzájuk. A lovak szeliden néztek rá vissza. A férfi megállt pillanátra, gyönyörködött a fiúban, de abban a percben, ahogy feléje lépett:, a gyerek sírva szalad be a házba az anyjáhiZ. A gyerek menekült előle.- A hintaló. Megint később, tavasszal történt. Pista hintalovat kapott születésnapra. Palival kivonszolta az udvarra s ott lovagoltak rajta, felváltva, nagy nevetések közben. Még a legkisebb fiút is felültették rá. Két napig tartott az öröm. Harmadik nap a füvön ültek, a kis kert harmatos füvén Pista és Pali. Előttük állt a hintaló, felkantározva, gyep- lősen. A tekintetükkel simogatták, sok gyöngéd szeretet volt ebben a nézésben. 1 ■ — Kockacukrot kellene adni neki — vélte Pali — biztosan szereti a kockacukrot. 11 . — Te szamár — indokolta ' ellenvéleményét Pista — a bintaló nem eszik kockacukrot. Palit nem lehetett ily könnyen meggyőzni. — Mért ne enne? A hintaló is eszik. Csak a hintaló nem szereti a szénát. — Ne beszélj bolondokat. A hintalónak nincs is gyomra! — Fogadjunk, hogy van gyomra! Lefogadták és azután már csak kést meg kalapácsot kellett keríteni, hogy felboncolják4 a ezerencsétlen álozatot. A fogadást Pali nyerte meg, a hintaló gyomra tele volt kóccah — Ezt biztosan nem tudta megemészteni.. Estére szomorú befejezést nyert a' fogadás. Mindkettőjüket megverte az apjuk. A nagyobbik fiúban elkeseredett gyűlölet 'égett. A kisebbik piszmogva, halkan sirt. Pista az arcát tapogatta. Tüzes, piros volt az ütés helye. A keserűség lassan gyűlöletté olvadt, benne. Hogy lehetne a megdermedt kassai zenei életbe uj vérkeringést önteni? A városnak szüksége van egy állandó szimfonikus zenekarra — Miért fejlődött vissza Kassa az instrumentális zene és az általános zenei kulluráliság terén?. — Pozsonynak és Kassának együ't lMl, megteremteni a szimfonikus zenekar lehetőségét — Beszélgetés Paulusz Ákos csellómüvészszel, a kassai muzsikus-világ doyenjével Szerkeszti: S z i k 1 a y Ferenc rl r. . Kéziratok a szerkesztő címére: Kosira- Kassa, Éder-utca 9. sz., küldendők. ötven évvel ezelőtt Kassának virágzó zenei élete volt s a város dédelgetett kedvence volt az instrumentális zene-kullurának. A kassai filharmonikus zenekarban a legelső kassai családok tagjai játszottak s a város zenei élete azon a fokon állott, mint a németországi nagyobb vidéki városoké. Ez a virágzás, amely létét nagyreszten a város németszármazásu akkori intell’genciájá- nak köszönhette a kilencvenes évekbm érte e? tetőfokát s azóta fokozatosan sülve-it. Kassán r.eni sikerült többé egy filharmonikus zenekart öszehozni, amely a zenekultúra fejlődését elősegítette volna, s ezzel a város évtizedekkel esett vissza a zenei művelődésben. Az instrumentális muzsikát mindössze a szükebbkörü kamarazene képviselte, de minthogy ez csak néhány klasszikus zenebarát otthonának értékes kiváltsága maradt, s csak a háború vége felé lépett ki a nyilvánosság elé, Kassa • zened tömegm-üveltség szempontjából rendkívül visszamaradt s • ez okozza, hogy az instrumentális muzsika terén közvetlen zenei életről beszélni alig lehet. Ez a magyarázata annak, hogy Kassán csak egy világhírű művésznek van hangversenyközönsége, mert a közönség 96 százaléka a művészt akarja látni és nem a zenemüvet meghallgatni. A kassai közönségről ennek dacára meg kell állapítani, hogy kedves és tud lelkesedni, de nem tehet róla, hogy nem él közvetlen zenei életet, mert nincsen aki erre megtanítsa, nincsen filharmonikus zenekara, nincsen a jobb dileíánsak részére alkalmas zenekedvelőkére, nincsen kamaramuzsikája, nincsen állandó egyházi orchestere. Pozsony hasonlíthatatlanul előbbre van ezen a téren. Eperjest nem lehet Kassához hasonlítani, Losonc, Rimaszombat., Nagyszombat állandó szimfonikus zenekarral rendelkeznek. Mindezeket Paulusz Ákos, a hírneves gordonkaművész s a kassai zeneiskola kiváló tarára mondotta nekem, akivel elbeszélgettünk a kassai zenei élet szegénységéről. Paulusz Ákos huszonnégy esztendő óta foglalkozik legintenzívebben a muzsikával, koncertezik és kitűnő pedagógus; Legszebb fiatalságát Németországba! töltötte, ahol megismerkedett mint csellómdvésr, tanár és: karnagy a legkiválóbb német zenemesterekkel, művészekkel és pedagógusokkal. Magába szívta áz óriás módon fejlett németországi zenekultuiát. látta annak csodálatos tömegnevelő hatását, ezért igyekszik kassai működése alatt a város dermedt zenei életébe uj vérkeringést önteni. Két hosszú óráig beszélgettünk sok. mindenről s bámulattal láttajn., .hqgy micsoda , széles perspektiváju tervei vannak, ennek .az izig-vérig kassai művésznek és igazi muzsikusnak a város zenei éleiének megreformál fáról. r 5 Zeneku túránk van — mondo.ia Paulusz Ákos '-- hiszen a két szintársulat előadásain a klasszikus és könnyű muzsikából eleget élvez a kassai közönség, a hangszer (instrumentális) zene terén azonban igen szegények vagyunk. A zenekultúra terjesztését legko- m o 1 ya b b formában egy szimfónikus zene-| kar felállításával ' szolgálhatnánk. A zenekar' felállítását a városnak volna kötelessége, kézbe venni, hiszen igy van ez mindenütt a külföldön' is. A zenekar a városé volna, de itt nem dilletán- sokra gondolok. Csakis elsőrangú hivatásos., zené? székét szerződtetnének s természetes, hogy ezeknek a muzsikusoknak rendszeres állást és biztos megélhetést nyújtana a foglalkozás. A financiális részét is eh lehetne intézni nehézségek nélkül. A zenekar — minthogy csakis kiváló muzsikusokból állana — állandó zenekara lehetne Nedbal és Faragó színtársulatainak, akik igy attól a gondtól elesnének, hogy a zenekarukat, az egyik városból a másikba utaztassák. A két színigazgató ezt valószínűleg örömmel venné, különösen ha megvalósítaná Pozsony városa is egy ilyen állandó szimfónikus zenekar megvalósítását. Pozsonyban és Kassám müködue egy-egy kitűnő zenekar, melyeket a szindírektorok nagyszerűen felhasználhatnának s még olcsóbb is volna, mert a városok szubvenciója képezné a zenekarok fentartási költségeinek egy jelentős részét. A szimfónikus zenekar a színházon kívül havonként egy vagy több alkalommal népszerű hangversenyeket adna olcsó belépő dijak mellett s mint elsőrangú orches- ter a Kassán és Pozsonyban vendégszerepelő és helybeli művészeknek hangverseny zenekarát szolgáitaná. Hogy ezáltal mennyire emelkednék a hangversenyek iránti érdeklődés s hogy mennyire fokozni lehetne a közvetlen zenei életet, az szinte beláthatatlan. A financiális rész is könnyen megoldható volna. A színtársulatok és kezdetben évi 150—200 ezer korona városi szubvenció — ami azután állandóan csökkenne a zenekar foglalkoztatása révén — biztosítanák a zenekar megélhetését. — Nem hivatásos zenészekkel egy ilyen zenekari lehetetlenség Kassán összehozni. Mi már próbálkoztunk ezzel. Egy néhány kassai lelkes kulturember: Sziklay Ferenc dr., Keller Imre és szerény személyem összeírtunk vagy ötven kassai zenészt, nagyobbrészt nein hivatásos zenészeket, be akartunk taniitatni egy néhány darabot, egy szóval kezdeni valamit. Az eredmény az volt, hogy a zenészek nemtörődömsége s holmi csekélyei helyiintrikák következtében a zenekar még az első próbáig sem jutott el. — A nem hivatásos kassai zenészeknek ugyancsak a város égisze alatt kellene egy politikától mentes, olyan zenekedvelők köre-félét alakítani, mint amilyen a legkisebb német városokban és Csehországban is mindenütt megtalálható. Ebből az anyagból lehetne azután a szimfónikus zenekar részére állandó rezerva anyagot kiváló- gatni, igy ezek a jó dilletánsok is nagyszerű muzsikusokká képezhetnék magukat. Mindezen kívül szükség van a kamarazene feltámasztására. De itt egy nagy baj van. Nem lehet összeállítani egy triót vagy vonósnégyest, mert nincs megfelelő első hegedűsünk. Talán ez az egyetlen akadálya annak, hogy Kassán ma nem kultiválhatjuk a kamarazenét. Itt rá kell mutatnom arra, hogy volna egy-két kiváló kassai hegedű szólistánk, de ezek érthetetlen módon idegenkednek a kamara muzsikától, ami igen szomorú jelenség. — A kassai zenei élet fejlesztésénél azonban természetesen ki kellene kapcsolni minden politikát és kölcsönös féltékenységet. A város elszigetelten élő nemzetiségeinek több megértést kellene egymás iránt tanusitaniok. Eredményeket csak a kölcsönös megértés jegyében lehetne elérni s azt hiszem a viszonyok ebben a tekintetben javultak. Tudtommal Novak dr. polgármester nagy zenebarát s ugyanez mondható Slávik dr. nagy- zsupánról is, itt. van. továbbá Mutnánsky dr.,, mig a magyar részről Sziklay Ferenc dr., Keller Imre" és sokan mások, akik azt hiszem mindnyájan örömmel fogadnák egy ilyen szimfónikus zenekar felállításának tervét. Csak egy kis jóakarat és megértés és micsoda impozáns kulturmunkái, lehetne Kassán produkálni. — Hogyha a zenekultúra terjeszkedne a városban, úgy néhány esztendő alatt egy hatalmas s zeneértő hangversenyközönséget lehetne nevelni a városban s akkor a városi zeneiskola iránti érdeklődést — mely tanintézet Kövér Dezső igazgató elsőrangú vezetése mellett és kiváló tah- erőkkel működik — nagy mértékben fokoznánk s a zene és , hangsz érsz eret et. hatalmas arányokban növekedne. A közönség egész más szempontból hallgatná a hangversenyeket. Nem volna meg az az állapot, hogy Kassán csak egészen nagy kiválóságok érvényesülhetnek a hangversenydobogón,f mig egy végzett tehetséges akadémikusnak nincsen közönsége, mert a közönség, mint. említet-, tem, nem a zenemüvet akarja, hallani* hanem a művészt akarja látni. Ez nagy gyengeséget jelent, de én remélem, hogy a kassai zenei életet és hangversenykulturát sikerülni fog feltámasztani poraiból s eljön még az áz idő, amikor a mi közönségünk is megismeri a közvetlen'zenéi élet szépségeit s • nem néhány lelkes művészbarát, de ezrek fogják öntudatosan élvezni a nagy klasszikusok- és a modernek mestermüveit. Békény László. "■ ..... .......... *■■■■■ i i Al apít™ 1796. Alapítva 1796. Horn Lajos utóda, Banská Bystrica SzloYenszkó legrégibb éa legmodec* Köfürészeléi, • csiszolás fényezés, nebbül berendezettk6ípár gyártelepe d bomoksagárrésés villanycrflYeL V I issza I Művészies kivitelű síremlékek Máfvány-Rlabástrom ernyők I ■ . . I utszéll keresztek, köszobrok és csillárok, egyszerű, sima, fi . . I minden kőnemben, valamint művészies szobrász __ dísz ítésekkel ellátva, selyem Bútormárványlapok. zsinór felszereléssel, nyugodt — fényhatásuk folytán a jelen- Kapcsoló táblák. kor legelegánsabb és légelőkelőbb világiul Iparművé,ttH < munkák, írószerkészletek, óratokok, b _ hamutartók, szobor állványok ■ 8112 stb. márványból.; Kérjen árjegyzéket. Kérjen árajánlatot. \Párisi divatlevéi Páris, augusztus A Garam völgyében még zöldek a fák, azt írják, hogy nyár vau. Itt már hűvös van, — fázunk. A Szajna vizét hideg szél fodrozza, a Tuileries-ák kertjében sötétebbre gyulnak a vérvörös virágok, a Champs-Elysées ■ sétányaira már zizzenve, zör- renve hullanak a sárga levelek. Asszonyom, — Párisba beszökött az ősz... Deauville, Trouville partjait sietve hagyja ott a párisi asszony és a gazdagok városnegyedében megnyílnak a lefüggönyözött ablakok.- Hangosabb lesz Páris, lázasabban forrong, lüktet az- élet, a vi-g mulatóhelyek szinte lángolnak a szerelem füzében és a párisi asszony — tetszeni akar. Még szebb akar lenni, — most, amikor a természet is leveti nyári ruháját és színesen pompázó aranyba öltözik, — ő is újabb divatcsodáról álmodik. Megnyílnak a divattermek, revueket hirdet Lucáén Lelong, Louiseboulanger, Drecoll, Patean, Poiret. Uorth, Cl-aire Mayret és Car-oline Reboux. Az idény divatvezére ma Lucien Lelong. Di- vatrevuejére mindenki kiváncsi. Autó autó után robog a palota feljárója elé és boldog, aki kezében tarthatja a divat-király meghívó lapját- Pedig a divat őrületes boszorkánykonyhájába nehéz bejutni. Sok-sok bosszús, csalódott a-rc tűnik el újból az autók mélyébe és irigyen gondolnak a külföldiek rettenetes tömegére, főképpen az angol la- dyk-re, akik előtt minden ajtó örömmel nyílik, — mert hiszen ha haragszanak is rájuk a franciák, a pénzüket — nagyon szeretik. Végre sorra kerülünk. Lépésünk zaja belevesz a szőnyegek puhaságába, halkszavu,- feketébe öltözött urak vezetnek bennünket a tükörfalu termek egyikébe. És jönnek a csodák... A mannequinnek egész sokasága egyenkint, tánclépésben, libbenve, hajlongva és megdobbannak a szivek, — vágyó női szivek. Jönnek a csipkeálmok, tüilfelhpk, brokátmesék, himzésfantáziák, hangos csörrenéssel a hosszú, szabadon eső gyöngyökkel borított báli- ruhák és jönnek a megfizethetetlen prémcsodák. Milyen hát az uj divat? Emlékszik még a régi bálok fehérruhás leányalakjaira? Tud-e szebbet, bá-josabbat elképzelni egy fehérruhás, táncoló kisleánynál? A párisi nő ma fehérbe öltözik, ha estélyre megy, fehérbélésü fekete caeppet vesz fel, fehérfekete ruhát visel, fehér prémmel díszített fekete prémbundát vásárol és csak a tompa, nem feltűnő pasztellszíneket szereti. A halványzöldet fehérrel, a tompa cyklament, a mályvarózsa meleg árnyalatát- Kivételt csak a sportruháknál tesznek, ahol szeretik az élénkebb szinü, rövid szabású bársony- jaquetteket és az itt úgy nevezett „chez moi“ otthoni toaletteknél, -ahol a vörös indiánusok színeinek- minden árnyalatába öltöznek. Az utcai ruhák anyaga legíöbbnyire gyapjú, kasmír, velourchüfon, sok hímzéssel-' körül' a szoknya alján, vagy arany-ezüst-broká-fra dolgozott csipkemotivummal. - A -ruhák - hosszabbak lettek. Szép a- fiús kis gallér, csukott nyak, .néha szövet- pánttal megkötve oldalt, hogy a hímzéssel díszített pántok szabadon essenek a vállra. Minden ruha öves, övrészes, szélesen szorítva le a csipőt. Hátul hosszabb a dér éli és bögyösen esik vissza a ruha szoknyarészére. Elől és oldalt sok a berakás, plissée -és diszités, egyenesen, vagy mintásán vezetett belső varrás. Hátul ma semmi diszités nincsen, ellentétben az estélyi nullákkal,"ahol bő csipkekendőrészek hullnak a vállról-lefelé; vagy rojtok esnek le végig a háton a kivágástól számítva 50—60 cm. hosszúságban. Az estélyi - ruhák anyaga fehér, vagy fekete satin, a szoknya alján égymás fölé varrott, elütő szinü bársonyszalaggal díszítve. Vagy -arany-ezüst- brokát, könnyű prémmel tompítva. Sok a creppe maroquin, sürü gyongybordürrel a szoknya alján, a gyöngyök vagy hosszú szálfa tűzve, ■ vagy a gyöngyök hosszúak, •úgy,, hogy hangos csörréhés- sel emlékeztetnek a lámpaernyők gyöngyre jajaira. Legszebbek a fekete csipkeruhák, melyeken fantasztikus redőkben hullanak alá a csipkerészek, a vállon sokszínű bársonyvirágokból összeállított, csökönül' díszítve. Az úgynevezett kis estélyi ruhák már hosszuujjasak, kisebb kivágással, -egyszerűek, díszük az 5—6 szoros egymásra varrott, szabadon, eső oldalrész a szoknyán. A sportruhák gyapjú- és tricotanyagához feltűnő szinü, fiús szabású bársohykabátokat viselnek, sok közöttük a fekete is. Kosztüm kevés van, sok a kis pelérim Végig gombolható háttal, hogy ■szótgombolva, nyaksálnak is,lehessen használni. A sportkabátok vonala egyenes, prémnélküli sálgallérral. A bársonykabá-tok alja gyengén szélesedő harangszabásban végződik, ■ prémdiszitéssel, széles gallérral, amely hátul hegyesen simul lefelé. Sok a ferdén vezetett, egymással párhuzamos belső varrás, oldalt mély berakásokkal. A prémbundák nagyon bővek, raglánszabásu, esetleg peleri- nes gallérrkl. Az orosz macska, -a vidra, hód, róka, caracül, asjtrakan dominál ma, brokáttal, creppe de-cihine-nel bélelve. Biízóny, Asszonyom, a sealbundáját félreteheti. A crép de-chin-ruhát is csak belesnék használhatja. A francia cipőit is .félreteheti, ha a párisi asszony Ízlése szerint akar öltözködni. Itt a széles- orjű, kényelmes kis cipők a divatosak. ■ Most még a kalapokról valamit. A tető nagyon.', magas, raffoll. ide-oda hajlított, akár íilz, akár: vélourchifíon, vagy bársony. A filzek' kicsik, — . clpssfqrmával, szalagd isszel, a bársony- és ye- 1 ou rohif f Ónkai apók szélesek,' nagyok, húzva; raf- folva sok tolídisszel, kicsi bársonyvi raggal, ieg- többnyiré harangformával, hátul felhajtva: Sok a fekete kalap, fehérrel diszilve. A1 legbájosábbak a barettek, disz!ükkel, kis borvirággal leszorítva. És most búcsúzom. Asszonyom Üdvözlöm ■ a Gararnyölgyét. Wpiszémé Riscliauek Manci. /psm
