Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-22 / 190. (1228.) szám
^10^-MAíGíteffi.HlRLAE Vasárnap, 1926 augusztus 22. A TUDOMÁNY ÜJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról XXIII. Me.eg források és gejzirok utánnyomás «io A löld .kérgén nagy kiemelkedések keletkeztek az összeráncosodás következtében és izek a hegyláncok mindig besülyedt meden- éket ölelnek körül, a Kárpátok a magyar aediencét, az Apenninók a Tirreno-tengert, a Alpok a Po-sikságot stb. Csakhogy ahol a föld kérgében ilyen megszakadás történt, ott baj van ám! Ott nagyon közel kerülhet a föld belső, forró anyaga a föld felszínéhez. Egyik oldalon a felgyÜTŐdés, a másik oldalon a lesülyedés olyan mélyen az elevenjébe vágnak a földnek, hogy nagyon könnyen kibuggyanhat ott a vére! Budapest előtt a Duna mentén van az az óriás repedés, amellyel a budai hegyvidék elválik az alföldtől. A repedés nyugati oldalán a Gellérthegy sziklái magasan kiemelkednek az alföld színe felé. Ez a boszorkányok lakta kis sziklacsoport úgynevezett dolomitokból van. A városligeti artézi Iratban ugyanezt a dolomitot 900 méter mélységben találták meg. Mivel a Gellérthegy magassága valami 100 méter, ennélfogva a városliget alatt megtalált dolomit és a Gellérthegy teteje között épen 100 méter magasságkülönbség van. Ezer méterrel sülyedt tehát az alföld szine alá az a dolomit réteg, ami azelőtt bizonyosan ugyanegy szintben rakódott le valami régen eltűnt tenger fenekére. Óriási repedésnek kell tehát itt lennie, amelyen bizony könnyen a földfelszín közelébe kerülhet a belső, forró mag. A föld belsejének irtóztató hőségét kellemes meleggé lefokozva érezhette és élvezhette mindenki, aki akár az artézi kút vizében, akár a Margitszigeten, akár a budai meleg fürdőkben fördött. Aquincum ennek köszönhette létét, mert a kényeimeskedő római mindig a melegforrásokat kereste fel, hogy benne kéjelegjén. Az aquincumi forrástól délebbre van a Kerékmalom, azután jön a Császárfürdő, meg a Lukácsfürdő, majd még néhány kisebb melegforrás után a Rác- fürdő, a Rudasfürdő és a volt Sárosfürdő melegforrása. Ez a sok meleg viz mind azon a résen .tör fel, ami eltörte a Duna mentén itt a föld kérgét. Ezt a rést érte el a két fővárosi mélyfúrás. Az egyik a margitszigeti, amely 118 méter mélységben tárta fel a meleg vizet szállító rést, a másik a városligeti, Magyar- országnak legmélyebb artézi kútja. Minden artézi kutban melegebb a viz, mint a felszín vizei. Tudjuk, hogy rendes körülmények között minden 30 méterrel lefelé egy-egy fokkal melegszik a talaj. A városligeti artézi kút 900 méter mély, tehát a kutból 40 fokos víznek kellene előjönnie, ehelyett 72 fokos viz jön ki belőle. Világos tehát, hogy az a viz, amely a kút száján kiömlik, mélyebbről jön a kút fenekéhez. Semmi egyéb ez, mint a budai melegforrások vize, amit a kút felfakasztott. Temérdek ilyen melegforrást ismerünk a világon, de azok mind törésvonalakon vannak. Ilyenek a csehországi melegforrások, különösen a karlsbadi Sprudel. Ilyen törésvonal húzódik a Vágvölgyé- ben, melynek mentén Pöstyénben és Trencsénteplicben csodáttevö melegvíz buggyan iel a megsebzett föld kérgéből. A közönséges artézi kutak vizének melege kétségkívül szintén a föld melegéből származik, de ezek a vizek mindig abból a mélységből jönnek, ahol a kút feneke van. De miért szökik fel ezekben a viz? Tankönyveink rendesen egy unalmas egyforma magyar ázattál szolgálnak. Mindnyájan ismerjük az artézi kutaknak azt a rossz magyarázatát, amit minden tankönyvben megtalálunk. Nos tehát ez a magyarázat tökéletesen rossz. A talaj mélyebb rétegeiben folyó víznek akkora súrlódása van hajszálvékony résein keresztül, hogy ott ez a mozgás abszolúte nem jöhet létre. Ehelyett valami okosabbat kellene mondani, de azt ma még nem lehet. Csak annyit lehet sejteni, hogy valószínűleg a viz magasabb hőmérsékletében rejlik az erő, tehát itt is a föld belső melegének köszönhetjük. Különös dolog am ezt elgondolni, hogy itt alattunk néhány száz méter mélységben olyan magas hőmérsékletben van a föld belseje, hogy ott már bizonyoson gőzállapotban van a talajvíz. Mert veszedelmes dolog ám a nagy nyomású gőz. A kazán csak úgy reszket a benne feszengő gőz rettentő nyomása alatt. Ha ilyenkor a kazán fala megreped, azon a gőz gyorsan kitódulhat, azonnal bekövetkezik a kazánrobbanás. Ilyen kazánrobbanás nagyban a geyzir tüneménye. Valahol, ahol a föld belső, forró anyaga nagyon közel van a felszínhez, legyen valami kutszerü, mély lyuk. Ebben a lyukban meggyűlik a talajvíz, amely persze ezen a vidéken, ahol közel van a belső, forró anyag, meleg, sőt folyton melegszik is, mintha alul valami fűtés melegítené. Tegyük fel, hogy az egész lyukban fel van melegítve a viz olyan magasra, hogy éppen forrni készül minden helyen. Megjelennek a csöndes forrásmedence tiszta vizében az első gőzbuborékok. Lassanként buzogni kezd a viz a tölcsérben s a temérdek apró gőzbuborék lassankint sok vizet kiszorít a kis medencéből. Amint az első néhány csöpp kiszorul a medencéből, rögtön megcsökken a lyukban a viznyomás, még nagyobb számban gyöngyöznek föl a gőzbuborékok, még több viz kezd Silovenszkő legnagyobb ÜVB BS orc 111 Pausz T. KoSIce, Fö-ufca 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérkéoviselete. kiömleni a forrásmedenoécskéből, még jobban megcsökken a nyomás, azután bekövetkezik a kazánrobbanás. A lyukban levő víztömeg egyszerre egészen gőzzé változik és hatalmas sugárban szökik fel. Nagyszerű látvány ez! Nem csoda, hogy ezrével látogatják a turisták azokat a helyeket, ahol ilyen tünemény szokott lejátszódni. Legrégebben ismerjük az izlandi geyzirt. De sokkal nagyobbak és szebbek vannak Észak-Amerikában, a Yellowstone nemzeti parkban. Ott van a Giant, az óriás, a Nagymama, a Nagyapa, ott van az Óriásné, azután meg az Öreg hűséges, az Old Faithfull, a- melyek mind nagyszerű látványosságok, hisz egyik-másik 90 méterre is felszökken. Talán ezeknél is nagyszerűbbek az uj- zélandi geyzirek, közöttük a félelmetes Vaj- mangu. De igazán se szeri, se száma itt a felszökkenő, majd itt, majd amott a magasba törő forró vizsugárnak. (Folytatjuk.) Milyen pályára lépjen a magyar ifj uság? A Prágai Magyar Hírlap nagy ankétja a pályaválasztás kérdéséről Schmidt Imre bankigazgató hozzászólása ii. Milyen pályára neveljem gyermekemet? Midenesetre lehetőleg olyan pályára, mely a gyermek hajlamainak, testi, vagy szellemi képességeinek legjobban megfelel, de úgy, hogy a gyermek ne csak azt sajátítsa el, amire tanítják, hanem megfelelő önállósággal és előrelátással is bírjon, mely őt képesíti arra is, hogy az élet is mesterré avathassa. Voltak oly szülők a múltban is, akik igy nevelték gyermekeiket és nincs más hátra, mint hogy mindnyájan azoknak példáját kövessük, kiknek elvük az volt, hogy gyermekük a jég hátán is megéljen. A gyermeknek legyen meg a kellő műveltsége, legyen meg a kiválasztott pályához szükséges szakismerete, de nem szabad hiányoznia ezek mellett az önállóságnak sem, mert akkor a mai létért való súlyos küzdelemben elveszett. Csakis ez az önállóság képesíti arra, hogy mindefl helyzetben feltalálja magát és képes legyen a változott viszonyokhoz alkalmazkodni és a haladással járó újabb követelményeket felismerni. Hogy milyen hibás a mi gyermeknevelésünk, azt legjobban illusztrálja a következő eset. Két iskoiatársam lakott O. községben, az egyik egy földbirtokoscsalád különös gonddal nevelt és igen tehetséges gyermeke volt, mig a másik ugyanezen falu korcsmárosának volt nagyon is átlagalatti tehetségű gyermeke. A földbirtokos gyermeke a magyaróvári gazdasági akadémiára került, mig a korcsmáros fia kénytelen volt tanulmányait abbahagyni és az elhalt apja helyett annak üzletét átvenni. Jött a háború, a forradalom és a nagy va- gyoneltolódás. A kis korcsma jövedelme nem volt elegendő a család fentartására. Előbb kisebb, majd nagyobb földbérlettel segített a tanult korcsmáros helyzetén és igy lett belőle gazdasági előismeretek nélkül, de kellő életismerettel és önállósággal íöldbérlő. S mi lett a földbirtokos fiával, ki a magyaróvári akadémián kitüntetéssel szerezte meg oklevelét? Egy boldog „hivatalnok", ki nagy szakértelemmel ellátja a korcsmái os fiából lett bérlőnek irodai teendőit és birja főnökének és volt iskolatárs^nak azon Ígéretét is, hogy ha a beiéit birtokot előrelátható időn belül megszerezheti, úgy őt állásában véglegesíti is. Hány eset volt ilyen, hogy az egyik életrevaló, de vagyontalan kereskedelmi, ipari, vagy mezőgazdasági vállalatot alapit és a másik tehetségesebb, de önállóságra képtelen csak arra törekszik, hogy egy ily vállalkozónál „biztos" állást nyerjen. Több ily esetben kérdőre vontam egyik-másik ismerősömet és mindegyik oly magyarázatát, adta a fordított szolgálati viszonynak, hogy a vállalkozás kockázatosabb, mint az elvállalt állás. Ezen válaszok jellemzik a mi rövidlátásunkat, mert egyik sem gondol arra, hogy az alkalmazott viseli a nagyobb kockázatot. Ezek exiszten- ciája nemcsak a vállalat sorsától, hanem a vállalkozó szeszélyétől és sok egyéb előre nem látható körülménytől is függ. Nem igaz tehát, hogy a kockázat tart vissza minket a legtöbb esetben a vállalkozástól, hanem a kényelemszeretet, nehogy agyunkat vagy izmainkat kénytelenek legyünk kissé jobban megerőltetni, és az a szegénységi bizonyítvány, amit az önállóság nélküli ifjú állít ki az önbiza-' lom teljes hiányáról. Ma az iskola tekintettel van az élet gyakorlati követelményeire, de gyakorlati embereket csak akkor nevelhetnek gyermekeinkből, ha az a szülők nevelésével párosul. A mai szülő azonban nem igy gondolkozik és midőn látja a rapról-napra fokozódó fényűzést, a dekol- tált pókhálószerii selyemruhákat, amelyek láthatóvá teszik a hosszú selyemharisnyák fölött a „demarkációs vonalat", sőt a selyem- kombiné szellemes szerkezetét is, — egyiknek sem jut eszébe, hogy leányát ezen luxus élelmes kihasználására, ezen egy pár viseletnél többet el nem biró drága ruhadarabok előállítására taníttassa, hanem mindegyiknek az a vágya, hogy a kisasszony irodába jusson és miután a papa fizetése meg nem engedi a luxust, ily módon tehessen szert a bájos kicsike is pókhálóruhára, selyemharisnyára és szellemes kombinére. S ha elérték ezt, akkor jajgatnak, szidják a mostoha sorsot, a nagy drágaságot s a mai ifjúságot, mert egyik sem mer vállalkozni arra, hogy a bájos kicsike igényeinek kielégítését egy egész életre elvállalja. Nem nagyon különbözik a fiúgyermekek nevelése sem, kikben az önállóság legtöbbször abban nyilvánul, hogy az apa jövedelmi meghaladó toalett- és zsebpénzigénnyel lépnek fel, hogy ők is szerephez jussanak az éjjeli liirok megcsodált, '.sikkes táncosai között és e réven megismerkedjenek azon kiváló zsenikkel, akik megerőltető munka nélkül fényeser< exisztálnak. Ez nem gyermeknevelés és a legjobb tanács mellett sem fognak az igy nevelt csemetéikkel a szülők boldogulni, ha azokból csak fogyasztót és nem termeiét nevelnek, mert a beteg társadalom élősdii, mint a beteg testet ellepő tetvek, ideig-óraig kénylemes exisztenciát tudnak szerezni, de nyugodt és gondmentes, megelégedett életet egyedül a produktív munka eredményez. A tanév végén számos szülő keresett fel, hogy a kereskedelmi iskolát sikerrel elvégzett drága fiacskáját valamelyik bankba bejuttassam. Természetesen mindegyik lehetőleg jobb fizetésre tart igényt, mert hisz az élet drága és a „társadalom" megköveteli a megfelelő költséges életmódot. E levelekre egy kis kimutatással válaszoltam, hogy hány száz jóravaló családapa banktisztviselő van jelenleg nálunk kenyér nélkül és ezért kérdést intéztem hozzájuk, vájjon nem volna-e drága csemetéiknek egy kis hajlama valamelyik k - reskedelmi, vagy ipari pályára, mely őket inkább függetleníti s talán lehetővé teszi azt is, hogy a jég hátán is megéljenek. Egy apa válaszolt levelemre, röviden, de velősen. Kijelentette, hogy nem azért taníttatta fiát annyi éven át, hogy suszter legyen belőle. Igaza van ennek az apának, mert ha sok intelligens ember megtanulna cipőt talpalni, úgy a Bat‘a sem tudna 20.000 mimkást foglalkoztatni és a papirkereskedők exisztenciája is veszélyeztetve volna, mert kevesebb „úriember" lenne kénytelen a cipője talpán keletkezett lyukat „pappendeklivel" befedni. Mint kis deák gyakran láttam vasárna- ponkint sétálni a nagybányai Széchenyi-liget- ben két öreg urat bizalmasan karöltve. Az egyik gróf Teleki Sándor volt, Garibaldi híres ezredese, a másik az egész város ismert Siebert bácsija, egy egyszerű varga fia, ki Párisban tanulta meg a suszter mesterséget. Bármennyire is lenézi az én levélíró ismerősöm ezt a mesterséget, bizony be kell vallanom, hogy már ezelőtt 45 évvel nemcsak én, de a felnőtt emberek is bűnnek tartották volna, ha Siebert bácsi előtt a kalapjukat le nem emelik. Mindenesetre fájdalmas, ha az embert súlyos csapások érik, de egy végtelen bölcsesség nyilatkozik meg a szentirásban, mely arra int, hogy alázattal és türelemmel fogadjak a megpróbáltatásokat, amelyeket az íJr a mi intésürkre mért reánk. Fájdalmas az, hogy annyi kiváló magyar ifjú reményteljes pályáját vágták szét az események, de épp a fent említett levél és a mi mai szerencsétlen helyzetünk a legjobb bizonyítéka annak, hogy e megpróbáltatásokra nagy szükség volt. Mi már nagyon el voltunk puhulva, mi már nagyon el voltunk bizakodva és csak most látjuk, hogy mily örvény szélére került az egész magyar faj, ez a nemes, müveit és munkabíró faj, hogy a viszonyok megváltoztatása kétség- beejti és a mostohább körülmények között már képtelen exisztenciáját biztosítani. A Mindenható bölcsessége mérte reánk e megpróbáltatást, hogy a sors csapásai alatt tudatára ébredjünk annak, hogy csak saját erőnkre vagyunk utalva és mindnyájunkat arra kény szentsen, hogy úgy neveljük gyermekünket, hogy az a jég hátán is megéljen. (Befejező közleméuy következik.) | A ml fegyvereink a legjobbak | ■ Kérje díjmentesen 20 oldalas, képes nagy ár- S ■ jegyzékünket. Használt fegyvereket javítunk és 5 kicserélünk. Készletfizetés. Üt j| Fii; Olmtltz, MnsaryUovo nám.
