Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-18 / 186. (1224.) szám
Szerda, 1926 augusztus 18. BEBESBaBsasaHtrea Regény, mely valóság Thomas Mann davosi regénye a „Zauberberg“ Mintegy két évvel ezelőtt jelent meg Thomas Mann legkitűnőbb regénye a „Zauberberg44. Megjelenő^ óta sok kiadást ért el a csaknem az összes európai nyelvekre lefordították. A különös és a borzalmasan szép regény megjelenése óta, állandóan foglalkoztatja az orvosokat, a pszhichiatereket és főleg a nagyrétegü olvasóközönséget. A regény mindenütt nagy szenzációt keltett és az olvasóközönség nagy részei, mint egy érdekes, sok helyütt lehetetlennek látszó regényt olvassa. A nagy iró hatalmas kétkötetes regénye mindenütt sikert aratott, csak itt nem, Davoshan. Itt a regény unalmas valóság, minden napi jelenetekkel, egyáltalán nem könnyeztető, teljesen megszokott és közömbös. Érdeklődést itt, csak az úgynevezett davosi benszülötteknél és az itteni orvosoknál váltott ki. Ugyanis ezek igen megharagudtak Thomas Mannra, mert a davosi valóságot leírta. Az orvosok nem engedik, hogy a betegek olvassák, a könyvkereskedésben nem> szívesen adják el, pedig amikor a tüdővészes beteg unalommal elolvassa, csodálkozva kérdi, hogy miért nem szabad ezt olvasni, hisz még csak nem is érdekes. A beteg a regényben megtalálja magát, mint a tuberkulotikus egyik típusát, felfedezi az ismerőseit s ezzel el is intézi. Thomas Mann felesége, hosszú ideig mint beteg volt a davosi „WaIdsanatorium“-ban, melynek főorvosa Dr. Jessen. Thomas Mann gyakori s hosszabb látogatásokat tett a feleségénél s igy alkalma volt egy davosi szanatórium tüdővészeseinek életét megfigyelni. S a kitűnő iró, minden fantázia nélkül, nagyszerű tollával megírta a nagy regényt, az itteni életet, mely az egészségesek szemében érdekes és borzalmas. A „Wald- sanatorium“-ot elnevezte „Zauberberg,4-nek. Dr. Jessent — ki különben pert akart indítani az iró ellen — Behrens titkos tanácsosának s ehhez hasonló csekély változtatásokat csinált. A „Zau- berberg44 nevet egy legenda adta az írónak, a legenda szerint volt egy hegység, ahol, ha az emberek elmentek, elfelejtették az előbbi életüket, kivetkőztek a társadalmi neveltségükből és hosszú ideig szabadon éltek. Ez a legenda tényleg nagyon hasonlít a Davosba került s hosszú éveket itt töltő betegek életéhez. A regény főalakja Castorp nevű fiatal ember, ki látogatóba jön ide, azonban ’ megfázik s az orvosok tüdőbajt állapítanak meg nála. Hét évet tölt itt s az ez idő alatt történteket leírja, helyesebben átéli. Ilyen látogatások vagy sportolni ide jött egészségesek, hirtelen hektikásnak változása, nem is olyan nagyon szenzációs s elég gyakori eset. Természetes ennek nem Da- vos az oka, hanem a lappangó baj, mely a magaslati klímán kitör s az orvosok azonnal észreveszik, tehát ez egyáltalán nem tragikus, sőt. szerencsés eset. Vannak ennél nagyobb tragédiák is. Például a téli sportszezón alkalmával ismerkedtem meg egy fiatal magyar rajzolóval, kit különböző külföldi lapok küldtek ki a versenyzőkről rajzot készíteni. A tehetséges és hatalmas fiatalember maga is sportolt. Egy heti itt tartózkodás után panaszkodott, hogy lázas s a szakorvosok megállapították, hogy tüdővészes.. Thomas Mann fiatal embere szerencsés volt, mert 7 évig volt itt, aztán elment a háborúba, ennek a fiatal rajzolónak még • hét hónap sem kellett ahhoz, hogy a davosi sportolásának halál legyen a vége. Thomas Mann a tüdőbetegek gondolkodásával és a szerelmi életével foglalkozik sokat. Határozottan nagyon jellemzően, sőt teljesen élethűen. A tüdőbaj megváltoztatja az emberek gondolkodását, olyan érzéseik s gondolataik vannak, melyeket egészséges korukban soha sem éreztek s még kevésbé gondoltak. A tüdőbetegek rosz- szak, irigyek és szerelmesek. Egyik beteg a másikat figyeli s ha annak a baját súlyosabbnak látja, a saját bajában megnyugszik. Ha a másik beteg könnyebb, azt gyűlöli s lehetőleg kerüli Igen szeretnek egymástól panaszt hallani, hogy a mások panasza nekik önvigasztalás legyen. Figyelik egymás lázát, köhögését és szerelmét. Ha valaki sokat köhög s le akarja tagadni, a szomszédja megmondja, hogy hányszor köhögött Letagadják, hogy pozitivesek (köpetben Koch ba- cillus), mert csókol ózni akarnak. Természetes a csókolózás után a szobájukba szaladnak s min denféle fertőtlenítővel sokáig öblögetik a szájukat. Közben meggyülölik a csókpartnerüket s legközelebb ismét csókolózva szívják egymásból a veszedelmes bacillusokat. A szerelem az élettelen életüknek egyetlen legfontosabb életjele, lázasak, nyugtalanok s nem igen erkölcsösek. Korkülönbség nincs, ahogyan korra tekintet nélkül megkapják a tiidőbajt, éppen úgy lesznek szerelmesek s minden azon az alapon megy, ha innen elmennek senki sem ismeri őket. Thomas Mann regényében egy kis leányról emlékszik meg, aki már meggyógyult s az orvosok haza akarják küldeni. Azonban ezt a szabad életet nem akarja itt hagyni, kisétál a davosi tóhoz és a hideg vízben hosszú ideig áll, hogy megfázzon s itt maradhasson. Nagy felnőtt leányokat a szülők 5—12 éves gyermekek otthonában helyezik el, hogy felügyelet alatt legyenek, de a tüdőbetegség minden társadalmi s felügyeleti gátat megdönt. Mindez természetesen nem általánosítható, nagyon sok olyan fiatal leány is van, kit ha megsimogatnak, kijelentik, hogy nincs lázuk. El sem tudják képzelni, hogy másért in lehet arcot simogatni, mint a láz ellenőrzéséért s egészen közömbösen engedik a pulzusukat számolgatni. A legendás hegyen élők elfelejtkeztek rég: életükről, azt hiszem, hogy a hirtelen felejtők leginkább az asszonyok voltak. Davosban is igen sok asszony él s „talán úgy is meghalok44 gondolata sok mindent megenged. Nem is régen a pen- siomban egy íérjc.s német asszonyka részgg^n g hangosan zavarta meg az éjszakát, másnap reggel csak arra kért, hogy ne mondjam el a barátjának, kit én ismertem. S nevetve mondta, hogy férjet megcsalni kényszerül a nő, de barátot nem illik. Sok hasonló eset játszódik le naponta, melyeknek leírásához tényleg regény kell. Az asz- szonyokat a szabad élettől legtöbbnyire a meggyógyulni akaró, a férjüktől postát váró asszonyok tartják vissza, mert ilyenek is nagy számmal vannak, de ezek természetesen regény szempontjából nem számítanak, vert egyszerűek s unalmasak. A betegek között a férfiak foglalkoznak a legtöbbet, a meggyógyulás gondolatával s igyekeznek innen mennél előbb elkerülni, mert az itteni tehetetlenség fárasztóbb minden munkánál. Thomas Mann egyik regényalakja, ki azzal szórakozik, hogy haldoklókat látogat, szép csokrokat visz nekik gj, vigasztalja őket, de C3ak a biztosra megy. S tényleg a virággal meglátogatott hamar meghalt. A haldokló úgy érze, hogy ő úgy sem hal meg s a látogatót igen kedves embernek látja. Egy ilyen súlyos beteget látogató nő látogatott meg enfgem pár hónappal ezelőtt. Soha sem láttam s mikor belépett a szobámba s meleg hangon megkérdezte, hogy mire van szükségem, azt hittem, hogy a jóság angyala jött. az ágyamhoz, még azon sem csodálkoztam, hogy vájjon honnan tudja, hogy fekvő beteg vagyok. Azóta már természetesen ismerem az embereimet s tudom, hogy az angyalkának ez szórakozás volt, amely nem jól sikerült, ugyanis nem haltam meg. Thomas Mann regényét már rég megírta, alakjai, mig a tüdőbaj elleni szérumot fel nem már ujjak jöttek és jönnek, de ezek is olyanok, mint a dávosi elődeik;, a tüdővész s a davosi élet egyformává teszi őket. S Thomas Mann regényalakjai, még a tüdőbaj elleni szérumot fel nem találják, élettelen életüket a valóságban élik. Davos, 1926. augusztus hó. jaksánd. Egy kassai ©slakos-rokksmt kálváriajárása Miután harmincezer koronát befektetett üzlethelyisége fölépítésébe, trafikengedélyét visz- szavonták — Janicsek Frantisek ur nem tűr őslakos konkurrenciát — Szlovenszkón mindenki boldogulhat, csak az őslakosság nem! Kassa, augusztus 18. Megírtuk, hogy a csehszlovák hadirokkantaik szövetsége kassai helyi csoportjának legutóbbi taggyűlésén a rokkantak éles támadásban részesítették Janicsek Frantisek kassai cseh trafikost, aki állandóan és a leg- viisszataszitóbb eszközökkel a helybeli őslakos rokkantak érdekei ellen dolgozik és minden téren megakadályozza az idevaló rokkantak elhelyezkedését. A gyűlés kimondta, hogy az őslakos rokkantakat ért sérelmeket; a nyilvánosság, a nemzetgyűlés és végső fokon a köztársasági elnök elé fogja vinni és gyökeres orvoslást fog követelni. Hogy micsoda lehetetlen viszonyok vannak a kassai trafik engedélyek terén, arra a legjellemzőbb Kopalka Jánosnak, egy kassai őslakos rokkantnak szomorú kálváriája. Ez a kétségbeesett ember, akinél sors- üldözöttebb tagja aligha van a kassai társadalominak, szintén Janicseknek az áldozata. Három kiskorú gyermek atyja, a háború alatt harmincöt százalékos rokkantságot szerzett, minek következtében lehetetlen volt számára a régi bádogos szakmájában való elhelyezkedés. Kénytelen volt más exiszteneia után nézni. Mint hadirokkant 1922-ben trafikengedélyért folyamodott, amit meg is kapott, azonban Kassa város tanácsa nem tudott részére trafikbódé felállítására helyet kijelölni és ezenkívül felesége is meghalt, akinek hosszas betegsége, majd temetése felemésztette kicsiny pénzét. így kénytelen volt a kassai pénzügyigazgatóságtól a trafikengedély további meghosszabbítását kérni. Ezt a halasztást meg is adták neki. De a trafik céljaira szolgáló hely kijelölésének kálváriája 1923-tól 1925-ig tartott, amikor a tanács a Schalkbáz-szálloda mellett kijelölte a helyet. A városi tanács határozatát azonban Janii- csek megfellebbezte a képviselőtestülethez. Janicsek 1922-ben jött Csehországból Kassára, befészkelte magát a rokkantak közé azzal, hogy segítségére kivan lenni a helyi hadirokkantaknak s igy sikerült neki a kassai rokkantszervezet élére kerülni. Az elnök ur rövidesen trafikengedélyt verekedett ki nemcsak magának a város legforgalmasabb helyén, hanem a Csehországból később Kassára jött öccsének is. Janicsek Frantisek fellebbezését a városi képviselőtestület elutasította és Kapáikénak az építkezésre az engedélyt megadta, amit azonban Janicsek ismét megfellebbezett a zsupánt hivatalhoz. A zsupán azonban a fellebbezést, minthogy annak semmi jogi alapja nem volt, szintén elutasította s az engedélyt a bódé felépítéséhez 31597—1926. sz. alatt megtagadta. Kopalkónak az engedély megadása után sikerült 30.000 korona pénzkölcsönt előteremtenie, melynek segítségével az építkezés teljesen befejezést nyert. Mikor az épület már teljesen készen állott, a pozsonyi vezérpénzügyigazgaíóság váratlanul megvonta Kopalkótól a trafikengedélyt. Janicsek keze volt ismét a dologban, aki különböző politikai természetű vádakat koholt a szerencsétlen rokkant ellen, hogy illetékes helyen megsemmisítsék az engedélyét. A vádakra vonatkozólag Kopalkó ellen a kassai rendőrség vizsgálatot folytatott le, mely alkalommal beigazolást nyert, hogy azok teljesen alaptalanok. A meghurcoltatás és legfőképpen az exiszteneia nélküliség a legnagyobb nyomorba döntötték Kopalkót családjával együtt, aki most a köztársasági elnökhöz fordult s benyújtott memorandumában a rajta esett nagy jogtalanság orvoslását kéri. Kopalkó esete nem egyedülálló. Számos kassai rokkant hasonló elbánásban részesült s a legtöbb esetben a trafik engedély megadását hiába kérelmezték, mert Kassán elsősorban a Janicsek-féle elemek és nem az őslakos rokkantak jutottak exisztenciához. A vezérpénzügyőrség a legridegebben kezeli az őslakosokat, de érdekes, hogy minden nehézség nélkül tudomásul vette, hogy a legnagyobb forgalmú kassai trafikot, amely egy csehországi vak rokkanté volt, 800.000 koronáért eladták egy makkegészséges, havi 2500 koronás fixfizeté- ses cseh husfüstölőnek, mialatt Kassán hatgyermekes hadirokkant családok formálisan éheznek. OOGOOOOOOOGOOOGOOOOÖOGOOQOOOOOGO 0 Újra megjelent ©> 1 Szabó Dezső nagy regénye» ! JZ ELSOIIRT FIIT | 5 A század leghatalmasabb magyar 0 g regényének O g harmadik kiadása. § Q . £5 O Az első és második kiadás 25.000 pél- C> O dányban fogyott al. 0 g A háromkötetes nagy munka ára: S b Ke 110-50. O o o © Ö OOOOOOOOOOOOOOOOOCOöOOOOOOOOOOOO ülnek kék világításban, amelyet fölöttük az ég, előttük a tenger szolgáltat előzékenyen, mintha csak tudnák, hogy idén kék a divatszin — szépek, , gyönyörűek! Különösen az amerikai nők. Most is ők a legszebbek, amint itt ülnek kis asztaloknál és várják, hogy kezdődjön a divatrevü. A híres Mrs. Craven-Ford, kinek férje rézkirály, apja vaskirály odaát az uj világban, olyan, mintha a spanyol festő legszebb álma elevenedett volna meg. Ruhája bíborvörös muszlin és félméteres vörös selyemrojt díszíti. Itt van Lady Abdy, az angol divatkirálynő. A haja nem rövid, vagy mondjuk, csak félig az. Ha nyitva van, vállig érhet. Különös frizurát visel: megalkuvás a néhai diaboló és a jelen eton között. Hátul teljesen fiúsra nyírt, oldalt két laza, füleit eltakaró kontyba van csavarva aranyszőke haja. Nem mondhatnám, hogy valami szép. De Lady Abdyn aligha ronthat valami. Az olasz pénzügyminiszter, Volpi gróf felesége és leánya is megjelent és itt van 'Velence divathölgye, Morosini grófné fekete-fehér toalettben. A zene egy percre elhallgat. Az esztrádon megjelent az első manequin. Fölötte az ég, mögötte a tenger! Ó milyen ici-picinek hat a nagy Poiret kreációja és manequinje a rettentő nagy természetben! Ezt a furcsa színjátékot meg kell, hogy szok- ja a szemem! Most újabb manequinek jelentek meg s ujab bruhák. Ma érdekes nap van! (Persze több napig tart a divatrevü). Mindazt mutatják be, ami az elegáns divathölgy garde-robe-jából nem hiányozhat, ha a tengerparton nyaral. Mert ne tessék azt képzelni kérem, hogy az uszóruhával már el is van itt intézve a ruha- kérdés! Dehogy, dehogy! Mint tudjuk, a „tenger44 másodrendű szereplő mindenütt, ahol „part44 van s ahol a parton öltözködni lehet. S e parti öltözködésnek ó mennyi a csinja- binja! Itt van a legújabb fajta fürdőköpeuy, amely bársonyból készül. Az egyik manequiné lila, rózsaszínnel bélelt s végén hosszú selyem- rojtok. A másiké kínai mintás. Paprikavörös alapon fekete figurák. Bélése is fekete. Mindezek keppek. Az uszóruha felett chintz-köpenyt visel őnagysága mindaddig, mig a parton sétál és flörtöl. Ezek a francia chintzek (toile de Tony-nak nevezik őket) valóságos műremekek. Egy barna manequin fehéret visel, amelyeen nagy vörös madarak ülnek fantasztikus ágakon, egy szőke pedig halványzöld alapon olyan virágosat, hogy bármely sévxes-váza megirigyelné e köpeny színeit. De vannak olyanok, amelyek nehéz selyemből készültek tarka- és aranyhimzéssel s az együí kreol párisi manequin úgy néz ki benne, mintha egy rajah háreméből szabadult volna egyenesen ide. Ő az egyetlen, akinek hosszú haja van és kis „chignou44-ba tűzve viseli nyakában. A többi mind bubifejü, sőt eton és aki most közeledik, arra csak a hyper-eton kifejezést használhatom. Oly rövid, rövid a haja. Fehér vászon lovaglókosztümöt visel. Fején puha fehér filckalapot, lábán barna csizmát. Tengerparton ilyent kosztümben illik lovagolni. Mindenki tudomásul veszi. Azok is, akik még sohasem ültek lovon és előreláthatólag nem is igen fognak. Közben beesteledett egészen. Az elegáns Excelsior még elegánsabb bár-kertjében nagy diner van a divatrevü tiszteletére. Aki netán még hiányzott volna a nagyvilágiak közül, kipótolja mulasztását s megjelenik a dinén. A bar-kert magnolai-fái úgy ki vannak világítva, mint a karácsonyfák s a közepén fon- laine-lumineuse ragyogtatja vizét, tündéri fényben. A kilenc négerből álló jazzband rákezd a kedvenc charlestonra. Az angolok busább arccal ülnek, mint valaha JL Ő '' II. kiadás. Íj u Díszes vászonkötésben tokkal J | ára Ke 320. M Megrendelhető a Prágai Magyar J Hírlap kiadóhivatalában, Praga » H II., Panská 12/111. H éé Divatrevü a Lidón A leghíresebb párisi szalonok mode lljei a leghíresebb divathölgyek előtt Venezia, augusztus. Soha ilyen érdekeset, mint Velence ezen a nyáron. Akit „mindenkinek44 szokás nevezni a nagy világban, az itt van mind hiánytalanul. Ha arra a bizonyos névsorolvasásra kerülne a sor, amely valójában sohasem történik meg, de amelytől mintha állandóan tartanának az európai felső tízezer és amerikai felső négyszáz tagja, szóval, ha névsorolvasás lenne, hogy vájjon megjelent-e mindenki ,akinek ilyenkor augusztusban illik itt lenni — nem hiányozna senki! Mintha találkát adtak volna itt egymásnak „Ők44, kiknek nevét a divat- és a mondén-élet krónikáiban nagy Ő-vel szokás Írni. Találkát abból a célból, hogy bemutassák a többi halandónak, hogyan táncolnak, flörtölitek, mulatnak azok, kiknek életéről csak a nagyvilági mozifilmekből kapunk halvány és nem mindig találó képet. Az élet túl sok újat nem tartogat számukra. Mindent ismernek! Az örömöket nagykanállal eszik. Tengerparton lovaglás, gramofon mellett úszás, fürdőkosztümben tenniszezés, megszokott — mit mondok! — megtűrt dolgok. Egy hófehér yachton mélabus arccal táncol egy amerikai társaság naponta messzi kint a tengeren. Egy olasz gróf nemrég estélyt adott a tengerparton és mert lul melegük volt a vendégeknek, hajnal íel£ húrom KpHs-Kayce-on elvitte őket hűvösebb % ' ■ - - ■ vidékre: fel Cortinába, amely úgy 1500 méter magasan fekszik. Ott reggeliztek. Dejeunerre már visszatértek az Excelsiorba — s szomorúbb arccal hallgatták a gramofont, mint valaha. Charlestonos letargiájukból azonban mégis mintha felrázta volna legalább a nőket ama szenzációsnak ígérkező divatrevü, melyet, csak a jó Isten tudja, miért, „Femina44 néven hirdettek. Páris leghíresebb cégei mutatták be modelljeiket ezen a revün. Azt mondják, rendkívüli izgalommal készültek rá. (Nem a Lidón! Az Excelsiorban nem ismerik a „rendkívüli izgalmakat44. Hanem Párisban, ahol jól tudták, hogy ezúttal szakértő publikummal állanak majd szemben a szőke és barna manequinek). Mert a divatrevü az Excelsior-hotel teraszszán játszódott le és ha írni akarok róla, hamarjában nem is tudom miről beszéljek előbb: ,a di- vatkreáciőkról az esztrádon, vagy a publikumról, a divathölgyekről a terasszon. Róluk először!! Megérdemlik!! Rájöttem itt arra, hogy nincs az az ékszer, nincs az a gyönyörű párisi modell, mely jobban áll a qőknek, mint a szép környezet. Hogy ez az Excelsior milyen remekül áll az asszonyoknak — el nem mondhatom! Akár a gyönyörű nagy exo- tikus melegházra emlékeztető hallban kávéznak ebéd után, akár a tengerpart rá vezető lépcsőn ereszkednek le reggelj akár a nyitott terasszon ...................................................................
