Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-17 / 185. (1223.) szám
6 GRIGORIJ RASZPUTIN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIVIN REGÉNYE Uj hatalmasok (34) uj muzsika volt. Az őrség megtekintésénél nagy önérzettel szólt a katonáikhoz: — Figyelem, elvtársaik! A köztársaság Á cár külsőleg egész nyugodt volt. Most is szerette, ka a reggeli és az ebéd percnyi pontossággal került az asztalra s életét előírásosan oszthatta be. Szívesen takarította el a park útjairól a havat s örömmel fűrészelt fát. Ügyet sem vetett a bámész kíváncsiskodókra, akik órák hosszat tátott szájjal nézték a park vasrácsán keresztül, hogyan dolgozik a volt cár. ív Az uralkodót most már minden felséges jelző nélkül csak per „cár'* emlegette valamennyi újság, a Novoje Vremjával az élén. Ezek ás egyszeriben felfödözték, hogy radikálisabbak voltak a kadétoknál, s szennyel hánytak be a cárt, a cári családot, a dinasztiái, az egész múltat. Esténkint a lefekvés előtt a cár elővette a fekete chagrin-bőrös naplót és tisztán, takarosán, nyugodtan beírta uj életének napi eseményeit: mit olvasott föl a gyerekeknek, mennyi fát vágott ki és fűrészelt föl, milyen volt az időjárás ... A lelke mélyén csendes, bonyolult élmények zajlottak le. Talán maga sem volt ennek tudatában. Talán nevet sem tudott volna adni. ennek a változásnak, de egyszerű kedélye kellemesnek találta az uj titkot. A minap még hatalmas cár csak most, élete ötödik évtizedében döbbent rá, a való életre és látott először igazi 'élő embereket, nem a régi semmitmondó, arnyfüstös bábukat, akik gépiesen szajkózták előtte: Parancsára, Császári Felség! — vagy pedig alázatos sóvút szemmel pislogtak rá és lesték, mikor jön a kedvező pillanat, amikor kéréssel állhassanak elő. Most már nem volt adnivalója senki részére. Sőt mi több: most már nemcsak, hogy nem jelentett előnyt a hozzá való közeledés, hanem épp ellenkezőleg: veszedelmes lett. Kotzebue hadnagyot például Kerenszki parancsára hosszabb időre fogházba vetették, mert emberiesen mert bánni a cári család tagjaival. A cár emberré lett, s az emberek is egyszerű emberekké váltak előtte ... A beteges, szenvedélyes, heves cárné nehezebben tudott beletörni a sors sanyarú változásába. Mikor a beteg Pável Alexandro- vics nagyherceg sáppadtan és izgatottan berontott hozzá és közölte, hogy a cár útközben, Pszkovban aláírta a lemondását, sokáig nem akarta elhinni. Az nem lehet... Nem fért a fejébe. Nagysokára tudott csak összebarátkozni a rideg tényekkel... — Szóval akkor én most egy közönséges ápolónővér vagyok — szólt s szép nagy szeme a levegőbe meredt. De nyomban visszatért régi energiája. Még mindent jóvá lehet tenni, csak Miklós itt legyen. Másnap reggel a férjéhez több sürgős táviratot menesztett különböző táviró- vonalakon. A küldönc azonban a táviratokkal eredménytelenül tért vissza. A távirótiszt, a tegnapi szolga, aki az éj folyamán ugyancsak fölfedezte magában, hogy ő is radikálisabb a kadétoknál: ceruzával keresztülhúzta a táviratot és ráirta: Címzett tartózkodási helye ismeretlen. A vér a cárné arcába szaladt, de nem tehetett semmit. ő Felsége gárdistád, akiknek a palotában paradicsomi életben volt részük, akikkel szemben a cári család mindig olyan szívélyes volt, és minden eszközzel elkényeztette őket: most kLillatositva, kipomádézva jelentek meg a udvarban, nem elégedtek meg egy egyszerű vörös szallaggal, hanem a vállukon keresztül széles vörös övét csatoltak magukra, kihívó tekintettel, hányiveti módon páváskodtak a cári palota termeiben végig. Gyerevjenkó matróz, a trónörökös inasa, aki előzőleg családtagként élt az udvarban, a hintaszékekben ringatta magát és megkövetelte, hogy a kis cárevios kiszolgálja őt. Mikor a Standard cári jacht matrózai, a cári család kedvencei, kiknek élete a cár közelében örökös ünnep volt, észrevették, hogy a nagyheroegnők a fogság nyomasztó érzése elől szívesen menekülnek fehér csónakjukon a parktavon egy kis sétaosónaká- zásra, egy éjszaka teljesen bepiszkolták a kis hajót és trágár szavakkal s rajzokkal vésték tele. Mindez nagyon fájdalmasan érintette a cár n ét. Sokat cigarettázott. A fülébe osengtek Origónj borzalmas szavai: — Amíg én élek, addig nem lesz semmi baj. És ő már nincs többé... Mi lesz most? A vér magfagyott ereiben ... De akkor hogy jövendölhette az öreg novgorodi apáca, a száz éves Mária Michajlovna sztarica, hogy a háború hamar véget ér, a lányai nemsokára férjhez mennek és felhőtelen jövő következik? Ez mind csak tudatos ámítás lett volna? Nem, az nem lehet!... Bizonyára a nép hamar legyőzi a forradalom kórságát. Csak a duma, a szennyes újságok s azok a zsidók csavarták el a fejét. Túléli ezt és akkor az istenített uralkodót megint vissza fogják hivni... S csak cigarettázott, és cigarettázott. És szenvedett. Mindig ugyanazok a gondolatok gyötörték. Kimondhatatlanul szenvedett 'és fogyott napról napra. Uj szemmel nézett férjére, övéire. Szemében aggodalom és kin ült. Éjjel nem tudott aludni... A haldokló palotának tikkadt, fojtott életébe hirtelen izgalom csöppent be. A cárnak egyik gyönyörű angol autóján fényes kísérettel Alexander Fjodorovics Kerenszki hajtatott be az udvarra. Ismeretlen okból angol tiszti uniformisban ezüstsarkantyus magas csizmában jelent meg a csupaszra borotvált, izgékony arcú alacsony ember. Az uj ruhát persze, a legjobb szabó varrta. Csúszómászó riadalom vette körül. A szabad köztársaság újdonsült polgárai versengtek, hogy vezérük előtt kifejezzék alattvalói odaadásukat. Alexander Fjodorovics önelégülten fülelt menetközben az ezüst karkantyu pengésére, mely fülének egészen Esztergom, aug. 15. Augusztus közepe Magyarországon ünnepi jelentőségű. 15-ike és 20-ika két fontos dátum a magyar történelemben. Az ünnepségek is két helyen zajlanak le: a 15-iki a hajdani fővárosban, Esztergomban, a 20-iki Budapesten. Esztergom: a régi főváros, az ősi királyváros. A magyar állameszme bölcsője. István, első magyar király szülőhelye. Augusztus hónapban megindul a bucsujárás Esztergomba. Az emlékhelyeknek naponta száz és száz látogatója van. A zarándoklások központja természetesen a várhegy s rajta épült főszékesegyház, a Bazilika, ' amely amellett, hogy monumentális épület, számos régi nevezetességével vonzza a látogatókat. A várhegy A magyar fejedelmek az esztergomi várhegyet választották székhelyül, mely már a rómaiak idejében is megerősített hely volt (Salva mausio). Négyszögletű vár volt ez, meredek hegyoldallal körülvéve. Hadrián római császár 121-ben történt itt időzése alkalmával római jogot adott a városnak. A népvándorlás idején a frankok Osterrin- gun-nak nevezték el a várost. (Ostar = kelet, rungen = vár). A középkori latmság ebből Stri- góniumot csinált, a szlávok Ostrihomot, a magyarok Esztergomot. A római kultúra emlékeit a népvándorlások századokon át tartó viharai sem tudták megsemmisíteni s igy Géza fejedelem idejében Eztergomnak rendelkeznie kellett mindazon kulturális előfeltételekkel, melyek bizonyos vonzó hatást gyakorolhatnak a fejedelemre és környékére. Az erődítési munkálatokat leginkább Géza fejedelem végezte. A várfalhoz közel a déli bástya mellett állott a régi királyi palota. Ennek a maradványa a nevezetes Szent István kápolna, amelyben a hagyomány szerint Szent István született. Bebizonyítva ugyanis nincs, mert a régi királyi palotának 36 szobája volt s kétséges, vájjon éppen ez a megmaradt helyiség e az, amelyben az első magyar király napvilágot látott. Ez a helyiség egy oszlopos csarnok, orombol tozata és oszlopai kétségtelenül a XI. százaira vallanak. Idők folyamán kápolnává alakították át, 1874-ben pedig restaurálták, de egyes oszlopfejok teljes eredetiségben maradtak meg. A kápolna előtti kis térről vittek földet 1916-ban a koronázási domb készítéséhez. A kápolnától, illetve a régi királyi palotától keletre állott az első székesegyház, ahol Istvánt 1001. augusztus 15-én megkoronázták. A templom a török ostromok alatt teljesen elpusztult. Ebből az időből csak a Bakács-kápolna maradt meg. amely Magyarország legbecsesebb reaeszánszkori műemléke. Erdődi Bakócz Tamás blbornok, konstantinápolyi pátriárka és esztergomi prímás építette 1507-ben a hírneves fiesolei Ferucci András építész és szobrásszal. Eredeti helyéről, amely 1.7 méterrel magasabban és 11 méterrel délebbre feküdt, Rudnay primás 1824-ben vitítle a mai helyéi e, amikor az uj székesegyház építésébe fogott. A kápolna márványfalain érd eves bekaioo- íások láthatók, melyek a török hódoUság idejéből származnak. A kápolnát most magában ingül.ja n Bazilika, Kolosszális építmény ez a főszékesegyház bizalma tibennetek... A (katonáik zavarba jöttek. A nyelvük hegyén libegett a régi: — Parancsára, kegyelmes ur! De nem tudták, hogy illáik-e ez a tábornoknak járó megszólítás az uj világban is. így csak tanácstalanul forgatták a szemüket jobbra-balra. Alexander Fjodorovics az örökké nyugodt Beuckendorff gróf elé fordult, aki a cár mellett híven kitartott s parancsoló hangon igy szólította meg. — Közölje, kérem, Romanov ezredessel, hogy itt vagyok és beszélni óhajtok vele... Bénekendorff magábafojtott egy mosolyt s ment. Pár pillanat múlva jelentette, hogy a cár kéreti Kerenszki urat. Alexander Fjodorovics nagy önérzettel lépett be a cár dolgozószobájába, ő nyújtott előre kezet az uralkodónak s intett Benőken- dorff grófnak, hogy távozzék. A gróf azonban ügyet sem vetett reá, hanem a cárra nézett. — Kérem, hagyjon magunkra Alexander FjodoToviccsal — szólt a cár nyugodtan. Mikor Benckendorff eltávozott, egy kézmozdulattal hellyel kínálta meg a vendéget s cigarettát tolt elébe. — Merci... Köszönöm — válaszolt Alexander Fjodorovics s habozás nélkül rágyújtott. — Ezredes ur, nincsenek esetleges kívánságai, miket az ideiglenes kormány elé terjeszthetnék? — Egyetlen kívánságom az — felelt a cár, hogy mint magánember Oroszországban maradhassak. Alexander Fjodorovics egy néma fejbó- lintással jelezte, hogy a kívánságot érti, méltányolja és a maga részéről nincs kifogása ellene. (Folytatjuk.) Szép időben a 100 kilométerre eml'cedő Szunyáról is lehet látni. 1822-ben kezték meg építeni (Rudnay) és 1869-ben fejezték be (Simor prímás). Homlokzatánál hatalmas oszlopokkal díszített oszlopcsarnok van, melyben Telegdi Csanád és Széchy Dénes primások, valamint Nagy Lajos király és Hunyadi János szobrait látni. A templom belsejébe lépve a főoltár és a hatalmas oltárkép tűnik szemünkbe. Ez a világ legnagyobb oltárképe (13 m. magas és 6.5 m. széles). Grigo- letti olasz festő munkája, 1000 Napóleon aranyat kapott érte. A márványfőoltár 32.000 pengőforintba került. A kupolát tartó négy pilléren a négy nagy egyházatyának freskói láthatók (Sz. Gergely, Jeromos, Ágoston, Ambrus). Érdekes Sz. Gergely képe. Ugyanis bármely oldalról nézi a szemlélő a képet, Sz. Gergely szeme mindig reá tapad. A jobboldali kereszthajóban lévő oltárképek Sz. István apostolkodását ábrázolják. Mindenfelé szebbnél szebb szobrok, festmények ragadtatják bámulatra a szemlélőt. Elsorolásuk ezen kis cikk keretében lehetetlen. A székesegyházban is, a mellék- helyiségeiben is sok-sok nevezetességre bukkan a kiváncsi ember. A Bazilika északi oldalán van a kincstár, mely Európa egyik legbecsesebb gyűjteménye. Legértékesebb műkincse Mátyás király kálváriája, mely szinaranyból készült, 213 nemes drágagyönggyel van ékesítve. A kincstár másik büszkesége Szt. István jobbjának eredeti tartója. Úgyszintén a koronázási ereklyék csoportja (eskükereszt, apostoli kettőskereszt, békekereszt). Továbbá számos régi egyházi szer. A sírboltba 57 lépcső vezet. Itt látja az ember tulajdonkeper, hogy micsoda hatalmas épület ez. Az alapfalak 17 m. szélesek. A sírboltban a primások nyugvó- helyeit találjuk. A toronyban megbámulhatjuk a 73 métermázsás nagyharangot, melynek kongása messze vidékre, hallatszik. A város Szent István halála után különösen Salamon és III. Béla királyok idejében volt gazdag és hatalmas. 1242-ben a tatárok pusztították el, a várat azonban nem tudták bevenni. IV. Béla a várost újra visszahelyezte régi fényébe s ő magát is itt temettette el (a ferencrendiek templomában). És azóta is történelmi események színhelye volt mindig Esztergom. Itt halt meg Balassa Bálint. Innen indult Bottyán, a kuruc-generális Rákóczi zászlaja alá. A viharos múltat élt Esztergom ma csendes vidéki városka. Nagyon lassan fejlődik. El van temetve nagy múltjában. Csak ilyenkor augusztusban elevenedik meg, mikor meglepi a látogatók raja. Augusztus 15-ikén István király megkoronázásának ünnepét üli a város, amely alkalomból az idén különösen díszes program van összeállítva. Már 14-én este kezdődnek az ünnepségek, amikor a várhegyet kivilágítják és zenés takarodó van a városban. 15-én pedig ünnepi istentisztelet, utána zarándoklások az emlékhelyekre, valamint különböző sport és népjátékok. Mindenfelől klilönvonatokkal érkeznek a látogatók az ország minden tájáról, hogy szomorn sorsukban kissé megedződjenek. Borsósi Bálint. Riport az ősi magyar királyvárosból A régi és a mai Esztergom — Az augusztus 15-iki nagy ünnepségek — A P. M. H. tudósítójától. — Eedd, 1926 augusztus 17. Hová mész, ember!.,. Irta: Somlyó Zoltán. Hova mész: ember! Merre? Meddig? Látsz-e valahai célt, határt? Szép életet? Vagy szép halált? Hisz oka volt, hogy megszülettél! Valami terv, valami cél... A lelked mélyén vájj* mi él? Először kőhaltát ragadtál, gyilkoltál embert, állatot — s nem éreztél utálatot. Aztán a meggyfa fütykös ágát használtad védelem gyanánt. És ittál vért s ettél banánt. És — emlékszel még — hogy* örültél, mikor kezednek müve lett, hogy a tüzszákra született?... S lassan kígyóit a szived is s széttárult a fény feletted s állatmivoltod levedletted ... S most, ember, nézdd meg önmagád! Eltévedtél... visszafutottál... Isszonyu, hogy hova jutottál!... Hiába volt a tűz, a víz! A kő, a vas, a szív, a lélek!..# Szégyen lem, hogy melletted élek! Inkább a rengeteg öles! Inkább vadul rohanjon ránk a duvad s az orángutáng! És minden ocsmány dög s barom? Megment egy fontnyi jó serét. De ellened már mi se véd!... Nézz fel a napba: hogy* világéi! Isten lámpája megmutat 6ok áldott, boldog-jó utat! Szaladj a kertbe, ásd, kapáld meg! Tűrj verejtéket, dolgos kint. S este szagold a kankalint. És hófuvásos, durva télben tapaszd be jól az ablakot és válogass tarka babot. Álmodj angyallal s ördögökkel és újra béke lesz veled... Csak embervoltod ne feledd... — Szerkesztőségünkből. Dzurányi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője kétheti szabadságra távozott. Távollétében Forgách Géza felelős szerkesztő helyettesíti. — A közmunkaügyi miniszter fogadónapja. Wernzl Roubik közmunkaügyi miniszter szerdán, augusztus 18-án nem tartja meg fogadónapját — Körmendy-Ékes Lajos Veszprém-vár- megye főispánja. A budapesti sajtó közlése 'szerint Horthy Miklós kormányzó Magyar Károly dr. Veszprém-vármegye főispánját buzgó szolgálatainak elismerése mellett saját kérelmére felmentette és helyébe a vármegye uj főispánjául Körmendy-Ékes Lajos dx.-t nevezte ki. Amilyen nagy veszteségnek érezte Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar közvéleménye Körmendy-Ékes Lajos távozását, épp oly nagy örömmel értesül most fő- ispáni kinevezéséről, amely méltó lehetőségeket nyújt kiváló képességei számára. — Jánoska dr. püspök Svájcba utazik. Jánoska György dr., a tátraaljai ág. ev. egyház- kerület püspöke, augusztus 23-án Bernbe utazik, ahol a csehszlovák köztársaság összes ág. ev. egyházai képviseletében a keresztyén világkonferencia végrehajtóbizottságának üléséin vesz részt. — Csehszlovák képviselők jugoszláviai útja. Hétfőn délelőtt Malypetr elnökletével a képviselőházban a parlament és szenátus tagjai közül többen összegyűltek és jugoszláviai utazásuk részleteit tárgyalták meg- A küldöttség augusztus 29-én indul útnak. — Rabindranath Tagore Prágába is eljön. Berlinből jelentik: Rabindranath Tagore, az ismert indiai költő, szeptember 1-ig marad Berlinben, ahol a birodalmi elnök vendége. Berlin utón Tagore Frankfurt a—M., Hamburg, Darmstadt és Prágában fog előadást tartani bengál és angol nyelven. — Plébánosi áthelyezés. Rozsnyóról írják: Korponay Géza gácsi r. kath. káplánt Sz okolo vszky Bence nyustyai plébános helyettesitésére Nyustyára helyezte át a rozsnyói egyházi főhatóság. — Újabb jelentkezés a magyar újságírók szindikátusába. Jarno József, a Kassai Napló munkatársa, a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusába való felvételét, kérte. (Kérjük e közlemény szives átvételét.) — Kán tor tani tóválasztás. Rozsnyóról jelentik: Valgon Dezső ocsovai tanítót a pelsőd Tóm. kath. hitközség kán tor tanítójává választó- '
