Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-17 / 185. (1223.) szám
^l«ŰM^\«k^RHIRLAE Kedd, 1926 augusztus 17. uA^AAágtugv^A.: MBMS^ A i UUUMANY Uj REKUESEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról kiflii, rí tenger* ei*éi& alakulása Utánnyomás tüc A mélységmérések adatai alap'ján fokozatosan kezdett a tudomány előtt kialakulni a tengerfenék alakulásának képe. Általánosságban a mélységmérések azt mutatják, hogy a nyiit, szigetekkel nem tarkázott Óceán talaja csaknem teljesen vízszintes, természetesen vannak rajta szelíd hajlású küszöbök s ugyanilyen teknőszerü bemélyedések is, amelyek rendszerint igen nagy kitérjedésüek. A régebben feltételezett óriási kiemelkedést! hegységeket a mérőón seholsem találta. A tenger sok helyén mindenesetre vannak vulká- nos természetű kiemelkedések, vagy korallszi- geteket tartó felnyúló oszlopok, de összefüggő kiemelkedéseket, hatalmas lánchegységeket, minők a kontinensek testét pántolják át, sehol sem találtak. A tenger alatti vu1- kánok emelkedése meredekebb, mint a szá- razfödieké, hajlásúk igen gyakran 30 fokos is, azonban ilyen tengeralatti vulkánt idáig mindössze néhány tucatot ismerünk, ezeknek legnagyobb része a déli Csöndes Óceánban van. a Samoa-szigetektől nyugatra. Az óceánok fenekén bemélyülő tekrők hajtása legfeljebb 7—8 fokos. Az óceánok szegélyén, hol a szárazföldek pereme merült tulajdonképpen • viz színe alá, a 200 méter mélységben húzódó úgynevezett selfen, gyakran találnak olyan felszíni formákat, melyek a föld felületének egyenetlenségeire emlékeztetnek. A sok mérési adat ellenére még mindig nem volt a tenger talajáról olyan megbízható térkép, minő a szárazföld felületéről, amely az első rátekintésre megmondaná, hogy a tenger egy tetszés szerinti helyén milyen a talaj alakulata. Ezen kívül is még sok kérdés megoldatlan, igy például megoldatlan még az Atlantisznak problémája is, annak a feltételezett hatalmas földrésznek, amely a harmadkorban mint óriási sziget emelkedett volna ki az Atlanti Óceánból Európa és Amerika között s egy természeti katasztrófa következtében el- sülyedt. A tengeri mérések idáig nem mutatták ki az Atlantisz nyomait s mint megírtuk, a Wegener-elmélet, amely Európa, Afrika és Amerika egykori kontinentális összetartozását hirdeti, határozottan ellentmond egy ilyen közbeeső kontinens lehetőségének. Természetesen mindaddig, amig a tudomány csupán a mérőónra volt utalva, legyen az a legtökéletesebb szerkezetű is, gondolni sem lehetett arra, hogy annyi mérést eszközöljenek, amennyinek segítségével a tengerfenék tökéletes térképét el lehetett volna készíteni. A mélységmérésre uj s egyszerűbb eljárást kellett találni. Ez meg is történt a világháború alatt, amikor olyan eszközt kellett keresni, hogy a felszínről nem látható tengeralattjáró mélységét megállapítsák. A felfogott hanghullámból csaknem tökéletes pontossággal meg tudták állapítani a mélységet, melyben a tengeralattjáró haladt. C. Hayes, az Egyesült Államok tengerészeti mérnöki iskolájának kiváló fizikusa, azután megkonstruálta a hangmélységméröt, amelynek segítségével néhány perc alatt pontosabban meg lehet határozni a tenger mélységeit, mint addig a mérőónnal három óra keserves munkájának árán. Az uj mélységmérő a tenger mélységeinek meghatározására a hanghullámoknak a vízben való ismeretes terjedési sebességéből indul ki. A hajó fenekéről kibocsátanak egy hullámlökést, amelyet azután a tengerfenék visszaver, a kiküldő helyen azután a mélységmérő pontosan regisztrálja a visszhang megérkezésének idejét. Ennek ismeretében a tenger mélysége egyszerű számítással meghatározható. A tengert átszelő hajó sok ilyen hanghullámot bocsáthat ki s igy egyszeri átutazásával pontosan megállapíthatja a tengerfenék alakulását s igy a tengerfenék térképét is. Az amerikai tengerészeti hivatal meggyőződve az uj találmány fontosságáról, a Stewart torpedórombolót a newyorki kikötő bői, mely Khode Islandon fekszik, kiküldte Gibraltárig. A hajó naponkint átlag 100, ösz- szesen 900 mérést végzett 16 métertől 5850 ig. Megállapították, hogy Newport közelében a mélység körülbelül 5000 m. s kis ingadozásoktól eltekintve anyaimnnyi marad az Azori szigetekiig. Ott óriási hegységek emelkednek fel, melyeknek csuc°ni ktornr,1'kr'drte'k a viz tömegéből s az Azori szigeteket alkotják. (Talán itt volt az Atlantisz?) Az Azori szigetek után nyomban nagy mélységre szakad le az óceán feneke s a hangmélységmérő 5850 métert mutatott, majd egynéhány erős ingaMünkács, augusztus 16. (Saját tudósítónktól). A P. M. H. juidus 19-iki számának vezetőhelyén Franciscy Lajos dr. keresztényszocialista szenátor a kato- rhius autonómia kérdésével foglalkozott s az au.zilálnia jelenleg megvalósítható szervezeti formáját a hitközségi tanácsokban jelölte meg. Tekintettel Ruszinszkó katolikusságának speciális egyházközigazgatási helyzetére (a szatmári egyházmegyéhez tartozik), a hitközségi tanácsok ügyében kérdést intéztünk Ruszinszkó katolikus közéletének egyik vezető egyéniségéhez, aki a következőkben nyilatkozott: — A bitközségi tanácsok szervezése nagyon helyes dolog volna, elsősorban azért, mert az itteni katolikus hitközségeiknek a különböző vallási tanok terjeszkedési offenzi- vája miatt is veszélyeztetett a helyzete. Az itteni katolikus társadalom, Ungvárt kivéve, megdöbbentően szervezetlen. Olyan városokban is, ahpl hatalmas katolikus hitközségeik vannak, sem a hitéletet, sem a vallásos kultúrát ápoló katolikus intézmények, egyesületek nincsenek. Nincs természetesen semmilyen katolikus charitas-mozgalom sem. — A megrázkódtatások, amelyek pénzügyileg érték ezt a területet, nem hagyták érintetlenül a hitközségek vagyonát sem. A hitközségek papjainak s általában a hitközségeknek pecuniális helyzetük itt sokkal rosszabb, mint Szlovenszkón. Általában a katolikus társadalom is szegényebb. Mindezekre való tekintettel szükség volna szervezett, észszerű hitközségi politikára. — A hitközségi tanácsok megszervezése lehetővé tenné, hogy a biztos alapokon nyugvó megyei, illetve országos tanács irányitó egyházközségi politikát inaugurálhassom. Sehol nincs olyan szükség erre a szervezkedésre, mint éppen itt Ruszinszkóban s ha az illetékes körök a felvetett eszmét magukévá teszik, úgy ennek a területnek katolikus társadalmát s annak vallásos életét meg fogják ezzel erősíteni és megvalósulhatnak majd olyan tervek is, amelyek másutt mindenütt régen a megvalósulás stádiumába jutottak, itt pedig még mindig az álmok világába tartoznak. Stresemann össze akarja kapcsolni Németországnak a Népszövetségbe való belépését a rajnai megszállás redukciójával Berlin, augusztus 16. (A P. M. H. rendes tudósítójától.) A német külügyminiszter a politikai szezon megindulásakor — néhány nappal ezelőtt — tárgyalásokat indított meg a fennálló rajnamenti megszállás csökkentésére vonatkozóan. A megszállás kérdése előreláthatóan szóba kerül majd az augusztus vége felé Genfben ülésező népszövetség előtt is és egyik legfontosabb témáját fogja képezni — a tanácsülések betöltése és Németországnak a népszövetségbe való belépése mellett — a megbeszéléseknek. A párisi német követ, Hősek, a napokban átnyújtott egy memorandumot a francia kormánynak, amelyben részletesen le vannak fektetve a német kívánságok. Eszerint Locarnóban megállapodás jött létre Németország és a szövetségesek között, hogy a Rajnavidéken — a még megszállás alatt lévő második és harmadik zónában — a francia és angol csapatok létszámát a háború előtt ott állomásozó német gamizőnok erősségére fogják csökkenteni. Terminus nem került szóba Locarnóban, de a memorandum szerint a német kormány nemsokára bekövetkező időpontra gondolt. Ellenkező esetben nem volna sok értelme a többi loear- nói megállapodásnak sem, az ott kialakult uj politikai együttműködési elveknek sem. Németország a mai 85.000 körüli létszám 50.000-re cvaló csökkentését kivánja, azonfelül a csapatoknak egy, vagy egymáshoz közeleső több gamizonban való koncentrálását és az eddigi rendszernek — a nagy területre való szétszóródásnak — megszüntetését. A háború előtt — a németek szerint — jelentősen kisebb birodalmi katonaság tartózkodott a szóbanforgó területen. Legnagyobb gamizon a mostani zónában Koblenz volt 9000 emberrel, utána Aachen következett 2400, Jü- lich 900 és Dietz 700 főnyi legénységgel. A jelenlegi harmadik zónában 9000 emberrel Trier vezetett, Germersheim követte 3000, Worms és Wies- baden egyenként 2000 és Zweibrücken 1500 katonával. A többi helységben néhány száz, vagy' néhány tucat gyalogosból álló csapat tartózkodott. Tehát elsősorban néhány nagyvárosra koncentrálódott a katonaság elhelyezése. A franciák és angolok viszont mintegy százötven városra és városkára decentralizálták a megszállást, amivel elsősorban esetleges német csapatkiképzéseknek, fegyverkezéseknek, katonai érdekli építéseknek akarják elejét venni. A német memorandum felemlíti, hogy a 85.000-es létszámon kívül műszaki csapatokat a hozzájuk tartozó technikai berendezésekkel — tankok, repülőgépek, léghajók — is elhelyeztek a Rajna mentén, ami azután tökéletes ellentétben áll a háboruelőtti német állapotokkal. A memorandum végül a megszállás „láthatatlanná tételét" kivánja, tehát a tisztikar és a legénység minél kisebb mértékű érintkezését a lakossággal Látnivaló, hogy a német külügyminisztérium szisztematikusan dolgozik és — külsőségekben is — a bókeviszonyok helyreállításán és az elveszített háború kellemetlen emlékeinek egy árnyalattal rokonszenvesebbé való tételén. Ezzel kapcsolatban jegyzi meg a párisi Liberté, bogy Stresemannt a német nép nemsokára nyugodtan megtisztelheti a „nagy felszabadító" névvel: „a versaillesi komplikált csomókat szétrágat-ta egy patkánnyal és ezt a patkányt Locamónak hívják..." A Liberté szerint Stresemann ügyes diplomáciájának nyilván sikerülni fog nem csupán a megszálló csapatok redukálását, hanem időelőtti végleges kiürítést ás elérni. Erről egyelőre ugyan még nincs szó, annál kevésbé, mert a Temps például — a Libert érvel ellentétben — a német diplomáciáról kevésbé udvariasan emlékezik meg és nézetéhez a francia sajtó jelentős része csatlakozik. A T-emps azt kivánja, hogy a német kormány részéről több tapintat és mérsékletesség nyilatkozzék meg, mint eddig. A lap tiltakozik ellene, hogy a német külügyminisztérium igy érveljen: a locamói megállapodások több garanciát nyújtanak a kölcsönös biztonság számára, mint a Rajnavidék megszállása ... Soha nem ismerték el a szövetségesek, hogy Lo- carnó bármiképpen is a versaillesi békeszerződést helyettesítené. Ellenkezőleg — argumentál a Temps —, kijelentették Locarnóban, hogy az ottani események semmiképp sem érinthetik a versaillesi paragrafusokat. „Á megszállásnak biztonsági szempontból fenn kell maradnia .. Nem kétséges, hogy Németország Genfben a népszövetségbe való belépésre vonatkozó vitát össze fogja kapcsolni a megszállás kérdésével. A Daily Telegraph — amely tudvalévőén közel áll az angol külügyminisztériumhoz — szerint Németország remélhetőleg nem ringatja magát abban az illúzióban, hogy a szövetségesek számbajövő koncessziót tehetnek a Rajna-rezsimre vonatkozóan. Annak ellenére, hogy a német jobboldali pártok ezektől a koncesszióktól teszik függővé kormányuk támogatását a népszövetségbe való belépés kérdésében. Briand nemrég azt mondotta Idősebnek, hogy a megszállás redukcióját szívesen keresztülviszik, ha a német kormány a Rajnavidéken minden nacionalista demonstrációt erélyesen beszüntet. Amire persze alig gyakorolhat a német kormány befolyást és ezt — propagandaszempontokból — meg sem tenné. A helyzet az, hogy mindkét oldalról hangsúlyozottan ragaszkodnak álláspontjukhoz. Valószínű, hogy a francia intranzigews állásfoglalásban az uj francia miniszterelnöknek, Poincarénak is réme Magyar, román, angol stb. utlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggé eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. van, aki ilyen értelemben gyakorolt befolyást külügyminiszterére. Hiszen Briand nemrég még igen engedékeny hangulatban voltStresemannak a kabinet előtt tartott expozéjáról szóló tudósításokban egy ballon d’essay is szerepel: a népszövetségi felvétel iránti kérvény esetleges visszavonásától beláthatatlan következményeket lát előre a német sajtó. Ilyen lépésről persze egyáltalában még nincs szó, de a másik oldalra való tekints*tel — úgy látszik — nem árt erőteljesebb ujságnyelvezethez folyamodni. Berend Pál. Kútba esett az ungvári „Kulturpalota“ ügye Az általános felzúdulás elsöpörte a „Prosvita“ 4 akcióját Ungvár, augusztus 16. (Ruszinszkói szerkesztőségür-ktől.) Megírta a P. M. H., hogy az ungvári Kossuth- (most Masaryk)-teret a Prosvita kulturegye- sület egy felépítendő kultúrpalota céljaira kérte. A fővárosi kormánybiztos ankétet hívott össze ebben az ügyben, amely elvben hozzájárult a Kossuth-térnek átengedéséhez. Tekintettel azonban arra, hogy ez a tér a városnak egyetlen nagy tere, melyre igen sok esetben szüksége van, de meg a vásárok megtartásánál is nélkülözhetetlen, Ungvár őslakossága egyöntetűen áldást foglalt a tér beépítésének terve ellen. Mikor az ügy nyilvánosságra került és a kiskeres&edők és kisiparosok megtudták, hogy a Kossuth-térről a piacot is a városon kívüli vásártérre akarja a városi tanács kihelyezni, a tér megmentése érdekében küldöttség ment és memorandum memorandum után készült. Komplikálta a kérdést az is, hogy az állam egy uj országutvonal építése céljából a térnek egy jelentős részét akarja lefoglalni, úgyhogy a tervezett kultúrpalota már emiatt sem emelhető oda. Közben ismét felszínre vetődött az a terv is, hogy Ungvár városának rossz, majdnem használhatatlan színháza helyett erre a térre modem, a város követelményeinek megfelelő színház építtessék. A város szépítésével törődő körök ezt a legutóbbi tervet rokonszenvvel fogadják, mert a tér szépségét ez a színházépület nagyban emelné, anélkül azonban, hogy abból jelentősebb helyet foglalna el. A Prosvita látva a minden oldalról ellene zuduló nehézségeket, ismét elállt azon szándékától, hogy üzleti érdekeivel oly ügve- sen összeegyeztethető kulturterveit a Kossuth- tér felhasználásával vigye keresztül. — Az orosz forradalom írói és filmjei. A Nyugat augusztus 16-iki száma Bonkáló Sándor egyetemi tanár és Kassák Lajos tollából két érdekes cikket közöl az orosz forradalom íróiról és filmjeiről. A szám az uj orosz írók közül bemutatja egyszersmind a nagy tehetségű Borisz Piltnjáknak „Ezer év" c. novelláját. A filmcikk azt a hat orosz filmet ismerteti, amely eddig Európába került. Ignotus „Művészetek és lehetőségek" címen folytatja Neo-Vo'jtináját, Braun Róbert „Oligarchia a demokráciában" címen a diktatúra problémájához szól hozzá, Elek Artúr az elhunyt nagy magyar épitőmüvészről, Hauszmann Alajosról irt tanulmányt. Hevesy Iván Budapestre, került filmuidon- ságokkal foglalkozik. A szám szépirodalmi részében Füst Milán szatirjátékát olvashatjuk (Atyafiak és a nő), továbbá Bárt a Lajos novelláját (Az asz- szony a Napba megy], G ellért Oszkár versét (Asz- szonyok, mit visztek magatokkal?), Kosztolányi Dezső „Édes Anna" és Maxim Gorkij „Az Artamő- novok" című regényét. A gazdag szám ára, amely Simkovics Jenő festőművésznek a Nyugat számára készült önarcképét is közli, fO korona. Negyedévi előfizetés 55 korona. Főbizományos: „Novina". Bra- tislava—Pozsony, Kapitülská 2. Kapható minden könyvkereskedésben. dozással felemelkedik a talaj a gibraltári partokig. Miután a Stewart eredményei nagyon kielégitők voltak, az amerikai tengerészet a Hull és a Dorrey torpedórombolót a Csöndes óceánra küldötte ki. Ez az expedíció idáig megállapitotta, hogy a kaliforniai San-Diego- tól délnyugatra 160 km. távolságban a tenger talaján egy eddig ismeretlen hegylánc húzódik. Ha a Csöndes óceán mélységeit földerítik, a többi tenger kerül .sorra, mígnem a tenger fenekének alakulását éppen olyan jól fogjuk ismerni, mint a szárazföldét. Ez a legközelebbi évek tudományos munkájának feladata lesz. (Folytatjuk.) Ruszinszkóban is ki keli építeni a katolikus hitközségi tanácsoka Franciscy Lajos dr. szenátor vezércikkének ruszinszkói visszhangja így fiatalít és szépít a j S OGTíll! etetne Borai! púder Corall-szeppan FőlornkM n C. S. R. részére: Vörös Rák gyó^ytár, Brafcíslava.
