Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-15 / 184. (1222.) szám
2 1926 augusztus 15, vasárnap. Viszontlátásra Géniben i Meghívás Ivánka Milán és a Národny Dennik szerkesztői számára Ivánka Milán dr., aki újabban a íasciz- mus vizein evez, rassz néven vette Szüllő Gézának ezt a kijelentését: „Mert nem feledhetem el soha, hogy ha Magyarország nem is államom, de vérem,'* És annyira felháborodott rajta, hogy Szüllőnek mandátumától való megfosztását követelte a fascísták legutóbbi kassai gyűlésén. Igazán nem értjük ezt a nagy felháborodást. A cseh szlovákiai magyarság nagyon jól tudja, hogy a csehszlovák köztársasághoz tartozik, annak polgára és államával szemben kötelességei vannak, de úgy véli, hogy e kötelezettségekkel nem ellenkezik, ha a magyar nemzet hü fiának vallja magát. Ez az értelme Szüllő Géza kijelentésének és azzal minden becsületes magyar ember azonosítja magát. A nemzetünkhöz való törhetetlen ragaszkodást éppen azoknak nem volna szabad rossznéven venniök, akik — mint a fascísták — a nemzeti érzésre esküdtek föl. Hasonlóképpen nem értjük, hogy egyes cseh körök miért izgulnak amiatt, hogy Szüllő résztvesz a különböző nemzetközi kongresszusokon. A népszövetségi ligák kongresszusai a legnagyobb nyilvánosság előtt folynak le; a cseh sajtó részletesen beszámol mindenről, ami ott történik és Slavik miniszter ur, Brabec és Baxa szenátor urak bizonyára nem vennének részt rajtuk, ha állam- ellenes üzelmek folynának ottan. A kisebbségi kongresszusról is részletesen szokott beszámolni a prágai sajtó; a külügyminiszter német lapja tavaly az elismerés hangján nyilatkozott róla; a kongresszus elnöke szláv ember, miért félnek hát tőle? Úgy látszik azért, mert nem szoktak újságokat olvasni és nincsenek informálva a dolgokról. De akkor hát miért avatkoznak olyasmibe, amihez nem értenek? Ugyanezt kell kérdeznünk a Národny Dennik cikkíróitól, akiknek ugyancsak fájhatnak a Szüllő külföldi sikerei, mert ők is mandátumának elkobzását ajánlják a kormánynak. Ez az óhajtásuk persze nem fog beteljesedni, mert hiszen a keresztényszocia- liata f)árt elnöke azért kapott mandátumot, mert minden törvényes előfeltétele megvan hozzá. Különben meginvitáljuk a N. D. szerkesztőit: jöjjenek el augusztus végén Genfbe és nézzék meg, hogy mi történik a kisebbségi kongresszuson. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha résztv ennének rajta, soha többé nem beszélnének ál Lám ellenességrö 1 és hasonló szörnyűséges dolgokról. A viszontlátásra Géniben! A kényszernyugdijas Gajda évi hüszonkétezer korona nyugdijat kap A voü generaSlsszfimus sorra perli a lapokat — A harmincnégy évi szolgálati időből csak tizet számítottak be neki A Károd Syrcvy nemzetvédelmi miniszter elten Prága, augusztus 14. Gajdát végérvényesen eltávolították a hadsereg legmagasabb pozíciójából. A nemzetvédelmi minisztérium az orvosi felülvizsgálat alapján Gajdát nyugdijállományba helyezte. Ezzel tehát befejeződik egy szédületes forradalmi karrier. Harminchat évvel elérte Gajda alias Geidl a legmagasabb pozíciót, hogy onnét makkegészségesen, az orvosi vélemény szerint azonban „teljes testi .és szellemi kimerültség" miatt a szürke nyugdíjasok sorába bukjon. Gajda nyugdija A német Geidlből lett csehszlovák Gajda tábornok ma még csak 86 éves és mint ismeretes, háborús és legionista éveinek háromszoros beszámításával eddig már 34 szolgálati éve volt. Most ellenben, hogy kényszernyugdijba küldik, nem számítják be neki az összes szolgálati éveit, hanem csak tiz évet. Ez az eljárás megfelel a kény- szernyugdijaztatásról szóló rendelkezéseknek. Gajda ezek alapján tehát csak 22.000 korona évi nyugdijat kap. A nyugdíjazott tábornok perel Gajda az ellene Intézett támadásokkal szemben eddig nem védekezhetett, mert a katonai előírások szerint ügyének elintézéséig arra nem kapott engedélyt. A Národni Listy most arról értesül, hogy Gajda mindazok ellen, akik őt becsületében megtámadták, ügyvedje, Adamek Károly dr. utján benyújtotta a becsületsértési vádkeresetet. Elsősorban perli Kratoohvil őrnagyot, aki őt azzal vádolta, hogy a cári aranykészletet ellopta, azonkívül mindazon lapokat, amelyek becsületében megsértették. A Gajda-ügy ezzel tehát teljes egészében a nyilvánosság elé fog kerülni. Sajtóvisszhang Gajda nyugdíjaztatásáról A polgári sajtó legnagyobb része megnyugvással veszi tudomásul az ügy adminisztratív elintézését. Az agrárius Venkov azonban ezzel kapcsolatosan élesen lámadja a nemzetvédelmi minisztériumot s azt kérdezi, hogyan lehetséges az, hogy a bolsevik! Rudó Právo már tegnap reggel a legrészletesebben informálva volt a hadsereg bizalmas iratairól. A Rudé Právonak tehát kitűnő összeköttetései vannak fontos állami hivatalokkal, amelyek a nemzetvédelmi minisztérium (ajtóOsztálya utján Gajda sZuperarbitrálásáról csak tegnap este adtak ki hivatalos jelentést, vagyis huszonnégy órával később, mint ahogy ez a hir a bolseviki Rude Práróba került. A Venkov bejelenti, hogy a polgári pártok emiatt felelősségre fogják vonni ezeket a hivatalos köröket. A néppárti Lidové Listy azt írja, hogy a tábornok körüli harc elsősorban politikai harc volt egyes személyek és frakciók között, amelyek hatalmukat akarták megmutatni. Azonban a nép nem fogja tovább is tűrni ezt a titkos diplomáciát. Az iparospárti Reform*, szemére veti egyes lapoknak, hogy ezek monopolizálták maguknak az állam vezetést. A köztársaság még tulfiaíal ahhoz, hogy még néhány ilyen esetet elviselhessen. A külföld különös véleményt alkothat magának a köztársaságról, ha olvassa, hogy milyen kampány folyt le a vezérkari főnök ellen. Ez különböző káros kombinációkra adhat alkalmat, Azonban megelégedéssel állapítja meg, hogy a nép ezt az affért nyugodtan Ítélte meg és nem hagyta magát elragadtatni. A nép pozitív munkát és biztosított rendet akar. A nemzeti demokrata sajtó (Národni Listy és Národ) nem látja még befejezettnek az egész ügyet s bejelenti, hogy pártja az esetet a parlament elé viszi. A Samastatttost pedig azt írja, hogy a Karlik-féle röpirat sok embernek a politikáját leplezte le. Világosságot derített Benes esetében, Stribrtiy ügyében és a Gajda-afíérban is. Csak egy kérdés maradt homályban. Syrovy miniszter szerepe mint légionistáé és mint Gajda kollégáé, mert hiszen ő játszotta az egész Gajda- afférban a főszerepet. A Národ ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy minden miniszternek, akár katona, akár civil, jogában áll lemondani, ha a reszortjában olyan esetek játszódnak le, amelyek erkölcsileg felháborítják őt, vagy amelyekkel nem ért egyet. Franciaország aj angorai követe London, augusztus 14. A Daily Tele- graph. diplomáciai levelezője jelenti, hogy francia diplomáciád körökben leginkább Franklin-Bouillon és Henry de Jouvenel nevét hozzák kombinációba az angorai követség betöltésével kapcsolatban. Jouvenelnek azért vannak kilátásai, mert a sziriai hatá- jrok kérdésében a Törökországgal való tár- I gyalusok folyamán nagy eredményeket ért el. Gödöllőn Irta: Fáy Ilona. I. A tikkasztó augusztusi meleg ráfeküdt az erdő portól szürkült lombjára. Tompa némaság szállt a mozdulatlan természetre. Madár nem Csicsergett, harkály nem kopá- csolt, itt-ott egy dongó repült át a levegőn, hogy fáradtan hulljon a hőségtől perzselt fü közé. A költő is fáradtan, valami belső ingerültség szinte öntudatlan érzetével hevert a füvön. — Mit haraptok engemet. „Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet** — ötlött koronként eszébe, de úgy érezte, hogy a ,ykor- látalan természet** is, melynek vadvirágának vallotta magát, rosszindulatot lehel feléje a tikkasztó hőséggel, mely lassan kábulatba fullasztotta ingerültségét. Meddig fekhetett így? Talán soká. Félálom szállt szemére, halkan megenyhitve, s Eteike emlékét idézve fel lelkében. Egyszerre mintha enyhe kéz végig simította volna homlokát, a levelek halk bizalmas suttogásba fogtak. Felnyitotta szemét. Álom kápráztatta-e, vagy égi tünemény szállt le hozzá, hogy vigaszt, biztatást hozzon neki keserügésében, elhagyatottságában, szenvedésében? Vagy Eteike jött el hozza? A megsiratott, annyiszor hivott, sirlakó Eteike? Nem lehet az. Ez a látomás -- vagy ez a leány, aki előtte áll arany hajkoronájával, melynek napsugár szőtte szálai oreolként ■repdesik körül gyöngyházszin arcát, nem az Eteike bánatos szemével néz a távolba, hanem várón és hívón, mint az örök asszony, az Örök jövendőbe, alakján nem a szelíd megadás, az élettel való leszámolás nyugalma leng, hanem a lüktető élet, az örömök Ígérete, a szerelem sejtése remeg. Amint reszkető orrcimpákkal szívja magába az üde fuvalmat, mely átsuhan a levegőn, s felébreszti az erdő megnémult világát, nem Eteike és mégis olyan, mint a százszor elképzelt, soha sem feledett leány. Testvére-e? — Barátnője? — kit ide küldött hozzá? Nem mert mozdulni, hogy el ne riassza. Halk léptekkel közeledett a beesteledés Mise, s az erdő kórusa ezer madártorokból himnuszt zengett üdvözlésére. A fiatal leány megfordult és halk léptekkel ment odébb a selyemmé aszott füvön, fehér ruhája még elő- elő csillant a fák közül, biztatást intve a költő felé. Azután eltűnt. Ki volt hát? Petőfi felugrott és könnyű léptekkel ment a városba vivő utón. Lóiké borúját, gondolatai tépett, szürke fátyolét már csak a szőke leány hajkoronája aranyló szövevényén keresztül, mintegy a múltban látta. Érezte, hogy lelke többé nem „bolyongó hontalan madár" mert célja van, útja, melyen haladni akar: megkeresni az erdei jelenséget, az ólő Etelkát. Sietve ment fel a lépcsőkön, — házigazdája Erdélyi Ferenc tiszteletes ur házához, s a tornácon egy fehér alak jött elé, feléje nyújtott kézzel — az erdei látomás. — Már rég óhajtottam önt ismerni, szólt a legzengzetesebb magyarsággal. Petőfi a boldogságtól és bámulattól szótlanul állt, csak keze reszketett meg a leányéban. ■■■■■■■nBBaaaBBMMBMBHnB — Mily felemelő tudat lehet, hogy egy ország lelkét meg tudja remeghetni verseivel, kezdte ismét a leány. — Felemelő az, ha ilyen ajkakról hangzik az elismerés, felelt a költő a leány szemébe nézve, az elébbi szavak által az önbizalom pilléreire állítva. — Boldog lehet, hogy tolla annyi szépséget fakaszt, s annyi szív megdobog szavára, kapta fel a szót a leány. — A legfőbb boldogság, ha szavam elér az ilyen szívhez, felelt Petöji^s lángoló szeme a leány tekintetét kereste. De az pirulva hajtotta le fejét, s elfordult egy kicsit. Az útról esti zajok hangzottak fel a már homályban lévő vadszöllő rámázta tornácra, melyen kényelmes szalmafonásu karszékek terpeszkedtek. Messziről egy kolomp hangja kongott bele a pásztorfurulya halk, bánatos sirámába, a tornác melletti gyepben szent János bogarak gyújtottak apró lámpásokat, s halk tücsökszó hálálkodott nekik. Ma már egyszer Egeriaüa'k, Astarte- nek — — Ételkének láttam, szólt Petőfi, amint leültek egymás mellé. A tiszteletesné házi gondjai fonalát ment legombolyítani, a tiszteleteis a faluban járt. Retten voltak. — Hol? kérdezte a leány. — A haraszti erdőben. Egy tisztáson állt, s nézte a felhők játékát. Eleinte nem tudtam égi jelenség, vagy élő asszony-e, aki előttem áll; vagy ... Bizonyára sejtelme sem volt róla, hogy valaki nézi. — Nem egészen úgy van. Nem láttam ugyan, de éreztem, hogy nem vagyok egyedül, s menekülnöm kell, felelt a leány félig tréfásan. — Menekülnie? Miért? kérdezte Petőfi. — Mi nők mindig elmenekülünk az ismeretlen elől, még ha néha — vágyjuk is, folytatta a leány vidáman. —' S az ismeretlentől való félelem űzte el, vagy a vágya vitte odébb az ismeretlen felé? A költő már megtalálta biztonságát. Szálltak a szavak köztük ide-oda, mint lepkeszárnyon hordott virágillat, egy bekapcsolódva mint gondolatfonta lánc, mint egymáshoz fűzött gyöngyszemek, igaz Gyöngysorokká változva a költő képzeletében. Petőfi e naptól fogva sűrűn eljárt Med- nyánszky János házához, a kastélyba, melyben a Grassalkovics jószágigazgatója Gödöllőn lakott leányával, a bájos szép Mednyánszky Bertával. Uj, ismeretlen világ volt ez számára. A zöld zsaluk beárnyékolta, hőségtől vastag falak óvta tágas szobáit kényelme, meghittsége, a gyönyörű leány közelsége, kiből megértés és bámulat sugárzott feléje, soha nem ismert jóérzést váltott ki számára. Szinte elvette szavát, elcsitította dacos keserűségét, megenyhitette heves zordságát. Egy más, egy szelidebb ember vált belőle, a jóság és vidámság e „két égi gyermek" hatása alatt. Halk hangon beszélt, nehogy megzavarja az édes harmóniát, félénken érzett, még csak nem is kért, nem hogy követelt volna, nehogy elriassza a bizalmat, mely odaült kettőjük közé. Verseket olvasott a hazáról, az alföldi rónáról, honfi bujáról, s a leány lelki kincse könnygyöngyökké olvadt fel. Petőfi megilletődötten, szinte félve nézte és nem volt bátorsága a lány könnyeit letörölni. (Folytatjuk.) r V örm<=vL niri/nc cviiL-cArr^ arra’ Il0gy ^omor‘ és bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor közvyilíldv lilílLo oZURjCgC tudomásu, Hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IG M ÁNDí keserűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IG M Á N DI keserűviz elegendő. Kapható kis és nagy üvegben. Szétküldés! hely* Igmáradl keserűviz forrásváMalat Komárom. Árjegyzék Ismétel adóknak kívánatra bérmcnlvc. í CSÍZI-jób-BRÓM-FORDO i Érelmeszesedés Legerős@&s» forrás®!! Érelmeszesedés Csontok, szüleiek és mirigyek megbetegedéseinél, neurasthenia, golyva (struma), angolkór, a központi idegrendszer betegségei, hlidések, izzadmányok, bőrfoajok köszvényes lerakodások, a gyomorsav lúltengése és általában az anyagcsere forgalom zavarainál kiváló gyógyhatású. Jód- és szénsavas fürdők. Hidegvíz és izzasztó kúrák, fénykezelés (quarz) stb. — NAPI ELLÁTÁS szobával együtt 30.- Kc.-tól — Teljes felvilágositássai szolgál I Gyermakok speciális Wrd&ia. A fürdőigazgatóság, Csízfflrdő-Ciz-kupele, i. XVtll.
