Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-13 / 182. (1220.) szám
PÍ^CíAlt/ * tA3üncAR'ÍTLll<lJ^ *.xi&D n/agTroZTOS 19, peilteX. o Az uj illetőségi törvény kiadandó végrehajtási rendeletéhez Irta: Szilárd Marcell dr. II. Már most áttérve az első szakasz harmadik bekezdésére, mely egyeseknek a törvény kedvezményéből való kizárását foglalja magában, szükségesnek tartom a következőket kiemelni. Az a) pont azokat zárja ki, akik a köztársaság biztonsága ellen büntetendő cselekményt követtek el. Minthogy a törvény nem állapítja meg, mely bűncselekményeket vonja e fogalom alá, felette fontos, hogy a rendelet szabatosan mondja ki, hogy ezen rendelkezés csak azokat zárja ki, akik hűtlenség és kémkedés bűntettei miatt még a törvény hatálybalépte előtt jogerősen el lettek ítélve. A b) pont, mely azokat rekeszti ki viszont, kik önként hagyták el a köztársaság +erületét és az ellen ellenséges érzületet nyilvánítottak, -ág teret nyithat kellő végrehajtási utasítás nélkül rz alsóbb hatóságok visszaéléseinek, benső érzelmek, imponderábiliáknak hatóságok által való megállapításáról lévén szó. Elég furcsa is egy ilyen rendelkezésnek felvétele egy „modern" állam törvénytárába, mikor már több mmt 20i/O évvel ezelőtt mondották ki a római jogászok a teteit: „De internis non judicat praetor". — De meglévőn a szakasz, a végrehajtási utasításnak kell enyhítenie ennek a jogi non sens-nek az esetleges élét és ezért kimondandó, hogy az ellenséges érzület fennforgását csak akkor lehet megállapítani, ha a folyamodót a törvény hatálybalépte előtt lázadás büntette miatt jogerősen elítélték. Felveendő továbbá e helyütt még az is, hogy az e pontban felsorolt mindkét tényállad óknak együttesen kell fennállania, vagyis, hogy az önként elhagyás magában véve az illetőt még nem zárja ki a törvény kedvezményéből, sem pedig az ellenséges érzület nyilvánítása egymagában. Ezt annál inkább kötelessége felvennie a minisztériumnak, mert ez a parlament közjogi bizottságának is az álláspontja. A c) pontnak, mely a kiutasitotíakat zárja ki, nem szabad olyanokra vonatkoznia, kiknek kiutasító határozata a törvény hatálybalépte után vált csak jogerőssé, valamint, azokra sem, kiknek fizikailag lehetetlenné tették annak Idején, hogy a kiutasító határozat ellen jogorvoslattal élhessenek. Köztudomású, hogy az 1918—1920. években mindennapos volt, hogy a kiutasító határozat kézbesítésével egyidejűleg az illetőt azonnal a határra szállították, anélkül, hogy alkalmat Adtak volna a határozat ellen jogorvoslattal élni. Ezen akkori jogtalanságot illenék most jóvá tenni.. A d) pont pedig azokat rekeszti ki, kik a köztársaság területén kívül 1918. október 28. után más állam érdekében szolgálatot teljesítettek. E tekintetben szükséges, hogy ezen dátumot a legliberálisabban kezeljék, mert hiszen nem minden volt magyar tisztviselővel közölte a prágai csehszlovák nemzeti tanács mindjárt október 28-án, hogy eddigi lakhelye a csehszlovák köztársaság területéhez fog tartozni. Már most, ha egy volt magyar állami tisztviselő a trianoni béke megkötéséig, híven szolgálati esküjéhez, a köztársaság területén kívül teljesített magyar állami szolgálatot, de a trianoni béke megkötése után legkésőbb 1920. év végéig visszatért a köztársaság területére, nem szabad őt a nemzetközi jognak a régi és az uj Európában egyformán értelmezendő rendelkezései következtében hontalansággal sújtani, főleg akkor, amikor Szlovenszkó területén épp elég állami hivatalnok működik, ki 1918. október 28-ika után még Boszniában osztrák-magyar, esetleg még jugoszláv szolgálatban is működött! Az e) pont végül azokat zárja ki, kik nem tették le az imperium átvételekor azonnal az úgynevezett engedelmességi fogadalmat. Minthogy ezen szakasz rosszindulatú magyarázata oda vezethetne, hogy segítségével egy csomó embert utasítanának el kérvényével, szükséges, hogy a kiadandó rendeletbe felvegyék a közjogi bizottság előadói jelentésének azon részét, mely szerint, ezen pont nem zárja ki azokat, kik az úgynevezett hüségesküt vonakodtak letenni, hanem csakis azokat, kik az engedelmességi fogadalmat nem tették le. Azonkívül a minisztériumnak kell igazolnia, hogy a kérvényezőt felhívták a fogadalom letételére és hogy az azt megtagadta. A negyedik szakasznál elő kell írnia a végrehajtási rendeletnek, hogy a zsupán, amennyiben a kérvényt a limine el akarja utasítani, tartozik azt a kérvény beadásától számított három hónapon belül megtenni és hogy ezen meg nem hosz- szabithatő határidőn túl a kérvényezőt már csak hiánypótlásra szólíthatja fel. Ezen rendelkezés elmaradása könnyen azt eredményezné, hogy a zsupáni hivatalok, melyektől jóindulatot várni nagyfokú naivitás volna, a kérvényeket esetleg csak a kérvény beadását követő második esztendőben utasítaná vissza és igy az illetőt jogai érvényesítésében tartósan gátolhatnák, estleg abban meg is akadályozhatnák. Ugyanezen szakasz negyedik szakaszánál a tanú lakhelye szerinti járásbíróságra kell bízni a kihallgatandók eskü alatti kihallgatásának foganatosítását, mert ez felel meg az alkotmányos elveknek. A törvény nagy hiányát pótolná annak a rendelkezésnek felvétele, hogy senkit addig, míg kérvénye jogerősen elintézve nincsen, az ország területéről ne lehessen kiutasítani! VaTam'nt akkor se lehessen, ha a zsupán az illető kérvényét bármily okból a limine elutasította volna és az illető uj kérvényét a visszautasító határozat kézbesítésétől számított három hónapon belül újból beadta. Éppen a feneketlen magyargyülülVtel eltelt hivatalnokok mostani túlkapásai a kiutalási jog alkalmazása körül mutatják, hogy mily nagy hiba volt ezen rendelkezés felvételének elmulasztása magában a törvényben. Ily rendelkezés hiányában, azokat, kiket mint „külföldieket", bármily tekintetből megtűrtek volna, most, hogy meggátolják itteni illetőségének elismertetését, egyszerűen kiutasíthatnák és a legfőbb közigazgatási bíróság az illető panaszát egy esetleges formahiba miatt elutasítván, a határozat jogerőre emelkednék és kellő rendelkezés hiányában az illető itteni illetőségét többé visszaszerezni nem tudná. Kár volt a jelen törvény kapcsán nem adni meg a legfőbb közigazgatási bíróságnak azon, a jogászok által már régebben követelt jogot, hogy a törvénytelennek tartott és panasszal megtámadott alsóbb fokú határozat helyébe, egy e törvénynek megfelelő újabb határozatot ő maga hozhasson. Szükséges ez, eltekintve az eljárás gyorsaságától, azért is, mert miként azt számos eset mutatja, az alsóbb hatóságok nem törődve azzal, hogy a legfőbb közigazgatási bíróság már kimondta határozatukról, hogy az törvénybe iilköKassa, augusztus 12. A kelteszlovenszkói pénzpiac s általában az adófizetők helyzete egyre vigasztalanabb. Az adók kivetése kártékony módon történt. 1919-ben vetették ki a vagyondézsmát és a legsúlyosabb adókat, mikor a magyar papírok még értékkel bírtak s a csehszlovák korona csak háromszorosa volt a magyarnak. Az adók behajtására most került a sor, amikor a magyar papírok értékben devalválódtak s a csehszlovák korona kétezerszerese a magyarnak: Hogy ez micsoda megterhelést jelent a keletszlovenszkói pénzpiacra, azt nem szükséges bővebben kifejteni. A vagyondézsmát s az 1922., 1923. és 1924. évi adókat most kell lefizetni. Ez nagy katasztrófa, mert a rossz üzlet mellett ezt a kereskedő, az iparos és a gazda képtelen teljesíteni. Maga ez a tény és az általános gazdasági stagnáció a hitelalanyokat nagyon meggyengítette s ezek az okai a keletszlovenszkói pénzpiac éleit elenségének. Keletszlovenszkó fővárosa, Kassa a banküzletek szempontjából lefelé haladó tendenciát mutat. A hanyatlásé ezen a téren egyre szembetűnőbb. Elsőrangú bizonyíték erre nézve a régi kassai pénzintézetek sorozatos koncentrációja s az újonnan bevándorolt Agráma Banka kassai filiálisá- nak nagy veszteséget feltüntető legutolsó mérlege. Ezek á; jelenségek mind azt bizonyítják, hogy' Keletszlovenfezkón sorvadóban vannak a bankok, Kassán pedig a legszembeszökőbb a banküzlefek ágában való visszafejlődés. Fölkerestük az egyik legtekintélyesebb kassai pénzintézet igazgatóját, aki húsz év óta ismeri a kassai pénzügyi viszonyokat s megkértük, hogy nyilatkozzon a bankválság okairól. Informátorunk a kassai pénzpiac súlyos betegségéről a következőket mondotta: — Kassának van oka panaszkodni az üzleti élet s a pénzpiac helyzetével kapcsolatban Aki figyelmes szemmel nézte az elmúlt esztendők változásait, az meggyőződést szerezhetett arról, hogy ez az egykor virágzó üzleti életet élő város miként haladt lefelé a lejtőn s maholnap teljesen halott lesz. A prevrat után sokat hallottuk emlegetni, hogy Keletszlovenszkó metropolisává s üzleti gócpontjává fogják fejleszteni Kassát. A szép ígéretekből nem lett semmi. Kassából tipikus hivatalnok- és katona- várost csináltak, de a kereskedelmi életében visszafejleszleiték. X III. Körmöcbánya, augusztus eleje. Tulajdonképp nincs is benne semmi, az egész egyszerű és gépre megy. Sokkal érdekesebb, hogy a Kálvária-hegy mellett van egy háromszáz éve beomlott óriási akna, száz méter mély gödör, egy egész hegy tűnt el benne, s ott a föld még ma sem nyughat, eygre mozog és idegeskedik, — be akarja tölteni a mélyébe fúrt üregeket, amin kiszívták belőle az aranyat. KiszivtákT mert manapság már nagyon kevés az arany. Azért izgulnak most arra a hírre, hogy a Vollehenné alatt uj gazdag aranyérre leltek, amit érdemes lesz kitermelni s igy megint lesz arany Körmöcön. Hogy mi igaz belőle, nem sikerült megtudnom. Bár mindenki, akinél érdeklődtem a nevezetességek után, a kőedénygyárat, a pipagyárat, no meg a két körmöci magyar festőművész, Her- mély Viktor és Angyal Géza otthonát ajánlotta, — s a két utóbbival szemben most némi lelkiis- meretfurdalást is érzek, hogy az időm kiszabottsága miatt nem kereshettem fel őket otthonukban, ahol ismert és elismert pompás alkotásaik születnek, — engem mint idegent mégis a pénzverde csábított, ahol nagyon szívesen is fogadtak, de jelezték, hogy nem szabad kritikát írnom. Tekintve, hogy ehhez nem is igen értek, zik, ők ugyanazon határozatot újra meghozták. A folyamodóknak meg kellene adni a teljes bélyeg- és illetékmentességet is, miként azt a magyar törvényhozás cselekedte, a tömegésen visszatelepülök honosságáról szóló 1886. évi IV. t.-c.megalkotásánál. 'Végül még tiltakoznunk kell az ellen, hegy a belügyminiszter jogkörét a szlovenszkói minisztériumra ruházza,, át, mert az otturalkodó magyar- gyűlölet mellett, — melyről Törköly dr. is megemlékezik cikkében, — attól a kérvényeic gyors és igazságos elintézését várni nem lehet, már pedig egy gyors és igazságos elintézésre az érdekelteknek az ellenük évek óta folyt illetőségi hajsza után joguk van! — A belügyminiszter képviselője a bizottsági tárgyaláson kijelentette, hogy a belügyminisztérium az utóbbi időben intern rendeletekkel az alsóbb hatóságokat az illetőségi ügyeknek még a jelen törvénynél is liberálisabb kezelésére utasította. Meglátjuk majd a jelen törvény végrehajtásánál, mennyire szabad komolyan vennünk ezen kijelentéseket! A város csaknem húszezerre tehető uj lakosa nem önálló, hanem 90 százalékban flxfizetéses fogyasztó, azaz a bankok szempontjából igen kevéssé hitelalany. Az őslakosság viszont igen nagy mértékben elszegényedett, amit szintén meg- sinylenek a bankok. Ilyen viszonyok következtében nem kell csodálkoznunk, ha egy-két nevesebb kassai gyár vagy ipartelep működésétől eltekintve a város a banküzletek szempontjából valósággal a sivatag képét mulatja. Nincsen pénz, nincsen hitel és nincsen vállalkozás a kassai üzletemberek részéről. — Szinte hihetetlenül hangzik, de úgy van, hogy Kassán mindössze két nagy vállalkozás maradt meg életben, melyeknek évi hitelszükséglete meghaladja az évi egy millió koronát. Ezenkívül van két-három nagykereskedő, aki igénybe veszi a bankokat s minthogy ezek a cégek jól fizetnek, valóságos versengés van utánuk. De ezzel el is mondtuk azt, amit Kassán ma a nagyobbstilü banküzlet fogalma alá sorolhatunk. Jól ismerem a helyi viszonyokat s mondhatom, hogy ezekeii kívül csak az úgynevezett kispolgári betétek és a falusiak kisméretű kölcsönei táplálják a bankokat, de ezek természetesen csak a kassai bankok legminimálisabb szükségleteit biztosítják. Ezek után megérthetjük, hogy miért kellett leépíteni a kassai bankokat, s miért volt szükség a számos kassai bank érdekeltségét alaposan megváltoztató bank-konpentrációra. A pozsonyi és csehországi tőke vonult be a haldokló kassai vállalkozásokba, de ez az életmentés már igen késön érkezett.. — Javulásra nincsen remény. Kassa úgy látszik a halott városok sorsára van ítélve, ahol a nagytőkének nincsen elsőrangú érdekeltsége és keresni valója. Pozsonnyal összehasonlítva — ahol az ipar és kereskedelem erősen lüktet — Kassa egy szomorú mezőváros, egy nagy hivatalnok és szegény emberektől lakott kaszárnya, amit nemsokára úgy fognak a nagy bankok térképein jelölni, mint a régi Magyarországon pl. a V erchovindt. Eszembe jutott a Magyar Kereskedelmi Bank igazgatójának, régi mesteremnek figyelmeztetése, aki annak idején megmagyarázta, hogy miért maradt üresen a kank üzleti térképén Verchovina s mindazok a területek, melyek a bank-érdekeltség szempontjából holt területet, jelentenek. Bekény László. mert még a pénzkezelés se erős oldalam, nem még a pénzverés, nyugodtan megígértem, hogy nem kritizálom meg a körmöci pénzverést. Csak egész röviden meg akarom Írni, hogyan is készül a pénz. Tulajdonkép úgy, hogy nem is lehet, tudni: az anyagát rudakban szállítják ide. A fémrudakat egy gép olyan vékonyra lapitja, amilyen vastag a pénz. Ez az első gép. A második a lemezekből olyan nagy karikákat . szaggat ki, amilyen nagy lesz a pénzdarab. Gyorsan szaggatja, mint a háziasszony keze a linzer süteményt. Egy fateknőn ilyen „lapká“-t felragad a munkás s beleszórja egy nagy fatálcába, aminek három oldala magasabb. Rázza-rázogatja s egy szempillantás alatt, a fatálca alján lévő 250 mélyedésben helyreugráltak a „lapká"-k. Ezzel méri is őket, meg számolja is. Egy finom mérlegen ötezrével lemérik a súlyt. Ez a negyedik mozzanat. Innen hevitőbe jut, onnan tisztitóba, majd egy uj gépbe, ahol a guruló érme két kerék közt perdül el, amelyek benyomják a szélét. Most jön a verés: géppel. A lapjukkal hegybe állított érmeket a gép automatikusan löki egy lyukba, amelyre másodpercenként rácsap az alsó és felső kar, amin a minta van: innen a pénz készen esik egy kosárba. Átszámolják, kiválogatják, újból lemérik és zsákba csomagolják: kész a pénz. Az egész nem látványos és igen egyszerű. ötkoronásokat csináltak a réznikkel öntvényekből. Elég szaporán: egy nap alatt 120.000 darabot, ami. 12 métermázsa kész pénznek felel meg. Útközben megkérdem a vezetőmet: — Nem lehet egy „lapkát" elvinni? — s felveszek egy fémkorongot, amit a második gép kinyírt a lemezből. — Nem, még ötven koronáért sem! — mondja. Valahogy az az érzésem támad, hogy legjobb lett volna nem ilyen becsületesnek lenni, hanem a két kezembe vett fémdarabok helyeit csak egész egyszerűen egyet visszaejteni a többi közé, akkor talán sikerült volna, de mit csináljon egy rendes hivatalnok egy becsületes látogatóval, aki ilyen bolondokat kérdez. * De mégsem volt érték nélkül és hiábavaló a látogatásom ebben a pénzverdében, amin most a csehszlovák állam cimere büszkélkedik s amiben most körmöci arany helyett ötkoronásokat vernek. Láttam egy csomó munkásembert, akii? reggeltől estig — pénzt csinálnak. Van köztük mindenféle: jóképű, rosszképü, szőke, barna, sötét- szemű és kékszemü, alacsony, magas, jobb módú és szegényebb, azaz szegény és nagyon szegény. Ezek az emberek tulajdonképpen azt csinálják, amit mindenki szeretne: pénzt csinálni. Egy nap alatt 120 ezer darab ötkoronást, ami testvérek közt is megér félmilliót. Ott megy keresztül a kezükön az egész. Azt csinálják, amire mindenki vágyik: a pénzt. Tulajdonkép nagyon irigylésre méltó emberek volnának, mert mindenki irigylésbe méltó egy kocsit, aki pénzt tud csinálni, mert hisz ez a bolond világ a legszentebb ideálokat és eszméket is csak úgy tűri meg a hátán, ha van hozzá elég pénz s a materializmus és a pénz uralma elleni harcot sem lehet folytatni anélkül, ami ellen a harc folyik — pénz nélkül. Mindez azonban csak nagyon-nagyon rövid ideig volt a fejemben, olyan rövid ideig, hogy nem is kellett volna tán megemlékezni róla. Mert aztán jött egy másik: Néztem ezeket a pénzcsináló embereket, tipikus munkás arcukat, gonddal tele, bánattal szántva, fáradsággal bevetve, amiről mindig uj és uj szomorúságot arat az idő és a csók. Néztem a megszokott kezek pergő, monotón ütemét, ahogy évek óta peszmetélnek, hogy kész legyen pénz: estére meg legyen az arany, — akarom mondani a százhúszezer ötkoronás. És akkor kapnak. Kapnak belőle. Pénzt csinálnak a pénzcsinálással — pénzt, ami tej, kenyér, hús és krumpli otthon, orvosság és méreg, élet, mindennap, robot hosszabbító kereset. Kapnak a százhúszezer koronából estére ki egyet, ki kettőt, ki hármat, — talán olyan is akad, aki négyet vagy még többet is kap. Százhúszezer darabból, százhúszezer darabért. Végtelen szánlak titeket, munkások, ott a pénzverdében. Azzal az utálatos pénzzel nektek is annyi bajotok van, mint a többi embernek. Szánlak testvéreim titeket: mi legalább munkaközben másra nézhetünk, ti reggeltől estig ott tartjátok kezetekben, csináljátok, dolgoztok rajta és még ott is munka közben látnotok kell rabtaUő- tokat, megrontótokat, mostohátokat: a pénzt. Győry Dezső. A pozsonyi esküdtszék őszi ciklusa Jövő héten sorsolják ki az esküdteket Pozsony, augusztus 13. (Saját tudósitiónktól.) Vojtóssek törvényszéki elnök megszakította szabadságát és int ézkedett, hogy az őszi esküdtszéki ciklus esküdtjeit augusztus 18-ikán, a jövő hét szerdáján sorsolják ki. Az őszi ciklus — értesülésünk szerint — október negyediké körüli kezdődik és mintegy három hétig tart. A napirenden úgyszólván csupa gyilkosság szerepel. 'Ebben a ciklusban kerül újból tárgyalás alá a „modoni forradalom", Baxa Mátyás rendőr bűnügye. Baxát öthónapi fogházra Ítélte az esküdtszék, de a brünni legfelsőbb biróság újabb tárgyalást rendelt el. Ugyancsak ebben a ciklusban tárgyalják az ivánkai gyilkos testvérek: Klinosák János és István bünperét. Klinosákék az éberhardi Apponyi- uradalom volt 'erdőkerülőjét ölték meg, mert tetten érték amint az anyjukkal szerelmeskedtek. Bélái Márton szentgyörgyi vasutas szándékos emberölési bünpöre is megérett főtárgyalásra. A ciklus többi ügyed ezek: Gáspár Pál gyilkosság, Hajek József gyilkosság, Marsai Pál rablás, Hadik Pál gyilkosság, Ko- vácsevies János és társai rablás, Kompauer István volt recsei csendőrőrmester és két társa gyilkosság, Jánosik István apagyilkosság, Madarász Pál szándékos emberölés. Az egbelli panama szintén az esküdtszék elé kerül. A vádlott Paulik István, az egbelli állami petroleummüvek főtisztviselője, aki megvesztegetés büntette címén kerül az esküdtek elé, mert az összeg a tízezer koronát meghaladja. A sajtóperek most már végleg lekerültek az esküdtszék műsoráról. xx Kinek kell Kis Brchm? A földbirtokosnak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, vadásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzótikus országok bámulójának stb. stb. Kassa, a halott város Nincsen pénz, nincsen hitel és nincsen vállalkozás — „Keletszlovenszkó metropolisa*4 a banküzletek szempontjából sivatag képét mutatja — Katasztrofális helyzet a pénzpiacon, bankkoncentráció és leépítés az egész vonalon — Egy pénzügyi szaktekintély nyilatkozata — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tudósítása — Ahol körmöci arany helyett ötkoronásokat vernek A körmöci emberek fitymálva l&szélnek a pénzverdéről, ami az idegent legjobban érdekli, s végül is kiderül, hogy nekik van igazuk — A P. M. H. kiküldött munkatársától. —
