Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-10 / 153. (1191.) szám
JLO—bi;oI-0>MuM*i v ifeMckAR-HikíiAÖ Sziovenszkó katolikusainak ki kell vívni az egyházi önkormányzatot Giiler János dr. a losonci r. kát. egyházközségről, a katolikus autonómiáról és a magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályáról — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Losonc, julius 9. A magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályának élére keresve sem találhatott volna méltóbb elnököt, mint a (pórtéletbem is régóta vezet őszerepet jáiszó és egyházi ügyökkel régen foglalkozó Giller János dr.-t, akit egyúttal a szakosztály r. katoliku-s alosztályának elnökéül is megválasztott. Csehszlovákiáiban, ahol a magyarság előtt a speciális viszonyok folytán az egyházpolitikai kérdések egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, a magyarság vezetőinek kihangsúlyozott figyelemmel és körültekintéssel kell eljárniok a mindjobban és jobban a közel jövő eseményeinek homlokterében álló és megoldásra váró egyházpolitikai kérdésekben. Losonci irodájában felkerestük Giller János dr.-t, a szlovenszkói magyar katolikus mozgalmak egyik elismert vezetőforfiát, hogy az aktuális problémákról nyilatkozattételre kérjük. Legelőször a losonci r. kát. egyházközség került szóba, amelynek Giller János dr. már évek hosszú sora óta általános megbecsülésben álló és agilis elnöke s világi részről vezetője: — A közelmúltban — .mondotta a losonci r. kát. egyházközség helyzetét és mai kérdéseit fölvázolva — hoisszas és áldatlan küzdelmet kellett folytatnunk egyházközségünk belbékéjének visszaállítása érdekében, amelyet közmegnyugvásra befejezettnek véltünk akkor, amidőn Traum Péter esperes-plébános helyeztetett Losoncra, aki megjelenésének első pillanatától megnyerte az itteni szlovák és magyar katolikusok rokonszenvét s aki működésével azóta is méltónak bizonyult erre a szeretetre s osztatlan közbeosüilősnek örvend. — Sajnosán kell azonban tapasztalnunk, hogy ezen feltevésünkben részben csalódtunk, mert egyházközségünk belbékéje még mai napig sem juthatott el kellő nyugvópontra. Bizonyos körök, még mindig a bosszú érzésétől vezettetve, állandóan áskálódnak a losonci r. kát. egyházközség papja és vezetősége ellen, úgy kívánván feltüntetni ezek működését, mintha azt nemzetiségi türelmetlenség irányítaná, jóllehet ily szempontok sohasem érvényesültek, hanem mindig csali az egyház és a vallás érdekeit tartották szem előtt. — Remélhető azonban, hogy rövidesen végleg el fognak ülni ezek a hiábavaló gáncs vetések, mert az egyházközség tömege és vezetősége szilárdan állanak elhatározásuk mellett. — Egyébként, mint mindenütt, de különösen Losoncon Örömmel tapasztalható, hogy a világi elemek lokozott érdeklődést mutatnak az egyházi ügyek iránt, ami a bensőbb katolikus társadalmi élet kiépítéséhez és a katolikus együttérzés megszilárdításához fog vezetni. Majd rátért a szlovenszkói katolikusság általános problémáira: — Épp az imént érintett elgondolás engedi sejtetni, hogy a katolikus közönségben mindenütt Igen erősen nyilvánul meg az egyházi önkormányzat felé való törekvés. Meggyőződésem szerint a katolikus autonómia kérdését nem lehet többe levennünk a napirendről és a nem mesz- szi jövőnek egyik legérdekesebb problémája éppen az lesz. hogy miképpen oldassák meg a szlovenszkói katolikus önkormányzat kérdése. — Elismerem azt, hogy ez a probléma közjogi és nemzetközi jogi vonatkozásban is alapos előkészítést igényel, de benne él már a lelkekben az a tudat, hogy ennek a problémának megoldása elkerülhetetlenül és elodázhatatlanul szükségszerű. — És pedig szükségszerű két főokból is: először a cseh áltampolitika vallásellenes irányzata folytán, amely az önvédelem harcát kényszeríti és váltja ki, másodszor pedig azért, mert ez az átalakulással megszűnt felségjogok és legfőbb kegyúri jogok gyakorlásáért a kormány részéről Rómával szemben meginditott küzdelem is elkerülhetetlenül megköveteli. Az átalakuláskor a volt magyar államfő felségjogainak és legfőbb kegyúri jogainak örököséül Róma nem fogadta el a csehszlovák államot s bár erre a csehek igényt tartottak, a Vatikán nem ruházta rá a volt magyar államfő felségjogait és legfőbb kegyúri jogait az uj köztársaság elnökére. — A kérdés rendezetlensége is megoldást sürget és ez nem lehet más, mint a katolikus autonómia, amelynek megvalósulása érdekében egyelőre még inkább csak a magyarság köreiben indult mozgalom, de amely csak akkor válhat nagyarányúvá, ha a szlovák katolikus tömegek is magukévá fogják tenni. — E téren sajnosán kell tapasztalnunk azt, hogy Hl inka ék, akik kimondottan katolikus pártnak vallják magukat, nem tesznek eleget abbeli kötelezettségeiknek, hogy ez a kérdés az autonómiával végleg nyugvópontra juthasson, pedig bizonyos, hogy e téren nyugvópontrajutást csak az önkormányzat fog jelenteni. Végül a magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályának álláspontja és működése került szóba: — Erről röviden csak annyit mondok, hogy az újságokból ós a napisajtóból eléggé ismeretes az, hogy a magyar nemzeti párt egyházpolitikai szakosztályában már létesült keresztény felekezeti alosztályok mily dicséretreméltő munkát fejtenek ki, amely eddig minden alkalommal a három felekezet közti teljes egyetértésben, egyöntetű állásfoglalásokban jutott kifejezésre. — Az egyházpolitikai szakosztály a politikai szünet befejezése után ismét felveszi az aktív munkát, hogy a párt törvényhozóinak minden e szakba vágó kérdésben kész anyagot tudjon szolgáltatni és a közvéleménynek is kellő alkalmat adjon arra, hogy a kérdéshez hozzászólhasson. — Aktív munkát kívánunk végezni, mert meg kellett arról győződnünk, hogy a párt vezérének, Szent-Ivány Józsefnek az aktív politika terén elért sikerei teljesen igazolták az ő és pártjának ezirányu elhatározását és cselekvéseit; hisszük, hogy ennek az aktív politikai munkának szükségességét pártkülönbség nélkül minden magyar fel fogja ismerni és ebben a munkában támogatni fog mindannyiunkat. Györy Dezső. 1 románé Hernád öt falusi asizonyi temetett huSSámsirlába BorEElresss katasztrófa Abauinádasd határában — A viharban felboruSt a csónak s öt asszony a vízbe fisiQadft Kassa, julius 9. Abaujnádasd község ott fekszik a trianoni határ közelében a szlovenszkói Abauj megyében. A keddi napon borzalmas katasztrófa történt a községben. A tartós esőzések után végre vasárnapra megenyhült az ég haragja és Abaujra egyszerre nyári meleg szakadt le, amely hétfőn és kedden át is tartott. Nagy volt az öröm a szinmagyar faluban, bizni kezdtek most már az aratás eredményében s a keddi állami ünnepen a falu apraja-nagyja a mezőre sielett, hogy a hosszú esőzések kényszerű nyugalmát szorgos munkával helyrepótolják. A község a kanyargó Hernád fo- lyónak balpartján fekszik, azonban több gazdának tagja a folyó túlsó partján van. Azok a gazdák, akiknek tulonnan van a földjük, rendszerűit csónakon szoktak átkelni a folyón, mert a hidhoz nagyon messzire kellene fölmenni. A csónak egy cigányé, aki az átszálli- tás után kapott fillérekből éldegél- A kis járműben az evezősön kivül még hat ember szokott egy fordulóval átmenni. A Hernád a sok esőzés követke- ' erősen megduzzadt és a sodra is erős. Mind- azáltal az átkelésnél nem volt semmi baj. Sorba vitte át a túlsó partra a csónak a falus kát, legnagyobbrészt asszonyokat. Gyönyörű nap volt, melegen tűzött a nap alá. Mindenki a mezőn maradt, már reggel oda vitték ki az ebérjüket. Rövid ebédpihenő után újra a szorgos munkához láttak. Délután öt óra tájban katasztrófáiig felhőszakadás szakadt le Abaujra. A sötét fellegek már négy óra tájban gyülekezni kezdtek. Kassán például délután öt órakor tört ki a zivatar, amely teljes egy óráig tartott. A Prága felé induló gyorsvonattal is baj történt, a bukaresti kocsinak kigyulladt a tengelye a nyílt pályán és Kassán szakadó esőben kellett az utasokat más kocsikban elhelyezni. A nagy eső egész Abaujban károkat okozott. A mezőn dolgozó falusiak ügyet sem vetettek a veszedelmesen tornyosuló fellegekre s csak amikor a vihar kitört és az eső úgy ömlött alá, mintha kannákból öntötték volna, láttak a meneküléshez. Az esőbe hatalmas jégdarabok is elegyedtek, a munkát tehát abba kellett hagyni és mindenki torony irányában menekült haza. A csónak egymásután fordult meg a ha- ragvó Hernádon, hogy átszállítsa a balpartra a falusiakat. A bőrig ázott, villámlástól és menydör- déstöl halálra ijesztett asszonyok minél előbb túl akartak lenni a másik parton. Nem törődtek azzal, hogy a csónak cst hat embert bir el és amikor a csónak uy ra a jobb parihoz ért, egyszerre tizenkét asszony rohant belé, mert mindegyik minél előbb otthon akart lenni. A cigány káromkodott, veszekedem nem használt semmit, az asszonyok nem akartak kiszállani. Megindultak tehát a vizen. A cigány óriási erőmegfesztéssel evezett lefelé, hogy az átázott, jajgató asszonyokat minél előbb a túlsó partra szállítsa. Már a Hernád közepére ért a csónak, ekkor azonban hatalmas szélvihar kélet- kezett, amely egy pillanat alatt felborította a csónakot. Valamennyi utasa a vízbe fordult. Kétségbeesett jajkiáltások hangzottak üel, az átázott, ólomnehéz ruha az asszonyokat a mélység felé húzta, az ár sodra rendkívül heves volt, a partot nem tudták elérni. A cigány átvergődött a túlsó partra, az asszonyok azonban egymásután merültek alá. Borzasztó élet-halál harc keletkezett, az elmerülő a kétségbeesés paroxizmusával ragadta meg vergődő szomszédjának haját, kendőjét és magával rántotta a mélységbe. A parton az Ítéletidőben már csak két fiatal legény volt. Ezek habozás nélkül a vizbe ugrottak és a fuldoklók segítségére siettek. Hét asszonyt sikerült is hősies küzdelem után kiragadniok a halál torkából, de öten már elmerültek. Bácska Anna és Józsa, Juhász Kató, Ribár Mária s Slezák Anna a rohanó Heraá-l martaléka leitek, amely minden évben megkívánja a maga áldozatát. Az elsodortaknak a holttestét sem sikerült megtalálni, mert a magyar határ már a közvetlen közelben van és az áradat a holttesteket magyar területre sodorta tovább. A faluban a szerencsétlenség hirére borzalmas pánik keletkezett. Tizenhárom árva siratja most az anyját és az egész falu mélységes gyászban van. A csehszlovák hatóságok azonnal megkeresték a magyar hatóságokat, hogy a holttestek után azonnal indítsanak kutatást és ha megtalálják azokat, szállítsák át Abauj nádasra. Egy világhírű orosz hegedűművész halálos zuhanása André de Prang a fraunbergi halottak közö tt — Egy magasba ívelő karrier tragikus befejeződése A fraumbergi borzalmas repülőkatasztrófa még mindig élénk izgalomban tartja a közvéleményt. Borzalmas elgondolni is, hogy öt gyanuta- lan ember felül Párisban a gépmadárra azzal, hogy a lehető legrövidebb utón érjen Prágába. Egy mó- torhiba és a gépmadár szárnyaszegetten hull alá. Mind a hat utas és a pilóta porráégnek, alaktalan roncsok. Vérző húscafat az az amerikai fiatal nász- utaspár, amely azért jött át az öreg kontinensre, hogy gyönyörködjék a szépség és művészet alkotásaiban. S most egy jelentéktelen csehországi kis falu mellett, amelyet Tachaunak hivnak, utoléri őket a szörnyű végzet. Az áldozatok között volt még André Pran világhírű orosz hegedűművész is, aki a kórházba szállítás közben halt meg. Egy nagyszerű művészi karriér és egy regényes fordulatokban gazdag élet fejeződted be a repülőgép roncsai alatt. Dunkel Norbert egy budapesti lap hasábjain most a következő érdekes részleteket közli erről a változatos, tragikus módon véget ért életpályáról: Huszonöt évvel ezelőtt Szentpéterváron született. Apja régi svéd, Oroszországban letelepedett nemesi család sarja, az utolsó cár belső titkos tanácsosa és a pénzügyminisztérium igazgatója, An- drét kitűnő nevelésben részesítette, aki már négyéves korában jelét adta rendkívüli zenei tehetségének. Kilenc évvel idősebb bátyjának hegedűjén rövid idő alatt a legnagyobb könnyedséggel játszotta azokat a darabokat, amelyeket batyja oly nehezen tanult. Igazi csodagyermek. Akkor még a kottákat sem ismerte. Első hangversenyét hétéves korában adta. Szerencsés anyagi viszonyai megengedték, hogy tanulmányait Auer Lipótnál és Glazunnownál, a szentpétervári császári zeneakadémia igazgatójánál folytathatta. Azután egy évig Párisban is tanult, ahol első két nyilvános hangversenye szenzációs sikerű volt. Visszatérve Oroszországba, ti- zennégyéves korában befejezte tanulmányait és a Conservatorium első diját nyerte el. Kitünően beszélt németül és angolul, franciául pedig úgy, mint a született párisi, ami nem csoda, mert dajkája francia nő volt, akitől előbb tanult franciául, mint oroszul. Jött a forradalom. A fiatal művész nem tudta magát elhatározni, hogy hazáját elhagyja és igy belesodródott az események fergetébe. Cigányzene Kolompár Sándor cimbalmos vezetésével! Kitűnő borko R „Kreuzel Keller“ kertjében (Nekazanka) Olcsó vacsora! Magyar konhyal Élete Szovjet-Oroszországban izgalmas regényhez hasonló. Vörös katona, börtönbe vetett fogoly, kétszer halálra ítélték. Először Maxim Gorkij és Glaorow közbenjár , rásának köszönhette, hogy megkegyelmeztek. Második elítélése után, a legfantasztikusabb módon megszökött, nem hozván semmi mást magával, mint Guarmin hegedűjét, melyet Szentpéterváron egyik hűséges emberüknél rejtegetett. Heteken át gyalogolt a narvali erdőkön át, mig az eszt-határhoz ért. Tökéletesn elszegényedve, rá kellett állania arra, hogy professzionátus hegedűs lesz, amire addig sohse gondolt. Hangversenyezni kezdett. Oly sikeresen, hogy az Észt- és Finnországban szerzett tetemes összeggel elhatározta, hogy Budapestre jön, özvegy édesanyja — apja a bolseviz- mus alatt elszenvedett izgalmak miatt hirtelen meghalt — itt tartózkodott, mert pesti rokonaihoz menekült. Budapesten is hangversenyt adott, IIu- bay Jenő is hallotta és barátságába fogadta. További útjára kisérő-levelet is adott, amelyben többek közt a következőket is irta: „A hangverseny évad áradatában alkalmam van egy fiatal orosz hegedűművészt meghallgatni. Neve André de Prang, aki a hangversenyét a Vigadóban adta. Magas termetű, dús hajzatu, érdekes kinézésű fiatal ember, aki szerényen megjelenik az emelvényen. Mindjárt az első hangokkal, melyek hegedűjéből ömle- nek, lebilincseli hallgatóit. A közönség érdeklődése folyton fokozódott iránta s a hangverseny végén nagy lelkesedéssel ünnepelték." Pár nappal későbben Zathureczky Ede adta — szintén a Vigadóban ■— első nagy hangversenyét, amelyen mestere, Hubay a zenekart vezényelte. Sok oldalról figyelmeztettek, hogy hallgassam meg azt a sokat igérŐ fiatal hegedűst. Elmentem tehát hangversenyére, amikor a müvészszobá- hoz értem, Hubayt láttam egy magas, elegáns fiatal emberrel beszélgetni. Hozzájuk érkezve, Ru- fcay André de Prang, kitűnő hegedűművészt mutatta be. Neki meg azt mondta, hogy én alapoztam meg Kubelik karrierjét és hogy a legnagyobb szerencse lenne rája, ha én velem összekerülhetne. Beszélgetni kezdtünk. Intelligenciájával, élményeinek elmondásával annyira lekötötte figyelmemet, hogy Zathureczkyt, kinek a kedvéért eljöttem, jóformán nem is hallottam. Ez este még megkérdezte, nem volnék-e hajlandó vele egy külföldi turnét rndezni. Megbeszéltül!, hogy másnap előttem játszani fog és csak azután tudatom vele elhatározásomat. Tökéletesen kielégített és igy hamarosan szerződést kötöttünk és elmentünk Olaszországba, ahol szintén nagy feltűnést keltett. Az olasz turné befejezése után Amerikába ment. Azóta nem hallatott többé magáróL Egy betű Írást sem küldött. Három év óta ez a szomorú hír az első, amely róla érkezett. A legnagyobb mértékben bohém volt. A sport minden ágához értett és a legtökéletesebb szalonfiunak bizonyult. Látványosság volt, ahogy a nőknek kezet csókolt. Az esztétika és a szépség fogalma szerint is, a legszebb kezei voltak. Keveset gyakorolt és mégis mindig egyformán jól játszott. Pontosságot nem ismert. A próbákra mindig elkésve jött. De ha megérkezett, mosoly- lyal az arcán, késésének okát úgy adta elő, hogy azok, aküiet sokszor órákig is, várakoztatott, azt érezték, mintha ők lennének hibásak. Most útban Varsó felé, repülőgépen érte a halál. A fiatal gárda egyik legnagyobb hegedűsét vesztettük el benne. Magyar, román, angol stb. utlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala.- Zarándoklat Máriacellbe. A Ferenc- rendiek vezetése alatt Pozsonyból augusztus 23-án indul a jubiláris zarándoklat Máriacellbe. A részletes programmot a vezetőség később fogja tudatni. ¥üra«iir lózsaf „KULTÚRA44 könyvkereskedése, & u c © K e c BEN AMI: Uj Palesztina 16.— BETTAUER: A vérző szerelmes 32.50 ERDŐS RENÉE : Báró Herzfeld Clarissz 55.— FARRÉRE : A titkárkisssszony V .50 GIDE : Meztelen (L’Immoraliste) 50 GRÜBBL: A qualc tek vallása. (7anulmánvc.'.: a szabad here.ziyénség köréből) Genius kiadás 15.—■ MERESKOVSZKlJ: A pokol tornácában. (Megrázó erejű napló a bolsevista rémuralom napjaiból) 31.50 Kölcsönkönyvtárunk többlet példányait Jelvágott, de tiszta állapotban, a megjelenés után egy hónappal 20 % engedménnyel adjuk cl. Küldje be hozzánk előjegyzéseit. i
