Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-08 / 151. (1189.) szám

GRIGORIJ RASZPU7IN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIVIN REGÉNYE Szokatlan társasest (1) A kormányzó nagy, fehér, kivilágított házában szokatlan, intimkörü társasest zaj­lott. Volgamenti pompás birtokáról Péter- várr-a átutazóban néhány órára betért a kor­mányzóhoz Michail Miohailovics Szalomatyin gróf, gazdag földbirtokos és cári kamarás, akinek a nővére volt a kormányzó felesége. Nyizsnij-Novgorodban az expresszre várva, a perronon összetalálkozott a gróf Grigorij Jefimovics Raszputinnal, a szibériai muzsik­kal, aki valami csoda révén behatolt a cári palotába és ott még csodálatosabb módon vá­ratlanul óriási befolyáshoz és hatalomhoz jutott. A grófból kiütközött a kiváncsáság, köze­lebbről meg akarta ismerni a szibériait, aki­vel a legmagasabb körökben eddig csak futó­lag találkozott. Ugyanegy kocsiba szállottak, de Szalomatyin éjszakára külön szakaszt biz­tosíttatott magának: ő, a finnyás és ez a pa­raszt ... . ördög vigye . . . még megtehetné, hogy rosszszagai kapcáit fölaggatja a fülké­ben . . . Különben is . . . Ám hogy a nővé- ■ rét ezzel az attrakcióval meglepje, rábeszélte a sztarecet (barátot), hogy látogasson el vele a kormányzóék házába, amire Grigorij min­iden huződozás nélkül ráállott. És most ott ültek a kormányzó kedélyes [vörös vendégszobájában s a többi vendéggel a vacsorára várakoztak. A kormányzón© — nehogy szóbeszédekre adjon alkalmat — nem mert nagyobb társaságot meghívni, mert Grigorij hire meglehetősen kétes volt, de meg nem is volt elegendő ideje, hogy min­denkit értesíthessen. A meghitt szobában — melynek egyik sarkában egy nagy ősrégi szentkép állott, az asztalokról meg a falról pedig a cári család és kronstadti Iván — kép­másai néztek — a két fővendégen kívül csak öten voltak: maga a kormányzó, Borisz Iva- novics von Stieren, magas, tagbaszakadt né­met, hosszú, négyszögletes szakálla lehullott a dolmányára, mely alatt igazi orosz szív do­bogott, a felesége Varvára Michailovna, a kövér, színtelen szemű és kissé kifejezéste­len arcú asszony, Kari Petrovics von Riedel, a katonás tartásai, ötven körül járó alkor­mányzó, kinek arca első Miklós cáréra hason­lított, ami elég volt Riedelnek aTra, hogy úgy magánkörben, mint hivatalában folyton a .volt cár magatartását utánozza, aztán itt volt a felesége Lárissza Szergéjevna, kis kerek- ded formájú s meglepően fiatalos, csinos asz- 6zonyka, aki eleven szemeivel elbájoló pil­lantásokat vet jobbra-balra, végül Smaragd püspök. A szürkehaju, száraz öreg a maga sóvár szemeivel és vékony, egyenes, halvány ajkával nagy bojtos és imádságos ember hirében állott. A szibériai vendég, akin orosz módisan lelógó halványlila ing és fé­nyes csizma volt, a haja gondos ápolást árult el. Elfogulatlanul és nyugodtan viselkedett. A középmagasnál hosszabb termetű, sovány, keménycsontu ember, arca halvány, seszinü, amit hosszú, fekete szakáll körit és a sze­mei . . . ezek a szemek . . . áthatóan néz­nek a sürü, bozontos szemöldökök alól. Néha melankólikus árnyalatot öltenek s ilyenkor a tekintetük ólomsulyosan nehéz . . . Az alacsony növésű s egyszerű öltözékü gróf eleven, kifejező arcával és sötét szemei­vel kissé elcsodálkozott, sőt meg is sértődött a nemcsak tiszteletteljes, hanem egyenesen alázatoskodó fogadtatáson, melyben utitársát a kormányzóék házában részesítették, ő ma­ga Grigorijjal szemben igyekezett tréfás, könnyed hangnemet megütni s nem járt messze az iróniától, mert föltételezte, hogy a „paraszt" meg sem érti a csipkedés élét. Ter­mészetesen eszeágában sem volt, hogy meg­sértse, nem is volna tanácsos, sőt egyenesen veszélyes is lenne Raszputint ellenségévé tenni. A beszélgetés hizelkedő tónusban * cári családról folyt, főleg a beteg cárevicsről. A gróf hallgatott és a fényképes albumban la­pozgatott. Michail Miohailovics gróf nemcsak mü­veit, de már szinte tudősszámba menő em­ber volt. Mindenről megvolt a saját és pedig legtöbbször igen eredeti véleménye és ezt a teljes önállóságát igyekezett is mindig ki­domborítani. Ezért Oroszországra is kétellyel tekintett. Az északi 60-ik szélesség alatt ho­mokra és mocsarakra épült Oroszországnak már a puszta létét is történelmi paradoxon­nak tartotta és meg volt győződve arról, hogy ezt a csodát csak szokatlanul tehetséges emberöltőknek és uralkodók érdemének le­het tulajdonítani, mint amilyen első Péter és első Miklós volt, de ez a csoda a mi alkonyo­dó, fáradt korunkban már nem tarthatja to­vább magát. Oroszország főszerencsétlensége az, hogy mint az ázsai káosz és anarchia szü­lötte, nem a szilárd görög-római kultúra fun­damentumára helyezkedett, mint a többi európai állam. A gróf nem bízott Oroszország jövőjében s ezért csak arra törekedett, hogy egyéni vagyonát minden lehető módon gya­rapítsa. Időnként pénzt helyezett el az Angol bankba. Fukar volt a kicsinyességig, néha a szívtelenségig. Pompás birtokán majdnem kizárólag tejen él, mert a mértékletesség igen hasznos dolog. Ezt számos régi bölcs mondással bizonygatta. A pincéreknek a leg­szánalmasabb borravalókat szokta adni, mi­velhogy „a népet nem illik esztelen ajándé­kozással elkényeztetni". — Nem állhatom, ha a mellény zsebembe sírnak, je me raidis ... — szokta mondani. Hogy előfordulhat, amikor az ember nem valakinek a „mellényzsebébe" sir, ha­nem egyszerűen csak sir: ezt nem ismeri el. így kényelmesebb. Kevesen szeretik, főleg az egyszerű nép és a gyermekek bizalmatla­nok hozzá, mert sötét, rosszindulatú erőt sej­tenek benne. — Remélem, hosszabb ideig marad a mi istenfélő városunkban — puhatolózott udva­riasan a püspök Grigorijnáj. — Meg kell néz­nie kolostorunkban az Istenanya képét és a Szentszüz tiszteletére egy misét . . . — Szívesen megtennóm, de sajnos nem lehet — válaszolt — Grigorij. — A kis cáre- vicsnak megint valami baja van, a mama maga táviratozott, hogy haladéktalanul jöj­jek. Csak azért szakítottam meg az utam né­hány órára, mert ez a kisértő, a gróf, elcsá­bított. Megvallom, az ut is elárasztott. A gő­zösön még csak ment valahogy, de a vonaton úgy izzadtam, akár a fürdőben. Az alkormányzó csinos, fekete szemé­ben pajkos ördögök bukfenceztek. A kor­mányzó szigorúan ráncolta össze homlokát. Népies szólás, semmi egyéb. — És . . . engedjen meg egy szerény­telen kérdést, Grigorij Jefimovics — kérte hízelgőn — őfenségét, a cárevicset valami népies gyógyszerrel gyógyítja vagy tud vala­mi ráolvasást? Természetesen, csak ha nem titok — fűzte hozzá tisztelettudóan. — Nem. Nekem nincsenek gyógyszereim — válaszol Grigorij. — A Mama — a cárnét hívom igy, egyszerűen, paraszti módon Ma­mának — fogja az ingemet, ráterdti a beteg gyerekre és már jobban is van. — Bámulatos . . . Meglepő ... — kiál­tott a kormányzó hízelgőn. Ez meghalad min­den emberi értelmet. — Nos és mit mondanak ehhez az orvo­sok? — kérdi a kormányzó felesége. — Pél­dául Botkin? És a többiek? — Nem tudom, követem, nem is érdekel, mit beszélnek — szól Grigorij szimplán. — Az nem az én dolgom. Én az Isten kegyelmé­re építek. — Ámen — mondja a püspök, száraz fejével bólintva. (Folytatjuk.) Halálos bacharaália a Rajjna-partján Egy borszállitó gőzös rakományát a csőcselék csapra ütötte — öt haláleset, húsz súlyos al­koholmérgezés Köln, julius 7. A hétfői napon különös eset játszódott le az aranyszínű Rajnán. A hatalmas folyóban ez alkalommal nem a niebelungi Kincsek után kutattak a kalandorok, hanem egy bort szállító hajó rakományát igyekeztek a hul­lámokból kimenteni. Egy hatalmas teherszállító gőzfös boros hordókkal szinültig megrakva haladt felfelé a Rajnán. A kormányos vigyázatlansága követ­keztében azonban váratlanul baleset történt. A hajó neki ütközött egy hid hatalmas osz­lopának és teljesen összetört. A legénység a hullámokba vetette magát s mindegyikük szerencsésen megmenekült. A boros hordó­kat a Rajna sodra magával ragadta. Pillanatok alatt száz és száz ember verő­dött össze a partokon, férfiak, nők, gyerme­kek vegyesen. Izgalmas vadászat kezdődött a hordókra, az emberek a vízbe gázoltak, vagy csónakokon rohantak a zsákmány után. A hordókat egyen­ként vonszolták a partra s azon nyomban csapra verték. Irtózatos Bachanália kezdődött. A Rajna-parton sorjában csapravert hordók­ból mohón szürcsölte a csőcselék a bort. Rö- vid idő múlva részeg emberek ord. toztak, tomboltak a hordók körül. A mámoros embe­rek között hamarosan verekedésre került a sor, hogy ki jusson előbb a csaphoz. Az egyik hordónál hamarosan vér ömlött, egy fiatal em­bert leütöttek. A rendőrség hamarosan kivonult, de a nyolcvan rendőr csak a legnagyobb nehézsé­gek árán tudta helyreállítani a rendet. Ek­kor tekinthették át a mámor színhelyét. Öt ember áldozatul esett a tzörnyü or­giának, az egyiket meggyilkolták, ketten a helyszínen alkoholmérgezésben elpusz­tultak s két embert haldokolva szállítot­tak a kórházba. A mentőknek ezenkívül még 20 súlyos termé­szetű alkoholmérgezélsben kellett gyors se­gélyt nyujani. A vad jelenetek órákig tartottak, míg a rendet sikerült véglegesen helyreállítani. lSport­A prágai sport sikeres hármas ünnepe Csehszlovákia legyőzte Svédországot, a Viktória a Viennát. — A Slavia vereséget szenve­dett a DFC-től. — Prága a szokol jegyében. — Budapest válogatottja vereséget szenvedett Temesvárott. — A magyar vizipoló válogatott győzött Bécsben. — Peltzer dr. nagyszerű világrekordja. PRÁGA, julius 7. A hetek óta tartó esős időjárást vasárnap aránylag kedvezőnek mondható jó idő váltotta fel. Az eleddig úgyszólván megbénult sport­élet sietett is kihasználni az alkalmat és egy­szerre pótolta azt, amit elmulasztott. A hár­mas csehszlovákiai ünnep Prágában a szokol jegyében állott. Hatalmas tömegek vonultak lel a szláv tornászok ünnepségeire, melyek­ről lapunk más helyén számolunk be. A szo­kol ünnepségekben a sport is kivette részét. A csehszlovák válogatott ismét szép ered­ményt ért el, a Viktória hatalmas győzelmet aratott a bécsi Viennán, mig a prágai arany­serleg mérkőzés folyamán a német DFC legyőzte a bajnok Slaviát, amely az utóbbi időoen hanyatló formát mutat. — A magyar s; az elmúlt vasárnap csak félsikereket ért el. Budapest válogatott csapata nem várt vereséget szenvedett Temesvárott, a London­ban szereplő magyar aléták pedig ez idén csak helyezesélcet értek el. Ezzel szemben a m _/ar uszósport újból bebizonyította fölényét a vizipolóban, amennyiben fölényesen győzte le az osztrák válogatott csapatot. — A vasár­nap legnagyobb szenzációja Peltzer dr. világ­rekordja volt Londonban, amelyet a kiváló német futó 880 yardon ért el. — Európaszerte éruejtes sportesemények folytak le, melyek­ről az alábbi tudósításaink számolnak be: )( Csehszlovákia—Svédország 4:2 (2:1). A szokolünnepség’ek bevezetéseként szomba­ton találkozott Prágában a két ország válo­gatott csapata. A csehszlovák Xl-nek sikerült reperálni a négy hét előtt Stockholmban csu­pán félsikeres szereplését. A győzelem érté­kes eredményt jelent az utóbbi időben jelen­tős sikereket elért svéd nemzeti együttessel szemben. A svédek ezúttal is klasszikus játé­kot produkáltak, csupán a második félidőben estek vissza az állandóan permetező eső foly­tán felázott talajon. A vendégcsapatból ma­gasan kiemelkedett a Wenzel—Rydell jobb­szélső pár játéka, mig a csehszlovák válo­gatottban Planicska élete legszebb védéseit produkálta. Elleniben Pleticba teljesen csődöt mondott. A győzelem elsősorban a Mares, Novak, Meduna, Kristál és Jelinek csatársor éraeme. A 15.000 néző előtt lefolyt meccset Brr.un bé?si biró szokott precizitással vezette. )( Viktória Zsizskov—Vienna Bécs 6:1 (2:0). Az óriási formában lévő zsizskoviak szinte lehengerelték ellenfelüket. A Viktória a Spártától kölcsönkért Kaliba kapussal és két tartalékkal játszott és ennek ellenére a szezon legjobb játékát produkálta. A bécsi csapatban a csatársor teljesen csődöt mondott, a védelem az első félidőben még csak tartotta magát, később azonban teljesen képtelen volt a remekül támadó prágaiaknak ellenállani. A gólokat Jelinek (3), Mares, Novák és Me­dina érték el a győztesek részéről, mig a bécsiek becsületgólját Bulla lőtte. A meccs felázott talajon 6000 néző előtt folyt le. Biró: Ivancsics Mihály (Budapest) volt, aki azon­ban meglehetős lámpalázzal küzdött és tul- ság : kényelmes volta miatt többször hibá­zott. — A mérkőzés előtt az SK Liben a Csechie Kariint ligamérkőzésben 5:1 (3:1) arányban legyőzte, minek folytán a Cseohie a II. osztályba kerül. DFC—Slavia 1:0 (0:0). A prágai aranyserlegért folyó .mérkőzé­sek legnagyobb meglepetése. Mindkét csapat komplett felállításban szerepelt. A DFC ér­tékes győzelmét csatársorának és elsőrangú védelmének köszönheti. Ezzel szemben a Slavia forwardjai gólképtelennek bizonyultak és ha Planicska a kapuban nem játszik válo­gatott formát, a vereség nagyobb méretű lett volna. A német csapatban Taussig kapus és a Weigelhoffer, Jimrny hátvédpár, vala­mint Bobor, Less, valamint Patek tűntek ki, a.ki az utolsó percben lőtt gyönyörű góljával szerezte meg a megérdemelt győzelmet. A' játék mindvégig élvezetes és egyenrangú felek küzdelme volt. Az első félidőben a DFC kissé háttérbe szorult, de kitűnő védelme mindent mentett. A másodikban a német csa­társor többször és hevesebben támad és Planicskának alkalma nyilik bebizonyítani, hogy jelenleg Csehszlovákia legjobb kapusa. A meccset, amely dicséretesen fair keretek­ben folyt le, Stepanovsky biró elfogulatlanul vezette. A Slavia vereségével végkép elesett az aranyserlegtől, amelyet a Viktória—DFC mérkőzés sorsa fog eldönteni. )( Csehszlovákiai német amatőrbajnokságál a Soptrbrüder Schreckenstein-Aussig nyerte, amely a döntőben a DSV Witkovitzot 2:1 arányban le­győzte. )( Belföldi eredmények: SK Sparta Brünn— FK Brno 2:4. — SK Moravská Ostrava— SK Mak- kabea Maehrisch-Ostrau 5:2. — SK Bata Zlin- Sparta Prostejov 5:2. — DFC Budweis—Germania Linz 9:0. —DFC Olmütz— M.-Ostrauer SC 3:1. — FC Hertha Troppau—SK Oderberg 6:3. — DSV Saaz—DS Brüx 4:0. — DSK Trebttsch—Ruda Hvezda Kosir 2:1. )( A pozsonyi bajnokcsapat veresége. Pozsonyból jelentik: Az agyonjátszott Ligeti meglepetéstkeltő, de megérdemelt vereséget szenvedett a frissen játszó Rapidtói. A meccs változatos és elkeseredett játék után 4:2 (1:2) arányban végződött. A győztes csapatban Szloboda és Seidl tűntek ki. Biró: Brüll Emil volt. )( Pozsonyi TE—Szombathelyi Vasutas SE Ha­ladás 3:3 (1:0). Biró: Feuer Benő. Az utolsó hetek grandprogramja után, a szombathelyi Hala­dás szereplése elé nem nagy bizalommal volt a pozsonyi sportpüblikum. Kisszámú közönség jelent meg, aminek azonban csak örülni kell, mert az ellenfél oly szerény futballt játszott, amilyent Po­zsonyban csak Il-od osztályú egyesületeknél lehet látni. Nem helyes ilyen attrakciókkal operálni, te­kintve, hogy ezek igazán sem erkölcsi sem anyagi eredménnyel nem járhatnak. Azután nem szabad elfelejteni, hogy a PTE a folyó szezonban értékes meccseket rendezett, aminek természetesen most már az a következménye, hogy a közönség tovább­ra is hasonló mérkőzéskre vár. Maga a játék igen gyenge nívójú volt és hogy a PTE a meccset meg nem nyerte, tisztán balszerencséjének köszönheti, amennyiben a szombathelyi kapusnak sikerült Tauber több holtbiztos fejeslabdáit és lövéseit ár­talmatlanná tenni. A játék mindezek dacára válto­zatos volt, hol PTE, hol Szombathely volt fölény­ben. — A szombathelyieké a kezdés, akik azon­nal támadásba mennek át, de a szakértő szem csakhamar megállapíthatta, hogy itt veszélytelen ellenféllel van dolgunk. PTE lassan magára talál. A 30-ik percben a tornászok szabadrúgáshoz jut­nak, amiből Kropf 30 méterről gyönyörű gólt rúg. A háziurak most már továbbra is frontban marad­nak, de újabb sikerekre szert nem tesznek. Hely­csere után a vendégek nagy lelkesedéssel mennek a játékba és már mindenki kiegyenlítéssel számit, amikor Földes a, Tornászok balszélsője, kitör, az autvonal mentén leszalad és szélről leadott lapos lövéssel további előnyt szerez csapatának. De ez az újabb siker nem zavarja az ellenfelet. Továbbra is változatlan tempóban játszanak, aminek meg is van az erdménye. Az oldboy Gonda figyelmen kívül hagyja a vendégek centerét, aki megszökik és szép saroklövéssel hozza meg a szombathelyiek első gólját. Ez látszólag még jobban felbuzditja őket, amennyiben a vendégek balszélsője a pozsonyi védelem hibájából közvetlen közelről védnetetlen gólt rúgott. Szombathely most elemében van, sőt rövidesen rá egy tizenegyes révén vezetéshez jut. PTE a hátralévő időt Wunderlich megsérülése miatt most már csak fiz emberrel játsza végig, mindenki már a tornászok vereségére számit, amikor az utolsó percben jobbra fordul a kocka. Az ellenfél hendszet vét s a 20 méterről megadott szabadrúgást Tauber kapuba lövi, beállítva vele a végeredményt és a játék végét. A levonulás alkal­mával a vendégek vezetősége Feuer Benő bírói különféle szitkokkal illette. Ezt természetesen el kell Ítélnünk, amennyiben az egyenrangú a ven­dégjog visszaélésével és csupán mentőokul szolgál­hat, hogy a vidéki ellenfél Szombathelyen túl nem

Next

/
Thumbnails
Contents