Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-01 / 147. (1185.) szám

XJt

Egy éves huza-vooa után jóváhagyták a Délsziovenszkói Gazdasági Egyesület alapszabályait

k.z első reudes közgyűlés — Medveczky Lajos dr. az egyesület elnöke — Saját tudósítónktól. —

Érsekújvár, junius 30Kedden délelőtt tartotta a Délsziovenszkói Gazdasági Egyesület első rendes közgyűlését, amelyen végre bejelenthette az elnökség, hogy az egyesület alapszabályait jóváhagyták.

Épp egy éve van annak, hogy megalakult ez az egyesület a környék gazdáinak tömeges részvételével. Már az alakuló gyűlésen zajon- gott egy kis csoport, amely főképp idetelepi- tett kolonistákból állott és amely — bizonyos oldalról támogatást nyerve — fáradhatatlanul áskálódott az uj szervezet ellen. Memorandumok tömegeit intézték a nyitrai zsupánhoz, a Zemedelská Radához, sőt a teljhatalmú miniszterhez is s ezekben az egész mozgalmat úgy tüntették fel, mintha az burkolt irredentizmus lenne.' Az egyesületen kívül annak megalapítóját, Feszty Béla dr. ógyallai föld- birtokost, az egyesület ügyvezető elnökét is csupa koholt rágalommal igyekeztek befeketíteni. Már-már úgy látszott, hogy az áskálódok akciója sikerrel fog járni, amidőn végre sikerült az illetékes kormányköröket felvilágosítani arról, hogy az egész ellenakció személyi természetű hajsza.

Egyesztendős halogatás után junius 14-én leérkezett a miniszter jóváhagyása. 14 nap leteltével nyomban összeült az egyesület igazgatóválasztmánya.

Az igazgató választmány ülésén különösen a személyi kérdések megoldása állott az 'érdeklődés középpontjában. Sándor István, az egyesület eddigi elnöke ugyanis másirányu nagy elfoglaltsága miatt kénytelen volt tisztségét az egyesület rendelkezésére bocsátani

s a megüresedett elnöki állásra az elnökség egyes tagjai Medveczky Lajos dr. volt agrárpárti nemzetgyűlési képviselőt szemelték ki,

aki az alapszabályok jóváhagyásának ki eszközlésénél nagy szolgálatokat tett az egyesületnek s aki a délsziovenszkói gazdák közé számítódik, miután Érsekújvár közelében igen jelentékeny birtoka van.

Ez a személyi kombináció magyar gazdakörökben eleinte bizonyos idegenkedést keltett, miután egyesek attól tartottak, hogy Medveczkynek politikai természetű küldetése lehet az egyesületben.

A jelölést izgalmas tárgyalások előzték meg, amelyen Feszty Béla dr. igyekezett megnyugtatni azokat, akiknek bizonyos aggodalmaik voltak. Amidőn Feszty dr. az igazgatóválasztmány elé terjesztette azt a javaslatot, hogy az egyesület uj elnökének, Med- yeczky dr.-t jelöljék,

Jaross Andor földbirtokos férfias nyíltsággal kijelentette, hogy mindaddig nem tudják megnyugvással támogatni Medveczky jelöltetését, amig Medveczky nem nyilatkozik nyíltan a választmány előtt, vájjon a politikus Medveczkyt, vagy a gazdatársat jelölték az elnöki állásra.

r Medveczky dr. megnyugtató nyilatkozatára egyhangúlag őt jelölték az egyesület elnökének.

Az igazgatóválasztmányi ülés után a városháza tanácstermében hatalmas közönség előtt Sándor István elnök nyitotta meg a közgyűlést s átadta a szót Feszty Béla ügyvezető elnöknek, aki először az egyesület ellen és ő ellene indított nemtelen hajszáról számolt be s megindokolta az alapszabályok jóváhagyásának késedelmét. Közölte, hogy a miniszter három módosítást irt elő az alapszabályokban. Az egyik módosítás szerint az egyesület működési köre nemcsak Délszlovenszkóra. hanem egész Szlovenszkó területére terjed, a másik pedig azt írja elő, hogy az egyesületnek együtt kell működnie a Zemedelská Ra- dával. Ezután bejelentette, hogy szakosztályokat létesítenek, amelyeknek az lesz a hivatása, hogy a szakosztályok élén álló szakemberekhez mindig bizalommal fordulhassanak az egyesület tagjai. Az egyesület érdekközösséget. teremtett az Érsekujvári Takarékbankkal és a Nyitramegyei Hitelszövetkezettel, amelyeknél a gazdaközönség hiteligényeit kedvező feltételek mellett fogja kielégíthetni. Ugyancsak kapcsolatot létesít az egyesület a Komáromi Raktárszövetkezettel, mely rövidesen fióktelepet nyit Érsekujvárott.

A közgyűlés Feszty javaslatára tiszteletbeli elnöknek választja meg Sándor Istvánt, aki hálás hangon mondott köszönetét megválasztatásáért.

Ezután az elnökválasztásra került a sor, amely Feszty dr. javaslatára egyhangúlag történt- Majd Medveczky dr. foglalta el az elnöki széket s programbeszédóben először az egyesület megszervezésének szükségességét méltatta. Amidőn az alapszabályok jóváhagyása érdekében járt el, alkalma volt meggyőzni az illetékes köröket, hogy az egyesület nem szeparatisztikus célzattal szerveződött. Délszlovenszkót a republika Krím félszigetének tartja, amelynek termékenyebb a talaja, jobb az éghajlata, mint a köztársaság többi részeinek, de még mindig nincsen kellőleg kihsználva ez a nagy kincsesbánya. Az uj egyesület irányitó, figyelmeztető, tanácsadó szerepet fog betölteni, helyes üzleti szellemmel párosítva, ami bizonyosan épp oly közérdek, mint ahogy az egyesek érdeke lesz.

A beszéd során Medveczky dr. a következő érdekes nyilatkozatot tette:

— Magam is délsziovenszkói gazda lettem s megköszönve bizalmukat, szívesen vállalom az elnökséget. Politikai meggyőződésemet fentartom, épp oly jó szlováknak vallom magam, mint eddig tettem, mégsem fognak önök betolakodottnak tartani, mihelyt meggyőződnek igazságszeretetemről és őszinte becsülésemről és tiszteletemről a magyarság iránt. Tisztában vagyok azzal, hogy e terület gazdáinak nagyrésze magyar s mindig tiszteletben fogom tartani jogaikat- Jól ^ tudom. hogy — bár a köztársaság alkotmánya nem ismer különbséget polgár és polgár, nemzet és nemzet között — vannak egyes soviniszta körök, amelyek bizalmatlanul néznek minden magyar szervezkedést. Minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy meggyőzzem ezeket a köröket, hogy a magyar nép becsületes és lojális polgára lesz ennek a hazának, ha ez a haza megbecsüléssel és előítélet nélkül fog közeledni feléje.

Medveczky dr. beszéde után a közgyűlés véget ért.

Irodalmi feketézés Klabunddal, a német „ifjú-irodalom vajdájával'*

Egy revü élő szereplőkkel — Klabund magy ar népballada fordításban — Karinthy egy- íelvonásosai — Az ifjú német irodalom vez érgondolata — .A német „költöakadémia" és a Gerhart Hauptmann-affér — A prágai P. E. N.-Klub-affér

Bécs, junius végeA modern német irodalom Íróinak Németországban ma nem ,.Die Modernen" a gyűjtőnevük, hanem „Die Jungen". (Van benne, e gyűjtőnévben, az öregek szájából hallva, egy kis jóakaratu vállveregetés, az ifjak szájából hallva, egy kis önirónia). Ezek az "ifjak" pedig már nem is utolsó szálig olyan nagyon ifjak; van e gyüjtőkalap alá fogott irók között ugyan sok 19 és 20 éves is, (mint Klaus Mann, a Thomas Mann fia), de sok 30 és 40 éves is; egyik vajdájuk. Klabund például 33 esztendős immáron.

Ez az ifjúsági irodalmi vajda, ez a Klabund, most egy időre Bécsbe jött, hogy itt egy bécsi rendezővel, Karlheing Martinnal, egy érdekes, újszerű tervét dolgozza ki: egy „Wedekind-revüt" állítanak össze, melyben egy érdekes újítást akarnak megvalósítani:

élő személyeket akarnak a cselekmény keretében szerepeltetni,

többek között Erich Mühsamot, a költőt, ezen- kviül maga az elhunyt költő. Frank Wede- kind is szerepelni fog. A költő özvegye és leánya pedig játszani fognak a revüben. A revü ősszel fog Bécsben és Berlinben bemutatóra kerülni.

Ugyancsak ősszel vagy télen bemutatóra kerül Budapesten Klabund egy színmüve, a „Kreide-kreis".

*

A pincér hozza a feketéket és a pápaszemes Klabund kéjjel szürcsöli az ebédutáni nektárt.

Aztán megered a nyelve:

— A magyarok közül bizonyára kevesen tudják, hogy én magyar népballadákat fordítottam le németre, összesen nyolc balladát, közöttük a „Fehér Annát". Ezek a balladák meg is jelentek a „Lesebuch" cimü könyvemben- Azonban nehogy azt higyjék, hogy ennélfogva beszélek vagy csak értek is magyarul. Sajnos, nem értek semmit. A dolog úgy történt. hogy egy pesti ösmerősöm nagy elragadtatással beszélt nekem a magyar népballadákról, mire megkértem, küldjön nekem szószerinti és ritmushü fordításokat. Nekem nagyon megtetszettek a balladák és ezeknek a szószerinti fordításoknak segítségével költöttem aztán át a balladákat németre. Egyebekben ösmerek a megjelent fordítások alapján egy csomó magyar irót és költőt: Adyt a Hatvány Lajos által kiadott Franyó-féle fordításokból Herczeget, Jókait, Mikszáthot, Petőfit, Babitsnak a „Storchkalif“-ját (Gőlyaka- lifa), Kosztolányi egy regényét, Molnár, Lennyel darabjait. Lengyelt különben személyesen is ösmerem és amint általában a magyar színműírókat, kitűnő színmű technikusnak és artisztikus tehetségnek tartom — és mindenekelőtt Karinthy!, akinek ugyanis néhány ogyfelvonásosát rendeztem Berlinben egy kabaréban.

— Megírhatom ezt is — vetem közbe — kedves Klabund ur? Én mosolygok, mig Klabund ur kérdőjellé válva csodálkozik.

— No — mondom, — mert még sok pénzébe kerülhet önnek, ha én ezt megírom. Karinthy t. i- elolvassa és alighanem lesz olyan vakmerő, hogy követelni fogja utólag a szerzői dijakat, amiket — erős a gyanúm — nem kapott meg, mert tán máig sem tudja, hogy a darabjait abban a berlini kabaréban előadták.

Most már Klabund ur is mosolyog pápaszeme mögül:

— Nyugodtan irhát róla, mert ha igy is van — fogalmam sincsen róla, — akkor sem én tartozom Karinthynak, hanem a kabaré. Az pedig fizessen, ha ugyan tényleg nem fizetett.

Aztán keservesen panaszkodik, hogy neki magának is mennyi dolgát lopkodják, anélkül, hogy honoráriumot fizetnének.

— ősszel vagy télen bizonyosan elutazom Pestre a darabom, a „Kreide-kreis" bemutatójára.

Aztán az ifjú német irodalom vezető eszméiről, vezérlő gondolatairól, mozgató erőiről beszélünk.

— Megkíséreljük, — mondja — egy nagyobb egyszerűséghez visszatérni, az élethez tehát, egy vitaiizmushoz az expresszionizmus után.

— ön tehát vitalistának mondja magát?

— Igen, én vitalista vagyok.

Aztán a Gerhart Hauptmann-afférról (Hauptmann tudvalevőleg visszautasította a német ,.Költőakadémiá"-ba való meghivatá- sását) és a létesítendő német „Költőakadémiáról" beszélünk— Az bizonyos, — mondja — hogy a dolog mögött személyes okok rejlenek és Hauptmann „elvi álláspontja", mellyel a visz- szautasitást okadatolja, csak egy „előretolt álláspont" a személyes okok elrejtésére. Én Hauptmann álláspontját még a fiatalok nézőszögéből sem tartom helyesnek és találónak. Én feltétlenül szimpatizálok a „költőakadémia" létesítésének gondolatával, mert az akadémia áldásos tevékenységet fejthetne ki, ha ugyan nem ünnepi beszédek tartásában merülne ki tevékenysége, hanem produktív és praktikus kérdésekkel és munkával foglalkoznék, például a fiatalok támogatásával, az irodalmi ponyva és szemét elleni küzdelemmel, de ugyanakkor az irói szabadság elleni támadások és túlkapások elleni küzdelemmel is, amely túlkapásokat a ponyva és szemét ellen való harc ürügye alatt követhetik és követik el, aztán akadémiai dijak létesítésével. Milyen áldásos lenne a német irodalomra nézve, ha minálunk is olyan irodalmi akadémiai dijakat létesítenének, mint amilyenek Franciaországban évtizedek óta kitűnő eszközei az irodalmi élet elevenben és lendületben tartásának! Az egész irodalmi élet hirtelen föllendülne!

Még a prágai P. E. N.-Klub-afférről beszéltünk.

(Erről az — a viszonyokat és a kort fölötte jellemző — afférról a Vossische Zeitung prágai tudósítója a következőket jelentette lapjának néhány nappal ezelőtt: „Brandes Györgynek a prágai P. E- N.-Klubban történt fogadtatása alkalmából sem a német klubtagok, sem pedig a prágai német újságírók — a hivatalos Prager Presse és a félhivatalos Prager Abendblatt kivételével — nem kaptak meghívót. Mivel valószínű volt — aminthogy ez a valószínűség be is következett — hogy Brandes ki fog térni néhány szóval a német—cseh viszonyra is. hihetőleg el akarták kerülni, hogy a P. E. N.-Klub egy német tagja esetleg felvilágosításokat adhasson az illusztris vendégnek. Az az értesülésünk, hogy a P. E. N.-Klub német tagjai a sértő mellőzés miatt be fogják jelenteni a klubból való kilépésüket)Klabund, aki dacára, hogy az úgynevezett „Gruppé 1925" nevű irodalmi csoportosulásnak is tagja, mely a P. E. N.-Klubbal szemben ellenzéki, harcos álláspontot foglal el, mégis tagja a németországi P. E. N.-Klub- nak is, igy foglalta össze beszélgetésünk során az afférról való vélekedését:

— Ha a dolog tényleg megtörtént, ez az egész P. E. N.-Klub fölrobbantását idézheti elő, mert hisz az internacionális P- E. N.-Klu- bot Galsworthy és barátai az irók internacionális testvériesülésének és bajtársiasságának bázisán alapították, újabb szomorú bizonysága lenne annak, hogy egy internacionális bázisú szövetségnek még mindig a legnagyobb nehézségekkel kell megküzdenie.

Most megjelent a kávéházi asztalnál a „Wedekind-revü" társszerzője, Karlheinz Mariin és könyörtelenül elcipelte Klabund urat a „revümunkához".

Gömöri Jenő.

Hogyan könnyítették a határátlépést?

Közgazdasági érdekek a csehszlovák—román határon

— Panaszol levél a P. M. H.-hoz —,

Miután a csehszlovák—román határforgalom szabályozására kiküldött bizottság március hó első napjaiban Máramarosszigeten befejezte működését, Szatmáron folytatta tárgyalásait ugyancsak a határforgalom és a határátlépések megkönnyítése tekintetében.

A két érdekelt állam határain túl is kedvező és elismerő méltatást talált a sajtóban az az előzékenység, mellyel a bizottság a csatolt területek lakosainak könnyebb mozgási szabadsagát biztosítani igyekezett.

A külföld bizonyára nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a mostoha szülők kezdik édes gyermek gyanánt kezelni az adoptált lakosságot.

Én, aki meglehetősen ismerem a régi Magyar- ország észak-keleti részének agyonsanyargatott népségét, elmentem gyönyörködni a mozgási szabadság fellendülésében és nagyobb fáradtság nélkül mindjárt rábukkantam, hogy Tekeháza volt úrbéres közönségének a Romániához visszacsatolt Nagytarna község határában fekvő erdejében levő famennyiségét 1925 április 19-én Bukarestben ülésező bizottság Tekeházának visszaitélte oly módon, hogy a talaj — bizonyos kárpótlás ellenében — Romániáé marad, ellenben a famennyiséget vámmentesen haza szállíthatják. Ennek már egy éve elmúlt és a szegény falusiak nagy erdejük mellett fainségben szenvednek, mert még egy szekérrel sem tudtak átvinni a román határon.

Ugyancsak ezen a vidéken az 1—o napos határátlépést úgy kezelték, hogy indokolt esetekben a román granicserparancsnok és a vámos által aláirt igazolvánnyal a román határon átbocsá- tották, és ezt az igazolványt a csehszlovák határőrök is respektálták. Azonban mióta a határátlépéseket a fentebb említett bizottság megkönnyítette, azóta a román közegek kitartanak a maguk régi eljárása mellett, ellenben a csehszlovák határőrök követelik a közigazgatósági hatóság Írásbeli hozzájárulását. Miután pedig a főszolgabíró némely községtől 20—30 kilométerre lakik és gyakran szokott utazni, nem ritka eset, hogy mikorára a határátlépési engedéély kezéhez jut, az már le is járt.

A könnyítés tehát abban áll, hogy a garani- cser és vámos engedélyén kívül, még a főszolgabírónak is alá kell Írni a határátlépésre jogosító engedélyt.

Úgy hallottam, hogy a Romániából Csehszlovákiába átcsatolt, de Romániához ismét visszacsatolt nagytarnai körjegyzőség községei prefektusuk utján azzal a kérelemmel fordulnak a csehszlovák államhoz, illetve a nyár folyamán ismét iüésező határforgalmi bizottsághoz, engedtessék meg nekik, hogy a tekeházai vasúti megállóhelyen Halmi-ig, illetve Szatmárig fel- és leszállhassanak, mivel legközelebbi vasútállomásuk a 25— 30 km. távolságra fekvő Halmiban van, Tekeháza. pedig csak 6—9 kilométerre. Annyira a határszélen vannak, hogy ezen az egyetlenegy szekér- utón kívül másfele kijárásuk nincs. Halmiban van a szolgabiróság, járásbíróság, adóhivatal, vasútállomás, telekkönyv, orvos és gyógyszertáruk. Valóságos áldás volna erre a hol ehhez, hol a másik országhoz taszított agyonsanyargatott népre, ha a szájában fekvő vasúti megállónál felszállhatna.

Szatmárhoz pedig anyagi érdekek kötik, mert itt van vására, itt tud venni és eladni, azonkívül itt van a törvényszéke, prefekturája és pénzügyigazgatósága.

Emberi ésszel alig érthető, hogy két egymással örökségi és szövetségi viszonyban élő államnál ilyesmit megváltó kegyként kérni kell, megadása bizonytalan és nem lehetetten, hogy újabb súlyosbító könnyítéseket von maga után.

A MÁV erdélyi nyugdíjasainak budapesti tárgyalásai

Budapest, junius 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj elentése). A napokban az erdélyi volt MÁV tisztviselők és alkalmazottak küldöttsége járt Budapesten, hogy a MÁV nyugdíjintézeténél nyugdíjügyeik rendezése tárgyában tárgyalásokat kezdjenek. A küldöttséget Makutz Gyula nyugalmazott MÁV felügyelő, Huszár Bertalan felügyelő és Perédi György hirlapiró, az erdélyi magyar párt biharmegyei tagozatának főtitkára vezette. A küldöttség, amely előzőleg a román kormánnyal folytatott tárgyalásokat, Budapesten felkereste a MÁV igazgatóságát, a kereskedelmi és népjóléti minisztereket és — az ügynek külpoli- tücai vonatkozására való tekintettel — a miniszterelnökséget is. A tárgyalások kedvező mederben folynak és belekapcsolódnak azokba a tárgyalásokba, amelyeket a szomszédos államok kormányaival most vesz fel ismételten a magyar kormány.

— Autó és mótorkerékpíír összeütközése.

Losoncról jelentik: Weisz Károly posztógyári tisztviselő motoros kerékpárjával tegnap délután a pinci szerpentinuton összeütközött a Rimaszombatból hazatérő Fiirst Izidor bérautójával. Az összeütközés oly heves volt, hogy Weisz Károly karját két helyen* eltörte, a kerékpár mellékkocsijában ülő utas pedig átlendült a bérautóba, amelynek üveg szélfogóját teljesen összetörve, szintén súlyos sérüléseket szenvedett- A bérautó utasai sérletle- nek maradtak, akik azután a sérülteket beszállították a losonci köekárháaha.