Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-01 / 147. (1185.) szám
4 is26 julius I, cstttortöff. ^r®SAIv^Afí2AR-HrmiAí3 ó Zi ozertszkói kis képeskönyv HERMÁN KA Hermanka elesett a losonci adófronton és óiból felkötötte a pincértáskát, amit vagy tizenkét esztendővel ezelőtt tett le Eperjesen, a nagy metamorfóziskor, amikor a proletár „four" sorsát a maga uraságával cserélte fel. És Hermanka Rubin úrrá változott. Mert Hermanka a pincórtársadaiomnak ahhoz a törvényszerű őt percentjéhez tartozott, amely menthetetlenül a „tulajságra“ van predesztinálva, hogy — minekutána napi tizenhatórás iramban lefutotta a márványasztalok között a maga sokezer kilométerjét és a régi, békebeli i.iz- és huszfillére- sekből sok száz hajnalon át vigyázva vitt haza egy marokravalót, végül maga is vendégipari vállalkozóvá magasodjék s illatos trabukkófüst mellett szemlélje a kasszalap terebélyesedő számoszlopait. Hermanka régi, kedves emléke messzetünt, eperjesi ifjúságomnak. Ö általa jutottam intim, atyafiságos kapcsolatba az egész pincérséggel. Ami egyedülálló, magyar társadalmi specialitás, amennyire egyedülálló és sehol fel nem található jelenség a magyar pincér is, aki a szivéből is oda- szerviroz neked a kávédhoz egy darabot. És aki a fehér asztalnál testi kényelmed mellett a lelked kényelmét is szolgálja. Ha jókedvű vagy, ő is csupa ragyogás, mintha valami nagy ajándékot kapott volna a jókedvedben. És az együttérzés apró, meleg figyelem-gyertyác-skáival lobbantja még magasabbra a jókedvedet, csöndes, megilletődöit publikuma a nótáidnak és bazamenve bizonyára melegebben csókolja meg a feleségét, mert „X nagyságos ur ma jól érezte magát nálunk.'* Ha meg spleenes vagy, vagy szomorú, lágyan tipeg körülötted, aggódó, elborult szemmel, mint egy lelkiatya vagy pszichiáter. És a szondirozás csodálatos művészetével csakhamar tisztán áll előtte a kórkép s aszerint ajánlja neked az étel- 'és italmedicinákat. És te csakhamar érezni fogod, hogy Ganymed és Bacchus késői gyermeke csodálatos intuícióval, vagy mit mondok: tudatos biztossággal rásegített a helyes terápiára. Oldódni kezd benned a beteg csomó, már fényesedő szemmel tekintesz körül és amikor elmégy, báhaiod terhét otthagyod a pincérednek, aki ilyenkor bizonyára sóhajtva fekszik az ágyába. Azok, akik nem tudják, milyen nagy jótétemény a magyar pincér, megérdemelnék — teszem azt — a prágait. De a magyar éjszakák, a muzsikás hajnalok megszállottjai jól tudják az értékét. És jól tudják a bölcsek, a finoman Ízlel ők, akik a komplikált életstílustól visszajutottak az egyszerű emberi kapcsolatokhoz. Ösmertem egy öreg, zárkózott arisztokratát, akinek egyetlen igaz rokona és barátja a pincérje volt, mert ő volt az egyetlen, aki előtt minden nyűgös bajával megmutatkozott s aki előtt nem volt egy rejtett gondolata. Ennek a drága pincérgalériának volt ritka példánya Hermanka, aki Berger Szamcsu eperjesi kávéházában „fizetett" és szorgalmasan irt a köny- nyelmü jogászgyerekeknek. (A hosszú Dobay Károly, aki Ottó főherceg adjutánsából lett az eperjesi jogászok vivőmesterévé és tiszteletbeli ősjogásszá, érte el minden esztendőben a rekordot, mert két szemeszter alatt fölirt neki Hermanka vagy nyolcszáz feketekávét.) Aranyrojtos nyakkendőjével mint a gyik, úgy siklott az asztalok között és egyaránt nagy volt a becsülete a Horovitz Simi tudósasztalánál, a sárosi dzsentrik elkülönözölt kávéházi világában, a fiskálistársadalomban és a zab-nábob mindig hangos sarkában. Hermanka még abban a régi, sok félszegsége mellett is bájos svihákvilágban is volt valaki, amolyan átmenet a polgári és felsőbbrenda világ között, nem hiába nyitotta meg a hajdani pincérbált ővele a gőgös, de gyönyörű Bánó Aladárné. Azután elkerültem Et>°r’>srő! s m'n*- =*ér álomra gondoltam csak vissza a Berger ragyogó, villanyfényes forraszára, a szép eperjesi asszonyokra, lányokra és Hermankára, akinek mindig én voltam a döntő bírája, valahányszor éjfél felé elméleti vitába keveredett a Pista pincérrel. Egyszer — emlékszem — a drednótról folyt az elkeseredett vita. Később annyit hallottam róla, hogy Hermanka arrivált és maga is kávéházat nyitott Eperjesen. Pár esztendő múlva Losoncon találkoztam vele mint az Astőria kávéház tulajdonosával. Meleg öröm ragyogott föl a szemében, amikor meglátott és engem is megcsapott a régi, eperjesi tavaszok szellője. Nem engedte, hogy másként tiszteljem, ragaszkodott a „Hennánkéhoz". Idő múltán megint arra kerültem, Hermánkénak akkorra már bárja is volt, de „szalonnak" nevezte (hiába, az eperjesi tradíciók ellene szóltak a profán bárnak). Legutóbb már gondterhesen, teli panasszal találtam s röviddel rá, mikor megfordultam Losoncon, már le voltak huzva az Astoria redőnyei. Hermankát, a kávést, megölték az adók. Ott találtam rá a konkurrens Szüsz-kávéház- ban. „Fizetett." Elszorult a szivem. Ezért dolgozott Hermanka közel harminc esztendeig, hogy újból felkösse a pincértáskát?... Kis tragédiája a szlo- venszkói életnek. De valami nagy erő szól belőle. Az ernyedt rezignálás helyett az élniakarás imperatívusza. Nem szabad elesni egy órára sem. Élni, dolgozni, ahogyan lehet és maradni. És bízni. Én Hermánkét nem féltem. Ennyi erővel, ennyi hittel még jönnie kell uj csodának és benne a Germánok feltámadásának. ISTENEK NYOMÁBAN A sétabotok Zarándoklat Máriacellbe. A Ferenc- rendiek vezetése alatt Pozsonyból augusztus 23-án indul a jubiláns zarándoklat Mária- erdlbe. A részletes prögrammot a vezetőség később fogja tudatni. Kairó, áprilisban. A kairói muzeum első emeletén nagy és speciálisan berendezett, gondosan őrzött termekben állították ki a Tut-ank-Amon- sirban talált kincseket. „Kincseket1* kell mondani, mert ha ezt a közkeletű szót valaha és valamire alkalmazni lehet, akkor ezek a leletek kincsek, a szónak gőgös, egyedül- való értelmében. Fénykép kevés készült a kincsekről eddig, fotografálni a termekben tilos s ami fotó készült, az óvatos és exkluzív reprodukcióban futott csak körül a világon. Nem Tut-ank-Amon sírját és múmiáját, hanem ezeket a kieseket kell látni, sokszor látni, hogy a nézőt magát is megejtse az a nagy izgatottság, ami a kincskeresőket s minden kulturembert megejtett, mikor a leletek napfényre kerültek. Mert kétségtelen, hogy ezek a leletek régészeti szempontból az emberi múlt legizgalmasabb dokumentumai közé tartoznak; de nekem fontosabb ennél, hogy a tárgyak szépek, olyan megdöbbentően, megrázóan szépek — egy szépség, ami független attól, hogy a leletek időtlen régiségek és ritkaságok, hogy „szenzá- ciósak**, hogy Tut-ank-Amon sírjában találták — önmagukban szépek, a szépségnek lezárt, elvonatkozott, időtől és Ízléstől független jeleivel dúsak, s erről semmiféle reprodukció nem nyújthat fogalmat. Tut-ank- Amon kincseit közelről és sokáig kell látni, hogy fogalmat alkothassunk mindarról, ami értelemben e kincsek mögött van. A modern ember megdöbbenve és szorongva áll az Ízlésnek, a fantáziának, az el- finomodottságnak, egy végső és majdnem erkölcstelen dekadenciának e négy- és ötezer éves műremekei előtt. S ezek a műremekek: vázák, ágyak, karosszékek, fésűk, tálak, korsók, díszkocsik, az ötezer év előtti egyiptomi mindennapi életnek közönséges használati tárgyai, ezek mondják el igazán mindazt Egyiptomról, amit a nagy romok, sírok, templomok csak sejtetni tudnak: hogy mi élt, mi pazarolt, mi álmodott, mi unatkozott, mi finomkodott, mi alkotott ötezer év előtt Theba és a karnak! templom oszlopcsarnokaiban és homályos termeiben. Micsoda sötét, mindentől elvonatkozott élet lehetett egy ilyeD régi templomváros élete, ahol minden nap rabszolgákat áldoztak valami bornyufejü istennek, s a félhomályos hallókban, a tavak és kertek között élt és vándorolt, játékos és unatkozó semmittevésben álmodozott s megvalósította néha kegyetlen, néha ijesztően nagyszerű álmait egy ilyen keskenyarcu és ferdeszemü félisten, mint ez a bágyadt ifjú, Tut-ank-Amon. Mi minden élt ezekben az emberekben, amiről mi ma néha azt hisszük, hogy a mi nyugtalan időnk kiváltsága és jelzője: spleen, cinizmus, játékdüh, szkepszis, kasztromlottság s ugyanaz az idegesség, leegyszerűsíteni és végső formájukban fejezni ki az élet, a tárgyak, a természet értelmét. S ezenfelül micsoda biztos és nyugodt elgondolása a Szépnek, micsoda válogatott, önző, raffinált elgondolása, néha a végletekbe torzítása egy ötletnek, egy lehetőségnek, — s ez a vágy, eltávolodni a célszerűtől, ez az irtózat a praktikumtól, amivel a mindennapi élet használati tárgyait műremekké stilizálták, ez az, ami valami szorongó féltékenységgel tölti el a modern látogatót s múlhatatlan felébreszti benne a saját civilizált életének irtózatosan üres, sivár, elszegényedett életstílusának tudatát. Nehéz beszélni az aranysarkophág szépségéről, mert az aranybafagyott gőgnek, az örökkévalóságba mosolygó hideg istenarcnak félelmes, szinte visszataszító szépségét szavakkal visszaadni groteszk kísérlet; a művész, aki ezt a halotti maszkot mintázta, talán többet tudott a halál és az élet összefüggéséről, mint később az egész empirikus tudomány. Ez az arc, ez a fiatal aranyarc a hideg mosollyal, a kékemaille tiarával, Felső- és Alsó-Egyiptoin drágakövekből kirakott császári jelvényeivel, ez a gyermek- isten-arc teljesen kifejezi korát tudatlan és mindentudó, kegyetlen s végső raffináltságá- ban már primitív hajlamaival: a gyönyörűen iveit, érzéki ajkak korrekten és fegyelmezetten simulnak össze, a szem nagy, tiszta és közönyös gőggel pillant a végtelen időbe, s a száj és a szemek körül valami ■megnevezhetetlen visszfénye egy mosolynak, egy arany mosolynak, ami sárga, lehe- letkönnyü, mint az elragadtatás és dölyf lefixált visszfénye az évezredekben . . . Tut- ank-Amon arca az első királyi arc, a szó végső értelmében, amit láttam. IDOLOK Utánnyomás tilos S aztán meg kell állni a sétabotok és jel piros napernyők előtt. Nyolc sétabotot és három napernyőt számoltam meg, amit utolsó útjára veleadtak a sírba, nyolc sétabotot, ami rendelkezésére állt, ha megunta a tul- világi pihenést és sétálni indult Osiris ligeteiben. Ezek a királyi sétabotok tuljók ennek a földnek; kizárólag földöntúli túrákra alkalmasak. Elefántcsontból, aranyból, ámbrábái és libanoni cédrusfából faragták a szárukat; a formájuk kigyótest, elefánt- ormány, flamingó-nyak; ilyen lehetett a pálca, amit Mózes kígyóvá varázsolt a fáraó kezében; a botfejet drágakövekkel rakták ki s a bot végére odaerősítettek egy-egy karbunkulust. Ilyen botokkal sétált a kar- naki kertben, a Szent Tó körül Tut-ank- Amon; ilyen sétabotokkal követték a nyomát az udvar előkelői, a főpapok, hercegek és hadvezérek. Miféle élet lehetett ez az élet, aminek egyik banális használati tárgya, a sétabot, ilyen végső érzékenységgel készült? A muzeum kapujában, mikor a ruhatáros visszaadta a sétabotomat, életemben először néztem meg jó közelről ezt a tárgyat, amit évek óta hordok magammal. Most először kezdett nem-tetszeni. A ruhatár tele volt esernyőkkel és sétabotokkal. Volt közte ezüstfejü, bambusznád, volt közte ébenfa is; de arany, ámbra vagy elefántcsont nem volt közte. S mind egyforma volt persze és mind konfekció volt, aki készítette, óraszámra készítette és nem szerette. Igaz, hogy ma már hálaisten mindenkinek telik sétabotra; ennyire elszegényedtünk az elmúlt ötezer ®v^en* Márai Sándor. Milyen pályára lépjen a magyar ifj uság? A Prágai Magyar Hírlap nagy ankétja a pályaválasztás kérdéséről Iskolaév végén ii. A legtöbb ember, ha nincs elég ülőhely a vasúton, vagy ha késik a vonat, a kalauznak támad neki. Pedig az ártatlan a dologban, de hát ő van a közelben. Az iskolában minden bajért a tanárt szokták felelőssé tenni. Hogy miért tanít olyan dolgokat, amire a gyermeknek az életben úgy sem lesz szüksége. Miért követel annyit, stb. stb. Pedig hát nem a tanár csinálja a tantervet. Sok mindenről nem tehet, még akkor sem, ha ő maga is belátja, hogy nincsen jól. Mélyebben kell a bajok gyökerét keresni. Az iskolában valóban vannak hibák, amelyeket jó volna kiküszöbölni. Mi most nem az iskoláról általában fogunk beszélni, hanem csak a szlovenszkói magyar iskolákról. Azokról a bajokról, amelyek az általános bajok mellett itt tenyésznek. Egészséges iskolapolitikára volna szükség. Itt az nincs, csak politika van, de az ánnál több. Pedig az iskolába éppen annak nem volna szabad bekerülnie. Az iskolaszobába még a legkisebb kis tompa morajnak sem szabad beszűrődnie a külső világ csatazajából. A gyermek az iskolában egészen más törvények alatt él, mint a felnőtt ember. Más az a fegyelem, amelynek alá van vetve. Tetteit csak a gyermeki lélek különös sajátságainak figyelembe vételével lehet elbírálni, csak a pedagógia. törvényeinek tiszteletben tartása szerint büntetni. Akkor sem szabad ezt szem elől téveszteni, ha nemzeti, politikai kérdésekről van szó. A gyermek akármilyen hibát követ el, gyermekésszel követi el. Mikor a hatóságok eié kerül és ezek kiveszik a gyermeket az iskola jogköréből, akkor figyelembe is teszik ezt. A gyermekbiróságok másképpen ítélkeznek, mint a rendes bíróságok, ahol felnőttek állanak vádlottak gyanánt. Hát még mennyire figyelembe kellene ezt venni, mikor az iskola Ítélkezik! Itt nem vezetheti bosz- szu, gyűlölet az Ítélkezőt. A tanulmányi anyagba sem vonulhat te a politika az ő rendes kisérőtársával: az eif > gultsággal és gyűlölettel. Az itteni magyar középiskolákban a tanulók nagyon túl vannak terhelve. Délelőtt 8-tól 1-ig és több délután 8-tól 5-ig van órajuk. A még szabad délutánokat énekpróbák, rendkívüli tárgyak veszik igénybe. Ha a pedagógia irányítaná az iskolaügyet, nem volna szabad a tanulónak napi 5 óránál többet az iskolában töltenie. Hiszen otthon is van munkája, meg a pihenésre, szabad levegőre is szüksége van. A gimnáziumban a III. osztályban már öt nyelvet kell tanulnia a gyermeknek. Csoda-e, ha minden összekeveredik a fejében? A tul- tehelés mellett felületes munkát kell végeznie, semmiben sem lesz igazi, megbízható tudása, csak rendszertelen félismeretek töltik meg fáradt agyát. A középiskola igy nem előkészítője a felsőbb tanulmányoknak, hanem inkább lerombolója a tanuló munkák -d vének és munkabírásának. A tanterv sem valami szerencsés. Csak például említjük fel a matematikát, ahol az alsóbb osztályokban a gyermekek szélién nívóját meghaladó anyag van előírva, különben sem épül fel az egész anyag valami módszeresen, hanem tervszerűUen össze-vtsszaságot mutat. Művész legyen az a tanár, oki ellensúlyozni tudja a tanterv hibáit. A középiskolákból lázas sietséggel küszöbölték ki a Budapesten kiadott tankönyveket és hasonló sietséggel Írattak itt helyettük másokat. Bizony ez sok könyvön meg is látszik. Tévedések, tárgyi hibák is előforduld nak szép számmal, emellett didaktikai szempontból sem felelnek meg. Vannak ugyan jő tankönyvek is, de ez nem elég, mert valamennyinek jónak kellene lennie. Emellett illetőségi okokból a tanév folyás mán minduntalan eltiltanak tanárokat a tanítástól. Az év közben annyi változás van, hogy sokszor némelyik tanár hamarosan nem is tudja, tulajdonképpen mit is ianit és melyik osztályban? Az órarend gyártásának állandóan üzemben kell lennie a sok személyi vál- tozás miatt. Minden, a tanításhoz csak egy kissé értő ember előtt világos, hogy nem folyhatik komoly munka akkor, ha valamely tárgyat minden hónapban más tanár tanít. Mindezzel természetesen velejár a tanárok túlterhelése is. Agyonzaklatva, a művészileg állandósított bizonytalanságban élve lehetetlen nekik megfelelő munkát végezni. Folytathatnánk még a panaszokat, de itt csak néhány bajt akartunk megemlíteni. Lehetne ezeket a dolgokat részletesen fejtegetni, de csak éppen rá akartunk mutatni. Nagyon jól tudjuk, hogy mindent — a lehető leghelytelenebb cselekedetet is — meg lehet valamivel okolni, mindenre lehet valami paragrafust találni, de evvel a probléma nincsen megoldva. Az iskolának jónak kell lennie és ha valami pedagógiailag kifogásolható van rajta, arra nincsen semmiféle mentség. Az egyetlen helyes politika az, ha az iskolában minden szempontot alárendelünk a helyes nevelés és tanítás elvének. Az iskola hibái a társadalmi és állami életben óriássá növekedve pusztítanak. Aki nem tudja, vagy nem akarja az iskolát az ilyen hibáktól megóvni, nem csak pedagógiából, hanem állampolitikából is szekundát érdemel. ^ qj A kér. szoc. szakszervezetek az agrárvámok ellen Kassa, junius 3C A kassai keresztényszocialista munkásság a napokban népes össztaggyülést tarlóit, amelyen Scliuster János és Tost László központi titkárok ismertették az agrárvámok és a kongrua kérdését. A gyűlés határozati java-latban foglalt állást az agrárvámok ellen és kimondotta, hogy a drágaság emelkedése esetében a keresztényszocialista munkásság minden törvényes eszközzel küzdeni fog a munkásság tisztességes megélhetésének biztosításáért. A gyűlés továbbá rámutatván arra, hogy a kongruatörvényben a lelkészek létminimumát m é 116 n yt a 1 a n ul ál 1 a p i t o t ták meg, erélyesen állást foglalt egyes parlamenti pártoknak azon egyház- és vallásellenes támadásaival szemben, amely igaztalan támadások épp a kongrua tárgyalása során érték a keresztény lelkészeket. Hasonló tartalmú határozati javaslatot fogadott el legutóbbi ühV-én a k ru-ztényszo- einlisia szakszervezetek pozsonyi tanácsa is.
