Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-30 / 170. (1208.) szám
I \' \ 4 ^IWíM-TVVAÍi^ARHrRLAB 1926 julius 30, péntek. !A TUDOMÁNY ÜJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról V. A föld köriilkeringi a napot Utánnyomás tilos mert az egyenlítő minden pontja másodper- cenkint csak 465 méterrel, tehát még fél kilóméterrel sem fordul el. A föld azonban nem egyenletes sebességgel végzi keringését. Napközeiben a leggyorsabban, naptávolban a leglassabban halad. A különbség körülbelül két kilométert tesz ki. Newton óta tudjuk, hogy napközeiben a nagyobb sebességet a nap közelléte idézi elő, amely vonzóerejével sietteti a mozgást. Az ókornak és a középkornak az volt a felfogása, hogy a világmindenség középpontjában a nyugvó föld áll és körülötte keringenek az égitestek. A földet eszerint a felfogás szerint nyolc égburkolat vagy szféra keringte körül, amelyek közül az utolsó, a firmamen- tum, az állócsillagokkal van kiszegezve és ez naponként háromszor fordult meg, mig a hét vándorcsillagnak, a Holdnak, Merkúrnak, [Vénusznak, Napnak, Marsnak, Jupiternek és Szaturnusznak szférája ezzel a kelet-nyugati irányú forgással szemben ellentétes irányban, egyenlőtlen sebességgel forog. A csillagok mozgására vonatkozó nézetek Ptolemeus (150-ben Kr. után) világképében nyertek betetőzést. Ezzel a földközponti rendszerrel szemben Kopernikus Miklós állította fel az uj, heliocentrikus világképet, amely a világ- rendszer középpontjába a napot helyezte és a földet az egyszerű bolygók sorába degradálta. Egy teljes évszázadba került, mig ez a világfelfogás diadalmaskodott. A tudós jezsuita Riceioli 1651-ben megjelent Alma- gestum nóvumában még komolyan foglalkozott Kopernikus rendszerének megdöntésével. Pedig ekkor már közben Kepler híres három tételének felállításával az utolsó nehézségeket is kiküszöbölte, mig Newton az általános nehézkedés elméletének bevezetésével az uj tanítást megkoronázta. Másfélezer évig tartott tehát az igazság diadalra jutása. Ma már tudjuk, hogy a nap áll és a föld mozog. A föld, éppen úgy, mint a többi bolygó, köriilkeringi a napot. Kezdetben ezt a pályát körnek gondolták, amelynek középpontjában áll a nap. A pontos megfigyelők azonban azt vették észre, hogy télen át a nap korongja nagyobbnak látszik, mint a nyári forróság idején. Ebből tehát önként következik, hogy a föld távolsága a naptól ebben a két évszakban nem lehet egyenlő, vagyis a föld nem keringhet köralaku pályán. A napkorongok nagysága között mutatkozó eltérés azonban nem látszott nagynak és így a földpálya eltérése a kör álaktól sem lehet valami nagy. Egyszerű okoskodás volt ez, a tények logikus megfigyelésén alapuló, és éppen ezért a tudományos vizsgálatoknak igazolniok is kellett ezt a tapasztalatot. Kepler óta tudjuk, hogy a földpálya nem kör, hanem, éppen úgy, mint a többi bolygónál, ellipszis. A nap ennek az ellipszisnek a nagy tengelyében helyezkedik el, még pedig az egyik gyújtópontban. A nagy tengely két végső pontja a föld helyzetének két extremitását jelenti. Az egyikben a född a legközelebb van a naphoz, ez a perihélium, napközelség, a másikban a legtávolabbra jut tőle, ez az afélium, a nap- távolság. A pálya nagyságára vonatkozólag a csillagászat már elvégezte az összes pontos méréseket. A középkor és az ókor a napnak a földtől való távolságát alaposan lebecsülte, ügy gondolták, hogy a nap csak 1200 földsugárnyi távolságban van tőlünk. Hosszú időnek kellett elkövetkeznie, amig felismerték a Vénusznak a naptányér előtti elvonulásából folyó következményeket. Érdekes, hogy ez a jelenség két teljesen különböző tartamú periódusban ismétlődik. Van egy nyolc éves és van egy száz éves periódus. Például 1761-ben vonult el a Vénusz a naptányér előtt, azután 1769-ben, most száz éves szünet következett és akkor 1874-ben, majd 1882-ben ismétlődött meg ez a jelenség, amikor is számtalan csillagászati megfigyelés történt. Csak a mi utánunk következő harmadik generációnak lesz újra módjában a Vénusz átvonulását megfigyelni, mert az legközelebb 2004-ben és 2012-ben ismétlődik meg. Az 1882 december 6-án történt Vénusz-átvonulás alkalmával könnyen elvégezték a csillagászati méréseket s az 1896. évi asztronómiai kongresszus megállapította, hogy a nap távolsága a földtől 23,439 földsugár, vagyis 149,481,000 kilométer. A nap közepes távolságát tehát 150 millió kilométernek vehetjük. Olyan távolság ez, amelyet a másodpercen- kint 800.000 km-es sebességgel haladó fénysugár nyolc másodperc alatt fut meg. Ebből most már meg lehet a pálya nagyságát is állapítani, ami 939 millió kilométernek felel meg. Ezt a pályát a föld egy esztendő alatt teszi meg, tehát sebessége másodpercenkint 29,76 kilométeres. Bizony ez a sebesség meghaladja a képzeletünket, mert felülmúlja a földi sebességek mértékeit, a szelekét, röpülő ágyúgolyókét. Sőt felülmúlja a föld egyes pontjainak a tengelykörüli forgásból származó sebességét is, Paris, julius 29, Az utóbbi napok politikai eseményei és a valutáknak ideges ugrálása alaposan megviselték a párisiaknak az ilyesfajta izgalmakhoz nem szokott idegeit Mióta azonban a minden üdvöt Ígérő nemzeti egyesülés kormánya megalakult és Poincarénak sikerült, ha talán ideiglenesen is a heterogén elemeket egy olyan egységgé kovácsolni, amely a hideg zuhany erejével hatott a túlfeszített idegekre és amely visszaadta a már veszni kezdő önbizalmat ahhoz, hogy az ország rákfenéjét mégis csak sikerülni fog orvosoiui, a közhangulat lényegesen megváltozott és csak két vonást tartott meg Páris arca az ideges napok karakteréből. Először azt, hogy még minden este ősz- szegyül a tönwg a parlament épülete előtt, hogy a jobb- és baloldali érzelmű embe- rek hangosan, vagy kevésbé hangosan, de mindenkor dühösen kifejezést adjanak politikai meggyőződésüknek és hogy a gigantikus oszlopok alatt megvitassák az eseményeket. Ez a szokás kezd lassanként már beleik- tatődni a napi programba és sokan nem is tudnák talán a vacsorájukat megemészteni, ha esténként el nem látogatnának a „fórumra" egy kis parázs politikai vitára Éppen úgy, mint ahogy nálunk a kaszinóba eljárnak esténként politizálni, a parisiak közül sokan ott kaszinóznak a mogorva kinézésű Parlament árnyékában. A hasonlóság annyival is meglepőbb, mert még a kártyaparti sem hiányzik. A Szajna partján friss belőtte partiek alakulnak, mióta az események nem peregnek oiyan mo- ziszerü gyorsasággal, mint ahogy azt a felizgatott kedélyek megkívánnák. A másik megmaradt szokás: az idegenek szekirozása. Ezek ugyan már nem olyan veszélyesek, mint kezdetben, de még elég gyakoriak és bosz- szantóak. Pliába irkáinak az újságok hasábokat ennek az esztelensége ellen, hiába fenyegetőznek az amerikai és az angol újságok, hogy ha ez igy tart tovább, akkor a vagyonokat Franciaországba hozó és elpocsékoló turisták bojkottálni fogják Párist és hiába merült fel egy hathónapos bojkottnak a kérdése a legkomolyabb formában, a tömeget nvm lehet befolyásolni és csak folytatja kedvenc szórakozását, most már nem az elkeseredéstől, hanem egy már különös szenvedélytől vezetve. Amiként vannak szenvedélyes párisi emberek, akiket ellenállhatatlan ösztön kény- szerit ha egy szép nőt látnak az utcán, hogy utána menjenek, éppen úgy vannak szenvedélyes párisi emberek, akik ha egy idegenekkel megrakott autokolosszust látnak az utcán, ellenállhatatlan ösztön kényszeríti őket, hogy a botjaikat a levegőbe emeljék, ökölbe szorított kézzel megfenyegessék őket és válogatott inzultusokkal illessék. A Nagy boulevardon, amely olyan szerepet játszik Páris életében, mint Pesten a Nagykörút, minden este fenyegető magatartásit csoportok alakulnak azokon a helyeken, ahol az utazási irodák autócarjai felveszik az idegeneket a „Paris bi night“ körutazásra. Ez a legjobb alkalom a tüntetésre, a hely, az idő pontosan meg van állapítva, biztosra lehet jönni, nincs tévedés. Ha ugyan összetévesztik is a hollandus kakaókereskedőt a délamerikai ültetvényessel és a szőke svéd turistákat a szabad Amerika szabados polgáraival, abban biztosra mennek az érzésükben, hogy mind a frank megkontreminálásán gazdagodott meg. Gazdagok, megelégedetten mosolygók, jó ruha van rajtuk és az asszonyokon több ruha és kevesebb festék van, mint a francia nőkor). Mind ez untig elég ahhoz, hog^ a A földnek van még egy harmadik mozgása is, amelyben azonban a naprendszer minden egyes tagjával együttesen vesz részt. Egész naprendszerünk ugyanis 20 km-es sebességgel rohan tova a világűrben az alfa Sziriusz felé. (Folytatjuk.) párisi utca embere úgy az egyesekben, mint az összesekben a disznófejü nagyurat lássa, hogy megalázódnak érezze magát, hogy morogjon és hogy mikorra az autócarok megtelnek pont kilenc órakor, elkezdjen kiabálni, botokkal a levegőbe hadonászni, tüntetni és megrohamozni az autókat. Szerencsére azonban mindig elegendő rendőr van a helyszíneli és komolyabb baj nem történik. Az idegenek, akik közül természetesen senki sem érti a párisi argóiban feléjük kiáltott gorombaságokat, kezdetben kérdésekkel rohamozták meg a guidet, hogy mi történik, miért van ez a tüntetés, mit akarnak ezek a botokkal, miért fény egetődznek? A guide menyugtatja őket hogy semmi az egész, kommunista tüntetés a fascisták ellen. És a jámborok még megelégedettebben mosolyognak mint előbb. Hogyne, hiszen a programon kívül még kommunista tüntetést is láttak Párisban. És hálásan mosolyognak a zugó és fenyegetődző tömegre, mint akik ezt a nem várt örömet megszerezték nekik. Mivel azonban az idegenellenes tüntetések csak nem akartak elcsendesedni és az idegen turisták kezdték észrevenni, hogy kik ellen tüntetnek a „kommunisták", az utazási irodák cselhez folyamodtak. Pár nappal ezelőtt hiába gyűlt össze a tömeg a régi indulási és beszállási helyeken, hogy méltó fogadtatást rendezzen az idegeneknek és hogy kikiabálják magukból a másképpen utat nem találó haza- fiságot, csak hült helyét találták mindennek. Sem idegenek, sem autócarok, sem rendőri készültség. Mi történt? Eltűntek volna az idegenek Párisból? Dehogy. Csak egy fél órával a megszokott indulási idő előtt és három utcával odébb egy-egv kis mellékutcában kerekedett fel a társaság. Kijátszottak őket csúfosan. Természetesen az elégedetlenség még nagyobb volt mint máskor és azok ellen a franciák ellen fordultak akik elősegítik az anglo- saxor rablóhadjárat sikerét — az utazást rendező irodák ellen. A párisiak egy-egy különálló idegent még csak elbírnak valahogy. Rosszul leplezett utálattal, de elbírják. De ha egy ilyen óriási autót lát idegenekkel megrakva, azt már nem birják el. Egy ilyen külföldiekkel megrakott autócar vörösposztó a szemükben. Az autócar és az amerikaiak és angolok fogalma eggyé forrott a szemükben. A gyűlölt, az utált anglo-saxonoké, a hűtlen szövetségeseké, a rablóké, aidk el- 1 hagyták a franciákat, akik nem segítik őket, akik kifosztják őket a vagyonukból és akiknek a mosolyában a káröröm mosolyát látják. Most éppen olyan- fanatikusan gyűlöli a tömeg őket, mint amilyen fanatikusan lelkesedett értük a háború alatt Mit csináljanak az utazási irodák, hogy a klienseiket megvédjék ennek a gyűlöletnek a kitörései ellen és az utcákon az ilyen ang- lo-saxonokkal megtöltött autócarokra vadászó csőcselék inzultusai ellen? A franciák igen szellemesek. Egyszerűen belga zászlót akasztanak előre és hátra az autó masztodonokra, lobogó nagy fekete-sárga-vörös zászlókat. Soha annyi belga zászlóval felékesitett autócar nem szaladgált az utcákon, mint most. Mintha egész Belgium itt görögne Párisban. Pedig dehogy. Az egész csak trükk. A belga zászlós kocsikon amerikaiak és angolok gubbasztanak. Ha meglátnak egy ilyen belga zászlós autószörnyeteget a párisiak, nem kiabálnak, nem díihöngenek, nem fenyegetőznek. Ellenkezőleg, ilyenféleképpen nyilatkoznak: —t— Belgák? Ca, va. Szegények. Nekik is Autocar-háboru Páris utcáin Mi maradt vissza a franciákban az egynapos inflációból ? Az utazóirodák trükkjei a tüntetőkkel szemben — Belotte-partik a parlament előtt — A P. M. H. tudósítójától — mennyi bajuk van a frankkal! Vive le Bel- giqeü — és résztvevő szemekkel néznek reájuk. így egyelőre a kérdés el van intézve. De mi lesz akkor, ha erre az alig két napos fris- seségü trükkre is rájönnek? B. A. Ellesett párisi írói törzsasztalszellemességek — A P. M. H. eredeti riportja — Páris, julius vége. — A szerencsétlenség eltávolítja a barátokat egymástól! — sóhajtja egy még be nem érkezett. — Ellenkezőleg! Pont az ellenkezője igazi A szerencse választja el egymástól a barátokat. A szerencsés művésznek lehet mindene: nagyszerű lakása, pénze, sikere, nagyszerű felesége, csak egy nem: barátja nincs! A be nem érkezett peches művésznek pedig, ha semmije sincs, barátok feltétlenül körülveszik és támogatják a maguk semmijéből. Anatole Francé, Maurice Barrés, Jules Lemaitre, Francois Coppée nem szívlelhették egymást, de Verlainet mindnyájan tisztelték és szerették- Akartok jő sajtót? Rendben van! De ha a sajtőszózat igy kezdődik, hogy: „Nagy reményekre jogosító iró.óvakodjatok attól, hogy a remények valóra váljanak! * — Egy irigy barátnak olyan szaga van, mint egy ellenség holttestéé. • — Nem adom el magam! — ordit torka- szakadtából egy fiatal iró. — Kiadtál már könyvet? — kérdi egy soha be nem érkezett öreg, —- Hogyne! — feleli büszkén a kérdezett. — Na látod: könyved ára ára 7.50 frank és a könyvkereskedésekben mindenki megveheti. Tehát eladtad magad. Az már aztán más lapra tartozik, hogy a kutya sem vesz meg. • * — A következő ceremónia életbeléptetését javasolom! — kiáltja egy kivénhedt iró. — Minden évben legalább egyszer üljenek össze a beérkezett és a be nem érkezett írók- A tizenkét leghíresebb mossa meg sorra a szerencsétlen névtelenek lábát. De a névtelenek feltétlenül igy szólnának nagy és híres testvéreikhez: „Miért mossátok lábainkat, oh testvérek? Miért nem nyaljátok talpainkat? Mert csak akkor hinnők el Nektek, hogy tiszteltek minket, ha ezt megtennétek... * Egy híres iró megy el az asztal mellett és rá sem hederit a fiatalokra. — Könnyű neki! — kezdi egy öreg fiatal. — Reggel felkel, megnézi az órát és igy szól: most befekszem a fürdőkádba, azután reggelizek és pizsamába öltözöm. Az ötlet... — Az ötlet? ■— fordul vissza a híres író, aki az öreg szavait hallotta. — Az ötlet rendszerint ugyanaz és lényegében a következő: ha most leülök írni, uj, még meg nem született regényemre 300.000 olvasó vár. — Háromszázezer házmesternő! — vág közbe gúnyosan az öreg. — Jobb, mint háromszázezer háztulajdonosnő! —■ feleli a híres és nyugodtan távozik. •— Követelések összeírása Oroszországgal szemben. A külügyminisztérium újból összeírja a csehszlovák állampolgároknak Oroszországgal szemben fennálló magánköveteléseit, amelyek a forradalmi vagyonkisajáti- tás következtében állottak elő. A cseh lapok értesülése szerint eddig nemcsak cseh, hanem német és magyar igénylők is jelentkeztek. — Szent Iatván-hét Budapesten. Budapestről jelentük: Szent István hagyományos ünnepe az idén augusztus 18—25. között. Szent István-hétté ibővüiL Ez a hét az egyházi ünnepen kívül gazdag látványosságot fog hozni. Miután a főváros ezzel kapcsolatban nagyobb arányú külföldi látogatásra számit, a Máv. és a dunai haj ósvállalatok egyaránt 50%-os tarifakedvezést adnak bárkinek, aM bármely állomásról, tehát a külföldről érkezve is, augusztus 18-án hajnali 1 óráitól augusztus 21-én éjjel 2 óráig jegyet vált Budapestre. A féláru kedvezést úgy oldották meg, hogy Budapestre teljes árért lehet utazni; visszafelé azonban — a Budapestre váltott jegy felmutatása ellenében — ingyenes lesz az utazás. A hajójegyek a Dunán már B ácstól kezdve élvezik a féláru kedvezményt. Ebből az alkalomból a Budapestre érkező külföldiek nagy vizumkedvexósf is fognak élvezni, előreláthatóan 1 aranykoronás alapon, amelyet mindenki kivétel nélkül igényelhet. Azoknál az utasoknál, akik oly külföldi helyekről urduinak el, ahol magyar uílevélkiáhilé szerv nem működik, a szükséges vízumot a mérsékelt dáj lerovása ellenében a határátlépésnél fogják kiadná. Ajánlatos, főleg csoportos látogatásoknak előre, legkésőbb augusztus 10-ig való bejelentése Budapest Székesfőváros Idegen- forgalmi Hivatalánál (Budapest, IV., Haris-köz 19. Ez esetben az elhelyezésről a bejelentett igényeknek megfelelően előzetes gondoskodás történik. Azokat, akik bejelentés nélkül érkeznek meg Pufi npost re, minden főpályaudvaron külön elszállásoló megbízott veszi majd gondoskodásába.
