Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-29 / 169. (1207.) szám

8 T>IW<MrA^A<iÍ«VR.-HlRIiAT> 1926 juliüt* 29, csütörtök. GRIGORIJ RASZPŰIIN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIVIN REGÉNYE Semmi sem szent előtte! — Ej, hagyjuk az ilyen előítéleteket — felelt a hercegnő. — Nem vitázom, lehet hogy úgy általánosságban bűn — bár ő tagadja, — de vele minden ártatlan . . . Voltam az övé és büszke vagyok rá. — És a férje? — szólt a csodálkozástól fojtottan a szép asszony s tágranyilt tekinte­te rámeredt a heroegasszonyra. — Az uram? Szerencsének tartja ... — felelte szilárdan. — Ne kínozza szegény Gri- gorijt ... Mi, a barátai, mind készek va­gyunk térden kérni magát . . Azt mondja, az ilyen kin elrabolja az erejét. S nekünk és Oroszországnak olyan sürgősen szükségünk nul a csinos Lárisszához. — Vagy te is al­szol? Fehér keszkenőjét libegtetve ringó szö­kelléssel követte Lárissza a kitérő Grigorijt. Grigorij egy darabig el-elszökdösött igy és a ritmikus mozdulatok tüzes áradatával csábítot­ta maga után. Hirtelen támadásba ment át Melle kidomborodott. Kemény lába tisztán, biztosan és könnyedén verte ki a taktust A jelenlevők szive fölgyulladt a szökellő tüzes dallamra s a feketeszemü hercegnő fér­je, a feszes, kövér generális egy ránditással ledobta egyenruháját s ő is táncba kezdett Leguggolt, de egy pezsgőtócsába elcsúszott és egész hosszában végignyult a pocsétában. — Fuj — rikoltotta Grigorij és megvető­en köpött egyet. — Még táncolni se tudnak ezek a rühösek. Bort ide! Bort! Bortl — ordí­totta vadul. A szélesen kitárt ajtón a pincérek tálcán hozták az italt. Mindent, ami kellett. Grigorij Jefimovics szokásait és igényeit már jól is merték. A részeg kompánia éktelen lármája élői­ről kezdődött. Egy egészen zöld gárdatiszt a zongora mel­lé húzódott és nagy csuklással hányni kez­dett. A nagyherceg nagy hahotával mulatott rajta . . . Egy héttel később a gróf vidám hangulat­ban, önmege',égedetten utazott Stockholmba. A zsebében fontos megbízatás volt — Angliába. (Folytatjuk.) mm n> waMBBM—a—naani látszó aranysam, erős zaimatu likőrt - az első év óta folyton emelkedő keresletet mutat fai1 » ma hihe­tetlen 6zámu literekben fogy. A adoveuszkóí ma­gyar Mandarin! Külföldi likőr szak értők is a leg­drágább hollandi gyártmánynak becsülték, amikor itt a, gyárban járva, kóstolót kaptak belőle! Gurulok vissza a városba. Néhány adat zsong még a fejemben: a rum- és likőrgyártást csak 1922-ben állította be Rákosy Lajos a szeszgyártás mellé! S azóta ide érkezett! A likőrgyárban egy berlini szakiskolát végzett destillateur, két raktár­kezelő, 14 etikettező leány van alkalmazva, 8 ál­landó, íixfizetóses és proviziős utazó és 4 képvise­lettel megbízott körzetutazó tartozik még az üzem­körbe. A gyár berendezésének tökéletesítésén ál­landóan dolgozik a lakatos- és kovácsmiihely, egy gépésszel és 5 segéderővel, valamint egy bodnár- műhely. Az irodaszemélyzet 6 tagból áll, akik egyúttal a gazdasági és szeszgyári üzemmel járó irodamunkát is végzik. Tehát úgy mellesleg 36 embernek ad kenyeret Rákosy Lajos likőrgyára. Javasolom, hogy ahol a Mandarinból koccinta­nak, kiki egy pohárral ürítsen az egészségére. Sok ilyen Rákosy Lajosra volna szükségünk. Vígan füstölnének akkor a nyomor néma felkiáltójeled: a hidegszáju5 gyomlepite gyárkéményeink ... Tichy Kálmán. A szlovenszkói magyar mandarin Titokzatos cimü riport e gy nagyon átlátszó dologról — A P. M. H. eredeti tudósítása — van rája. Megbolondult ez, vagy mi van vele? — gondolta magában a szép nő és nem tudta le­venni a szemét a hercegnőről. A pajkos Lárissza Szergéjevna, ki az egész párbeszédet végighallgatta, teli tüdővel kacagott Hihetetlen komikusnak tűnt föl a szemében úgy a feketeszemü hercegnő eről­ködése, mint az a körülményesség, amit moszkvai barátnője olyan haszontalan semmi­ség körül szerinte fölöslegesen csinált. Lá­rissza Szergejévna mindjobban hozzáidomult a pétervári hangulathoz, vígan élt, nagy lá­bon, és ha nem lépett félrébb, az csak azért volt, mert félrébb lépni már nem is lehetett volna. — Még! — kiáltott Grigorij, miközben a meredt szemű bankár, Silberstein Miska orra elé tartotta poharát A bankár udvariasan telitöltötte. — Semmit sem irigyelek úgy kegyedtől, Grigorij Jefimovics, mint azt, hogy . . . még úgy szereti az asszonynépet — dadogta csil­logó szemmel és hülyén kacagott. — Ilyen korban s ennyi erővel . . . — Hogy? hát te már annyira besava­nyodtál? — kérdezte Grigorij hanyagul, mi­kor kiürítette a’poharat — Akkor keresd föl Badmájev barátomat. — A fejével egy ala­csony, feketeszemü tibeti felé intett, Badma- jev, különleges fehér ruhájában s rendíthe­tetlen komolysággal nézte a lumpkompániát — Ad ő neked olyan kotyvalékot, hogy a fal­ra mászol tőlük . . . Ezek a ferdeszemüek értik ebben a csíziót! . . . Ereggy el egy­szer hozzá, próbáld meg. — De igazán segít? — kérdezte Silber­stein csodálkozva. — Próbáld meg — ismételte Grigorij és másfelé fordult. — Az orosz táncot — rikoltotta. — Vigyen el az ördög a bőgéseiekkel! Mars! Elég volt — ripakodott a cigányokra. — Hé, Fenskjed, gyerünk csak azzal a tánccal. De rigmusra ám, mert oldalba sóhajtalak. — Impayable! — ismételte György nagy­herceg elragadtatással és a zongorához ült. — S ti többiek, a pokolba azt a szőnye­get! — vezenyélte Grigorij. — Hé herceg, aki ördögöd van, ne aludj. Nincs füled? Húzd odább azt a szőnyeget, azt mondom! . . . A szóbanforgó herceg, egy feszes gárdis­ta, aki különben a feketeszemü hercegnőnek volt a férje, a többiekkel hanyatthomlok ver­sengett, hogy kicipelje a nagy szőnyeget. De túlságosan kapkodva csinálták s az asztalt a rajtalevővel együtt mindenestül fölborították. Csörömpölve vágódott a parkettre a sok kris­tályüveg. A nők sikítottak s leöntött ruháikat nagy hahota közben törölték le asztalkendő­vel. A férfiak veszettül kacagtak. Pincérek fu­tottak elő, hogy rendet csináljanak. Grigorij azonban rájukripakodott s úgy rohantak ki a teremből, mintha kilőtték volna őket. — Ropogóbbanl Rigmusosan! — kiáltott rá szigorúan a nagyhercegre. — Mi az? El­aludtál a bortól? Egyszerre jó nagyot dobbantott a lábával és belekezdett a táncba. Egy helyben dobo­gott. Tüzhullám csapta meg a társaságot. A muzsika forrón lüktetett. Grigorij arca halvány volt, orrcimpája megfeszült, szeme izzott. A dallam, amely minden tagját, minden ideget ritmusba ragadta, hirtelen fölhuliám- zott. Grigorij kiszökkent helyéből és a kris­tályüvegeken és bortócsákon át körültáncvita a szobát. Guggolásba szökött s lábait válto­gatva előre rúgta, majd a talpával verte ki a padlón a bonyolult taktust, majd pedig vak lendülettel tovakeringett. Arca komoly volt és gyönyört tükrözött. Tánctudása nem volt nagy, de szenvedélyessége mindenkit föltüzelt. No, Szergéjevna , . * — szólt vóratla­Rczsnyó, julius vége. A harmincezer kilométert fűidül kis Tátra-gép zümmögve türtőzteti magát és puhán ringat végig még azon a csapnivalóan rossz uion is, amely Rozsnyóról Berzéte felé vezet. Az állomásig lelket kirázó gödrök, kátyúk. Odúk, amelyekbe ezerszer kiáltotta bele a helyi sajtó a tiltakozásait. Egy kis kavics nem sok, annyit sem tömnek belé „Ha‘ minek?" — így mondják azt erre mifelénk. Az állomáson túl asztaisima úttest. Nekisza­lad a kis Tátra, de úgy, hogy mire a sapkámhoz kapnék, már meg is érkeztünk a Rákosy gyár elé. A „száz éves kocsma" mellett kanyarodunk be, még évek élőit olvasni lehetett rajta az évszámat: 1812. Most nyoma sincs, modern, nagy gyári abla­kok üvegbástyái tükröznek a faiból- A másik ol­dalon vadonatúj épület, a lépcsőn Róth Henrik, a gyár igazgatója, siet elém szokott előzékenységé­vel. ő a Rákosy Lajos jobbkeze, bízvást mondhat­nám: két jobbkeze. Sokoldalú szaktudás, fánadhat- ian munkárajongó, éppen úgy, mint principálisa. A maga számiára nem ismer nyolcórai munkaidőt, inkább tizet, de még 'inkább tizenkettőt. Vasár­napja is havonta egy ha akad. Hanem az üzem virul, az iroda mintaszerűen működik s ennél na­gyobb öröme nincs. Tavaly beszámoltam a szeszgyárról, most a likőrökön van a sor. S általán — azon a bámula­tos fejlődésen, ami itt, csendben, szakadatlan mun­kával végbement. Vége a késmárki kiálli tágnak, a Rákosy-likő- rök megkapták az első dijat, a hírük külföldig szárnyal: most már a legfeketébb májuak sem mondhatják, hogy ez a riport propagandának készült. Nincs szükség itt semmi propagandára. De szükség van arra, hogy mindnyájan együtt örüljünk a szlovenszkói magyar munka olyan eredményeinek, amelyek életet, reményt jelente­nek nagyiparunk vigasztalan bénaságában. Az irodaépület modem remek. Célszerű, vilá­gos, tágas. Tökéletes irodaberendezés. Láttam a régit: ez ahhoz képest olyan, mint a Broadway a mi Csucsomi-utoánkhoz. Csattognak az Írógépek, a telefon szakadatlan csilingel, Róth igazgatót minduntalan elhívják mellőlem. Az irodaterem sarkában egy Gestettner-rendszerü hipermodern sokszorosító gép. Hogy mire képes, az egyszerűen zavarba ejtő. Mintha agy velő vei élő intelligens lény volna, annyit tud ez a bonyolult masina. A nyomdák üzletét határozottan rontja, mert sürgős esetben egy félóra múlva ontja magából a géppel előíró tt nyomtatványt, oégfejjel, úgy, hogy mire a városi nyomdákban csak a rendelést adták volna les az irodában már expediáin! lehet a sürgős kör­levelet. Finom berendezésű kis szalon a vendégek fo­gadására. Még beljebb a gyár, a ház, a birtok lelke: Rákosy Lajos, dolgozószobájában. Csak pár percre zavarjuk, — most is hatalmas statisztikai összesítésem dolgozik, méteres rovatolt ivek fölé hajol. És valószínű, hogy még ott lesz a dolgozó- asztalnál, amikor mi már mindnyájan lepihen­tünk. Átmegyünk a gyárépületbe. A géptereim ame­rikai arányú. Ideálisan tiszta, levegős, csupa ke­mény, egyenesvonalu architektúra, halk neszelés- sel forgó transzmissziós szijjak, eanibt kompresszor szív fel valamit, ott keverőgép kölöncei vájkólnak nagyszerű állaim gyümölcsfőzetiben, csövek, csapok, desztillál orok bonyolult szövevénye, a friss leve­gőben csupa jő illat, semmi zaj, pontosan mozgó, 'tevékenykedő emberek. Hatalmas asbestszürők mellett munkásnők. A megnyitott csapokból a leg- szeb rubin-, meg anamyszin nedűk csorognak alu­mínium vödrökbe. Szűrők, vödrök, desztiiílájtorok, minden itthon készül, a gyár műhelyében, minden a tudós gazda, Rákosy Lajos tervei szerint, már egyáltalán nem lep meg, amikor Róth igazgató el­mondja, hogy az egész uj épület tervrajzát is ő maga rajzolta meg. Hirtelen kanyargó vaslépesőn lemegyünk a pincébe. Itt is merő tisztaság, vakító villanyfény, üde levegő. Hatalmas ászaksorom behemólunérelü alumínium bordók pihennek egymás mellett: is­mét Rákosy saját találmányai, — csekély hat hektó tartalmú mindegyik. Némelyik telt, jóllakott han­got ad, másaik üresebben kong, — azt már meg­csapolta az ércpióca, innen a faiból: két üresen tátongó csö-veg, csak át kell kapcsolni tömlővel a nordunoz és az egyik csövön át jón a kész likőr a gyár bői, másikon át kiprósalödik a töítóhelyi- ségbe. Sűrített levegővel hajtott kompresszor végzi a munkai. A koanpresszor: szintén Kákosy- gyartiüány... Mit nem tud ez a zseniális ember? A pincéből a padlásra. Madách-áéíe falanszter. Rekeszekre osztok üvegraktár, Eliómitő massza likőrbe üveg. Szűk siKátorokon lenet járni az űvegitornyuk közt. Tizezerszámra sorakoznak, me­rev glédában. Huh, mennyi jó hangulat lesz ezek­be ledugaszolva! Oldalt, a szabad térben demijonok öreg hadtestei. Rengeteg. És Róth igazgató pana­szolja, hogy kevés. Néha olyan arányú vidéki ren­delés jön, en gros, hogy a demijonok egy-kettőre kifogynak. S a gyárak nehezen szállítanak utána. A rengeteg üveg óriási súlyt jelent. Az egész padlás talaja, tehát az alatta lévő géptermek mennyezete merő bordázott vasbeton. Rákosy ter­vei, tk.őzámitásai szerint. Ehhez is ért. B-ekukkanok a másik szárnyon a terménypad- lásra is. Cememtalap. Hegymagusságu garmadák­ban oszíályozát'í velőmagok. A halmokba tűzve jelző táblák, mindenféle tudnivalókkal a magról. A legmodernebb tudományos eredmények itt min­denben ki vannak használva. Lent még a töliőhelyiséget, az „adjusztáió“-<t, meg a raktármelyisóget nézzük meg. Hallatlan kéz­ügyességre szert teli- munkásnőik dolgoznak, pereg a kezükben a dolog, a katonás rendben felvonult üres üvegek mihamar töltve, vignettázva, leduga­szolva kerülnek a raktárba. Ott aztán megismétlő­dik a padlás falansztere, de csupa teli üveggel, színek ragyognak a hárommétents állványokról, piros rekeszeik, aranysárga emeleitek, zöld oszlo­pok, — mind csillog a villanyfényben. A finom- izlésü szattyánt őrlekötéseket, szalagozást mind maga Rákosy Lajos próbálta ki, mig olyat kreált, ami most forgalomba jön. Egy bizonyos: eddig nem volt grafikai munkám, — Rácz Pál, de még Mécs László címlapját, vagy a szepesi kiállitás bélyegét sem véve ki, — amely annyi példányban forogna közkézen, mint a Rákosy-likőr-, meg Brandy-vigneiták. És két nagy sóhajtás szakadt 'le a szivemről ott a lákőrraktárban: hajh, mikor lé­szen szlovenszkói magyar irodalmunknak s mikor 'lészen szlovenszkói magyar grafikánknak egy-egy Rákosy Lajosa? Félre ne értsen senki! Rákosy Lajos gavallé- ros áldozatkészsége minden magyar kulturügyet lelkesen támogat. Én az ő munkaerejére, osodákat- elérő akaratára céloztam. Olyasvalaki után sóhaj­tottam, aki ugyanezekkel a kvalitásokkal vonulna harcba irodalomért, művészetért- Valaki, olyan Kner Izidor-féle, aki kis nyomdával kezdte s ma európai fogalom, a legszebb magyar könyvek atyamestere, uj grafika teromtője. Rákosy Lajos is üveglomhikkal kezdte. Maga eszkábólt kis desz- tiHátort — nem tudom, kiállitattók-e Késmárkon, amint ajánlottam —, de ez a kis desztillátor ne­kem mindennél többet jelentett- Annak mintájára készült a nagy, a gyári műhelyben s az idegenből hozatott desztilláitorok ma lepecsételve pihennek. Nincs rájuk szükség. Az itthon készült jobb, töké­letesebb 1 Még pár percre betértünk a légszívó!yesébb házigazdához. Kérdem, milyen probléma érdekli újabban, — mert ezekből nála állandóan van készlet. — A nehezen leköthető illő olajos gyümöl­csökkel foglalkozom. Szeretném megtalálni a mód­ját, hogyan fogjam meg őket. A szamóca, dió illő olajai rendkívül illatosak, erős zamatnak, pompá­san volnának felhasználhatók a likőrgyártáshoz, vacuumban már 60nmál párolognak, de a deszt il- iációt nem állják: 100°-nái oxidálódnak s igy le nem köthetők. Ugyanez ,a nehézség — ha nem is •ily méreitben — a keserű főzeteknél. Ezek sem adják le tiszta arómájukat, ezért a kompresszor­ral többször visszaliajtom őket. a desztvlláforba, mig teljes wunatukait leadták. Idő kérdése, de rá fogok jönni a megoldásra. Ez biztos! S már előre látom az uj, híres már­kát: a Rákosy-sznmócnlikőrt. Fehér dióriuma már úgyis van. Kérdezem, melyik a legnépszerűbb gyártmányuk? A Mandarin. Ez a ceodatiszta, éti A rimaszombati . nemzetközi tenniszversery, amely szombaton veszi kezdetét, Szlovenszkó ten- niszéletének szenzációs sporteseménye lesz.. A versenyen Csehszlovákia és Magyarország elit tenniszgárdája ad egymásnak találkozót. A mit.'ng vezetője maga Just dr., műegyetemi tanár, a Csehszlovák Lawn Tennisz Szövetség elnöke, aki a párost Kozseluh Jánossal játsza. Délszloven- szkó bajnokságait a prágai Sóyka Ferenc védi. A Magyar AC tenniszezőit Kelemen Aurél, a MAC elnöke és Fétery Jenő dr. képviselik. Ma­gyarországról beneveztek: Csermák Ernő dr., Felsómagyarország és Szeged, Németh György Miskolc, Lahner Kálmán Ruszinszkó bajnoka, Ncdbalek és Hubacsek dr., a legjobb pozsonyi játékosok. Itt lesz az egész kassai gárda: Wie- land Albin, Lengyel László, Drumár, Tisnovszky, Gottesmann testvérek, Vajda, Kremsier, Bereg­szászról a két Kertész testvér,- azonkívül Troppau, Losonc, Besztercebánya, Zsolna és Rimaszombat legjobb játékosai. Hatalmas mezőnyt gyűjtöttek egybe a női számok: Friedeckyné (Troppau), Zahnova (Prá­ga), Hercog Margit (Losonc), Ront Anny (Bereg­szász.), Várnay Ernőné, Sípos Irén, Markovics Ve­ra (Kassa), Feledi. Ila és Bélák Dalma (Losonc), Perhács Imréné (Ipolyság)' erős konkurenciájá­hoz a rimaszombati RPOS és Slován jóképességj női játékosai járulnak. — A verseny győztesei értékes ti sztélét dijakban részesülnek. A Tá ra Bank vándorserlegén kívül a Magyar Nemzeti Párt, Rimaszombat városa, a Polgári Olvasókör, Kereskedelmi Testület, Hercog Ignác losonci gyá­ros, Kopecky Antal bankigazga.ó, valamint a ri­maszombati leányok járullak hozzá a klub állal kitűzött gyönyörű dijakhoz. A verseny szombaton délután kezdődik. Szombaton este ismerkedési est, a döntő napján bál és a nyertesek tisztele­tére rendezett bankéit lesz. A RPOS tenniszosztá- lyának harmadik nemzetközi versenye bizonyára felejthetetlen élménye lesz a résztvevőknek és nagy erkölcsi sikert hoz a szlovenszkói egyre fej­lődő tenniszéletnek, amelyben ez az agilis klub kezdettől fogva jelentős szerepet vállalt és oldott meg. Megalakult a magyarországi profi labdarugószövetség Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnap este 21 egyesület vezetőjének jelenléteben megalakították Budapesten a magyar professzio­nista labdarugószövetséget. Az elsőoszlályu profi- klubok 100, a másodosztályuak 50 pengőt fizetnek tagdíjként. Titkos szavazás alapján megválasztot­ták a szövetség végrehajtóbizottságát. Elnök lelt Reichardt Ottó, ügyvezető alelnök pedig Fodor Henrik. A közgyűlés előtt nagy elkeseredéssel tárgyalták, hogy a tisztviselőknek nem engedték meg a profi csapatokban való részvételt. Ezek ugyanis nem mernek szerződést aláírni, mert attól félnek, hogy elbocsájtják őket állásukból. A MÁV vezetősége táviratilag tiltotia meg a vasutas egye­sületeknek, hogy résstvegyenek a professzionista alakulásban. A Testvériség és a Szegedi Vasuta­sok feltételesen visszavonták a profiligába való jelentkezésüket, ha a MÁV igazgatósága és a sport.9zakértők között megállapodás nem jönne létre. )( Klubtenniszverseny Besztercebányán. Tu­dósitónk jelenti: A besztercebányai Slavia játé­kosai a Zsolnai SK jóképességü játékosaival klubközi mérkőzést játszottak és 14:3 arányban győztek. A győztes csapat tagjai Bárczy Oszkár és neje, Lányi Z., Hoznék Ella, Markovics és Steiner volt. A zsolnai csapatban Hecht Laci, Spirer, Deutschné, Ring Piri, Donátli Edith, Loz- da szerepeltek. )( 'I ga: FK Riga—Warsawienka 1:3, y / tövis Cttp döntő mérkőzése -zfp’ember 9-én bsz Philadelphiában Amerika rs Kuba-- Japán—Franciaország győztese között. )( Az amerikai dekatlonbajnoksdgot Osborne 7187,832 ponttal nyerte, tehát nem közelítette meg Yrjölas most felállított világrekordját. xx Az „Ifjúsági könyvtár" az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen, könyv osztályunkné1 (19)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents