Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-03 / 149. (1187.) szám

3 1926 július 3, szombat. Biw^*.ywqBan3«3HHiMiJBMkciv»a;ro3ga«E3gra?am«^^ „tete du rose“ Genfben Genf, június .50. Rózsa ünnepély Genfben. Két ragyogó nyári nap, aminő csali öreg annáleszekben található már. Mert ki látott manapság nyári napot, amelyen a nap forrón tüzel, hévvel, mintha az utóbbi időkben mi sem történt vol­na és mintha egy nyári nap feladata volna, hogy meleget tüzeljen? A nap tehát süt vígan, a genfi tó zöld tükre simán bodrozik, c a 'Mont Blanc felől fu kellemes hűsítő -zél. Az ünnepség pont 3 órakor vette kezdetét, dél­után, európai időszámítás szerint. A genfnek pontosak, mintha németek lennének és 3 kor megszólalnak a viharágyuk, jelezvén a vi­rágkorzó kezdetét. És megindul a menet, szebbnél-szebb virággal díszített kocsik. A mythologia megtalálja számítását: Pallas 'Athéné, mintha most pattant volna ki Zeus fejéből, Achilles kis görög kocsiján robog to­va. (Legutóbb Breitbart produkcióiból ösme- retes.) A kocsi elé fogott ló az előírásos ma­gatartást tanúsítja. Két első lábával me'é. zen ivei a levegőben, sziláján toporzékol és száját ellepi a tajték. Mindezt egyszerre evnálja, érthetetlen, csakhogy a ló kasírozva van, pa- pendekliből és virágból készült, nig a kocsit magát az ügyesen a fenékre rejtett és virág- erdőbe borított soffőr irányítja. Achilles azon­ban valódi, husból-vérből való és biz myára sebezhető sarkot visel. (E sarok szerencsére nem látható.) A reklámkocsik végeteleu sora következik. Minden nagyobb genfi cég felvo­nul. Csupa hercegnő a kocsikon, az ember nem is hinné, hogy délelőtt még harisnyát árultak a hercegnők és délután már (bizo­nyara külön-óradijazva) feisőbbséges mosoly- lyai tekintenek alá fantasztikus lenge kosz­tümjeikben a bámuló tömegre. Az clasz Fiat gyár 6 finom kis kocsit vonultat fel. Az em­ber akaratlan is a régi latin mondást variálja: fiat Justitia, pereat rnundi (vegyél egy Fiat kocsit és tiéd a világ!). Publizitas, egy vezető reklámiroda itten, a prágai Pirással áll vala­mi rokonságban, egy hatalmas tele torokból kiabáló kakassal akarja a „reklámot" szim­bolizálni. A szimbólum nem rossz, a kakas sem, csak a reklám rossz, mivel az egyetlen, amit az irodának magának kell megfizetnie. Se szeri, se száma a szebbné-szebb virágdiszi- téseknek. A kocsik legnagyobb része termé­szetesen gépkocsi, a fentebb említett kasíro­zott lótól eltekintve élő lovat alig látni, legfel­jebb egy-egy sörös kocsi elé fogva, vagy falu­si aratók szekere elé, amely mégsem igen szívleli a benzint. A kocsikról árad a jókedv, a hangulat, meg a reklámcédula. Estére aztán fellángolnak a villanykörték tüzes végtelen kigyói. A Quai áes Bergues, meg a Quai du Mont Blanc nappali világos­ságban ragyognak. A parton a szállodák mind kivilágítva, a zászlók ezrei lengenek a tengeri széltől kissé átitatott fanyar levegőben. A Pont du Mont Blancon ezrekre menő tömeg várja a tűzijáték kezdetét. Lenn a parti kor­zón meg tombol a szilajság. Fiatal lányok konfettivel dobálják a szembejövőket, ösme- rős-ösmeretlent. A konfetticsata megindul és a késő esti érákban puha konfetti-szőnyegen jársz. A rakéták sisteregve röppennek ég felé és ezer csillagra esnek széjjel, majd feketén behullanak a zöld genfi tóba. Felejthetet­len szép kép, amely eléd tárul. A ragyogó vil­lanyfényben úszó partok, a sós szélben lengő zászlók, a tó zöldes tükröző fénye, amint föl­csillog a rakéták sokszínű tüzében. A háttér­ben a hóval-boritott Mont Blanc és a hold megnagyobbodott kísérteties karimája, aminő csakis tengerek fölött látható, mintha azt is a rendező keze tűzte volna fel, mind festő palleíájára kívánkozik. De nem merülhetsz el e képben, mert máris magaddal ragad a tö­meg, a jókedv, meg a lányok drága mosolya. A Kurssalból már fölhallatszik a jazz bánd bóditó ritmusa. Benn a teremben egy toliu- vabohu. Táncoló párok suhannak tova és te csak az elszakadt mondatokat állíthatod ösz- sze. Mindenütt egy a kérdés. C‘était beau, la fete du rose, n‘est ce pás? (Ugye szép volt a ró­zsaünnepély?) Igen, susogja a táncosnő meg- illetődve. Nagyon szép volt. A táncosát az est folyamán ösmerte meg, a konfetti hozta őket össze. Jókedv, vigalom a késő reggeli órákba nyúlik. A reggel hűvös szellőt hajt feléd, a tó fölött finom köd lebeg, de a parton szorgos munkáskezek seprik már a méteres konfetti­szemetet, amely a reggel ridegségében, a szurtos seprők alatt, elvesztették minden po- ézisukat. Párok suhannak tova, fiatal gyer­kőcök vigan kurjantanak és a Quai du Mont Bianc utolsó palotája, a népszövetség máskor oly rideg épülete megelégedve, boldogan, hi­vatását betöltőén mosolyog bele a nyári éj­szakába. Rév Béla,. Kíjsiieppeiiíí tar? Oaiüís és Miau között Uj hessx Pésisfean — #& frank meggátoESisSatlan esése - Elké­szít a szakértők szanálási jelentése Paris, julius 2. A frank újra tetemesen esett. Párisban a pánikhangulat nem enyhült s az emberek franciáknál szokatlan pesszi­mizmussal tekintenek a jövő elé. A pénzügy­minisztérium ugyan azon a nézeten van, hogy a tegnapi hossznak nincs reális alapja és pusztán pszichológiai vagy politikai motívu­mokra vezethető vissza, mégis feltűnő, hogy a rosszabbodás még egyre tart. A kormány szerint a francia bank kimu­tatása nem kedvezőtlen, amennyiben csak 750 millió uj állami előlegről és 851 mil­lió bankjegyszaporulatról számol be. Jú­nius ultimójót tekintve, ez relatíve igen kedvező mérleg. A kincstár helyzete sem kedvezőtlen. Az állam minden kö­telezettségét maradék nélkül teljesítet­ték s egyedül a tisztviselők fizetésére 450 millió frankot fordítottak. Tardieau. Caillaux nagy ellenjátékosa a mai Journalban büszkén jegyzi meg, hogy keddi intervenciójával már meg­buktathatta volna a kormányt, ha akarta volna- A bukást csak azért nem idézte elő, mert időt akart hagyni a pénzügymi­i niszternek pénzügyi terve kidolgozására és bemutatására, nehogy Caillaux újra azt mondja, amit tavaly mondott, hogy tudniillik még teljes kifejlődése előtt tet­ték el láb alól. Továbbá fontos az is, hogy a pénzügyi vita nyilvánosan, az egész világ közvélemé­nye előtt folyjon le a kamarában s igy az el­lenzék szempontjából sem lett volna jó. ha Briand mindjárt a kormánynyilatkozat be­mutatásánál megbukik. Tardieau szerint min­den csak látszat, amivel a francia frankot se­gítik s ily eszközökkel sohasem fognak vég­leges eredményt elérni. Az országnak saját erejéből kell újra talpraállania s nem sza­bad a külföld segítségére apellálni. Igazolá­sára álljon példának a német minta és a kö­vetkező három szám: Németországban a dollár az infláció első éve alatt 48-ról 75 márkára emelkedett. A második évben 75-ről 184-re, a harma- i dikban pedig 184-ről 4 és félmillióra. Franciaországban is igy lesz és az első, lassúbb lemorzsolódás után, fel­tartóztathatatlanul jön a hirtelen esés, amely a teljes katasztrófáig vezethet. saaaiiMMWB Katasztrófái is Elutasították a kormánynak a fefecSeflmek végkieléf itésérél szé§6 f&ruényjavasfafá? — ValöszinOleg a birodalmi gyisÉés pucsszarSi elnapolásával segítenek a helyzeten — Marx nem mondott Se Berlin, julius 2. A szociáldemokrata par­lament? frakció tegnap határozatot , hozott, melyben a kormány végkielégítési törvénye ellen foglal állást s kijelenti, hogy nem sza­vazza meg a tervezett fejedelmi végkielégí­tést. Ezután a határozat után bizonyos, hogy a kormány kompromisszumjavaslata megbukott, mert a szociáldemokraták nélkül elérhetetlen a szükséges kéthar­mad többség. Berlini politikai körökben és a sajtóban megkezdődött a nagy találgatás, hogy mi fog most történni- A döntés kulcsa a birodalmi kormány kezében van. A miniszterek már tegnap este és a késő éjjeli órákban az orosz követség estélyén órákhosszat tanácskoztak a krízisről, de végleges határozatot valószínű­leg csak ma délelőtt hoznak. Beavatott körök szerint a megoldásra öt eshetőség van és ez az öt lehetőség pillanatnyilag a következő: 1. A szociáldemokraták és a kommu­nisták azt fogják követelni, hogy oszlas­sák fel a birodalmi gyűlést. Ez azonban aligha fog megtörténni, mert a többi párt határozottan a feloszlatás ellen foglal állást. A kormány szerint a fel­oszlatásnak csak úgy lett volna értelme, ha a törvény elutasítása alig néhány szavazattal történik, úgy hogy remény lett volna, hogy a néhány hiányzó szavazatot az uj választások­kal megszerzik. Mivel azonban a birodalmi gyűlés nagy többsége a fejedelmek végkielé­gítéséről szóló törvény ellen fordul, az uj vá­lasztások sem hozhatnának tisztulást a kér­désben s igy fölöslegesek. 2. A másik eshetőség az, hogy a birodal­mi kormány lemond­Mértékadó politikusok azonban ezt a lé­pést is céltalannak mondják, mert puszta gesztus volna csak és a kormánynak rövide­sen ismét mai összetételében meg kellene alakulnia. A parlament pillanatnyi összeté­tele mellett lehetetlen más kormányt elkép­zelni, mint a mostanit s a teljes káoszig ve­zetne, ha Marx nem maradna meg a kancel­lárságban. 3. A harmadik eshetőség az eredeti de­mokrata ajánlat elfogadásával az lehet­ne, hogy a fejedelmek végkielégítésének kérdését engedjék át az egyes tartomá­nyok parlamentjeinek s minden ország önmaga határozzon a kérdésben. E javaslatot valószínűleg támogatuák a szociáldemokraták és a centrum, de a német nemzetiek és a többi jobboldali párt okvet­lenül ellene szavaznának. 4. A negyedik eshetőség szerint a biro­dalmi kabinet olyan törvényt szavaztat meg, amely lehetővé teszi egy külön bí­róság összehívását, mely bíróság azután ítélne a fejedelmek végkielégítésének ügyében. Ezt a tervet a német nemzetiek lanszi- rozzák s egyúttal hangoztatják, hogy a külön bíróság törvényének megszavazása nem je­1 lentene alkotmánysértést, mivel ez a külön | bíróság nem élvezne különös jogokat. Ezzel ! szemben a baloldali pártok alkotmánysértést I és az alkotmány megváltoztatását látnák az uj bíróság egyb ebi várában s ezért nem haj- I landók beleegyezni kinevezésébe. 5- így hát nem marad más lehetőség, mint az ötödik, amely titokzatosan húzó­dik meg a kormány kulisszái mögött. A birodalmi belügyminiszter tegnap ki­jelentette. hogy olyan eszköz áll rendelkezé­sére, mely az egész kérdést kolumbusztojás- kőnt megoldhatná, lsem valószínű azonban az sem, hogy ez a titokzatos eszköz tényleg oly egyszerű, mert a kormány már két nap óta állandóan tanácskozik s mégsem tud meg­egyezésre jutni. Erre a lehetőségre sem sza­bad tehát építeni. Egyes jelentések szerint a kombinációk közül egyik sem válik valóra, hanem a kor­mány egyszerűen a parlament elnapolásához nyúl és őszig nem tárgyalja a fejedelmek végkielégítésének ügyét s nem is vonja le a konzekvenciákat a mostani kudarcból. A nyár folyamán talán alkalom adódik a kompro­misszum megkötésére s ősszel valahogy csak tető alá hozzák a német birodalmat leglénye­gesebben érdeklő kérdést. Ugyanakkor, ami­kor a helyzet kritikussá vált a fejedelmek végkielégítésének ügye miatt, a vámkérdés is tetemes nehézségeket okoz. A kormány­pártok közt levő egyetértés nem teljes s le­hetséges, hogy a vámkérdésben is kitör a teljes egyenetlenség- A tárgyalások valószí­nűleg újonnan megkezdődnek. A nyári szü­net előtt azonban aligha jutnak pozitív ered­ményre és éppúgy, mint a fejedelmek végki­elégítését, a vámproblémát is őszre halaszt­ják. A birodalmi gyűlés igv tehát néhány nap múlva valószínűleg megkezdi bizonytalan nyári szünetét. Berlin, julius 2, A kabinet délben félegy- kor bér eresztette tanácskozásait anélkül, hogy pozitív határozatot hozott volna. Dél­után kettőkor a tanácskozásokat újból meg­kezdték. Délben a német fővárosban kósza hírek terjedtek el. melyek szerint a Marx- kormány lemondott. Később kitudódott, hogy a kormány egyelőre nem határozott lemon­dásáról. A kormánypártok ugyanis megegyez­tek abban, hogy lemondás esetén is kérni fogják a Marx-kormány hivatalban maradá­sát. A centrum, amelytől minden függ, állí­tólag a lemondás mellett volt, de a többi kor­mánypártokkal való tanácskozás után csatla­kozott ezek álláspontjához és nem követeli Marx visszavonulását. — Dömény László festőművész rimaszombati sikere. Ki maszom báli tudósítónk jelenti: A Páris- bói nemrégen hazatért gömöri származású kiváló művész, Dömény László, most zárta a rimaszom­battá kereskedelmi grémium helyiségeiben rende­zett kiáiffitásá't. A művész a rimaszombati bemu­tató után Losoncon és Kassán készült kiállítani, a rimaszombati közönség azonban tervében kedves módon akadályozta meg: ugyanis táriaiz.üvsra a közel ötven képből álló kollekció utolsó d i rabig elkelt. Ennél hatalmasabb tár la Isiikért szllovensakói viszonylatban még egyetlen egy festő sem ér! el. The üebutante Az előkelő angol fiatal lányok bemutatása az udvarnál — Milyen az udvarképes toileüe? — Tilos az etouírizura — A P. M. H. levelezőjétől — London, junius vége Junius közepén éri. el tetőpontját a londoni szezon, amely kirándulásokkal, kerti ünnepélyek­kel, lampionos csónakkorzóval és számtalan tánc­mulatsággal vette kezdetét május első napjaiban és amely az epsomi derby napjáig állandóan foko­zódik, hogy azután a londoni nyár csendes, ese- ménytelenségével nyerjen befejezést. A nyári szezon kétségtelenül a londoni társa­dalom 17—20 esztendős fiatal leányai számára je­lenti a legnagyobb eseményt, akiket ekkor mutat­nak be hivatalosan a királyi udvarnál és vezetnek be a társaságba. Az előkelő úri családok 17 esz­tendős leánya, a „Debutante" — aki abban a meg­tiszteltetésben részesül, hogy hivatalos fogadtatá­sok alkalmával bemutatják a királynénak, —, szü­lei vagy hozzátartozói utján még május első heté­ben kér engedélyt arra a királyné főkamarásától, hogy kézcsókra járulhasson Őfelsége szine elé. Ez a királyi udvar etikettjére nézve jellemző szokás eredetileg a főnemességhez tartozó hölgyek kiváltsága volt a régi időben, de már Viktória királynő uralkodása alatt magasrangu tisztek, ál­lami tisztviselők és tudományos testületek tagjai­nak leányai is engedélyt nyertek arra, hogy a hi­vatalos fogadtatások alkalmával megjelenhessenek a királynő előtt. „Te be presented" annyit jelent, hogy a bemu­tatandó fiatal hölgyek szüleik vagy hozzátartozóik kíséretében sorban elvonulnak a királyné előtt, és a tulajdonképpeni bemutatkozás ma már alig egy­két percig tart. Örvendetes tény, hogy a demokra­tikus Angliában ma már úgyszólván minden jő házból való fiatal urileány „udvarképes" és ezért ezidén is sokan részesültek abban a kitüntetésben, hegy a főudvarmesteri hivatal által kiállítóit arany­keretes meghívóval megjelenhettek a Buckirigham palota márványtermeiben. A fogadtatás ma már nem egyéb, mint egy óriási arányú divatrevü, amelynek alkalmával a lady patronessek felőlük szebbnél-szebb ruháikat és káprázatos családi ék­szereiket, majd félkör alakban felállva, csoporto­sulnak a királyné trónjának emelvénye körül. Előt­tük vonulnak el azután hosszú sorban a bemuta­tott fiatal leányok, akik valamennyien mély bók­kal hajolnak meg a királyné előtt. Érdekes körül­mény, hogy az angol királyi udvar ezidén első- izben tett engedélyeket a korszellemnek és ennek tudható be, hogy néhány előkelő fiatal hölgy bubi­fejjel jelenhetett meg Őfelsége előtt. A fiús jel­legű etonfrizurával való megjelenés a főudvavmes- teri hivatal erre vonatkozó szigorú utasításai értel­mében azonban ma is tilos, sőt a bubiírizurát is csak abban az esetben tekintik udvarképes haj­viseletnek, ha a nyak kiborotvált részét széles rzal- lagcsokor fedi. Hasonlóképpen a ruhák hosszára nézve is intézkedett a lord Chamberlain, akinek irodáiban már hetek óta lázas munka folyik és ahol a bemutatásra jelentkező fiatal hölgyek ru­háinak szine és szabására nézve pontos uiasiiáso- kat ad négy divatszakértő, akik közül kelten a régi, kelten pedig az uj divatirányzatot képviselik. Az eddig szokásos elvek szerint a legtöbb „Debutante" bokáig érő, nem túlságosan kivágott, félhosszu ujju, fehérselyemruhában jelenhetett csak meg a fogadtatáson. Ezidén csak annyitan tértek el az eddigi szabályoktól, hogy a ruhák va­lamivel rövidebbek leltek és hogy a fiatal hölgyék nemcsak fehér, hanem rózsaszínű és világoskék ruhákban is megjelenhettek. Magától értedődik, hogy az ünnepélyes bemu­tatkozást a társaságbeli fiatal leányokon kívül ért­hető izgalommal várják a különböző szabócégek, divatüzletek és virágkereskedők, akik számára a fogadtatás kedvező üzleti konjunktúrát jelent. A fogadtatás alkalmával ezidén egyébként a londoni társaság fiatal hölgyein kívül egy érdekes külföldi vendég is járul a királyné elé a Bucking- ham palotában: Suzanne Lengjen, a francia ten- niszcsillag, minden idők legkiválóbb női tennisz- játékosa, akit Merry dél Val márkiné, a londoni francia nagykövet felesége mutat, be Mary királynénak. Hír szerint a világbajnoknő az ünnepélyes be­mutatkozás alkalmával fehérselyem estélyi ruhá­ban, fehér strucctollas fejdisszel fog megjelenni az angol királyné előtt és ezt a színösszeállítást azért választotta, mert két év előtt hasonló színű ruhá­ban mutatkozott be Stockholmbau a svéd királyi párnak. * By—B. — A magyar nemzeti párt „a mai viszo­nyok között minden elérhetőt eléri". Buda­pestről jelentik: A Nemzeti Újság egyik leg­utóbbi számában kis vezércikket irt az uj csehszlovákiai állampolgársági törvényről és megállapítja, hogy a magyar nemzeti párt nagy körültekintéssel és szívós munkával dolgozott azon, hogy az égbekiáltó igazság­talanságokat az állampolgársági kérdés kö­rül reparálni lehessen. Nem mindenben si­került ez neki, de amit elért, az már nagy eredmény, mert rést ütött a gyülölségnek és a bosszúnak azon a szellemén, amely eddig Csehszlovákiában uralkodott. A mai viszo­nyok között minden elérhetőt elértek és megmutatták ezzel, hogy az okos és a cél­tudatos politika becsületes kitartás mellett végre is eredményre vezet. Az ásványvizek gyöngye KQRYTNICftJ^^^^

Next

/
Thumbnails
Contents