Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-25 / 166. (1204.) szám
AZ IDŐ SODRÁBAN Irta: Schöpílin Aladár/ Egy -angol kapitány könyvet irt Gladstonéról s a nagy férfin magánéletéről, nőkkel való kalandjairól s egyéb dolgairól nem éppen kellemes leleplezéseket irt benne. Emiatt az a klub, amelybe járt, Gladstone fiának kezdeményezésére kigolyóz- ita. A kapitány bíróság elé ment és a Ion-doni bíró el is Ítélte a klubot kártérítésre, azzal az indokolással, hogy a közéleti ember magánélete igenis a nyilvánosság elé 'tartozik. Ha élvezte mindazokat az előnyöket, amelyek a nyilvános szerepléssel járnak, akkor el kell viselnie azt is, hogy a magándolgai nyilvánosság elé kerüljenek és a közvélemény kikutassa, volt-e összhang hirdetett elvei és gyakorolt erkölcse között. A londoni bíróság ezzel inoidentallter eldöntött egy érdekes kérdést, amely vita tárgya már ős-idők óta s nem is lesz eldöntve soha. A kérdés nálunk is aktuális és minduntalan fölüti a fejét. Most, -éppen a múlt hetekben éles vitát támasztott Ravasz László, a kitűnő református püspJt egy beszédével, amelyben Ady Endre magánélete fölött mondott kritikát. De régebben ás voltak hasonló ügyek. Szendrey Júlia hozzátartozói például több ízben hevesen -tiltakoztak, mikor egy-egy iró intimitásokat irt meg Petőfi özvegyéről, vagy szépirodalmi műben szerepeltette olyan beállításban, amely esetleg kényesnek volt mondható. Egyes némzeti nagyságokkal szemben a családtagok szerepét a közvélemény, vagy annak egy része veszi át, mint például Szefcfü Gyula Rákóczi-könyve esetében, amely azért keltett nagy felzúdulást, mert a kuruc fejedelem magán egyéniség ét realisztikus vonalakkal rajzolta fel s megirt róla némely intimitásokat, amelyek az átlagos polgári érzést kellemetlenül érintették. Nálunk ez a kérdés még kényesebb, mint másutt. A franciák például egészen sans géné beszélnek és írnak nagy embereik intimitásairól s különösen szerelmi ügyeiről. XIV. Lajos szerelmeinek óriási irodalma van, pedig legnagyobb királyaik egyike volt. Moldóre házassági tragédiája ezerszer megbeszélt irodalomtörténeti téma. A napokban volt a kezemben egy vaskos könyv, amely Napóleon szerelmi életét a legapróbb részletekig tárgyalja komoly dokumentumok és kar-társi pletykák alapján, tudományos nagykép alá rejtett szen- zációhajhászó célzattal és a francia sajtóban egy hang sem hallatszott ellene. De még közelebbi szereplő személyek körül is indiszkréteskednek. •Hugó Viktor családjából még sokan élnek, de azért az irodalom szélesen tárgyalja az ő szerelmi ügyeit épp úgy, mint feleségének viszonyát Sai-nt-e- Beuve-val, a nagy kritikussal. Képzeljük el, ha egy magyar író imá meg akármelyik nagy emberünkről, hogy családos ember létére szerelmi kalandok után járt és a felesége megcsalta a kollegájával. Akár igaz volna a dolog, akár nem, a megbotránkozás vihara -támadna ellene. Persze, a mi nagy embereinkkel nem igen történtek ilyen dolgok, ők polgári egyszerűségben, kalandtalanul élték életüket. De mi ilyen dolgokban kényesebbek is vagyunk, míg a franciák sokkal elnézőbbek e az ő gáláns tradíciójuk szinte magától értetődővé teszi a dús és változatos szerelmi -életet, annak az előnynek kihasználását, amelyet a hirnév szerelmi dolgokban szerez. De hát csakugyan közpréda-e a nagy ember magánélete? Maguk az érdekeltek rendszerint arra az álláspontra állnak, hogy nem. Érthető is, ha nekik kényelmetlen érzés, hogy mindenféle apró- cseprő -excesszusaikat feljegyzik és nyilvánosan megtárgyalják. A nagy svájci iró például mikor megtudta, hogy B-eohthold professzor, aki mindennapos asztaltársa volt a vendéglőben, életrajzának megírására készül, elkergette a vendéglői asztaltól a leendő életrajzírót. — Maga azért jár ide, hogy statisztikát csináljon, hány pohár bort iszom meg, följegyezze, ami felelőtlen dolgokat asztal fölött locsogok és ezekből könyvet akar csinálni. Ne -merjen -többet idejönni! Világos, hogy igaza volt Kelte rn-ek, a magánembernek, de nem volt i-gaza Kellemek, a költőnek. Miután pedig K-ellenben a költő a fontosabb, tehát a költő igazsága legyőzi a magánember i-gazígy fiatalít és szépít a Ooroll-créme Corall'Putfer CoraSI-szappan FSlerakat a C. S. R. részére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. Boldog vagy? Először titkolózott előttem is az Élet. Aztán a gondolat mérföldes falábain kezdtem vándorolni, hegyeket országokat ért át minden léptem. Végre kilestem. Éppen csinálta kisded játékait. Hol, hol nem? fényesre izzította a varázsleórongot. (Emiéi:szed? télen mily rossz réztányér volt a Nap?) A Holdat rnegmárlotla a mesék tavában 8 az égre tűzte óriás virágnak. Elültette a fiatalság ligeteit. A fákra rászerelte a virágcsapokat. A folyókat meykavarta mutató ujjával s nászdalokat kezdtek zúgni a gátaknál. A földtől az égig kifeszitette a tavaszt, a tündéri madárfogót. Kifeszitette és várt . . Hugóm, hová sietsz oly sebbel-lóbbal? Ki a ligetbe? Tudod mi vár reád? Megértelek: apád talán csizmadia, koporsókésziW, csiriz, firnájsz-szag terjeng az otthonban, szegényszag, veszekedés kavarog apádtól anyádig? i i Jó. Elszöktél. A ligetnél már vár a gavallérod. Bementek az ifjúság ligetébe. Ültök egy kis pádon. Most megmozdul a Madarász: megnyitja az összes iMágcsapokat, az égen megforgatja arardzskorongot: öröm és fény sugároz fejetekre, megzendül a J oly ók nászmuzsikája . . . Felhozza a mesék kék tavában megfürdött holdat óriás virágnak: csodák mézét csöppenti, harmatozza . . , A párod sugdos. Jeggyürüt próbál ujjadra. Azt mondja, hogy a szemed legkékebb a világon, ajakad legpirosabb, hajad legszőkébb a világon, azt mondja, te vagy a tündérek legkisebb hugocskája . . . A holdfényben egy hegyen ül a Madarász. A Madarász nevet az uj fogáson . . . A földön a fiatalság ligetei fény lenek, a fiatalság ligeteiben lesi a párokat . . . Engem nen szeret, mert magános vagyok mint, ő. Mérföldes falábaimon bolyongo k, f él-mellel kinőttem a ligetekből és ágyékomból nem szakad ki ember. Innen a magasból nézlek kis virághngom. Boldog vagy? Én nem irigyellek. Én kevesellem. Én megkönnyezlek téged, még hogyha százezerszer lennél boldogabb! Mert borzalmas árat fizetsz majd érte . . , Mihelyt kilépsz a holdfényes ligetből, a virágcsapok örökre bezárulnak, a folyók furcsa réquiemet zugnak, ha szülni fogsz, elátkozod a Holdat, a hitelezők csapatostul jönnek:: jön a Nyomor, Betegség, Unalom . . . A szemed könnyek kincses kútja lesz — és nem tudod miért . . . A szived fájdalmak bíbor kagylója lesz, melyben benne zug az elvesztett paradicsom: a Madarász füléhez teszi, rázza, zugatja, szenvedteti s te nem tudod miért!! Te soha se tudod meg miéri! Mécs László. ságát. A nagy ember természetesen közérdeklődés tárgya az utókor előtt is s olyan ügyei, amelyek másokban érdektelen banalitások, az ő életében fontosságot nyernek az á-lt-al, hogy nagy emberéi. Ha szellőztetésüket megtiltanák, lehetetlenné -tennénk a -történetirást. Hogy egy nagy ember életművét mennél behatóbban megérthessük, a legkisebb részletig menő pontossággal kell ismernünk egész egyéniségét, élet-ét. Ez bizony sokszor kellemetlen a közvetlen utódokra nézve, akik a nagy emberben elsősorban mégis csak az apjukat, nagyapjukat látják s szeretetből, vagy családi hiúságból idealizáltan, emberi gyengeségeitől megtisztítva szeretnék látni a nyilvánosság előtt. D«e ebből egyéb nem következik, mint az, hogy nagy ember ivadékának lenni sem fenékig tejföl. Annál kevésbé az, mert a hirdeíet-t és gyakorolt morál a legritkább esetben esik össze a középszerű embernél is, a nagy embernél pedig még ritkábban, mert ő éppen szeleim nagyságánál és exponált helyzeténél fogva jobban ki van t-év-e a temperamentum, az érzékek és az alkalmak csábításainak. Könnyű nem keveredni szerelmi kalandba egy adó tisztnek, de mit csináljon egy Lord Byron, akire úgy hullanak a nők, mint a villanylámpára az esti lepkék. Nép- pedagógiai szempontból persze az volna jó, ha a nagy emberek a jó erkölcsnek d* példaképei volnának s a történetem, ha e pedagógiai szempontok figyelembevételével Íródik, igyekszik is őket ilyen célra kipreparálmi, de a köréjük gyülekezett tények azért -tények maradnak s nem tehet őket a gyonhallga tta feni. Természetesen ebben is van mérték. Amit pusztán az emberek léha kíváncsiságának kielégi- tésére, üzletből, vagy szenzációhajhászásból írnak a nagy emberekről, annak komoly ember számára nincs értéke és jogosultsága. Pontosan talán ügy lehet körülírni a dolgot: ami a nagy embeT életéből pályájának és müvének megértésére szolgál, az köztulajdon és nyilvános diskussziő tárgya, ami azonban nem függ össze pályájával és müvével, aa maradjon magántulajdon. Az említett francia könyvben például el van mondva Napóleon egy sereg egyórás kalandja: belebotlott egy-egy nőbe, egy óra múlva elejtette és soha többet nem törődött vele. Sem sorsára, sem cselekvésére nem volt befolyással. Mi közöm nekem ehhez? Ellenben a Walewsk-ával való szerelemhez igenis van közöm, mert az fontos része volt a császár lelki történetének. Hogy valaki hol vonja meg a határt, az tapintat dolga. Baj csak az, hogy a tapintat a legritkábban felt alá láta ló erények közé tartozik. Vasárnap reggel Irta Farkas István Szomorúra derengett a vasárnapi reggel. Az éjszakai csillagok elbújtak a látóhatár mögött és helyükbe fáradt, ólmos felhők jöttek, hogy messzi vándorúiról az égboltou megpihenjenek. A hajnali harangszó messzire hangzott az apró dombok között és a szombat dolgosai otthagyták az ágyat, mintha nem is vasárnapra virradtak volna. . . . Péter Istvánéknál is fölkeltek mind a hatan. Még a hatesztendős Zsuzsi lány is, igaz, hogy nyolc órakor már aludt, mint a tej. István azonmód, ahogy felkelt, ingben, gatyában az istállóba ment, Mári asszony meg benn maradt a konyhán, veszekedni a gyerekeivel. Mert ahol három lány van a háznál, ott veszekedésre ébrednek minden ünnep reggel. Lám, Panni is, a legidősebb, azzal bujt ki az ágyból, hogy: — Bizony én a piros szoknyámba' a -templomba nem megyek, nem azér‘ vasaltam ki a rózsaszint. — Nézd meg az időt — csitotta az anyja — ki megy ilyenkor rózsaszín öltözőbe? Csak nem akarod tönkretenni a legszebb ruhádat? De a lány hajthatatlan maradt. A piros szoknyához hozzá sem nyúlt, annál inkább kikészítette a rózsaszint. Meg a fehér selyem- maslit, aminek tizenöt korona — egy nyári napszám — volt métere. — Megbolondultál? — rivalt rá az anyja — ki ördöge látta fehér maslit tenni esőbe*? Panni durcásan vonogatta a vállát, de nem felelt. A lakkcipőt vette elé a ládából és az alsószoknyájával fényesre törölgette. — No, ezt már sehogysem engedem, -*r kapta ki az anyja a cipőt kezéből —, ez már Isten ellen való vétek, sárba lakktopánt huzni. Akkor aztán valami igen furcsa dolog történt. A lány összeszivta a fogait, kimeresztette a szemét és ráköpött az anyjára. — István, István! — kiabált az asszony, — gyere csak, rámköpött a disznója. A lány ott állt a konyhaajtóban, egy csepp megbánást sem mutatott és nyugodtan bevárta az apját. István a vasvillával jött. — Mit csináltál? Panni nem felelt. Ásított egyet -és a kemence felé fordult. — Ráköptél anyádra, mii? — Rám bizony — erősitgette az asszony és fölemelte rongyos szoknyáját —, nézzed Csak, itt van még a helye. Majd olyan nagy, mint egy ötkoronás. István fölemelte a vasvillát. Maga mellé tette katonásan, mint a puskát szokás. — Hm. Hát illik az? Nem tudsz tisztességesebben bánni anyáddal, mi? Panni az apjához fordult. — Mit kiabál? Senki se hívta ide, menjen az istállóba! István megütődve nézett a lányra. Már- már ütésre emelte a villát, de aztán halkan odaszólt az asszonyának: Ne bántsad! Csináljon, amit akar. •— Csináljon ám, még megver . . . — Fenét ver. Hagyj neki békit. Eriggy a magad dolgára! Az asszony dömhögött, de, hogy egy csepp harcias kedvet sem látott az urában, kiment az udvarra. István még maradt. — Osztán min veszekedtetek anyáddal? fordult a lányhoz. — Hát a maslin, meg a lakktopánon. Piros szoknyába akar öltöztetni falu csúfjára. Sós Lacinak meg uj csizmát vettek. — Aha, Sós Laci — villant át István agyán, — persze az után bomlik. És csendesen kifordult a konyhából, mert a lány tizen-hétesztendős volt és jó kilátás látszott a Sós gyerekkel. Hadd bomoljon. ügy se sokáig bomlik . . . Alig hogy elcsitult a csetapaté, fölnyafogott a legkisebb lány, aki még az ágyban ro- pogatta a kenyeret. — Édsanyám! Győjjék má‘ be, édsanyám! — Hallgass, te nyafka! — szólt rá a középső! Joláiika, > ♦ API^GAIM^wéHIRLAPIRODAUTAIMELLEKLETE ♦ <
