Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-25 / 166. (1204.) szám

1926 július 25, vasárnap. A TUDOMÁNY UJ KÉRDÉSEI Modern Földrajzi Szeminárium Népszerű cikksorozat a modern földrajz problémáiról I. Milyen alakú a föld? Utánnyomás tilos Kevés olyan érdekes tudomány van még, minő a geográfia, amely a földnek leírásával foglalkozik, tehát a legváltozatosabb kér­désekre terjed ki figyelme. Ma már a földrajzi kutatás annyira elő­rehaladt, hogy a földrajz egyes ágai specializálódtak. Van fizikai földrajz, amely a föld légkörében, felszínén s a mélységekben előforduló természeti tüne­ményeket írja le. A csillagászati földrajz a földdel mint égitesttel, a világminden­ség egyik tagjával foglalkozik. A biológiai földrajz a szervezeteknek a föld felületén való regionális elterjedését adja elő. Az emberi földrajz a földnek és a rajta élő emb értőm egeknek egymáshoz való viszo­nyát tárgyalja. Ennek külön kifejlett ága a politikai földTajz, vagy népszerű műszó­val a geopolitika, amely az államokkal, mint élő organizmusokkal foglalkozik. A földrajz egész területén az utóbbi év­tizedben korszakalkotó előrehaladás történt, amelyet a tudományos folyóiratok regisztrál­tak ugyan, de a mai könyvviszonyok közepette ezek az uj ismeretek még nem mentek át a köztudatba. Néhány évvel ezelőtt például a kontinen­sek kialakulására vonatkozó nézetekben valóságos forradalmat váltott ki Wegener német tudós érdekes elmélete a kontinensek eltolódásáról. Kévés olyan érdekes és közhasznú tudo­mány van, mint a földrajz. Az olvasóközönség érdeklődése pedig épen napjainkban növe­kedett meg a földrajz kérdései iránt, amikor a legnagyobb földrajzi tettek idejét él­jük, amikor az ember elérte az északi sarkot, három expedícióval ostromolta és közelítette meg a föld legmagasabb pont­ját, a Himalája Csomo-Lungma nevű csúcsát, repülővel szeli át a földgömböt. Tulajdonképen csak most mondhatjuk, hogy ismerjük földünket, amely talán évmil­liók óta az ember lakóhelye. Azt hisszük tehát, hogy olvasóink a leg­nagyobb örömmel és megelégedéssel fogad­ják azt az elhatározásunkat, hogy Modern Földrajzi Szeminárium címen cikksorozatot kezdünk, amely a földrajz legérdekesebb és legmodernebb kérdéseit öleli fel. Nem száraz tudományos adathalmazt adunk, hanem nép­szerű, könnyen érthető és mindenkit érdeklő módon ismertetjük a földrajz összes modern problémáit * Az első kérdés, ami bennünket érdekel, milyen alakú és milyen nagy az a föld, amely az emberi élet és az emberi lehetőségek színhelye? A föld alakjára vonatkozó ismereteink fejlődése négy periódusra oszlik. Az első periódus a görög ókor legendás előidőitől a tudományos geográfig kialakulásának koráig nyúlik. Ebben a korszakban az volt a nézet, hogy a föld egy a középpontja felé homorú korong, minő a diszkosz. A Pythagoreusok befolyása alatt a Krisztus előtti negyedik században az a meggyőződés kapott lábra, hogy a föld gömbalakul. Két évezreden át ez a nézet annyira általános volt, hogy senki sem kételkedett igazában és miután a nép­szerű elképzeléseknek ma is megfelel és tudományos magyarázatokra alkalmas, ez a nézet ma is a legelterjedtebb. A föld alak­jára vonatkozó kérdés teljesen háttérbe szo­rult a föld nagyságára vonatkozó kutatások mellett. Mielőtt azonban a föld nagyságát teljesen megismerték volna, a 17-ik század végén már rájöttek arra, hogy a föld gömb­alakjára vonatkozó elképzelés csak megközelí­ti az igazságot, de nem a teljes igazság. Azóta a matematikai alak pontosabb meg­határozására a földet sarkain kissé belapult gömbhöz hasonló forgási testnek, az úgy­nevezett szferóidnak vették. Egy fél évszázad óta azután a tudomány a föld felületének görbületeit megismerve, rájött arra, hogy a föld alakja eltér a feltételezett szferoid sza­bályos formáitól. Azóta a tudomány még­ha Iá rozása szerint a föld alakja geoid, amivel azt akarja a tudomány mondani, hogy semmiféle sza­bályos geometriai testtel nem egyezik meg. Kö liy 'hy Radó dr. professzor szellemes mórdá a ' //“cint n föld egyszerűen földalnku. Már a népiskolában úgy tanultuk, hogy a föld gömbalaku és ennek a gömbalaknak bizonyítására a tankönyvek olyan argumen­tumokat csoportosítanak, amelyek még a klasszikus ókorra nyúlnak vissza. Az iskolás bölcseséggel szemben hangsúlyozottan jelent­jük ki, hogy ezeknek az érveknek jó része egyáltalán nem használható, mert egyszerűen nem bizonyíték. A föld alakjára vonatkozó bizonyítékokat két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba a geometriai természetűek tartoznak, vagyis olyanok, amelyeket mérésekből szerzett a tudomány. A második csoportba tartozó bizonyitékok fizikai természetűek, vagyis az erőhatások általános törvényeiből követ­keznek. 1. Arisztotelész a föld gömbalakját első­sorban avval bizonyította, hogy a holdfogyat­kozások alkalmával a földnek a holdon jelent­kező árnyéka köralaku, már pedig csak a gömbalaku testnek árnyéka kör. Mióta azon­ban a csillagvizsgáló műszerek tökéletesed­tek, megállapították, hogy ez az árnyék egy­általán nem köralaku, hanem fűrészelt szélű valami és igy ez a tankönyvekben általánosan használt argumentum ugyancsak kevés értékű. 2. A másik bizonyíték is csillagászati ter­mészetű és szintén Arisztotelésztől való. Ha délről északnak megyünk, folyton uj és uj csillagok bukkanak fel előttünk és azután a már látottak a hátunk mögé hanyatlónak. Ha a föld felszine egyenes lenne, akkor a vég­telen távolságban levő csillagokat állandóan ugyanazon szög alatt lát nők és soha sem tűn­nének el szemünk elől. A föld tehát délről északra görbült és ugyanezt ki lehet mutatni kelet-nyugati irányban is. Ez az egymásra legnagyobb üveg- és porcellánQzlete Pams 1,SCoSice, Fü-isfca 19. ss. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellángyárak vezérkeDviselete. merőleges kétféle görbület a gömbalakot jel­lemzi. 3. Egészen naiv az a „bizonyiték“, hogy a földet körülhajózták, tehát a föld gömb. Kérdjük, hogyha kocka, vagy bármilyen alakú volna, nem hajózhatnék körül? 4. A közeledő hajónak először az árbocát látjuk és csak azután tűnik fel fokozatosan a teste. A távolodé hajónál először a test tűnik el és csali legvégül az árboc. Ez a bizonyíték csak amellett szól, hogy a tengerfelületek görbültek. 5. A látóhatárunk, tehát a földnek és az égnek érintkezése köralaku és mennél ma­gasabbra emelkedünk, annál inkább nagyob­bodik ez a kör. Jó bizonyíték lenne, csak nagyon nehéz valódi megfigyelésekkel a látó­határnak ezt a köralakját igazolni. 6. A fizikai természetű bizonyitékok a nehézség törvényére támaszkodnak. Eszerint a földön mindennek a föld központja felé kell törekednie és egyensúly, meg nyugalom csak akkor állhat be, ha a legnehezebb részek elérték a föld központját, ami csak gömbeset­ben lehetséges. Ez a bizonyiték azonban csak a nyugvó föld esetében helytálló, ahol a nehézségi erővel szemben semmi más erő nem működik. (Folytatjuk.) Szentgyörgy, Bazin, Modor, három boros város Svéd barátom s a háromnyelvüség legteljesebb dekadenciája — Egy-két furcsa nyelvjá­rás — Pozsony és a környékező kisvárosok Pozsony, julius közepe. Szerettem volna látni hajdani svéd bará­tomat, akivel évekkel ezelőtt ugyanilyen hő­ségben, ugyanilyen fáradtan barangoltuk bábeli Páris benzingőzös utcáit, s akivel nagy Nyugateurópa szivében annyit beszélgettünk kócos Középeurőpáról, a soknemzetesség, a mélange területek problémáiról — szerettem volna látni hajdani svéd barátom komoly arcát a vitéz és szent lovag városában, Szentgyör- gyön, amint a szépen geometriázott szőlőhe­gyek tövében, a rendes-csendes plébániatem­plom mellett beszédbe elegyedett volna azzal a kis négyéves gyerekkel, aki egyszerre (nem egymásután, lrronológikusan, hanem egyszer­re) három nyelven válaszolt minden föltett kérdésre. Szegény svéd barátom akkor sehogysem tudta megérteni a középeurópai dzsungelt. Hiába magyaráztam neki, hogy a mi vi­dékünkön vannak emberek, akik se nem szlovákok, se nem németek, se nem ma­gyarok, hanem mindhárman együttesen, vagy kiilön-külön egyikük sem, ahogy vesszük. Hiába magyaráztam neki mindezt, csö­könyös nyugati eszével, mely svédül gondol­kozott s eddig legfeljebb szimpla franciákat, kristálytiszta angolokat, egyszerű németeket látott, nem foghatta föl a mi végtelenül’ ösz- sze-vissza bogozott komplikáltságunkat. Hát ezt a gyereket kellett volna hallania­— Ich heisse Jan Mattinger. — Mein Vater ist obuvnik. Schwester, die Bözsi ist ims város gefahren, na berni urad. Este jön az osobni vlakkal. És hozzátette internacionális gyerek­nyelven : — Ts, ts, sssss — amivel valószínűleg a vonatot akarta utánozni. Ez a háromnyelvüség nem paródia. Itt, Pozsony szögében, húsz kilométernyire a ma­gyar, húszra a német, húszra a szlovák nyelv- tengertől, humoros keverékké vegyül a bá­rom óriás nyelve. Pozsonyban a legtipikusabb nagy három­nyelvű városban, az intelligencia és a szervezkedés még valahogy el tudja vá­lasztani a nyelveket, de Itt, a vidéken, ahol sem az emberek száma, sem Isko­lázottsága, sem pedig a szükségszerűség nem kényszerítőnek az elválasztásra, igen könnyen megesik, hogy az emberek tulajdonképpen egy, nyelvet sem tudnak 8 valami furcsa nyelvi konglomerátumot teremtenek, amikben kifejezik magukat. Szentgyörgy, Pozsony elővárosa Szentgyörgyön is ez volt a feltűnő. Béké­sen fekszik ez a kis város alig félórányira Pozsonytól, a Kiskárpátok tövében, nagyszerű szőlődombok alatt s ősi némettelepes lakos­sága nem sokat törődik a város kapuja előtt hullámzó áramlatokkal, hanem ól kereske­delmének, földmivelésének és elsősorban a — borának. Sok fejlődési lehetősége e kis városnak nincsen, hiszen a tőszomszédságá­ban fekszik Pozsony, mely különösen ma mindent magába szív. Szentgyörgyön minden épkézláb ember valami függésben áll Szlovenszkó fővárosától, bejár, kijár, ott vásárol, ott ad el, ott van or­vosa, mérnöke, ügyvéde. Csak akkor fog föl­lendülni a város, ha Pozsony terjeszkedésé­ben eléri Szentgyörgy határait s ez utóbbi mintógy a nagy város elővárosává, kertváro­sává válik- A lakosság szives örömmel néz e jövő elé s még nagy múltját sem bánja. (Szentgyörgy, melynek ma körülbelül négy­ezer lakosa van, valamikor pallosj ogu szabad királyi város volt. Az ősrégi eredetet még ma is sok épület őrzi: van például a város végén, amint a házak és az utcák fokozatosan emel­kednek, a szőlődombok felé egy toronytalan, ősi gót templom, mely szinte ritkaságszámba mehet ily aránylag kis városkában). Addig is: termesztik a bort Szentgyörgyön, mely integráns része a Pozsonytól Szentgyörgyön, Bazinon, Mo­doron át Szárazpatakig terjedő kiskár- pátokl borvidéknek. A pozsonyiak gyakran lerándülnak ide, hogy miután kiitták saját boraikat, megkós­tolják az itteni kapások heurigerjeit is. Bazini grófok, bazini zsidók Ebédidőben értem Bazinba. A forróság becsomagolta a széles, egyszerű utcákat, a por megállt a levegőben és várt — ki tudja, mire várt? Itt, ilyen kis városban, az Alföld szóién, a hegyek tövében, júliusban, délben, mire is lehetne várni? Ebédidő. Csend. Sem­mi. A meleg az egyetlen ur. Oyárnk nem tülkölnek, emberek nem sietnek haza a hivatalból, ez nem nagy­város, de nem is falu: az élet nem ját­szódik le az utcán, a házak nem nyitot­tak, — itt-ott egy kis aszfalt is olvadozik a napban s legföljebb a jól elzárt kapuk mögül ugat meg veszekedősen a láthatat­lan falusi kuiya. Kis város- Egy csepp a nagy embeirezer- voárban. Mi van itt furcsa és nevezetes ? Két­ségtelen, Bazinnak van múltja, — régi gróf­jai, a kihalt baziini grófok és régi zsidai gon­doskodtak a városról. Szintén szabad királyi város. Voltak idők, amikor lakosainak száma 10.000-ig emelkedett, de ma vissza! ejló- dött. Ma csak bora maradt meg s a bazini bo­rok jók. jönnek a jó borra a szomjas pozso­nyiak. Ámde, ami itt furcsa, az is a három- nyelvűség. A háromnyelvüség a maga legde­kadensebb formájában. A németet jó pozsonyi krakszlhuber dia­lektusban beszélik, esetleg egy-két szlá- vos fordulatot adnak neki s egészbe véve valami Irtózatosan primitív nyelvvé siiá- nyitják. A szlovák a keményebb nyugatízloven- szkói tájszólás, német „ánslóggal“, mint a szláv borászok itt a hordók „Einschlag:‘-jára mondják s például igy fejezik ki magukat: „ideme do fórhauza tepihi viklophivat”, ami magyarul annyit jelent — ugyancsak bazinia- san — hogy a fórházba mennek a tepiheket kiklopfolni. — S hogyan beszélik a magyart? — nos, ahogy a magyart ezen a vidéken meg lehet tanulni. Ég mindennek dacára a pályaudvar új­ságárus boltjában ott láttam a legklassziku­sabban magyar kultúrájú „Nyugat“ legújabb számát. Megkérdeztem: — Fogy? — Fogy. Kisvárosi élet Áz élet ezekben a kisvárosokban egy­szerű és sima. A megélhetés alapját a földmű­velés alkotja, amelyhez itt, a Kiskárpátok tövében, lényegesen hozzájárul a borter­mesztés is. Az ipar gyenge s ami van. az is a két fó- kuspont, vagy Pozsony, vagy Nagyszombat felé orientálódik. Bazinban van egy nagy téglagyár. Modor­ban gőzmalom, de ami van, nem lényeges. Előbb, a magyar éra alatt e városok büszkék voltak szép múltjukra, a szabadkirályi múlt­ra, ma azonban, amikor uj leheletü a világ, ez a múlt nem sokat számit és nem is igen törődnek vele. Valamikor német világ volt erre, azután jött a magyar, most csehszlovák van, az emberek rezignáltak nemzetiségi szempontból, megteszik kötelességüket s az­után élik a maguk kis polgári világát. Kis- városiasan. Esetleg pletykálkodva. Modor és „Harmóniája” A Pozsony—nagyszombati vonalon a har­madik város Modor. Az állomás felől gyönyö­rűen fekszik. Hátul az aránylag elég magas begyek, elől a kisalföldi sik utolsó nagy táb­lája, közben a város, egy-két kiemelkedő to-. rony, a tanítóképző intézet óriási sárga épü­letmasszája — az ember szinte érzi: itt jó lenne nváron lenni, itt kellemes lehet a vá­ros fölött fekvő szép erdőkben heverészni. S valóban, Modor két részből áll- Lenn fekszik az ötezer lakosú városka, mely­nek föbiiszkesége a tamitókópzömtézet. a néhány régi templom és a múlt, fönt, a hegyek elején, gyönyörű ölelő tisztások és erdők között a Harmónia, ez a csodá­latos, csendes nyaralóhely, melyért szinte kár, hogy ismeretlenül terül el messze-messze a fürdőzők és nyaralók tu­domásától. Viszont a villák tulajdonosai (van­nak köztük bécsiek, pestiek is) nem győzik hangoztatni, hogy éppen ez a csend ér a leg­többet, mert aki pihenni akar, akinek az ide­gei vágvják a tényleges nyaralási, az semmi­vel sem cserélné fel ezt az erdői harmóniát. Közben a város és a harmónia között, szélesen, a szemnek kellemesen terülnek cl a szőlőhegyek, a modort szőlőhegyek, melyek híresebbé tették ezt a várost, mint akár a tanitő- képzőintézet, akár a Harmónia. * Én pedig itt ülök Pozsonyban és megyek hazafelé Prágába. Mindenre szívesen gondo­lok vissza, amit láttam, hallói lám vagy ta­pasztaltam, összegezek, boncolgatok s kér­dem. mit tanultam? Egy kis megértést, egy kis szemlelet, egy kis reményt. Szvatkó Pál. 4

Next

/
Thumbnails
Contents