Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-24 / 165. (1203.) szám

1926 július 24, szombat. t>ka:gai-í V\a<waxí hírt,&?>

________________________________3

Ha

lálos repü íszorencsátleoság Prosnitz mellett

Olmütz, julius 23. Ma reggel 6 órakor Makula Vencel, a prosnitzi katonai repülő- iskola tizedese gyakorlatozás közben gépével 400 méter magasról lezuhant. A gép szét- roncsolódott, a pilóta szörnyet halt. A szerencsétlenségről hivatalosan a következőket jelentik: A baleset az „S 18“ katonai repülőgéppel történt. Makula tizedes a felszállás alkalmával éles kanyarodét vett, a gép levegöörvénybe jutott és lezuhant. A zuhanás következtében a pilóta a benzintartályhoz vágódott és szörnyethalt. Makula tizedes a pilótaiskolának egyik legkiválóbb növendéke volt és eddig önállóan mintegy hatvan repülést sikerrel végzett. A mai baleset az első repülőszerencsétlenség volt a prosnitzi repülőtéren, amely a múlt év szeptemberétől áll fenn és ott eddig 24.000 repülést baleset nélkül teljesítettek.

Spina és Szent-lvány követelik, hogy Palkovich Viktor kiutasítását azonnal vonják vissza

A Butid dér Landwirte Intervenciója Cerny miniszterelnöknél A szíóvenszkói miniszter szembehelyezkedett a törvényhozás

szellemével

Fedor Miklós

interpellációja az uj állampolgársági törvény végrehajtása ügyében

Az 1910 előtti négy esztendő alatt áthelyezett közalkalmazottak állampolgársága

Fedor Miklós keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő az uj állampolgársági törvény végrehajtásával kapcsolatban a következő kérdést intézte a belügyminiszterhez: A törvényhozás által elfogadott lex Dé- rer — amely az állampolgárság kérdését a kormány által benyújtandó és részletesen kidolgozott törvényjavaslat törvénnyé emelése idejéig, különös tekintettel a tarthatatlannak bizonyult szlovenszkói viszonyokra, ideiglenesen rendezi — több pontjában nem eléggé világos.

A törvénynek 1. §-ában a csehszlovák állampolgársági jog megdl'apitliatásának alapjául megkívánt 1910 január 1-ét megelőző négy évi egyhelyben tartózkodás szigorú meg- kivánása különösen sérelmes lenne azon személyekre nézve, akik a kérdéses időben ezen a területen állami, közigazgatási, vagy katonai szolgálatban állotLak és ennek megfelelően szolgálati érdekből helyeztettek át egyik helyről a másikra, ily áthelyezések következtében a törvény sző regének rideg alkalmazása mellett a négy évi n egszakitás- nélküli egyhelyben tartózkodás igazolására képtelenek volnának.

Kérdezem Belügyminiszter Urat, hajlandó-e a kiadandó végrehajtási utasításban intézkedni aziránt, hogy a fentiekben érintett személyek megszakítás nélküli tartózkodása az illetékes hivatalok által igazoltnak legyen véve, ha az áthelyezés ténye az állam, illetve annak közegei rendeletére történt?

Rassay független nemzeti demokrata pártja

Budapest, julius 23. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Jelentette a Prágai M. H., hogy a demokrata párt választmánya kimondotta a párt megszűnését és belépését az újonnan alakuló független nemzeti demokrata pártba. Az uj párt alakuló gyűlése tegnap este volt, amelyen a demokrata képviselők teljes számban megjelentek. Elnökké Rassay Károlyt választották meg. Az uj párt képviselőtagjai: Bárczy István,

Drózdy Győző, Dénes István, Fábián Béla, Pakots József, Puska Vilmos, Cserty József, Hegymegi-Kiss Pál, Létay Ernő, Takács Andor, Reinprecht Antal, Baross János, Rassay Károly és Sándor Pál.

Megemlékeztünk róla, hogy Szlovenszkó teljhatalmú minisztere a pozsonyi zsupán utján kiutasittatta Palkovich Viktor volt nemzetgyűlési képviselőt, Gúta község érdemes plébánosát. A hir Szlovenszkó-szerte mély fölháborodást keltett és a legélesebb kritikát váltotta ki a pozsonyi minisztériummal szemben, amely még ma — nyolc esztendő múltán — is

a spanyol inkvizíció módszereivel tör elaggott emberek exisztcnciájára és életére.

Lelkünk legmélyebb fölháborodásának kell kifejezést adnunk a szlovenszkói miniszter eljárása fölött, amellyel egy nyolcvanéves becsületes magyar ember feje felől akarja elsodorni a fedelet, amely alatt negyvenkét esztendeig végezte közhasznú munkáját. És — ami a legsúlyosabb — akkor teszi ezt a szlovenszkói miniszter, amikor a törvényhozás véget vetett a jogfosztás politikájának, törvény utján orvosolta a legkiáltóbb illetőségi sérelmeket és utasította a belügyi kormányt, hogy a legrövidebb idő alatt terjesz- szen a nemzetgyűlés elé egy a modern idők szellemének megfelelő törvényjavaslatot az illetőség és állampolgárság problémájának végleges rendezésére.

A miniszter ur tehát szembehelyezkedett törvényhozásunk egész szellemével és föltámasztotta a régi, átkos propagacsnaszellemet, amely sem emberséget, sem igazságot nem ösmer.

Az illetőségi és állampolgársági alkotmánytörvényt csaknem háromszáz képviselő szavazta meg a nemzetgyűlésen. Ez a közel háromszáz törvényhozó aligha fogja szó nélkül tűrni a pozsonyi minisztérium hóhér-munkáját, amely kiáltó megcsúfolása a törvényhozás akaratának.

Az első lépés már megtörtént. Szent-lvány József, a magyar nemzeti párt vezére, tegnap a Bund dér Landwirte elnökével együtt interveniált Prágában Cserny miniszterelnöknél, akihez az alábbi határozott hangú levelet intézték :

Igen tisztelt Miniszterelnök Url Arról értesülünk, hogy Palkovich Viktor urat, a Komárom melletti Guta római katolikus plébánosát, kiutasították és 30 napon belül el kell hagynia a köztársaság területét. Ezt az eljárást a humanitás elveivel összeegyeztethetetlennek kell bélyegeznünk, annyival is inkább, mert egy 80 éves aggastyánról van szó, aki már több mint 42 éve lakik állandóan Szlovenszkón.

Midőn ezt az esetet hivatalos tudomására hozzuk, kérjük, szíveskedjék az illetékes hatóságot utasítani, hogy ezt a kiutasítást haladéktalanul vonja vissza.

Spina dr. s. k., Szent-lvány s. k.

Szlpvenszkó egész magyarsága elvárja és követeli, hogy a miniszterelnök ezt a kívánságot teljesítse és Palkovich Viktor kiutasítását azonnal vonassa vissza.

Lengyelország ragaszkodik az állandó tanácstagsághoz

Varsó, julius 23. Zalesk' külügyminiszter a szenátus külügyi bizottsága előtt tegnap nagy külpolitikai expozét mondott. Beszédjének legérdekesebb pontja az, ahol Lengyelország és a népszövetség viszonyáról számol be.

Varsó cgi általában nem adta föl az állandó tanácstagságra való ig‘, igéi s a népszövetség legközelebbi ülésszakán nagy nyo- matékkal fogja képviselni régi álláspontját.

Az állandó tanácstagság Lengyel- ország külpolitikájának alapvető pontja marad és a népszövetség nem tekinthetne bizalommal Európa jövőjére, ha nem teljesítené Lengyelország jogos kérését. Ezenkívül Zaleski még a német-lengyel viszony javulásáról, számos kereskedelmi szerződés megkötéséről a világbéke elősegítéséről emlékezett meg. Végül kijelentette, hogy Lengyelország teljesen pacifista alapon áll s olyannyira békülékeny, hogy a lengyel-orosz semlegességi szerződésre a jelen körülmények között nincs is már szükség.

Az állami közigazgatás reformja

Prága, julius 23. A belügyminisztérium most készült el az állami közigazgatás reformjának alapvetésével. A tervezet jelenleg miniszterközi tanácskozások tárgyát alkotja és a közeljövőben más egyéb takarékossági célzatú gazdasági javaslattal együtt a parlament elé kerül. * II.

— A mohácsi vész négyszázéves évfordulója. Budapesti szerkesztöségmilc jelenti telefonon: Ma van 4C0. évfordulója annak, hogy a tragikus végű

II. Lajos király háromezerfőnyi hadsereggel elindult Budáról Mohács felé, hogy az ott táborozó I, Szulejmán török szultán csapataival megmérkőzzön. A magyar sereg útja Érd, Ercsi, Dunapentele, Dunaföldvár, Paks, Tolna, Szék szárd és Patás községeken vitt keresztül. Ezek a községek most a hadtörténelmi muzeum felhívására hazafias áldozatkészséggel emléktáblával fogják megjelölni azfc az időpontot, amelyen a királyi sereg a községért átvonult és azokat a nap okát 5 amelyeken a Mohácsról Buda felé vonuló török csapatok a községek •határában táboroztak. A leleplező ünnepségeket augusztus és szeptember hónapokban tartják meg. Ugyanekkor avatják fel a székesfőváros tanácsa ■által felállítandó budai emléktáblát is.

... Elaludt...

Nem kapkodott már levegő után, egyenletesen lélegzett.

Mikor Sándor bátyám verítéktől csurgó arccal belépett a szobába, hozván az ő legényszállásáról az ő lámpását, ón már tudtam, hogy minden rendbetn van. Tudtam, hogy nem az ő kedves életét oltogatja a halál jelt- adó szele, amely itt járt a virrasztás szobájában.

— Ne félj, Sándor bácsi — mondottam neki halkan és nagyon boldogan — ö meggyógyul. Meglásd, meggyógyul az édesanyám.

Letette a lámpát az asztalra s mellém kuporodott a szőnyegre, ott az ágy mellett. Fejünk egészen közel hajlott egymáshoz.

— Igazán? — kérdezte. ,

— Igazán — feleltem neki.

— Honnan tudod? / ■ ;

— Érzem.

— De hát a lámpa? Kinek üzent.-.ki üzent vele ... mit üzent ?

— Nem tudom — feleltem. — De Ő meggyógyul!

Tétován csóvált aa fejét.

Látszott, hcvgy nem tudom meggyőzni egészen.

Fölkelt a szőnyegről s leült az asztal mellé. Oda vonzotta a titokzatos jeleket adó lámpa.

Kivette a tartójából s nézte, vizsgálgntta.

— Nem értem, nem én — suttogta közben. — A kanóca nem rövid, a tartója csaknem teli petróleummal, a csavarja jól szolgál.-.Mi baja lehet?... Ki oltotta, ki gyújtotta? Miért aludt el aztán végképp?

... Reggel sürgönyt hozott a postás.

Az édesanyám legfiatalabbik öccse aznap éjjel lőtte főbe magát Zsarnócán.

A halál szele játszott hát mégis a lánggal .. • Ismeretlen világ fényjeleinek hieroglifái voltak, amiket láttunk...

... Mi ketten: két fájdalmas virrasztók ...

1.

Az édesanyánk akkor már férjhez ment.

Az ösmerősök igy beszéltek erről, de én

úgy éreztem, hogy valami nagy igazságtalanság történt velem.

Alighanem rablás.

Évekig vigyáztam rá, hogy megmaradjon Ő nekünk; hiszen tudják ezt.

... Azután jött Ö és — elrabolta.

Az esküvőjük napján elbújtam és sírtam.

— Mi bajod, kisfiam? — kérdezte ő.

— A fejem fáj, anyuskám!

Korán lefekhettek; még vacsora előtt.

Aránylagosan boldog voltam kis szobánkban- Ekkor már ebben aludtunk mi hárman, mely valamikor rég az édesapám diákkamrája volt.

Jó volt itt ezen a napon, mert legalább nyugton hagytak szörnyű éhes és marcangoló, mert friss fájdalmammal.

Csak attól féltem, hogy elhívják a doktor bácsit és ő majd szemrehányást tesz nekem? mert ime, mégsem vigyáztam jól az édesanyámra.

Hisz, ugy-e, elrabolták és nincs többé

édesanyám ?

Egy nyilvánvaló volt és biztos, hogy a doktor bácsi is tudja már.

Édesanyámat nagyon sajnáltam, amazt pedig úgy néztem, mint valami ellenséges idegent.

m.

Arra nem tudtak rávenni, hogy apának szólítsam.

Igyekeztem udvarias lenni hozzá és szó- fogadó, hogy édesanyámnak ne okozzak fájdalmat, — de a megszólítást valahogy mindig elravaszkodtam, ha szembekerüljön vele.

— Igenis!

— Parancsára!

— Azonnal!- : ' n.

— Miért nem akarod apának szólítani őt? — kérdezte az édesanyám egy ízben.

Csak most tudom, milyen kegyetlen voltam s minő fájdalmat okoztam neki, amikor ezt feleltem:

— Az én édesapám meghalt.

Anyácskám a szája szélébe harapott- Remegő hangon próbált velem alkudni azután:

— Hát hogyan akarod őt hívni?

— Bácsinak.

— De hiszen ő nem idegen.

— Sándor bácsi sem idegen s őt is csak bácsinak hívom.

— De értsd meg, kisfiam: ő az én férjem.

— Igen, hiszen értem én ezt, — feleltem valami ösztönösen riadozó makacssággal. — Éppen azért, mert rokon lett...

— Tehát? — reménykedett édesanyám.

— Tehát bácsinak fogom őt hívni.

— Oh, te rossz gyerek vagy.

Lehet, hogy csakugyan az voltam, de én csak nagyon szerencsétlennek éreztem magamatAzóta sokszor tapasztaltam az életben, hogy rossznak nézik azt, aki csak szerencsétlen és szánandónak, aki elvetemedett.

Többé erről a kínos ügyről nem esett szó köztünk.

Úgy volt, hogy ősszel beköltözünk ósva- völgvéből Kassára az iskola miatt.

De azután mégis azt határozták el, hogy csak Gönczy néniék jönnek majd be velünk, gyerekekkel.

Édesanyám és ő künnmaradnak a birtokon.

Gönczy bácsi latinos ember volt. Földbirtokos, valamikor régen, azután végrehajtó Tokajban. Később valahogyan kicsöppent a hivatalából. Azt mondta: kimarták. Nem szeretett erről valami nagyon beszélni, pedig diskuráló ember volt amúgy különben.

ö majd vigyáz a tanulásunkraGönczy néni pedig nagyszerű gazdasz- szony és úgy főz, hogy a király is megnyalhatja a kosztja után mind a tiz ujját.

E tudományai révén is jutott hozzánk még azokban az időkben, amikor én az édesanyánkra vigyáztam.

ő, szegényke, akkoriban nem tudott törődni semmivel sem. Boldogan fogadta hát

be Gönczy nénit, akit rokonok ajánlottak hozzánk.

A termetes asszonyság — (mert ugyan milyen legyen, ha már egyszer olyan jól tud főzni?) — elhatalmasodott a házunkban.

Jött, ment reggeltől-estig. Intézkedett, parancsolt; korholta és oktatta a cselédeket. Az egész világ ő körülötte forgott.

Nincs tehát abban semmi különös, hogy egy .szép napon beállított Gönczy bácsi is és bekvártélvozta magát nálunk.

— Hogy fé^fi legyen a háznál.

Ezzel okolta meg Gönczy néni a férje ura hozzánk telepítését.

No, nem volt valami nagy darab férfi- Inkább hitványka volt, ahogy nyaka körül a tízszer átcsavart fekete nyakkendőjében, magyaros ruhájában végigcsoszogtatta reumáját a szobákon és az ámbituson — ahol pipáznia is szabadott.

Csak szappannal kikent szarvasbogár- bajsza volt férfiasán félelmes, mint holpii acélfehér vasvilla.

Passziói azonban asszonyosak voltak. Nemcsak, mert a főzés mindennél jobban érdekelte a világon, hanem egyébként is.

Sonkacsontból, — a vékonyabbikból — nagyon kézhezálló galandfüzőket faragott; a kályha tetejére kis szélmalmokat készített, amelyeknek vitorlás pörgettyűjét ha forgatni kezdte a kályhából feliramló meleg áramlat, a malom udvarán fűrészelni kezdte a szép tarkára kipingált pappendekli-paraszt a kecskebakon fekvő pappendekli fahasábot.

Nagyszerű ezt nézni téli délutánokon, miközben Gönczy bácsi régi diákhistóriákat, furfangos latin rigmusokat mond, vagy nagy vitákat rendez Gönczy nénivel a holnapi ebéd leghelyesebb összeállításáról.

PS ez igy volt Kassán is.

Hogy mennyit tudtak beszélni, mily kiélezett érvekkel tudtak ők ketten vitatkozni az ételek elkészítésének legcélerányo- s a b b módjairól, az elképzelhetetlen.

(Folytatjuk.)

Az ásványvizek gyöngye KORYTNKA

Étvágygerjesztő és kitűnő üdítő asztali ital, megszünteti a gyomorégést.