Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-23 / 164. (1202.) szám
Visszatért! A Ruhr hőse, Németország elnyomója, a béke véreskezü intézője visszatért Franciaország élére. Kinek a hibájából? Ki cselekedte ezt, hogy Locarno után, annyi szép és komoly békülés után, amikor Thomas Mannt, Un'ruht, Alfréd Kerrt és a többi német irót oly öröm- mámorbain ünnepelték Párisban s amikor Jules Romain, a nagy francia költő békésen elnökölt egy szép berlini iróösszejövetelen, ismét itt van a fenyegetés, hogy minden csak epizód volt, a történelem körforgás s kezdődik az egész elölről! Visszatért! Kinek a hibájából? A vonatok már akadálytalanul szaladtak át a strassburgi határon, Európa már-már fölujjongott a nagy német—francia ölelkezés előremegésében s akkor visszatért ő- S vele mindem emlék. A béke első évei, a íojtogatás, a jaj, a gyűlölet. Kinek a hibája volt? Caillauxé, avagy a szegény Herriot tanáré, aki -szent és egvügyü Ideáljai között nem látta a széditő valóságot, s az emberi nemesség, az emberi becsület és méltóság nevében elsöpörte Briandot, a bölcset, aki mint valami jó keresztény apostol évekig fáradt Locarnóért s meghozta Európának a Fleur Oranger olajágát? Franciaország mérsékeltjei és a külföld Herriot-t okolják, mert ő volt, aki Briand keserűen emberi valódiságát naiv felbuzdulásában szép angyali ideákkal akarta pótolni és csődöt mondott. Tényleg ő volt? A párisi utca nem kérdez, de orditja Poincaré nevét. Avagy valóban Poincarénak van igaza s az idők őt igazolták? Franciaországon másként nem lehet segíteni, csak u.gy, ha Németországból, a nagy ellenségből kisajtolják az utolsó csepp vért is és átömlesztik a béna Ma- rianne ereibe? Franciaország tényleg csak úgy él meg, ha Németország rabszolga lesz és fizet? Ám, ha igy van, ha Poincaré még ma is ezt hirdeti s az idők igazolták, akkor borzalmas időkre készüljön Európa. Mert Németországot, az aranymárka Németországát Páris, a papirfrankos, ma már nem tudja rabigában tartani s a birodalom fel fog zúdulni, hogy lerázza Poincarét. Ha Gallia tényleg csak Germániából tud élni, akkor szörnyű tusák jönnek s addig nem lesz béke, mig az egyik óriás nem marad végképp a porondon. S vele fél Európa. Vagy egész Európa. Ha mindez rémlátás, akkor a harmadik lehetőség az, hogy Franciaországban most eldőlt a nagy küzdelem a parlamentarizmus és a diktatúra között. Herrioték a parlament mellett foglaltak állást, a nép akaraterőt és egyetlen nagy egyéniséget követelt. S az utca a régi háborús emlékek hatása alatt a maga nagy emberét Poincarében találta meg, akiben vaskezü férfit sejt s akire rábizza pénzét. Lehet, hogy igy van. Tény, hogy Herriot bukása óta a frank följavulása egyre tart, mintha csak a tőzsde is a vaskéz teóriáját akarná igazolni. A kollektivum uralkodási rendszere mintha elmulóban volna s ismét elősugározna az individuumból áradó általános nagy delejesség, a történelmet csodálatosan alakítani tudó döntő akaraterő. Még nem tudni, megmarad-e Poincaré, még nem tudni, mit akar. általános nemzeti koalíciót, — mely már maga is a diktatúra egy faja — vagy pedig rákényszeríti hatalmát a francia népre. Semmit sem tudni, csak valami furcsa rettegés szállia meg az európai sziveket. Az utca már Ítélt, az Utca már Poincarét akarta s vele mindent, ami Poincaréval együtt jár. Lehet, hogy a francia jobboldal vezére közben megszelídült s tényleg csak egyetlen nagy terve van: a frankot szanálni. De hogy, de hogy! Lényének fluiduma nem elég, ide dollárok kellenek. Semmit sem tudunk. De busán temetjük az uj európai álmot, busán temetjük Briand három elmúlt évét, Locarnót és a békésen be-kijáró nemzetközi gyorsvonatokat, mig reszketve várjuk azt a sok mindent, ami Poincaréval, a francia diktatúrával, a francia forradalommal könnyen eljöhet. Avagy marad minden a régiben? Avagy az uj sok minden lesz a nagy leszámolás, az európai üdvösség kezdete s a sikoltó fölléleg- nés? Poincaré a francia kormány élén Briand tegnap megbuktatta Kerriot-t — Óriási fascista tüntetések nyomása alatt Doumergue elstök még az éjszaka Poincarét dezignálja — A jobboldali államférffiu nemzeti koncentrációt vagy diktatúrát akar - Estig eldől a kocka Herriot) Briand az u! kormányban? Páris, julius 22. Briand tegnap visszaadta Herriotnak a kölcsönt. Jelentettük, hogy Herriot kormánya az utolsó napok és az utolsó órák pánikszerű frankesése következtében a bukás szélén áll. Tegnap délután a kartell kormányának sorsa végleg eldőlt s hiába volt Hjerriot kétségtelenül ügyes kormánynyilatkozata, hiába hirdetett De Monzie gyors megoldást, Briand hatalmas vádjai alatt összeroppant a kormány iránti kedvező hangulat s a parlament 287 szavazattal 2B7 ellenében bizalmatlanságot szavazott a kabinetnek. Mint máigkitünt, az eredményhez nem kis mértékben járult hozzá az az óriási tüntetés, amelyet Páris nacionalista lakossága a kamara előtt rendezett s mellyel szemben a rendőrség csaknem tehetetlenül állott. A tömeg a késő éjjeli órákig éltette a nemzeti diktatúrát, a fascizmust és Poinearé azonnali kinevezését követelte. Tényleg, amint akormány beadta lemondását, Doumergue elnök magához hivatta Poincarét és a kétségbeesett hangulatban rábízta az uj kormány megalakítását. A jobboldal energikus vezére főleg a tüntetés által fölbátoritr.. vállalta a feladatot s még az éjjel hozzálátott a nagy nemzeti koncentrációs kabinet megteremtéséhez. így az, amit Herriot sz — encsétlen intervenciójakor a mérsékelt elemek előre láttak: Herriot gyors letűnése és Poincaré előtérbenyomulása tényleg bekövetkezett. A kartell uralmának egyszer s mindenkorra vége lett, az 1924 május 11-iki többség önmagában hullt szét és ismé^ uralomra került ai a kormány, amely a háború végén és a háboru utáni első években vezette az országot. A legjellemzőbb, hogy Poincaré kinevezésében már érzett valami az eljövendő komoly események leheletéből, mert az jóformán az utca nyomására történt s kétségtelep, hogy a diktatórikus vagy a forradalmi cselekedetek csiráját hordozza magában. Poincaré ma délelőtt megkezdte politikái tanácskozásait. Tárgyalt Briand-nal és Herriot-val is, majd több jobboldali politikus került előtérbe. Minden előjel szerint a kabinetet sikerülni fog megalaki tani, mert a közvélemény döntően követeli a jobboldali, energikus és erős nacionalista alapokon álló kormányt. Ha másként nem megy, akkor Poincaré a parlament föloszlatásával vagy diktatórikus utón veszi át az uralmat. A kamara 230 különböző pártállásu képviselője tegnap hivatalos Írást intézett Doumergue elnökhöz, amelyben a nemzeti egység minisztériuma mellett foglalnak állást. Poincaré arra törekszik, hogy kormányát jóformán csupa volt miniszterelnökből alakítsa meg; igy meghívja Briand-t, Sarraut-t, Barthout és Tardieut. Lehet, hogy a radikális szocialisták mérsékelt szárnyát is bevonja s elsősorban Franklin Bouillonra, Herriot személyes ellenségére, számit. Beavatott körök szerint az uj minisztériumnak legfeljebb tíz tagja lesz. Poincaré takarékossági szempontból megszünteti az államtitkári és al- államtitkári állásokat. Az uj kormány első cselekedetei közé fog tartozni, hogy szigorúan behajtja a még be nem fizetett ezévi adókat. Ezenkívül korlátozza az egyes minisztériumoknak adott hiteleket. Általában az a vélemény, hogy Poincaré kormánya már ma este megalakul. Briand és Herriot nagy harca Tegnap délután a kamara ülését óriási izgalom közepette nyitották meg. Elsőnek Herriot emelkedett szólásra s fölolvasta rövid kormánynyilatkozatát, mely leplezetlenül és őszintén beszámol mindarról, ami az ország haját, gondját jelenti. Kétségtelen, hogy Herriot nyíltsága kedvező benyomást keltett a házban s már úgy látszott, hogy a szükséges többség biztosítva van. Herriot után De Monzie pénzügyminiszter vázolta pénzügyi programját s a rövid kormánynyilatkozat után tulajdonképpen ez a beszéd volt az, amely a tényeket és a terveket felsorakoztatta. De Monzie Caillaux rendszerét követte és szintén az ország szomorú pénzügyi helyzetére mutatott rá. A mostani pénzügyminiszter helyzetképe azonban már sokkal szomorúbban hangzott, mint elődjéé. Többek között De Monzie fojtott hangon és a kamara óriási megrökönyödése közben jelentette be, hogy az állam- pénztárban pillanatnyilag nincs több pénz, mint 60 millió papirfrank, azaz olyan összeg, amely jóformán estig sem elegendő a folyó kiadások fedezésére. Majd Caillaux rendszerét és optimizmusát kritizálta De Monzie. Caillaux állandóan külföldi kölosönökről beszélt, miközben elhanyagolta a frank belső megmentésének módjait, pedig már julius 14-én tudnia kellett volna, hogy Amerikából Franciaország egyetlen cent kölcsönt sem kap. Julius 19-én a francia bank kormányzójának az volt a véleménye, hogy a Morgan-alap hátralevő részeit a kormány rendelkezésére kell bocsátani, de ugyanakkor föl kell emelni a bankjegyforgalmat is, azaz megkezdeni az inflációt. De Monzie szerint másként tényleg nem lehet segíteni. Eddig a hangulat kedvező volt. De most, mikor De Monzie az előző kormányt kezdte hibáztatni és az egész bajt igyekezett rá- háritani, Briand hirtelen fölpattant helyéről, jóformán szaladva ment a tribünre és szokatlanul erős hangon, a kiváló szónoknál soha nem hallott energikus föl- indultsággaL, szinte mennydörögve védte meg önmagát. Mindent Herriot fejére zúdított, ő volt az, aki könnyelmű, meggondolatlan és doktrinaer lépésével fölboritotta a megindult konszolidációt, ö volt az, aki fantomok kedvéért föláldozta a realitást és a jövővel nem számolva kezdte ki az egyetlen reális íarvet. Állítását bizonyítja az egész ország, mert amint Herriot kormányát kinevezték, megindult a lavina s kérdés, föl lehet-e még tartóztatni. Mindenért Herriot felek’ Ezzel a beszéddel el volt intézve a kormány. Különösen, amikor De Monzie beszédének hátralevő részében csaknem azonos teljhatalmat kért, mint Caillaux tette, világossá vált, hogy Herriot megjósolt bukása bekövetkezik. Cázals képviselő megteszi bizalmi indítványát, amelyet a kamara az ismert szavazataránnyal elutasit. : - Egy fontos éjjeli szavazás A lemondott pénzügyminiszter a pillanatnyi bajok elhárítása érdekében bizonyos törvények megszavazását kéri a kamarától. Ha képviselők nem szavazzák meg a bankjegyforgalom fölemelését engedélyező törvényt s igy a Morganalap tartaléka nem kerül a kormány kezébe, akkor a Francia Bank holnap kénytelen lesz bezárni pénztárait. Ez pedig a forradalommal lenne egyenlő. Nincs más megoldás, csak az infláció. Amit Cailiaux rém mert a parlamentnek tudomására hozni, azt megtette a lemondott De Monzie és a kamara nem tehetett egyebet, minthogy a kért törvényt megszavazza. 275 szavazattal 195-tel szemben, a szocialisták elkeseredett ellentállása dacára, a kamara elfogadta Be Monzie ajánlatát és fölhatalmazta a Francia Bankot, hogy a devizaalap maradékait a kincstár szükségleteinek fedezésére a piacra vesse s a bankejgyforgalmat a piacra vetett ösz- szegnelc megfelelően fölemelje. Ezzel az infláció törvényerőre emelkedett Franciaországban. Örömmámor a jobboldalon A jobboldali sajtó lármás örömmel veszi tudomásul Herriot bukását és azokat a fascista tüntetéseket, amelyek a késő éjszakáig tartottak a kamara ciőtt és amelyek nyomása következtében Doumergue még az éjszaka folyamán miniszterelnökké nevezte ki Poincarét. A tüntetők hajnalig éltették Poincarét és a diktatúráját. A nép átkokat szőrt Herriot fejére, veszekedő vénasszonyoknak nevezte a parlamenti képviselőket és éltette a fascista diktatúrát. Cachin kommunista képviselő, aki el akarta hagyni a 'parlament épületét, csak nagy üggyel-bajjal tudott elmenekülni a meglincselés elöl. A rendőrség teljesen csődöt mondott. Beavatott körök szerint a tüntetésben több mint százezer ember vett részt. Érdekes, hogy még a baloldali sajtó is rezignáltért veszi tudomásul az eseményeket. Briand kormányának bukása után Poincaré eljövetele oly jól elő volt készítve, hogy tegnap, Mai számunk 26 oldal ^ 164. (1202) szám ■ PélltQk ■ 1926 julius 23 Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, A SzlovenSzkÓi és TUSzinSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága H Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: * •/ ~ 12, II. emelet. Telefon : 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltí/CCLl TldpiLCLpjCL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
