Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)

1926-07-22 / 163. (1201.) szám

8 GRIGORIJ RASZPUTIN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIV1N REGÉNYE m@i-^<5taR'HngaE Milyen idő várható? A magas és mély légnyomást erület közötti különb­ség Európa felett kedvezőtlenül alakult. Körép- európában szeles, esős időjárás állott be. A trópi- kus meleg idő már csak az Alpokban tartja magát. A köztársaságban Csehországban esős, hűvös, Ru- szinszkón aránylag kedvező időjárás uralkodik. A hőmérséklet maximuma Znaimban 25, Pozsonyban 26, Ungvárott 28 fok Celsius volt. — Időprognózis: Változó, esős, szeles, Csehországban némi hő- sülyedéssel. — Meghalt a zólyomi repülöszerencsét- lenség második áldozata. Besztercebányáról jelentik: Tegnap beszámoltunk a Zólyom melletti Mogyoród községnél történt repülő­gépszerencsétlenségről. Jelentettük, hogy Kocourek pilótakáplár szörnyethalt, mig most hire érkezik, hogy Tomas kapitány teg­nap a besztercebányai kórházban kiszenve­dett. A nyitrai repülőezred katonái voltak és tragikus haláluk nagy részvétet keltett. — Nyolcvanegy óra alatt lesz a nyersanyag­ból autó a Ford-gyárban. Rendkívül érdekes cikk­ben számol be a Neue Freie Presse vsáarnapi szá­mának első oldalán Henry Ford, a békeapostol amerikai autógyáros a Ford-üzemek szédítő mun­kájáról. A legérdekesebb része az, amelyben elmondja Ford, hogyan lesz a nyersanyagból nyolcvanegy óra leforgása alatt kész gépkocsi. „Volt idő, — írja Ford, — amikor a tizeuuégy- napos termelési ciklust rekordidőnek tartottuk. Ma ott tartunk, hogy a nyers érc utnakinditásáséi számított nyolcvanegy óra múlva teljesen készen áll a belőle készített, átvételre váró gépkocsi, A normális munkamenet a következő: Az érccel megrakott hajónak 48 órára van szüksége, amig Marquesseből a dokkokig érkezik, ahol — mond­juk — hétfőn reggel nyolc órakor befut. Rakomá­nya tiz perc múlva már a kohókban van. A követ­kező napon délben már vas lett a nyersanyagból és más fémekkel összeöntve kész formákban áll rendelkezésre a további munka céljaira. Most kö­vetkezik 58 munka-etapp, amit kereken 55 perc alatt végeznek el. Délután három órakor már ké­szen van a motor, ki is próbálták és elszállítotIák abba a mühelybbe, ahol az időközben elkészült kocsira szerelhetik, ami szerda reggel S órakor megtörténhet. Ugyanaznap délben a vevő ifTir fel­ülhet gépkocsijára és kihajthat az utcára. Abban az esetben, ha a motort nem a távolabb eső sze­relő-gyárban építik a kocsiba, hanem magában Detroitban, az autó már kedd délután 5 órára elkészül. Mindez természetesen csak szállítási szervezetünk kiépítése által, saját vonataink és hajóink felhasználása által válik lehetségessé4'. Ebből a néhány sorból fogalmat alkothat magá­nak az ember az amerikai termelés arányairól. ; Vadászkiállitás vadiszeb-kiállitássa! és kotorékversennyel egybekötve, Poprád-Kárpátiuuzesm 1826. július hó 3-tól, 31-ig. Bővebbet: 5504 Kiállítás rendezősége Poprád. — A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusa részére szánt postaküldeménye­ket Ternyei László ügyvezető titkár (Prága, III., Vsebrdova 3, III.) címére kérjük irányí­tani. — Amerikai hőhullám huszonöt halottal. Csikágóból jelentik: A Csikágó vidékén e napokban végighaladt hőhullám következté­ben huszonöt ember életét vesztette. — Fölépül a beregszászi kereskedők székháza. Beregszászi tudósítónk jelenti: Jelentős kulturhivatást fog betölteni a bereg­szászi kereskedők fölépítés előtt álló szék- háza, amelynek 550—600 személy befogadá­sára alkalmas nagytermében végre az eddig úgyszólván hajléktalan magyar színtársulat is megfelelő helyiséghez fog jutni. A Széche- nyi-utca elejére tervezett emeletes székház terveinek elkészítésével a kereskedők egye­sülete Króh Ernő és Weiszhaus Dezső bereg­szászi mérnököket bízta meg. A kérdés pénzügyi nehézségeit az egyesület egy na­gyobb amortizációs kölcsön igénybevételével fogja megoldani. Az ügy már annyira előre­haladt, hogy a tervek és a költségvetés elké­szítése után azonnal sor kerül az építési munkának árlejtés utján történő kiadására s az építkezést még a nyár folyamán meg­kezdik. — Titokzatos hullát fogtak ki a Dunából. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefo­non: A délutáni órákban Százhalombatta községből jelentették a budapesti főkapitány­ságnak, hogy a Dunából egy megcsonkított férfiholttestet fogtak ki, amelynek belső ré­szei hiányoztak. Az a gyanú merült fel, hogy a holttest merénylet áldozata Jelt. A nyomo­zást megindították. / Grigorij Varvára Michailovna visszatért az ebéd­lőbe a hölgyekhez, de Grigorij Jefimovics, úgy látszik, rossz hangulatban volt. Főfájás­ról panaszkodott és mindnyájukat hazaküldte. Mikor a vendégek elmentek, valóban le­feküdt és mély álomba merült Már egész sö­tét volt, mire fölébredt. Az előszobából vig hangok zaja hallatszott. Durcás képpel, kóco­sán jött ki a hálószobából. Vendégek jöttek: egy széles körben ismeretes zsidó bankár, akit egész Pétervár Silberstein Miskának is­mert, kurta termetű, kövér vörös emberke, apró disznószeme pislogott; egy beesett, ki- lumpolt szemű fiatal nagyherceg, ennek kö­zeli rokona: György herceg, kinek tisztelet­reméltó kopasszsága és üveg tekintete első pillantásra szembeötlő, aztán egy kövér ge­nerális, egy gárdaezred parancsnoka, olyan termettel, mintha ólomgombóccal volna tölt­ve, Limen herceg, aki az 1905-ös forradalom leverésénél kegyetlenségével hírnevet szer­zett magárak. — „Éjfélkor jő a vőlegény . . — 'da­lolta a generális rekedt basszus hangján, mi­kor Grigorijt megpillantotta. — Jő bonjoirt kívánok. — Menjünk inni Grigorij — kiáltott a nagyherceg s idegesen elvörösödött. — Van szerencsém, Grigorij Jefimovics, — Jelentkezett Silberstein Miska mély meg­hajlással. — Hogy méltóztatik lenni? Valamennyien gazdagok voltak és Mis­kán kívül mind magas állásúak. Egyikükrek sem volt semmi kérnivalója Grigorijtól (ki­véve Miskát) semmi dolguk nem volt nála, de azért baráti viszonyt tartottak vele, együtt it­tak és együtt züllöttek. Nagyon mulatságos­nak találták, hogy egy paraszttal mulatnak, aki részegségében kíméletlenül és trágár mó­don szidta őket kicsapongásaik közben, fék­telensége, durvasága és esztelensége főmulat- ságuk volt. — ^Várjatok, mindjárt fölöltözködöm, az­után rajta, — felelt Grigorij. — Ma rossz kedvem van. Nohát ma olyat csinálok, hogy még az ördög is rosszul lesz tőle. — Abban nem kételkedünk, kegyelmes uram — vágta közbe a rekedt generális. — Épp ezért nem is teszünk egy lépést sem Ön nélkül. A herceg bambán nevetett és franciául szólt, miközben párisiasan raccsolt, ez volt legna­gyobb büszkesége: — C'est a se tordre! Grigorij elgondolkozott, azután eszébe jutott, mit is akart tulajdonképpen. Rátá­madt vendégeire: Kussoljatok . . . Telefonálni akarok! Mars a másik szobába! Úgy karattyoltok, az ember a szavát sem érti. Tréfálva, nevetve, lökdösődve tolongtak ki a fogadó szobába. Grigorij Iván Andreje- vics grófot hívta föl. — Te vagy magad, kegyelmes uram? Egészséges és vidám? Hál Istennek ... Ne vedd rossz néven, hogy miudig zavarlak. Ne­künk muzsikoknak sem hagynak békét. Mit kéne itt csinálni? Ez nyomja ma -/.ivemet Ott van nálad ez a . . . hogy is hívják csak... igen, Szalómatyin gróf kérvénye, A vasút ügyében ... Itt volt nálam kérte ... De én azt hiszem, hogy az egy hamis dolog. Is­merem jól a vidéket, össze-vissza hazudik holmi erdőkről, kőbányákról, meg effélékről. Persze csak keresni akar rajta. Igaz . . . S mi lesz aztán abból, ha mindnyájan csak lop­juk a kincstárat. Azt nem lehet . . . Dobd vissza neki kérlek. Micsodát? SUoren párt­fogolja? Köpni rá . . . Jó német az öreg, de egy kicsit bárgyú. Olyanokba dugja az orrát, amikhez semmi köze . . . Nohát én leszok­tatom erről . . . Ó nem . . . Nem érdemes — Fia látogatása közben megörült. Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefon.. ->: Jeney József, 60 éves, Marosvásárhely kör­nyékén lakó, ismert nevű földbirtokos Zoltán fia látogatására jött fel tegnap Budapestre. A viszontlátás perceiben az elmezavarodoltság tünetei mutatkoztak rajta. Az angyalfö.di té­bolyda megfigyelő-osztályába f zállitották. — Halálos játék. Besztercebányai tudósí­tónk jelenti: Dobrik János, sálfalvai tizenkét esztendős fiúcska játék közben a Beszterce­bánya felé vezető ut mentén fölmászott egy áramvezetőt tartó oszlopra s a villamosveze­téket megérintette kezével. Az érintés pilla­neheztel (13) szót vesztegetni rá . . . Ahogy a kincstár előbb elhatározta, úgy is fog maradni . . . Igaz atyuskám, nem akarnál velem vacso­rázni? Lányok is lesznek. Tudora, szereted őket, öreg bűnös ... Nem baj ... Nem mondom meg az öreg asszonynak. Az enyém meg tudod messze van ... No jó. Majd a legközelebb beszélünk róla. Most éppeD vár­nak. Isten Veled. Grigorij orcimpái megduzzadtak, sötét te­kintettel tette le a kagylót s felöltötte coboly­prém-kabátját. Néhány pillanattal később az egész társaság autón száguldott a város fcLe- je felé. Micliail Michailovics gróf néhány nap múlva meglátogatta Iván Andrejevicset. Ügyéről érdeklődött. Ez a vállát vonogatta. — Hja, a bizottság végleg elutasította... De azért közölte a gróffal, hogy sok és igen befolyásos ellensége van. óvatosan cél­zott arra, hogy egy „ismert személyiség" ját­szotta benne a főszerepet. Michail Michailovics toporzékolt a düh­től, de semmit nem tehetett. Még mielőtt a kudarc bire elterjedt volna, a birtokot elő­nyösen eladta annak, aki már régen meg akarta venni. A pénzt biztos helyre juttatta s megkezdte az óvatos, de energikus és gyil­kos hadjáratot a mindenható kegyenc ellen. ♦ Lélekze tfojtó messzeség, szélzugás, puszta­ság ... A szibériai őserdő, a „tajga" sötét­zöld tengere zajongva, süvöltve hullámzik a vihar csapkodása alatt, gigászi nagy folyamo­kat ugrik át, fölkuszik a hegyekre, végigárad a távoli völgyeken, szétfut mindefelé, amerre csak a szem ellát, a láthatáron túlra. Vigasz­talan sötét szomorúság üli meg a végtelen va­dont. Az alacsony, borús égbolton nehéz, nyo­masztó szürke felhők terhesednek. Égésszag mérgezi meg a levegőt — valahol ég az erdő. Grigorij magába merülten baktatott a taj­ga alig fölismerhető ösvényein át fehér, ala­csony, de erőskötésü szibériai lován, mely- nek TiossziRSZőrü lábán és sörényén bizony, nem igen látszott a kefe nyoma. A sztarec nem rég hagyta el a betegágyat, amióta az az arcátlan kuldusasszony, a tökéletlen eszü Chionja, Isten tudja miért, megsebesítette. Biztosan valamelyik ellensége bérelte föl a bolond nőt. Grigorij épp leánykérőben járt Vaszjutka unokaöccse nevében Kudimics tanyáján. Ke­belbarát j árak szokta Kudimicsot mondani, de csak azért, mert mindenkinek van „kebel­barátja", de azért elárulná egy fél garasért, mint ahogy Kudimics is eladná őt nemcsak egy fél garasért, hanem akár ingyen is, una­lomból, vagy amúgy „tréfából". Azonban Kudimics nem volt otthon s igy Grigorij ered­mény nélkül kocogott hazafelé. A sötét tajga zugó, üvöltő tengerében ne­vetségesnek, szánalmas kicsinek érezte ma­gát. Csak a mély szemében ülő ólmos, emész­tő, halálos szomorúság volt benne nagy. A legutolsó napjai keserűek voltak . . . Sötétedett. A nyomasztó végtelen mind homályosabb lett. ÍM Grigorijt kimerítette a hosszú lovaglás. Pétervárott kissé elpuhult, a sebét is erősen érezte. Egy nagy erdei rétség szélén, egy évszá­zados cédrus bütykös gyökerei között megpil­lantott egy forrást, amit emberi kéz kövekkel rakott körül. Azonnal megállt, letápászkodott a nyeregből, odalépett a forráshoz. Nem ve­tett keresztet a zöldpatinás öntött feszület előtt, mely a forrás fölött a hatalmas fatörzs­höz volt erősítve. Elővette a nyirfapoharát és szóraját megenyhitette. Azután a földre terí­tette hosszú kabátját, hányát vetette magát rajta. Szemét lehunyta. (Folytatjuk.) natában az áram a kisfiút hatalmas erővel a földre sújtotta. A szerencsétlenül járt fiút egy autó utasai szedték föl és szállították be a besztercebányai kórházba, ahol Dobrik Já­nos hétfőn délelőtt súlyos égési sebeibe bele­halt. xx Újdonság! Uriasszonvok és iirileányok! Ha igazán szépek ós üdék óhajtanak lenni, oldassák vasárnaponként a Prágai Magyar Hírlapban az „1ZA", pozsonyi kozmetikai intézet tanácsait. A pompás hírnek örvendő intézet diszkrét kérdésekre is szívesen felel, ha a kérdezősködő válaszbélyeget mellékel. A postacsomagok cim,jelzés nélkül küldet­nek szét. A kozmetikai intézet egész nap nyitva van. Pozsony, Stefanik-utca 19/11. 5165 1928 julius 22, csütörtök.-SzinHÁzzEnE „ Kapuzárás Pozsonyban Véget ért a magyar színház nagysikerű utószezonja. Pozsony, julius 20. Ha valaki egyszer megírja a szlovenszkói ma­gyar színészet küzdelmes életének, hányt-vetett sorsának töténetét, bizonyára aranylapot fog szen­telni az idei pozsonyi utószezónnak. Az uj ságiró sem fojthatja vassza a benne loppangó szentimen- tálizmusát, mert bizony meg kell állapítania, hogy könnyes lett a szeme, amidőn látta azt a szerete­ted azt a rajongást és azokat a könnyeket, ame­lyekkel Pozsony közönsége tegnap búcsúztatta Fa­ragó ékat. Bucsuelőadás gyanánt a Kálmán Imre pattogó, tü­zes. magyar muzsikától izzó Marica grófnője ment Viola Margittal, Ferenczi Mariann el, Révész Ilon­kával, Nádor Jenővel, Bellák Miklóssal, Vágó Ar­túrral és Farkas Palival a főszerepekben. Olyan, együttessel tehát, amely bátran megállhatja helyét Budapesten is, miután Prágában is dicsőséget szerzett a magyar szinikulturának. A zsúfolt nézőtér, melyen azt a bizonyos gom­bostűt se lehetett volna elhelyezni, mint egy nagy család, egy szívvel, egy lélekkel{ olvadt bele abbba a templomi áhítatba, amely a búcsúzó magyar szí­nészek lelkében égett. Az áhitatos hangulat lassan föloldódott s lel­kes ünnepléssé változott. y Minden ének- és táncszámot meg kellett ismételni, egyiket-másikat kétszer, háromszor is és művé­szeink fáradhatatlanul tettek eleget az ezeríejü Caesar parancsainak, úgy hogy az előadás csak a késő éjjeli órákban ért véget. A színpadot és az öltözőket valóságos virágerdő borította el. Ékszerek, gyűrűk, ezüst cigarettatárcák besz3ltek a közönség szeretedről és Fara­gó Ödön igazgató gavallériájáról. Kint, a kiskapu előtt tucatjával álltak az au- togramgyüjtők, akik főképpen Ferenczi Marlant várták; a pozsonyiak kedvenc Marianját, aki immár vég­leg búcsút mond nekik, hogy Miskolcon folytassa tüneményes ivelésü pályáját. Bizonyára nehezére esik a búcsú, mert könnyes szemmel jön kifelé. Bellák is meghatott, de nem mutatja, bizonyára arra gondol, hogy nem­sokára visszajön még Pozsonyba, ahol annyira szeretik, hogy már minden gesztusát is tapssal ho­norálják. Viola Margit még habozik, hogy jövőre is visszajöjjön Szloven- szikóra, avagy Budapesten maradjon. Egyelőre Olaszországba utazik s valahol a tenger partján fogja eldönteni ezt a kérdést. Nádor nem jön vissza, Kötelezettségei a magyar fővárosba szólítják. Vágó Artúr, Farkas Pali és Révész Ilonka ellenben híven kitartanak Faragó mellett, aki a feléje óradó szeretettől éppen olyan megindult, mint a többiek. Holnap már teljesen csöndes lesz a pozsonyi színház épülete. A színészek vonatra ültek, meg­kezdték a rövid vakációjukat, csak Faragó direk­tor nem pihen. Kassára és onnan Budapestre uta­zik, hogy újonnan kiegészített társulatával három hét múlva megkezdje a kassai szezont. T. L. .Sport- . Világhíres atlétanagyságok az ETVE 30 éves jubiláris nem­zetközi versenyén Eperjes, julius 21. Az ETVE julius 25-iki nemzetközi atlétikai versenyére nap-nap után érkeznek nevezcsek, amelyek nagy számából, az induló atléták eddigi teljesítményeiből következtetve, az ETVE verse­nye gigászi küzdelmekben gazdag verseny lesz. Főérdekes9ége lesz a versenynek az SK Zidenice (Brünn) 4X1500 m. stafétájának világrekordjavi- tási kísérlete Sírniste V., Strnisle J., Sindler és Vohlariknak, a négy legjobb csehszlovák távfűtő­nek hatalmas teljesítményt kell nyujtaniok, hogy a finnek által csak a múlt héten felállított 16:26.2- ős rekordot a múlttá tegyék. A csehszlovák atlétikai szövetség rajtuk kívül még a következőket nevezte be az ETVE verse­nyére: Chmeliket, a köztársaság legjobb gerely­dobóját és kiváló sulydobóját, Janderát, Európa egyik legjobb gátfutóját, többszörös cseh bajnok a gátfutásban, távol- és hármasugrásban, Wolfot, Vykotipilt, a kitűnő rövid- és középtávfutót, aki múlt éven a bécsi öt nemzet, versenyén Barsit verve cseh rekordidő alatt győzött a 400 méteren. Johnt, Csehszlovákia 100—200 m.-es bajnokát, a Svoboda testvéreket, a kitűnő atlétapárt Magyarországból eddig a következő nevezések érkeztek: Fluck, a rövid idő alatt európai hírnévre emelkedett magyar sprintcsillag, Borsi, a legtehet­ségesebb magyar középtávfutó, Karlovics, ki leg­utóbbi párisi 3.90-es rúdugrásával a világ legjobb­jai közzé emelkedett, Püspöki/, a 7 m.-eu felüli távolugró, Oyulay hosszútávfutó, Gyurkó gerely- vető, Rockenbauer, a rövid idő alatt hatalmasat fejlődött diszkoszdobő és sulydobó, Bácsi, gerely- vető, Hadházi/, rúdugró, Ssokoly, sprinté”, Noén János magyar rekorder, súly- és diszkoszdobő. Pallaghy, sprinter és gátfutó, Plavenszkii közép- távfűtő, Bertalan, súly- és diszkoszdobő, Késmárki/, magasugró, Juhos távolugró. Ezenkívül indulnak a versenyen Csehszlo-

Next

/
Thumbnails
Contents