Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-22 / 163. (1201.) szám
1926 julius 22, csütörtök. Bártía-fürdőn sakkozik Kosztics a globetrotter sakkmatador Loisdoraiól a világ végéig négy kontinenst járt be — Benszülöttekkel mérte össze az európai sakktudást — Indiában kifejlett sakkélet van Három beiig a patiáliai maharadzsa udvari sakkozója — A P. M. H. kiküldött munkatársától. — Bártfafürdő, julius 21. Bártfafürdő most van a szezon kezdetén, amely a legbiztatóbb auspiciumotkkal indul. A vendégek egyre-másra érkezének, vannak külföldielv: amerikaiak, németek, magyarországiak igen szép számmal, de a legnagyobb érdeklődés a sakkmesterelv felé fordul, akik Európa minden tájáról gyűltek össze, hogy uj szellemi küzdelemben •mérjék össze erőiivet. Épen ebédnél ülnek most, az Asztória ideális terraszán terítettek asztalt számukra. Húszán vannak az asztalnál, tizennégy sakkmester és hat hirlaptudósitó. A találkozás örömeit élvezik, de az egész asztaltársaságot Kosztics Borislav jugoszláv mester beszélgetése köti le, gki rendkívül színesen, magyarul, németül, franciául és angolul váltogatva a mondatokat aszerint, hogy kihez beszél, mondja el élményeit mesterkollégáinak. A furfangos diáié szerepét a rokonszenves Kmoch tölti be, áld pompás közbeszólásokkal tarkitja az előadást. Az újságírónak köny- nyü dolga van, nem is kell intervjut készítenie, Kosztics maga olyan sikeresen mondja el élményeit, hogy egyszerűen csak papírra kell azokat rögzíteni s rögtön megvan a cikkanyag. — Két évvel ezelőtt szántam magam arra, hogy Amerika kivételével bejárom az egész világot. Amerikában évekig voltam s ott már mindent ismerek, ezért vállalkoztam a széles világ bebarangolására. ügy gondolkoztam, professzionista sakkozó vágj7ok, meg akarom tehát kísérelni, hogy képességeim révén ezzel a maximális erőfeszítéssel mennyit sikerül anyagiakban elérnem. Mondhatom, várakozásomban nem csalódtam, sokkal többet értem el, mint amennyit reméltem. De vállalkozásomnak valami kulturális jelentősége is volt, én voltam az első sakkmester, aki végigsakkoztam az egész világot s a föld kerekségének legelrejtettebb zugaiban is felkerestem a sakkozókat. Ezzel az Európán kívül fekvő területeken, ahol európai jellegű sakkversenyeket nem ismernek, olyan ösztönzést adtam, hogy ezeken a helyeken a sakk intenzív fejlődésnek indult. És még egyre büszke vagyok: bejártam a legveszélyesebb helyeket, ahol a legrettenetesebb nyavalyák, a malária, kolera és kínai betegség dönti le és tizedeli meg az európaiakat és egyetlen pillanatig nem voltam beteg. Makkegészségesen indultam el s . ugyanígy tértem vissza. • • - - ■■■ - — Két évvel ezelőtt, 1924 márciusában szálltam hajóra Londonban és az ausztráliai Pearthben kötöttem ki. Ausztráliában négy hónapig tartózkodtam, bejártam a gyarmati kulturgócpontokat, Pearthöt, Madelainet, Sidnyt és Melbournet. Innen a világ végére, Ujzélandba hajókáztam, ahonnan két hónapi tartózkodás után újra Ausztráliába tértem, majd Sidneyből Délafrikába hajókáztam, ahonnan két hónapi ott tartózkodásom után Britt- Kelet-Afrikába mentem át. Itt Montbassa kikötőben éltem egy ideig, majd barátaim hívására a gyarmat fővárosába, Nairobiba mentem át. Nairobit Afrika szivében az angolok gyönyörű modern, 120.000 lakással biró me- tropólissá fejlesztették, amelyben egészen európai jellegű élet folyik. Ez az afrikai vadászexpediciók kiindulási pontja. Magam is résztvettem egy hatvan tagú vadászex- pedicióban, amely egészen Abesszínia határáig hatolt fel s igen nagy vadászzsákmáriyt tett. Több elefántot s egyéb tropikus vadat terítettünk ie Az expedíciót 300 néger szolga kisérte. — Hat heti középafrikai tartózkodás után Montbassiában hajóra szálltam s India nyugati partján, Bombayben értem Ázsia testére. Megnéz• tem az indiai kultúra minden csodaszép emlékét. Delhiben egy mohamedán herceg bemutatott a patialiai maharadzsának, a sakk egyik szenvedélyes rajongójának, aki udvarába vitt. Három hétig voltam a maharadzsa udvari sakkozója. — Téves az a hit, hogy a sakjc őshazája Perzsia, ez indiai játék s az indusok nagy szenvedéllyel űzik. Az angol gyarmatosításig megtartották a sakk indiai formáját, azóta az európai formára tértek át s ezt is nagy művészettel játszák. Nem is gondolják Európában, hogy Indiában hány kiváló bennszülött sakkozó él, akik felérnek az európai mestergárda klasszisával. És ezen nincs csodálkozni való, mert a# indus sakkozók az igazi professzionisták. Egész nap egyebet, nem tesznek, mint egész nap az utcán ülnek és sakkoznak. Milyen érdekesek ilyenkor! Lábukat ügyesen az állukig húzzák, valami zöldpaprikához hasonló dolgot rágicsálnak, amitől piros lesz az ajkuk, előre- hátra dülöngenek. A megnyitások nálunk kifejlett elméletét nem ismerik, tehát ezekben meg lehet fogni őket, de ha egyszer végjátékra kerül a sor, akkor szinte legyőzhetetlenek, olyan művészi tökéletességgel kezelik. ( — Indiát az európai sakkvilág előtt csak ez a név reprezentálja, hogy Kadilkar, alti a South- porti sakkversenyen elég jó eredménnyel mutatkozott be. Pedig Kadilkarnál legalább ötven ^jobb indus sakkozó van. Csakhogy ezek nem jönnek Európába, mert igen vallásosak. Vallásuk törvényei pedig tiltják a tengeren való átkelést s még inkább tiltják, hogy olyan ételekhez nyúljanak, amelyeket európaiak készítettek. így Kadilkar, aiki nem vallásos, képviseli a tengereken túl az indiai sakkozást. — A maharadzsa udvarába citálta a 25 legjobb indus sakkozót s ezekkel egyenként mérkőztem igen kemény partikban. Három hét után feje- delmileg megajándékozott s azután utamra bocsátott. — Amíg a patialiai maharadzsa udvirában voltam, az ő protekciójával módomban volt eljutnom Tibetbe s Afganisztánba is. Kosztics mester utjának első felét mondottuk el itt rövid összefoglalásban. A keletázsiai sakk- utat jövő cikkünkben foglaljuk össze. V. Z Parisba tegnap beszökött az ősz. Szent Mihály utján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt. Hirtelen egy camionett stoppol le előttünk. Egy ember zuhan ki belőle az aszfaltra, utána egy nagy köteg újság és az autó máris robog tovább. Az otthagyott sapkás és bőrnadrágos alak felkapja a köteget a hóna alá, kitép belőle egy számot s kezében lobogtatva, rekedt hangja mint a vészduda or- dit bele a fülledt nyári éjszakába: — Megbukott a kormány! Megbukott a kormány! Különkiadás! — A homlokáról szakad a verejték, csapzott haja szemébe lóg, a sürü, ragadós baja alatt véresen forognak a szemei, nagyra tát ott szája mintegy undorító, sötét és rémes boszorkánybarlang, amelyből üvöltve tolulnak ki a fúriák nyomort, szenvedést, kint és halált vető fortéiméi, a rekedt, rikácsoló orditás: Megbukott Caillaux! Különkiadás! Szőrös, piszkos melle zihál, a gallérnélküli szennyes inge alatt, a nyakába akasztott fakó és maszatos vörös sál, mint egy vörös zászló, a rémület jelvénye lobog. Amit a jég nem tudott’megcsinálni, azt megcsinálta ezt az újság. Egy szempillantás alatt élet ömlött mindenkibe. Az asztaloktól felugrál mindenki s az emberek egy pillanatig meredten, megdöbbenve néznek egymásra. A szemekben valami különös fény csillog, a meglepetés, az elkeseredés, a düh és a kétségbeesés. Hát ledőlt a bálvány, elbukott Caillaux, kialudt a reménysugár? Elveszett a hit! És ott van mindenkinek az arcán, a nagy kérdőjel: mi lesz most, mi fog következni ezután? És megrohanják az újságost s tépik, ci- bálják a kezéből a lapokat. Nem látni mást, mint egy kavargó, dulakodó tömeget, amelyből t$gl-tfelriad az orditás: Megbukott Caillaux! . , . így fiatalít és szépit a COFOll-créme UoraSi-puder Gorall-szappah FSlerakat a Ő. S. R. részére: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. Egy perc; a Nyár meg sem hökölit belé S Parisból az ősz kacagva szaladt. Itt járt, s hogy itt járt én tudom csupán ' Nyögő lombok alatt. Ady. Páris, julius 17. Párist mintha néhány nap 6ta áttolták, volná az egyenlítő alá. A nap tüzesen éget, fullasztó meleg van, az égen egy tenyérnyi felhőnek sem látszik a nyoma. A legteljesebb kánikula szakadt Páris nyakába. Nehéz, el- bágyasztó forróság üli meg az utcákat, ahol a fák tövébe és a fák árnyékába húzódva vonszolják magukat az elkényszeredett párisiak. Ma délben 31 fok volt a meleg, árnyékban. Az utcákon ragadóssá puhult az aszfalt, a kátrány felolvadt az utak faburkolatain s az olaj meg a kátrány émelyitő szaga terhessé, elviselhetetlenné tette az amugyis fullasztó, nehéz levegőt. Mindenki szenved, izzad és panaszkodik ebben a hirtelen jött és szokatlan hőségben. Mintha egy súlyos, tüzes vas- kalap szorítaná az emberek fejét. * Este tiz óra. A tűrhetetlen meleg kissé megenyhült. A Szajna partján a sétálók teli tüdővel szívják magukba a piszkos viz áporodott, de mégis friss levegőjét, a bulvárokon hullámzik a szombatesti tömeg, a kávéházak terra- szai feketéllenek a nádszékeken bágyadtan elterpeszkedők lomha tömegétől, amelybe a fagylaltok és a legraffináltabb frissítők sem tudnak életet önteni. Itt ülök a Luxembourg-kerttel szemben, egy kávéház fényesen kivilágított terraszán. A kert öreg fáinak lombkoronái sötéten rajzolódnak bele a foszforeszkáló, világos nyári éj pádimentumába. A szél nélkül himbálód- zó levelek friss levegőt lehelnek felénk néha-néha, mintha sóhajtoznának a fülledt atmoszférában. A fehérkötényes pincérek csillogó tálcáikon a sokszínű frissítőkkel, oranzsádokkal, citronádokkal és a jeges csöbrökkel izzadva és zihálva balanszíroznak az asztalok között. Az asztaloknál békés párisi apák kigombolt mellényekkel, panaszkodó és pletykáló burzsoá mamák a titokban kacsintgató lányaikkal, festékes szemű ko- kattok, teli szájjal beszélő diákok, mind szalmaszálakon szívják magukba a jégdarabok közül a hideg üdítő folyadékokat, az életet. A kávéház terrasza előtt és végig a bulvár dón a julius 14-iki nemzeti ünnepről ittfelejtett fabódék. Körülöttük préseli egymást a tömeg. A kivilágított butykákban berregve forog a rulettkerék. Éropénzek csengése, a rulettes rikácsoló hangja, a nyerő elégedett nevetése. Monotőn hangzavar, amit az elrobogó autóbuszok robaja nyom el olykor, ezeké az autókolosszusoké, amelyek mint a vizözönelőtti óriás állatok görögnek a zajtalanul és lassan cserkésző autótaxik között. A párisi utca éli a megszokott szombatost! életét. Csak ma fáradtabb, fásultabb, nem olyan élénken mozgó és nem olyan hangos, mint máskor. Valami viharelőtti forróság, nehézség ül mindenkire, mintha várnának valamit, mintha a terhes levegő titokzatos, szüléselőtti láza gyöngyözne a homlokokon. A rulettkerekek megállnak. Egy-egy uj- ságlapot öten is olvasnak éhes szemekkel. Mindenki a saját szemével akarja látni a hihetetlent. És lázas szemekkel falják a sorokat: Briand és Herriot tragikus összecsapását, Caillaux szózatát a kamarához, a szavazást, a leszavazást, a bukást. Perspektívák tárulnak fel a lázas szemek előtt, a nyomor, a lezüllés, a dicstelen ^gloire, a drágaság, az éhség, a tüntetések, vagyonok, életek összeomlása, a megakadályozhatatlan infláció és annak tátongó, sötét, rettenetes örvénye ... A gondtalan, vidám és hangos párisi utca megdermedt. A kánikulai éjszakában végigsepert a rémület és a pánik hátborzongató előszele. Csak egy pillanatra, de azért belemarkolt a lelkekbe. És most itt állnak az előbbi forróságtól eltikkadt emberek, szinte jéggé dermedve, keresik egymás szemében a jövőt, tanácstalanul és reménytelenül, csordába verődve, mint a megrémült birkák. És az úttesten összeverődött tömeg között tülkölve, lassan vonszolja óriás testét egy fekete autocar. Benne mosolygó, vidámarcu angolok és amerikaiak, akik a vidám párisi éjszakát jöttek megnézni a dollár és a font igéretföldjéről. A speaker bádog szócsövét a szájához emeli és oldalt mutat, ahol a Pan- theon fehér oszlopai világosodnak elő: — Here is the Pantheon! Itt vannak a francia köztársaság legnagyobb férfiai eltemetve — tülköli hátra. A mellettem lévő asztalnál egy szakállas francia dühösen mormogja: — Ahj igen! Eddig csak Franciaország nagyjait temették el. Nemsokára azonban egész Franciaországot el fogják temetni . . , * • Egy félóra múlva nyoma sincs semminek. A kávéház terraszán kókadozóknak megint a legnagyobb gondjuk a szalmaszál, a jég, a pincér és a citronád. A rulettkerekek percegve forognak, a tömeg játszik és izgul. A kokottok hangosán nevetnek és viháncolnak egy nagy bandába verődött diákcsapattól körülfogva, akik diáknótákat énekelnek az utca közepén. Az utca újra hangos, lármás és vidám. Mindenki gondtalan, senki sem gondol többet arra, hogy mi történt . . . A mellettem ülő szakállashoz letelepedik egy újonnan érkezett és újságolni akarja a kormánybukást. — Tudom. Annyi baj legyen — feleli a szakállas. — De Caillaux! — Majd visszajön. — És beszélnek másról. A szomszéd bistroból előtámolyog a kü- lönkiadásos rikkanos, ahol a jő üzlet nyereségével alaposan meglocsolta berekedt torkát. Részeg és támolyog. Nincs már egy újság sem nála. Két kezét széjjeltárva nehezen egyensulyozik a járdán, de még egyre kiabálja: — Külön kiadás! Megbukott a kormány! Éljen a köztársaság! ... Mindenki nevet rajta . . . Burghardt Aladár. Ruszinszkói levelek II. ^ Az Egántól 1899-ben megfestett sötét kép csak jelentéktelen ámyalatbeli váltó-: zást mutat ma. „A ruszin paraszt nem lát soha se húst, (vagy a ruszin, vagy a jószág beteg, ha húst esznek a Verchovinán), se tojást, nagyritkán iszik egy-egy korty tejet, sátorosünnepkor eszik csak rozs, vagy buzakenyeret. Főtápláléka zabkenyér és ritkán — burgonya! Nem is csoda, hogy a ruszin Kárpátalján csak vérszegény nincsteleneket, fejletlen, agyagsár- gaarcu, ingadozó járású, katonai szolgálatra alkalmatlan, skrofulás, kétségbeesésükben magukat iszákosságnak adó resteket és dege- neTáltakat találunk! , . És ma? A napokban koboztatta el a rendőrség a kormánypárti Szvobodát, mert rém várt őszinteséggel s reális színekkel festette az éhségtől pusztuló Ruszinszkó ínséges helyzetét. Normális gondolkodású, átlag műveltségű ember, minden orvosi szaktudás nélkül is kénytelen megállapítani, hogy a Verchovinán egy nép feje fölött holló károg, — hogy a szerencsétlen ruszin nép fizionómiáján kétségtelen, kétségbeejtő világossággal verődik ki az endemikus degenerációnak minden szimptómája. S e szomorú diagnózishoz még a szlávság pa- tentje se szükséges, — csak becsületes, felebarátot szerető emberi szív! Az eugenetika, az átöröklés s a defekto- lógia prágai teoretikusai számára mekkora s milyen hálás terület lenne e terra incognita, a pusztuló Verchovina?! Krónikus nyomor, permanens éhínség, jobb években — hiányos táplálkozás seny- vesztik azt a népet, melynek amúgy is minimális követelményei voltak évszázadokon keresztül gyomrával szemben. A vérbaj spiro- chétáit helyenkint a lakosság háromnegyed’ részében dupla pluszokkal mutatja a Was- sermann reakció! A csehszlovák sajtó s a renegátok, —* kikkel nem veszített a magyarság, de "e nyert a mai rezsim se, — a magyarságra -étnek követ, hogy a Verchovina lakossága az italhoz szokott. Miért kap ma boldog-boldogtalan italmérési engedélyt a Verchovinán, mikor közismert, hogy a ruszin paraszt minden keresményét, ökrét, vagyonát elissza, — berúgott fővel pár koronáért egész évi munkára leszegődik, egy fiaskó „mandráért" (denaturált szesz) zsák búzát ad a — jövő termésből — ma is?! A korcsma a Verchovina kaszinója, megbeszélő, gyülekező helye, — a pap után a legbefolyásosabb személy a faluban a zsidó korcsmáros ma is! „Kétségbeesés vesz erőt az embereken e pusztuló nép láttára. Már most előre meg lehet mondani a napot, mikor az utolsó ruszin megszökik szülőföldjéről" — Írja Egán. A kivándorlás szomorú statisztikája alapján egzakt pontossággal meg is lehetc-e mondani,- ha Amerika tilalma nem húzná keresztül számítása inkát. Az emigráció oka, —- az immigrávó Trága felöl Munka — bennszülött iparos, munkás számára nincs! Bukovinki, Rokosica, Stko* A párisi utcán Caillaux bukásának pillanatában Mint a villám hatott Parisban a Briand-kormány lemondása — A kánikula és a különkiadások jégzuhanya — A vég sejtése, a félelem és a gondtalan továbbélés — A P. M. H. tudósítójától —
