Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-22 / 163. (1201.) szám
4 1926 juliue 22, csütörtök. <ER!SíM*yV\AGl£AR*HlRIiAI> mmmémmbmmwmww-■■■fcaMewKgaMKawOTagH Magyar kulturmozgalom a Vajdaságban Szabadka, a magy ar kuli ura központ ja — „Hét ▼ áros ...“ — Teremthet-e politikamentes kultur- egységet a jugoszláviai magyarság? — Akciók és ellenakciók valószínű eredője a semmi — Jugoszláviai munkatársunktól — Vajdaság, julius hó. Mirosvécsen magyar Helikon •foglalja össze Erdély magyarságának vezető művészeit, SzJovetn- eakón és Erdélyiben magyar irodalmi társulatok dolgoznak a nemzeti kisebbséggé degradált magyarság szellemi életének a fen tartásán és em elésén, Jugoszlávia magyarságában csak a néhány magyar újság tartja a lelket. Elmaradt a vajdasági magyarság és bármenynyire fájt ez az elmaradás, néhány meddő kísérlet után bele kellett törődni, mig végre egy tekintélyes testület, a szabadkai Népkor feleszmélt és akciót kezdett a magyar kultúra érdekében. Az utódállamok magyarságát kell, hogy érdekelje ez a megmozdulás, amely a háború befejezése után nyolc, a békekötés után hat teljes évvel lassan, bizonytalan tapogatózással indult meg, de minden szerénysége mellett ia hallatlan m erészségszámba megy a Megalkuvó P éterek, a Patő Pál ok és a Mineka Jánosok szemében. A tör tán el mi előzmények A forradalom után, 1918 végén, vagy inkább 1919 elegen megdermedt a magyar élet a Vajdaságban. A színház meghalt, a lapok vegetáltak egy ideig, amíg egynek kivételével be nem tiltották megjelenésüket. Az iskolákban megkezdődött a hírhedt néwegyelemzés, a perifériákon megszűntek a műkedvelő előadások is, álomba kényszerült a Torontáli Magyar Közművelődési Egyesület (a Kulturbumd is!) és beszüntették működésűket azok a sportegyletek is, amelyek nem siettek legalább a nevükben és a vezetőségükben na- eionalizálódni. Az 1919-ik évben egyetlen magyar egyesület kezdett működni, a szabadkai vasutasok sportklubja, amely egész éven át diadallal küzdött, a sportpályán éppen ugv, mint a kulrura terén. Aza szabadkai Népkör vegye kezébe a vajdasági magyarság kultúrájának a szervezését és Irá- nyifását. A Népkör legyen az a mag, a nelyből ez a kultúra kisarjad és az a szellemi vagyon, amely összefoglalja a magyarságot egy kulturális egészbe. Igen ám, de amint Homérosz világrah >zn falénak a dicsőségéért, hét város versengett, a Vajdaságban inait város szeretné irányítani a magyarság szellemi életét: Szabadka, Zombor, Újvidék, Nagy- beoskerek, Zenta, Magyarítanizsa. A többiek: Nagykikinda, Pancsova, Ver sec, Fehértemplom, tulkicsinyek a magyarság szempontjából, de akadna falu elég, amely beállana heteJikuek a starthoz. Vitának azonban nincs sok helye, hiszen Szabadka 120 ezer lakosából gyenge szám írás szerint 40 ezer a magyar, ami több, mint bármelyik másik város összes lakossága, kulturális szempontból pedig jelentősebb a színtiszta Zenta 35.000, vagy Kanizsa 20.000 magyarjánál. A •'rogram A szabadkai Népkör úgynevezett ..kttl'urbi- zoítsága", amely mindenféle albizottságokra oszlik, nagyjából a következő feladatokat tűzte maga elé: 1. Tudományos, iroda,Írni, népnevelési, "tasz- ségügyi 'és gazdasági előadások úgy Szabadkán, mint a vidéken. 2. Analfabéta-'tanfolyamok. Ide kell számítani azokat, az esti iskolákat is, amelyeket, magyar is- kolásgyermekék részére rendeznek, hogy megtanuljanak — magyarul. Még pedig: Írni, olvasni, beszélni és gondolkozni, ismerjék meg a magyar irodalmat és művészetet. 3. Műkedvelő szinielőadások rendezése. 4. Népkönyvtárak létesítése. 5. Néplap kiadása. ' % 6. Mezőgazdasági és technikai továbbképző tantól vamok felállítása. 7. Tanulmányi ösztöndíjaik alapítása. 8. Magyar Irodalmi és Művészeti Társaság alapítása. (Ezt már néhány évvel ezelőtt terébe vette néhány vajdasági író, de részben a ,.turáni átok", részben a kormány bizalmatlansága megdöntötte a tervet.) Nagy vonásaiban ez a terv, amiből eddig egy hangverseny, egy kabaré és egy tudományos est rendezése sikerült- Hogy mi fog még sikerülni, az túlnyomórészt a nagyon szomorú gazdasági helyzet alakulásától függ és attól, meg. lehet-e óvni szűzen a magyar kultúra talaját a magyarság politikai gyeptaposásától, hiszen ma van: radikális magyar párt, demokrata magyar párt, hivatalos Magyar Párt, de sok a magyar Padié sóknál is, hogy a szocialistákról ne is beszéljünk. Amellett, sajnos, a jugoszláv levegő fertőzött a politikától, hiszen itt mindenkit aszerint tartanak számon, melyik pártnak a híve, nagyon félő tehát, bogv a széthúzás tönkreteszi a Népkor szép vetését és a magyarság csak konkolyt arat. Arányi Jenő. ISTENEK NYOMÁBAN A hajók Sztambulban Utánnyomás tilos után — csend lett. Lassan, nehezen, ezernyi akadállyal küzdve éledezett a tetszhalott magyar kultúra, lassan indultak és küzdöttek több-kevesebb sikerrel és több-kevesebb megalkuvással. Műkedvelő társulatok alakultak és buktak, mert rendszerint nem kaptak játszási engedélyt, illetve akkor tiltották be a betanult darab előadását, amikor már minden előkészület és minden költség meg volt. Vigalmi adókkal tették lehetetlenné a megmozdulásokat, hiszen például Szabadkán a várható bruttó bevétel 46 százalékát kell előre befizetni ilyen cimen és ha véletlenül visszamard egy csomó jegy, akkor hetekig kell szaladgálni, amig visszafizetik a beszedett adót. Ahol játszottak és ahol csak s*erettek volna játszani A kisebb falvaikban általában nem sok nehézségbe ütközött a magyar előadások engedélyezése, a városok közül Nagybecskerek az, ahol ©e a hatóság, se az úgynevezett ,.felelőtlenek" nem gördi-1 fettek akadályokat az ilyen tervek elé. Zomborban is kedvező volt a helyzet, amig egy legutóbb tartott előadáson virágeső nem hullott a zsinórpadlásról a színpadra. Dehát piros és fehér rózsát és szekfüt dobáltak, amely virágok az „irredenta természet" hibájából zöld levelekkel kombinálva teremnek. Azóta a zombori színházban is elhallgatott a magyar szó. Szabadkán 3—4 társaság is játszott, több-kevesebb buzgalommal. Első helyen a Katolikus Legényegylet vezetett, amely kis színpadán sorozatos előadásokat rendezett, 15—16 táblás házat vonzott, amig a Gül Baba hetedik, vagy nyolcadik előadása. alkalmával az illetékesek észre nem vették, hogy Mujk cigány egyik rajkójának a fején kato- imsapka van. Az előadásokat betiltották, a darab rendezőjét hadsereggyalázás miatt bíróság elé állították. A törvényszék felmentette a rendezőt, de játszani nem lehet azóta. A többi társulat, vagy alkalmi egyesülés nem tud produkálni, vagy elkedvetlenedve, nem is ki- sérletezák. most különösen, hogy a Munkásotthon kabaréelőadását is betiltotta a rendőrség. A Népkör gyertyái Múltjánál és népességénél fogvást a Népkör volna Szabadkának a kulturális mozgalmak vezetésére jeghivatóttabb testületé. Hajdan Függetlenségi Kör volt, azután Magyar Népkör lett, végül a Népkör elnevezés ellenében megkapta működési engedélyét. Személyi harcok mellett főképpen paprikás vacsorák és táncmulatságok tarkították ennek a Körnek az életét, nagynéha egy-egy kabaré- szerű előadással fűszerezve. Egyik ilyen előadáson baj történt. A színpadon gri^rtya égett, fehér gyertya piros lánggal, viszont .% gyertyatartó, horribile dietu! zöld volt. Hogy mi történt, azt könnyű elképzelni. Betiltás, hercevhurca, gyanúsitgatás, élkedveflenedés. Néhány lelkes, meg nem alkuvó tag mégis keresetű’ vitte, hogy a Népkör ósdi házát renoválják éifi felépítsék mellé a város legnagyobb és legszebb termek eme’y színháznak épp olyan jó, mint kanjrveT'S'mvek <V bálok rendezésére. Kabátot varrunk a gombhoz A nagyterem meg van, sokba került, de 'legalább dkerívll. természetes, hogy gyümölcsözte.ni ke1], n y pedig — mindenkinek tisztesség adas- • - i fíii anyagilag, de kulturális szempontból, még pedig a magyar kultúra érdekében. Kiadták tehát a r/ ól, csaknem pontosan azok a néhány.!..), akik az építést forszírozták, hogy Konstantinápoly, május végén. Csakugyan olyan szép? Olyan. Képeslap ide vagy óda, szeifltől- szembe látni ezt az arany holddal leöntött Boszporuszt éjszaka, ezt a Sztaüibult, az óriási templomaival, az Aja Szófiával, aminél szerencsésebben tagolt épülete kevés van a világnak, ennél szebb nem lehet egy váro6. Csak n4m szabad hozzá közel menni. A törökökben volt fantázia, és stilusérzék, de a törökök nem művészek. Sose voltaik azok. Ebben a Sztambulban megvan minden monumentalitása egy elpusztult világbirodalomnak; de nincs egy vonala, ami különösebbet mondana nekem. Vedd el a tengert, vedd el a kikötőt a párás, csillogó Sztambul elől s marad egy nagy rakás város. Az Aja Szófiában több okból nem volt alkalmam rosszul lenni a gyönyörűségtől; először is van Sztambulban egy féltucat templom, ami méretre, stílusra, kupolára és minarettre a megszólalásig mása a híres katedrálisuak s valamennyiről azt hittem kívülről, és joggal, hogy ez az Aja Szófia. Mire az igazihoz eljutottam, ami persze, mint minden igazi érték, külsőre a legszerényebb közöttük, már kifulladtam a lelkesedésben. A törököknek vannak műtárgyaik, de nincsen művészetük. Sztambulnak van egy Arany Szarva, ami kitünteti őt-a világ minden városa közül, de magának Sztambulnak nincsen semmije, amivel benevezhetne a versenybe. És a Yildiz Kioszkban már rendezik be a játékkaszinót. Azért egy ilyen éjszaka a hajó fedélzetén a galatai kikötőben mégis az élet legszebb éjszakái közé tartozik. Mint minden véglegesre, erre is csak utólag jövök rá, mikor már nincsen többé. Bele kell fáradni ebbe a szépségbe, költőnek kellene lenni,' hogy ezt el tudja mondani az ember. És töröknek kell lenni, hogy ebben a Sztambulban élni tudjon az ember. Mert nappal vége az ezüstlila reflektornak, a kulisszák banálisak, minden rendetlen, szakadozott, elhanyagolt. A színjáték minden este újra kezdődik és állandóan nagy publikuma van. Nappal okosabb a hajón maradni és aludni. A kikötőben szorong ez a megszámlálhatatlan tömeg nagy hajó. Naphosszat a hajókat néztem a konstantinápolyi kikötőben. Sztam- bult csak éjszaka néztem, ha fölhúzták a függönyt és a holdat, beállították a reflektorokat s fátylai eresztettek az egész színpad elé. Olyan nehéz az élet, szeretem megt?:tani az illúzióimat, ha néha tehetem. * Félholdak és teleholdak lógnak a Boszporusz fölött, visszajöttem a hajóra, itt maradok éjszaka, jobb itt, mint a városban. A kikötőben késő éjjel is nagy az élet. Az autó óriási dokkokon keresztül rohant ide, fagyasztó- és bütőházakon keresztül, amik keskeny csatornákon át etetik állandóan ezt a száz és száz éhes állatot, ezeket a különböző nemzetiségű mammut-hajókat, amik minden órában éhesen és fáradtan futnak be valamelyik mólóra, vizet lövelnek magukból, mint a bálnák, feltátják éhes szájukat és szakadatlan hordókban, szomjasan nyelnek magukba fagyasztott húst, kőszenét, bort, virágot, olajat, írógépet, autót, lovakat . . . Nincs szebb, mint nézni éjszaka Sztambul előtt a hajókat, mikor elhelyezkednek a kikötőben, — ahogy egy ilyen nehézkes állat ővatós mozdulatokkal megkeresi a maga helyét, ahogy két hosszú kötéllel a parthoz kötözik, mint az elefántot egy cérnaszállál, ahogy enni kezdi a szenet, amit vékony és meztelen emberek hordanak szünet nélkül valami végtelenül szomorú ritmusban egy csapóajtón át a hajó testébe, nappal és éjjel, szünet nélkül, mint valami titokzatos bálványnak a torkába az áldozati tárgyakat . . . Szerettem nézni őket éjszaka Sztambul előtt, a maguk lezárt, donogó életében, ahogy apró fényekkel pislognak egymásra, jóllakottan, kövéren, titokzatosan. A tengeri emberek soha nem beszélnek másképp a hajóról, mint valami élőlényről, aminek önálló és szuverén élete van, nem tartozik államokhoz és felekezetekhez, s ha egyszer kedve kerekedik, felszedi a horgonyt, nekivág a vizeknek és talán soha többé nem kerül elő, ha nem akar . . . Matrózok, akik húsz, huszonöt esztendőt töltöttek egy hajón, soha rövid időre se szeretnek már a szárazföldre menni, közönyös véleményük alakul a világról, ami idegen, zavarós és tisztátalan, ellentétben a bajóval, ahol minden tiszta, jólismert és egyszerű. Minden hajónak sorsa van, sajátos levegője, népszokásai: a „Chili‘‘-n másképp főznek, mint a „Helouan“-on, lehet, hogy másféle tájszólással beszélnek is a benszülöttek, s a hajó életének történetét minden uj matrózinasnak a lelkére kötik, valami különös lelkiismeretességgel és elfogultsággal, amit a parton már meg se ért az ember ... A nagy hajók hamar megöregednek, húsz, harminc évet él egy ilyen hajó; utaztam eggyel, ami utolsó útjainak egyikét tette meg, harmincöt évet szolgált s a hajó személyzete állandóan erről beszélt, szinte suttogva, hogy a hajó meg ne hallja: mi lesz vele, és igazán elöregedett-e már, nem lehetne-e még segíteni rajta, talán egy operációval, ha a motort kicserélik . . . Tizenhat napot, utaztam ezzel a végelgyengülésben szenvedő hajóval s mikor le kellett szállni, rám ragadt ez a részvét, úgy búcsúztam tőle, mint egy halálosan beteg baráttól, akit nem fogok látni soha többé. Román, olasz, francia, német, spanyol, gu. >g és orosz gőzösöket, látok itt. a galatai kikötőben. Szoronganak, pöfögnek, csöndesen dohognak. Tizenkettőkor kialszik ez a sokezer apró kis lámpa a kajütablakokban. Néha Mbőg az egyik azzal a rekedt tülökkel, nyugtalan éjszakája van, rosszul alszik, eszébe jutott valami fájdalmas és szomorú. * Szünet nélkül apró, egészen apró csóvi- kok járnak éjszaka a sztambuli kikötőben a Ír jók között. Nyugtalanok, zajtalanok, gyor sak, odatapadnak egy pillanatra valain lvU nagy hajó oldalához, teleszivják magukat áruval, szaladnak vissza az éjszakában a tengeMűvészi fényképeket készít . / Sí°" WILDT, PRAHA 1. XT” ren. Parazitái a nagy állatoknak, utasakat hoznak és visznek, csempésznek, dnek, szaglásznak, kereskednek és lopna*. A' kajütök ablakát csukni kell, mert kampós rudakkal benyúlnak, kiemelik a kézu— ~ _ és inainak vele a sötét vizen. Ezek a tenger koldusai, csirkefogói, hangtalan betörői, hordárai, felelőtlen, ügyes, néma népség. Minden kikötőben csempésznek, a sztambuliban is: a törvény szeme, a reflektor, néha végigvillan a tenger fölött; ilyenkor nagy lapulást müveinek a csónakok a hajók árnyékában. Suttogva szólnak föl a hajóhidra, ajánlanak, csábítanak: eflendi, ópium! . . . hasis! . . . vámmentes cigaretta! . . . selyem — drágakövek —■ valuták! . . . Egy rúdon nyújtják föl az árut az unatkozó utasoknak, mindig akad, akit megejt ez a csewpészregényesség és tiltott üzletekbe bocsátkozik. Az üzlet bizalmon épül fel, a csempész nem mehet a pénze után, ha becsapják. De a csempész tudja, hogy nem csapják be, a pénz újság- papirosba csomagoltan pontosan lehull a csónakba, s pénz, csempész, csónak, áru egy pillanat múlva már láthatatlanul szökik a Boszporusz apró kikötői felé, a reflektor ütheti ezüst bottal a nyomát. A hold nem bír magával, leirhatatlan giccseket produkál itt a sztambuli kikötő fölött. Ez hitelesen az ő birodalma, az egész színház elképzelhetetlen nélküle. Éjszaka megszűnik Kemál hatalma Sztambul és az Arany Szarv fölött, a köd könnyen leszáll mindenre, ami betonrealitás a városban és a kikötőben. Két földrész határán minden kifejezte itt magát, ami európai és ázsiai gondolat. Az egész titokzatos kép le van rögzítve. Ez az ütköző pont. a világban Kelet és Nyugat között. Ez Bizánc. Márai Sándor. A cseh iskolák térhódítása Ruszinszkóhan A beregszászi magyar gimnázium az elnéptelenedés veszélye előtt. — Az ungvári cseh polgári iskola terjeszkedése. Ungvár, julius 21. £Ruazinkzkói szerkesztőségünktől.) A régi kor- mánykoálidó kisértő szellemeként, visszajáró gyarmati rendszer mind nagyobb erővel dolgozik azon, hogy Ruta'nszkóban a cseh iskolák teret, hódosának- A tanügyi kormányzat ezirányu törekvéseit a ruszinskói zsidóság egy része mind nyíltabban támogatja, azon elv alapján, hogy ha már idegen nyelvet kell tanulni az ifjúságnak, akkor inkább tanulja, meg a nyugat felé utat egyengető cseh, mint a ruszin nyelvet. Ezen az alapon például a beregszászi magyar gimnázium növendékei között minden érben kevesebb a zsidó vallásu tanuló, aminek oka a fent említett tételben keresendő. A magyar tanulók számának állandó apadása egyébként a gazdasági helyzet mostohaságával is összefügg, mert magyar szülő ma már nincs abban a helyzetben, hogy gyermekét házon kívül iskoláztathassa. A magyar diákok számának apadása nagy veszélyt. jelent, mert a magyar intelligencia pusztulásához fog vezetni. Huszinszkó egyetlen magyar gimnáziumában, Beregszászon, a tanulók száma azért sem emel- kedhetik, mivel még ma sem jutott odáig a magyarság, hogy a tervbe vett magyar internátust felépíthette volna. Amig internátust nem tud a ruszinSzkói magyarság felállítani, addig szó sem lehet arról, hogy a magyar tanulók száma gyarapodjék. Ez év szeptemberére például a beregszászi magyar gimnázium első osztályába ötvenhárom tanuló iratkozott be. Ezek közül is háromnak felvétele az ominózus illetőségi ügy rendezetlenségéből kifolyóan, kétségéé. Ezzel szemben a valósággal kierőszakolt beregszászi ruszin gimnázium létalapja-mindjobban erősödik, ami ismét csak a magyarság rovására megy. Az ungvári állami polgári iskola helyiségei nem megfelelőek. Az Ungparton lévő hatalmas iskolapalota megürülésével a polgári iskola, melynek magyar párhuzamos osztályai is vannak, oda lenne elhelyezhető. Ámde itt is a cseh soviniszta érdekek érvényesülnek az őslakos kulturérdekok rovására. Az lingváron szervezett cseh 'polgári iskola! a tanügyi referátus minden eszközzel fejleszteni akarja s evégből azon van, hogy a magyar-ruszin polgári iskolát az ungparti szép és tágas palotától elüsse. Mint értesülünk, ez a terve.sikerült is -’s mihelyt, a palota megürül, oda a cseh polgári iskola fog bevonulni. Érdekes, ho’gy a ruszin körök tétlenül nézik ezt az igazságtalan terjeszkedést. Talán itt is azt várják, hogy az őslakosság jogos kívánságait a magyarok harcolják ki. E?Tel szemben igen jellemző, hogy a ruszin intelligencia szemrehányással illeti a magyarságot és a zsidóságot, hegy a ruszin kultúra helyett inkább a cseh iskolakultúrát részesítik előnyben és inkább irattatja gyermekeit. a cseh, mint a ruszin iskolába, híz a szemrehányás a magyarságot méltánytalanul éri. mivel a magyarság minden vonalon magyar is- koláka' követel és elsősorban magyar iskolába járatja gyermekeit.
