Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-17 / 159. (1197.) szám
1926 julius 17, szombat. 5 tiyilkdsiásgal vádolnak egynémát nagyiparost A tett motívuma az adóügyi feljelentéstől való félelem — El akarta tétetni láb aEőt a denundáns főkönyvelőt — Haas gyárigazgató mindent tagad Magdeburg, julius 16. Magdeburg város lakosságát olyan különös bűntény tartja izgalomban, amelynek körülményei és fejleményei a legnagyobb szenzáció erejével hatottak. A megdöbbenés hullámai szaladtak végig a városon, amikor a város lakossága megtudta, hogy a magdeburgi rendőrség bűnügyi osztálya Haas Rudolf nagyiparost, Magdeburg egyik legtekintélyesebb polgárát és a német közgazdasági élet egyik jelentős vezető tényezőjét gyilkosság gyanúja alatt már egy hónappal ezelőtt titokban letartóztatták. A szörnyű gyanú Haas Rudolf egyike a német nagyipar legjelentékenyebb egyéniségeinek. Számos ipari vállalata van Németországban, több gép- és vasárugyára és kiterjedt birtokai vannak Sziléziában. Most az a gyanú merült fel ellene, hogy ling különös ismertetőjeléül szolgáló aranyfogakról azonnal felismerték, Megállapították azt is, hogy a holttestet az elföldelés előtt el akarták égetni. A holttestnek több tagja és a ruházat egy része el volt szenesedve. Haas direktor mindent tagad Haas vezérigazgató kezdettől fogva mereven tagadja bűnösségét. Arra hivatkozik, hogy ügyvédje által magas dijat tűzött ki annak, aki Helling eltűnését felderíti. Haas védője úgy nyilatkozott, hogy a magdeburgi bűnügyi rendőrséget egy notórius gonosztevő félrevezette és Schrö- der személyében az igazi gyilkos áll a rendőrség előtt. A védő kifejtette, hogy a rendőrség hónapokon keresztül tanácstalanul állott az esettel szemben. Csak Busdorf berlini bűnügyi biztosnak a nyomozásba való beavatkozása vezetett néhány nap alatt a gyilkosság felderítésére és a meggyilkolt hullájának feltalálására. Az igazi gyilkos, egy veszedelmes gonosztevő, Busdorf közléseinek hatása alatt tett vallomást és ezt a gonosztevőt használja fel a magdeburgi rendőrség Haas ellen koronatanúnak és kijelentéseinek még mindig rendületlenül hisz. Schröder eddig azt vallotta, hogy a meggyilkoltnak nála talált dolgait rejtélyes módon Haastól lopta. Helling- ről semmit sem tudott. Mikor aztán a gyilkosságra került szó, azt mondotta, hogy Haas bujtotta fel a gaztettre. Haas sohasem látta Schrödert és a négyheti fogság alatt a két embert egyszer sem merték szembesíteni. Schrödernek Fischer nevű barátja, aki szintén őrizet alatt van, közvetített volna Schröder és Haas között. Fischer azonban tagadja ezt és kijelenti, hogy Haast sohasem látta és nem is ismerte. Ha.asnál minden motívum hiányzik ilyen szörnyű tett elkövetésére. A meggyilkolt másfél évvel ezelőtt előbbi vállalatát denunciálta az adóügyi hatóságoknál, de erről a Haas-cégnek nem volt tudomása. A pénzügyi hatóság vizsgálatai eredménytelenek voltak és a Haas-vállalatok ellen semmiféle büntetőjogi intézkedés nem történt. Magdeburg lakossága a legnagyobb izgalommal tárgyalja a szövevényes bűntett fejleményeit. az egykor vállalatának szolgálatában állott Helling Hermann könyvelőt meggyilkoltatta* A gyanúnak hatása alatt a magdeburgi rendőrség Haas Rudolfot azonnal letartóztatta és több egyént is őrizetbe vett, mint akik ellen az a gyanú merült fel, hogy a gonosztettbe be voltak avatva, vagy annak végrehajtásában segédkeztek. A gyáros könyvelőjének eltűnése 1925 junius 10-én, tehát tizenhárom hónappal ezelőtt Helling Hermann 35 éves kereskedő egyszerre titokzatos körülmények között eltűnt. Helling a Haas-féle vállalatoknál volt könyvelői minőségben alkalmazásban és Magdeburgban a Hardenbergstrasse 4. szám alatt lakott. Azt gondolták, hogy Helling tiokzatos eltűnésének hátterében valamelyes büntetendő cselekmények állhatnak, amelyeknek következményei elől szökött volna meg. Lassanként azonban az a gyanú merült fel, hogy Helling eltűnésének egészen más oka lehet. Annak a hire terjedt el ugyanis, hogy az eltűnt könyvelő tudomással birt Haas Rudolf adóügyeiről és pontos információi voltak bizonyos adóeltitkolásokról, sőt az adóügyi hatóságoknál feljelentéssel is élt. Hellinget az adóügyi hivatal 1925 junius 4-ének délutáni négy órájára rendelte be kihallgatásra. A kitűzött időpont előtt öt órával azonban nyomtalanul eltűnt és azóta sem jelentkezett Letartóztatják a gyanúsítottakat Kölling tartományi igazságügyi tanácsos vezette a titokzatos ügyben a nyomozást. Az ő utasítására Tenholt rendorbiztos az elmúlt hó tizedikén többeket letartóztatott. A letartóztatottak teljes egy hónapig voltak vizsgálati fogságban, anélkül, hogy a lakosság erről tudomással birt volna. A bűnügyi rendőrség ugyanis a nyomozás érdekében a legszigorúbb titoktartással kezelte az ügyet és senki sem tudott a történtekről. Haas Rudolf igazgató soffőrje és egy bizonyos Schröder nevű grossrosnerslebeni ember egy hónapig ültek a vizsgálati fogságban a legszörnyebb bűn gyanúja alatt. Haast felhajtással vádolják Haas vezérigazgatót azzal vádolják, hogy ö volt a gyilkosságra felbujtó. A gyilkosságot Schröder, egy notórius bűnöző követte el, mig Haas soffőrje segédkezett a gyilkosságban A gyilkosság a rendőrségnek csütörtöki közlése szerint úgy történt, hogy a sofför kenyéradójának autóján Helling mellett hajtott el és az utcán menő könyvelőt sétakocsi- zásra invitálta. Az autóban azután végeztek a szerencsétlen emberrel, vagy agyonütötték, vagy megfojtották. A soffőr és a munkanélküli Schröder egyhangúlag azt vallották, hogy Haas igazgató parancsot adott nekik Hel- lingnek láb alól való elíéíeíére. Megtalálják Helling hulláját A nyomozás a két ember beismerő vallomása után a legnagyobb erélíyel folyt tovább. Végül is sikerült a szerencsétlen véget ért Helling hulláját megtalálni. Szerdán délelőtt Müller rendőrigazgató, Tenholt bűnügyi Biztos és több rendőrségi tisztviselő autón kimentek Gross-Rosmerslebenbe. Schrödernek a lakásán azonnal ásatni kezdtekA ház pincéjében, hetven méternyire a föld felszínétől tényleg megtalálták Helling hulláját. A kiásást maguk a rendőrtisztek végezték a legnagyobb gonddal, úgy hogy a hulla minden részét megtalálták. Á hullát a HsjlElegáns Nyitra, Szlovenszkó harmadik városa az emberek óvatosak — Nyitra, az elnökök városa — A tolvajok s a papok városa — Magyar gócpont a Zobor alatt Nyitra, julius eleje. Először egy tévhitet kell eloszlatni. Nyitra magyarabb város, mint a hire tanítja s ámbár a hivatalos népszámlálás csak 12 százalékos magyar kisebbséget mutatott ki, tagadhatatlan, hogy e kedvezőtlen százaléksatiszti- kán túl a lakosság tetemes része magyar, vagy szívesen magyarul beszélő. Elvégre bizonyítékok is vannak: a kereskedők cégtáblái, melyek a szlovák mellett jóformán kivétel nélkül magyarul is szólnak s a kereskedők jóérzékü férfiak, akik nem hiába s nem puszta érzelmi okokból hirdetik áruikat magyarul is, hanem egyszerűen azért, mert másképp nem igen jön vevő. Nem tudom, miért, de már gyermekkorom óta Nyitra mindig úgy szerepelt a tudatomban, mint a legszlovákabb város, ahol a magyaroknak nincs mit keresniök. Ez az utazás fölvilágosított. Itt, a szlovák tenger szivében, a Zobor-hegy tövében ez a város mindmáig megőrizte eredeti karakterét. Hallottam a városban egy-két lokális szállóigét, melyek között szerepelt a következő is: Nyitra az óvatos város, a magábazárkózott város. Valóban. Mi semmit sem tudunk e helyről. Alig tudjuk, hogy nagyságra nézve Szlovenszkó harmadik városa, mely 22.000 lakosával azonnal Pozsony és Kassa után jön, alig tudjuk, hogy itt, elrejtve a világ fővonalaitól, gyorsvonat nélkül, vicinálisok gócpontban gyönyörű, intelligens, előkelőén hallgatag város fekszik, melynek széles főutcáján emeletes és kétemeletes uriházak között jelentékeny autóforgalom van és ahol ismerik a szlovenszkői kisvárosban vajmi ritka „pa- lota“-fogalmat is. Nem tudtam, hogy erről a Wilson-utcáról, melynek végén színházas, szobros, palotás tér áll, olyan bámulatramél- tó parallel-kilátás van a zöld Zoborra, mint Innsbruckban az Alpesekre s alig tudtam, hogy még ma is három magyar lap jelenik meg a városban. Nagyvárad—Nyitra. Jártam a vágvölgyi városokat s úgy mentem Nyitrára, mint a többi vágvölgyi városba. Azt hittem: kis és jelentéktelen magyar szigetet találok benne. Holott a hely még ma is magyar életet pezseg, egy nagy magyar vidéki metropolis életét. Alig tudtam magamtól távoltartani az egyre föltoluló hasonlatot: Nagyvárad! Ez a város rengetegül emlékeztet a hajdani magyar Nagyváradra, a kis Párisra, ahonnét Ady és a budapesti publicisztika úgyszólván teljes létszámmal elindult, ahol keresztények, zsidók, vidéki földbirtokosok és zsentrik va-l lami érdekes nagy városleheletben éltek. In-} telligensek voltak. Tudtak a világ áramlatairól. Művelten bohémek voltak. Elegánsak voltak. Nyitra is ilyen. Rendezett város. Nincs véletlen "össze-visszasággal építve. Vannak proletárnegyedei, kereskedöne- gyedei, van olaszos korzója és van patinás, nagyszerű csendii Saint-Germain- negyede: a Felső város, a papiváros, az úri városMindez már valamit jelent, de a legjobb fokmérő mégis az asszony. Az asszony itt selyembe bujtatott s a legújabb rendszer szerint, mint akár Budapesten vagy Bécsben. Szimbolikus találkozás két elegáns növel S ez felejthetetlen kép volt. Mentem egy külvárosszerü utcában, valahol a megyeháza körül, egyszerű, sima, földszintes házak között. Az álmos ablakokban kis polgári virágok nyiladoztak, a kapualjakban falusi szag, egyszerüség-pára s talán éppen arra gondoltam, hogy ez a macskaköves, hosszú, görbe, földszintes utca a szlovenszkói vidék, úgy ahogy lennie kell. S ekkor a másik oldalon feltűnt két nő. Egy fiatalabb s egy öregebb. Lehet, hogy azért kábított elegánciájuk különösképpen, mert a kis pesti cipő szokatlan erővel kopogott az elhagyott utcai kövezeten. Olyan furcsa volt a szép piros selyemruha a finom termeten s a kék a másik teljes modernséggel konzervált nőn, amint ment itt Bécsbőí vagy Pestről elbozottan, elegánsan, kecsesen, itt, a földszintes házak alatt olyan furcsa volt ez a kép, hogy szóltam róla egy ismerősömnek. — Magának is feltűnt? Minden idegen ugyanezt mondja. Állítólag a bécsi kupiék előbb érnek ide, mint a környék többi helyére és leányaink jobban charlestonoznak. A hajuk is rövidebb, mint másutt s az is áll náluk, ami a rövid hajjal összefüggésben törvény* Elegáns házak, elegáns éttermek, elegáns kávéházak, elegáns korzó, temperamentum s modernség. Városunk elegáns és lüktető. Pontosan reagál a nagyvilágra. De csak befelé él. Ezek után hajlandó voltam a két elegáns női jelenséget szimbólumnak tekinteni. S a város teljesen meghódított, amikor futó szemmel egy olyan jólberendezett modern magán- könyvtárt iáttam benne, melyet szeretnék a magaménak mondani. Elmélkedés a tolvajokról, az elnökökről és az óvatosságról Azután hallottam még egy-két nyitrai közmondást. Nyitra a tolvajok városa. Miért? Elmondták nekem, hogy a régi gettó helyén volt a Pár-utca, a legnagyobb csirkefogók helye, ahol valóban szerfölött sűrűn laktak tol- vajlásból élő egyének. S akik hírnevet csináltak a városnak mindenfelé. így Bécsben jó sokáig csufnév volt a „Neutrauer“-elnevezés, sőt sértés, ameny- nyiben tolvajt jelentett. Elvégre azonban e tolvajok is csak emelték a város hírnevét s a bécsi csufnév azt jelenti, hogy nemcsak Nyitrára jutott el villámgyorsan minden, ami bécsi és fővárosi volt, hanem Bécsbe is eljutott néha-néha Nyitra. „Nyitra az óvatos város1'. „Nyitra az örök kormánypárti". „Nyitra az elnökök városa", Ez az utóbbi kiszóíás különösen furcsa s a következőképpen elemezhető: Nyitrán minden gyülekezetben, minden egyesületben, minden határozatnál az elnöklő személyiségnek van igaza. ő elmondja, miről van sző, beszámol arról, hogy mit kellene tenni s az egybegyirlt nyitrai burgerek kényelmes fejbólintással ráhagyják — föltétlenül ráhagyják —, hogy: jó. Mély bölcsesség van e fejbőlintásban. Mert a dolog először kényelmes igy. Másodszor: az elnököt a nyitraiak választóIták. Tehát önmagukat cáfolnák meg, ha most nem adnának neki igazat. Harmadszor: ha az elnököt nem ők választották, akkor mit ér a hatalommal szembehelyezkedni? Negyedszer s ez a fő bölcsesség: a világ tökéletlen, tökéletes megoldást nem lehet találni benne. Ha pedig abszolút helyes dolog úgy sincsen, minek a más vélemény, minek a veszekedés, ám legyen meg az elnök akarata s akkor, ha nem sikerül az ügy, legalább csak őt éri a szemrehányás. Nekem azt mondták, ez a tipikus nyitrai észjárás. Jó észjárás. Miért néztek agent provokatőrnek?, Sőt: egyéni tapasztalataim is azt mutatják, hogy ez az óvatosság idevaló dolog. Nemcsak Nyitrára, hanem egyáltalán egész Nyu- gatszlovenszkó délnyugati csücskére, kezdve Pozsonynál s befejezve az egész magyar* egész szlovák vagy egész német vidékekig. E terület háromnyelviisége bizonyos relativizmust önt a népbe, mert három igazságot, három nemzetet élnek át s a három igazságból persz enem tudják, melyik az egyedül üdvözítő. Tehát lehalkulnak, bölcsen mosolyognak, szelídek lesznek és — óvatosak. Ha nem tudják, melyik a főigazság, miért áldoznák magukat föl érte? Végül: személyes tapasztalatom a nyitrai óvatosságról. Vadonatúj ismerőseimtől zsoviális vidám stílusban igy kérdezősködtem: — Hát hogy élnek, mit csinálnak, hogy vannak? Meg vannak elégedve? Nincs panaszuk? Szép itt az élet? Hideg, gyanakodó arcok fogadtak. Okos arcokból óvatos szemek mustráltak végig. Banális, kifogástalan „köszönöm jól" válaszokat kaptam, pedig a róluk való irás kedvéért jó lett volna, ha másként fogadnak. Ezzel ellentétben csak éppen, hogy ezt nem mondták. — Hogy mi hogy élünk? Kérem, az titok. Nem kötjük mindenkinek az orrára! Mintha huncutul mosolyogtak volna. Biz' Isten, agent provokatőrnek néztek. Az óvatosak! Prochászka, Bangha és —< Buchinger Manó A következő meglátott és meghallott nyitrai mondás az volt, hogy „Nyitra a papok városa". A püspöki vár ott áll a város mellett. A Felső Városban, a Szeminárium-utcán, azonnal, amint elhagyjuk a Kalmár-utcát, tiszta, csendes, mosolyban pihenő kanonokházak állnak. Templomok, apácák, a régi piaristaiskolák szintén erről beszélnek. És a történelem. Cyrill és Method itt voltak. Pilgrim, a passaui püspök, a Nibelungpüspök, alapította állítólag a püspökséget. Sőt: szentje is van Nyitrának. A közelben élt a Zobor egy barlangjában Szent Zoárd, Zoerardus s ugyancsak ott volt az ezeréves kamalduli klastrom. Hivatalosan német hittérítők alapították' a püspökséget, vagy talán Szervác 1105 körül. Ősrégi minden köröskörül s még a magyarok előtt, már a rómaiak idejében város volt Nyitra. A papi város papi pikantériákban persze hogy gazdag, mert például itt lakott és működött Thurzó, a nős nyitrai püspök. A vallásos nép a legújabb időkig híres egyházatyákat adott Magyarországnak: Prochászka Ottokár, a Bach-korszakban bevándorolt cseh hivatalnok fia, itt született (mondják, a csehek még ma is magyarosodnak itt, mert tetszik nekik a ragyogó magyar temperamentum és élet, amit a városban látnak). Továbbá Bangha páter, akiről annyi szó volt az ösz- szeomlás után. De a baloldal megengesztelésére: Buchimger Manó, a szocialista vezér szintén Nyitrán született. A következő közmondás szerint Nyitra az élelmes város. A lakosság jól gazdagodik s ügyesen éli életét. Epikureista. A részletekről a legközelebb, de bizonyos, hogy ez a gazdasági epikureizmus is csak erősiti a Nyitra elegánciájáról mondottakat. Szvatkó Pál. Másodszor is leégett egy erdélyi község Székelyudvarhely, julius 16. Ismeretes, hogy két évvel ezelőtt Zetelaka község egy részét Tűzvész pusztította el. A kár jó része társadalmi akció utján megtérült és a tűz által elhamvasztott házak helyén serényen építkeztek. A község ^ lakói még be sem fejezték teljesen az újjáépítés munkáját, máris uj tűzvész szakadt a községre. Tegnap éjszaka kigyulladt az egyik jómódú gazda istállója és a lángok rövidesen átterjedtek a szomszédos épületekre. A vízhiány lehetetlenné tette az oltási munkálatokat úgyhogy hamarosan 80 ház állott lángokban. A környékről mindenünnen érkeztek tűzoltók és segélycsapatok, de a tüzet eddig nem sikerült lokalizálni. A kár felbecsülhetetlen. i
